Bevezető Előadás – Élő Önvizsgálatok

Az elmúlt hétvégém igen aktívan telt. Először péntek este Dr. Buda László (Laci) vendége voltam a SzomatoDráma Nyitott Műhelyen, ahol Scott Kiloby Élő Önvizsgálatairól tartottam egy másfél órás bevezető előadást. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe az erről készült audio felvétel meghallgatását, így sokkal „testközelibb” megtapasztalást szerezhettek a legfontosabb alapokról. (Szombaton pedig a MagNet Házas ByronKatie Munka-módszere workshop zajlott, erről majd külön bejegyzésben írok, illetve egy videós összeállítás is készül róla.)

Hozzáteszem, hogy legalább egy hétig folyamatosan tudnék az önvizsgálatokról beszélni, a velük kapcsolatos élményeimet, tapasztalataimat megosztani. J De persze itt is a gyakorlati megtapasztalás a lényeg, a róluk történő beszéddel nem hatolunk valójában bele a saját történeteinkbe, fájdalmas azonosulásaink mélységeibe. Szóval, ez az előadás egy ízelítő, melyet nagyon élveztem. Hálás köszönet Lacinak, hogy ott lehettem, illetve a kb. 50 főnyi szuper közönségnek, akik nyitottan jöttek velem.

Az audio fájlt a következő linkre kattintva tudjátok meghallgatni. Vagy a feljövő képernyőn jobb egér gombbal a Letöltés opcióval letölteni. (Valamilyen okból kifolyólag előfordul időnként, hogy a feltöltött fájl a tárhelyen meghibásodik, megrövidül, eltűnik. Ha ilyet tapasztalsz, kérlek, értesíts az andi.oravecz@gmail.com címen. Köszönöm.)

Élő Önvizsgálatok Bevezető Előadás (Oravecz Andrea)

Amennyiben gyakorlatban is szeretnéd megtanulni az Élő Önvizsgálatokat, várlak szeretettel május 31-június 1-én a következő Alapcsomagra. Ez 2 nap csoportos együttlétből és 3 egyéni konzultációból áll, melyet képzett, gyakorlott ÉÖ facilitátorokkal végzel majd. Legközelebb ilyen Alapcsomag 2-3 hónap múlva lesz, használd ki az alkalmat. Ne halogasd tovább saját magad. Részleteket itt találsz, gördíts lejjebb a feljövő oldalon:

Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, május 31-június 1.

Amennyiben pedig Byron Katie Munka-módszerével ismerkednél meg, június 14-15-én lesz az Alapcsomag csoportos része, utána 1 egyéni konzultáció még. Részleteket itt találsz, gördíts lejjebb a feljövő oldalon: Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, június 14-15.

Te Kinek Bukfencezel? – Megfelelés Mindenáron 2.

„Hogyan reagálsz a gondolatra, miszerint szükséged van mások szeretetére? Alárendelődsz a célnak, hogy elnyerd az elfogadásukat? Hiteltelen életet élsz, mert nem bírod elviselni annak a tudatát, hogy esetleg valami kifogásolnivalót találnak benned? Mindig megpróbálod kitalálni, milyennek szeretnének látni, és igyekszel olyanná válni, akár egy kaméleon? Így pedig valójában sosem lehet a tiéd a szeretetük. Megpróbálsz azzá válni, aki nem vagy, majd amikor azt mondják „szeretlek”, nem hiszel nekik, mert tudod, hogy egy álarcról beszélnek. Olyasvalakit szeretnek, aki nem is létezik – azt, akinek tetteted magad. Nagyon nehéz mások szeretetét kergetni. Sőt halálos. Közben ugyanis elveszíted mindazt, ami valóságos. Az ember így zárja magát börtönbe, míg azt a szeretetet hajszolja, ami tulajdonképpen már az övé.” (Byron Katie)

A hétvégi 3-napos elvonuláson elég sokat foglalkoztunk az egyik „Szentháromsággal”, vagyis azzal, mi mindet teszünk azért, hogy jó benyomást tegyünk, hogy elnyerjük mások Szeretetét, Elfogadását, Elismerését (SZEE). Nagyon érdekes, hogy az emberek nagy része abszolút észre sem veszi, hogyan manipulálja élete szereplőit – legtöbbször teljesen tudattalanul, és közben milyen nyomás alatt tartja önmagát ezzel a kényszeres megfeleléssel. Ha szeretnél elmélyülni ebben a témában, felismerni, feldolgozni, és elhagyni ezeket a mintákat, figyelmedbe ajánlom a Munkát, illetve Byron Katie, Szükségem Van a Szeretetedre, Vagy Mégsem? című könyvét.

Nézzük, hogyan is indul be ez az egész életünket meghatározó játszma. Újabb részlet a könyvből:

Egy kislány boldogan elvan a saját kis játékaival a játszótéren. Hirtelen aztán önmagát is meglepi, amikor bukfencezik egyet. A körülötte levő gyerekek, akikről egész eddig tudomást sem vett, nevetni és tapsolni kezdenek. Erre megismétli a bukfencet, csak hogy lássa, újra megtapsolják-e. Az egész játszótér beindul, „Idenézz, Ezt figyeld!” – kiabálják egymásnak a kicsik, majd boldogan mosolyognak, ha megkapják a várt reakciót, és elszontyolodnak, ha nem. Az első kislány nem érti, mit is fedezett fel, de azt tudja, hogy nagyon jó érzés. Úgy gondolja, talán rálelt a közösség elfogadásának kulcsára. A következő bukfencnek olyan indíttatással készül neki, ami korábban nem volt meg benne; már nem azért játszik, hogy önmagát szórakoztassa. Figyelme fókuszt váltott, immáron a többiektől elvárt válasz áll a középpontjában. Ezzel pedig kéz a kézben jár az aggodalom, hogy mi lesz, ha esetleg nem kapja azt meg.

         Miután kinövünk a gyermekkorból, sokunk még mindig ugyanúgy csinálja a maga bukfenceit. Mások elfogadását keressük – a párunkét, a gyermekeinkét, a szüleinkét, a kollégáinkét, sőt még az idegenekét is, akikkel összefutunk a liftben. A hajsza idővel az életünk részévé válik, olyannyira, hogy már természetesnek tűnik. Észre sem vesszük, hogy nyakig benne vagyunk. A barátainkban és a munkatársainkban könnyebben felfigyelünk a belőlük származó nyugtalanságra: ez a lány cserfes és szórakoztató, amikor velünk van, a vőlegénye társaságában csendes és visszafogott. Amaz a munkahelyünkön folyton nyalizik a főnöknek. Ennek a másiknak mindig a középpontban kell lennie. Ez a fiú a jógacsoportból feltűnően nyugodt és mosolygós, de csak akkor, ha az oktató a közelben van. Az a nő pedig engedi, hogy a gyerekei lábtörlőnek használják.

         Észreveheted például egy laza esti összejövetelen, ami jó esetben a kikapcsolódást és az ismerkedést szolgálná, hogy az egész merev és idegtépő pózversennyé válik. Vagy, hogy az üzleti találkozót, aminek során elvileg meg kellene oldanunk egy bizonyos problémát, teljesen átszínezi a lehetőség, hogy bevágódhatunk a látogatóba érkező nagyfőnöknél. Hogy miért történik mindez? Mert az elfogadás keresése kerül a középpontba.

            Amikor a körülötted lévő emberek ilyen viselkedése felkelti a kíváncsiságodat, valószínűleg elkezded találgatni, milyen ki nem mondott gondolatok járhatnak a fejükben, és mi teszi őket nyugtalanná. Nincs nehéz dolgod, hisz ugyanezek a gondolatok ott élnek, vagy valamikor ott éltek mindannyiunk elméjében: „Biztosan elutasít majd, ha rájön, milyen vagyok valójában”; „Nem lehetek boldog, ha senki nem vesz észre”; és így tovább. Akár ilyesfajta vélekedések irányítják a cselekedeteidet, akár nem, ha mélyen magadba nézel, bizonyára ott találod őket.

         Az előző fejezetben láthattuk, hogy nem kell elhinnünk az elménkben felmerülő gondolatokat, még akkor sem, ha rendíthetetlen tényeknek tűnnek. A következőkben pedig módszeresen feltárjuk majd a mindennapi interakciók, barátságok, munkakapcsolatok hátterében megbúvó mögöttes hiedelmeket, hogy lehetőséged legyen felmérni, vajon a te életedben igazak-e vagy sem. Aztán ugyanezt megtesszük a szerelem, az együttélés, a házasság, és a szeretői viszony tekintetében is. Látni fogjuk, mi zajlik a megkérdőjelezetlen hiedelmeink ingoványos talajára épített kapcsolatainkban; rájövünk, miért mennek ezek olyan gyakran tönkre, és hogy létezik más út.

         A könyv ezen részét nyugodtan olvashatod úgy, mint egy regényt: dőlj hátra, és csodálkozz rá, vagy épp borzadj el, miket művelnek mások a szeretetért és az elfogadásért vívott küzdelem során. De minden esetben állj meg és vedd észre, ha a történet hasonlít a sajátodra. A szenvedéstől való megszabadulásod – szabadságod – feltétele, hogy először is feltárd azokat a területeket, ahol ezek a hiedelmek jelen vannak az életedben. Lehet, hogy valamilyen fájdalmas eseménytől indulva, visszafelé kell dolgoznod, hogy rátalálj a gondolatokra. „Miért van, hogy még mindig nem tudok megbocsátani neki, ennyi év után sem?”; „Miért nem voltam képes elmondani neki az igazságot?” Ha le tudsz ásni addig a gondolatig, ami ezeket a fájdalmas vagy kellemetlen helyzeteket generálta, ráléphetsz a hazafelé vezető útra. Ezek azok a hiedelmek, amik ha megkérdőjelezetlenek maradnak, elszigetelődéshez és szenvedéshez vezetnek. Ha egyre is rátalálsz, azonnal tedd fel magadnak a kérdést, hogy vajon tényleg igaz-e. Vedd észre, milyen szenvedést okoz neked. Azután érezz rá a békére és a nyugalomra, ami valahol már most is benned van, és akkor bontakozhat ki igazán, ha nem hiszed el az adott gondolatot.

(Byron Katie: Szükségem Van a Szeretetedre, Vagy Mégsem? – Édesvíz)

Jelentkezés holnap estig! 

Pótidőpontot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, mert az október 1-2. ÖnMunka Alaptanfolyam betelt, és maradtak további érdeklődők. Szeptember 24-25-én is tartok egy Alaptanfolyamot, amennyiben igény lesz rá. Kérlek Benneteket, ha ebben az időpontban szeretnétek megtanulni Byron Katie Munka-Módszerét, akkor szept. 2-ig, azaz péntekig jelentkezzetek nálam. Részletek szokás szerint itt: http://kincsamivan.hu/programok.html

Értéktelen Vagyok – Igaz Ez?

A péntek esti ÖnMunka csoportfoglalkozáson került terítékre ez az univerzális hiedelem. Mindenkinek ajánlom alapos megvizsgálásra, hiszen rengetegen élünk úgy, hogy folyamatosan a külvilág értékrendjének próbálunk megfelelni, közben pedig saját, valódi értékeinkhez közünk sincsen. A stressz, amit ez az állandó megfelelési kényszer okoz, hatalmas. A nyugalom és a kreativitás, amit e nélkül a hiedelem nélkül megélhetünk, leírhatatlan.  Kedvcsinálónak egy levélke az egyik pénteki csoporttagtól, utána pedig a Munka levezetése. Csináljátok és értékesedjetek!

Szia Andi!

Képzeld, tök jól vagyok! Bár igaz, hogy fizikailag teljesen tropa, mert a baleset után folytattam az intenzív táncfelkészülést és most már beszélni is alig van erőm. Viszont ezzel együtt valami jó kis nyugalom van bennem mióta az értékes/éréktelen témát körbejártuk az esti csoporton.

Nem vagyok motivált azért tenni dolgokat, hogy kedveljenek, vagy értékesnek tartsanak (vagy legalább is sokkal kevesebbszer). Nagy szabadság ez, sok „munkát” - mármint energiamunkát, amit abba fektettem, hogy elérjem, hogy értékeljenek - spórol meg. Olyan, mintha idáig kívül éltem volna, most meg a belül lennék. Vagy valami hasonló. Mintha idáig másokban lettem volna, most meg jobban magamban. És ez izgi, mert ez nagyon új.:)

Talán kicsit most átestem a ló másik oldalára, mert semmit nem akarok megváltoztatni „jobbá” tenni. :) (Például egy foltot kiszedni a fellépő ruhámból, pedig azért azt kéne…)

A lányok a táncban ezerrel készülnek, hogy még csinosabbak stb. legyenek, én meg nagyon élvezem, hogy nincs már bennem ez a görcs, hogy tökéletes legyek. Persze azért megteszem a magam dolgát a csinosságban meg a táncban, de kicsit más hozzáállással. Sőt, az se zavar, hogy kicsit nagy a hasam a szoknyában. :) Nagyon jó ilyennek lenni. Van valami erő ebben a nyugalomban. Kíváncsian várom a fellépéssel járó izgalmi stresszt, mennyire marad meg ez a nyugalom. Puszi, Viki

Vizsgáljuk meg ezt a hiedelmet a Négy kérdéssel és Megfordításokkal: „Értéktelen vagyok.”

1. Igaz az, hogy értéktelen vagyok? Igen/Nem. (Nem tudom.)

2. Teljesen, száz százalékig biztos lehetek benne, hogy értéktelen vagyok? Igen/Nem. (Nem tudom.)

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem azt a gondolatot, hogy értéktelen vagyok?

- Ez a gondolat feszültséget vagy békességet kelt bennem?

- Hogyan bánok magammal, hogyan viszonyulok magamhoz? Miket gondolok magamról?

- Milyen érzés jelenik meg bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol érzem a testemben?

- Hogyan viszonyulok másokhoz, hogyan viselkedem velük, miket gondolok róluk?

- Milyen múltbeli és jövőbeli képek jelennek meg a fejemben, ha elhiszem ezt a gondolatot?

- Milyen mániáim, szenvedélyeim, függőségeim jutnak eszembe, ha elhiszem ezt a gondolatot?

- Mitől félek, mi történne, ha nem hinném el többé, hogy értéktelen vagyok?

- Mire nem vagyok képes, amikor elhiszem ezt a gondolatot?

- Mikor, hány éves koromban jutott először eszembe, hogy értéktelen vagyok?

4. Ki lennék, milyen életem lenne, ha soha többé nem tudnám elhinni azt, hogy értéktelen vagyok? Csukd be a szemedet, és nézegesd az életedet: ki vagy, ha soha többet nem fordul meg a fejedben ez a gondolat? Hogyan viselkedsz, hogyan bánsz magaddal és másokkal? Hogyan beszélsz, hogyan zajlik az életed? Milyen értékeidre leszel figyelmes ebben a csendben?

Következzenek a Megfordítások. Az eredeti állításunk: „Értéktelen vagyok.”

+ Értékes vagyok.

Keress három konkrét példát arra, hogy hogyan vagy Te értékes. Lehet hagyományos értelemben vett értékeket is keresni, de főként olyanokat fedezz fel magaddal kapcsolatban, amikért igazából semmit nem teszel, nem tettél, hanem teljesen természetesen áradnak belőled. Ezekkel az értékeiddel járulsz hozzá Te a nagy közöshöz. Nem a diplomáddal, meg a nyelvtudásoddal, vagy épp a legcsodásabb testtel (ezek is tökéletesen rendben vannak), hanem a kedvességeddel, a türelmeddel, a mosolyoddal, a lényed ragyogásával - amikor engeded ragyogni -, a másokhoz való odafordulással, önmagad szeretetével, a nyitottsággal, valamilyen szakértelmeddel, stb. Keresd meg a saját értékességedet, kérlek, és engedd, hogy ezek élődjenek meg rajtad keresztül. Add oda az értékedet saját magadnak és másoknak, és csak nézd meg, mi történik az életeddel!

+ A magammal kapcsolatos gondolataim értéktelenek.

Mindig csak a gondolat elhívése eredményezi azt, hogy bárminek gondolom magam. Hogyan lehetnék én bármilyen is, ha nem hiszem el, hogy olyan vagyok? Hogyan lehetnék értéktelen, ha azt sem tudom, milyen az az értéktelen? Olyan vagyok, amilyen éppen vagyok, ezt csakis gondolatokkal lehet bármilyennek is értelmezni és ítélni, de a gondolat sosem a valóság. Én egy valóság vagyok, a gondolattal pedig egy valótlanságot csinálok magamból, és megpróbálom magamat egy szűk kategóriába belegyömöszölni. Mert én aztán tudom, hogy ilyen meg olyan vagyok. És ezért jól utálom is magam, és jól meg is akarom változtatni.

MINDEN VAGY/VOLTÁL/LESZEL. Bármikor tudsz példákat találni arra, amikor kedves voltál, és arra is, amikor mondjuk bunkó. Vagy épp lusta, illetve szorgalmas. Tán okos, vagy épp buta. Nincs jelentősége. Ezek mind kitalált kategóriák, és mint ilyenek – értéktelen gondolatok. A gondolatnak addig van értéke, amíg meg nem vizsgálod, hogy igaz-e, utána pedig csak úgy van. A magadról, másokról, illetve a világról gondoltakat szép lassan mind-mind el fogod hagyni – semmilyen értékkel nem fognak bírni számodra. Utána pedig marad a kondicionálatlan valóság. Amiben valami sokkal intelligensebb szinten működsz, illetve vagy működtetve. Nem kondicionált gondolkodással, hanem a minden pillanatban rendelkezésedre álló intelligenciával.

(Figyelmedbe ajánlom a Valami Sokkal Intelligensebb című bejegyzést a témában: http://onmunka.blogspot.com/2011/02/valami-sokkal-intelligensebb-meg-mindig.html)

Vannak a Megfordítások ugyanannyira igazak vagy tán igazabbak, mint az eredeti állítás? Most akkor értékes vagy, vagy értéktelen?

„Minden egyenlő. Nincsen ez a személy vagy az a személy. Csak Egy van. És ez az utolsó történet. Nem számít, mennyire próbálkozol leszakadni róla; ez nem lehetséges. A gondolat, amit épp lehiszel, a kapcsolat megszakítására tett kísérlet. De ez csupán kísérlet. Megvalósítani nem lehet. Ezért is jár olyan kellemetlen érzéssel. Ez az „én”-ként való azonosulásra tett kísérlet. Ez pedig teljes munkaidős állás, egész addig, amíg már nem az.” (Byron Katie)

Kijelölődött a következő időpont ÖnMunka Alaptanfolyamra. Érdemes minél hamarabb jelentkezned, ha szeretnél jönni, mert összesen 5-6 emberrel tudok egyszerre dolgozni.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos exkluzív minicsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján – 2011. április 16-17. Budapest

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html