„Elveszítettem az állásomat”
Kedves Katie,
62 éves számítógépes szakember vagyok, és két hónapja veszítettem el az állásomat. A stressz elviselhetetlen. Folyamatosan keresek munkát, de a meghirdetett állásokra nem vesznek fel. A cégek nem kívánnak én korombeli embert alkalmazni. Mindent megpróbáltam már, jártam állásbörzéken, és a város összes cégéhez elküldtem az önéletrajzomat. Eljárok kapcsolatépítő rendezvényekre, és az interneten is keresgélek. Semmi. Portland csodás város, de nagyon magas a munkanélküliség. Belőlem is statisztika lett.
A feleségem nagyon aggódik miattam. Az ő állása sem túl biztos, és kettecskén épp csak elboldogulunk valahogy. Minden nap azon töröm a fejem, mit is tehetnék, hogy jobban menjenek a dolgok, de valahogy nem sikerül kikeverednem ebből a szörnyű érzésvilágból. Rosszul alszom, és még a humorérzékemet is elveszítettem.
Egy barátunk odaadta nekem a Négy Kérdés (Szeretni, ami van) című könyvet, és belekezdtem. De én ezt a helyzetet most nem szeretem. Nem szeretem, ami az életemmel történik. Sokkal jobb lenne, ha lenne munkám.
Kétségbeesetten Portlandből,
B
Kedves B,
Kezdjük azzal, hogy „A stressz elviselhetetlen.” Igaz ez? Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?
Hogyan reagálsz, mi zajlik benned, amikor elhiszed a gondolatot, hogy „a stressz elviselhetetlen”? Milyen képek árasztják el az elmédet? Látod magadat, hogy soha többé nem fogsz dolgozni, lecsúszol, hajléktalanként vonszolod a kis motyódat magaddal az utcán? Hogyan bánsz a feleségeddel, amikor elhiszed ezt a gondolatot? És hogyan bánsz saját magaddal gondolatban? Ez a gondolat feszültséget vagy békességet hoz az életedbe? Kérlek, csendesülj el, mélyedj magadba, és nézd, figyeld, mi mást látsz még. Vedd észre és azonosítsd be az érzéseket is, melyeket a képek kiváltanak. Mintha az egész máris valóságos lenne. Mi mást látsz még a csendben, a megfigyelés nyugalmában?
Most pedig tedd fel magadnak azt a kérdést: Ki lennék a gondolat nélkül, hogy „a stressz elviselhetetlen”? Ki lennél, ha soha többé nem jutna eszedbe ez a gondolat, miközben történik veled az élet? Csak vedd észre, mi van ott abban a csendben, újra merülj bele. Elkerülte esetleg valami a figyelmedet?
Most pedig fordítsd meg a gondolatot. „A stressz nem elviselhetetlen. Találj, kérlek, három példát, amikor a stressz, még ha életed legerősebb stressze is volt, nem volt elviselhetetlen? Fel tudtál kelni? Képes voltál megmosni a fogadat reggel és este? Lehet, hogy még sétálni is elmentél a feleségeddel, vagy a kedvenc TV műsorodat nézted, vagy csak egyszerűen viccet meséltél valakinek. Kérlek, találj három konkrét, saját életedből vett példát. Ki tudja? – lehet, hogy akár napi több tucat ilyen példát is találsz. Én megfigyeltem, hogy ha elhiszünk valamit, akkor nem tudjuk észrevenni a valóságot; és végül vagy ráébredünk a valóságra, vagy nem. (Néhányan úgy döntenek, hogy nem ébrednek, néhányan még nem képesek erre, és ez addig tart, amíg majd már nem így lesz.) A Munka arról szól, hogy összeomlasztod azt az álmot, azt a transzot, összeomlasztod az időt. A megkérdőjelezetlen jól-tudom elme elhiteti veled, hogy a pillanatnyi stresszes gondolatod nem csak, hogy igaz, de állandóan igaz. A pillanatban hitt hiedelmünk erősebb, mint bármilyen más „dolog”. Elég erős ahhoz, hogy létrehozzon számodra egy ismerős világot, egy olyat, melyet addig nem tudsz másmilyennek látni, amíg elhiszed azt, amit gondolsz róla. A jól-tudom elmének az a feladata, hogy bebizonyítsa neked azt, amit hiszel. Csak ezt veszed észre a valóságból, pontosabban fogalmazva, így torzítod el a valóságot olyannak, amilyennek elhitted.
Az eredeti gondolat, vagyis hogy „a stressz elviselhetetlen”, a stressz oka. Amikor erre rádöbbensz, akkor arra is ráébredhetsz, hogy minden hamis gondolat, melyet elhiszel, nem csupán az életedet teremti, hanem stresszes életet teremt. És aztán azt is észreveheted, hogy a stressz és feszültség csak azokból a gondolatokból eredhet, melyeket a világról elhiszel. Nem tud a világból származni. Ez a felismerés a belső békéhez vezető út.
Azt javaslom, hogy írd le a felbukkanó stresszes gondolataidat szép sorban, majd vizsgáld meg őket. Használd a négy kérdést és a megfordításokat, és minden megfordításra keress konkrét példákat. Ilyesmikre gondolok, mint „El fogjuk veszíteni a házunkat.” „Sosem fogok munkát találni.” „Csődtömeg vagyok.” „Utcára kerülök.” „Tönkremegy a családom.” „Az utcán nem lennék képes életben maradni.” „El fog hagyni a családom.” „Semmire sem fognak becsülni.” És így tovább.
Ami éppen van, az van, és csak azért, mert van. Amíg fel nem ébredsz a pillanatnyi valóságra, addig nagyon nehéz, ha nem lehetetlen szeretni azt, ami éppen van. Észrevetted már, hogy egyetlen módon vagy képes stresszt átélni? Ha elhiszel egy múltbeli vagy jövőbeli történetet. Én azt szeretem a múltban, hogy már elmúlt! A jövőben pedig azt szeretem, hogy az meg nem létezik. Amit pedig a jelen pillanatban szeretek az, hogy épp az lehetek, amennyire felébredett vagyok.
Ebben a pillanatban, most, a világ összes eddig megtörtént szenvedése már múlt, és nem tudunk békességben lenni, ha elhisszük a múltbeli és jövőbeli történeteinket. Mivel az elme elhiszi a történeteit, újra meg újra átéljük azt a kínlódást, amit ezek a történetek okoznak. Pedig a jelen pillanatban csak csend és nyugalom van, kegyelmi állapot. A valóság sosem rossz vagy jó, csak egyszerűen van. De a történet, amit rátapasztunk, a poklok poklába vihet minket. Ezért én minden egyes embert a saját maga belső bölcsességéhez vezetek – a Munka bármikor oda vezet téged, ha nyitott vagy saját magadra. A magadba nézés a kivezető út az érzékelt rémálmaidból.
És ha félsz valamitől, akkor várd meg legalább, hogy megtörténjen, és csak akkor kezdj el félni. Miért kéne félnünk egy lehetséges jövőtől, amikor csak a gondolataink vetítik nekünk a jövőről szóló filmet?
Amint képes leszel tisztán gondolkodni, fájdalmas gondolataid feszültsége nélkül, az egész világ kinyílik előtted – a végtelen bőségével és dicsőségével.
A félős elme korlátozott; nagyon kevés alternatívát lát meg. A tiszta elme sokkal több lehetőséget lát meg – korlátlan lehetőségeket. Hatékonyan, erőfeszítés-mentesen, intelligensen, a jelenben cselekszik, nincs többé beragadva a múltról és jövőről szóló halálos történeteibe.
Nekem az a feladatom, hogy meghívjalak, végezd el a Munkát, és hogy tudassam veled, a Munka mindenkinek működik, aki megnyitja rá az elméjét, és hogy az egyetlen dolog, ami közéd és egy békés élet közé áll, az a megkérdőjelezetlen gondolataid. Ennyi. Kérlek, kérdőjelezd meg azt, hogy „Épp csak elboldogulunk.” És az előbb említett „a stressz elviselhetetlen” gondolat további megfordításait is vizsgáld meg. Mi az elviselhetetlen ellentéte? Elviselhető. Lelj örömöt a saját példáidban, keresd meg, hol, mikor igaz ez. Vagy mi a stressz ellentéte? Öröm? Az öröm elviselhetetlen? Elsőre furcsának tűnhet, a jól-tudom elme nem tud mit kezdeni ezzel; csukd be a szemedet, és keress példákat rá. Ez a szabadságodhoz vezető út.
A Munka csak akkor működik, ha elvégzed, viszont akkor megváltoztatja az életedet. Gyökerestül.
Szeretettel,
BK
