Azt Akarom, Hogy a Párom Monogám Legyen – Igaz Ez?

„Az életben csak három dolgot tudunk csinálni: ülünk, állunk, vagy vízszintesen fekszünk. Ennyi. Minden más történet. Az élet nem nehéz; a gondolkodásod teszi azzá. Ebből ered a boldogságod vagy a nyomorúságod. Kétféleképpen lehet ülni, állni vagy feküdni: vagy békében csinálod, vagy pedig feszültséggel telve. Ha nem tetszik, ahol éppen vagy, arra invitállak, hogy vizsgáld meg a hiedelmeidet.” (Byron Katie)

Ma egy Katie-féle Önvizsgálat fordítás-átiratát ajánlom figyelmetekbe. A téma sokaknak darázsfészek, ezért kérlek, ha olvasás közben bármikor felháborodnál, vagy el akarnál menekülni, ne tedd. Olvasd végig a Munkát, majd pedig a bejegyzés végén a témában ajánlott más bejegyzéseket is. Ősi, begyepesedett fájdalom-hiedelmeinkről van itt is szó.

Ezt a Munkát a most hétvégi Férfi/Nő/Párkapcsolat Tematikus Tréningünk bemelegítőjének is szánom. Holnap élőben folytatjuk, Fiúk-Lányok! :)

Arra Van Szükségem, Hogy Charlie Monogám Legyen

Katie: Édesem, olvasd fel, amit írtál.

Ellen: Haragszom Charlie-ra, mert egy másik nőbe szerelmes. Tizenöt éve folyton vannak viszonyai. Csak akkor lehetek vele, ha elfogadom, hogy bármikor újabb viszonyba kezdhet. Azt akarom, hogy Charlie felismerje, mit művel, és ne higgye többé azt, hogy komoly kapcsolatban lenni valakivel és közben viszonyt folytatni más nőkkel normális dolog.

Katie: Nos, Aranyosom, „Arra van szükséged, hogy Charlie monogám legyen” – igaz ez?

Ellen: Nem. Asszem, ez nagyon unalmas lenne.

Katie: Vagyis neki is megvan a tökéletes partnere, és neked is megvan a tökéletes partnered. Hogyan reagálsz, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy „Azt akarom, monogám legyen,” ő pedig tizenöt éve nem az?

Ellen: Nagyon frusztrált leszek. Mindenfélékkel próbálkozom. Próbálok nyitott lenni és kedves, rejtegetem a féltékenységemet, és azt mondogatom neki, hogy nincs semmi baj, én rendben vagyok ezzel az egésszel. Vagy kiborulok és sikítozom, vagy különböző módokon manipulálom őt.

Katie: Tehát akkor az a gondolat, hogy „Azt akarom, monogám legyen” békességet vagy feszültséget hoz az életedbe?

Ellen: Feszültséget.

Katie: Találsz feszültségmentes okot a gondolat megtartására? Amennyiben a békét keresed, keress csak egyetlen békés okot ennek a hiedelemnek a megtartására.

Ellen: Nincs ilyen.

Katie: Egyetlen egy sem? Akkor kérlek, csukd be a szemed, és lásd magad az elmúlt 15 évben, lásd a ti közös életeteket: Charlie jön és megy. Kérlek, nézd meg a vele élt életedet a gondolat nélkül, hogy „Azt akarom, monogám legyen.” Ki lennél a gondolat nélkül?

Ellen: Élvezném, amikor engem szeretve jön hozzám.

Katie: Nézd tovább. Mi mást látsz még a gondolat nélkül, hogy „Azt akarom, monogám legyen”? Nézegesd az életedet, nézegesd az ő életét.

Ellen: Nagyszerű életünk van. Asszem, attól félek, hogy ha megint viszonyba kezd, nem fog többé visszajönni hozzám.

Katie: Én ezt a gondolatot leírnám, és később megMunkáznám. „Nem fog visszajönni hozzám.” Alaposan megkérdőjelezném. Tehát, akkor „Azt akarom, hogy monogám legyen” – fordítsd meg.

Ellen: Nem akarom, hogy monogám legyen.

Katie: Most pedig keress egy példát arra, miért is jobb az életed úgy, hogy ő nem monogám.

Ellen: Sok példám van! Nézzük csak. Rajta tart az önmegfigyelésen, a gondolataim figyelésén. És nem unalmas így az élet. És amikor visszajön, mindig sokkal szeretetteljesebb velem.

Katie: És miért jobb Charlie élete attól, hogy nem monogám? Olyasmikre gondolok, amiért hálás vagy. Olyasmikre, amiket szeretsz az ő életében.

Ellen: Nem tudom. Ez az ő dolga. Nem látok bele az ő fejébe! Hogy érted?

Katie: Olyasmikre, amik neki és neked is előnyösek.

Ellen: Óóó, hát nem un meg engem!

Katie: Igen, és ha ezt tudod, akkor nem veszekszel vele, amikor elmegy.

Ellen: Hmm. Ez így tényleg jobb neki.

Katie: Igen, mivel az ő élete nem monogám, ő így él. Azt teszi, amit már tizenöt éve tesz, te pedig újra meg újra visszafogadod az életedbe, amiből azt szűröm le, hogy igazából te rendben vagy azzal, hogy ő nem monogám. Csak átvered magad, hazudsz mindkettőtöknek, amikor azt mondod, hogy ez így nincs rendben, és ennek a fájdalmát érzékelitek mindketten. Kérlek, olvasd fel a következő mondatot, amit írtál.

Ellen: Azt akarom, hogy jöjjön rá, miért van szüksége egynél több nőre érzelmileg és szexuálisan is.

Katie: Aha. Fordítsd meg!

Ellen: Azt akarom, hogy én jöjjek rá, miért van szüksége Charlie-nak egynél több nőre.

Katie: Kérdezd meg tőle! [Szünet – Keresi Charlie-t a szemével a közönség soraiban] [Charlie-hoz] Miért van szükséged egynél több nőre az Ellennel való tizenötéves kapcsolatodban? Miért jobb neked, ha nem vagy monogám? [Ellenhez] Ezekre a kérdésekre szeretnél választ?

Charlie: Így élvezetesebb az élet.

Katie [Ellen-hez]: Kérlek, nézz bele Charlie szemébe, Édesem. Te akartad tudni. És megkaptad a választ.

Charlie: És van itt még más is. Azt találtam, hogy amikor egy nőre korlátozom magam, az olyan, mintha egy ketrecben élnék… Olyasmi, hogy nem is szeretem magam, amikor csak egy nővel vagyok, az nem én vagyok. Azt érzem, hogy amikor megtagadom magamtól a másokra való nyitottságot, és ebbe a szexualitás is beletartozik… akkor valami számomra teljesen természetes dolgot tagadok meg. Kipróbáltam a monogámiát, de nem működött számomra. És észrevettem, hogy büntettem azt a nőt, akivel épp kapcsolatban voltam, mert őt okoltam azért, hogy nem élhetek olyan életet, amilyet szeretnék, őt okoltam a saját döntéseimért. És azzal is tisztában vagyok, hogy itt olyan identitásaim rejtőznek, melyeket érdemes lesz szemügyre vennem.

Katie [Ellen-hez]: Édesem, ez a válasz a kérdésedre. Akár meg is köszönheted neki. Charlie-nak semmi veszítenivalója nincs. Te elfogadod, hogy viszonyai vannak, és mindig ott vagy számára. Te vagy az ő tökéletes partnere. Ez nem helyes vagy helytelen; csupán csak működik, immár tizenöt éve.

Ellen: Igen, és néhány hónappal ezelőtt valami megváltozott.

Katie: Értem, Kincsem, és most még maradjunk ennél a Munkánál.

Ellen: Jó.

Katie: „Azt akarom, hogy monogám legyen” – fordítsd meg. Önmagadra.

Ellen: Azt akarom, hogy én legyek monogám.

Katie: Érezd át mélyen ezt a megfordítást. Hisz te nem vagy magaddal monogám, amikor azt hiszed, hogy monogám férfira van szükséged, pedig tizenöt éve nem ilyennel élsz. Érthető ez?

Ellen: Igen.

Katie: Olvasd tovább, amit írtál.

Ellen: Azt akarom, hogy hagyja abba más nők hajkurászását.

Katie: Fordítsd meg!

Ellen: Azt akarom, hogy én hagyjam abba Charlie hajkurászását?

Katie: Ő a nőket hajkurássza, te pedig őt. Pont az csinálod, amit ő. És nem hallottam, hogy olyasmit mondott volna, hogy hajkurássza a nőket. Ez egy újabb hiedelmed. Később megkérdezheted tőle, igaz-e az, hogy hajkurássza a nőket. Most annyit tudunk, hogy nem hajkurássza őket, hanem a nők nem futnak el tőle. Mi a következő állításod?

Ellen: Azt akarom, hogy Charlie legyen egyértelmű, és ne küldjön felém félreérthető üzeneteket.

Katie: Fordítsd meg.

Ellen: Azt akarom, hogy én legyek egyértelmű, és ne küldjek felé félreérthető üzeneteket.

Katie: És magadnak se küldj többé félreérthető üzeneteket, Édeském. Hisz azt mondod, hogy a nem monogám élete nem elfogadható számodra, mikor a valóságban így élsz tizenöt éve.

Ellen: Azért írtam le ezt az egészet, mert egy ponton nagyon össze vagyok zavarodva, és nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Két hónappal ezelőtt valami megváltozott, amikor is kijelentettem, hogy csinálhat, amit akar, de én már soha többé nem leszek ott számára. És azóta nem is szexel azzal a másik nővel, akibe szerelmes, és… Folyton azt hajtogatja, hogy engem is szeret, meg a másik nőt is. És ettől egy kicsit összezavarodtam.

Katie: Értem. És szerinted mit tehet Charlie ez ügyben? Őt is szereti, és téged is szeret. Édesem, úgy látom, az a gondolat bánt téged a legjobban, hogy nem fog visszajönni. Nézzük, mi történik, ha ő továbbra is szexel a másik nővel, te pedig közben azt hiszed, hogy „Nem jön vissza.” Teljesen biztos lehetsz benne, hogy nem jön vissza?

Ellen: Nem.

Katie: És mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Hogyan reagálsz, mi zajlik benned?

Ellen: Nagyon féltékeny vagyok. És nagyon-nagyon dühös.

Katie: Szeretném, ha beazonosítanád, pontosan mit, hol érzel. Elhiszed a gondolatot, máris látod a képeket, a filmet a fejedben, amik kiváltják és fenntartják az érzelmeidet és az érzéseidet. Mi történik a testedben, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy „Nem fog visszajönni”? Hol érzed a testedben? Mi zajlik benned érzelmi szinten? Mennyire intenzívek ezek az érzések?

Ellen: Összeszorul a torkom, és sokszor itt elöl, az egész elülső felem fáj.

Katie: Csukd be a szemedet, és még folytasd a leírását.

Ellen: Hmm… Tehetetlenséget érzek, semmit nem tudok tenni, hogy a dolog megváltozzon… És azok a képek jönnek föl, hogy az apukám jobban szerette a húgomat, mint engem.

Katie [a közönséghez]: Valaki írja le ezt a hiedelmet Ellen számára, hogy majd később meg tudja kérdőjelezni. „Az apukám jobban szerette a húgomat, mint engem.” [Ellenhez]: Most pedig, Kedves, még tartsd csukva a szemed. Képzeld el az életedet, amikor Charlie épp elmegy, a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni.”

Ellen: Nagyon nyugodt lennék. Ha tudnám, hogy mindig, örökké vissza fog jönni hozzám…

Katie: És ha semmit nem tudsz tudni, sem így, sem úgy, hogyan éled az életed a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni”? Nézd meg az életed, nézd meg, hogyan élsz a gondolat nélkül.

Ellen: Hmm. Nehéz elképzelni…

Katie: Igen. Akkor, kérlek, üldögélj ebben egy kicsit, én pedig elvégzem a saját Munkámat. Elképzelem magamat, miközben Stephen elment. Ki lennék a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni”? Látom magamat, ahogy kimegyek a piacra, elmosogatom az edényeket, élem az életemet…

Ellen: Most már értem.

Katie: A gondolattal vagy nélküle, mindenképp van egy életed. És amikor elmegy, az életedet éled, akár tudod, hogy vissza fog-e jönni, akár nem. Ettől függetlenül te egyszerűen csak elmosogatsz, elmész bevásárolni, csak nincs ott a gondolat. És akkor hol tud probléma lenni? Kétféle módon mosogathatunk vagy vásárolhatunk. Az egyik frusztráltan, a másik békésen, és ez csakis attól függ, elhisszük-e a fejünkben levő gondolatokat.

Ellen: Köszönöm.

Katie: Nagyon szívesen. Még fordítsd meg, azt, hogy „Nem fog visszajönni.”

Ellen: Vissza fog jönni? Talán…

Katie: Csupán tizenöt éve folyton. [A közönség nevet.] „Nem fog visszajönni” – találsz másik megfordítást?

Ellen: Igen. Én nem jövök vissza önmagamhoz, amikor ő elmegy.

Katie: Igen, gondolatban te is vele mész a viszonyába, és senki nem marad itt, hogy a te életedet élje! Gondolatban hármatok van ott, és senki nincs itt neked, aki kimegy a piacra. És két alma helyett csak egyet veszel…

Ellen [nevetve]: Nagyon éhesen szokott hazajönni.

Katie: Köszönöm, Édesem.

Ellen: Köszönöm, Katie.

„Tegyük fel, hogy a férjem szerelmi viszonyt folytat egy másik nővel, és ez nekem nem tetszik, akkor azt mondanám neki, „Kedvesem, megértem, hogy viszonyod van, és azt figyeltem meg, hogy amikor a másik nővel vagy, akkor valami bennem elkezd tőled eltávolodni. Nem tudom, mi ez, csak annyit tudok, hogy így van; ez a te tőlem való elmozdulásodat tükrözi, és szeretném, ha tudnál erről.” És aztán, ha még mindig folytatja a viszonyt, és szívesebben tölti az idejét egy másik nővel, megfigyelném magamban, ahogy eltávolodok tőle, és ha elhagynám, azt akkor sem haraggal tenném. Semmit nem tehetek azért, hogy vele maradjak, és semmit nem tehetek azért, hogy elváljak tőle. Nem én vagyok ennek a műsornak a rendezője. Vele maradhatok, vagy el is válhatok tőle a teljes szeretet állapotában, és átfuthatna a fejemen, Hát ez lenyűgöző; megígértük egymásnak, hogy mindig együtt maradunk, és most elválok tőle, és valószínűleg csak nevetnék, és örülnék, hogy megvan neki, amit akart, majd tovább lépnék, mert nincs bennem háború. Egy másik nő ugyanakkor úgy válik el a férjétől, hogy „Nem kellett volna viszonyt kezdenie”, „Megbántott”, „Nem is érdemel meg engem”, „Megszegte az ígéreteit”, „Szívtelen”. Az elmozdulás mindkét esetben ugyanolyan; az egyetlen különbség a történet. Az utazást mindkét esetben meg fogod tenni. A kérdés csupán annyi, hogyan távozol: rugdosódva és sikítozva, vagy pedig méltósággal, békében, nagylelkűen? Ezt most nem tudod diktálni, nem tudod megjátszani, nem tudsz spirituálissá vagy szeretettel telibbé válni. Légy csak őszinte, és kérdőjelezd meg a gondolataidat. Aztán, végül, amikor az ismerőseid azt mondják, „Ajj, de szörnyű ez a válás dolog”, azt válaszolhatod, „Megértem, hogy így látjátok, de nekem nem ez a tapasztalásom róla.” (Byron Katie)

NAGYON JÓK ezek a régebbi bejegyzések a témában. Ha nem olvastad őket, mindenképp tedd meg, ha igen, akkor is csudás lehet feleleveníteni őket:

A Páromnak Nem Kéne Hűtlennek Lennie

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/hutlenseg-1-paromnak-nem-kene-hutlennek.html

Nekem Nem Kéne Hűtlennek Lennem

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/hutlenseg-2-nekem-nem-kene-hutlennek.html

Szerelmi Történet – Megfelelés Mindenáron 3.

„Honnan tudhatod, hogy egy kapcsolat jó-e vagy sem? Ha letérsz a helyes útról, azt mindig tudod: mégpedig abból, hogy nem vagy boldog. Ezért, ha egy kapcsolat nem jó, mindig meg kell kérdőjelezned a gondolataidat. A te felelősséged, hogy visszatalálj önmagadhoz. Ha sikerül újra értelmes kapcsolatot kialakítanod saját magaddal, egy partner csak hab a tortán. A lehető legnagyobb áldás, amit ember megélhet. A romantikus szerelem ideája arról szól, hogy szükséged van valakire, aki kiegészít téged. Tökéletes őrültség. Tapasztalatom szerint senkire sincs szükségem, hogy kiegészítsen. És paradox módon, amint erre rájövök, onnantól kezdve mindenki kiegészít.” (Byron Katie)

Készülődöm a Szerelem, Szexualitás, Intimitás Tematikus Tréningre, nagyon izgalmas nap elé nézünk. Ahogy gyűjtögetem a feladatokat, az ötleteket, legszívesebben már 2-naposra csinálnám ezt a tréninget. :)

         Mennyi, de mennyi hiedelem tapad a szerelemhez és a szexualitáshoz! Álmok, vágyak, ítéletek, félelmek garmadája. Mikor hitted ezeket el? Mi történik az életeddel, ha elhiszed ezeket a gondolatokat? És csak egy pillanatra engedd meg magadnak, hogy belekukkants úgy az életedbe, hogy nem tudod ezeket elhinni. Hogy nincs több félelem, csalódás, kudarc, elvárás, megfelelés benned. Természetesen ez azért ennél egy kicsit mélyebb és részletesebb Munkát igényel, de hátha kapsz egy kis ízelítőt abból az állapotból, amikor semmit, de semmit nem tudsz elhinni abból, amit a szerelemmel és a szexualitással kapcsolatban elhittél, megtanultál. Megéri alaposan feldolgozni ezeket a hiedelmeidet is, hihetetlen ajándékokkal lepheted meg magadat (és a partneredet), ha ezt megteszed.

         Ma egy újabb részlet Byron Katie, Szükségem Van a Szeretetedre című könyvéből. Ez a részlet bemutatja, mi is zajlik általában a szerelembe esés és az másiktól való eltávolodás között. Nagyon érdemes végigolvasni.

Mint azt tudjuk, szerelembe esni csodálatos dolog. Olyannyira, hogy az ember örökre magáénak szeretné tudni ezt az élményt, és ezért úgy dönt, összeköti életét a másikéval. A szerelem állapotában még szünetel az elfogadás keresése, és vele együtt a fájdalmas gondolatok is. Ebben az időszakban sokat szexelünk – ez az egyik leggyakoribb módja, hogy elmeneküljünk a mentális történések elől. Aztán idővel a szerelem megkopik, legalábbis így tűnik. De miért?

            Íme, egy tanulságos történet egy csendes, otthonülő, könyvtárba járó nőről, aki rendkívüli módon vonzódik egy állandóan szórakozni vágyó autóverseny-bolond férfihoz. Amíg randiznak, a nő úgy tesz, mintha ő is szívesen nézné a versenyeket, és élvezné a festékpisztoly-csatákat, meg az utánuk következő hatalmas bulikat. A férfi észreveszi ugyan rajta a feszültség apró jeleit, de nem gondolja, hogy más, mint akinek mutatja magát – hogy valójában sokkal érzékenyebb. Ami pedig őt illeti, eljátssza, hogy szereti a japán konyhát, és hogy szívesebben marad otthon a nővel, és néz vele filmeket, mint hogy elmenjen a haverjaival a sportkocsmába. A nő erre azt hiszi, hogy a férfi olyan, mint ő, csak épp egy kicsit jobban szeret társaságba járni. Egymásba szeretnek és összeköltöznek.

            Lubickolnak az elfogadásban és az egyetértésben, miközben fogalmuk sincs, mi történik velük. Továbbra is úgy gondolják, a jól sikerült álarc meghozta számukra a várva várt szerelmet. A háttérben azért – bár valószínűleg alig érzékelnek belőle valamit – ott bujkál a kétely s a félelem. Egyikük sem képes teljesen elhinni, amikor a másik ember azt mondja neki, „Szeretlek”. Magukban ezt gondolják: „Azt szereti, akinek mutatom magam; kötve hiszem, hogy az igazi énem iránt is így érezne.” Ha pedig nem először vannak ebben a helyzetben, titokban talán még a következő is átfut az agyukon: ”Imádom, amilyennek mutatja magát, de nem tudom, mit gondoljak az igazi énjéről.” Ezek a kételyek kezdetben nem sok vizet zavarnak, hiszen a szerelmesek boldogan sütkéreznek a pozitív érzésekben, amiket a másik személyéhez kapcsolnak. Az idő múlásával azonban ez a színjáték megbosszulja magát: örömüket egyre inkább beárnyékolja az állandó kemény munka, amivel próbálják magukon tartani az álarcaikat, és a repedéseken át a rejtett félelmek egyre gyakrabban szivárognak ki a felszínre.

            Egy nap aztán a nőnek őszinteségi rohama támad, és bevallja a párjának, hogy inkább otthon maradna a hétvégén, mint hogy kimenjen vele a versenypályára. A férfi összezavarodik, és úgy érzi, cserben hagyták (jóllehet, ő maga a kapcsolat kezdete óta attól retteg, hogy valamelyik haverja meglátja a könyvtárból kifelé jövet). És ezzel megkezdődik a vádaskodás.

            A nő azt mondja: „Hazudtál nekem. Azt mondtad, szeretsz esténként itthon maradni, és időt szánni a kapcsolatunkra.” Vagy ezt: „Régebben szívesen maradtál itthon velem. Megváltoztál. Már nem szeretsz.”

             A férfi erre így szól: „Te hazudtál nekem. Azt mondtad, hogy szereted azokat a dolgokat, amiket én, és hogy bármi is legyen a program, fő, hogy velem lehess.”

            Mélyen legbelül mindketten tudják, hogy a másiknak igaza van, de azt hiszik, kicsúszna alóluk a talaj, ha ezt bevállalnák, és nem vágnának vissza. Szeretnének felhagyni végre a színleléssel, és mégis ragaszkodnak a hiedelmeikhez, hiszen eddig úgy tűnt, ezeknek köszönhetik a szerelmüket. Úgyhogy benne maradnak a szerepeikben, jóllehet, ők már nem is tudják, hogy ezek csak szerepek, és következik egy újabb felvonás: a csalódás és a düh.

            Ebben a fázisban a szerelmesek egyenesen azt is gondolhatják, hogy nem is szeretik egymást. Sőt az is lehet, hogy szakítanak, anélkül, hogy megtudhatnák, kivel is élnek együtt valójában. Az álarcokat minden átmenet nélkül indulatos „én”-bábokra cserélik, és mindketten a másikat okolják az őket ért csalódásért. Mire eljutnak ehhez a patthelyzethez, a párok több lehetőséget is elszalasztanak, hogy visszafordítsák a folyamatot. A nő például azt mondhatná: „Igazad van, drágám, tényleg megpróbáltam megkedvelni az autóversenyt, de nem sikerült. Füldugó nélkül el sem bírtam viselni. Csak azért tettem, hogy szeress. Azt akartam, hogy elfogadj, és érdekesnek találj. Mondd csak, sikerült elérnem a célom?”

            „Micsoda?”

            „Igen, bevallom, hogy hazudtam. Úgy tettem, mintha élvezném az autóversenyt, mert attól féltem, elveszítelek, ha nem így teszek. Igaz ez? Vagy akkor is szeretnél?”

            Ekkor a férfi áll válaszút előtt. Vagy ő is bevallja, hogy nem mondott igazat a szusival kapcsolatban, vagy továbbra is színleléssel vádolja a nőt, és hagyja, hogy a dühös én-báb szóljon belőle. A nő már megtette, amit lehetett: felvállalta a kockázatot, és elmondta az igazságot. Ha a férfi van olyan bátor, hogy csatlakozzon hozzá, és ő is felfedje a maga kételyeit és félelmeit, akkor ketten együtt irányt válthatnak, és ráléphetnek az igazság felé vezető útra. Valami igazán eredeti és csodálatos dolgot élhetnek át: egy őszinte kapcsolat kezdetét – először is önmagukkal, és aztán – ki tudja – talán egymással is.

(Byron Katie: Szükségem Van a Szeretetedre – Vagy Mégsem? – Édesvíz)

Ha szeretnéd felszabadítani magad a megfelelési játszmák és a szerelemmel, párkapcsolattal kapcsolatos hiedelmek alól, szeretettel figyelmedbe ajánlom a következő programokat:

1-1 hely felszabadult a szept. 24-25. illetve október 1-2. ÖnMunka Alaptanfolyamra (ez 2 külön tanfolyam!).

Szerelem, Szexualitás, Intimitás Tematikus Tréning: október 9. vasárnap

Férfi, Nő, Párkapcsolat Tematikus Tréning: november 5. szombat

A Tematikus Tréningeken való részvétel előfeltétele az ÖnMunka Alaptanfolyam. A következő Alaptanfolyami időpont október 29-30. Részletek minden tanfolyammal kapcsolatban itt:

http://kincsamivan.hu/programok.html

Hűtlenség 2. – Nekem Nem Kéne Hűtlennek Lennem…

A múltkori téma pepitában. Hűtlenség 1. – A Páromnak Nem Kéne Hűtlennek Lennie - itt olvasható:

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/hutlenseg-1-paromnak-nem-kene-hutlennek.html

Azért fontos ezt az oldalt is külön megvizsgálni, mert legalább annyian szenvednek ebben a helyzetben, mint a fordítottjában. Továbbra is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem helyesről és helytelenről beszélünk, hanem az életünk szerves részét alkotó jelenségekről, tényekről, a Valóságról. Az általános vélekedés persze az, hogy az a szemét, aki hűtlen, és sokkal könnyebben felmentjük a másik oldalt. Én most senkinek sem a felmentéséről és senkinek sem az elítéléséről szeretnék írni, hiszen ezek amúgy is nonszenszek, csak még nem jöttünk rá. Egyszerűen arról szól ez a mai bejegyzés, hogy mennyire bele vagyunk kövesedve ezekbe a hiedelmeinkbe is, mennyire nem tudjuk, hogy mi motivál minket arra, hogy „félrelépjünk”, és hogy mennyi lelki szenvedésen megyünk át azok is, akik erről az oldalról élik meg a helyzetet.

Először is, egyáltalán, mit jelent számodra a hűtlenség, megcsalás fogalma? Nemrég körbejártuk ezt a témát egy csoporttal, elég szép, hosszú listát gyártottunk. Valakinél már az is hűtlenség – ez az egyik szélsőség -, ha csak ránéz a másik nem egyik tagjára, aztán jönnek a fokozatok: gondolatban szexel vele, találkoznak, megfogja a kezét, csókolózik, lefekszik vele. Sokan vallják, hogy „Hát, az még oké, ha szexel vele, de nehogy beleszeressen!!!” Hol a Te történeted határa? De azért már innen is látni, hogy igazából senki sem tudja miről is beszél, megint csak viszonyítgatunk, annak megfelelően, hogy mi fér bele a mi saját magunkról és a kapcsolatunkról alkotott képünkbe (történetünkbe).

Ezért, következő lépésként gyűjtsd össze a következő állítás alvilágát (papír, toll). Magadba mélyülve, csukott szemmel, kíváncsian, milyen hiedelmeid is merülnek fel. :

Ha hűtlen vagyok a páromhoz, az azt jelenti, hogy…

Bántom a páromat.

Bántom a férfiakat/nőket (úgy általában).

Bántom azokat, akikkel lefekszem (mert pl. nem leszek hosszú távon az „övék”).

Nem lehet megbízni bennem.

Nem vagyok képes hosszú távú kapcsolatban élni.

Nem lehet családom, nehogy bántsam őket

Mindig „veszélyben” vagyok. (mert mindig ott egy újabb kapcsolat esélye)

Folyton hazudnom kell.

Folyton résen kell lennem.

Nem élhetek úgy, ahogy szeretnék.

Nem tudok tervezni a jövőre.

Valami baj van velem.

Nem tudom kontrollálni magam.

Megvetendő és elítélendő vagyok.

Nem szeretnek.

Stb. stb. Keresd a sajátjaidat…

Ezeket a hiedelmeket egyenként nézd végig a Munkával, ajánlom a legerősebb érzelmi töltetűekkel kezdeni. Minél erősebb érzelmi reakciót vált ki belőlem egy hiedelem, annál erőteljesebben ragaszkodom hozzá. Emlékszel, az alvilági hiedelmeid mind beindulnak, amikor egy releváns helyzetbe kerülsz az életben, és elárasztanak érzelmi szinten. Például, ha már csak elképzeled, hogy félrelépsz, máris beindul az alvilág, pedig, ha jobban megnézed, a felsorolt hiedelmek némelyikének nem sok köze van a párodhoz vagy a kapcsolatotokhoz.

Aztán, nézzük a következő lépést. Fontos megvizsgálnod, milyen okokból lépsz félre, mit keresel más nőknél/férfiaknál, mit kapsz tőlük, amihez „otthon” nem jutsz hozzá. Milyen hiányodat pótolod? Megint csak adj magadnak elég időt, és keresd meg a következő állítás rád illő folytatásait:

Azért lépek félre, mert…

Otthon nem izgalmas a szex.

Nem figyel rám oda a párom.

Ritkábban szexelünk, mint azt szeretném.

Nem vonzódom már hozzá.

Őt nem érdekli a szex.

Szeretem a kalanddal járó izgalmakat.

Így valami izgalmas is történik az életemben. (ami, amúgy nagyon unalmas)

Ez az élet sava-borsa.

Imádom a nőket/férfiakat.

Imádok hódítani.

Ha meghódítom, tudom, hogy jó vagyok.

Semmit nem érdemes kihagyni az életben.

Nem bírok ellenállni a kísértésnek.

Ilyennek születtem.

Stb. stb. keresd a sajátjaidat…

És megint csak irány a Négy kérdés és a Megfordítások ezekkel a hiedelmekkel. Rengetegszer mondtam már, hogy el sem tudod képzelni, milyen élet vár Rád, ha feldolgozod ezt a sok-sok megkérdőjelezetlen történetet magadról, a nőkről, a férfiakról, a párkapcsolatról, a szexről, bármiről, ami csak eszedbe jut. Ne hagyd ki ezt a fantasztikus lehetőséget, ez tényleg a legcsodásabb dolog, amit magadnak ajándékozhatsz az Életben. Tedd ajándékká az Életedet!

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos exkluzív minicsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján – 2011. április 16-17. Budapest

(jelentkezési határidő április 4. hétfő)

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

 

Hűtlenség 1. - A Páromnak Nem Kéne Hűtlennek Lennie…

Kedves Andi!

A kérdés, ami foglalkoztat a következő. Tudom, hogy a Munkát használva kiolthatom magamban a negatív érzéseket, és elfogadom, hogy ami van, az Van, az a Valóság. Elfogadom azt is, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a Munka hatására, ha megváltozik az én hozzáállásom, ezt érzékelve a környezetem is változik, és lehetséges, hogy a „probléma”, amihez már egyébként is elfogadóan viszonyulok, egyszeriben meg is szűnik. De mi van akkor, hogy ha elfogadom azt, ami Van, de az nem megfelelő nekem a jövőben? Hogyan hozza el a Munka Változtatás igényét, ha éppen Elfogadásra tanít?

Egy példa: feldolgozhatom a Munka segítségével a férjem folyamatos hűtlenkedéseit; de jó az, ha a házasságot fenntartva folyamatos Munkával pozitívan állok ehhez, mert Ő csak nem változik? Különbözőek vagyunk, van, akinek az a jobb, ha továbblép, és van, aki túlteszi magát és csapodárként is elfogadja azt az embert, és kitart mellette.

Hogyan dől el az a Munkát használva, hogy nekem mi a jó? Vagy a Munka célja, hogy eljussak odáig, hogy negatív érzelmektől mentes legyek a témával kapcsolatban, és így döntsek arról, hogyan tovább…?

Nos, ezen gondolkodom, rágódom.

Köszönöm a segítséged és a válaszod előre is! D.

Drága D.!

Köszönöm, hogy megkerestél, próbálok összeszedetten válaszolni a kérdéseidre.

A Munkát ne a változásért csináld, hanem az igazság kedvéért. Ha bármilyen motivációból végzem a Munkát, mondjuk, hogy a férjem hűségessé váljon, munkát találjak, lefogyjak, szeressenek, több pénzem legyen, akkor nem a Munkát végzem, hanem manipulálok, és ugyanabból a jól-tudom elméből működöm, mint mindig. A Munka lényege, hogy a kérdések válaszolásához a Szívembe nézek be, onnan hallgatom meg a felbukkanó Igazságot. ami csak arra vár, hogy végre odafigyeljek rá. Na, de ez így még elég megfoghatatlan, itt egy példa a saját helyzetedre:

„A férjemnek nem kéne hűtlennek lennie hozzám.” (Akiknek pedig épp a feleségükkel vagy barátnőjükkel van ilyen problémájuk, ennek megfelelően végezzék ezt a Munkát.)

1. Igaz az, hogy nem kéne hűtlennek lennie? (mikor pedig éppen az?)

2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy nem kéne hűtlennek lennie? (mikor pedig éppen az?)

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol, mit érzek a testemben? Hogyan bánok vele, hogyan beszélek, viselkedem vele, amikor elhiszem azt a gondolatot, hogy nem kéne hűtlennek lennie? - Ilyenkor máris nem szeretem, elszigetelődöm tőle, felhúzom a falamat, és magamat sem szeretem, önsajnálatban vagyok, és próbálok VÁLTOZTATNI, inkább azt mondom, kierőszakolni valami mást az élettől, a Valóságtól. Mikor ez az ember egyelőre ilyen, nevezzük ezt bárminek is. Ha nem szeretem így, akkor nem szeretem. Akkor a szeretetemnek feltétele van, és az akkor nem szeretet, max. birtoklási vágy, és annak az elvárása, hogy olyan legyen, amilyennek én akarom. „A személyiség nem szeret, mindig akar valamit.” (Byron Katie)

4. Ki lennék a gondolat nélkül, hogyan lennék a férjemmel, ha soha többé nem tudnám elhinni, hogy nem kéme hűtlennek lennie? Mélyen magamba engedve a kérdést nézegetem az életemet a gondolat nélkül.

Megfordítások:

+ A férjemnek igenis hűtlennek kéne lennie hozzám.

Mivel egyelőre az. Vagy mindig is ilyen lesz. Kinek a dolga az, hogy ő milyen és hogy éli az életét? Mit tanulok én ebből a helyzetből, mire jó az nekem, hogy ő ilyen? Mi az, amit enélkül sosem láthatnék meg? Például az alvilágát ennek a hiedelemnek, ezt szépen, odafigyelve csináld meg, a következő módon:

A férjem hűtlen, és ez azt jelenti, hogy... (mondok példákat, keresd a sajátjaidat):

- Nem szeret.

- Nem vagyok elég neki.

- Kihasznál.

- Visszaél a bizalmammal.

- Nem lehet megbízni benne.

- Nem lehet rá számítani.

- Nem vagyok fontos neki.

- Önző.

- Csak a farka után megy.

- Valami hiányzik belőlem.

- A kapcsolatunk nem megfelelő.

- Nem vagyok jó nő.

- Így nem lehetek boldog.

- Ennek meg kell változnia. STB. STB.

És ezeket a hiedelmeket nézd végig a Négy kérdéssel és Megfordításokkal.

+ Nekem nem kéne hűtlennek lennem hozzá.

Hogyan vagyok én hűtlen hozzá, tettben, gondolatban, viselkedésben? Ő mással szexel, én mit csinálok mással, amit vele „kéne” csinálnom? Mi az, amiben én hűtlen vagyok a kapcsolatunkhoz? Ha egyszer tudom, hogy ő ilyen, és nem fogadom el ilyennek, akkor hűtlen vagyok ahhoz, aki most éppen ő. Minden egyes pillanatban, amikor nem fogadom el őt olyannak, amilyen, megsemmisítem őt. És ez nem azt jelenti, hogy vele kellene élnem továbbra is. Nagyon fontos megnézni, hogy mi az, ami mellette tart, még akkor is, ha Te nem így szeretnél élni. Mitől félsz, mi történne, ha nem lennétek együtt többet? Ezek nagyon mély félelmeink, hiedelmeink, innen is látni, hogy egyetlen élethelyzet mennyi rengeteg lehetőséget nyújt nekünk saját magunk feldolgozására. És ez átvezet az utolsó megfordításhoz:

+ Nekem nem kéne magamhoz hűtlennek lennem.

Elsősorban is akkor vagyok hűtlen magamhoz, ha én nem ilyen kapcsolatban szeretnék élni, mégis vele vagyok. És még keress sok-sok példát arra, hogyan vagy Te hűtlen önmagadhoz, hol nem vagy hűséges ahhoz, amit Te szeretnél, amilyen vágyaid vannak, ahogy élni szeretnél. Hol van az a pont, amikor visszafordulsz saját Igazságod megvalósításától, megélésétől? Hol vagy hűtlen a saját igazságodhoz?

Semmiképp nem arra biztatlak, hogy hagyd el a férjedet, hanem arra, hogy ilyen alapossággal járd körbe a témát, és utána nézd meg, mi maradt az elvárásaidból és mi áll még annak az útjába, hogy szeresd úgy, ahogy van. Vajon továbbra is „hűtlen” lesz-e még, ha én teljes elfogadással vagyok iránta, és tudom, hogy nem nekem szól az ő viselkedése? Képes vagyok-e teljes szívemből, feltétel nélkül szeretni őt ezzel a „hibájával” együtt is? Mennyivel válik intimebbé a kapcsolatunk, ha én mindezt feldolgozom magamban, és teljesen megnyílok felé?

És alapvetően, van-e valami a közös életünkben, ami őt arra motiválhatja, hogy más nőkkel is szexeljen? Működik-e kettőnk között úgy a szex, hogy az mindkettőnk megelégedettségére szolgál? És mi lehet az, ami miatt ő más nőkkel is szexel? Mik lehetnek az ő történetei? Mit keres vajon más nőknél? Sok esetben nem feltétlenül a szexet, hanem az intimitást, mert ott meg mer nyílni, ott önmaga lehet, míg nekem, a párjának nem meri elmondani az igazat, mert úgy gondolja, hogy veszítenivalója van. Ha elmondja, mi zajlik benne, elveszít. És ez fordítva is igaz. Elképesztő, hogy pont a Párunk az, akivel nem bírjuk megbeszélni életünk legfontosabb dolgait. Úgy szoktam fogalmazni, hogy nagy a tét. Azt hisszük, hogy elveszítjük egymást, ha őszintén beszélünk egymással. És így működünk, nem csupán a párkapcsolatainkban, hanem az összes kapcsolatunkban… A Munka segítségével azonban, minden kapcsolatunkat csodásan bensőségessé, őszintévé, ragyogóvá tehetjük.

Kedves D., a Munka automatikusan hozza meg a Változást az életedben. Ha feldolgozod a félelmeidet, hiedelmeidet, akkor egyre határozottabban fogod felvállalni magadat, és egyre jobban fog fájni, ha nem ennek megfelelően élsz. És egyre jobban fog fájni, ha másokat ítélsz, és nem szeretsz. A Változás Benned fog megtörténni, és nem fogod tudni úgy értelmezni a külvilág történéseit, hogy azok neked nem jók. A „nem jó” elveszíti az értelmét, az élet kinyílik, és csodák tömkelegét, választási lehetőségek sokaságát fedezem fel. Elkezdek végre élni egy olyan világban, ahol nem „én”, a jól-tudom elmémmel találom ki, hogy nekem mi lenne a jó, hanem letisztul a Szívem meghallása, ahonnan minden pillanatban kapom a vezetést. Semmi más dolgom nincs, mit odafigyelni erre a hangra. De addig még hosszú út vezet, mire ezt a hangot tisztán hallom, nem pedig a hiedelmeim szavával keverem össze. Ebben tud megerősíteni a Munka, mert minden egyes önvizsgálatnál kapcsolatba kerülsz a Szíveddel, és megtanulod felismerni az ő szavát. Mert ő nem fáj, csak szeret.

Mindezt fejben nem tudjuk elvégezni, ez az, ahol sokan megrekednek. Elolvassák ezeket az esettanulmányokat, és úgy gondolják, hogy akkor megtették, ami szükséges. Nem. A Munka rendszeres végzése nélkül nem jutok közelebb magamhoz, csak a jól-tudom elmémet tömöm tele újabb információkkal. A Munka nem erről szól. A Munka végre Rólam szól. Ha megteszem ezt magamért. Kívánom, hogy Te tedd meg magadért, és áttételesen a szeretteidért és értünk is.

Ha feldolgozzuk életünk történéseit a mélyben meghúzódó hiedelmeink tükrében, mindig, mindenre tudni fogjuk a választ. Nem kívülállóktól kell majd megkérdeznünk, hogy szerintük mit kéne tennünk az adott helyzetben, és amikor az egyik á-t mond, mi is arra hajlunk, a másik pedig b-t, akkor persze arra, és rágódunk, és gyötrődünk.

Fontosnak tartom még hozzátenni, hogy NEM TUDSZ ROSSZ DÖNTÉST HOZNI, kicsit még leegyszerűsítve: rossz döntések nem léteznek. Maximum megítélni tudjuk a helyzetet később, hogy ha akkor azt tettem volna… No, de nem azt tettem, és pont jó, hogy nem azt tettem, különben nem tapasztaltam volna meg a saját bőrömön.

Remélem, kielégítő választ adtam a kérdésedre. Biztatnálak, hogy vegyél részt a következő 2-napos Alaptréningen, mert ott olyan mélységbe hatolunk, amit egyedül csak sokkal nehezebben értek el, és mindenféle kérdéseitekre is választ kaptok. Ez az esettanulmány teljesen személytelenül fel fog menni a blogra hamarosan, mert már egy ideje terveztem ezt a hűtlenkedős hiedelem-megvizsgálást. Most, Neked köszönhetően, meg is tettem.

Ha még bármi maradt volna Benned, írj, addig is jó Munkát kívánok, ölellek, Andi

A témát hamarosan folytatom, a hűtlen fél hiedelmeinek szempontjából. Addig is figyelmetekbe ajánlom a témához kapcsolódó korábbi bejegyzéseket:

KÖTELEZŐ OLVASMÁNY: Krízisben – Byron Katie párkapcsolatos idézetek
http://onmunka.blogspot.com/2010/11/krizisben.html

Párkapcsolati Játszmák vagy Valódi Szeretet – Byron Katie párkapcsolatos idézetek

http://onmunka.blogspot.com/2010/12/parkapcsolati-jatszmak-vagy-valodi.html

Férfi Parkolópályán, avagy Szexet Akarok - Esettanulmány

http://onmunka.blogspot.com/2011/02/ferfi-parkolopalyan-avagy-szexet-akarok.html

Pasit-Nőt Akarok

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/pasitnot-akarok-es-gyorsan.html

Szeret-Nem Szeret

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/szeret-nem-szeret.html

A Szex Vajon Mi?

Az a kósza ötletem támadt, hogy ez előtt a szép tavaszi hosszú hétvége előtt újfent szexelünk egy kicsit. Bár ez a téma a tavaszon kívül is mindig örökzöld. És hogy itt a blogon is népszerű, ahhoz elég csak rápillantanom az egyes bejegyzések nézettségi statisztikájára… :) Ajánlom felfrissíteni a legutóbbit, Férfi Parkolópályán címmel:

http://onmunka.blogspot.com/2011/02/ferfi-parkolopalyan-avagy-szexet-akarok.html

Szóval, a szexes és szerelmes írások magasan verik a többit. Talán azért is, mert ez témakör még mindig tabu. Mióta világ a világ, a szex tabu. Nem csak a szabad megélése és élvezete, hanem a róla való kommunikáció is. Közben pedig a legtöbbünknek van valamilyen problémája az életünk eme igen fontos területével. Egyéni konzultációk alkalmával már többetek engedi megnyílni magát ez ügyben, és javaslom, hogy nyíljunk meg közösen is egy kicsit, hadd tanuljunk egymástól. Ehhez fórumot is szeretnék biztosítani, mégpedig egy Szexualitás Tematikus Tréning formájában. A részletek a kincsamivanon olvashatók, ennek a tréningnek előfeltétele az ÖnMunka Alaptanfolyam elvégzése. A téma természetéből kifolyólag lehetnek fenntartásaitok, hogy megosszátok-e másokkal a szexszel kapcsolatos hiedelmeiteket, problémáitokat. Ehhez egyrészt azt fűzném hozzá, hogy nincs új gondolat, nincs új probléma, a tiéd másoké is, másrészt pedig olyan formát fogok kitalálni, hogy személytelenné is lehet tenni a Munkát, ha valaki nem kívánja „bevállalni” az övét. Lehet csak jönni és hallgatni is, hisz bármilyen hiedelem mindenkire is igaz.

Szexualitás Tematikus Tréning, 2011. május 8. vasárnap

Részletek itt: http://kincsamivan.hu/programok.html

Mára Byron Katie szexes idézeteket fordítottam a Question Your Thinking, Change The World (Kérdőjelezd Meg a Gondolkodásodat, és Változtasd Meg a Világot) című könyvéből. Olyan aspektusokról olvashattok, melyek, túlzás nélkül, teljesen újak a témában. Csodás hétvégét kívánok!

„Ha nem tapasztasz hiedelmeket hozzá, a szex pont olyan, mint a lélegzés vagy a sétálás. Szépség; te magad. De amikor valamit kapni szeretnél tőle, mondjuk kielégülést, extázist, intimitást, kapcsolódást, vagy épp romantikát, ne számíts arra, hogy ezeket meg is kapod.”

A partnerednek semmi köze a szeretkezésed tapasztalatához – semmi. Megérinted, és mesélsz magadnak egy történetet arról, hogy ez mit jelent. Ő is megérint téged, és megint csak mesélsz magadnak egy történetet, hogy ez pedig mit jelent, és vagy felizgatod magad ezzel, vagy pedig lelombozod. Ha elhiszed azt a gondolatot, hogy nem megfelelően ér hozzád, akkor máris annyi a vágyadnak. Azt hiszed, hogy tudsz valamit. Az igazság azonban az, hogy Isten szeretkezik Istennel, és nincsenek szabályok. És ha részt akarsz ebben venni, akkor legyél teljesen jelen. A partnered semmi más, mint a történeted. „Jól csinálja.” Vagy épp „Rosszul csinálja.” „Ezt gondolja,” vagy „Amazt gondolja,” „Ha tényleg szeretne, akkor…” És ez így megy vég nélkül, pedig az egész csupán egy történet.

Megtapasztaltad-e már valaha a szexet a történeted nélkül? Soha. Még senki soha nem tette. Mindannyiunknak vannak történetei arról, mi is a szex. Aztán olyannak kapod meg, hogy illeszkedjék a róla szóló történetedbe: Jó, rossz, jó szerető vagy, nem vagy jó szerető, ezt kéne csinálnia, azt kéne csinálnia. Folyton a saját történetednek próbálod megfeleltetni. A szexen keresztül összesen annyi történik, hogy megnézheted a történeteidet arról ki is ő, ki vagy te, mit jelent az érintésed, mit jelent az ő érintése, mit jelent ez az érzet, mit jelent az az érzelem. Az egészről gyártasz magadnak egy történetet, és jónak vagy rossznak nevezed. Ki lennél a történeted nélkül? Szabad lennél. A nem tudás a kedvenc részem. Az igazság pedig az, hogy nem tudod. A történeted nélkül egyszerűen csak szexelnél és élveznéd, vagy épp nem szexelnél, és azt is élveznéd. Az egész csak az lenne, ami.

Senki sem frigid (vagy impotens): ezek csupán kifejezések, melyeket az elkülönülésre használunk, hogy elveszve maradjunk. Történetet mesélsz arról, hogy kik a férfiak és mi a szex, és ezzel megfagyasztod magadat. Nem frigid vagy: egy megkérdőjelezetlen történethez ragaszkodsz. Vizsgáld meg a hiedelmeidet, aztán ki tudja, micsoda szerető válik belőled? Ennek semmi köze a szexuális örömhöz. Amikor megértéssel fogadod a gondolataidat, önmagaddal találkozol. A saját szeretőddé válsz. Végső soron ő az, akivel naponta ágyba mész.

„Ha valakit teljes szívedből szeretnél, szexuális lennél” – teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Mi zajlik benned, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy nem kerülhetsz túl közel egy férfihoz vagy nőhöz, különben szexuális lennél? Milyen érzés, amikor elhiszed, hogy vissza kell tartanod magadat a szeretettől? Ki lennél a történet nélkül, hogy „Szexuális lennék, ha a karjaiba esnék”? Önmagad lennél, természetesen. Nagyon fájdalmas magadtól félni. Az önvizsgálat segítségével saját magad ismered fel, hogy te vagy a szeretet. És ez ellen semmit nem tudsz tenni.”