Hűtlenség, Átverés, Bizalom a Párkapcsolatban – Munka Önvizsgálat Mónival - Videó

A májusi MagNet Házas Munka-napunkon három bátor résztvevővel dolgozhattam. (A Munka Bevezető előadást itt találod.) Mayer Móni volt az első jelentkező, aki őszintén, nyitottan és kíváncsian bevállalta, hogy megosztja velünk életének egy olyan darabkáját, ahol még fáj. Hogy erre együtt nézhessünk rá. Mert újra és újra bebizonyosodik, hogy bármilyen témát hozzon is fel valaki, az valamilyen vonatkozásában mindannyiunkat érint. Byron Katie erre mondja, hogy „Nincsenek új történetek”, és „Egy elme”. Emberi történetünk során ugyanazokban a régi történetekben forgolódunk, generációról-generációra átörökítve őket. Aztán mindazt, amit örököltünk, tudattalanul életünk alapköveinek tesszük meg, és ezerrel ragaszkodunk olyan elképzelésekhez, ideálokhoz, koncepciókhoz, meggyőződésekhez, melyek valójában inkább fájdalmat okoznak.

Például a párkapcsolat területén. Mónival ez a téma került terítékre. Sokakkal dolgoztam párkapcsolati problémákra, fájdalmakra az elmúlt évek során, mindig nagyon izgalmas, ahogy egy-egy történet kibontakozik, és elkezdjük meglátni, hogy mi mindent nem vettünk eddig észre. Mert a Munka arról szól, hogy papírra vetjük mindazt, amit annyira „bizonyosan tudunk”; ezek azok a nézőpontok, értelmezések, melyekbe az elme beragadt. Egyféleképpen látja azt, ami történik, és bármit megtesz azért, hogy ez így maradhasson. A Munka önvizsgálata során először leírjuk, mit is hiszünk egy adott helyzettel kapcsolatban egy ún. Ítélkezőlapra, majd megkérdőjelezzük mindezt a Négy kérdés és Megfordítások segítségével.

Mindig meglepetés, milyen irányt is vesz az egész önvizsgálat. Ezért is fontos, hogy újra és újra friss szemmel és füllel üljünk ott, nyitottan arra, ami épp szeretné megmutatni magát. Egy adott Ítélkezőlap feldolgozásával a történetünk egy bizonyos aspektusára látunk rá, és újabb rétegek nyílnak meg további feldolgozásra, ahogy már tisztábban látunk. Csodás ez a folyamat, időnként katartikus, máskor csendesebben morajló. Életformáló, mélyen felszabadító. Sírunk, nevetünk, együtt vagyunk, szeretünk. Tarts velünk Te is Móni – Mindannyiunk utazásában. (A felvételért köszönet Balogh Gyuszinak és csapatának. <3)

Móni, miután most megnézte és újra átélte ezt a Munkát, a következő szavakkal ajánlja figyelmetekbe a videót:

„Sokan vergődünk összezavarodva abban a hitben, hogy képtelenek vagyunk olyan párkapcsolatot összehozni, amilyenre szívünk mélyén vágyunk, pedig mi mindent megtettünk már érte. Könnyű ilyenkor abba a csapdába esni, hogy hibáztatni kezdjük a körülményeket, a másikat, magunkat. Én is így jártam., és bizony sehogy se leltem békességre ebben, meg hozzám valónak tűnő pasira sem. Végül úgy alakult, hogy az Élet elém hozta Byron Katie "Négy kérdés és megfordítások" Munka-módszerét. Ezt alkalmazva Oravecz Andi segítségével megvizsgálhattam az egyik legjelentősebb párkapcsolatomról szóló, erősen igaznak tűnő hiedelmeimet. Ahogy ráláttam, valójában mi is történt velem, mi volt a szerepem a dolgok alakulásában, a párkapcsolatokról szóló eddigi elképzelésem darabjaira esett szét, helyet adva egy egészen új nézőpontnak. Hálás vagyok, hogy ebben a videóban megmutathatjuk, megoszthatjuk ezt a folyamatot.” (Mayer Móni)

(A videó alatt a Munka végzéséhez szükséges információkat találsz.)

Hűtlenség, Átverés, Bizalom a Párkapcsolatban – Munka Önvizsgálat Mónival 

  

Byron Katie - A Munka: Átfogó ismertető

Hogyan végezd egyedül? 

Ha szeretnéd profin, gyorsan, eredményesen megtanulni, az én 4 és fél évnyi, ezer órányi tapasztalatommal, és képzett facilitátorokkal megtámogatva, akkor várunk szeretettel a következő Munka Alapcsomagra:

Byron Katie Munka-Módszere Alapképzési Csomag
2014. szeptember 13-14. (Jelentkezési határidő: augusztus 29.) Részleteket itt találsz.

Bevezető Előadás – Élő Önvizsgálatok

Az elmúlt hétvégém igen aktívan telt. Először péntek este Dr. Buda László (Laci) vendége voltam a SzomatoDráma Nyitott Műhelyen, ahol Scott Kiloby Élő Önvizsgálatairól tartottam egy másfél órás bevezető előadást. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe az erről készült audio felvétel meghallgatását, így sokkal „testközelibb” megtapasztalást szerezhettek a legfontosabb alapokról. (Szombaton pedig a MagNet Házas ByronKatie Munka-módszere workshop zajlott, erről majd külön bejegyzésben írok, illetve egy videós összeállítás is készül róla.)

Hozzáteszem, hogy legalább egy hétig folyamatosan tudnék az önvizsgálatokról beszélni, a velük kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat megosztani. J De persze itt is a gyakorlati megtapasztalás a lényeg, a róluk történő beszéddel nem hatolunk valójában bele a saját történeteinkbe, fájdalmas azonosulásaink mélységeibe. Szóval, ez az előadás egy ízelítő, melyet nagyon élveztem. Hálás köszönet Lacinak, hogy ott lehettem, illetve a kb. 50 főnyi szuper közönségnek, akik nyitottan jöttek velem.

Az audio fájlt a következő linkre kattintva tudjátok meghallgatni. Vagy a feljövő képernyőn jobb egér gombbal a Letöltés opcióval letölteni. (Valamilyen okból kifolyólag előfordul időnként, hogy a feltöltött fájl a tárhelyen meghibásodik, megrövidül, eltűnik. Ha ilyet tapasztalsz, kérlek, értesíts az andi.oravecz@gmail.com címen. Köszönöm.)

Élő Önvizsgálatok Bevezető Előadás (Oravecz Andrea)

Amennyiben gyakorlatban is szeretnéd megtanulni az Élő Önvizsgálatokat, várlak szeretettel május 31-június 1-én a következő Alapcsomagra. Ez 2 nap csoportos együttlétből és 3 egyéni konzultációból áll, melyet képzett, gyakorlott ÉÖ facilitátorokkal végzel majd. Legközelebb ilyen Alapcsomag 2-3 hónap múlva lesz, használd ki az alkalmat. Ne halogasd tovább saját magad. Részleteket itt találsz, gördíts lejjebb a feljövő oldalon:

Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, május 31-június 1.

Amennyiben pedig Byron Katie Munka-módszerével ismerkednél meg, június 14-15-én lesz az Alapcsomag csoportos része, utána 1 egyéni konzultáció még. Részleteket itt találsz, gördíts lejjebb a feljövő oldalon: Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, június 14-15.

Hogyan Vált a Félelem a Felszabadítómmá

„A kifelé vezető út a befelé vezető út.” (Byron Katie)

Mayer Móni, Drága Cimborám csodás írását osztom meg Veletek. Fogadjátok szeretettel.

Tavaly áprilisig a világért se vettem volna be, hogy a félelemmel, szorongással együtt lenni a legfelszabadítóbb dolgok közé tartozik. Sőt, gyerekkoromtól fogva ezerrel menekültem tőlük, mert úgy tanultam, ez a legjobb megoldás.

Mikor a szüleim megpróbáltak rávenni, hogy aludjak végre külön szobában, éjszakánként gyakran elfogott valami furcsa, szorongató érzés. Ahogy visszaemlékszem, úgy hívtam, hogy „egyedül vagyok”. Ilyenkor átsomfordáltam hozzájuk, bebújtam közéjük a nagyágyba. Erre persze felébredtek és kérdezgetni kezdték, hogy mi van. Mondtam, félek, hadd maradjak velük, hadd bújjak oda. Sokszor belementek, odavettek, magyarázták, nincs semmi baj, minden rendben. Néha megkérdezték, mitől félek, és mikor megpróbáltam valahogy kibeszélni, azt mondták, olyan nincs is, csak képzelem, vagy rosszat álmodtam. Mindenesetre nyugodjak meg. Amúgy is nagy vagyok már, aludjak ügyesen egyedül.

Ebből úgy vettem észre, hogy félni nem jó. A legtöbb, amit tehettek értem, hogy körbevettek, simogattak, hátha elmúlik. Ők se tudták, nekik se tanította meg senki, hogy együtt is lehetnénk ezzel a furcsa érzéssel.

Hát, elkezdtem megtanulni a hárítást. És senki se tehetett róla, mindenki ártatlan volt benne. Ők is így szokták meg, ezt adták tovább.

Az oviban, suliban sokszor már ki is nevettek érte a nagyobbak, ha féltem. Ott ez volt a hagyomány, így tanulták meg ők is. Ebből rájöttem, bátornak kell lenni, a félelmet muszáj titkolni, akkor lehetek valaki a többiek szemében. Már csak elképzelni volt szabad, hogy mondjuk, Anyu odavesz, és bőgni is csak a párnába lehetett, kis levegőkkel, nehogy meghallják a többiek, mert akkor jön a röhögés, a csúfolódás. Erre ügyesen kifejlesztettem a hang nélküli könnypotyogtatást és egész nagy  gombócokat is le bírtam nyelni a torkomon.

Ők se rosszból csinálták, a tapasztalataikból tudtak élni. Persze a képzelgés se használt, csak sokkal rosszabb lett tőle, mert Anyu nem tudott jönni, az meg nagyon fájt. Így egyre gyakrabban választottam, hogy inkább elnyomom a félelmet, elfoglalom magam valamivel, vagy jó bátornak mutatkozom, mert sokkal élhetőbbnek tűnt, mint együtt lenni a szorongás érzésével, meg az Anyu-nélküliség fájdalmával.

Azt mindenesetre jól kitaláltam magamnak, hogy mikor félek, kell nekem valaki ahhoz, hogy elmúljon. Szólni viszont nem szabad, úgyhogy a saját csapdámba estem.

Erre az egészre persze kicsit se voltam tudatos, csak éppen ebben a katyvaszban éltem az életemet, egészen addig, míg el nem kezdtem önismerkedni vagy hat éve. Addigra már túl voltam jó néhány pánik közeli élményen, amiken egyszerűen áttoltam magam erőből, vagy ha nagyon nem ment, megkértem egy-egy barátomat, hogy szóljon hozzám, mielőtt kipurcanok.

Amúgy nem szedtem rá semmit, legfeljebb az alvást használtam védekezésre, ha nagyon nem bírtam. Komoly segítséget kérni ciki lett volna, és ezt egészen addig éreztem így, míg be nem ütött az önismeret.

Na, ahogy ízlelgettem, tanultam, használtam a különféle módszereket, fölszakadt belőlem az a visszatartott rengeteg érzés, csakhogy még mindig nem tudtam velük igazán mit kezdeni azon túl, hogy vállaltam egy részüket, mert már nem bírtam visszatartani.

Jó sokat tanultam arról, hogy a különféle lelki nehézségeink gyerekkori emlékekhez, meg generációs viselkedési mintákhoz kapcsolódnak, és ha ezeket felfejtjük, oldjuk, akkor a dolgok a helyükre kerülnek.

És tényleg rengeteg tapasztaláshoz, felismeréshez jutottam, amiknek köszönhetően egyre többet éreztem, értettem meg abból, hogy milyen srófra jár az agyunk, mi az oka a különféle viselkedéseinknek, valami mégis hiányzott.

Másfél éve akadtam össze Oravecz Andival, akihez Byron Katie Négy kérdés módszerét mentem megtanulni. Ez a dolog azért keltette fel az érdeklődésemet, mert valami olyan szemléletet mutatott nekem, amilyenről még sose hallottam.

Eleve mi az, hogy ítéljem meg, aki/ami abba a helyzetbe hozott, amivel éppen bajom van? Lehet, hogy a helyzettel van bajom, nem is azzal, aki bele hozott? Ne is fogjam vissza magam? Na, ítélkezni csúnya dolog, nem? Aztán még kérdőjelezzem is meg?

De hát hogy? Fordítsam meg az állításaimat? Az ellenkezőjére? A másikra? Magamra?

Hogy egyszerre mindegyik igaz lehet? Ááááá!

És ahogy összejött a csoport, ahogy a két nap alatt ráláttunk egymás életére, helyzeteire, döbbenetes volt, mennyire felszabadítóan más így nézegetni a világot. Persze magamat hagytam utolsónak, mert éreztem, hogy meleg lesz a pite. Egyre jobban féltem, mik fognak itt kiderülni, meg hogy kibírom-e bőgés nélkül, bátran, ügyesen. Az utolsó szünetben, óriási zavaromban császkáltam ide-oda, és ahogy pörögtem a szorongásban, úgy ráléptem az Andi lábára, tisztára égő volt. Ahelyett, hogy leállított, megnyugtatott vagy tudom is én mit csinált volna, csak rám mosolygott, és köszönt, hogy „szia”.

Fogalmam sincs, minek szánta, én mindenesetre azt kaptam ettől, hogy üdvözölt, úgy ahogy voltam, a bénáskodásommal, a félelmemmel együtt. Nem próbált meg kivenni belőle, csak hagyta, legyen, ahogy van. Ez valami varázslatosan jó és érzékeny pillanatban jött, az elfogadása a szívem közepébe talált. Főleg az, hogy nem akart megmenteni a helyzetemből, csak nézte és üdvözölte.

Hát van ilyen? Szabad félni? Szabad látszódnia is? És nyilván ez az én megélésem volt akkor, ami pont elégnek bizonyult arra, hogy a kíváncsiságom, a nyitottságom csak nőjön.

Aztán megtanultam Anditól Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait is. Ezek segítségével az emberi működés nagyon fontos elemeit értettem, tapasztaltam, éreztem meg a saját bőrömön: Bármilyen helyzetben is vagyok, ott valakinek érzékelem magam, ez az, akinek hiszem magam (nem szerethető, értékes/értéktelen, elfogadhatatlan, képtelen, stb). Aki valójában nem vagyok, csak elhittem magamat ennek.

Ennek az énnek „látszólag” tennie kell valamit azért, hogy a helyzetét fenntartsa vagy elkerülje. Itt fedezhetem fel a tudat alatt működő kényszeres cselekvéseimet arra, hogy megvédjem magamat valamitől. És asszem, azért kell védekeznem, mert gyerekkoromban ügyesen elhittem, hogy velem valami baj van. Ráadásul olyanoknak, akik magukról pont ugyanezt hiszik. Aztán jól belekevertük a buliba azt is, hogy az érzéseinket, érzeteinket nem szabad megélni, kifejezni, mert abból további bajok lesznek. Oké, és akkor most merre tovább?

Scott meg az Andi azt javasolták, hogy vegyük csak észre a gondolatainkat, amik képek, és szavak formájában jelentkeznek, tapasztaljuk meg bátran a hozzájuk kapcsolódó testérzeteinket. Először ehhez megtanultunk lelassulni, elcsendesedni, felfedezni azt a bennünk és körülöttünk lévő teret, amiben minden jelenség (kép, szó, hang, testérzet) felbukkan, majd idővel eloszlik. Nekem ezt úgy sikerült észrevenni, hogy elmentem oda, ahonnan a hangok felbukkannak, aztán ahová később eltűnnek. (Megjegyzés: Móni nem látó.) Hatalmas tágasságot, mély csendességet találtam ott, mindennek a lehetőségével. Rácsodálkoztam, hogy hiszen én ezt már gyerekkorom óta ismerem, csak sose hívtam így.

Megfigyeltem, hogy a gondolataim jönnek-mennek ebben a csendességben. Nem is tőlem függ, hogy miket gondolok. És csak az a gondolat marad velem, amelyikkel együtt testérzet is jár. Így megtapasztaltam, hogy az érzeteket attól függően minősítem jónak vagy rossznak, megőrizni vagy elkerülnivalónak, hogy mit gondolok, miközben éppen érzem őket.

Ha mondjuk, hamarosan vizsgáznom kell, és azt gondolom, hogy nem fog menni, közben meg heves szívdobogást érzek, az pocsék. Viszont randihoz készülődve imádom, ahogy kalapál a szívem, holott az is heves és erősen hasonlít a vizsgázós érzethez.

Akkor most mi van?

Lehet, hogy ha szétválasztom a gondolatokat (képeket, szavakat, stb.) a testérzetektől, és külön-külön fordítok figyelmet rájuk, akkor önmagában mindegyik teljesen élhető és veszélytelen? Ez azért nem ment egy húzásra, sok-sok gyakorlás kellett hozzá.

Az első nagyon mély megélésem tavaly áprilisban jött, akkor éreztem, hogy igazán a véremmé válik. Sajnos már nem emlékszem pontosan, milyen helyzetben voltam, kinek érzékeltem magam éppen, csak az maradt meg, hogy valami jó kis „elhagyatott” érzésem volt, nagyon erős félelemmel. Andival vizsgáltuk, kerestük az ide kapcsolódó hiány-ént, sorra szedegetve szét a képeket, szavakat, testérzeteket. Nagyon erős fizikai tünetek jöttek, és ahogy elfogytak róluk a képek meg szavak, egyszer csak már nem tudtam hogyan kifejezni magam. Onnantól gondolni se bírtam róluk semmit, csak hagytam, hogy remegjen a testem, befeszüljenek az izmaim, alig kapjak levegőt, engedtem, hogy szabadon fájjon, élődjön ez az egész. És ahogy nem szabtam neki gátat, határt, nem minősítettem ezt a helyzetet semminek, elmenekülni se volt igényem belőle. Andi folyamatosan benne tartott, bátorított, hogy hadd jöjjön, minden rendben van ezzel, teljesen biztonságos, ami zajlik.

Bő 30 év visszatartott érzése, érzete szakadt fel, és végre megélődhetett minden szégyen, félelem, szorongás nélkül. Nem éreztem, hogy bármi baj is lenne velem közben. Aztán ahogy jött, szépen elsimult, és bennem olyan energia szabadult fel, hogy az leírhatatlan. Ott éreztem meg először, hogy nincs mitől menekülni, nincs miért elbújni. Egyszerűen csak eddig nem tanultam meg együtt lenni ezekkel az érzetekkel, mert még senki se mondta, hogy lehetne.

Így váltak a félelmeim a felszabadítóimmá. Ez persze nem azt jelenti, hogy azóta sose próbálok semmit elkerülni, csak  ismerem már magam olyannak, aki tudott biztonságban lenni az ilyen érzetek  között. És ez egyre gyakrabban van így, mikor jönnek.

A „hálás” szó kutyafüle kifejezni, ami vagyok Andinak, Scottnak, meg mindenkinek, aki idáig elszöszmötölt velem. Csak köszönöm, hogy élek, hogy másképp élek, mint azelőtt.

És ismerek még egy csuda lehetőséget, ami rengeteget segíthet elkerülés helyett felvenni a kapcsolatot a különféle helyzetekben bennünk zajló folyamatokkal, hiedelmekkel, lelki és fizikai nehézségekkel, a testünkkel, bármivel, amivel csak el vagyunk akadva. Megtehetjük, hogy a találkozás, ismerkedés, rálátás és szabad megélődés idejére kihelyezzük magunkból ezeket, tárgyakat - vagy ha csoportban dolgozunk -, embereket hívva segítségül a megszemélyesítéshez. Felállíthatjuk a szükséges szereplőket a mindig rendelkezésre álló „térben” úgy, ahogy az a helyzetünket a leginkább kifejezi. Így rájuk tudunk nézni kívülről, meg tudjuk szólítani őket. Ha tárgyakat választottunk, mindegyik helyére beléphetünk átélni, milyen is lehet ott.  Csoportban dolgozva megkérdezhetjük a képviselő személyeket, Ők hogy érzik magukat azon a helyen, ahova kerültek és persze az Ő helyüket is ki lehet próbálni. Így megélődésre, kimondásra, rendeződésre kerülhetnek olyan dolgok, amik eddig talán rejtve voltak.

Ha úgy érzed, hogy szívesen belekóstolnál ezekbe a tapasztalásokba, ha kedvet kaptál hozzá, hogy megtanuld vagy tovább mélyítsd magadban ezeket az Önvizsgálati módszereket, megyünk Veled szeretettel.

(Mayer Móni)

Várunk szeretettel a következő tanfolyamokon, ha Te is szeretnél felszabadultan élni.

A Megfelelési Kényszer Enyhüléséről – ÖnMunkás Megtapasztalások

„A szenvedés ott kezdődik, ha elhiszed a gondolatot, hogy bárkinek szeretnie kellene téged. Ezért is mondom sokszor: Ha imádkoznék, az így szólna: Istenem, ments meg a szeretet, az elfogadás és az elismerés utáni sóvárgástól. Ámen.” (Byron Katie)

Valamelyik nap kaptam egy interjú-felkérést az egyik magazinunktól. Az újságíró hölgy a megfelelési kényszer témájában szeretne beszélgetni velem arról, hogyan is használható Byron Katie Munkája ennek a szinte mindannyiunkat érintő kényszeres viselkedésnek és motivációknak az enyhítésére, abbahagyására. Ő az alapján, amit eddig megismert a módszerről, nagyon alkalmasnak találja erre, ebben már a telefonban is megerősítettem. J Az interjú még a jövő, én azonban addig is feltettem azt a kérdést már gyakorló ÖnMunkásoknak, hogy kinek milyen változást hozott megfelelési kényszer téren az életébe a rendszeres Munkázás és az Élő Önvizsgálatok. Összeraktam egy kis válogatást a beérkezett megosztásokból.

Ha szeretnél belekóstolni Byron Katie Munka-módszerébe, május 10-én várunk szeretettel a MagNet Házban, egy egész napos bemutató workshopra. Részleteket itt találsz az eseményről: HOGYAN HAGYD ABBA? – KÉRDŐJELEZD MEG!

Nálam határozottan enyhült a megfelelési vágy magam felé és mások felé is a Munka hatására. Néha teljesen észrevétlenül tevékenykedik ezen egy-egy más témában kitöltött Ítélkezőlap is. Az a nyomás, neheztelés is enyhült bennem, amit azért érzek, mert meg akarok felelni. Sokkal türelmesebb vagyok ezen a téren önmagamhoz és másokhoz is. Lazábban, természetesebben tudok létezni a kapcsolataimban. Amikor mégsem, akkor meg arra Munkázok. (Esther)

A Munka és az Élő Önvizsgálatok használata hozzásegített ahhoz, hogy tudjam, mikor valakinek problémája van velem az legbelül az ő gondja saját magával! Ezt megtapasztalva nem veszem már magamra a vádakat és könnyebben tudom tisztázni az ilyen szituációkat, sértettség, önvád, önmarcangolás és dührohamok nélkül, szeretettel fordulva a másik felé! Be kell, hogy valljam ez hihetetlenül felszabadító érzés! Köszönöm ezt a két csodás módszert!  Hajrá Andi!!

(Juci)

Hm… Ez jutott eszembe… Azt tapasztaltam magamon, hogy a megfelelési kényszer abból gyökeredzik, hogy én azt hiszem, tudom, hogy mit akar a másik. És hittem/hiszem, hogy az tuti biztos; nem hogy ő, én is biztosan tudom, hogy mit akar.

Aztán a Munkázások során tisztulgat, hogy hát biza, még a saját akaratommal sem vagyok tisztában (az mi???). Hát még másokéval. És ha még úgy is fest, hogy akar valamit, hogy valóban azt akarja-e… Nem tudhatom.

A megfelelési kényszerhez nálam hozzá tartozott/tartozik, hogy nem akarom, hogy rossz érzést keltsek magam iránt a másikban, hogy rossz színben tűnjek fel. Azt akarom - míg mások visszajelzésétől függök - hogy engem minél pozitívabban tükrözzenek vissza, hogy az énképem erősödjék, fényesedjen. Oszt, mikor kicsit kezdem magamat szeretgetni, az énképem már nem teljes mértékben másoktól függ (vagy oszlik fel), akkor időnként megadatik, hogy mások véleménye, érzése nem ijeszt meg. Mert hát lehet (még úgy is, hogy a másik nem tudatos rá), hogy mikor látszólag valami rossz érzéssel (???) viseltetik irányomba, végső soron csak jobban erősödik köztünk a kapcsolat. Hogy valahol sokkal mélyebben, ez alatt a „rossz” alatt, valami más van kettőnk között, ami akkor is tud erősödni, ha ezt akkor nem is látjuk. Tisztábbak az irányok, a kötődések és távolodások, ha az lehetek, aki vagyok. Előfordulhat például, hogy a főnökömmel összevitatkozunk egy munkán, nem értünk egyet. Még úgy is fest, mintha megsértődött volna, mintha haragudna. Aztán szó nélkül felelősségteljesebb feladatokat ad, kikéri a tanácsom, megemeli a fizetésem stb. (És most hirtelen abban sem vagyok biztos, hogy ez „jó” vagy az „rossz”. Most ilyen.)

Nagy könnyebbség úgy élni az életet, hogy legalább időnként abban a bizalomban vagyok, hogy másoknak nem kell tudniuk, hogy én mit akarok, mert hát szólok, és teszek, ha valamit akarok és nekem sem kell másokét feltétlen tudnom, mert bizalmam van, hogy ő is ezt teszi. Ahogy mást sem okolhatok, úgy én sem felelek másért. A jó érzéseiért sem.

És ott az önerőszak. Azok a sztorik, hogy én uralom a tetteim, az életem, és mindig tökéletesnek kell lenni. Aztán időnként tudom szeretni azt a tökéletlenségnek ítélt tökéletességet magamban, ami maga az élet teljessége és misztériuma. És mindezt, az életet ítéletek nélkül tanúként figyelni nagyon felszabadító.

Nekem ez egy folyamat. Semmi nem volt még olyan hatással rám, mint az Élő Önvizsgálatok és a Munka. Nyílogatnak a valóságra a szemecskéim és minél jobban nyílik, annál izgibb ez az egész.

Lehet, hogy kusza… Baromi nehéz nekem erről beszélni. Olyan, mintha nem tudnám kifejezni ezeket szavakkal. Van valami tapasztalás bent és mikor leírom, az már nem az. :(

Sok pussz Drága Andi!

Frei Kitti

Nekem most nem a saját megfelelési kényszereim jutottak eszembe, hanem a másokat magamnak megfeleltetni próbáló kényszerem. Mindig nagyon tudtam, hogy másoknak mit kellene, hogyan kellene csinálniuk, mondaniuk, viselkedniük, hogy az én elképzeléseimhez illeszkedhessenek (végre). És hát ellenálltak, nem tudom miért. ;) Mondjuk nem voltam mindig  megmondóember, de magamban pörögtem a véleményemmel rendesen, időt-energiát nem kímélve. Ezek 90%-ban mérséklődtek, nem foglalkozom a mások dolgával (csak 10%-ban és ez nagyon jelentős energia-megtakarítás a magam számára), nem akarok mások helyett élni, cselekedni, még csak megmondani, végiggondolni sem akarom a tökéletes tanácsaimat - amelyek nyilván magamnak szólnának egyébként is.

Az ÖnMunka két módszerének és neked nagyon sokat köszönhetek, az életem megváltozott, döntéseket tudtam végre hozni párkapcsolati kérdésekben, belementem új, félelmetes, kellemetlennek tűnő helyzetekbe, és nagyon sokat tanultam magamról. Ugyanakkor nagyon ritka volt a nagy rádöbbenés, minden lassanként történt, aprókicsi, néha észrevehetetlen kis történések formájában. Órákat írhatnék róla. (Viki)

Az ÖnMunka mindkét módszere főleg a megfelelési kényszerünk működésével, természetével szembesít minket. Megmutatja, mit szenvedünk össze, ha elhisszük, hogy egy helyzet, a másik ember hozzáállása, vagy a saját viselkedésünk nincs rendben úgy, ahogy van, tehát nem felel meg.
Valójában az összes ellenállásunk, szenvedésünk az ilyen hiedelmeinkből fakad.
Ha rábízzuk magunkat a Munka folyamatára, kitöltjük azt az Ítélkezőlapot, beengedjük a négy egyszerű, mélyre vivő kérdést, hajlandók vagyunk megnézni, hogy lehetnek igazak a megfordítások, az ellenállásunk oka természeténél fogva elfogy.
A Munka rendszeres végzésével, a hiedelmeink vizsgálatával, a viselkedésünk megfigyelésével a megfelelési kényszer szép lassan, egyszerűen feldolgozza magát, Önmagunk, a Többiek és az Élet szeretetévé válik.
Én másfél éve haverkodom ezzel a szemléletmóddal, és ez a kapcsolat rengeteget lazított azon az egész életemet irányító elképzelésemen, hogy sose lehetek elég. Egészen más minőségű az élet így. (Mayer Móni)

Szia, rájöttem, hogy nem vagyok felelős más gondolataiért és bármit teszek, nem fogom tudni 100%-osan kontrollálni őket. Az „esélytelenek” nyugalmával teszek meg persze mindent, amit szeretnék, és utána sodródok. (Cz. Anita)

Állandóan tökéletes anyuka akartam lenni, és amikor a gyerekeim ezt nem értékelték, sőt, inkább idegesítette őket, akkor megsértődtem, mártírkodtam. Az ÖnMunka hatására már nem akarok tökéletes lenni és a gyerekeim ezt most nagyon értékelik. (Évi)

Bár én most inkább a Scott Kiloby módszerével merülök, de dolgoztam korábban Byron Katie Munkájával is, és emlékszem arra a szabad érzésre, amit a munka után tapasztaltam a másik ember társaságában. Megengedés, tisztaság és tér. (F. Rita)


Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. május 31-június 1. Részletekért kattints ide.

Én továbbra is meg akarok felelni mindenkinek, de többször jut eszembe, hogy ne haragudjak magamra emiatt. (Zsolt)

A másoknak való megfelelés stresszes küldetés! Magával hozza az elutasítástól való félelmet is, és satuba fogja ezzel a lelket. Ez azt eredményezte, hogy fura módon sokszor olyan dolgokat feltételeztem a másikról, amit ő nem is gondol, sőt eszébe sem jutott.
Annyira féltem az elutasítástól, hogy úgy éreztem, hiába teszek meg mindent annak érdekében, hogy ne történjen meg, a másik mindig ijesztő jeleket ad. Ugyanakkor szerettem volna ellene dolgozni, hogy ne akarjak megfelelni, mert ugyan, az ennyi idősen ne legyen már opció. Úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy magamnak kell elsősorban megfelelnem. 
Így több oldalról is beleharcoltam magam elvárásokba és ön-bántásokba.
Hadd ejtsek még egy szót egy tipikus női tulajdonságról! A kombinálásról!
Imádunk mások fejével gondolkodni, különösen, mi nők szeretjük elképzelni, mire is gondol a másik, kisakkozni, mit is szeretne, pontosan mire célzott, mikor ezt vagy azt mondta... pedig ez sokszor nem felel meg a valóságnak.
Úgy látom, leginkább ebben segít a Munka, hogy kijöjjünk ezekből a félre vezető utakból, világosságot gyújt a fejekben, hogy az élet nem olyan, mint amilyennek elképzeltük.
Rájövünk, mennyire jó, hogy nem bírunk akkora jelentőséggel mások életében, és észrevesszük, hogy ezzel párhuzamosan mennyire nem voltunk fontosak saját magunknak… és egyszerre csak fontosak leszünk saját magunknak—ez már az önbecsülés előszobája, ahonnan már az út a megfelelési kényszer valódi feloldásáig vezethet... 
Feltéve, ha rendszeresen végezzük a Munkát!

(M. Mónika)

Ha szeretnél belekóstolni Byron Katie Munka-módszerébe, május 10-én várunk szeretettel a MagNet Házban, egy egész napos bemutató workshopra. Részleteket itt találsz az eseményről: HOGYAN HAGYD ABBA? – KÉRDŐJELEZD MEG!

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatok Alapképzési Csomag (Megtalálhatatlan Önvizsgálat és Szorongás/Félelem Önvizsgálat) 2014. május 31-június 1. Részletekért kattints ide.

HOGYAN HAGYD ABBA A SZENVEDÉST: KÉRDŐJELEZD MEG! - 1-napos Workshop a MagNet Házban: Byron Katie Munka-módszere, május 10.

HOGYAN HAGYD ABBA A SZENVEDÉST: KÉRDŐJELEZD MEG! - 1-napos Workshop a MagNet Házban: Byron Katie Munka-módszere, május 10.

A résztvevők száma limitált, jelenleg már csak várólistára tudsz jelentkezni.

Jó négy éve, egyik napról a másikra költözött be az életembe Byron Katie Munka-módszere. Egy csapásra beleszerettem, megéreztem elképesztő erejét, megláttam a benne rejlő lehetőségeket arra, hogy a szenvedést tényleg abba lehet hagyni. Mintha nekem találták volna ki, annyira „ráállt” az agyam. Hosszú hónapokon át, napi tizenórákat csak ezzel foglalkoztam, hallgattam, néztem, olvastam, szorgosan önvizsgáltam, és hamarosan elkezdtem baráti körben is megismertetni Katie Munka-módszerét. 2010 őszén, a School elvégzése után elindítottam az ÖnMunka blogot, ahol mára majdnem 400 bejegyzést készítettem a témában, rengeteg cikket fordítottam, videókat feliratoztam, megosztottam a saját és mások Munka megtapasztalásait.

Rövid bemutató videó Byron Katie-től:

Aztán szépen fokozatosan elindultak a Munka Alaptanfolyamok, majd az erre épülő tematikus tréningek. Jöttek az emberek, sokan közülük mélyen elkötelezetté váltak a Munka iránt, többük mostanra kollégám ebben a szép „ügyben”. Csodás emberekkel találkozhattam így, rengeteg ajándékot kaptam az élettől az önvizsgálatokon keresztül. Az évek során több száz emberrel végeztem el ezernyi órányi önvizsgálatot, újra és újra megtapasztalva a Munka erejét, ha nyitott elmére talál. Újra és újra meglátva, hogy a szenvedésünk tényleg egyik pillanatról a másikra válik köddé, ha valóban kíváncsian, őszintén, elvárások, elképzelések nélkül engedjük be magunkat ebbe a mélyen megindító, sokszor felkavaró folyamatba. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi emberrel lehettem ott, amikor megengedődik számukra, hogy évtizedes szenvedés-történeteken lássanak át.

„Rájöttem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, és amikor nem hittem el őket, nem szenvedtem többé. És ez minden emberre ugyanúgy igaz! A szabadság ennyire egyszerű! Rájöttem, hogy a szenvedés szabadon választható. Boldogságra találtam magamban, ami azóta sem tűnt el, egyetlen pillanatra sem!” (Byron Katie)

Akik régebb óta követitek az ÖnMunka blogot és az ÖnMunka sorsát, tudjátok, hogy majd’ 2 éve egy újabb módszer, Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai is beépült az önvizsgálati tárházunkba. A Scott-féle önvizsgálatok rendszeres végzése a Munka önvizsgálatokat is mélyíti, a két módszer csodásan kiegészíti egymást. Én pedig töretlen lelkesedéssel és mára egy bővülő létszámú Élő Önvizsgálatok facilitátor csapattal végzem a munkámat, akik mind képzettek és gyakorlottak a Munkában is. Célunk, hogy ezek a mélyen felszabadító önvizsgálatok minél több emberhez eljussanak, minél többen legyenek képesek önállóan is végezni az Ön-Munkájukat, és örömmel, szeretettel teli életet élni.

Ezzel a háttérrel szeretném figyelmetekbe ajánlani eddigi legnagyobb szabású rendezvényünket, mely 2014. május 10-én kerül megrendezésre a MagNet Ház nagytermében. (Vedd figyelembe, hogy ez egy szombati munkanap, ezt a terem lefoglalásakor még nem tudtuk.) Ez egy egynapos Byron Katie Munka-módszere Workshop, melyre szeretettel látunk akkor, ha még ismeretlen számodra ez az önvizsgálat, ha már olvastál róla valahol, ha már láttál akár videókat is, de még „élőben” sosem tapasztaltad meg. És akkor is szeretettel várunk, ha már végeztél Munka Alaptanfolyamot, és egyszerűen csak szeretnél velünk tölteni egy napot, mélyen elmélyülve magadban. Mindig nagyon különleges, támogató légkör alakul ki, amikor sok nyitott „megkérdőjelező” kerül össze egy légtérben. J

"Olyan sok ezo könyvet szöveget, személyiségfejlesztő gondolatokat olvastam és tettem már magamévá életemben, de valójában gyakorlati, kézzelfogható módszert arra, hogy a lelki békét megtaláljam, egyik sem adott. Még 2008-ban hallottam először Byron Katie-ről, a Munkáról, és számos hiedelmemet sikerült egyedül is felszámolnom. Átütő változást mégis a tanfolyam elvégzése utáni időszak hozott az életembe. Most már tudom, a boldogság legfőbb akadályai mi magunk vagyunk, saját magunkat akadályozzuk. Sőt, nem is mi gondolkodunk, hanem gondolkodtatva vagyunk, ez a felismerés pedig óriási felszabadultságot ad, ha mélyen megéli az ember. Ez a módszer olyan eszközt adnak a kezedbe, amit bármikor egyedül is használhatsz." (M.M.)

A nap során megismerkedünk a Munka alapfogásaival, meglátjuk, mi mindenre is lehet használni, megtanuljuk az Ítélkezőlap hatékony kitöltését, és ún. frontális munkát fogok végezni néhány bátor résztvevővel, akik vállalják, hogy ennyi ember előtt engedjék bele magukat a Munka-önvizsgálatba az én vezetésemmel és segítségemmel. Szeretném, ha a résztvevők megtapasztalhatnák, hogy mennyire hasonlók vagyunk, és hogy tényleg „nincsenek új történetek”, ahogy Katie mondja. Mindet újrahasznosítjuk, és generációról-generációra tovább adjuk, így örökítve át a szenvedést is a következő nemzedékekre. A Munka csodás eszköz arra, hogy mindez megváltozzon. Először belül, önmagunkban, aztán kívül is.

Részvételi díj azok számára, akik már részt vettek Alapcsomagon: 5.000 Ft

Részvételi díj azok számára, akik még nem voltak Alapcsomagon: 10.000 Ft

Időpont: 2014. május 10. szombat, 9.45 – 18.15 óráig (egyórás ebédszünettel) (Vedd figyelembe, hogy ez egy szombati munkanap, ezt a terem lefoglalásakor még nem tudtuk.) 

Jelentkezés kizárólag emailben, telefonszám megadásával: andi.oravecz@gmail.com

Fizetés banki átutalással. A számlaszámot a jelentkezést visszaigazoló emailben kapod meg. A befizetésről alanyi áfa-mentes számla kerül kiállításra, Tanfolyami oktatás címén. Jelentkezésed a befizetéssel válik véglegessé.

Helyszín: MagNet Ház, Juhar terem, Andrássy út 98.

A résztvevők száma limitált, ha szeretnél velünk lenni ezen a napon, május 6-ig biztosítsd a helyedet.

Szombati munkanap lévén a parkolás fizetős, normál árfekvésű. A kisföldalattiról (M1) a Kodály körönd vagy Bajza utcai megállónál érdemes kiszállni.

Ebédelni a MagNet Ház éttermében és büféjében is lehet, ez az egyórás ebédszünetbe belefér. És hazai hideg élelemmel is megoldhatod az étkezésedet. J

Ha új vagy a Munkában, és szeretnél a workshop után részt venni a magyar ÖnMunkás csoport támogató életében, lehetőséget szeretnénk adni számodra, hogy 2 kedvezményes egyéni konzultációval Alapcsomaggá egészítsd ki ezt az egynapos programot. Az egyéni konzultációkat akkreditált Élő Önvizsgálatok facilitátorokkal végezheted el, ezt főként skype-on szoktuk csinálni, ami az egész világon bevett forma az önvizsgálatokban. A 2 X másfél órás konzultáció kedvezményes ára 15.000Ft. Az egyéni konzultáció ára az egyéni facilitátornak fizetendő, ha szeretnéd igénybe venni, a jelentkezéseddel együtt jelezd ezt felém.

A rendezvény előtt kb. egy héttel még egy információs-emlékeztető emailt fogok küldeni Neked.

Várlak, várunk szeretettel.

"A Munka a világ összes szenvedését és erőszakát okozó gondolatok beazonosításának és megvizsgálásának módszere. Bárki képes elvégezni, akinek nyitott az elméje. Egyszerű, radikális és hatásos, és olyan szabad, örömteli élethez vezet el minket, melyről sokunk még csak álmodni sem mer. Nincs szükség hozzá vallási, spirituális vagy intellektuális felkészültségre, hitre, vagy pszichológiai alkalmasságra – mindössze arra a vágyra, hogy megismerd azt az igazságot, mely mindig ott van benned." (Byron Katie)

Fogjuk Egymás Kezét – Köszönet a Csoportnak

Így év végén összegyűjtöttem néhány zárt ÖnMunkás csoportbeli megosztást, melyek mind arról tanúskodnak, mekkora megtartó és segítő ereje van a csoportnak, ha az ember komoly ön-szembenézésre adja a fejét. Mert ez az út sokszor fájdalmas, és ilyenkor nagyon támogató, ha van kivel megosztani azt, amin épp átmész. Ha elmondhatod, leírhatod, megkérdezheted. És a többiek értenek, mert mindannyian átmentek és átmennek hasonlókon.

A csoport lehet az Alapcsomagokat végzettek segítő Facebook fóruma (ez a részvétel előfeltétele), lehetnek a Mélyítő csoportok, az elvonulások csoportjai, vagy a több hónapos facilitátorképző csoport. Ezekben a résztvevők nem csak egyénileg, hanem értő-érző, szeretetteli és elfogadó-befogadó közegben is dolgoznak, együtt sírva és nevetve, egymásnak is segítve az önvizsgálatokkal. Életre szóló barátságok és szerelmek is szövődnek, időnként bulizunk és kirándulunk, csodás kis embercsoportocska a miénk.

Ha még nem voltál nálunk tanfolyamon, akkor a Facebook Önvizsgálatok nevű zárt csoportjában tudsz részt venni, ehhez nem előfeltétel az Alapcsomag elvégzése. Ebbe a csoportba itt tudsz bejelentkezni: Önvizsgálatok zárt csoport

Ha pedig megérett Benned, hogy valódi komoly önfeldolgozásba kezdj, várunk szeretettel 2014-ben is Önvizsgálati Alapcsomagjainkon, Mélyítő kurzusainkon, a Tematikus tréningeken, elvonulásokon, most már online tanfolyamainkon is. És hamarosan indul egy 2-hónapos Önszeretet-Önértékelés intenzív kurzus, erről részletek néhány napon belül itt a blogon és a Facebook-on.

És akkor ezekkel a megosztásokkal kívánok Mindannyiótoknak Boldog Új Évet! Szeretettel, Andrea

Sziasztok! A mai nap szinte teljesen sztorimentesen telt el. Hihetetlen! Ilyen még nem nagyon volt. Nem tudom, hogy ez a tegnapi Andi-féle über-hiper-szuper-pihentetés hatása, vagy az önmukk (önmunkás csoport) vacsié, vagy azé, hogy mostanában elkezdtem jobban szeretgetni azt a 6-8 éves kisfiút, aki anno voltam (és ebben segített a nemrég feltett Katie-s videó is), de ma nem érzem annyira rossznak magam, illetve nem érzem semmilyennek magam. Csak vagyok és amire gondolok, csinálom. Egyszerűen csak megteszem. Van ugyan felbukkanó gondolat, észreveszem, és csak figyelem. Szeretettel fogadni őket, ahogy jönnek – talán ma éltem ezt át leginkább eddig. Milyen egyszerű is ez önmagában. Nem lehet leírni sem. 

Egy éve vagyok itt, szinte pontosan egy éve végeztem el az alaptanfolyamot. Rengeteg minden történt azóta. Élénken, gyorsan, automatán és kevésbé automatán. Az alapmotiváció az volt, hogy azért kell nekem ezt csinálni, mert nekem sokkal jobbnak kell lennem ahhoz, hogy szeressenek, sokkal többet kell érte tennem, mint másnak. Önmagamért nem szerethetnek, csak azért, amit teszek. Erre nem olyan rég jöttem rá. 

És most hálát érzek. Először is hálás vagyok magamnak, hogy elkezdtem ezt az egészet és nem kerültem el (ahogy sokszor csinálom), és azért is, hogy voltam olyan fontos magamnak, hogy nem hagytam abba, amikor fájt vagy féltem. Hálás vagyok Mindenkinek, akiket itt megismerhettem, a sok-sok nagyszerű, emberi, őszinte, sebezhető, bátor és szerethető önmukknak, akik annyit adtak és akiktől annyit tanulhattam. A faciknak, a mélyítő csoportoknak, a tematikus napoknak, az egyéni munkáknak, a sok-sok posztnak, a vidám fotóknak, a nevetésnek, a sírásnak, az együttlétnek. Mindannak, amit megosztottatok velem Magatokból. Mindannyian benne vagytok ebben a posztban. És bennem is.
KÖSZÖNÖM! (Zs.)

Kedves Barátaim! – Jóvátevő levél

Ebben a csendességben, ami most kívül-belül körülvesz, sorra felbukkantok. Jönnek mennek bennem a képek és érzetek a lassan véget érő év történetei kapcsán. Nagy hálát érzek a Teremtő iránt, hogy átélhettem ezeket a tapasztalatokat és ennyi csodás emberrel találkoztam. Minden találkozás gazdagított és közelebb vitt önmagamhoz. Bocsánatot kérek azoktól, akiket arra használtam, hogy a félelmeimet, gonoszságomat és gyengeségeimet kivetítsem rájuk. Köszönöm, azoknak, akik kibírták és még most is részesei az életemnek és köszönöm azoknak is , akik már nélkülem folytatják az útjukat. 
Az elmúlt év életem egyik mélyrepülése volt sok szempontból. Ez a csoport tartott meg a sok-sok szeretetével és elfogadásával. Mindenkinek külön köszönöm, akivel kapcsolatba kerültem, aki biztatott és elfogadott olyan pillanatotokban is, amikor ez nekem nem ment és azoknak is, akik nem ezt tették. 
Külön hála Neked, Andi, akivel szemben extra elvárásaim voltak időnként és nem voltam minden pillanatban elégedett azzal a mérhetetlen ajándékkal, amit az életembe hoztál. Ez is csak az önmagammal szembeni maximalizmus kivetülése volt. Köszönet érte, hogy elviselted, amit ebből megéreztél.
Köszönöm Misi, hogy a mélyre-menésem tanújaként jelen voltál és támogattál hétről-hétre. Ezzel együtt néha még is kritizáltalak és megítéltelek olyasmiben, amit én még soha nem csináltam se jól, se rosszul. Köszönöm Csoporttársaim, hogy elviseltétek a sok szövegelésemet és dominanciámat, és nem küldtek el a jó fenébe, hanem szeretettel és elfogadással halmoztatok el. Olyat kaptam, amit én nem tudtam megadni magamnak. 
Azt kívánom, hogy a következő év történetei és önmunkája tovább gazdagítson bennünket együtt a csoportban és külön-külön a privát életünkben. 
Jóvátevésként mindent megteszek, hogy tovább növeljem a bennem levő tudatosságot és eltakarítsam a szeretet útjában álló akadályaimat. Továbbra is azon dolgozom, hogy a létezésem hozzájáruljon ahhoz a sok csodához, amit a Valóság tartogat nekünk,hogy a félelmeim ellenére legyen erőm megtartani a nyitottságomat és átengedni magamon azt, ami VAN. 

Szeretlek Benneteket!!! (K.)

Drága Andi!
Annyi hála, szeretet élődik meg bennem, hogy muszáj ide írnom.
Egyszerűen köszönöm a gyengéd támogatásodat-jelenlétedet, mely során megengedhettem magamnak, hogy gyengéden, támogatóan lehessek jelen saját magammal, ahogy még emlékezetem óta soha. 
Köszönöm, hogy soha nem éreztem sürgetve, nem elég ilyennek-olyannak magamat a Társaságodban. Végül de nem utolsó sorban köszönöm, hogy elkezdted és folytatod is a csoportot, munkát és önvizsgálatokat, melyben rengeteg munkád fekhet, és hagyod, hogy látszólagos céltáblája legyél a hiedelmektől túlterhelt emberi elmének.
Sok szeretettel ölellek. (K.)

Nagyon köszönöm a mai napot! És köszönöm, hogy itt lehetek köztetek, hogy a tökéletlenségeimmel együtt is elfogadhatónak, sőt!!! Egyre inkább így is tökéletesnek és szerethetőnek érzem magam!
Hatalmas ölelés Nektek! (Sz.)

Jó reggelt mindenkinek! 
Tegnap fejeztünk be egy kiscsoportos mélyítő kurzust Bogdán Ildivel, és állítom, ennyit még sosem haladtam a gátló hiedelmeim feldolgozásban. Kiscsoportos légkörben az ember könnyebben megosztja a hiedelmeit, Ildi rávezet arra, ha mégoly hülyének is érzem magam, voltaképp ez is szeretni való!  Nagyon köszönöm, itt is! 
Mindenkinek ajánlom! 
Minél nyíltabban állsz hozzá, annál jobban működik.
Végül de nem utolsó sorban a többiek támogató hozzáállását, türelmét említeném, és köszönöm! (M.)

A Legértékesebb Vezetői Erőforrás a Félelemmentes Elme

„A legértékesebb vezetői erőforrás a nyitott, félelemmentes elme.” (Byron Katie)

Ha saját vállalkozásod van vagy épp indítani szeretnél egyet, ha döntéshozói pozícióban vagy egy cégnél, és még ha „csupán” egy család életét menedzseled is, rengeteg ún. megvizsgálatlan, megkérdőjelezetlen hiedelem, gondolat munkál benned, nagy részük teljesen tudattalan szinten. Amikor valamilyen kihívást okozó helyzetbe kerülsz, akkor ezek a hiedelem-csomagocskák egy szempillantás alatt beindulnak, amit onnan fogsz tudni, hogy szorongani vagy félni kezdesz, akár rögtön nyúlcipőt veszel, és soha vissza sem nézel. J Lehet, hogy elmegy a kedved, a lelkesedésed, az önbizalmad. Az is előfordulhat, hogy másokra haragszol meg, másokban keresed a hibát, vagy épp a magyar/világgazdaság helyzetét okolod. És könnyen megeshet, hogy túl vakmerővé válsz és a bizonyítási vágytól hajtva átgondolatlan lépéseket teszel.

Azt az elmét, mely a tudattalan, megkérdőjelezetlen hiedelmei alapján működik, a Munkában zárt, összezavarodott elmének hívjuk. Ez nem ítélet, ez egy kivétel nélkül mindannyiunk elméjére jellemző állapot.

Ha szeretnéd kinyitni az elmédet, vagyis felismerni és vizsgálat alá venni mindazt a téveszmét, hiedelmet, gondolatot, történetet, melyek évtizedek, sőt generációk óta bezárva és összezavarodva tartják, Byron Katie Munka-módszere fantasztikus segítőd tud ebben lenni. Ez egy olyan eszköz, melyet – elsajátítása után – önállóan is tudsz alkalmazni, és fokozatosan „kitisztítani” az elmédet. A tiszta elme mindig megtalálja az alternatívákat, örömteli, szeretettel teli életet ajándékoz neked.

Figyelmedbe ajánlom Byron Katie egy cikkének fordítását a témában.

A jövő üzleti vezetése most

A leghatékonyabb vezetés a versengés nélküli vezetés. A versengés félelmen alapul. De ha tényleg szereted, amit csinálsz, nem hasonlítgatod magad másokhoz. Csak teszed a tőled telhető legtöbbet. Éled a szenvedélyedet.

Magad vagy a munkád másokhoz való hasonlítgatása nem hatékony. De ha egyszerűen észreveszed más emberek munkáját és tanulsz belőle, akkor folyamatos személyes növekedést tapasztalsz. És mások vonzódni fognak hozzád, ha szereted, amit csinálsz; a hitelesség fogja vonzani őket. Ekkor az üzletedben lévő minden ember és dolog minőségének szintje elkezd emelkedni. Egymást emeljük.

Szolgálat

Bármiféle versengésre való irányultság nélkül is lehetsz nagyszerű vezető. Ez olyan, mint amit nagy sportolók éreznek: azt akarják, hogy az ellenfeleik legjobb tudásuk szerint játsszanak. Így válnak maguk is jobbá. Mindent a játék szellemében teljesítenek. Ez kihívás, kiváltság és öröm. Semmi stressz nincs benne. A Tao Te King ezt a „nem-versengés erényének” nevezi.

Ha elégedett vagy a saját képességeiddel és szereted azt, aki vagy, akkor nem kell másokhoz hasonlítgatnod magad. Amit csinálsz, ahogy élsz, mind a szívedből jön. Ez az igazi vezető: aki szereti, amit csinál, aki nem néz se jobbra, se balra, csak egyenesen előre. Mindannyiunk számára ez a követésre méltó vezető.

Az életünk valamiképpen mindig a szolgálatról szól. „Miben segíthetek?” Számomra ez olyan természetes, mint a légzés. És egy szervezetben ez azt jelenti, hogy mindenki szabad. Teljes mértékben részt vesznek a vállalat sikerében. Mindenki a sajátjának érzi a vállalatot, és így is van! Az egész az emberek szolgálatáról szól. Ez az egyetlen munkánk. A pénzkeresés másodlagos; a munka soha nem arról szól.

Az olyan emberek, akik szeretik, amit csinálnak, mindenkit támogatnak maguk körül, állandóan. Ez nem feltétlenül szándékos. Természetes módon jön a munkájuk iránti szenvedélyükből. Erről szól a vezetés. Természetes és félelemmentes cselekvés más emberi lények támogatására. Figyeld meg, milyen érzés, amikor visszafogod magad. Összehúzó. Nem jó érzés. A félelemmentes élet – születési jogunk. Félelemmel az elmédben nem gondolkodsz világosan. Minél jobban megszabadítod magad a félelmeidtől, minél kevesebb stresszt érzel, annál produktívabb vagy. Nem önvédelembe fekteted az energiádat. Így sokkal több energia áll rendelkezésedre. És azért alszol jól éjszaka, mert jól dolgoztál, nem azért, mert kimerültél a stressztől.

Ha az emberek eléggé megkérdőjelezik stresszes gondolataikat ahhoz, hogy meglássák a különbséget a valós és nem valós között, hatalmas nyugalomban kezdenek el élni. Mi lehet vonzóbb egy olyan embernél, aki félelem nélkül hoz döntéseket, akinek már a jelenléte a bizalom kinyilatkoztatása? Az emberek tudják, honnan jössz. A bizalom bizalmat szül.

A legértékesebb erőforrás

A legértékesebb vezetői erőforrás a nyitott, félelemmentes elme. Hogyan nyitod meg az elmédet? Azon gondolatok állandó vizsgálatával, amik stresszt okoznak neked, mint például „Nem vagyok elég jó”, „Nem kellett volna ezt tennie”, „XY nem ért meg”, „Vállalniuk kell a felelősséget”, „Nem fog sikerülni ez a projekt”, „Be kellene ismernie a hibáját.” Mihelyt beazonosítod a stresszes gondolatokat, vizsgáld meg őket a Munka négy kérdésével:

1.     Igaz ez?

2.     Teljes bizonyossággal tudhatod, hogy ez igaz?

3.     Hogyan reagálsz, mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot?

4.     Ki lennél/Ki vagy a gondolat nélkül?

És aztán fordítsd meg a gondolatot az ellenkezőjére, a másikra és önmagadra, és keress példákat arra, hogyan igaz vagy még igazabb az adott megfordítás, mint az eredeti állítás.

Az önvizsgálat meditáció; csendet igényel. Kérdezel és vársz. Aztán a mindig benned lévő bölcsesség megvilágosíthatja az elmédet. Elkezdesz olyan választási lehetőségeket észrevenni, amik nem voltak ott, mielőtt megkérdőjelezted a gondolatot. Az elme megnyílik, a szív megnyílik, és a stressz kezd távozni tőled. És kedvesebb, gondoskodóbb, intelligensebb emberi lény lesz belőled. A nyitott elmével nyitott szív jár. Így működik. Ha egy olyan pillanatra gondolsz az életedben, amikor zárva volt a szíved, és megnézed, mit hittél abban a pillanatban, felismered, hogy az elméd zárva volt. Tehát a szívedhez az elme a kulcs. A hiedelmeid megkérdőjelezésével megnyithatod az elmét. Az önvizsgálat lehetővé teszi, hogy belépj egy mélyebb intelligenciába, és minden megváltozik. És más emberek is nyernek ebből, mert ami jó neked, az jó mindenkinek.

Miután egy ideje már végzed az önvizsgálatot, bármilyen kritikát védekezés vagy ítélkezés nélkül meg tudsz hallgatni, nyitottan, örömmel. Ez véget vet annak a próbálkozásnak, hogy kontrolláljuk azt, amit soha nem lehet kontrollálni: más emberek gondolatait. Az elme pihen, az élet kedvesebb lesz, és aztán teljesen kedves, még a nyilvánvaló zűrzavar kellős közepén is. Amikor tudatában vagy annak, hogy tanuló vagy, a világon mindenki a tanároddá válik. Ez is része a vezetésnek: tudni, hogyan kövessük a valóságot, nem pedig örökké próbálni kontrollálni a világot az elképzeléseiddel arról, hogy milyennek kellene lennie. Védekezés hiányában csak a hála marad.

(Byron Katie cikkének fordítása)

Ha egyedül szeretnél nekiállni a gondolataid megkérdőjelezésének a Munkával, itt találsz minden fontos kelléket és információt: Hogyan végezd egyedül?

Ha profin, gyorsan, támogató légkörben szeretnéd megtanulni a Munkát, hogy utána hatékonyan végezhesd egyedül, szeretettel várunk a következő Munka Alapcsomagon, október 19-én. A Csomag része 2 egyéni konzultáció is. Részleteket itt találsz: Aktuális Tanfolyamok