Több Pénzre Van Szükségem – Byron Katie Videó

„Az önvizsgálat segít a szenvedő elmének, hogy kimozduljon a valósággal való vitázásból. Segít nekünk, hogy haladni tudjunk az állandó változással. A változás így is, úgy is megtörténik, akár tetszik nekünk, akár nem. Minden változik, ez nyilvánvaló. De amikor ragaszkodunk azokhoz a gondolatainkhoz, melyek azt diktálják, hogyan kéne kinéznie ennek a változásnak, akkor fájunk, szenvedünk és teljesen beszűkülünk.” (Byron Katie)

Ma egy klasszikus Byron Katie videó és egy igen zaklató hiedelmünk kerül terítékre. Érdekes, hogy a pénz témaköre az egyik legérzékenyebb önvizsgálat szempontjából. Akinek pénz-problémái vannak, az sokszor képtelen megengedni magának azt, hogy akár még csak egy kicsit is kevésbé görcsösen ragaszkodjon a pénzzel kapcsolatos félelmeihez. Pontosabban, attól félnek az emberek, hogy ha nem kapaszkodnak foggal-körömmel pl. ahhoz a hiedelmükhöz, hogy „Több pénzre van szükségem”, akkor soha többet nem lesz már nekik több. Nem is, hogy több; egyenesen attól tartanak, hogy majd még kevesebb lesz, hogy soha többé semmit sem fognak tenni azért, hogy legyen.

Ebből is látszik, hogyan működik az elme: folytonos félelmet kell gerjesztenie. Mi pedig annyira megszoktuk ezt a folyamatos félelemmel és feszültséggel teli állapotot, hogy azt hisszük, erre a félelemre és feszültségre van szükségünk ahhoz, hogy egyáltalán reggel felkeljünk és végigcsináljuk a napunkat. A félelmet és a feszültséget tanultuk meg motivációs forrásként használni. Ez a félelem és feszültség pedig mindig az elhitt történeteinkből, hazugságainkból származik.

Nagyon fontos egy tipikus félreértést tisztázni, amit sokakon érzékelek, akik ismerkednek a Munkával. A hiedelmeink megkérdőjelezése nem azt jelenti, hogy az eredeti hiedelem ellentétét fogjuk ezentúl hinni. Hanem azt, hogy a kérdésekkel meglazítom az eredeti hiedelemhez való ragaszkodásomat, mintegy kiszabadítom az elmémet az eddigi beragadásából, a megfordításoknál pedig a példákon keresztül felfedezem, hogy azok is legalább annyira igazak, mint az eredeti állításom. Vagyis kinyitom az elmémet, olyasmiket fedezek így fel, amiket eddig a beragadásom miatt képtelen voltam meglátni. Az elme innentől kezdve nem tud beragadni az egyik polaritásába sem, és a Munkában semmiféle „pozitív” átírás sem történik. Nem programozom az elmét, hanem felszabadítom. Ebből fakadóan kitágul a világom, megsokszorozódnak a választási lehetőségeim és a kreativitásom. Nem menekülök tovább, nem különülök el, mivel már nem a félelem mozgat. Elképzelhető, hogy ha nem félek, és nem vagyok tele feszültséggel, hanem békés és harmonikus az érzelmi és elmeállapotom, akkor sokkal többre vagyok képes? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy a félelemmel teli hiedelmeid által gerjesztett stresszre van szükséged ahhoz, hogy egyáltalán nekiállj cselekedni? Ki lennél a történeted nélkül?

Amíg elhiszem a stresszes hiedelmemet, beszűkült állapotban vagyok: vakon. Amikor megvizsgálom őket, ők elengednek, én pedig kitágulok: látok. Így pedig egy teljesen más valóságot vagyok képes érzékelni, mint beszűkülten, agyonstresszelve. Te melyiket választod?

Azért imádom a Munkát, mert az életemet és a cselekedeteimet teljesen egyértelművé teszi. Teljes felelősséget tudok vállalni saját magamért, nincs szükségem többé a körülményeket, más embereket, a világot okolni semmiért. Minden bensővé válik, minden bennem zajlik, s minden folyton változik. Én pedig csak áramlok ezzel a folytonos változással, s ha még fennakadok valamin, akkor van egy csodás eszköz a kezemben, amivel megvilágosíthatom önmagam az igazságra. Erre pedig Te is képes vagy: ne halogasd tovább önmagad.

És akkor nézzük a mai Katie videónkat, ami az egyik legalapvetőbb pénzzel kapcsolatos hiedelmünket veszi górcső alá: „Több pénzre van szükségem” – Igaz ez?

Javaslom, hogy végezd is Katie-vel az önvizsgálatot, gyönyörűen vezet végig a kérdéseken és a megfordításokon. Jó Munkát!

Ha szeretnéd profin, alaposan, szeretetteljes légkörben megtanulni, hogyan tudod megkérdőjelezni bármilyen témájú stresszes gondolataidat, várlak szeretettel a májusi Alaptanfolyamokon:

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 5-6.

Hétköznapi tanfolyam: május 14-15.

Jelentkezési határidő: április 10. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Változnia Kéne A Helyzetnek – Igaz Ez???

„Az elfogadás már elavult dolog. A Valóság szeretése az, ahova el tudunk jutni, miért elégednénk meg az elfogadással?” (Byron Katie) 

Amikor elhiszed a stresszes gondolataidat, olyan, mintha egy icike-picike kulcslyukon át kukucskálnál az életre. Ilyenkor a tudatod teljesen beszűkül, és elszigetelődsz önmagadtól, a többi embertől és a Valóságtól. Ha a stresszes gondolataidat megvizsgálod, azok szépen elhagynak téged, és a tudatod kitágul, te pedig megéled az életet, annak pillanatról-pillanatra való teljességében. Mit választasz?

Kedves Andi!

Régóta olvasom az Önmunka blogodat, nagyon tanulságos, jó írásokat  találtam benne.

Olvastam a Négy kérdés könyvet is. Felmerült bennem egy kérdés, nem tudom másnál is felmerült-e? Elvégzem a megfordítást, és találok  rá 1-2 megerősítést is az emlékeimben, ezt magamban konstatálom, hogy hát oké, de ezek után nem történik bennem/velem semmi. Úgy értem, nincs változás, ugyan úgy visszatérnek az előző gondolataim/életem.

Pl: Régóta munkát keresek, és a munkához való  kapcsolatomat megmunkáltam /megfordítottam, de ahogy visszatérek a cselekvéshez, minden marad a régiben. Falakba ütközöm és elutasításokba a külvilág részéről. Olyan lehetőségekkel, emberekkel találkozom, akik szembesítenek a korommal (középkorú vagyok, és jó magyar szokás szerint ez gond), és azt állítják, hogy mennyire nem lehetek profi, ha csak 1 éve tanultam ki a szakmát, stb.

Az is lehet, hogy párban kellene segítséggel végeznem a Munkát?

Üdvözlettel, Júlia

Kedves Júlia!

Köszönöm a kérdésedet és a bizalmadat. Azt olvasom ki a soraidból, ami a Munka legnagyobb „ellensége”, vagyis, hogy bizonyos motivációval végzed a Munkát.

„Változnia kéne valaminek.” „Munkát kéne találnom a Munka segítségével.” „Eredményeket kéne vele elérnem.” „Nekem kéne változnom, máshogy cselekednem.” „Nem kéne, hogy ugyanazok a gondolatok újra eszembe jussanak.” Ezek a gondolatok alkotják a motivációdat, vagyis azért végzed a Munkát, hogy...  - valami változzon, valami „jobb” legyen. Amikor bármilyen motivációval tesszük fel a kérdéseket, akkor hamarosan a szokásos jól-tudom elménkkel társalgunk, esélyünk sincs mélyebbre menni, a valódi nem-tudás birodalmába, mert ellentétesek az „érdekeink”.

Az egyik „alaptörvényünk” az, hogy: Szeretni, ami van. Katie egy alkalommal így fogalmazott: „Az elfogadás már elavult dolog. A Valóság szeretése az, ahova el tudunk jutni, miért elégednénk meg az elfogadással?” Ez pedig azt jelenti, hogy a Munka segítségével olyan tiszta tudatállapotba jutunk, amikor valóban teljes átöleléssel szeretjük, ami van. Ez a szeretés nem egy cselekvés, nem arról szól, hogy győzködöm magam, hú, de szeretem, hogy nincs munkám, hanem arról, hogy olyan szinten együttműködővé válok az éppen aktuális élethelyzetemmel, hogy valóban minden egyes pillanatát annak teljességében élem meg, örömmel, még ha az hagyományos értelemben nem túl kedvezőnek is tűnek. És ebben a tiszta elmeállapotban sokkal kreatívabb, befogadóbb, tevékenyebb és nyitottabb vagyok; vagyis a lehetőségek is sokkal könnyebben találnak rám.

Mindezt érteni nem lehet. Egy olyan kultúrában és társadalomban, melyben mindannyian arra kondicionálódtunk, hogy menni kell, csinálni kell, törtetni kell, kontrollálni kell, célokat kell kitűzni és elérni, mindig valamivel elégedetlennek kell lenni, és küzdeni kell a helyzet megváltozásáért, ez az egész totál nonszensznek tűnhet, egyenesen őrültségnek is sokak számára. Azok számára azonban, akik valóban szeretnének végre megtapasztalni egy békés, áramlós életet, egy végtelenül kedves valóságot, a Munka járható utat mutat. (Erről a kondicionáltságról részletesen olvashatsz Adyashanti fordításomban, mely itt a blogon több részletben van fent, a következő linken azonban gyönyörű képekkel megdíszítve egyben olvasható: http://tudatbazis.hu/adyashanti-falling-into-grace-kegyelembe-esni-reszlet)

No, de vissza a motivációhoz. A Munka egyetlen motivációból tud működni, ha az igazságot szeretnénk megtudni. Ha valóban hajlandóak vagyunk meghallani teljes szívből olyan válaszokat, melyek egyáltalán nem tetszenek a jól-tudom elmének.

„Munkát kéne találnom.” Igaz ez? Teljesen biztos lehetek benne, hogy igaz az, hogy munkát kéne találnom? És a nem, ne azért jöjjön, hogy bebeszéljem magamnak! A kérdéseknek nem az a lényege, hogy fejből nem választ adjunk, ez semmit nem ér. Ha valóban beleengedem a nem-tudásomba ezt a kérdést, akkor hogyan is lehetnék benne biztos, hogy nekem munkát kéne találnom, amikor épp nem találok? Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy munkát kéne találnom, pedig már egy ideje nem találok? Totálisan ellene megyek a valóságnak, amikor ezt hiszem, és utálom minden pillanatát annak az időnek, amikor nincs munkám, és sajnálom magam, és nem szeretem azokat, akik szembesítenek pl. a korommal. Kudarcnak, vesztesnek, áldozatnak, leértékeltnek, megítéltnek vélem magam. Sorold fel, kérlek, miket gondolsz saját magadról, amikor nem kapsz munkát?

Kérlek, fejezd be ezeket a mondatokat minél többféleképpen:

„Nincs munkám, és ez azt jelenti, hogy…”

„Nem kapok munkát, és ez azt jelenti, hogy…”

Vagy a másik állításoddal kapcsolatban:

„Nem változik a helyzet, és ez azt jelenti, hogy…”

„Nem változom, és ez azt jelenti, hogy…”

Ezeket mind amúgy is gondoltad már rég magadról, csak most ez a helyzet tud vele szembesíteni, és így van lehetőséged megkérdőjelezni a magaddal kapcsolatos hiedelmeket. Hogyan keresed a munkát, amikor mindezt elhiszed? Hogyan keresed a munkát, amikor az az elvárásod, hogy legyen? Hogyan tekintesz a Munkára (Négy kérdés), amikor nem hozza meg neked a várt „sikert”?

A Munka nem azért van, hogy a szerintünk az életünk változásához szükséges dolgokat elérjük vele. A Valóság nem úgy működik, ahogy azt én szeretném, ahogy én kitalálom, ahogy én diktálom. A Valóság mindig olyan, amilyen. Ha végzem a Munkát, ha élő bennem a Munka, akkor teljesen ellenállásmentes vagyok minden történéssel kapcsolatban, akkor szeretem, ami van. Akkor tudom, hogy pont az a dolgom, hogy ne legyen munkám, mert ebből tudom felfedezni magam, megtisztítani az elmém, elvárásoktól és félelmektől mentessé válni, és akkor sokkal, de sokkal nagyobb esélyem van, hogy észrevegyek olyan lehetőségeket, amiket a hiedelmeim miatt nem tudok. Amikor elhiszek egy stresszes gondolatot, a tudatom fogja magát, és jól beszűkül. Egy picike kulcslyukon keresztül kukucskálok kifelé. Amikor hiedelmektől mentes vagyok, akkor a tudatom kitágul, és hihetetlen dolgok történhetnek. Nem azért, mert bevonzom, vagy ilyesmi, hanem mert egyszerűen észreveszem. Nincs, ami eltakarná előlem.

Ki lennél a gondolat nélkül, hogy munkát kéne találnod? Csukd be a szemedet, és nézd meg az életedet, milyen, ha nem úgy ébredsz, ha nem naponta százszor gondolsz arra, hogy munkát kéne találnod? Hogyan végzed a napi teendőidet, ha soha többé nem tudod elhinni ezt a gondolatot? Most sokan azt hihetik, hogy akkor semmi motivációm nem lesz arra, hogy dolgozzam, ha ezt nem hiszem el. Akik ezt mondják, azok nem nézik meg a gondolat nélkül az életüket. Azok nem látják, hogy sokkal simulósabb, békésebb, áramlósabb minden, ha nem gyötröm magam ezzel, és sokkal nagyobb energiám van, és sokkal nagyobb szeretettel vagyok magam iránt és minden iránt, és ilyenkor csak úgy történnek a dolgok.

Megfordítások:

„Jelenleg a valóságban nem kell (még) munkát találnom”. Hisz amíg nincs, addig hogyan lenne? Mi minden vezetett oda az életemben, hogy egy ideje nem találok munkát? Kérlek, keresd a saját példáidat, meg kell mutatnunk az elmének teljesen tisztán, hogy miért is teljesen normális, természetes, hogy ez a helyzet most így van? És ez nem azt jelenti, hogy így is marad. De nem attól fog megváltozni, hogy én diktálni kezdek a Valóságnak, hogy most azonnal rakjon elém egy munkahelyet.

„Jelenleg a valóságban nem kell (még) munkát találnom, mert…” - mondok hasráütésszerű bizonyítékokat: - nem is akarok igazán dolgozni, nem piacképes a végzettségem, nem beszélek nyelveket, a munkaadók diszkriminálnak kor és nem alapján, mert nem hiszek magamban, mert annyiért nem megyek el dolgozni, amit ők ajánlanak, mert igazából saját vállalkozást szeretnék, mert így rengeteg időm van magamra és a családomra, stb. Keresd meg a saját bizonyítékaidat.

Érdekes megfordítás, hogy „A munkának kéne megtalálnia engem.” Kérlek, nézd meg ennek az igazságtartalmát is. Mi a jellemzőbb a Te vagy az ismerőseid életére: hogy kerestek, kerestek, kerestek, és úgy találtak, vagy hogy egyszer csak jött valami jó ajánlat, ötlet, és abból lett a munka(hely)? Nekem ez utóbbira nagyon sok példám van a saját életemből; én sosem kerestem munkát, az mindig csak úgy jött, és ha készen álltam rá, akkor elvégeztem. És a legtöbb ismerősömre is ez jellemző. (És ez nem azt jelenti, hogy ha épp nincs munkám, és dolgozni szeretnék, akkor nem nézem meg a hirdetéseket, nem képzem magam, nem szólok a barátaimnak, hogy járjanak nyitott szemmel.)

És még ajánlom megnézni: „A munkával kapcsolatos gondolataimat kéne megtalálnom.” Igen, az összes félelmedet, korlátozó hiedelmedet szép sorban megtalálni, leírni, és alávetni a Négy kérdésnek, legalább ilyen részletesességgel, ahogy ezt most tesszük.

Végül és nem utolsó sorban pedig: „Önmagamat kéne megtalálnom.” Ehhez, azt hiszem, nem kell túl sok kommentár. Amíg a hiedelmeimmel azonosít engem az elmém, addig nincs módomban valódi önmagammal megismerkedni. Ha szép sorban, módszeresen feldolgozom a hiedelemrendszeremet, nincs más út, mint önmagam „megtalálása”. Azért kicsit félrevezető ez, mert manapság mindenki önmagát keresi, miközben minden pillanatban ott vagyunk önmagunknak, soha nem mentünk sehová. Csak elhittük, hogy elveszítettük önmagunkat, és hogy valamit meg kell keresnünk, mikor azt sem tudjuk mit. TE már most is itt vagy, és a Ki lennél a gondolat nélkül? kérdés mély magadba engedésével ezt meg is élheted. És minél többször megéled, annál nagyobb megtapasztalásod is lesz erről, annál jobban gyökeret versz ebben az „állapotban”. Nem tudom ezt most jobban megfogalmazni.

Még annyit a kérdéseddel kapcsolatban, hogy érdemes lenne-e párban dolgoznod, azt tudom válaszolni, hogy mindenképp. Értő, gyakorlott párral, aki nem engedi, hogy elmenekülj magad elől, aki keményen rajta tart a kérdéseken, és „kiszedi” belőled a válaszokat. Azok számára, akik elvégzik az ÖnMunka Alaptanfolyamot, és valóban komolyan szeretnének tovább dolgozni, ez a lehetőség adott, hiszen elég sokan vagyunk már, kifejezetten hangsúlyt fektetünk a páros Munkázásra, és vannak Facilitátor-jelöltek, akiknek ez is a feladata. Tapasztalatom szerint, bármilyen könnyűnek is tűnik ez a Négy kérdés, nagyon könnyű felszínessé válni benne, és nem észrevenni, hogy mit is csinálunk. Ezért mindenképp érdemes „profi” működés közben megtapasztalni, utána pedig már egyedül is hatékonyan végezni.

Júlia, kérlek, csináld végig alaposan, amit itt felvázoltam, engedd mélyen magadba az összes kérdést, csukd be a szemed, utazgass az életedben, ismerkedj az igazsággal.

Szeretettel üdvözöllek, Andi

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam új időpont: 2011. október 29-30. Jelentkezési határidő: szept. 30. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Egy Egyszerű Bolond, Aki Őrülten Szeret

Téged milyen történeted gátol meg abban, hogy egy egyszerű bolond legyél, aki őrülten szeret? Aki őrülten szereti önmagát, az embereket, az egész világot? Ezt a szeretetet nem lehet csinálni. Ez csak úgy van. Ez az, ami/aki mindannyian vagyunk. Ez az, amiről rengeteg spirituális írás és tanító beszél, ez az, amit elmondani nem lehet, csak megtapasztalni, és akkor már szemernyi kételyed sem marad. Akkor eltűnnek a kétségek, a fájdalmas történetek, az önsajnálat. Csak bizonyosság marad, és egy szélesre kitárult szív. Nem Te csinálod, megtörténik Veled. A hétvégi tanfolyamon egy lánynak olyan pillanatok alatt nyílt meg a szíve, hogy utána órákig csak sírt. Nem ő csinálta. Ne haragudj magadra, ha a Te szíved még (picit is) zárva van, szép fokozatosan kinyílik. Vagy varázsütésre. Sosem tudhatod. Ne diktálj neki, ne követelőzz. Minél több szív nyílik, annál könnyebben nyílnak a további szívek. Annál könnyebben adja meg magát az Elme a Szívnek.

Ma egy teljes fejezet Byron Katie, Az Öröm Ezer Neve című csodálatos könyvéből. Küldöm ezt nagy-nagy szeretettel a hétvégi tanfolyam résztvevőinek, az összes gyakorló és még csak szemlélő ÖnMunkásnak, és mindenkinek, aki olvassa.

Öröm 40 – A visszatérés az Út mozgása, a megadás az Út tulajdonsága.

Nem szerezheted meg, mert már az vagy. Már mindened megvan, amit akarsz, már most is az vagy, ami lenni akarsz. Ennyi. A pillanatnyi mostként jelenik meg – tökéletes, hibátlan. És ha szembe szállok ezzel, akkor hazugságot tapasztalok meg. A Munka megadhatja neked ezt a csodás tudást: a hazugság felismerését és az igazság erejének megismerését, a valóság csodáját.

         A négy kérdés felgombolyít minden történetet, a megfordítások pedig visszavezetnek a mesélőhöz: hozzád. Te váltál azokká a történetekké, amiket magadnak meséltél. És valójában az vagy te, aki az összes történetet megelőzően van. Minden történet, minden dolog Isten: a valóság. Olyan, mintha kiemelkedne magából, hogy aztán életként tűnjék fel. Örökké él a történetben, amíg a történet véget nem ér. Ő magából kiindulva, én jelentem meg a saját történetemként, egészen addig, amíg a kérdések haza nem vezettek. Imádom, hogy az önvizsgálat ennyire tévedhetetlen. Történet: szenvedés. Önvizsgálat: nincs történet (nincs szenvedés). A szabadság minden pillanatban lehetséges.

         Amikor olyasmiket mondok, hogy „Amíg nem vagyok boldog a legnagyobb ellenségem jelenlétemben, addig a munkám még nincs elvégezve,” akkor ezt sokan az önvizsgálat elvégzésére való motiválásként érthetik. Azonban, ha a Munkát bármilyen motivációval végzed, legyen az a legérdemesebb ok is – a férjed visszaszerzése, a tested meggyógyítása, vagy épp a világ megmentése – akkor a Munka nem lesz valódi, mert bizonyos válaszokat keresel majd közben, és így nem hagyod, hogy a mélyebb válaszok a felszínre jöjjenek. Csakis akkor tudsz megfelelően nyitott lenni az életedet megváltoztató válaszokra, ha nem tudod, mit is keresel. Egyedül az igazság szeretete működik motivációként, semmi más. Csakis az igazság képes felszabadítani. Ez egy pontos megfogalmazás – nem csak egy mondat, mely szerepel valahol a Bibliában. Az igazság pedig, amiről beszélünk, nem valaki más igazsága, hanem a sajátod. Ez az egyetlen igazság, mely képes felszabadítani.

         Megadni vagy feladni magad annak, ami van, könnyű, ha az elméd már tiszta. Amit az emberek megadásnak neveznek, az valójában észrevevés. Észreveszed, hogy minden folyamatosan eltűnik, és ünnepeled, ahogy visszatér oda, ahonnan jött: a nem-létezésbe, a nem megteremtettbe. Végül pedig a megadás is feleslegessé válik. Mert a világ azt sugallja, hogy van valami külső dolog, aminek megadhatod magad. Te azonban mindössze észreveszed, hogy mi nincs, mi ment el, mi az, aminek a létezését soha nem is tudod már bizonyítani – egy zajét, egy névét, egy képét, egy emberi hangét. Te egyre csak észreveszel, amíg végül már nem marad semmi, aminek megadhatnád magad.

         Az elme saját magának adja meg magát. Amikor nem háborúskodik már többé magával, akkor egy olyan világot tapasztal meg, mely tökéletesen kedves; a jóindulatú elme jóindulatú világként vetül ki. Többé már nem képes semmit sem szenvedésnek minősíteni ezen a Földön, hiszen felhagyott a saját magán belüli szenvedéssel. Teljesen sajnálatmentessé, tökéletesen szeretetteljessé válik.

          Szoktam olyan kérdést kapni, hogyan is tudok élni, ha semminek sincs jelentése és senki sem vagyok. Nagyon egyszerű. Éltetve vagyunk. Nem mi csináljuk. Történet nélkül pedig lazán, szabadon, ellenállásmentesen áramlunk. Ez a lehetőség nagyon ijesztő lehet azok számára, akik azt hiszik, hogy ők irányítanak. Vagyis, kérdőjelezd meg a gondolataidat, és tapasztald meg, hogy mennyivel kedvesebben megy tovább az élet nélküled. Még a világ látszólagos összeomlásában is csak örömet látok.

         Ha tudnád, mennyire fontos vagy, akkor milliónyi darabkára töredeznél, és csupán fény lennél. Bármilyen feltevés vagy gondolat ennek a tudásától tart távol téged. Ha tényleg tudnád, hogy ki vagy történetek nélkül, akkor a névnélkülinek, a korlátlannak, az eksztatikusnak kéne lenned – egy egyszerű bolondnak, aki őrülten szeret. Annyira fájdalmas a fényen kívül élni. Fogalmam sincs, hogyan is képesek erre az emberek. Annyira fájdalmas volt, hogy én csak negyvenhárom éven keresztül bírtam csinálni.

„Kihasznál Engem…”

Kedves Andi!

Azért írok most, mert lenne pár kérdésem a Munkával kapcsolatban. Nemrég azt írtam, hogy szépen haladok előre a volt férjemmel kapcsolatban, de most meg azt érzem, hogy egyre elviselhetetlenebb a helyzet. Azt látom, bár eddig is tudtam, de most itt áll igazságként, hogy minden rám vezethető vissza. Kutatom az alvilágot, igyekszem egyre több folytatást találni arra, hogy „Tamás kihasznál, és ez azt jelenti, hogy...”

Tegnap elvégeztem a „Nem úgy élem az életem, ahogy szeretném” vizsgálatát. Bár nem igazán értem, hogy az egész mondatot vizsgálom, vagy csak  második részt, amikor már az egész rám vonatkozik. Ilyenkor ez az én dolgom a válasz? Megfordítás is csak egy van?

Egyre erősebb a vágy, hogy megoldjam ezt a helyzetet, ahol viszont előjön a másik félelem: a pénz, hogy egy albérletet ki tudok-e fizetni? Felkínáltam a segítséget, amivel én úgy érzem a mostani gondolkodásommal, hogy visszaél vele, tehát már nem akarok segíteni neki. Viszont, ha nem fizet gyerektartást, akkor mi lesz velem és a gyerekkel? Egyszerűen nincs kedvem szólni hozzá, mert úgy érzem, kihasznál. De beszélni a folytatásról sem tudok, mert azt már tudom, nem ő a hibás. A valóság az, hogy én tartom el, még a saját szükségleteiről sem gondoskodik (kávé, fogkrém, tea, megeszi a kajánkat, én mosok rá stb.) Mivel ez a valóság, el kellene fogadnom, de nem igazán megy. Mondtam, hogy fizetek a házért, levonjuk a gyerektartást, és ez mindenkinek jó a jelenlegi helyzetben, aztán később felülvizsgáljuk, és ha úgy érzi, jöjjön ide ő. Keressen magának egy szobát, azt ki tudja fizetni. De persze ez sem jó.

Merre tovább? Mit vizsgáljak meg? Azt hiszem, szükségem van pár jó tanácsra, ha megtennéd.
Köszönöm, hogy meghallgattál, további szép napot kívánok!
Puszi: Nóri

Drága Nóri, nézzük sorban. A leveledből úgy tűnik nekem, hogy nem vizsgáltad meg rendesen a „Kihasznál engem” hiedelmedet, hiszen még mindig azt éled, hogy igen. Felhívnám a figyelmedet a Megfordításokra:

„Én használom ki saját magamat.” Kérlek, nézd végig megint az életedet, múltkor is beszéltünk már erről kicsit, hányszor használtad ki saját magadat. Hányszor cselekedtél úgy, mondjuk a házasságod alatt, de nyugodtan nézd az egész életedet, amikor feladtad azt, amit Te szerettél volna, és fontos: utána rossz érzés volt Benned. Hiszen tudat alatt tudtad, hogy saját magadat használod ki, mindig másokat helyezel magad elé. Ha csak a Tamással való kapcsolatodat nézed, akár csak az utóbbi időben, hogyan használod ki saját magadat? Úgy, hogy még mindig ott vagy neki, akkor is, ha ő semmiben nem partner. Eleged volt ebből, mégsem mered egyelőre vállalni azt, amit valóban szeretnél.

És szoktam mondani, hogy ne is csodálkozzunk ezen, hiszen a körülöttünk élő embereket MI SZOKTATTUK HOZZÁ egy bizonyos energetikai működéshez: „Persze, Édesem, én csinálom, amit Te akarsz, amíg ki nem lóg a belem.” Nekik ez nagyon kényelmes, úgy szoktam fogalmazni, hogy elgyámoltalanítjuk őket, nem engedjük, hogy felnőjenek, hogy felelősséget vállaljanak a saját életükért. Mert mi mindig ott vagyunk, és minden balhéjukat elvisszük. Csak közben kicsit mindig belepusztulunk belül. És amikor végre felnyílik a szemünk, hogy mit is műveltünk eddig – megint hangsúlyozom, teljesen tudattalanul -, és fellázadunk, és szeretnénk kiszállni, akkor sokszor előfordul, hogy a másik ezt nem veszi jó néven. Hülye lenne, bocsánat. Tamás miért is gondoskodna a saját szükségleteiről, ha Te úgyis gondoskodsz róluk végül? És ha ez továbbra is így marad, akkor neki semmi motivációja nem lesz, hogy végre a saját lábára álljon, Te pedig tovább szenvedsz.

Természetesen értem a helyzet kuszaságát a házzal, meg a félelmeidet a költözéssel kapcsolatban. Számos olyan élethelyzetet látok, ahol csak azért nem megy a férfi vagy a nő tovább, mert nincs módja eltartani magát. Persze, nem merünk belevágni ezekbe az ismeretlen helyzetekbe, mert mi lesz, ha nem sikerül. Kérlek, vizsgáld meg az összes ezzel kapcsolatos félelmedet is: Teljesen biztos lehetek benne, hogy ha kiveszek egy albérletet, akkor nem fogom tudni eltartani magunkat? Mi zajlik bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Ki lennék a gondolat nélkül, hogyan élném az életemet? Ilyenkor persze az elme a legsötétebb képeket vetíti, ezért is kell megvizsgálni őket, hogy legalább elme szintjén szembesüljünk és megkérdőjelezzük ezt a sok-sok sötétséget, félelmet.

Tudod jól, hogy a Munka nem tanácsadásról szól. Kifejezetten nem. Hisz honnan tudhatnám én, hogy a másik embernek mit kéne adott helyzetben tennie? Honnan tudhatnám, mi számára a következő lépés? Honnan tudhatnám, milyen mélyebben levő hiedelmei akadályozzák meg őt abban, hogy úgy tegyen, ahogy szerintem én tennék egy hasonló helyzetben? Persze, aztán belekerülök egy hasonló helyzetbe, és máris elárasztanak a saját félelmeim, amiket csak én tudok felülvizsgálni, és akkor a számomra elővilágló megoldást fogom választani. Ezért is nem írok semmi konkrétumot, maximum támpontokat az önvizsgálathoz. Ha most egy tanácsadó fórumon lennénk, akkor már csőstül jönnének az okos hozzászólások, hogy mit is kéne neked tenned. Mindenki csak a saját történetét tudja elmesélni, aminek semmi köze az én életemhez. Az én életem lépéseit csak én tudom meglépni, úgy ahogy nekem megfelelőnek tűnik az adott pillanatban. Aztán esetleg változtatok rajta, semmilyen döntés nem életre szóló, csak ebbe is szeretjük belecsavarni magunkat, és jól sajnálni az életünket.

Egy másik megfordítás, ugye: „Én használom ki őt.” Milyen tudatos vagy tudattalan célokra használtad őt eddigi életedben? Ehhez nagy őszinteségre van szükséged! Milyen szükségleteid kielégülését valósítottad meg általa? Mondjuk azt, hogy bebizonyítsd, milyen fantasztikus, segítőkész ember vagy, mert nagyon jól esik, amikor mások ezért elismernek és szeretnek? Keress 3 konkrét példát, kérlek, itt is van egy fontos kulcsod. Ha meglátod, miként használtad, használod ki Te őt, rögtön nem tudsz rá többé haragudni, hisz ugyanazt műveled vele, amit ő veled. Aztán már csak ránézel, és megköszönöd neki, hogy emlékeztet önmagadra. És egy egészen másmilyen embert fogsz látni.

„Nem úgy élem az életem, ahogy szeretném.” Mindannyian pont azt az életet éljük, amelyiket szeretnénk, csak még nem vagyunk tisztában a tudatalatti motivációinkkal, melyek fenntartják az élethelyzeteinket. Úgy fogalmaznék, hogy a mélyen dédelgetett hiedelmeinkbe vagyunk szerelmesek, ők pedig ilyen életet életnek velünk. Ha nem lesznek ott a hiedelmeink, akkor teljesen tisztában leszünk a pillanatnyi teendőnkkel. „Csak” ennyi a dolgunk. Idáig hosszú út vezet, és Te csinálod is kitartóan a Munkádat, csak így tovább.

Még annyit, hogy a valóság elfogadása nem azt jelenti, hogy nem teszek semmit. Ezt nagyon sokan félreértitek. Ha nem vagyok rendben egy helyzettel, akkor megMunkázom, és ha teljesen világosan látom, hogy másképp szeretném, akkor megteszem a szükséges lépéseket. Ha, mondjuk, naponta jól elver a párom, akkor nem az a dolgom, hogy duzzogva elfogadjam a valóságot ilyennek, hanem az, hogy rálássak, hogyan verem meg magamat nap, mint nap, ha mégis vele maradok. Minden egyes nappal saját magamat püfölöm tovább. Ezért viszont már én vagyok a felelős, nem pedig ő.

Utolsó pontként a tiszta kommunikációra hívnám fel a figyelmedet. Két hete tartottam az első ilyen tréninget itthon, Byron Katie kommunikációs módszertanán alapulva, és fantasztikus megértéseket adott a résztvevőknek. Előbb-utóbb egyszerűen el kell kezdenünk kimondani, amit valójában szeretnénk, meg kell tanulnunk kérni, meg kell tanulnunk a másikat meghallani, meg kell tanulnunk nemet mondani. Mert amíg ezeket nem tesszük, addig manipuláljuk saját magunkat és a másik embert, ebből pedig elég nyilvánvaló, hogy mi sül ki. Olyan kapcsolatok, melyekben élünk, elmérgesedve, leblokkolódva, ahol a szeretetnek nyoma sincsen. Szóval, az egyetlen tanács, amit adnék Neked az, hogy kezdd el nyíltan kikommunikálni, amit szeretnél. Merj kérni! És persze a válasz, amit kapsz már nem a Te dolgod. Ha fáj, amit hallasz, megint lehet önvizsgálatot tartani a Munkával.

Remélem, tudod hasznosítani a fentieket. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

Ölellek, Andi

A Munka és a Katarzis, avagy Izzó Parázs és Lángoló Tűz

Ma egy újabb nem általam megvalósult bejegyzést ajánlok figyelmetekbe, és arra kérnélek Benneteket, hogy ha szeretnétek a saját élményeiteket megosztani a témában - ezt főként most gyakorló ÖnMunkások tudják megtenni a téma jellege miatt -, akkor Megjegyzésben írjátok meg nekünk. Így még nagyobb rálátása lehet kezdőknek, haladóknak, mindenkinek, hogy milyen fizikai-testi kihatásai lehetnek egy-egy elvégzett Munkának. Csak, hogy érzékeltethessük, mennyire széles körben fordulhat elő mindenféle „tünet”. A mai írás szerzője Meditációként utal a Munkára, ez így teljesen helyénvaló, hisz a Munka egy meditációs folyamat is: a saját magaddal való megismerkedés meditációja. Fokról-fokra eléd tárul a saját életed, és lépésről-lépésre az is kibomlik, aki/ami sokáig oly jó mélyen szundikált Benned.

Kedves ÖnMunkások, gyakorlottak, kevésbé gyakorlottak és teljesen kezdők!

Elöljáróban szeretném elmondani Nektek, hogy én követtem el a „Ragyogj” c. blogbejegyzést. (Ragyogj, avagy az illúzióvilágod elvesztése: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/ragyogj-avagy-az-illuziovilagod.html)

Hogy ennek mi a jelentősége, miért mondtam el, az hamarosan kiderül. Sokféle ember látogat a blogra, ami látszik a kommentek sokféleségéből is. Mindannyiunknak megvan a maga kanosszája, a maga igen nyomós oka, amire megoldást keres az életében. Ezek általában különböző területen jelentkeznek, de a gyökerük közös: egyre több boldogsággal megélni az élet olykor nem könnyű folyamát. Ebben szintén közös az alap: mindannyian a Munkát választottuk ennek eszközéül, legalábbis erősen kacérkodunk a gondolattal, hogy elkezdjük. Hogy azoknak, akik még hezitálnak, adjak egy kis megerősítést: saját tapasztalataim alapján elmondhatom: ennél szelídebb, lágyabb, áramlóbb módszerrel nem találkoztam még, ami a belső igazságkeresés módjait illeti. Azért tartottam fontosnak erre kitérni, mert a „Ragyogj” c. bejegyzés esetleg némi félreértésre adhat okot, mert azon írás alapján olyan gondolata támadhat a Munkával még éppen csak ismerkedőnek, hogy „Hurrá, megtaláltam a Bölcsek Kövét!”. A legszebb az egészben, hogy ez abszolút igaz is, csak esetleg egy kicsit másképp. A Valóság az, hogy a Munka végzése során különböző fokú és intenzitású „heuréka”-élmények érik a keresőt. Mindenkinek különböző fokú és intenzitású élmény a megrendítő és meghatározó, de nyilvánvalóan vannak közöttük olyanok is, amelyekre mindenki számára általánosan igaz lehet a fenti kitüntető jelző. Én magam meglehetősen sok Munka-meditációt/önvizsgálatot csináltam végig, az életem különböző területeit véve górcső alá. Nem cenzúráztam magam, nem kíméltem a környezetemet sem, sokszor a  trágár fogalmazásoktól sem riadtam vissza. Erre biztatlak Téged is, aki még csak ismerkedsz a módszerrel. Csak akkor van értelme, ha nem fogod vissza magad, MINDENT kiírsz magadból, ami csak feljön. Ha teljesen őszinte vagy Magadhoz, pontosan tisztában vagy vele, hogy egyébként is felmerülnek Benned a legválogatottabb kritikai szófordulatok a másik ember viselkedését és tulajdonságait illetően. Most még zöld lámpát is kapsz hozzá, hogy leírd őket, senkit sem kímélve tollad és nyelved élétől. Szép lassan mindenki sorra kerül, de a gyakorlottabbak már nyilvánvalóan rájöttek, hogy az egész Munka hátterében ők maguk állnak. Nagyon érdekes végignézni egy tanfolyamon, hogy MINDENKI ugyanazokkal a problémákkal küszködik, senkit nem hallgat meg a párja, mindenkinek idióta főnöke van, senkinek nem volt gyerekszobája, stb., stb., stb. Ebben persze van némi túlzás, de tényleg hasonló kérdések izgatnak mindannyiunkat.

Én már az elején megtanultam, hogy a Munka végzése során az az igazi motiváció, ha az Igazságra vagy kíváncsi. Nem AKAROD megoldani életed problémáit, nem AKARSZ milliomos lenni és nem AKARSZ más emberré válni, csak azt akarod előcsalogatni, ami egyébként is Benned van; az Igazságot tartva szem előtt. A Munka végzése során nagyon sokszor apró élmények sora jelentkezik, amiket csak ott és akkor illet meg az „apró” jelző. Nem tudhatod, hogy mi mivel áll összefüggésben életed számtalan kérdésének megvizsgálása során. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy amit Te aprónak gondolsz, fenekestül felforgatja teljes hiedelemrendszeredet és esetleg az alapokból húz ki egy meghatározó „téglát”. De elképzelhető ennek az ellenkezője is: hatalmas vehemenciával ugrasz neki valami olyannak, amiről azt gondolod, hogy „na, ha ezt megoldom, akkor minden rendben lesz”. Közel sem biztos. Az tény, hogy a körül a bizonyos „Ragyogás”-élmény körül nekem sok olyan hiedelmem volt, amiket már régóta cipeltem, és amik személyiségem más jegyeivel is kapcsolatban voltak, és ezeknek a hiedelmeknek egy része már terítékre került más gondolataim megvizsgálása során is.

A munkalapok kitöltése, vagy ha úgy tetszik, a meditáció elvégzése során különböző testi szinten is jelentkező tüneteket tapasztalhat meg a Munkázó, ez is teljesen egyén- és esetfüggő. Én például rendszeresen fázom, bár erre egyszer Andi megjegyezte: „Te, nem lehet, hogy csak hideg van ott?” De lehet. Az mindenesetre tény, hogy a rendszeresen végzett Munka rövid idő alatt igencsak jelentős változásokat idéz elő az ember életében, sokszor tényleg nagyon intenzíven és gyorsan. Egy biztos: a környezeted nagy valószínűséggel nem fogja megjegyzés nélkül hagyni az általa is látott és tapasztalt átalakulást. Én valahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy ha már maradhatunk a „Ragyogj”-nál, a téglák kipotyognak a történeteid falából, de nem biztos, hogy egyszerre sikerül lebontani minden falat. Emiatt ne keseredj el, sosem tudhatod, mikor érsz el ahhoz a ponthoz, amikor olyan változások indulnak be, amelyek valóban fenekestül felforgatják az egész életedet. Onnan már nincs visszaút. Elérted a kritikus pontot.

A legfontosabbak egyike, amit megtanultam itt, az elvárás mentesség. Hagyni történni a dolgokat. Belesimulni a Valóságba. Tudom, nagyon furcsa ez, a legelején különösen, hiszem folyamatosan arra tanítottak minket, hogy vegyük a kezünkbe a saját életünket, nekünk kell irányítani a dolgokat, teremtenünk kell, pozitívan kell gondolkodni, stb. Nekem sem volt könnyű ezzel megbarátkozni, de észrevettem, hogy a Munka szép lassan elkezd dolgozni rajtam, általam. Nem tudom megmondani, hol és mikor vettem észre először, de észrevettem.

Én azt tapasztaltam, hogy a nagy horderejű élmények, a katarzisok akkor érik az embert, amikor valóban szükség van rájuk, amikor valóban az ember élete múlhat rajta. Sokkal jobban teszed, ha ezt is rábízod a Valóságra, hidd el, sokkal jobban tudja, mint Te, mikor van igazán szükséged egy ilyen elsöprő erejű megtapasztalásra. Hihetetlen élmény, mint ahogy az is, amikor sok-sok Munka-meditáció elvégzése után végigsétálsz az utcán, és hirtelen ráébredsz, hogy olyan dolgokat veszel észre, olyan illatokat érzel, mint gyermekkorodban, olyan ártatlanul és szeretettel tudsz ránézni más emberekre, mint sok-sok évvel ezelőtt. Ez is egyfajta katarzis, ez is egyfajta teljesség. Semmivel sem nyújt kisebb örömöt, mint amikor tényleg azt érzed, valami hirtelen és végképp megváltozott. Az egyetlen különbség talán az eltelt idő. Ez viszont hosszú távon teljesen mellékes. Mert végül is nem mindegy, hogy egy nap alatt jutottál el valamihez, vagy egy hónap folyamatos bontási munkálatai kellenek hozzá? A végeredmény szempontjából teljesen. Ha tényleg el tudod fogadni a Valóságot, amire a Munka rávezet, akkor azt is el tudod fogadni, ha nem minden alkalommal ajándékoz meg szó szerint megrendítő élménnyel. Akkor nem lesz Benned csalódás, elvárás és ellenállás, sokkal inkább elfogadás, megengedés és sokkal inkább hajlandó leszel áramlani az Életeddel. A Munka rendszeres végzése és a katarzis viszonya kb. olyan, mint az izzó parázsé és a lobogó tűzé. Az izzó parázs lassabban hevít, de tovább tart, míg a lobogó tűz hamarabb éri el ugyanazt a hőfokot, de a végeredmény ugyanaz lesz: kiéget Belőled mindent, ami a boldogságod útjába állt.

Jó Munkát kívánok Mindenkinek!   

Barátkozz Meg a Gondolataiddal

Izgalmasan állt össze a kép bennem az elmúlt hetek során azzal kapcsolatban, hogyan is működik az elme, ha vesszük a bátorságot, és ismerkedni kezdünk vele. Ez a bejegyzés főleg azoknak mond majd sokat, akik már egy ideje végzik a Munkát, remélem, sokukat lendíti túl egy bizonyos ponton.

         Ugyebár a Munka menete úgy néz ki, hogy sorra vesszük a másokkal és a világgal kapcsolatos ítéleteinket - hisz tudjuk, hogy minden a mi elménk kivetülése -, majd a négy kérdéssel és a megfordításokkal megvizsgáljuk őket. Így a stresszes, fájdalmas gondolataink szép lassan elhagynak minket, s ennek következtében az emberek és a világ egyre kedvesebbé, barátságosabbá válik. Elérkezik az a pont, ahol már nem nagyon találunk „odakint” megítélnivalót, ilyenkor hozzáfoghatunk a saját magunkról szóló ítéleteink, hiedelmeink megkérdőjelezéséhez. Haladunk, haladunk, fogynak a feszültséggel teli hiedelmeink, egyre kevesebb a gondolatainkkal történő azonosulásunk, aztán egyszer csak az elme újabb „támadást” indít. Ez egy kritikus pont sokunk számára, épp ezért is tartom fontosnak, hogy megértsétek, és magatokon felfedezzétek a következő mechanizmust.

         Szóval, valami olyasmi történik, hogy már nem a másik emberre haragszunk, hanem arra a gondolatra, ami azt állítja, hogy bármivel vagy bárkivel bármilyen baj van. Leegyszerűsítve: magunkra haragszunk, hogy még mindig ilyen gondolataink vannak. És ezt nem vesszük észre, csak örlődünk abban, hogy már „nem itt kéne tartanunk”. Emlékszel? Mindig ott „tartasz”, ahol épp tartanod kell. Frissítsünk fel néhány nagyon fontos alapinformációt:

• A gondolkozást NEM TE csinálod!!! A gondolatok csak úgy vannak, nem személyesek, és épp azért jönnek, hogy észrevehesd, mennyire azonosulsz még velük. Ha elhiszed azt a gondolatot, hogy „Nem szabadna ilyeneket gondolnom”, máris azonosultál vele, és máris haragszol magadra. De nem tudod nem elhinni, amíg meg nem vizsgálod!!! A gondolattal semmi baj nincsen, sőőőőőt! Légy hálás neki, hogy jött, ÉS VIZSGÁLD MEG!

• Ne csinálj úgy, mintha fejlettebb lennél, mint amilyen éppen vagy! Ez nem versenyfutás! Ha még elhiszel egy bizonyos gondolatot, akkor elhiszed, ennyi. Ha nem tetszik, ha bármilyen feszültséget okoz, vizsgáld meg. Még egyszer: a gondolatot nem tudod elengedni, amíg meg nem vizsgáltad, és rá nem jöttél, hogy nem igaz. A vizsgálat után pedig a gondolat hagy el téged, mivel már nincs rá szükség többé.

• Végül pedig mindig vedd észre, milyen motivációból végzed a Munkát. Ha bármilyen mozgatórugód van mögötte, akkor nem azokat a válaszokat fogod kapni, amelyek felszabadítanak. A Munkát csakis az igazság megtudásáért végezd, ne pedig azért, hogy mondjuk, több pénzed legyen, sikeresebb személlyé válj, meggyógyulj, lefogyj, párt találj, megvilágosodj, stb. stb. Ezek a motivációk mind eltorzítják a Munkát.

Néhány idézetet fordítottam még le ebben a témában Byron Katie-től, melyeket nyáron a School-ban gyűjtögettem. Szeretettel ajánlom őket figyelmetekbe, segítenek a saját magatokhoz való „hazatérésben”:

„A szenvedésednek egyetlen oka van: elhiszed a gondolataidat. Elhiszed, hogy igazak, pedig meg sem vizsgáltad őket. A gondolatokhoz való ragaszkodásnak az a célja, hogy távol tartson minket attól a felismeréstől, hogy mi már most is az igazság vagyunk. Nem a dolgokhoz ragaszkodunk; a dolgokról szóló történeteinkhez ragaszkodunk.

Az elmének drámára van szüksége, hogy veled azonosult tudjon maradni. Az elme pedig nem Te vagy.

Az elme nem ellenség. Időtlen idők óta harcolunk ezzel a belső ellenséggel. Belső ellenség nem létezik. A cél az, hogy minden gondolatunkra barátként tudjunk tekinteni.

Melyik jobb, ha nincsenek gondolataid, vagy ha minden felbukkanó gondolatodat imádod? Hagyd játszani a Teremtőt… Ha szereted a gondolataidat, akkor megengeded a Valóságnak, hogy rajtad keresztül játssza magát.

Házat vásárolunk a testünknek, a gyermekeinkenk; garázsba rakjuk a kocsinkat; kutyaházba a kutyánkat; csak épp az elménknek nem kínálunk otthont. Kitagadottként bánunk vele. Megszégyenítjük, hibáztatjuk, újra meg újra. De ha hagyod, hogy az elme feltegye a kérdéseit, akkor a szív fel fogja fedni a válaszait. És akkor az elme végre otthonra talál a szívben, és ráébred, hogy ő és a szív valójában egyek.

Erről szól a Négy kérdés. Leírod a problémát, megvizsgálod, a szív pedig odaadja neked azt a választ, amit mindig is tudtál. Ez az alázatosság. Semmi mást nem kell tenned. Ha épp állsz valahol, vagy egy széken üldögélsz, csak figyeld a felbukkanó történetet. Ha a történet félelmetes vagy elszomorító, tedd fel a négy kérdést, fordítsd meg, és térj haza.” (Byron Katie)

A Pénz és az ’Alvilág’

Mára néhány Pénz témájú idézet Katie tollából. Már megint csak fordítva élünk. Először akarunk mindent, aztán majd foglalkozunk kicsit magunkkal is. És ez a majd sokaknál sosem jön el.

Nagyon elburjánzottak az utóbbi években a „pénzteremtő, pénzvonzó, pénzmágnes” tanfolyamok, tréningek, melyek azt ígérik, hogy olyan módszereket tanítanak, melyeknek segítségével Pénzguruvá válsz, és dől a lé számolatlanul. Te miért szeretnéd a több pénzt? A pénz megint csak szimbólum, egy kivetülés. Nem azzal van bajod, hogy mennyi van belőle, hanem azzal, ami ennek az úgynevezett ’alvilágában’ van. Az egésznek semmi köze a pénzhez.

         Ha megismerkednél az alvilágoddal, ha felfüggesztenéd egy kicsit a rohanást, akkor szeretettel várlak egy szuper hétvégére – (Ön)Munka Alaptanfolyamra+Pénz, Munka, Üzlet napra, november 13-14-én, igen kedvező áron.

AKCIÓ: HA AZ ALAPTANFOLYAMOT ÉS A PÉNZ, MUNKA, ÜZLET NAPOT EGYBEN VÉGZED EL, AKKOR A 2 NAP MOST 25.000Ft HELYETT ÖSSZESEN 19.900FT (Október 28-i jelentkezés és előlegfizetés esetén.)

Részletek: http://kincsamivan.hu/programok.html

És akkor az idézetek Byron Katie, Question Your Thinking, Change The World (Kérdőjelezd Meg a Gondolkodásodat, Változtasd Meg a Világot) című, magyarul nem olvasható könyvéből. Szép lassan, figyelmesen olvasd őket, sok-sok bölcsesség van bennük: 

Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy több pénzzel boldogabb lennél? Máris boldogtalan vagy, ebben a pillanatban. Az egész életedet parkoló-vágányra teszed, amíg meg nem szerzed azt a több pénzt. Annyival könnyebb most boldogabbnak lenni. És ez az a boldogság, amit a Munka minden pillanatban a rendelkezésedre bocsát, amíg, végül a tér annyira kitágul, hogy teljesen nyilvánvaló lesz, hogyan csinálj pénzt, nyilvánvaló lesz, hogy már meg is van, hogy nincs hová menni, senki nem is megy, és hogy pont ott vagy, ahol mindig is lenni akartál. És ha teljesen itt vagy, az itt mindent tartalmaz, amit valaha akartál. Végtelenül kedves, mert az itt az, ahol mindig vagy.

Nem magaddal foglalkozol, hanem folyton a pénzeddel foglalatoskodsz. Azt gondolod, „Majd akkor foglalkozom magammal, amikor elég pénzem lesz, és miután biztonságba helyezem.” És az ’akkor’ sosem jön el.

Azért akarod a pénzt, hogy boldogságot vegyél rajta. A Munka megadja neked a boldogságot, akár van pénzed, akár nincs. És nagyon tisztán látod majd, hogy a pénz nem is annyira fontos. Vagyis elszakadsz a pénzzel kapcsolatos történeteidtől, és akkor a pénznek nincs más választása, mint hogy rád találjon. Ez törvényszerű.

Sokan úgy hiszik, hogy a félelem és a stressz motiválja őket a pénzcsinálásra. Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? 100%-os bizonyossággal tudhatod, hogy a félelem és stressz motivációs erők nélkül nem csináltál volna pont ennyi pénzt, vagy tán még többet? „Stresszre van szükségem, hogy elég motivált legyek” – ki lennél, milyen életed lenne, ha soha többé nem tudnád elhinni ezt a történetet?