Byron Katie Ébresztő Idézetek 5.

Újra szépen összegyűltek a Facebook-on rendszeresen posztolt napi útravaló Katie idézetek, ismét itt az ideje, hogy nagy dózisban a rendelkezésetekre bocsássam őket. Katie szavai szokás szerint dőlt betűvel, idézőjelben olvashatók, és némelyik után az én tippjeim, kommentjeim. Kellemes elmélyülést, ízlelgetést, ismerkedést ÖnMagaddal.

„Amikor mindenkinek a történeted meséled, akkor próbálod saját magadat is meggyőzni az igazságáról.”

Érdemes figyelned, kinek, miről panaszkodsz. A panaszkodásodból semmi nem igaz, ezért is kell annyiszor elmesélned. Írd le, kérdőjelezd meg, és ámulj, ahogy a panaszkodás kikopik az életedből.

„Fontos tisztában lenni azzal, hogy az önvizsgálat nem a gondolat elejtéséről, hanem az észrevételéről és megkérdőjelezéséről szól. Nem megszabadulsz a gondolattól, hanem a tudatosság és a feltétel nélküli önszeretet segítségével ráébredsz a saját igazságodra. És amint meglátod az igazságot, a gondolat hagy el téged, nem pedig fordítva.”

„A Munka nem működik, ha te, vagy a kliensed nem a kérdésekre válaszoltok. Nincsenek jó vagy rossz válaszok; a Munka arról szól, hogy megengedjük annak, ami a felszínre akar emelkedni, hogy a felszínre emelkedjen. Arról szól, hogy megbízunk egy másik emberi lényben, hogy megtalálja a saját útját.”

„A stressz minden formája energiapazarlás (hatékonytalan).

Stressz bármilyen formában csak akkor tud keletkezni bennem, ha gondolati szinten ellnállok annak, ami éppen van. A stresszt sosem tudja semmilyen külső körülmény okozni – ez ugyebár az ősi mitológia. Amikor elhiszem, hogy bárminek máshogy kéne lennie, mint ahogy éppen van, máris feszült-stresszelt leszek, ez pedig semmiképp nem a hatékony, kreatív cselekvés irányába hat. (A mondatban a hatékonytalan szó a hatékony ellentéte, ami angolul működőképes, de magyarul nincs nagyon megfelelője. Bár most néztünk utána, és állítólag Bokros Lajos rendszeresen használta. :))

No, hát akkor, csodás stresszcsökkentő napot az öröm jegyében!

„Amikor valaki tesz veled valamit… máris vége. Amikor te újraéled fejben, akkor te okozol magadnak fájdalmat és szenvedést.”

Ő hányszor tette meg, és Te hányszor teszed meg azóta is magaddal? Látod a képeket a fejedben, és máris újraéled érzelmileg is. Kérdőjelezd meg, mi is történt ott, milyen méltatlanság ért, a képek így tudnak elhagyni, illetve az erejüket elveszíteni.

„Amikor nem szeretsz, az neked fáj és téged fáraszt. Ha ott akarsz hagyni valakit, ne mérgesen tedd. Akkor hagyd el, amikor már teljes szíveddel szereted és kapcsolódsz hozzá. Erről a helyről a legjobb döntéseket fogod meghozni.”

És erre a „helyre” úgy tudsz eljutni, ha mindent megkérdőjelezel vele kapcsolatban, ami miatt haragszol rá. Ez egy csodás Munka-folyamat. Ugyanakkor ne haragudj magadra akkor sem, ha Te nem így távoztál. Majd legközelebb. Vagy azután.

„Annyira bánsz kedvesen másokkal, amennyire saját magaddal.”

Ma figyeld, mikor-hogyan bántod saját magadat. Kíváncsi lennék, milyen önbántási módokat vesztek észre.

„A félelem és az erőszak tanítója nem tud békét hozni a Földre. Évezredek óta tanítjuk a félelmet és az erőszakot. Az az ember, aki belső félelmeit és önmaga elleni erőszakát felismeri, megkérdőjelezi, és így belső békévé alakítja, majd ezt meg is éli, az a tanító, akire mindannyian várunk. Ő az igazi béke tanítója. Ez a Tanító légy Te magad!”

Nagyon fontos, hogy a belső, önmagad ellen irányuló erőszakkal és háborúval van dolgod. Mert a külvilágban megjelenő erőszak és háború ennek a kivetülése. Amíg belül harc dúl, kívül sem lehet béke, és Te vagy az Egyetlen, aki képes önmagát belülről „erőszaktalanítani”. Senki nem tudja megtenni helyetted. A harcnak benned kell véget érnie: végezd a Munkát.

„Éljem meg én azt, amit a családtagjaimtól követelek. Kezdődjék velem! Nyíljanak ki a füleim, hogy meghallhassam saját szavaimat, és legyen bátorságom, hogy meg is éljem, amiről nekik prédikálok. Az én felszabadulásom az én dolgom. Az élet az én játszóterem.”

„Mindannyian tiszta, feltétel nélküli szeretet vagyunk, ami/aki rácuppant a megkérdőjelezetlen gondolatokra. Az egyetlen dolog, ami elválaszt minket a feltétel nélküli szeretettől, az a gondolathoz való ragaszkodás. A Munka önvizsgálata ezt a ragaszkodást enyhíti és szünteti meg.”

A fájdalom és a szenvedés a gondolat elhívéséből ered, nem magából a gondolatból. A gondolat önmagában semleges, csak van, semmi baj nincsen vele. Mindannyiunk elméje természetes és tudattalan folyamatként cuppant rá a gondolatokra, ebből lett a hiedelemrendszerünk, amit egészen addig védelmeznünk kell, amíg meg nem kérdőjelezzük, amit hiszünk. A rendszeres megkérdőjelezés következtében pedig egyre inkább éljük valódi természetünket, a tiszta, feltétel nélküli szeretetet. És ennek a szeretetnek semmi köze a sziruphoz.

„A zárt elmék tudatlan világokat teremtenek.”

Amíg az elme nem nyílik ki annak megkérdőjelezésére, amihez évezredek óta ragaszkodunk – úgy közösen -, addig a világunk tudatlan, agresszív, szeretettelen marad. Ha kinyílik az elméd a Kérdésekre, kinyílik a szíved is, és ennek következtében örömteli és szeretetteljes világot teremtesz magad köré.

„Nagyon izgalmas nem függeni attól az embertől, akit szeretsz.”

Vedd sorra, mi mindenben függsz a szeretteidtől. Légy nagyon őszinte magadhoz. Mi mindent kapsz szerinted tőlük, amit nélkülük nem lennél képes megszerezni? Ezt szoktam úgy megfogalmazni, hogy „Nézd meg, miért „tartod” a körülötted élő embereket.” Csúnyán hangzik, és valóban nagy őszinteség kell hozzá, hogy felismerhesd magadban mindezt. Amíg ezt nem teszed meg, és amíg nem kérdőjelezed meg ezeket a függőségeket, addig nem vagy szabad. És a szeretteid sem azok. Miattad kell élniük, téged kell boldoggá tenniük. És valójában ez nem is szeretet…

„Az igazság a legsötétebb helyre is képes behatolni. Világítsd be a sötétségedet a Munka lámpásával.”

A Négy kérdés és Megfordítások szép fokozatosan bevilágítja és átalakítja elméd legsötétebb zugait is, a legmélyebbre elrejtett történeteket. Az elme megvilágosodik arra, hogy semmi sem igaz abból, amit valaha elhitt. Ettől megnyugszik, nem harcol tovább, így az életedbe béke és szeretet költözik. Világosodjon ma is a sötétségünk, szép napot!

„Ha nem tetszik a világod, nézz bele a fejedbe.”

„Ha valaki „nem”-et mond a kérésedre, az azért van, mert még nincs szükséged arra a dologra.”

És még arra van szükséged, hogy megnézhesd, hogyan reagálsz egy nem-re. Vizsgáld meg az összes stresszes gondolatodat azal kapcsolatban, hogy mit is jelent az a „nem”.

„Amíg nem szereteted a családtagjaidat feltétel nélkül, addig az önszeretet nem lehetséges, vagyis a Munkád még nincs elvégezve.”

Azok a drága Gurujaink. Apák, anyák, testvérek, gyermekek, nagyszülők, férjek és feleségek, stb. A kulcs az önszeretetünkhöz náluk van. Ítéld meg-tedd fel a négy kérdést-fordítsd meg-keress konkrét példákat. Üdv a Munkában.

„Ha szeretnéd elidegeníteni a barátaidat és családtagjaidat, gyakran szegezd nekik, hogy „Igaz ez?” és „Fordítsd meg!”, persze úgy, hogy nem kérték a tanácsodat. Elképzelhető, hogy jó ideig kell így járkálnod, mire te saját magad meghallod, amit kérdezel és tanácsolsz.”

Amit kimondasz, magadnak mondod. Ha szeretnél magaddal tisztába kerülni, figyeld meg az összes jótanácsot, ami csak kijön a szádon. Majd tedd meg te azt, amit szerinted másnak kéne megtennie. Jó kis móka ez.

Ha szeretnéd profin, gyorsan, szeretetteljes légkörben, minicsoportban megtanulni a Munkát, hogy utána hatékonyan Munkálkodhass saját magadon vagy más ÖnMunkásokkal párban/csoportban, és tagja lehess egy támogató, zárt fórumnak, várlak szeretettel a júniusi Alaptanfolyamokon. Mindkét tanfolyamra pár hely maradt.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos, kiscsoportos (max. 7 fő) ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján. Jelentkezési határidő: május 11.

Hétvégi tanfolyam: 2012. június 2-3.

Hétköznapi tanfolyam: június 11-12.

Részleteket itt találsz:

http://kincsamivan.hu/programok.html

Hogyan Csupaszít Boldoggá Byron Katie Munka-Módszere 1.

„A Munka jóval több egy közönséges módszernél: Lényed legmélyét kelti életre.” (Byron Katie)

A napokban olvastam egy angol nyelvű cikket arról, mi az a 15 dolog, ami akadályozza a boldogságunkat. A cikk szerint csupán ezeket kell abbahagynunk, és hipp-hopp mi magunk leszünk a megvilágosodott Öröm. Ez is azon utasítás-gyűjtemények egyike, melyekből megtudhatjuk, mit KÉNE csinálnunk ahhoz, hogy boldogabbak legyünk. Egyetlen problémám van az ilyen tanács-listákkal: a HOGYAN nem igazán szerepel bennük, csak a MIT.

Egyik kedvencem, például, az „Engedd el…” típusú jótanács. Értem én, köszönöm szépen, na de PONTOSAN MIT IS CSINÁLJAK AHHOZ, HOGY EZ MEGTÖRTÉNJEN? Ha épp ezerrel ragaszkodom, ragaszkodnék a páromhoz, aki épp tegnap hagyott el, és majd belegebedek a fájdalomba, akkor HOGYAN ENGEDJEM EL?

Byron Katie Munka-Módszere a HOGYAN. Megtapasztaltatja Veled, hogy minden érzelmed, érzésed, cselekvésed, viselkedésed az előzetesen felbukkant, elhitt gondolataid KÖVETKEZMÉNYE. A Teremtés sorrendje, ahogy Katie magyarázza: GONDOL-ÉREZ-CSELEKSZIK. Vagyis hiába próbálok a cselekvésen javítgatni, miközben a kiindulás OK, a GONDOLAT még megvizsgálatlan bennem. Ezért aztán, ha egy bizonyos fájdalmasnak megélt helyzetet szeretnék „elengedni”, annyi a dolgom, hogy felfedezzem, nyakon csípjem azokat a zaklató gondolatokat, melyek a fájdalmamat okozzák, majd megkérdőjelezzem őket.

A fent említett elengedős helyzetben, például, nem az a bajom, hogy a párom elhagyott, hanem az, ahogyan az elmém értelmezi a történteket. Beindulnak a nem tudatos szinten lévő program-hiedelmeim, és ezek vetítődnek rá a helyzetre, magukkal vonva az érzelmi fájdalmat. Nem az fáj, hogy elment, hanem az, aminek az elmém gondolta őt az életemben. Mit JELENT ő nekem? Érzelmi vagy anyagi biztonságot? Hogy van kihez odabújni? Hogy van kiről gondoskodni? Hogy van kivel házisárkányoskodni? Hogy van kire építenem a jövőmet? Hogy van kivel szerelmeskedni, kirándulni, együtt enni, a problémáimat megosztani, stb.stb.? Nos, nekem ezekre a dolgokra van szükségem, nem pedig rá. Csúnya dolog, tudom, mégis így van. És amíg ezek a szükségleteim vetítődnek rá, addig nem fogom tudni „elengedni”. Ha azonban szép sorra veszem ezeket a szükségleteimet, a róla szóló történeteimet, akkor a ragaszkodásom-csimpaszkodásom hamarosan ELENGEDŐDIK.

Azért emeltem ki nagybetűvel, hogy ELENGEDŐDIK, mert az egész folyamat AUTOMATIKUS. „Én” nem csinálok semmit, csupán megvizsgálom a gondolataimat őszinte kíváncsisággal (nem azért, hogy elengedjem őt!!!), a változás pedig önmagától megy végbe. Mert ha az elmém már nem hiszi el a gondolatot, akkor nem fogok fájni, így másképp fogok tudni cselekedni. Másképp fog csinálódni.

NEM TE CSINÁLOD. Nem kell semmin sem erőlködnöd. A változás automatikus, ha a kiindulási ok, a gondolat megvizsgálásra kerül, és így az elme elereszti a hozzá való ragaszkodását. Ja, és igen, nem is Te ragaszkodsz, hanem az elméd. A jól-ismert, jól bevésődött, jól-megszokott történeteihez.

KI LENNÉL A TÖRTÉNETEID NÉLKÜL?

Az a cikk arra nagyon jó volt, hogy összeszedje a főbb csomópontokat, melyek vonatkozásában a rendszeres Munkázás következtében automatikus változás indul el az életedben. Két részre szedtem a 15 pontot, íme az első felvonás:

1. Elengedődik a Vágy, hogy Mindig Nekem Legyen Igazam

A jól-tudom elme (egó) egyik legerősebb alapköve az a vágy, hogy „nekem” legyen igazam. Mindent megtesz azért, hogy kiharcolja az igazát, övé legyen az utolsó szó, még akár kapcsolatokat is feláldoz ennek a vágyának oltárán. Ezt a működést akkor is megfigyelhetem magamban, ha esetleg nincs bátorságom kimondani az „igazamat”, gondolatban azonban jól odamondom a másiknak. Mivel az ÖnMunka egyik alappillére az „Igaz ez?” kérdés, így a rendszeresen önmunkáztatott elme fokozatosan kivonul az addig foggal-körömmel védelmezett álláspontjainak védelmezéséből, így elengedődik az a vágyam, hogy nekem legyen igazam. Ez pedig sokkal nyitottabbá tesz más vélemények meghallgatására és befogadására, a másik ember nézőpontjának mélyebb megértésére, a valódi odafigyelésre. Arról nem is beszélve, hogy mennyi érzelmi feszültségtől szabadulok fel az ellenkezésem, ellenállásom, követelőzésem feladása folytán. Tedd fel magadnak a kérdést:

Ki lennék a történetem nélkül, hogy igazamnak kell lennie? Hogyan bánnék a másik emberrel, ha nem tudnám többé elhinni, hogy igazamnak kell lennie?

2. Elengedődik a Vágy, hogy Mások és a Világ Dolgát Irányítani Akarjam

A jól-tudom elme legfontosabb tápláléka az az illúzió, hogy ő kontrollálja, irányítja az életet: a történéseket, helyzeteket, és a benne szereplő embereket. Akkor érzi biztonságban magát, ha elhiszi, hogy ő irányít, aminek következtében folyamatosan résen kell lennie, minden eshetőségre felkészülten, nehogy számára „kedvezőtlenül” alakuljanak a dolgok. Engedd meg magadnak egy pillanatra, hogy megláthasd, megérzehesd, mekkora energiádat emészti fel ez a folyamatos kontrollálási vágy. Tedd fel magadnak a kérdést:

Ki lennék a történetem nélkül, hogy irányítanom kell az életet és a benne szereplő embereket? Hogyan bánnék a másik emberrel, ha soha többé nem lenne vágyam őt irányítani (csak, hogy úgy csináljon, ahogy én szeretném)?

3. Nem Okolok Többé Másokat Semmiért

Arra kondicionálódtunk, hogy amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogy azt szeretnénk, akkor kifelé mutogatunk bűnös után keresgélve. „Ő tette ezt velem. Miatta vagyok boldogtalan. Megbántott, tönkretett, eldobott.” Így pedig egész életemben játszhatom az áldozatot, a mártírt; hihetetlen energiámba kerül ennek az identitásnak a fenntartása, de a jól-tudom elme megrémül, ha csak egy kicsit is megpiszkálódik ez a kétes „biztonsága”. Minden hitét abba fektette, hogy ő egy áldozat, mi lenne belőle enélkül? Tedd fel magadnak a kérdést:

Ki lennék a történetem nélkül, hogy ő az oka a „bajomnak”?

„Semmi sem veled történik, hanem érted.” (Byron Katie)

4. Nem Becsmérlem és Ostorozom Magam Többé

És ha épp nem másokat okolok a bajaimért, akkor agyonszidalmazom saját magamat: „Hogy lehettem ilyen hülye? Miért nem figyeltem jobban? Miért nem csináltam meg jobban? Egy nagy vesztes vagyok, akinek semmi sem sikerül. Teljesen reménytelen vagyok. Sosem fogok megváltozni. Valami nagy baj van velem. ” Azt tanultuk meg, hogy szinte kötelességünk ócsárolni magunkat valamiért; aki nem így tesz, az nem is normális. Onnan tudhatom, hogy „rendben” vagyok önostorozás-kondicionáltságból, hogy rendszeres negatív ön-kommunikáció zajlik a fejemben. Megfigyeltem-e már, hány gondolattal elégedetlenkedek önmagammal akár csak egyetlen óra leforgása alatt?

Ki lennék a történetem nélkül, hogy valami baj van velem?

5. Előkukucskál Belőlem az ÖnBizalom

Miután szép sorban megkérdőjelezem a félelemmel teli önkorlátozó hiedelmeimet, melyek azt mondatják velem, hogy „Na, én erre nem vagyok képes”, előbukkan valódi ÖnBizalmam, mely mindig is ott volt velem, csak a vastag hiedelem-réteg eltakarta. A valódi ÖnBizalmat nem lehet fejleszteni; automatikusan bukkan elő, ahogy fogynak bennem az önkételkedő gondolatok. Többször hangsúlyoztam már, hogy a Munka nem új, „pozitív” programokat ír belénk, hanem a megkérdőjelezés által elengedődnek az eddig cipelt programjaink, ami pedig marad, az, Aki Mindig Is Voltam/Vagyok.

Ki lennék a történetem nélkül, hogy az aktuálisan előttem álló lépésre nem vagyok képes?

6. Nem Akaródzik Többé Panaszkodnom

Soha nem az adott helyzettel van baj; az elégedetlenségemet és szenvedésemet azok a történetek okozzák, melyekkel az aktuális történéseket a jól-tudom elmém felülírja: értelmezi. És mivel ezek a történetek érzelmi fájdalmat okoznak, előbb-utóbb felfigyelek rájuk, és lehetőségem van alávetni őket a Négy Kérdés és Megfordításoknak. Az elme így már nem fog ragaszkodni ezekhez az értelmezésekhez, így nem fogja tudni azt érzékelni, hogy valami nem oké, valami miatt hőzöngeni, panaszkodni kell. Minél több ilyen történetemet vetem vizsgálat alá, annál könnyedebben áramlok majd az eseményekkel, fennakadás, mentális ellenállás nélkül. Ez pedig valami elképesztően fincsi állapot!

A Valóság mindig kedvesebb, mint a sztori, melyet köréje szövünk.” (Byron Katie)

Ki lennék a történetem nélkül, hogy valami baj van életem egy bizonyos helyzetével?

A folytatással jövő héten érkezem, addig is Munkálkodjatod őszintén, kíváncsian, nyitottan. Szolgáljon nagy örömötökre és boldogságotokra ez a Csodás „Eszköz”.

Hogyan Csípjem Nyakon?

Támpontok a Jól-Tudom Elmével/Egóval való azonosulások felismeréséhez, avagy a Tisztulás Útja

Ma egy részletes listát olvashatsz arról, honnan ismerheted fel, hogy éppen a Jól-tudom Elméd kezében van a gyeplő. Igazából, a legegyszerűbben onnan, hogy valami feszültség mocorog benned, vagy még a kellemes pillanatokban is ott ólálkodik valami sötét árnyék (esetleges félelem a boldogság elveszítésétől). Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a Jól-tudom elme nem az ellenséged. Amíg harcolsz ellene, semmit nem fogsz elérni, ő a világon a legfifikásabb trükköző-művész. Ha barátságba kerülsz vele, és feldolgozod a „tartalmát”, akkor pont ő tud elvezetni abba a békességbe, ahová mindig is vágytál. (Erről már részletesen olvashattál a Jól-tudom Elme… című bejegyzésben.)

         Szóval, azt javaslom, a következő listát kezeld úgy, mint egy használati utasítást saját magad „jóltudomságának” felismeréséhez. Figyeld magad, és ha felfedezed, hogy valamelyik ismertető jegyet éppen produkálod, akkor, kérlek, ne haragudj magadra. Pont ellenkezőleg, köszönd meg magadnak, és legyél hálás azért, hogy nyakon csíptél egy megnyilvánulást. Például, ha észreveszed, hogy haragszol valakire, megsértődtél, vagy épp vehemensen panaszkodsz, akkor állj meg egy pillanatra, és üdvözöld a Jól-tudom elmének ezen hírnökét. És ha úgy döntesz, jobb lenne a végére járni ennek az ügynek, akkor papír, toll, szék, asztal: írd le, hogy éppen milyen történet zajlik benned. Pl. azért haragszom rá, mert nem hívott vissza; azért sértődtem meg, mert elfelejtkezett a szülinapomról; azért panaszkodom, mert bunkó volt az eladó a boltban.

         A Munkát a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal ugyebár konkrét hiedelmeken tudod elvégezni; vagyis a következő lépés az, hogy kibogozod a történetedből a hiedelmeket. A fenti példák esetében ilyesmi lehet, hogy: „Vissza kellett volna hívnia.” „Eszébe kellett volna jutnia, hogy szülinapom van.” „Az eladónak kedvesnek kellett volna lennie.” Ha megnézed, szinte minden mondatban felbukkan a kellene/nem kellene szócska: ez az a szó, amivel minden pillanatban ellene megyünk a valóságnak, és máris rosszul érezzük magunkat; nem jó nekünk úgy, ahogy éppen van, ez viszont fáj. (Erről részletesen az Ami Éppen Van… bejegyzésben.)

Itt persze megint mehetünk mélyebbre is, az „alvilágodba”, ahol az rejtőzik, hogy miért is van neked azzal problémád, hogy valaki nem hívott fel a szülinapodon. Ezzel részletesen az ÖnMunka Alaptanfolyamon foglalkozunk.

         És persze azt is pillanatok alatt nyugtázhatod, hogy Kinek a dolgával foglalkozol éppen. Ehhez olvasd el újra a Három Dolog… című bejegyzést.

És akkor a lista. Ne feledd: Örülj, ha nyakon csíped! Ne harcolj ellene! Fogadd barátként, írd le, és vizsgáld meg! És hamarosan szabad ember leszel, ezt veheted ígéretnek.

·          Véleményezés, címkézés, ítélkezés, kritizálás

·          Szenvedéseim, drámáim, múltam felhánytorgatása: „Én és a történetem”, „Én, szerencsétlen”, „Ezt hallgassátok meg”, „Az a szemét, mit tett velem”

·          Panaszkodás, önsajnálat

·          Sértődés, megbántódás, hibáztatás, bármilyen ellenállás

·          Aggodalmak, félelmek, rettegés, hogy mi lesz, mi fog történni

·          Akarás, többre vágyás, „majd akkor boldog és kiteljesedett leszek, ha…”

·          Összehasonlítás: „jobb, mint/nem olyan jó, mint”

·          Pletykálás

·          Vágy az elismerésre, dicséretre, csodálatra, észrevételre: „Hú, de király vagyok”,,Mondja már valaki, hogy mennyire jól csinálom”

·          Többnek vagy kevesebbnek érzem magam, mint mások; magamat jónak látom, másokat rossznak

·          Konfliktusigény, ellenségigény, mások szidalmazása, sértegetése

·          Én tudom jobban, nekem van igazam, enyém az utolsó szó

·          Testem kinézetével való azonosulás, testem minősítése

·          Betegséggel való azonosulás: „én szívbeteg vagyok”

·          Érzelmekkel való azonosulás: „dühös, szomorú, csalódott vagyok”

·          Vallással/nemzetiséggel/foglalkozással/fajjal/társadalmi osztállyal/politikai nézetekkel/birtoktárgyakkal történő azonosulás

A Jól-tudom Elme legfőbb ösztönző-ereje: kitűnni, különlegesnek lenni, elkülönülni, ezáltal eltüntetni a senkinek levéstől való félelmet. Ez az ember legalapvetőbb és legősibb egzisztenciális félelme. Ez valójában a halálfélelem. Erről majd később.