Teljes Vértezetben

"Valóban tudni szeretnéd az igazságot? Készen állsz a saját válaszaidra?" (Byron Katie)

A mai bejegyzés Byron Katie magyarul még nem olvasható könyvéből való. A könyv címe Az Öröm Ezer Neve (A Thousand Names for Joy), mintegy „elméleti háttér” a Munkához. Nagyon mély, megvilágosító olvasmány. 81 fejezetből áll. Azért ennyiből, mert Lao-ce Tao-ja adja az irányvonalat. Katie férje, Stephen Mitchell, újra lefordította az ősi Tao-t angolra (magyarul Weöres Sándor fordításában olvasható). A Tao 81 fejezetét Stephen szép sorban felolvasta Katie-nek, Katie pedig hozzáfűzte a saját élményeit, megéléseit, tapasztalatait az adott versszakkal kapcsolatban.

         Még 2010 áprilisában kezdtem el fordítani a könyvet, saját magam és érdeklődő barátaim épülésére. Nem magas irodalmi fordításról van szó, nem is ez a célom vele, hanem az, hogy angolul nem tudók is hozzáférhessenek ehhez a kincshez. Biztos sokat lehetne még rajta csiszolni, de azért remélem, így is hasznos és kellemes olvasmány lesz sokak számára.

         A választott fejezet az egyik korábbi bejegyzésben bemutatott Jól-tudom Elme és Nem-Tudom Elme gyakorlati megvalósulásáról szól. Ma a fejezet első részét olvashatjátok, a legközelebbi bejegyzésben pedig a második részét. (Minden fejezet egy rövid idézettel kezdődik a Tao-ból.) Jó szórakozást!

65. fejezet - Amikor azt hiszik, hogy tudják a választ, nehéz az embereket útba igazítani. Amikor tudják, hogy nem tudják, megtalálják a saját válaszaikat.

Nem próbálom tanítani az embereket. Mire lenne az jó? Az egyetlen feladatom, hogy visszavezesselek magadhoz. Amikor felfedezed – magadon belül, minden gondolatod mögött – a csodás nem-tudom elmét, akkor hazaértél a szabadságba. A nem-tudom elme az elmének az a része, ami teljesen nyitott bármire, amit az élet eléd hoz. Amikor rálelsz, akkor találtad meg a saját utadat.

         Dolgozom 4-5 éves gyerekekkel, akik ugyanazoktól a hitektől szenvednek, mint a felnőttek. Ezek az elgondolások a szent vallásainkká váltak, totálisan elköteleződtünk nekik. „Az embereknek segíteniük kéne nekem”, „Meg kéne érteniük engem,” „Túl ügyetlen vagyok,” „Túl makacs vagy,” „A feleségemnek nem kéne hazudnia,” „A gyerekeimnek meg kéne becsülniük engem,” „A férjem nem szeret,” „Az anyukám boldogabb lenne, ha úgy látná a dolgokat, mint én.” Bármilyen történethez is ragaszkodunk, az iránt vagyunk elköteleződve. A Valóságnak ebben már sehol nem jut hely.

         Egyszer egy asszonnyal végeztem a Munkát. Az ő „vallása” az volt, hogy „Vékonyabbnak kellene lennie a combjaimnak”; úgy gondolta, hogy ettől megkapná mindazt, amit az élettől akar. Annyira aranyos volt! És egyszerűen nem volt hajlandó rendesen elvégezni a Munkát; képtelen volt magába merülni őszinte válaszokért, mert attól félt, hogy ha őszintén válaszolna, akkor kövér combokkal végezné. Úgy vélte, hogy számára a félelem a legerősebb motivációs tényező arra, hogy tornázzon és diétázzon. Nyilvánvaló, hogy jobban kívánta a vékony combokat, mint a szabadságot. Nem engedte meg magának azt a kockázatot, hogy elengedje a kontrollt és magába merüljön a saját, őszinte válaszaiért. Számára a szent hit a vékony comb volt; másvalaki számára ugyanezt a több pénz, vagy épp egy kapcsolat jelenti. Szeretek együtt lenni ezekkel az emberekkel. Azt állítják, hogy mindennél jobban vágynak a szabadságra, sírnak és esdekelnek a segítségért. És amikor már csak egy kicsikét is a szent hiedelmük közelébe kerülök, akkor ezek a spirituális keresők, akik már akár 30-40 éve is járják az útjukat, hirtelen semmi érdeklődést nem mutatnak a szabadságuk iránt. Nulla. Az ő igaz vallásuk került fenyegetés alá, ők pedig rohannak a barikádokra, hogy megvédelmezzék. Megkérdeztem a hölgytől, „Teljesen biztos lehetsz-e abban, hogy itt és most a combjaidnak vékonyabbaknak kellene lenniük, mint amilyenek?” Megdöbbennél, ha látnád, hogy milyen pillanatok alatt fújt visszavonulót. Nem adott magának egyetlen szempillantásnyi lehetőséget sem arra, hogy valóban feltegye magának a kérdést. „Igen, teljesen!” mondta. Durr! A kapu becsukódott, a hidat felhúzták, és a jól-tudom elme visszavonult az ismerős várfalai mögé, védekezésre készen az egész világ ellen. Ezért szeretem feltenni a velem ülő embernek a kérdést, „Valóban tudni szeretnéd az igazságot?”

Hogyan Csípjem Nyakon?

Támpontok a Jól-Tudom Elmével/Egóval való azonosulások felismeréséhez, avagy a Tisztulás Útja

Ma egy részletes listát olvashatsz arról, honnan ismerheted fel, hogy éppen a Jól-tudom Elméd kezében van a gyeplő. Igazából, a legegyszerűbben onnan, hogy valami feszültség mocorog benned, vagy még a kellemes pillanatokban is ott ólálkodik valami sötét árnyék (esetleges félelem a boldogság elveszítésétől). Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a Jól-tudom elme nem az ellenséged. Amíg harcolsz ellene, semmit nem fogsz elérni, ő a világon a legfifikásabb trükköző-művész. Ha barátságba kerülsz vele, és feldolgozod a „tartalmát”, akkor pont ő tud elvezetni abba a békességbe, ahová mindig is vágytál. (Erről már részletesen olvashattál a Jól-tudom Elme… című bejegyzésben.)

         Szóval, azt javaslom, a következő listát kezeld úgy, mint egy használati utasítást saját magad „jóltudomságának” felismeréséhez. Figyeld magad, és ha felfedezed, hogy valamelyik ismertető jegyet éppen produkálod, akkor, kérlek, ne haragudj magadra. Pont ellenkezőleg, köszönd meg magadnak, és legyél hálás azért, hogy nyakon csíptél egy megnyilvánulást. Például, ha észreveszed, hogy haragszol valakire, megsértődtél, vagy épp vehemensen panaszkodsz, akkor állj meg egy pillanatra, és üdvözöld a Jól-tudom elmének ezen hírnökét. És ha úgy döntesz, jobb lenne a végére járni ennek az ügynek, akkor papír, toll, szék, asztal: írd le, hogy éppen milyen történet zajlik benned. Pl. azért haragszom rá, mert nem hívott vissza; azért sértődtem meg, mert elfelejtkezett a szülinapomról; azért panaszkodom, mert bunkó volt az eladó a boltban.

         A Munkát a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal ugyebár konkrét hiedelmeken tudod elvégezni; vagyis a következő lépés az, hogy kibogozod a történetedből a hiedelmeket. A fenti példák esetében ilyesmi lehet, hogy: „Vissza kellett volna hívnia.” „Eszébe kellett volna jutnia, hogy szülinapom van.” „Az eladónak kedvesnek kellett volna lennie.” Ha megnézed, szinte minden mondatban felbukkan a kellene/nem kellene szócska: ez az a szó, amivel minden pillanatban ellene megyünk a valóságnak, és máris rosszul érezzük magunkat; nem jó nekünk úgy, ahogy éppen van, ez viszont fáj. (Erről részletesen az Ami Éppen Van… bejegyzésben.)

Itt persze megint mehetünk mélyebbre is, az „alvilágodba”, ahol az rejtőzik, hogy miért is van neked azzal problémád, hogy valaki nem hívott fel a szülinapodon. Ezzel részletesen az ÖnMunka Alaptanfolyamon foglalkozunk.

         És persze azt is pillanatok alatt nyugtázhatod, hogy Kinek a dolgával foglalkozol éppen. Ehhez olvasd el újra a Három Dolog… című bejegyzést.

És akkor a lista. Ne feledd: Örülj, ha nyakon csíped! Ne harcolj ellene! Fogadd barátként, írd le, és vizsgáld meg! És hamarosan szabad ember leszel, ezt veheted ígéretnek.

·          Véleményezés, címkézés, ítélkezés, kritizálás

·          Szenvedéseim, drámáim, múltam felhánytorgatása: „Én és a történetem”, „Én, szerencsétlen”, „Ezt hallgassátok meg”, „Az a szemét, mit tett velem”

·          Panaszkodás, önsajnálat

·          Sértődés, megbántódás, hibáztatás, bármilyen ellenállás

·          Aggodalmak, félelmek, rettegés, hogy mi lesz, mi fog történni

·          Akarás, többre vágyás, „majd akkor boldog és kiteljesedett leszek, ha…”

·          Összehasonlítás: „jobb, mint/nem olyan jó, mint”

·          Pletykálás

·          Vágy az elismerésre, dicséretre, csodálatra, észrevételre: „Hú, de király vagyok”,,Mondja már valaki, hogy mennyire jól csinálom”

·          Többnek vagy kevesebbnek érzem magam, mint mások; magamat jónak látom, másokat rossznak

·          Konfliktusigény, ellenségigény, mások szidalmazása, sértegetése

·          Én tudom jobban, nekem van igazam, enyém az utolsó szó

·          Testem kinézetével való azonosulás, testem minősítése

·          Betegséggel való azonosulás: „én szívbeteg vagyok”

·          Érzelmekkel való azonosulás: „dühös, szomorú, csalódott vagyok”

·          Vallással/nemzetiséggel/foglalkozással/fajjal/társadalmi osztállyal/politikai nézetekkel/birtoktárgyakkal történő azonosulás

A Jól-tudom Elme legfőbb ösztönző-ereje: kitűnni, különlegesnek lenni, elkülönülni, ezáltal eltüntetni a senkinek levéstől való félelmet. Ez az ember legalapvetőbb és legősibb egzisztenciális félelme. Ez valójában a halálfélelem. Erről majd később.