„Hihetetlen Hiányállapotban Vagyok”

"Az önfelismerés a legédesebb dolog. Megmutatja nekünk, hogyan is vagyunk totálisan felelősek saját magunkért, és a szabadságot csak itt tudjuk megtalálni. Ahelyett, hogy ránk és a világra tekintgetnél a kielégülésed elnyerése érdekében, tekints magadba, és találd meg mindezt önmagadban." (Byron Katie)

Drága Andikám,

Olvasván a mai bejegyzésedet, bátorságot kaptam az íráshoz. Nagyon nagy a zakata. Nem tudom, hogy pontosan ilyen zakatára gondoltál-e, nem tudom, hogy ennek itt a helye vagy sem...  Pár sorban azért elmondanám. Nagyon magam alatt vagyok. Pár hete kezdődött,  nem bírok egyenesbe jönni. Majd a szomszéd lánnyal történt beszélgetés után, már a mécses is eltörött. Beszélgetés után rájöttem, (megvilágosodott előttem), hogy olyan hihetetlen hiány állapotban vagyok, elmondani nem tudom. Hiányzik a gyerek, a család, a boldogság, az élet, a barát(nő) akivel őszintén megbeszélhetném gondjaimat, Rájöttem, hogy tök egyedül vagyok, ami k..va szar érzés. (Utóbbi időben az ünnepek is nagyon bezavarnak. Messze a családtól,  az érzés, hogy egyedül vagy.) Óriási az űr!
Na, ebből hogyan vezet kifelé az út? (Csak azt nem mond, mint mások, hogy férjhez kell menni, meg hogy én választottam az egyedüllétet, ezt az életet.) Mi a túrót tegyek? (És ez most nem önsajnálat.)
Ha van kedved, időd egyszer lereagálni köszönöm. (Vagy ha lehet erre bármit is mondani.)
Jó volt leírni.
Pusza, Évi

Drága Évikém!

Köszönöm, hogy leírtad. Ezek alapján értem az elmúlt két alkalommal rajtad látott nagy bezárkózást, valahogy olyan érzésem volt, hogy teljesen elbújtál.

Pont ilyen zakatára gondoltam, igen. Telitalálat. Az egész életed alapjában megkérdőjelezve, hiányosnak látva. A legerősebb hiedelmed a „Hihetetlen hiányállapotban vagyok.” Ezen nem a férj vagy a gyerek segít, hisz mostanra már Te is teljesen tisztában vagy vele, hogy ezek a külsőségek maximum átmenetileg maszkírozzák el a magányosságunkat. Évi, tudod jól, hogy csak akkor vagy képes egyedül érezni magadat, és magad alatt lenni, ha elhiszed a gondolataidat, mivel abban a pillanatban elkülönülsz a Valóságtól. És az elméd most úgy gondolja, hogy na, tessék, még a magyarázatot is megtaláltam, sőt még a szomszéd lány is ezt mondja. De Te ismersz egy módszert, amivel ezeket meg lehet és meg kell vizsgálnod.

• Igaz az, hogy hiányállapotban vagy? Teljesen, száz százalékig biztos lehetsz ebben?
• Mi zajlik benned, ha elhiszed, hogy az élet minden területén hiányod van? Hogyan tekintesz magadra, másokra, az életre? Milyen elvárásokat, követeléseket támasztasz? Hogyan érzed magad, és hogyan viselkedsz? Mire használod ezt a gondolatot? (Én azért elég erősen felfedezem itt az önsajnálatot, és nyugodj meg, mindannyian ugyanezt csináljuk, és mindig újabb meg újabb köntösbe bújtatjuk.) Kérlek, nagyon alaposan nézd ezt végig, mert ott van az egész illúzióéleted benne.
• Ki lennél a történeted nélkül, hogy hiányállapotban vagy?

Megfordítás: „Nem vagyok hiányállapotban.” "Bőségállapotban vagyok.":  Rengeteg példát keressél, kérlek, amik az életedben jelenlevő bőséget mutatják, piciket, teljesen evidenseket, amiket a hiedelmeid miatt észre sem tudsz venni, ezért nem is tudod értékelni ezt a rengeteg apró bőséget, amit az élet teljesen automatikusan nyújt, semmit sem kell tennünk érte.

Attól, hogy férjhez mész, gyereket szülsz, több időt töltesz a családoddal, vagy barátaid vannak, a belső, képzelt hiányaid még nem fognak felszámolódni. Mindezen dolgok hab a tortán, ha belül rendben vagyok. És ki mondta neked, nekünk azt, hogy ezek a dolgok szükségesek egy boldog élethez? Nyilván, mindannyian elhittük ezt. De akkor ez azt jelenti, hogy egy olyan nő, akinek nincs gyereke, nincs férje, nincs rendszeres kapcsolata a családjával, soha nem lehetne boldog. (Nem is beszélve arról a rengeteg további belénk kondicionált elvárásról, aminek tudat alatt mind megfelelni kívánunk.) Én ennek az ellenkezőjéről tudok teljes mellszélességgel tanúbizonyságot tenni. Ahogy felszámoltam a hiedelmeimet, telt meg az életem csodás bőséggel, attól függetlenül, hogy mi van benne kívülről. Évi, nem tudom, mennyire rendszeresen végzed a Munkát, de nagyon fontos lenne. Hogy már automatikusan észrevedd, hogyan csinálódnak az újabb és újabb történetek az elmédben, és rögtön megkérdőjelezd őket. Javasolnék egy Munka-párt, akivel nagyon mélyen megnyílhattok egymásnak, és ez által olyan barátra is rögtön szert tehetsz, akire vágysz. Ezeket a lépéseket senki nem tudja megtenni helyetted, és ezt is nagyon jól tudod.

Érdemleges még a barátság témaköre. Mihez van szükséged barátra/barátnőre? Mit vársz tőle? Mit biztosítson az életedben? Hogyan viselkedjen? Mitől nevezel valakit a barátodnak? Hagyományosan legtöbben a barátainkat „használjuk”. Arra, hogy meghallgassanak, elfogadjanak minket, társaságot biztosítsanak magányunkban, és ezt leginkább úgy tegyék, ahogy azt mi elképzeljük. Olyan gyakran beszéljünk, találkozzunk, ahogy az nekem jó, úgy szóljanak hozzám, ahogy én képzelem, értsenek egyet velem, értsék meg a fájdalmamat, érdeklődjenek irántam, legyenek nagyon figyelmesek velem. És ha nem ilyenek, akkor máris nem szeretem őket, nem is barátok többé. Hát, ez nem barátság. Ez elvárás-lista. És ugyanolyan játszma, mint amit a párkapcsolatainkban játszunk. Amíg úgy gondolom, hogy barátra van szükségem, addig saját magammal nem vagyok barátságban, addig azt szeretném, hogy más szeressen, meghallgasson engem, pedig én saját magamat nem szeretem és nem hallgatom meg. És sokszor pont olyan „barátra” lelek, aki ugyanúgy szenved, mint én, és a közös szenvedésünket nevezzük el barátságnak, hisz olyan jól megértjük egymást.

Javaslom az összes Olvasónak, hogy nézze végig a baráti kapcsolatait, fedezze fel, mire is „tartja” ezeket az embereket. Ha valami nem tetszik bennük, tessék leírni, és megvizsgálni a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal. Ez a saját magammal folytatott barátsághoz vezető utam, az önszeretethez, hisz pont olyan emberek vannak körülöttem, akikre szükségem van ahhoz, hogy felismerhessem magamat.

És még egy utolsó megvizsgálni való:

„Meg kéne találnom a kivezető utat.”

Évi, pont a befelé vezető utat kéne megtalálnod, mint mindannyiunknak, elindulni felelősségteljesen magad felé, rendíthetetlenül, megállíthatatlanul, mert eldöntöd, hogy igenis boldog szeretnél lenni. A boldogság bent vár, nem a gyerek, férj, barátok, család formájában. Amíg belül nincs meg, addig ők maximum átmenetileg tesznek boldoggá. Évikém, ne várj tovább magaddal, kérlek. Van elég időd magadra, tessék minden egyes nap megvizsgálni egy hiedelmet, nagy-nagy alapossággal.

Szeretettel, Andi

„Értékelnie Kellene a Segítségemet” – Segítésről, Megmentésről, Pénzről

Szia Andi!

Nemrég találtam rá erre az oldalra, és nagyon tetszik, amit csinálsz. Tavaly nyáron ismerkedtem meg Byron Katie első könyvével, nagy sikert aratott nálam. Bár voltak problémáim a kezdéssel. Aztán karácsony környékén vettem meg a másik könyvet, amely segítségével kezdtek kivilágosodni a homályos foltok. Aztán körülnéztem a neten, hogy dolgozik-e ezzel a módszerrel valaki Magyarországon. Így találtam Rád és a blogra. Sokat segített, hogy ki tudtam nyomtatni az Ítélkezőlapot. 

Szeretnék azért pár dologban segítséget kérni. Az életemről annyit, hogy nagyon sok területen igazán sikeresnek érzem magam - csodálatos szülők, akik mindig mellettem állnak, a párom, aki hasonló gondolkodásmóddal rendelkezik, az imádott, lassan nagykorú fiam, akinek szobája Katie módszere által már szép tiszta és rendes :), fodrászként dolgozom, amit nagyon szeretek, tüneményes vendégkörrel rendelkezem, elméletben tanítom a fodrászat rejtelmeit, és a kolléganőkkel is egy nagyon jó csapatot alkotunk. Egészséges vagyok, szeretek futni járni, sétálni.

Akkor most a megoldandó feladataim.

1. A volt férjem. Négy éve vagyunk külön. Azt hiszem, nagyjából feldolgoztam a válásunkat, és normálisan elváltunk. Ő nekem és a fiunknak adta az ő nevén lévő házat. Azonban másfél éve válságba került az élete, és az alkoholt választotta és a depressziót. Próbáltuk kirángatni, sokáig sikertelenül, de aztán erőt vett magán, és mára már szépen alakulnak a dolgai. Azonban e választása miatt anyagilag teljesen a padlóra került, és ide költözött a fiunkkal egy szobába. Nagyjából én tartottam el, ami nem is igazán bánt, inkább az zavar, hogy ezt nem értékeli, és mindig azt látja, mennyi minden hiányzik az életéből. Az Ítélkezőlapot kitöltöttem, és arra jutottam, hogy kihasznál és nem értékel. Erre végeztem el a Négy kérdést és a Megfordítást. Utána sokkal jobban éreztem magam, de tudtam, hogy nem végeztem, mert az, hogy Hajlandó vagyok... még ment, de az, hogy Alig várom…, hát ez még ellenkezést váltott ki. A probléma visszajön, kicsit halkabban és sokkal hamarabb elmúlik a mérgem. A kérdésem, mit tehetnék még, végezzem el többször ugyanarra a problémára vagy van más tanácsod?

2. A pénz. Ebben is sokat segítettél a blogon keresztül, egyre jobban elfogadom, hogy mindig pont annyi pénzem van, amire éppen akkor szükségem van. De azért szeretnék erre is dolgozni. „A több pénzre van szükségem” megfordításai közül nekem csak az jön be, hogy Nincs több pénzre szükségem. Lehetséges más megfordítás is? 

Köszönöm szépen, hogy meghallgattál, további jó munkát és szép napokat kívánok.

Üdv: Nóri

Szia Andi!

Tegnap este olvastam a leveledet és nagy örömmel töltött el, hogy ilyen gyorsan és kedvesen válaszoltál. Feldobtad az estémet, ami amúgy kicsit laposra sikeredett a megfázásom miatt. De ezután alig lehetett bírni velem, egyfolytában vigyorogtam. 

Szeretnélek megismerni Téged és más Munkásembereket. Szeretném mindezt magam miatt és persze a környékemben élő emberek segítésére is itt Kaposváron.  Rengeteg hasonló gondolkozású ember él körülöttem, de aki ennyire „ráharapott” erre a módszerre, nincs. A vendégköröm nagy része azt mondja, én vagyok a pszichológusuk. Látom, feldobódnak, de aztán szép lassan megy minden tovább a régi mederben. Én viszont tudom, hogy ezt a módszert akarom, mert ebben látom, hogy el tudom érni azt, amire vágyom. Azt hiszem sok más emberhez hasonlóan, én is már sok módszert kipróbáltam és persze tengernyi könyvet elolvastam. Katie könyvét már régebb óta láttam, de valamiért nem fogott meg. Aztán N.D. Walsch könyvét olvasva, az ő ajánlása hatására vettem meg a Négy kérdést, hála égnek! Sok embernek ajánlottam a könyvet, társat keresgélve, de igazából senki nem lelkesedett érte annyira, mint én.

Köszönöm, hogy meghallgattál, további szép napot.

Puszi: Nóri

Drága Nóri!

Köszönöm soraidat, és röviden válaszolok a kérdéseidre.

1. A volt férjeddel kapcsolatban nekem az az erős, hogy „Értékelnie kellene a segítségemet”, „Értékelnie kellene az életét”. Ha ezeket nem nézted meg, akkor tedd meg. És természetesen újra el lehet végezni ugyanazt a Munkát, de ennél érdemesebb talán az ún. alvilágot megnézni, és azokra a hiedelmekre dolgozni. Nálad, ebben az esetben a következőket ajánlom:

- Kihasznál a férjem, és ez azt jelenti, hogy...

- Nem értékeli a segítségemet, és ez azt jelenti, hogy...

Ilyenkor egy jó hosszú lista kijöhet a mélyen húzódó hiedelmekből, melyek fenntartják a „fentebb” levőket. Ha valami történik az életünkben, akkor az összes hiedelem, ami kapcsolódik a témához egyszerre „beindul”, és jól eláraszt minket az érzelmi hatásával is.

Semmi gond, ha még nem tudod százasan kimondani, és alig várni, hogy megtörténjen, idővel, és más hiedelmek feldolgozásával az esetleg látszólag nem is kapcsolódó hiedelmek is tovább tudnak oldódni. És egyszer csak azt veszed észre, hogy már ott sincsenek. Bár Te erről már biztos szereztél személyes tapasztalatot, ha már ennyi ideje, és ilyen sikeresen végzed a Munkát.

Még annyit ide, hogy figyeld meg, mennyire jellemző Rád mások megmentése/segítése, és aztán a hála elvárása. Itt is keresgélnék. Csodás dolog, amit a férjeddel tettél, de az már az ő dolga, hogy mit kezd ezzel, értékeli-e vagy sem. Végső soron saját magammal teszek mindent, hiszen az nekem jó, ha másnak is jó, idáig terjed a hatásköröm. És azt is őszintén nézd meg, hogy mennyire engeded meg az embereknek, hogy úgy éljenek, ahogy élnek, alkohollal vagy depresszióval, a nélkül, hogy beleszólnál. Ez nem azt jelenti, hogy nem ajánlom fel a segítségemet, de felajánlom, aztán annyi. Ha él vele, él vele, teszem a dolgomat. Ha nem él vele, épp akkor nincs több dolgom vele. És akkor lehet, hogy sokkal hamarabb ébred rá a saját szenvedésére, és a változtatni akarásra, mert nem a nekem való ellenállásba fog belefeszülni.

2. Javaslom, hogy a pénzzel kapcsolatban tölts ki egy teljes Ítélkezőlapot, ugyanúgy mintha egy személy lenne. A „Több pénzre lenne szükségem” még egy megfordítása: „Több önmagamra lenne szükségem”. Minden fogalomra és tárgyra saját magamat vetítem, ha hiányát érzékelem valaminek, az azt jelenti, hogy még önmagamnak vagyok hiányában. Hogyan igaz az, hogy több önmagadra lenne szükség? Hol nem állsz ki magadért? Hol nem veszed figyelembe a saját érdekeidet is? Hol nem hallgatsz a belső hangodra, hogy valójában mit szeretnél? Mint látod, ezeknek semmi köze a pénzhez. Csak épp arra a területre vetül, vetülhet az élet bármely más területére is.

3. A nyárra tervezek egy intenzívebb formájú Facilitátor képzést, többen érdeklődnek iránta, és én is azt szeretném, hogy minél többen tudják a Munkát profin csinálni, másoknak átadni. Mindennek persze alapfeltétele a rendszeres saját Munka-végzés, hiszen a saját tapasztalatomon keresztül látom meg az egésznek a mély működését. Ez a tényező nálad megvan, a többit pedig majd hozzárakjuk. :)

És addig is nyugodtan dolgozz tovább az emberekkel úgy, ahogy épp a legtermészetesebb, én annyit szoktam javasolni, hogy ne keverjünk bele mindenféle hiedelemrendszereket (hisz pont a hiedelmektől semlegesítjük magunkat, nem újakat építünk be), mert onnantól kezdve az nem Byron Katie Munkája.

Puszillak, szeretettel, jó Munkát, Andi

Kedves Andi!

Amit a volt férjemmel kapcsolatosan írtál, elvégeztem, és nagyon szépen alakulnak a dolgok. Az lenne a kérdésem, hogy még apró tüskéket érzek, viszont nincs már bennem igazán rossz érzés, tehát a 3. kérdésre elég nehezen tudok már válaszolni, sőt a Munkát is nehezen végzem ebben a témakörben. Mivel egy házban lakunk, és ő a fiunkkal alszik egy szobában, a gyermek ezt már elég nehezen viseli. Bár azt észrevettem, hogy az én nyugodtságom, azért hat rá. Ilyenkor mit tehetnék? Ez nem az én dolgom??? 

A másik a pénz témaköre. Itt is érdemes elvégezni, hogy Nincs elég pénzem, és ez azt jelenti, hogy... vagy esetleg más módon próbálkozzam? Hiszen itt tulajdonképpen azt tudom felsorolni, mit nem tudok megvenni.

Kedves Nóri!

A pénzzel kapcsolatban a „Nincs elég pénzem” alvilága nekem nagyon más, pl. ilyenek tipikusak, mint: Nincs elég pénzem, és ez azt jelenti, hogy

- nem vagyok sikeres

- nem vagyok hiteles

- nem tudok benyomást, befolyást gyakorolni az emberekre

- nem engedhetem meg magamnak az élet örömeit

- nem élvezhetem az életet úgy, ahogy szeretném

- hiányt szenvedek

- folyton küzdenem kell

- folyton azon kell görcsölnöm, hogyan lesz

- bizonytalan a jövőm

- stb. stb. FOLYTASD A SAJÁTJAIDDAL!

És ezeket a hiteket vesd alá a Munkának. Ha megnézed, megint csak nem sok közük van az eredeti témához. Úgy szoktam fogalmazni, hogy előbb hittem el, hogy az élet küzdelem, görcsölnöm kell, benyomást kell tennem, bizonytalanság van, mint hogy ezeknek az elkerüléséhez pénzre van szükségem. Ha épp nincs elég pénzem, az azért jó, mert épp ennek a helyzetnek a segítségével láthatok rá az „alvilági”, tudattalan hiedelmeimre, amik amúgy még mindig rejtve maradnának előlem, vagy pedig az élet más területén adnának hírt magukról.

Melyik kérdéssort használod? A 3. kérdésnél meg szoktad nézni az alkérdéseket is? Küldök Neked egy ún. Egyszerre egy hiedelem Munkalapot, ez nagyon szervezetten végigvisz. A fiúkkal kapcsolatban én megkérdezném tőlük, hogy ők hogyan szeretnék. És eléggé az ő dolguk. :) Dolgozd meg a fiaddal a témát, ha nyitott rá. A kisebb tüskék is kötnek, 1-10-ig skálázzuk a hiedelmek erősségét, az 1-es sem szabad még. Esetleg a maradványnál szintén alvilágot nézz meg. És javasolnám azt is megnézni, hogy „Ezt (is) nekem kell megoldanom” vagy „Nélkülem nem tudják megoldani”.

További lelkes és kitartó Munkavégzést kívánok Neked! Ölellek, Andi

Minden segítség adott, hogy nekiláss!

  

Az (Ön)Munka menete nagyon egyszerű: négy kérdésből, és ötödik lépésként úgynevezett megfordításokból áll. Most egy egyszerű példán keresztül be is mutatom. Azt javaslom, hogy ha egyedül szeretnéd végezni, akkor látogass el a honlapomra, ahol minden ehhez szükséges feladatlapot és információt megtalálsz.

Bátorításul elmondom, hogy én is egyedül kezdtem, bár előtte megnéztem Katie-t „akcióban”, ahogy másokkal végezte a Munkát. Pl. a Youtube-on rengeteg anyagot találsz Katie-vel, és ha beszélsz angolul, akkor gyönyörűen meg is érted, hogyan zajlik egy ilyen önvizsgálat. Számomra a videók megnézése és audio felvételek hallgatása sokkal nagyobb ösztönző erővel bírt, mint a Négy kérdés című könyv elolvasása, mert csodásan átjön minden üzenet és mondanivaló, ha nézed, sokkal inkább magával ragad Téged is az egész folyamat. További nélkülözhetetlen segédlet itt (e nélkül ne kezdj neki):

http://kincsamivan.hu/hogyan-vegezd-az-oenmunkat-egyeduel.html

Nézzük akkor a lépéseket, és egy egyszerű példán keresztül be is mutatom a Munka menetét. Vizsgáljuk meg a következő állítást (gondolatot, hiedelmet):

„A főnökömnek figyelembe kéne vennie a véleményemet.”

1. Első kérdés: Vizsgáld meg, hogy a gondolatod igaz-e. = Igaz ez?

Ez a kérdés „átlagos”, megszokott gondolkodásunkat szólítja meg. Ilyenkor gyakran „igaznak” látjuk ítéletünket, annyira megszoktuk a hagyományos hitrendszerünk által diktált látásmódot.

Igaz az, hogy a főnökömnek figyelembe kéne vennie a véleményemet?

Csak Igen vagy Nem válasz lehetséges, figyeld meg, ahogy az elméd elkezd magyarázkodni, igazolni. 

2. Második kérdés: Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?

Ezzel a kérdéssel mélyebbre hatolunk, és ezen a ponton már nyitottabbak lehetünk arra a felismerésre, hogy szubjektív gondolatunk esetleg nem felel meg a teljes igazságnak.

Minden „kellene” elvárással kapcsolatos gondolat elrugaszkodik a valóságtól, hiszen a valóságban nem az történik! Amikor tehát azt gondolom, hogy „kellene” vagy „nem kellene”, akkor éppen vitába szállok a valósággal. Amikor más dolgába avatkozom (lehet ez a másik emberé, vagy Istené/Valóságé), szintén a valóságot vonom kétségbe. Az valósággal perlekedni pedig kimerítő és szenvedést okozó.

Teljesen biztos lehetek benne, hogy a főnökömnek figyelembe kellene vennie a véleményemet?

Csak Igen vagy Nem válasz lehetséges, figyeld meg, ahogy az elméd küzd, hogy bizonyítsa az igazát.

3. Harmadik kérdés: Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, ha elhiszed ezt a gondolatot?

Ebben a pontban segítő kérdések egész sorozatával járjuk körül, hogy milyen hatása van az életünkre annak, ha elhisszük az adott gondolatot. Hogyan érezzük magunkat, hogyan viselkedünk másokkal, hogyan bánunk magunkkal, milyen függőségeink, szenvedélyeink kapcsolnak be. És, hogy milyen félelem-mozit vetít nekünk az elménk, ha ragaszkodunk az elképzelésünkhöz.

Hogyan reagálok, mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy a főnökömnek figyelembe kellene vennie a véleményemet (ő pedig nem teszi)?

Milyen érzelmek jelennek meg bennem, hogyan kezdek el viselkedni vele, miket gondolok róla, hogyan bánok magammal, milyen képek jelennek meg a fejemben, kinek a dolgával foglalkozom (lásd a Három dolog bejegyzést), mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

4. Negyedik kérdés: Ki lennél, milyen életed lenne a gondolat nélkül?

Az (Ön)Munka negyedik lépésével megélhetjük, mi az az áhított életminőség, belső erőforrás, aki valójában vagyunk. Fontos, hogy merjünk minél mélyebben elmerülni ebben az állapotban, mert ez az eredeti, valóságos lényegünk, mellyel ily módon kapcsolatba kerülhetünk. Becsukott szemmel „mozizunk”, mintegy kívülről szemléljük magunkat, mindennapi életünket úgy, hogy közben nincs ott az adott gondolat. A gondolatot nem elvetjük, hanem megengedjük magunknak, hogy ne legyen ott.

Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt a gondolatot, hogy a főnökömnek figyelembe kellene vennie a véleményemet?

Szemléld magad kívülről, ahogy bent vagy a munkahelyeden, a főnököddel egy helyiségben, és az a gondolat nincs ott. Mi változik? Mit látsz, mit érzel? Engedd ezt meg magadnak, itt a kulcs.

5. Ötödik lépés: Fordítsd meg az eredeti állításodat!

Az (Ön)Munka utolsó fázisaként megfordítjuk a vizsgált gondolatot többféleképpen — magunkra, illetve másokra vonatkoztatjuk, vagy az ellentétére változtatjuk — és megnézzük, melyik az a megfordított kijelentés, ami legalább olyan igaz vagy még igazabb, mint az eredeti gondolat. Fontos, hogy minden Megfordításra konkrét példákat is keressünk az életünkből, ezek adják a Munka egyik alapvető gerincét.

Eredeti állítás: „A főnökömnek figyelembe kéne vennie a véleményemet.”

Fordítás az ellentétére: „A főnökömnek nem kéne figyelembe vennie a véleményemet.”

Hiszen, úgy néz ki, nem is teszi. Ha én ezt akarom, akkor egyrészt az ő dolgával foglalkozom, másrészt a valóság ellen harcolok, és ez duplán fáj.

Keress példákat, miért is igaz az, hogy a főnöködnek nem kéne figyelembe vennie a véleményedet. Mire jó ez neked, mit profitálsz ebből a helyzetből?

Fordítás a másikra: „Nekem kéne figyelembe vennem a főnököm véleményét.”

Keress legalább három példát arra, hol, miben kéne neked figyelembe venned az ő véleményét. Őszintén, nyitottan, magadért csinálod.

Fordítás magadra: „Nekem kéne figyelembe vennem a saját véleményemet.”

Erre is keress három példát, ez az egyik legfontosabb megfordítás. Keresd meg azokat a helyzeteket, pontokat az életedben, ahol saját magad véleményét kéne figyelembe venned. Amikor szeretnél valamit, de feladod valami miatt; hogy elfogadjanak, hogy nehogy ne szeressenek, hogy nehogy békétlennek tűnjél, hogy nehogy elveszíts egy barátot, hogy nehogy kirúgjanak, stb. (Ezek újabb félelmek, melyek ugyanúgy megkérdőjelezésre várnak.)

Végül pedig nézd vissza a Megfordításokat: legalább ugyanannyira igazak-e, vagy talán még igazabbak, mint az eredeti? Így megértheted, hogyan van „beragadva” az elméd az egyik oldalra, és hogy semmi mást nem tudsz észrevenni a valóságból addig, amíg ki nem mozdítod onnan. És elkezdhetsz azon munkálkodni, hogy először Te vedd figyelembe a saját véleményedet, illetve a főnököd véleményét, a többi pedig majd történik magától. Minden Veled kezdődik. Láss hozzá! Ha segítségre van szükséged, várlak szeretettel, elérhetőségeim a www.kincsamivan.hu honlapon.