„Ha életed bármely szereplője olyan rútul bánna veled,
ahogy te bánsz magaddal, már rég megszabadultál volna tőle.” (Cheri Hubert)
Ma egy ÖnMunkás férfiú önvizsgálatát ajánlom figyelmetekbe.
Egy számára zaklató, nőkre vonatkozó gondolatot vett górcső alá a Négy kérdés
és megfordításokkal. A Munkája után az én kiegészítéseimet olvashatjátok,
néhány fontos, gyakorlati tanáccsal.
Lányok, fiúk, mindannyian megtaláljuk magunkat ebbe a történetben is. Végezzétek velünk ezt a Munkát is! Hisz: „NINCSENEK
ÚJ STRESSZES GONDOLATOK. Mindet újrahasznosítjuk.” (Byron Katie)
Te meddig
szenvedteted még magadat ezekben a történetekben?
A vizsgált hiedelem:
„A nők azokat a férfiakat szeretik, akik rosszul bánnak
velük, és engem, aki jól bánok velük, nem.”
1. Igaz ez, hogy a
nők azokat szeretik, akik rosszul bánnak velük, és engem, aki jól bánok velük,
nem?
- Igen.
2. Teljesen biztos
lehetek benne, hogy igaz ez, hogy a nők azokat szeretik, akik rosszul bánnak
velük, és engem, aki jól bánok velük, nem?
- Igen.
3. Hogyan reagálok,
ha elhiszem ezt a gondolatot, hogy a nők azokat szeretik, akik rosszul bánnak
velük, és engem, aki jól bánok velük, nem?
Hatalmas sértettség van bennem. Kiábrándult vagyok. Úgy
érzem, igazságtalan a világ, igazságtalanok a nők. Hatalmas tehetetlenséget
érzek. Nagyon nagy dühöt érzek a nők iránt. Gyűlölöm ezt a helyzetet. Gyűlölöm,
hogy újra és újra meg kell tapasztalnom ezt. Nem tudom, mit tehetnék. Úgy
érzem, mintha ez valami átok lenne rajtam. Úgy érzem, valami baj van velem. Úgy
érzem, meg kell változnom. Úgy érzem, teljesen át kell alakulnom, ha a nőktől
szeretetet akarok kapni. Azt gondolom, nem rendelkezem azokkal a
tulajdonságokkal, amik a nőket vonzzák. Hatalmas sóvárgás van bennem a nők
szeretete iránt. Nem tudom tisztelni magamat így. Nem tudom szeretni magamat
így. Hatalmas sebnek érzem ezt a lelkemben. Gyűlölöm azokat, akik semmit nem
tesznek érte, mégis megkapják a nők szeretetét. Gyűlölöm azokat, akik nálam
sokkal rosszabb és felszínesebb embereknek látszanak, mégis megkapják a nők
szeretetét. Gyűlölöm azokat, akik kihasználják a nőket, és a nőket is, mert
hagyják, sőt az ilyenekhez vonzódnak. Meg akarom büntetni és alázni emiatt a
nőket, és az ilyen férfiakat is. Be akarom bizonyítani, hogy én is képes vagyok
kivívni a nők szeretetét, elismerését, csodálatát.
4. Ki lennék a
gondolat nélkül, hogy a nők azokat szeretik, akik rosszul bánnak velük, és
engem, aki jól bánok velük, nem?
Talán felismerném, hogy mindez főleg az érzelmileg
súlyosan sérült nőkre igaz, akik nagyon szenvednek, és ezt a mintát követik, de
semmiképpen nem az összes nőre. Nagyon megfigyelném a női - férfi
kapcsolatokat, hogy tapasztalatot szerezzek ebben a témában, és megkérdeznék
sok nőt és férfit erről a témáról. Jobb
pillanataimban csak jelen lennék és röhögnék, és úgy lennék vele, hogy ha
ezeknek az embereknek ez kell, akkor hajrá.
Megfordítások:
„A nők azokat a férfiakat szeretik, akik jól bánnak velük,
és engem, aki rosszul bánok velük, nem.”
Mert pl. ezek a férfiak őszinték velük, nem játsszák meg
magukat, míg én sokszor az udvariasság és a jófiúság mögé bújtatom a
viselkedésemet és az igazi gondolataimat, érzéseimet, vágyaimat. Mivel az, hogy
vágyom a nőkre, nem jelenti azt, hogy jól is bánok velük; míg lehet, hogy a
„rossz” férfiak azt a keveset, amit adnak, tiszta szívből adják. Mert lehet,
hogy a „rosszfiúkon” a rosszfiúság egy álarc a védekezés miatt, és néha, amikor
kinyílnak, akkor tartalmas és izgalmas emberek, akik sok örömet adnak a nőknek;
míg én a jófiúálarcom mögött sokszor önző és a saját örömömre koncentráló ember
vagyok.
Példa:
Egy haveromat szeretik, aki őszintén hallgatja meg őket,
engem meg nem, akinek a hátsó érdeke a kapcsolat vagy a szex.
„Én szeretem azokat a nőket, akik rosszul bánnak velem, és
azokat, akik jól bánnak velem, nem.”
Mert mindig azoknak az elfogadását keresem, akiket meg
kell hódítani, és bizonyítani akarom, hogy képes vagyok rá. Vonzódom a velem
visszautasító és rosszul bánó nőkhöz. Ha elfogadást találok, attól félek, vagy
unalmas lesz, és a fájdalomhoz és a szenvedéshez vonzódom.
Példa:
Egy pultos lányhaverom, aki tudtam, hogy utál, mégis
bejártam hozzá és időztem nála. Egy lányismerősöm, aki meghallgat és érdeklődik
irántam, de ezt unalmasnak találom.
„Én azt az önmagamat szeretem, aki rosszul bánik magával,
és nem szeretem azt az önmagamat, aki jól bánik magával.”
Mikor keresem azokat a helyzeteket, ahol visszautasítanak,
bántanak, csak hogy igazoljam az önmagamról alkotott negatív képemet, és valami
perverz örömet találok ebben az egészben. Mikor nem tudom elhinni, hogy valaki
érdek nélkül önmagamért szeret, és egyszerűen nem értem, miért teszi, és nem
akarom meglátni, amit ő lát bennem.
Példák:
1. Mikor tudtam, hogy egy lány utál és nem vonzódik
hozzám, mégis mentem hozzá, keresve az elfogadását, pedig sejtettem, mi lesz,
és az is lett.
2. Mikor előző barátnőm dicsért, hogy milyen jó pasi
vagyok, és nem hittem el, és nem akartam ebbe belegondolni.
3. Mikor egyik haverom sokat dicsér, hogy jó ember vagyok,
és nem tudom elhinni neki, és nem akarok magamra így tekinteni.
Konklúzió:
Ez a Munkázás abban segített, hogy rájöjjek, mennyi
negatív dolog van bennem a nőkkel kapcsolatban. Ha eddig nem volt világos,
miért nem működnek a nőügyeim, akkor most már dereng valami. :-) Úgy érzem,
rengeteg a kivetítésem, és eddig mindenkiben hajlamos voltam meglátni az „ördögöt”,
csak magamban nem.
Gyakorlati megjegyzéseim:
Az „ördög”, akit ilyenkor magunkban meglátunk a MAGUNKRÓL SZÓLÓ MEGKÉRDŐJELEZETLEN
TÖRTÉNETÜNK. Magamról HITTEM EL, hogy olyan vagyok, amilyet kint elítélek.
Sokan azért riadnak el a Munkától, mert azt érzékelik, hogy még bűnösebbek,
mint eddig vélték magukat. A Munkával először is tudatosulsz arra, hogy mit
hittél el és ítéltél el saját magadról, saját magadban, utána mindezt
megkérdőjelezed, és felszabadítod saját
magadat ezek alól az öngyűlölet-történetektől.
A MAGADRA FORDÍTÁS
mindig a legfontosabb. Nem csupán azt érdemes meglátnod, hogy csinálod te azt
másokkal, amit szerinted ők csinálnak veled, hanem a lényeg az, hogy ráláss: HOGYAN MŰVELED SAJÁT MAGADDAL MINDEZT.
Minden, amit a külvilágban érzékelsz, azt mutatja, te hogyan bánsz saját
magaddal. Amíg nem döbbensz rá, magadat
hogyan gyilkolod, ütöd, vágod, és nem szembesülsz azzal, micsoda fájdalmat
okozol magadnak, addig nem születhet meg benned az a vágy, hogy kedvesebb,
kegyesebb és gyengédebb légy saját magadhoz. És amíg saját magaddal nem vagy békében, addig a kivetülés törvénye szerint
a „külvilágban” sem fogsz békét érzékelni. Még egyszer: PONT AZOKAT A TÖRTÉNETEKET FOGOD KINT ÉRZÉKELNI, MINTHA VALAKI AZT
CSINÁLNÁ VELED, AMIKET SAJÁT MAGADDAL MŰVELSZ.
A megfordításoknál mindenképp keress 3 KONKRÉT, VALÓS példát, hogyan is igaz az. Csukd be a szemedet, és
utazgass vissza az életedben, és kérd, hogy bukkanjanak fel azok a helyzetek, melyekben a megfordítás igaz. Ezek MOSSÁK ÁT, ÉGETIK ÁT az egész
rendszeredet. Ilyenkor a KÉPET is
látod a fejedben, és ha legközelebb ilyen történik, az elme azonnal
beazonosítja a képet, és lesz egy kis „időrés”,
ahol már másképp tudnak történni a dolgok. Ha csak általánosságban
magyarázod meg a megfordítást, akkor az elme nem győződik meg annyira az
igazságáról, és nem fogja tudni beazonosítani azokat a helyzeteket, amikor
ugyanazt műveled, mint szokásosan.
Az elme hajlamos kapásból elutasítani a példák
megkeresését, nagyon biztatlak, hogy maradj
benne az önvizsgálatban addig, amíg fel nem bukkantak a példáid. És NEM KERESNI KELL! Csak becsukni a
szemedet, és várni, hogy felbukkanjanak. Maguktól
bukkannak fel, ha türelmesen vársz. Ha türelmetlenül elrohansz, nem kapsz
meg mindent a Munkádtól, amit megkaphatnál.
Ajánlott további
Munkák a fenti
esettanulmányhoz:
-
Meg
kell változnom ahhoz, hogy a nők szeressenek.
-
A
nők igazságtalanok velem.
-
Valami
baj van velem.
-
Nem
rendelkezem azokkal a tulajdonságokkal, amik a nőket vonzzák.
-
Meg
akarom büntetni és meg akarom alázni a nőket.
-
Be
kell bizonyítanom, hogy én is képes vagyok kivívni a nők szeretetét és
csodálatát.
-
A
férfiak megítélése: teljes Ítélkezőlap.
