A kedvenc New Age mitológiám a „negatív rezgésű érzésekről” szól, persze én is évekig hittem benne, és elég nehezen vetkeztem le a „negatív” érzéseimmel kapcsolatos félelmeimet. Ugyebár, a mitológia szerint, ahogy „rezegsz”, olyan rezgésű történéseket „vonzol” majd be az életedbe. Hmm. Mi is ennek a következménye? Bármikor, ha bármilyen „negatív” érzést fedezek fel magamban, pl. harag, szomorúság, szorongás, felháborodottság, stb. elkezdek menekülni.
Pedig az érzések önmagukban nem jelentenek semmit, csak megtanultuk őket „kódolni”: némelyeket „jónak”, másokat pedig „rossznak” tartunk. Arra kondicionáltak bennünket, hogy inkább a „jó” érzéseket részesítsük előnyben, ezért aztán, amikor „rossz” érzés keletkezik bennünk, azt elfojtjuk, nem szeretnénk érezni. Mindeközben ők kulcsot adnak a kezünkbe: az őket kiváltó gondolatokhoz férhetünk hozzá. Érzés nincsen gondolat nélkül.
Az érzések fizikai történések, érzetek a testedben, az éppen benned futó gondolatok fizikai szintű megjelenései. Ők a mi beépített jelzőrendszerünk, hogy valami olyan történetet hittünk el, ami nem igaz. Először a gondolat, aztán az érzés. (Például, elhiszem, hogy a páromnak be kéne dobálnia az alsónacijait a szennyesbe, pedig azok minden este a lakás különböző részein landolnak. Dühös vagyok. Gyártom a történeteket. Ennek nem így kéne lennie. Pedig a valóság egyelőre az, hogy az alsónacik a földön vannak. Egészen addig, míg már nem lesznek ott.)
Természetesen, nem arra buzdítalak, hogy ne foglalkozz a „rossz” érzéseiddel, csak már megint fordítva ülünk a lovon. Az okozatot próbáljuk legyalulni az ok helyett. Amíg el akarom tüntetni, addig nem értem a működésemet. Ehelyett, barátkozz meg az érzéseiddel, „beszélgess” velük, kérdezd meg, milyen üzenetük van, vagyis, mi a mögöttük levő történeted. És aztán ezt a történetet, gondolatot vizsgáld meg a Munka Négy kérdésével és a Megfordításokkal.
Ennek megkönnyítésére szeretném megmutatni a Munka segítségével, mi zajlik bennünk, ha elhisszük azt a gondolatot, hogy: „A rossz érzéseim negatív történéseket vonzanak be az életembe.” (A Munka meditáció, csukd be a szemed, és vizsgáld meg az életedet a gondolattal és a gondolat nélkül.)
1. Igaz az, hogy „A rossz érzéseim negatív történéseket vonzanak be az életembe?” A válasz igen vagy nem, esetleg nem tudom lehet. Figyeld meg, hogyan kezd magyarázkodni, bizonyítgatni az elméd.
2. Teljesen, 100%-osan biztos lehetek benne, hogy „A rossz érzéseim negatív történéseket vonzanak be az életembe?” Igen vagy nem. (Mikor hallottad ezt a hitet először, mikor tetted magadévá? Előtte, mikor nem tudtál erről, igaznak tartottad?)
3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy „A rossz érzéseim negatív történéseket vonzanak be az életembe?” Hát, menekülök előlük, nehogy egy másodpercet is bennük töltsek. Tele vagyok félelemmel, mi lesz, ha mégsem sikerül eltüntetnem őket. Utálom magamat, hogy ilyen béna vagyok, még egy nyamvadt haragot sem tudok eltüntetni. Csinálom a rezgésszint-emelő gyakorlatokat, jó dolgokra gondolok, pozitív történéseket vizualizálok, melyek majd eljuttatnak a pozitív érzelmi skálába. De 5 perc múlva már megint ugyanott vagyok (mert, mondjuk, eszembe jut, hogyan beszélt ma reggel velem a párom, vagy az a bunkó bevágott elém a kocsijával). Közben az érzésem épp ezekből a történetekből fakad, ha valóban szeretnék változtatni az érzelmi állapotomon, akkor velük van dolgom (lásd Négy kérdés és Megfordítások). Gyűlölöm a negatív érzéseimet is, és kétségbeesem, mikor leszek én már rendben, és fogok csak pozitívan rezegni??? Mert akkor majd végre csak pozitív dolgok történnek velem. Ugye? Hááát. Elég stresszesnek tűnik elhinni azt a gondolatot, hogy „A rossz érzéseim negatív történéseket vonzanak be az életembe.”
4. Ki lennék, milyen életem lenne a gondolat nélkül, hogy „A rossz érzéseim negatív történéseket vonzanak be az életembe?” Segít az elmélyülésben, ha ilyenkor becsukom a szememet, és e nélkül a gondolat nélkül szemlélem az életemet. Húúú, hát teljesen megnyugodnék, nem menekülnék tovább, hanem megkeresném azt a gondolatot vagy történetet, ami ezt az érzést idézi elő bennem. Nem haragudnék magamra, hanem szeretném magamat, akár örülök, akár épp dühöngök valamin. Tele lennék energiával, hogy a megoldáson dolgozzak.
Nézzük a Megfordításokat:
Az eredeti hitünk tehát, amivel dolgozunk: „A rossz érzéseim negatív történéseket vonzanak be az életembe.”
+ „A rossz érzéseim pozitív történéseket vonzanak be az életembe.”
Hogyan igaz ez az életemben? Becsukom a szememet, és keresek három olyan konkrét példát, amikor valamilyen rossz érzés volt bennem, aztán mégis valami jó történt. Nem fejből dolgozom, hanem elkezdek utazgatni az életemben, és ilyenkor a példák szépen sorban előbújnak. Saját példa, hogy amióta a Munkát használom, a rossz érzésemet kiváltó gondolat megvizsgálása után tele leszek örömmel és szeretettel, és mindenki mosolyog rám, az egész világot gyönyörűnek látom. Vagy barátnőm példája, aki hónapokig hatalmas stresszel tanult vezetni, hogy úgysem fog sikerülni neki a vizsga, aztán elsőre átment. Keresd meg a saját példáidat, kérlek, azoknak van erejük, mert rálátsz az életedre, szemtanúja leszel annak, ami valójában van, nem pedig annak, amit az elméd elhitt.
+ „A jó érzéseim negatív történéseket vonzanak be az életembe.”
Ugyanaz az eljárás, mint az előző megfordításnál. Szem becsuk, három konkrét példa, amikor épp szuperül érezted magad, aztán egyik pillanatról a másikra valami „rossz” esemény részese lettél. Legyél alapos, és ne csak találgass, konkrétan megélt helyzeteket keress. Én például, valamelyik nap nagy lelkesedéssel készültem a Test tréningre, amihez tükörre is szükség van, és leakasztottam a falról az itthoni tükröt, hogy megfelel-e a célra. Szépen megtisztogattam, erre az fogta magát, és feldőlt, és persze eltört. (Az más kérdés, hogy én ezt az eseményt már nem tudom negatívként értelmezni, mindössze az élet egy egyszerű történése.) Keresd meg a saját konkrét példáidat, kérlek.
+ „A jó érzéseim pozitív történéseket vonzanak be az életembe.”
Ez ugyanúgy igaz, mint a többi, keresd meg a példáidat.
Ha alaposan körbejártad az összes megfordítást, belenéztél magadba, hogyan is igaz mindegyik az életedben, akkor láthatod, hogy minden együtt van jelen, mindegyik vonatkozik rád is. Csak az elme beragad az egyik oldalra, és folyton annak keresi és találja a bizonyítékát mindenben. Pedig valójában semmi nem is jelent semmit. Az elmét csak az „igen” vagy a „nem” válasz elégíti ki, ez jelenti számára az igazságot, és folyton ennek az igazolásával foglalkozik. Ha elhittem, hogy az élet nehéz, akkor az elmém minden helyzetben ezt fedezteti fel velem, ezt életi meg velem, és közben észre sem veszem, milyen játszi könnyedséggel végzek el rengeteg mindent a hétköznapokban. És ez minden hitemmel kapcsolatosan ugyanígy igaz. (Figyelmedbe ajánlom a Miért Érzékelem a Világomat Olyannak, Amilyen? című bejegyzést.)
