Élet és Halál 1.

Finoman belekóstolunk ebbe az ősi tabutémába is, több fejezet várható. Kérlek, ne várd magadtól, hogy máris úgy éld meg a halál jelenségét, ahogy az Katie történeteiből világlik ki. Idáig változó hosszúságú út vezet, Te ott állsz rajta, ahol éppen állsz. Semmiképp nem a „kezdők” témaköre ez, ezért azokat, akik még nem végzik a Munkát rendszeresen, még nagyobb óvatosságra intem. Ahogy haladsz az Önvizsgálattal, egyre komolyabb témákra leszel készen. Bánj magaddal gyengéden, illetve, ha pont a halállal kapcsolatosan van valamilyen fájó élethelyzeted, szeretettel várlak ennek feldolgozására, amikor úgy érzed, hogy készen állsz, és elég volt a lelki fájdalomból.

A témakör bevezetéséhez Byron Katie Az Öröm Ezer Neve egyik fejezetét ajánlom figyelmetekbe. Szép lassan, magadba figyelve olvasd.

Öröm 16 - Elmerülve a Tao/Valóság csodájában, bármit kezelni tudsz, amit az élet eléd hoz, és mikor eljő a halál, készen állsz.

Elmédből nem tudod kiüríteni a gondolatokat. Akár próbálhatnád az óceánból is kiüríteni az ő vizét. A gondolatok jönnek-mennek, úgy látszik. Így működik ez; ez a valóság.

            De a gondolatok nem jelentenek problémát, amennyiben megértéssel tekintesz rájuk. Hiszen miért is akarnád kiüríteni az elmédet, ha egyszer minden úgy jó, ahogy van? Ilyesmi csak akkor juthat eszedbe, ha harcban állsz a valósággal. Én szeretem a gondolataimat. És ha bármikor is stresszes gondolattal kell szembetalálkoznom, akkor már tudom, hogyan kérdőjelezzem meg, és jutassam magam a békesség állapotába. Tőlem a legeslegstresszesebb gondolatok is felbukkanhatnak, engem maximum elszórakoztatnának. Percenként akár tízezer gondolatod is lehet, de ha nem hiszed el őket, a szíved békés marad.

            Az eredeti stresszes gondolat az Én gondolata. Ez előtt a gondolat előtt béke volt. A gondolatok a semmiből születnek, és pillanatok alatt visszatérnek oda, ahonnan jöttek. Ha megvizsgálod, mi van a gondolat előtt, utána, és a gondolataid között, akkor óriási nyitottságot találsz. Ez a nem-tudom tere. Ez az, akik valójában vagyunk. Ez mindennek a forrása, és mindent magába foglal: életet és halált, kezdetet, közepet, és a véget.

            Amíg nem értjük meg, hogy a halál épp olyan jó, mint az élet, és hogy mindig épp a megfelelő időpontban érkezik, addig magunkra vesszük Isten szerepét, anélkül, hogy tudnánk róla, és ez mindig fájni fog. Bármikor, amikor gondolatban szembeszegülsz azzal, ami van, akkor szomorúságot és látszólagos elkülönülést tapasztalsz meg. Nincs szomorúság történet nélkül. Ami van, van. Te az vagy.

            Van egy barátnőm, aki több éves őszinte Munka-végzés után ráébredt, hogy a világ az elme kitükröződése. Élete szerelmével élt együtt boldog házasságban, amikor is egy nap, miközben épp a kanapén üldögéltek, a férfi szívinfarktust kapott, és az ő karjaiban halt meg. Az első sokkhatás és sírás után, elkezdte keresni magában a fájdalmat és a bánatot, de azoknak nyoma sem volt. Hetekig folytatta a keresést, mert a barátaitól azt hallotta, hogy a bánat természetes velejárója a gyógyulási folyamatnak. Ehelyett azonban csak teljességet érzett: azt, hogy nem volt a férjében semmi olyasmi, amije fizikai jelenlétekor még ott lett volna neki, de most már nem volt ott.

            Elmesélte, hogy minden egyes esetben, amikor bármilyen szomorú gondolat merült fel benne a férjével kapcsolatban, azonnal feltette a kérdést, „Igaz ez?”, aztán megnézte a megfordítást, ami pedig elmosta a szomorúságot, és helyére valami olyasmi áramlott, ami igazabb volt. „Ő volt a legjobb barátom; most nincs kivel beszélgetnem”-ből az lett, hogy „Én vagyok a legjobb barátom, és magam vagyok itt magamnak beszélgetni”. „Hiányzik a bölcsessége” helyett „Nem hiányolom a bölcsességét”, mivel nincs rá mód, hogy hiányolja, hiszen ő maga volt az a bölcsesség. Mindent, amiről azt mondta, hogy a férjében volt, saját magában is megtalált; semmi különbség nem volt. És mivel kiderült, hogy a férje ő maga volt, nem halhatott meg. Az élet és halál története nélkül, mondta, csak szeretet volt. A férje mindig ott volt vele.

A Szex Vajon Mi?

Az a kósza ötletem támadt, hogy ez előtt a szép tavaszi hosszú hétvége előtt újfent szexelünk egy kicsit. Bár ez a téma a tavaszon kívül is mindig örökzöld. És hogy itt a blogon is népszerű, ahhoz elég csak rápillantanom az egyes bejegyzések nézettségi statisztikájára… :) Ajánlom felfrissíteni a legutóbbit, Férfi Parkolópályán címmel:

http://onmunka.blogspot.com/2011/02/ferfi-parkolopalyan-avagy-szexet-akarok.html

Szóval, a szexes és szerelmes írások magasan verik a többit. Talán azért is, mert ez témakör még mindig tabu. Mióta világ a világ, a szex tabu. Nem csak a szabad megélése és élvezete, hanem a róla való kommunikáció is. Közben pedig a legtöbbünknek van valamilyen problémája az életünk eme igen fontos területével. Egyéni konzultációk alkalmával már többetek engedi megnyílni magát ez ügyben, és javaslom, hogy nyíljunk meg közösen is egy kicsit, hadd tanuljunk egymástól. Ehhez fórumot is szeretnék biztosítani, mégpedig egy Szexualitás Tematikus Tréning formájában. A részletek a kincsamivanon olvashatók, ennek a tréningnek előfeltétele az ÖnMunka Alaptanfolyam elvégzése. A téma természetéből kifolyólag lehetnek fenntartásaitok, hogy megosszátok-e másokkal a szexszel kapcsolatos hiedelmeiteket, problémáitokat. Ehhez egyrészt azt fűzném hozzá, hogy nincs új gondolat, nincs új probléma, a tiéd másoké is, másrészt pedig olyan formát fogok kitalálni, hogy személytelenné is lehet tenni a Munkát, ha valaki nem kívánja „bevállalni” az övét. Lehet csak jönni és hallgatni is, hisz bármilyen hiedelem mindenkire is igaz.

Szexualitás Tematikus Tréning, 2011. május 8. vasárnap

Részletek itt: http://kincsamivan.hu/programok.html

Mára Byron Katie szexes idézeteket fordítottam a Question Your Thinking, Change The World (Kérdőjelezd Meg a Gondolkodásodat, és Változtasd Meg a Világot) című könyvéből. Olyan aspektusokról olvashattok, melyek, túlzás nélkül, teljesen újak a témában. Csodás hétvégét kívánok!

„Ha nem tapasztasz hiedelmeket hozzá, a szex pont olyan, mint a lélegzés vagy a sétálás. Szépség; te magad. De amikor valamit kapni szeretnél tőle, mondjuk kielégülést, extázist, intimitást, kapcsolódást, vagy épp romantikát, ne számíts arra, hogy ezeket meg is kapod.”

A partnerednek semmi köze a szeretkezésed tapasztalatához – semmi. Megérinted, és mesélsz magadnak egy történetet arról, hogy ez mit jelent. Ő is megérint téged, és megint csak mesélsz magadnak egy történetet, hogy ez pedig mit jelent, és vagy felizgatod magad ezzel, vagy pedig lelombozod. Ha elhiszed azt a gondolatot, hogy nem megfelelően ér hozzád, akkor máris annyi a vágyadnak. Azt hiszed, hogy tudsz valamit. Az igazság azonban az, hogy Isten szeretkezik Istennel, és nincsenek szabályok. És ha részt akarsz ebben venni, akkor legyél teljesen jelen. A partnered semmi más, mint a történeted. „Jól csinálja.” Vagy épp „Rosszul csinálja.” „Ezt gondolja,” vagy „Amazt gondolja,” „Ha tényleg szeretne, akkor…” És ez így megy vég nélkül, pedig az egész csupán egy történet.

Megtapasztaltad-e már valaha a szexet a történeted nélkül? Soha. Még senki soha nem tette. Mindannyiunknak vannak történetei arról, mi is a szex. Aztán olyannak kapod meg, hogy illeszkedjék a róla szóló történetedbe: Jó, rossz, jó szerető vagy, nem vagy jó szerető, ezt kéne csinálnia, azt kéne csinálnia. Folyton a saját történetednek próbálod megfeleltetni. A szexen keresztül összesen annyi történik, hogy megnézheted a történeteidet arról ki is ő, ki vagy te, mit jelent az érintésed, mit jelent az ő érintése, mit jelent ez az érzet, mit jelent az az érzelem. Az egészről gyártasz magadnak egy történetet, és jónak vagy rossznak nevezed. Ki lennél a történeted nélkül? Szabad lennél. A nem tudás a kedvenc részem. Az igazság pedig az, hogy nem tudod. A történeted nélkül egyszerűen csak szexelnél és élveznéd, vagy épp nem szexelnél, és azt is élveznéd. Az egész csak az lenne, ami.

Senki sem frigid (vagy impotens): ezek csupán kifejezések, melyeket az elkülönülésre használunk, hogy elveszve maradjunk. Történetet mesélsz arról, hogy kik a férfiak és mi a szex, és ezzel megfagyasztod magadat. Nem frigid vagy: egy megkérdőjelezetlen történethez ragaszkodsz. Vizsgáld meg a hiedelmeidet, aztán ki tudja, micsoda szerető válik belőled? Ennek semmi köze a szexuális örömhöz. Amikor megértéssel fogadod a gondolataidat, önmagaddal találkozol. A saját szeretőddé válsz. Végső soron ő az, akivel naponta ágyba mész.

„Ha valakit teljes szívedből szeretnél, szexuális lennél” – teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz? Mi zajlik benned, ha elhiszed azt a gondolatot, hogy nem kerülhetsz túl közel egy férfihoz vagy nőhöz, különben szexuális lennél? Milyen érzés, amikor elhiszed, hogy vissza kell tartanod magadat a szeretettől? Ki lennél a történet nélkül, hogy „Szexuális lennék, ha a karjaiba esnék”? Önmagad lennél, természetesen. Nagyon fájdalmas magadtól félni. Az önvizsgálat segítségével saját magad ismered fel, hogy te vagy a szeretet. És ez ellen semmit nem tudsz tenni.”