Te Milyen „Szent Hiedelmed” Nevében Háborúzol?

Ma egy rövid Katie audio felvétel magyar fordítását ajánlom figyelmetekbe a „szent vallásainkról”, „szent háborúinkról”, és „Istenről”, ahogy azt a Munkában használjuk. Ezek sokakat zavaró szavak, ezért először a Katie-féle megközelítést tisztázzuk:

„Isten” Katie megfogalmazásában:

Semelyik vallás istenét nem értjük alatta. Isten a Valóság másik elnevezése.

„Én Istenre azt a szót használom: Valóság. Azért nevezem a valóságot „Istennek”, mert a Valóság az úr. Egyszerűen az, ami van. Az utolsó történet: Isten minden és Isten jó.” (Byron Katie)

„Vallás” Katie megfogalmazásában:

A vallásaink azok a szent hiedelmeink, melyeknek teljesen elköteleződtünk, és melyekhez teljesen tudattalanul ragaszkodunk. Amíg felfedezetlenül és megvizsgálatlanul élnek bennünk, addig gondolati, érzelmi és fizikai rabságban vagyunk. A Munka ezeknek a megkérdőjelezéséről szól. Ez a szabadsághoz vezető út.

És akkor a Katie-szösszenet:

Amit hiszel, az a vallásod. Vallásos odaadással köteleződsz el a hiedelmeid mellett. És ebben az elköteleződésben már nem marad hely a Valóság/Isten számára. Ez a te Istened – amit hiszel. Az életed pedig az elmédben elraktározott vallásos elköteleződések megvédelmezéséről szól. Attól félsz, hogy ha nem védelmeznéd a vallásodat, megszűnnél létezni.

Ezért van az, hogy amikor elkezded megkérdőjelezni a vallásos odaadással védelmezett hiedelmeidet, akkor nincs könnyű dolgod. Az egész eddigi életed tűnik el, az összes identitásod, szereped, szép sorjában. Mintha szétesne az eddig ismert világod.

Hallottad már azt a kifejezést, hogy „Ne szórakozz a másik ember vallásával”? Amikor kétségbe vonod azt, amit a másik ember hisz odaadó vallásossággal, akkor rád fog támadni. Háború kezdődik. Ki kezdte a háborút? Te. Hisz belekontárkodsz az ő univerzumába. Nem is történhet más, mint hogy rád ront.

Úgy bizonyosodhatsz meg minderről, hogy amikor valaki a te hiedelmedet piszkálja meg, akkor megfigyeled, hogyan kezdesz érvelésbe, magyarázkodásba, védekezésbe. Lehet, hogy csendben, önmagadban, de az is lehet, hogy hangot adsz neki. És minden alkalommal, amikor magadban vagy hangosan védekezel, az érzéseid azonnal tudatják, veled, hogy háborúba kezdtél. Ilyenkor a saját vallásodért szállsz harcba, és minél erősebb érzelem jelenik meg benned, illetve minél tüzesebben harcolsz, annál erőteljesebben ragaszkodsz az adott „hittételedhez”. Mindez pedig felhívja a figyelmedet arra, hogy „kiestél” valódi természetedből, a szeretetből. Saját valódi természeted ellen harcolsz, ebből ered az összes stressz és feszültség. (Byron Katie)

Felfrissítésre ajánlom még ugyanebben a témában, gyakorlatiasabb megközelítésből ezt a tavalyi bejegyzést:

A Legnagyobb Akadály: Én Tudom

http://onmunka.blogspot.com/2011/05/legnagyobb-akadaly-en-tudom.html

2-napos Hétköznapi ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. május 14-15.

Jelentkezési határidő: április 13. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Byron Katie Ébresztő Idézetek 2.

Egy újabb adag elgondolkoztató, megértést elősegítő, a megtapasztalásaitoknak „keretet adó”, útmutató idézetet gyűjtöttem szép batyuba. Katie szavai dőlt betűvel, idézőjelben olvashatók, és némelyik után az én tippjeim, kommentjeim, melyeket a Facebook zárt csoportunkban szoktam napi útravalónak adni. Itt most jó néhány napra való sorakozik, szép lassan érdemes magadba engedni őket. És újra meg újra visszatérni, mert már jövő héten máshogy fogod érteni. És mindig más fog éppen akkor mondani valamit, helyre rakni benned valamit. Ez már csak ilyen. :)

„Amit még nem ismertél fel önmagadban, azt nem tudod megváltoztatni. Amint ráébredsz arra, amire eddig csukva volt a szemed, a változás magától történik meg.”

Ezt szoktam Nektek mondani, amikor kérdezitek, mit-hogyan csináljatok másképp. Amíg nem tudod, milyen tudatalatti motivációból csinálod úgy, ahogy, addig legfeljebb megerőszakolni tudod magad a felszínen, hogy ne úgy csináld. Majd csinálod ugyanazt valahol máshol, csak észre sem veszed. Ha azonban feltárulnak a tudattalan motivációid és megkérdőjelezed őket, akkor semmilyen erőfeszítést nem kell tenned azért, hogy másképp csináld. Másképp fog csinálódni, és nagy-nagy nyugalmad lesz benne, és csak ámulsz, hogy hogyan is lehetséges mindez. Csuda dolog ez!

„Ha ez a gyereked útja, pont Rád van szüksége szülőként, hogy végigmehessen rajta. Semmi sincs itt elromolva. Nincsenek hibák.”

Éljenek a gyerekek és a szülők! Mert pont egymásra van szükségünk, hogy mehessünk az Utunkon. Akinek nincs szülője, annak pont arra. Hiszen amid/akid nincsen, arra nincs szükséged. Vagyis pont arra van szükséged, hogy ne legyen, mert így „tartódsz” az utadon, és így fedezheted fel Önmagadat.

„Azt javaslom, hogy ne a tested meggyógyítása motiváljon a Munka végzésére. Az igazságért merülj magadba. Gyógyítsd meg az elmédet.”

Vagyis, ne legyen olyan elvárásod, hogy majd, ha 10 önvizsgálatot elvégzel a betegségeiddel kapcsolatban, akkor azok elmúlnak. A Munka nem adja be a derekát az elvárásainknak, oly bölcs tanár. Nehogy már úgy kapj meg bármit is, ahogy eddig is próbáltad az életben: erőszakkal. A motiváció itt=erőszak. Önmagam, a Valóság, és a Négy kérdés megerőszakolása. És ilyenkor nem kapod meg a megnyugvást. És persze ez minden más Munka-motivációnkra igaz. KÍVÁNCSISÁG, NYITOTTSÁG, LELKESEDÉS, ŐSZINTESÉG, JÁTÉKOSSÁG, ELVÁRÁSMENTESSÉG - ettől működik. Úgy, ahogy épp nálad kell működnie, nem pedig úgy, ahogy Te elképzeled.

Kérdés Katie-hez: „Teljesen maguk alá temetnek a hiedelmeim. Hogyan lesz valaha időm minden hiedelmemet megkérdőjelezni?” Katie válasza: „Ne izgasd magad azon, hogy mindegyiket vissza kell csinálnod. Mindig azt a hiedelmet vizsgáld meg, ami épp most stresszt okoz benned. Sosincs egynél több. Csináld vissza azt az egyet. Honnan tudom, melyik hiedelmemmel kell éppen dolgoznom? Onnan, hogy épp itt érkezik.”

Emellet jótanács: mindig a legerősebb érzelmi töltetűvel dolgozz. Javaslom az 1-10-ig beskálázást. És érdemes megvizsgálni azt a hiedelmet is, hogy „Soha nem leszek képes megszabadulni az összes hiedelmemtől.”

„A félelemnek csupán két oka van: az a gondolat, hogy elveszítesz valamit vagy az a gondolat, hogy nem kapod meg, amit akarsz.”

Ebben a mondatban minden benne van. Az egész életed. A szenvedésed ésa szabadságod.

„A családod a múltbeli hiedelmeid visszhangja.”

„Csak akkor tudsz nyitott lenni az életedet megváltoztató válaszokra, ha nem tudod, mit keresel.”

„Minden stresszes gondolat elválaszt téged tőlem. És önmagamtól.”

„Ha úgy gondolod, hogy a segítségedre kéne lennünk, légy segítségére önmagadnak (és másoknak).”

„Nem szégyenítettem meg a gondolataimat és nem is harcoltam velük. Megkérdőjeleztem őket, ők pedig nem harcoltak velem tovább és abbahagyták a megszégyenítésemet is.”

„Hogy mi a különbség az élvezet és az öröm között? Ohh... Fényévnyi! Több dimenziónyi! Az élvezet az ürességed kitöltésére tett kísérlet. Az öröm pedig az, ami vagy!”

„A béke félelmetesnek tűnik, mert nincs benne önmagad által gerjesztett adrenalin. Ki lennél a történeted nélkül?”

„Az egyetlen dolog, amitől félsz az a valótlanság, amit te magad találtál ki.”

„Vedd észre azt a pillanatot, amikor a szeretetet becseréled káoszra a mai nap folyamán. Az önvizsgálat segítségével visszatalálhatsz a szeretethez.”

„Életed minden szereplője a képzeleted szüleménye - még saját magad is.”

„Az élet egyszerű. Minden érted történik, nem pedig veled. Minden pontosan a megfelelő pillanatban történik, sem túl korán, sem túl későn. Nem kell, hogy ezt szeresd... csak épp sokkal könnyebb, ha így teszel.”

„A Munka megtisztulás. Ma is fürdesd meg az elmédet.”

„Ha valódi önvizsgálatot szeretnél tartani, ne a kérdésre válaszolj. Engedd meg, hogy a kérdésre kikívánkozó válasz felbukkanjon belőled.”

„A megvilágosulatlan elmének hinnie kell azért, hogy létezhessen, és így felébreszthesse az elhívőt arra, ami nincs, ami sosem volt, és ami sosem lehet.”

„A szabadság már most is a tiéd. Tárd ki az ajtódat előtte. Itt a kulcs: kérdezz, várj, halld meg a választ.”

„Kérdőjelezd meg és csináld vissza a félelmedet ma. Senki nem tudja ezt megtenni helyetted.”

„Hogyan őrzöd meg az egód épségét? Védekezéssel, természetesen.

Figyeld, mikor kezdesz el védekezni vagy magyarázkodni. Ha rajta kapod magad, tedd föl magadnak a kérdést: Mit védelmezek most olyan vehemensen? Majd figyeld, mi történik.

„Amikor üldögélsz és jön egy hatalmas felismerésed, szerinted ezzel vége a dolognak? Szerintem nem. A Munka elvégzése a folyamatnak csak a fele; a másik fele akkor történik meg, amikor a felismeréseid életre kelnek. Amíg a felismeréseid nem élnek cselekedetek formájában, addig nem teljesen a tieid.”

(Byron Katie)

A Személyiség Nem Szeret… Mindig Akar Valamit

„A személyiség gyűlöli a kritikát és imádja az egyetértést. Igazából, a személyiség számára a szeretet semmi több, mint egyetértés. A kapcsolat annyit jelent, hogy két ember egyetért egymás történeteivel. Ha egyetértek veled, szeretsz. De abban a percben, ha nem értek veled egyet, ha megkérdőjelezem valamelyik szent hiedelmedet, az ellenségeddé válok.” (Byron Katie)

A mai bejegyzést főként az elmúlt hétvége 3-naposainak ajánlom, nagy-nagy szeretettel. Ez egy olyan fejezet Byron Katie, Az Öröm Ezer Neve című könyvéből, ami számos ponton illeszkedik a hétvégi megtapasztalásaitokhoz, kérdéseitekhez, felvetéseitekhez. És, természetesen a blog összes többi olvasóját is szeretettel hívom meg ennek a csodás, igen átfogó fejezetnek az elolvasására.

Öröm 31 - A fegyverek a félelem eszközei.

A védekezés a háború első lépése. Régebben, ha valaki azt mondta nekem, „Katie, nem figyelsz rám”, én rögtön berzenkedni kezdtem ez ellen, és így feleltem, „Dehogynem figyelek! Hogy merészelsz ilyet állítani?!? Hát, kinek gondolod te magad? Én igenis figyelek!” És mindeközben nem vettem észre, hogy pont én háborúztam azáltal, hogy védtem magamat. És persze én voltam az egyetlen személy, akinek lehetősége volt ezt abbahagyni. A háború befejezéséhez nem két emberre van szükség; csak egyetlen-egyre.

            A személyiség gyűlöli a kritikát és imádja az egyetértést. Igazából, a személyiség számára a szeretet semmi több, mint egyetértés. A kapcsolat annyit jelent, hogy két ember egyetért egymás történeteivel. Ha egyetértek veled, szeretsz. De abban a percben, ha nem értek veled egyet, ha megkérdőjelezem valamelyik szent hiedelmedet, az ellenségeddé válok; az elmédben máris elváltál tőlem. Aztán pedig elkezded keresgélni azt a számtalan indokot, hogy vajon miért is van igazad, és a fókuszod magadon kívül marad. Amikor kifelé fókuszálsz, és azt hiszed, hogy a problémádat egy másik ember okozza, nem pedig az a történet, amihez épp ragaszkodsz az elmédben, a saját áldozatoddá válsz, a helyzet pedig reménytelenné válik.

            A partnered a tükröd. Azon kívül, ahogy érzékeled, még csak nem is létezik számodra. Ő az, akinek te látod, és végső soron ez megint csak te saját magad vagy. Újra és újra csak te és te és te, ily módon pedig vak maradsz saját magadra, igazolva érzed magad, és totálisan elveszve. Azt hinni, hogy a partnered bármi más lenne, mint a saját kitükröződésed, fájdalmas. Vagyis, amikor bármilyen hibát fedezel fel benne, biztos lehetsz benne, hogy az a te saját hibád. A piszoknak a te gondolkodásodban kell lennie, hisz te vetíted azt ki. Mindig te vagy az, akinek az adott pillanatban minket ítélsz. Kivétel nélkül. Te vagy a saját szenvedésed; te vagy a saját boldogságod.

            Nem tudsz valódian kapcsolódni a partneredhez, amíg meg nem szabadulsz attól a hitedtől, miszerint szükséged lenne tőle valami olyasmire, amit ő nem ad meg neked. A párod semmi olyasmit nem tud tenni, amivel megakadályozná, hogy szeresd. Az egyetlen mód az elvesztésére az, ha elhiszed, amit róla gondolsz. Egész addig egy vagy a partnereddel, amíg el nem hiszed, hogy egy bizonyos módon kéne kinéznie, adnia kéne neked valamit, másmilyennek kéne lennie, mint amilyen. Valójában így válsz el tőle. Ilyenkor a fejedben máris véget vetettél a kapcsolatotoknak.

             Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor jobb fizikailag távozni. Ha mondjuk a férjed ver, kérdőjelezd meg a gondolataidat azzal kapcsolatban, hogy miért maradsz mégis vele. Amikor megvilágosítod magadat az igazságra, rájöhetsz, hogy az egyetlen épelméjű döntés az, ha elhagyod. Nem kell félni, keserűnek vagy mérgesnek lenni ahhoz, hogy véget érjen egy házasság. Vagy, ha még nem állsz készen elhagyni, akkor maradj benne a házasságban, csak sokkal nagyobb tudatossággal arról, hogyan erőszakoskodsz magaddal, amikor megengeded neki, hogy veled erőszakoskodjon. Ez hasonlít ahhoz, amikor egy kertkapura kiírják: A KUTYA HARAP. Ha egyszer mész be a kertbe, és „megharapódsz”, akkor a kutya harapott beléd. Viszont ha másodszor is besétálsz a kertbe, és „megharapódsz”, akkor te haraptad meg saját magadat. Ha ezzel tisztába jössz, az mindent megváltoztathat. Megvizsgálod az elmédet, és rájössz, hogy végső soron senki sem árthat neked – csak te tudsz ártani saját magadnak. És meglátod, hogy 100%-ig te vagy felelős a saját boldogságodért. Ez pedig nagyon jó hír.

            Tegyük fel, hogy a férjem szerelmi viszonyt folytat egy másik nővel, és ez nekem nem tetszik, akkor azt mondanám neki, „Kedvesem, megértem, hogy viszonyod van, és azt figyeltem meg, hogy amikor a másik nővel vagy, akkor valami bennem elkezd tőled eltávolodni. Nem tudom, mi ez, csak annyit tudok, hogy így van; ez a te tőlem való elmozdulásodat tükrözi, és szeretném, ha tudnál erről.” És aztán, ha még mindig folytatja a viszonyt, és szívesebben tölti az idejét egy másik nővel, megfigyelném magamban, ahogy eltávolodok tőle, és ha elhagynám, azt akkor sem haraggal tenném. Semmit nem tehetek azért, hogy vele maradjak, és semmit nem tehetek azért, hogy elváljak tőle. Nem én vagyok ennek a műsornak a rendezője. Vele maradhatok, vagy el is válhatok tőle a teljes szeretet állapotában, és átfuthatna a fejemen, Hát ez lenyűgöző; megígértük egymásnak, hogy mindig együtt maradunk, és most elválok tőle, és valószínűleg csak nevetnék, és örülnék, hogy megvan neki, amit akart, majd tovább lépnék, mert nincs bennem háború. Egy másik nő ugyanakkor úgy válik el a férjétől, hogy „Nem kellett volna viszonyt kezdenie”, „Megbántott”, „Nem is érdemel meg engem”, „Megszegte az ígéreteit”, „Szívtelen”. Az elmozdulás mindkét esetben ugyanolyan; az egyetlen különbség a történet. Az utazást mindkét esetben meg fogod tenni. A kérdés csupán annyi, hogyan távozol: rugdosódva és sikítozva, vagy pedig méltósággal, békében, nagylelkűen? Ezt most nem tudod diktálni, nem tudod megjátszani, nem tudsz spirituálissá vagy szeretettel telibbé válni. Légy csak őszinte, és kérdőjelezd meg a gondolataidat. Aztán, végül, amikor az ismerőseid azt mondják, „Ajj, de szörnyű ez a válás dolog”, azt válaszolhatod, „Megértem, hogy így látjátok, de nekem nem ez a tapasztalásom róla.”

            Nem két emberre van szükség ahhoz, hogy egy házasságban véget érjen a háborúskodás; csak egyre. És ha mindketten befejezik a háborúskodást, akkor az élet még kétszer olyan széppé válhat.

            Hazaérek munkából, kinyitom a frizsider ajtaját. A kedvenc nasim ott vár rám. Pontosan emlékszem, hova tettem: a felső polcra, jobb oldalra… Nincs ott!!! Megette!!! Kuncogni kezdek magamban. Nincs semmi olyan stresszes gondolat bennem, hogy „Milyen figyelmetlen alak, hisz tudta, hogy az enyém, és annyira vártam már, hogy megehessem, ő meg az egészet elrontotta.” A gondolat támadása. Ha ilyesmik jutnának eszembe, én meg jól elhinném az egészet, jól elkezdenék haragudni Stephenre. A valóság pedig annyi, hogy rögtön tudom, jobb nekem, hogy ő ette meg a nasit. Igazából még örülök is, hogy megette. És csak mosolygok. Lehet, hogy a vásárlás időpontjában még nem voltam tudatában, de most kiderült, hogy neki vettem. Boldogan konstatálom, hogy milyen figyelmes vagyok. És magammal is törődök, hogy így tudom látni az eseményeket.

            Amikor Stephen hazaér, elmesélem neki. Jót kacagunk. Azt mondja, nem gondolta, hogy a nasit magamnak vettem. Mondom neki, mennyire örülök, hogy ő ette meg, és megkérem, hogy legközelebb először kérdezze meg tőlem, hogy tényleg neki szántam-e. Egyetért. Tisztában vagyok vele, hogy lehet, hogy eszébe fog jutni, de az is lehet, hogy nem. Izgatottan figyelem, hogy a tervem hogyan hiúsult meg a valóságban. Elképzeltem, hogy én fogom megeszegetni a nasit, ehelyett azonban valami még édesebb történt.

(Byron Katie, A Thousand Names for Joy – Az Öröm Ezer Neve)

 

Képtelen Vagy Befogni a Szádat…?

Todd amerikai Munka Facilitátor. Személyesen nem ismerem, rátaláltam a honlapjára. Szeretem más facilitátorok cikkeit, tapasztalatait olvasni – mindannyiunk másként csinálja kicsit, mindenkinek megvan a saját stílusa, megtapasztalásai. Úgy gondoltam, érdemes Todd néhány cikkét megosztanom Veletek, le is fordítottam egyet.

Képtelen Vagy Befogni A Szádat, Amikor A Párod Vitázni Kezd?

Patterson Tábornok beviharzott az irányító központba. A katasztrófa nagyobb volt, mint bármi, amit a világ korábban látott, és ráadásul az ő felügyelete alatt történt. Egy ideje már gyanakodott, most azonban már túl késő volt. Az az őrült az irányítópultnál megnyomta a gombot.

Patterson iszonyodva figyelte, ahogy 157 Polaris nukleáris rakéta repül a valamikori Szovjet Unió felé. Nem, képtelenség, hogy ez történik. A Hidegháborúnak már rég vége, Moszkvából fél óra múlva mégsem marad semmi. A tábornok tehetetlen volt, mert tudta, nincs mód a halálos küldetés megszakítására.

Szoktad Azt Érezni, Hogy Képtelen Vagy Kivonni Magad A Szócsatából, Ha Már Elkezdődött?

Lehet, hogy a büszkeség. Lehet, hogy az igazságérzet. Lehet, hogy csak nem akarunk veszíteni. De amint egy veszekedés beindul, legtöbbünk nem képes befogni a száját, amíg jó nagy rombolást nem végzünk.

Emlékszem egy esetre, amikor a párom azzal vádolt meg, hogy sosem viszem ki a szemetet. Számomra ezek a harc szavai voltak. Hangosan tiltakozni kezdtem, és kijelentettem, hogy én igenis kiveszem a részem az otthoni munkákból. A büszkeségem sérült, és további sértéseket vágtam a fejéhez.

Láttam, ahogy a szemem láttára harc egyre durvul. Nem akartam én veszekedni, de teljesen tehetetlennek éreztem magam az abbahagyására. Kétségbeesetten kerestem a megszakító gombot, de semmit nem találtam.

Amíg Eszembe Nem Jutott A Munka

Épp benne voltam a sűrűjében. Csak kapkodtam a fejem az újabb és újabb ütésváltásoktól. Nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy előkapjak egy papírt, és leüljek egyet Munkázni.

Nem, mindössze tizedmásodperceim voltak a becsapódások között. És az egyik ilyen tizedmásodpercben feltettem magamnak a kérdést, „Tényleg igaz az, hogy mindig kiveszem a részem?” A Munka többi kérdését már nem állt módomban megkérdezni, mert az az egy leállított.

Hirtelen kinyílt az elmém. Ráláttam, hogy milyen gyakran vontam ki magam a házimunka alól. Mindig túl elfoglalt voltam más dolgokkal. Valójában csak nagyritkán vittem ki a szemetet. Mindezt egy szempillantás alatt láttam be, és a haragom meg a harci kedvem hirtelenjében megcsappant.

Aznap valami nagyon értékeset tanultam meg.

Megtanultam, Hogy „Repülés Közben” Is Végezhetem a Munkát

Természetesen, mindig az a legjobb, ha leülsz, és papíron végzed a Munkát, vagy facilitátor (kérdező-segítő) segítségét kéred, de vészhelyzetben rengeteg nyomorúságtól mentheted meg magadat, ha „repülve” vizsgálod meg a hiedelmedet. Amikor egy vita kellős közepén vagy, kérdőjelezd meg a saját védelmedre felhozott állításaidat, és arra ébredhetsz, hogy már semmi veszekednivalód nem maradt.

De Nem Leszek Ettől Egy Lúzer?

Most azt gondolhatod, hogy akkor ezentúl majd nem leszel képes kiállni magadért. Pedig nem ez szokott ám történni, amikor elkezdesz Munkázni, még ha csak ezt a rövidített formát csinálod is.

Amikor Munkázol, akkor egyszerűen csak megfontolod annak a lehetőségét, hogy tévedhetsz, és hogy a másiknak van igaza. Tárgyilagosan kezded el látni a dolgokat, nem az eddigi egyoldalú nézőpontodból.

A Munkának nem az a célja, hogy bebizonyítsa, tévedsz. Nem farokbehúzva, vesztesként fogsz elkullogni a helyszínről. A Munka azoknak szól, akik az igazságot szeretnék tudni. Annak pedig semmi köze ahhoz, hogy éppen kinek van igaza.

Sokkal erőteljesebb úgy élni, ha az igazságot keresem, mintha a haragomban fulladozom, és jobbra-balra hajigálom a sértéseket.

De Légy Óvatos, Nehogy Elhibázd

A Munkavégzés és az igazságkeresés hevében nagy a csábítás arra, hogy immár a Munkát alkalmazzuk fegyver gyanánt. Könnyű azon kapni magunkat, hogy azt vágjuk a másik fejéhez, neki is Munkáznia kéne.

Ha úgy gondolod, hogy valakinek Munkáznia kéne, neked kell elvégezned a Munkát. Ez ennyire egyszerű. Vagyis, ne használd a Munkát mások sértegetésére. Alkalmazd szépen magad, és találd meg a saját igazságodat.

Összefoglalásként

Ha veszekedés közepén fejben végzed el a Munkát, akkor abban a pillanatban abbamaradhat a vita. Miközben épp nyakig vagy a vitázásban, felteheted magadnak a kérdést, hogy vajon igazak-e az állításaid, az érveid. És ha valóban tudni szeretnéd az igazságot, azon kaphatod magadat, hogy a haragod elpárolog, bármikor, ha önvizsgálatot végzel.

Patterson tábornok is vizsgálatot végzett azokban a válságos pillanatokban. Felhívta a Fehér Házat, és megtudta, hogy létezik egy titkos módszer a fél kontinenst leromboló rakéták megállítására.

Az igazság az volt, hogy valaki már felkészült egy hasonló krízishelyzet bekövetkezésére. Néhány másodperc leforgása alatt a Fehér Ház új irányt adott a rakétáknak, melyek így kisuhantak a világűrbe. A moszkvai emberek pedig mindössze érdekes csillagászati jelenségeket figyelhettek meg, amikor a lövedékek felrobbantak.

És mi lett a férfival, aki megnyomta a gombot? Nos, börtönlakóként folytatta karrierjét.

A Következő Lépés

Ha a hadsereg képes volt megtalálni a rakéták megállításának módját, nagyon valószínű, hogy te is képes vagy kivonni magad a vitázásból, jóval azelőtt, hogy nagyobb károkat okoznál a párodban vagy a kapcsolatotokban. Ha „repülés közben” végzed el a Munkát, már akkor lecsapolhatod a gőzt egy vicsorgó veszekedésből, amikor a rakétákat ki sem lőttétek.

„A védekezés a háború első lépése. Ha azt mondod nekem, hogy irigy, rosszindulatú, kemény és elutasító vagyok, akkor megköszönöm neked, és azt mondom: „Igen, én is látom, hogy mindez megvan bennem, úgyhogy igazad van. Mondd el nyugodtan, amit velem kapcsolatban látsz, és segíts, hogy jobban megértsem magam. Nélküled hogyan is vehetném észre azokat a kellemetlen tulajdonságokat, amik láthatatlanok? Szeretném, ha nem fognád vissza magad! Nézz a szemembe és mondj el mindent!” Ez az igazi barátság. És ezt hívják önazonosságnak. Tudom, hogy mindenféle van bennem, és ha te valamilyennek látsz, az nekem egy lehetőség, hogy magamba nézzek, és felfedezzem, hogy mi történik az életemben. Ha valóban olyan voltam, mint mondod, rájövök, megkérdezek másokat is, hogy megerősítsenek. Hogy is nevezhetne bárki olyasvalaminek, ami soha életemben nem voltam? Amikor olyat mondasz nekem, ami védekezésre késztet, egy gyöngyszemet mutatsz nekem, amely bennem van, és arra vár, hogy felfedezzem.” (Byron Katie)

A Háború Nem Intelligens

Sok ember életében a Karácsony nem a szeretetről, hanem a sértődésről, a háborúskodásról szól. Mint már a tegnapi bejegyzésben említettem: ilyenkor minden előbújik belőlünk, hiszen olyan helyzetekkel vagyunk kénytelenek szembesülni, melyek elkerülhetetlenek. És mivel ezeknek a helyzeteknek köszönhetően felszínre bukkannak az egész évben gondosan szőnyeg alá söpört hiedelmeink, előfordul, hogy nem éppen kellemesként éljük meg ezt az időszakot. Gondoljunk csak a családi perpatvarokra, a ki csinál mit-re, a bezzeg én-re, magunk agyonhajtására, a pénzzel kapcsolatos problémáinkra, a magányosságra, az étellel való visszaélésünkre, vagy az ételekkel kapcsolatos félelmeinkre, vagy a tegnap boncolgatott szeretetmegvásárlásra.

         Épp emiatt, ugyanakkor, ez tökéletes alkalom arra, hogy az amúgy szunnyadó, rejtegetett hiedelmeinket végre észrevegyük, és vizsgálat alá vegyük a Munkával. Mert akkor ezentúl egész máshogyan élhetjük meg ezt az ünnepi időszakot. No, meg az év összes többi napját is.

         Ma is Byron Katie tapasztalatát és bölcsességét adom át Neked, Kedves Olvasó. Katie Az Öröm Ezer Neve című könyvének ebben a fejezetében a kritika fogadásáról a sértődésről, a háborúskodásról ír nagyon gyakorlatias formában. Kívánom, hogy szavai az ünnepek alatt minél többször eszedbe jussanak.

„Megláttam, hogy olyasmi, mint kritika, nem létezik, csak megfigyelések léteznek. És nincs olyan megfigyelés, mely ne gazdagítana engem, ha az elmém nyitva áll. Mit is mondhatna nekem bárki, amivel nem érthetnék egyet? Ha valaki azt mondja, hogy borzasztó ember vagyok, akkor magamba nézek, és két másodperc alatt megtalálom azt, amikor életemben borzasztó ember voltam; nem kell sokáig keresgélni. És ha valaki azt mondja, hogy milyen csodás vagyok, ezt is könnyűszerrel megtalálom. Ez az egész az önmagunkra ismerésről szól, nem pedig a helyesről és a helytelenről. A szabadság a tét.

         Tegyük fel, valaki azt mondja, hazudtam. Ilyenkor én magamba megyek, és megvizsgálom, igaza van-e. Lehet, hogy az illető által említett helyzetre nem találom igaznak, de könnyedén megtalálom egy másik helyzet kapcsán, ami akár évtizedekkel ez előtt történt. Ezt nem mondom ki hangosan. De bennem megtörténik az összekapcsolódás. És akkor már kijelenthetem, „Igen, hazug vagyok. Látom, hol van igazad velem kapcsolatban.” Egyetértünk. Az illető felismeri, ki voltam én azelőtt, pont azt, amit én húsz éve kezdtem el felismerni. Beleszerelmesedek azokba, akik haragszanak rám. Pont olyanok ők, mint a halálos ágyukon fekvők: nem rugdossuk őket, és nem noszogatjuk őket, hogy keljenek már föl. Ugyanez a helyzet, amikor valaki haragszik rád, vagy rád támad. Ő egy összezavarodott emberi lény. Ha pedig az én fejem tiszta, nincs olyan hely, ahol ne találkozhatnék vele. Olyankor vagyunk a legboldogabbak, amikor feltétel nélkül adjuk oda magunkat.

         Nem kevés gyakorlatot szereztem már ebben. Paul, a volt férjem, rengeteget ordítozott velem, főként miután 1986-ban egy kis tisztánlátást kaptam. Egyáltalán nem tetszett neki az én változásom. Visszhangzott tőle a ház, amikor azt kiabálta, „Ki a jó élet vagy te? Hol van a nő, akit elvettem? Mit tettél vele? Nem szeretsz. Ha szeretnél, itthon maradnál, és nem utazgatnál. Mindenki mást annyira szeretsz, mint engem.” És, persze, a saját nézőpontjából vizsgálva, igaza volt. Egyenlete így nézett ki: ha szeretem, akkor azt teszem, amit ő akar, és a története mindig felülírta a valóságot. Amikor pedig ordítozott velem, a mellkasa és az arca kitágult, felfúvódott, mint egy lufi, bevörösödött, hangoskodott, és csapkodott a karjaival. Én pedig mindebből annyit értettem, hogy itt van egy drága ember, aki attól fél, hogy elveszít, és megtesz minden tőle telhetőt. Saját magával üvöltözött, s közben azt hitte, velem teszi. Én pedig csak szerettem, értékeltem, hallgattam panaszainak dallamát, ahogy a fantáziája megszült egy olyan feleséget, akit már nem érdekelt, és így egyre csak távolodott a valóságtól, olyan messze került, hogy a szakadék áthidalhatatlannak látszott. Végül pedig, sértve és dühösen, elfordult tőlem, mintha nem is léteznék. És nem is léteztem.

         Amennyiben bármilyen kritikát bántónak érzel, tudd, hogy védekezel ellene. A tested tisztán jelzi, hogy mikor vagy megsértődve, vagy mikor kezdesz el védekezni. Ha nem figyelsz oda, az érzés egyre erősödik, majd dühvé és támadássá alakul, a védekezés vagy önigazolás álarcába bújva. Ez sem nem helyes, sem nem helytelen; épp csak nem intelligens. A háború nem intelligens. Nem működik. Ha tényleg érdekel a saját lelki békéd, akkor egyre tisztábban veszed majd észre azt a késztetésedet, hogy megvédd magad a kritikától. És végül elképedve fedezed fel saját magad hiányzó darabkáit, melyekre a kritikusaid oly segítőkészen mutatnak rá, és arra fogod kérni őket, hogy mutassanak még többet, hogy még jobban megvilágosodj saját magadra.

         A kritika óriási ajándék azok számára, akiket érdekel az önfelismerés. Akiket pedig nem, azoknak üdv a pokolban, üdv a háborúskodásban a partnerekkel, szomszédokkal, gyerekekkel, főnökökkel. Amikor kitárod a karodat a kritika előtt, te vagy a saját közvetlen utat a szabadság felé, hiszen te nem tudsz minket megváltoztatni, mint ahogy azt sem, hogy mit gondolunk rólad. Te vagy magad számára az egyetlen út, hogy barátként állj a barátod előtt, még akkor is, amikor ő épp ellenségként érzékel téged. Amíg nem tudsz teljes mélységeddel velünk lenni, bármilyen csúnyaságokat is gondolunk rólad, a Munkád nincs elvégezve.

         Miután már egy ideje végzed a Munkát, védekezés és magyarázkodás nélkül tudsz bármilyen kritikát meghallgatni, teljes nyitottsággal és örömmel. Véget ér az a próbálkozásod, hogy kontrollálni akard azt, amit nem lehet kontrollálni: a másik ember érzékelését. Az elme elcsendesül, az élet kedvesebbé válik, aztán pedig teljességgel kedvessé, még a látszólagos felfordulás közepette is. Amikor tudatában vagy tanuló létednek, a világon mindenki a tanítóddá válik. A védekezés hiányában pedig csak a hála marad.”

Fejbe Vágó Idézetek

Két hosszú, Munkás nap áll mögöttünk, elfáradtam. Mára csupán néhány „keményebb” Katie idézetet gyűjtöttem össze, némi kiegészítő magyarázattal. Kellemes emésztgetést.

Soha senki nem tud megérteni téged. Erre ráébredni, maga a szabadság. Soha senki nem fog téged megérteni – egyszer sem, soha sem. Még amikor épp a legmegértőbb „üzemmódunkban” vagyunk is, akkor is csak a saját rólad szóló történetünket vagyunk képesek megérteni. És te sem tudsz minket megérteni, csak a saját történeteidet látod belénk.

Minden, ami ellen védekezel, az maga a nagybetűs Igazság, csak nem akarod meglátni. Az igazságot nem szeretjük hallani, mert általában ellentmond annak, amit hiszünk. Az elme feladata, hogy elmeneküljön a kérdések elől, és bebizonyítsa, hogy a vélekedéseink igazak. Kezdj el odafigyelni arra, mikor kezdesz védekezni, magyarázkodni, önigazolni. Ezek mögött rejtőznek fájdalmasan őrizgetett történeteid, melyek az identitásodat adják. Azért ragaszkodsz hozzájuk annyira, mert nélkülük nem tudnád, ki vagy. Pedig te az vagy, aki ez előtt a történetek előtt létezik.

Az élet maga a Paradicsom, ha nem ragaszkodunk megemésztetlen dajkameséinkhez. A Munka pedig segít a megemésztetlen történeteid megvizsgálásában.

Minden az érdekemben történik, nem pedig velem. Azért, hogy magamra ébredhessek.

Senki nem bánthat engem, ez ugyanis az én dolgom (és a gondolataimmal teszem). Hányszor játszod le a fejedben újra meg újra azt a jelenetet, amikor szerinted valaki megbántott téged? Ő egyszer tette meg, te pedig évek, évtizedek óta vetíted magadnak ugyanazt a filmet. Ezt a Munka segítségével abba tudod hagyni, és újra szabad lehetsz.

A világ mindig olyan, amilyen, nem pedig olyan, amilyennek lennie kellene. Akár tetszik, akár nem. Ha valami nem tetszik a világban, azonosítsd be magadban, kérdőjelezd meg a Négy kérdéssel és a megfordításokkal. Így te már nem leszel forrása, kivetítője annak a „nemszeretem” dolognak, így van esélye kint is megváltozni. Fordítva nem megy.

A valóság mindig kegyesebb, mint az a sztori, amit köréje szövünk.

PárosMunka

Katie Munkájának egyik speciális változata, amikor a Munkát egy pár tagjai közösen végzik el. Ez úgy zajlik, hogy az Ítélkezőlap segítségével megítélik egymást, majd felolvassák egymásnak, amit írtak, és együtt végigmennek a benne foglalt hiedelmeken, gondolatokon a Négy kérdés és a Megfordítások segítségével. Lehet Segítővel (Facilitátorral), illetve teljesen önállóan is végezni ezt a gyakorlatot. Amire biztosan lehet számítani az az, hogy hamarosan újra fülig szerelmesek lesznek egymásba, ezért a párterápiának ezt a változatát csak azoknak ajánlom, akik vállalják ezt a kockázatot. :-) Olyan mély megismerését adja ez magamnak és a páromnak, ami az intimitás eddig elérhetetlennek tűnő szintjeire juttat el minket.

Kedvenceim azok a videók és audio felvételek, ahol Katie egy egymásra neheztelő pár tagjaival végzi el a Munkát. Fél óra alatt csodák történnek, ahogy megértik az emberek, mit is műveltek eddig magukkal és a párjukkal; milyen történeteket gyártottak, mennyire nem kommunikáltak, mennyire ellenállásban és folyamatos védekezésben voltak. Hihetetlen látni ezeket a radikálisan nyitott embereket, akik bevállalják, hogy lesz, ami lesz, ők aztán megvizsgálják, mi rejlik konfliktusaik hátterében, és őszintén, egymás szemébe nézve - életükben talán először - meghallgatják egymást.

És az egészben az a legszebb, hogy a segítő, mediátor, párterapeuta – nevezzük bárhogy is, rövid úton feleslegessé válik. A pár megtanulja a Munkát, és utána magukon dolgoznak tovább. Nincsenek kiszolgáltatva egy külső személynek, nem kell vagyonokat fizetniük egy olyan terápiáért, ami lehet, hogy sehova sem vezet. Katie mindig hangsúlyozza, hogy ne higyjünk el neki semmit, hanem próbáljuk ki magunk a Munkát. Én sokakat ismerek, akik ezt megtették. A világon lassan milliós nagyságrendben élnek olyan emberek, akik megtanulták, és alkalmazzák a Munkát. Nagy-nagy megelégedésükre. A Munka olyan egyszerű, és olyan jól ki van „találva”, hogy bárki képes rövid idő alatt megtanulni, és utána önálóan dolgozni magán. Egyedül és párban is.

Lefordítottam Katie blogjáról egy rövid levelet ebben a témában, érdemes elolvasni.

Levél Katie-nek: Férjek és Feleségek

Drága Katie,

Van egy kliensem, aki néhány hónappal ezelőtt csúnya incidensbe keveredett a férjével. Egyik este a férfi megint részegen érkezett haza a munkából, ami elég gyakran megesett vele már korábban is. Az asszony annyira felhúzta magát, amiért a gyermekei helyett a piálást választja, hogy felkapott egy kalapácsot, és azzal akarta móresre tanítani az emberét. Az ütések nem találtak be, de a nőt őrizetbe vette a rendőrség, és az éjszakát egy cellában kellett töltenie.

Ezután lett a hölgy a kliensem - kereste a nyomorúságából kivezető utat. Azt mondta, hogy a férje nem hajlandó együttműködni ebben, és eljönni vele hozzám. Ezért én megtanítottam neki a Munka Mediációs gyakorlatát (konfliktus-kezelés), amit pedig ő megmutatott a férjének, és azóta együtt végezték a gyakorlatot. Ma visszajött hozzám. Elmesélte, hogyan is zajlott kettőjük között a folyamat.

Miközben a Munkalapot olvasta fel a férjének, a férfi folyton félbeszakította a magyarázataival, önigazolásaival, támadásaival. Aztán, néhány nap elteltével úgy tűnt, hogy kezdi felfogni, miről is van szó, és ekkor már mindketten félbeszakítás nélkül felolvashatták a másiknak a Munkalapjukat. A kliensem elmondása szerint azóta a világuk megváltozott. A hölgy most már teljesen nyíltan képes kommunikálni a férjével, amire megismerkedésük óta soha nem volt képes.

Sokkal békésebbé vált, és azt mesélte, hogy az ismerősei szerint is megváltozott. „A könyv nyitva van” – így fogalmazta meg a helyzetet. Számomra szinte hihetetlen, hogyan válhatott ez a hölgy ilyen rövid idő alatt a kalapáccsal hadonászó feleségből egy ennyire békésen kommunikáló emberré. Elmondása szerint ez mind-mind a férjével elvégzett Mediációs Munkának köszönhető. Ráadásul otthon, kettesben végezték el, még csak rám sem volt szükségük, a szociális munkásra. Azzal köszönt el tőlem, hogy most egy ideig nem jönne hozzám, mert az idejét az új világának megismerésével szeretné tölteni.

Katie, nagyon köszönöm Neked, hogy vagy, és átadtad nekünk a Munkát, és a többi csodás gyakorlatot.

Hálával, és szeretettel, Diane

Férfi-Nő-Párkapcsolat Tematikus Tréning november 28-án, vasárnap. Ennek előfeltétele az ÖnMunka Alaptanfolyam.

AKCIÓS KORÁNKELŐ KEDVEZMÉNNYEL az ÖnMunka Alap Pótnap és a Férfi-Nő-Párkapcsolat Nap bruttó 19.900Ft. (november 19-i jelentkezés és előleg-átutalás esetén)

További részletek a tanfolyamokról a honlapon: http://kincsamivan.hu/programok.html

Lásd még a Nem Superman és Superwoman képző, illetve a Férfi-Nő, Egy Pár? című bejegyzéseket.

Teljes Vértezetben

"Valóban tudni szeretnéd az igazságot? Készen állsz a saját válaszaidra?" (Byron Katie)

A mai bejegyzés Byron Katie magyarul még nem olvasható könyvéből való. A könyv címe Az Öröm Ezer Neve (A Thousand Names for Joy), mintegy „elméleti háttér” a Munkához. Nagyon mély, megvilágosító olvasmány. 81 fejezetből áll. Azért ennyiből, mert Lao-ce Tao-ja adja az irányvonalat. Katie férje, Stephen Mitchell, újra lefordította az ősi Tao-t angolra (magyarul Weöres Sándor fordításában olvasható). A Tao 81 fejezetét Stephen szép sorban felolvasta Katie-nek, Katie pedig hozzáfűzte a saját élményeit, megéléseit, tapasztalatait az adott versszakkal kapcsolatban.

         Még 2010 áprilisában kezdtem el fordítani a könyvet, saját magam és érdeklődő barátaim épülésére. Nem magas irodalmi fordításról van szó, nem is ez a célom vele, hanem az, hogy angolul nem tudók is hozzáférhessenek ehhez a kincshez. Biztos sokat lehetne még rajta csiszolni, de azért remélem, így is hasznos és kellemes olvasmány lesz sokak számára.

         A választott fejezet az egyik korábbi bejegyzésben bemutatott Jól-tudom Elme és Nem-Tudom Elme gyakorlati megvalósulásáról szól. Ma a fejezet első részét olvashatjátok, a legközelebbi bejegyzésben pedig a második részét. (Minden fejezet egy rövid idézettel kezdődik a Tao-ból.) Jó szórakozást!

65. fejezet - Amikor azt hiszik, hogy tudják a választ, nehéz az embereket útba igazítani. Amikor tudják, hogy nem tudják, megtalálják a saját válaszaikat.

Nem próbálom tanítani az embereket. Mire lenne az jó? Az egyetlen feladatom, hogy visszavezesselek magadhoz. Amikor felfedezed – magadon belül, minden gondolatod mögött – a csodás nem-tudom elmét, akkor hazaértél a szabadságba. A nem-tudom elme az elmének az a része, ami teljesen nyitott bármire, amit az élet eléd hoz. Amikor rálelsz, akkor találtad meg a saját utadat.

         Dolgozom 4-5 éves gyerekekkel, akik ugyanazoktól a hitektől szenvednek, mint a felnőttek. Ezek az elgondolások a szent vallásainkká váltak, totálisan elköteleződtünk nekik. „Az embereknek segíteniük kéne nekem”, „Meg kéne érteniük engem,” „Túl ügyetlen vagyok,” „Túl makacs vagy,” „A feleségemnek nem kéne hazudnia,” „A gyerekeimnek meg kéne becsülniük engem,” „A férjem nem szeret,” „Az anyukám boldogabb lenne, ha úgy látná a dolgokat, mint én.” Bármilyen történethez is ragaszkodunk, az iránt vagyunk elköteleződve. A Valóságnak ebben már sehol nem jut hely.

         Egyszer egy asszonnyal végeztem a Munkát. Az ő „vallása” az volt, hogy „Vékonyabbnak kellene lennie a combjaimnak”; úgy gondolta, hogy ettől megkapná mindazt, amit az élettől akar. Annyira aranyos volt! És egyszerűen nem volt hajlandó rendesen elvégezni a Munkát; képtelen volt magába merülni őszinte válaszokért, mert attól félt, hogy ha őszintén válaszolna, akkor kövér combokkal végezné. Úgy vélte, hogy számára a félelem a legerősebb motivációs tényező arra, hogy tornázzon és diétázzon. Nyilvánvaló, hogy jobban kívánta a vékony combokat, mint a szabadságot. Nem engedte meg magának azt a kockázatot, hogy elengedje a kontrollt és magába merüljön a saját, őszinte válaszaiért. Számára a szent hit a vékony comb volt; másvalaki számára ugyanezt a több pénz, vagy épp egy kapcsolat jelenti. Szeretek együtt lenni ezekkel az emberekkel. Azt állítják, hogy mindennél jobban vágynak a szabadságra, sírnak és esdekelnek a segítségért. És amikor már csak egy kicsikét is a szent hiedelmük közelébe kerülök, akkor ezek a spirituális keresők, akik már akár 30-40 éve is járják az útjukat, hirtelen semmi érdeklődést nem mutatnak a szabadságuk iránt. Nulla. Az ő igaz vallásuk került fenyegetés alá, ők pedig rohannak a barikádokra, hogy megvédelmezzék. Megkérdeztem a hölgytől, „Teljesen biztos lehetsz-e abban, hogy itt és most a combjaidnak vékonyabbaknak kellene lenniük, mint amilyenek?” Megdöbbennél, ha látnád, hogy milyen pillanatok alatt fújt visszavonulót. Nem adott magának egyetlen szempillantásnyi lehetőséget sem arra, hogy valóban feltegye magának a kérdést. „Igen, teljesen!” mondta. Durr! A kapu becsukódott, a hidat felhúzták, és a jól-tudom elme visszavonult az ismerős várfalai mögé, védekezésre készen az egész világ ellen. Ezért szeretem feltenni a velem ülő embernek a kérdést, „Valóban tudni szeretnéd az igazságot?”

Miért Fontos, Hogy Leírd a Gondolataidat?

Ha kezdő vagy a Munkában, nagyon fontos, hogy papíron végezd el az önvizsgálatot. Hogy miért is, arról Katie a következőket mondja:

„Mert az elme egy nagy trükköző-művész. Ha nem írod le a stresszes gondolatodat, az elme kicsusszan belőle, és csak körülötte örvénylik. Az elme nagyon-nagyon okos. Elkezdi védelmezni a szent hiedelmeit. Minősít, igazol, magyaráz, és hamarosan már nem tudsz egyszerű válaszokat adni a kérdésekre. Az elme túljár az eszeden, mindezt azért, hogy épen megtarthassa az összes hiedelmét.

De ha pontosan beazonosítod a stresszes gondolatot, és leírod, akkor ott van, feketén-fehéren. Megállítódik. Az elme papírra kerül. És a félelemmel teli elméd még sosem volt ez előtt megállítva. Kihozod így a világra, és stabilizálod a világban – papíron. Tehát, azzal, hogy papírra veted az elmédet, már fel tudod tenni rá a négy kérdést, és pontosan meg tudod találni a megfordításokat.

Amikor a Munkát tanulod, el kell sajátítanod azt a készséged, hogy észrevedd, mikor kezdesz el igazolni, védekezni, történetbe csúszni. Amikor magyarázkodsz vagy védekezel, a Munka megszűnik működni, mert abban a pillanatban már nem a kérdésekre válaszolsz. Ugyanazt teszed, amit az emberiség tett, mióta világ a világ. Én csak annyit kérek az emberektől, hogy ezt ilyenkor vegyék észre, és térjenek vissza a Munkához, és egyszerűen csak válaszoljanak a kérdésekre. Csendesülj el, és minden kérdésre szánd rá az időt. Az életed múlik rajta. Az egész örömteli életed múlik ezen.”

Ha szeretnéd egyedül végezni a Munkát, figyelmedbe ajánlom a Minden segítség adott... című blogbejegyzést, melyben minden lépést megtalálsz.

Te Mit Csinálsz, Ha Valaki Jól Megmondja?

Hogyan Viszonyuljunk a Kritikához?

Sokáig azt a nézetet vallottam, hogy ha valaki mond nekem valamit, az mindig róla szól. Ezt tanultam erről, elhittem, és fölényesen lesajnáltam a másikat, hogy milyen arrogáns, szerencsétlen, türelmetlen, tapintatlan, értetlen (ha épp ezeket állította rólam) – tetszés szerint egészítsd ki a te listáddal. Hiszen csak azt tudja észrevenni bennem, amit saját maga vetít ki rám, erről szól ugyebár a tükör törvénye. Mindez így is van, csak hogy én azzal egy tapodtad sem jutok előre, ha mindent a másik nyakába varrok, én pedig kiművelt „szuperségem” tudatában a homokba dugom a fejem. Nem is tudtam sokáig dugdosni. Mármint a fejemet a homokba. :-) Mert valami nem volt rendben odabent. Szúrt, fájt, nyomott, égetett, szétmarcangolt. (Az érzésekről hamarosan bővebben.) Titokban persze nem voltam rendben ezekkel a kritikákkal, fájtak. És sebeket ejtettek rajtam, amiket gondosan rejtegettem magam és mások elől is, mondván, hogy ilyet én már nem érezhetek, én már nem sértődhetek meg semmin, blablabla. Aztán megfogadtam Byron Katie tanácsát a kritikával kapcsolatban: 

„Ha valóban szabad akarsz lenni, a másoktól kapott kritika számodra ajándék. Ha egy bírálat hallatán megsértődsz, vagy a legkisebb ösztönzést érzed, hogy védekezni kezdj, az azt jelzi, hogy valamit még nem fogadsz el, vagy nem szeretsz önmagaddal kapcsolatban. Ez az a részed, amit el akarsz rejteni. Szeretnéd, ha mások megértenének, elfogadnának, de nem ebben. A titkolózás következménye pedig az, hogy elszigetelődsz önmagadtól és másoktól is. A legrosszabb dolog, ami történhet, hogy megmondják neked az igazat. Bármit is mondjanak, ha ideges leszel tőle, te szenvedsz az adott pillanatban, ez pedig mindig azt jelzi, hogy ideje felülvizsgálnod a gondolataidat.

A védekezés a háború első lépése. Ha azt mondod nekem, hogy irigy, rosszindulatú, kemény és elutasító vagyok, akkor megköszönöm neked, és azt mondom: „Igen, én is látom, hogy mindez megvan bennem, úgyhogy igazad van. Mondj el nyugodtan, amit velem kapcsolatban látsz, és segíts, hogy jobban megértsem magam. Nélküled hogyan is vehetném észre azokat a kellemetlen tulajdonságokat, amik láthatatlanok számomra? Szeretném, ha nem fognád vissza magad! Nézz a szemembe és mondj el mindent!” Ez az igazi barátság. És ezt hívják önazonosságnak. Tudom, hogy mindenféle van bennem, és ha te valamilyennek látsz, az nekem egy lehetőség, hogy magamba nézzek, és felfedezzem, hogy mi történik az életemben. Ha valóban olyan voltam, mint mondod, rájövök, megkérdezek másokat is, hogy megerősítsenek. Hogy is nevezhetne bárki olyasvalaminek, ami soha életemben nem voltam? Amikor olyat mondasz nekem, ami védekezésre késztet, egy gyöngyszemet mutatsz nekem, amely bennem van, és arra vár, hogy felfedezzem.”

Szóval, nyitottság és őszinteség. És konkrét példák a saját életemből, múltamból vagy jelenemből! Kemény diónak tűnik elsőre, mert nem ezt szoktuk meg. Egyszerűbb a másikat lehülyézni, mint magamba nézni. Ez viszont nem visz előrébb, ráadásul örökítem a mintámat tovább. Vizsgáld meg, mennyi ellenállás van benned azzal kapcsolatban, hogy konkrét példákat keress arra, mikor voltál olyan, amit a számodra nem tetsző kritikák jeleznek. A kép kikerekítéseként még annyi, hogy ezzel a módszerrel szép lassan rájössz, és saját példáidon keresztül rálátásod is lesz arra, hogy minden te vagy. És mindennek az ellentéte is. Épp úgy, mint mindenki más is. Ha ezt tudod, és így tekintesz az életre, sokkal simulékonyabbá válik a Valóság és az emberek. Bíztatlak: nézz őszintén magadba! Csak nyerhetsz vele. A Munka ebben is segít.

Az pedig, hogy a másik ember, a kritika nekem címzője tud-e arról, hogy saját magáról is beszél, az legyen az ő dolga. Azzal én nem jutok előrébb, ha győzködöm, hogy „Csak saját magadról beszélsz, tudod-e?” Az én dolgom az én dolgom. A Te dolgod pedig a Te dolgod. (Erről bővebben A Három Dolog – Kinek a Dolgával Foglalkozol Éppen? című blogbejegyzésben olvashatsz.)