Menekülésből Megnyugvásba – Angéla Története 2.

„Sosem hozunk döntést. Amikor elérkezik a megfelelő pillanat, a döntés saját magát hozza meg.”(Byron Katie)

A tegnap megkezdett történet folytatása. Ha nem olvastad volna az első részt, javaslom, hogy mindenképp tedd meg. Itt találod Angéla Történetének első részét: http://onmunka.blogspot.com/2011/05/munka-gyorsmenetben-angela-tortenete-1.html#comments

Szia, kedves Andi!

Elég rég írtam Neked, a húsvét Csabival telt, (meg persze Munkával). Még mindig vannak kérdéseim, például az, hogy nekem hirtelen váltás volt ez, egy spirituális útról, ahol egész nap kitölti a gondolataimat a mantra, az éneklés, a légzésre (szívre) figyelés, átállni arra, hogy nem csinálok semmit. Még mindig kicsit fura, mert bennem van a késztetés, hogy valamit tennem kellene. Ez kicsit feszültté tesz időnként, akkor, amikor nem jön magától az a csodálatos béke, amit már egy-egy nap tapasztaltam.

Úgy érzem sok mindentől megszabadultam, valahogy egyszerűbbnek látok mindent, de tegnap például estére nagyon tele volt a fejem, feszült a rengeteg gondolattól és a hangulatom a mélypont alatt volt. Bár érdekes, hogy míg szerencsétlen Csabinak hánytorgattam fel a múltban elkövetett bűneit (gondolhatod, hogy éreztem magamat, hogy erre vetemedtem), most más volt a menetrend, mint régen. Elkezdtem magamra figyelni, arra, hogy mik a tények, és mi az, amik az én saját félelmeim, sőt, tudtam rá is figyelni, anélkül, hogy egyből a saját elképzeléseimet húznám rá a sztorijára. Tehát a Munka tényleg működik. Talán az zavar egy kicsit, hogy nem tudom, hogyan működik, de kezd megfogalmazódni bennem az, hogy lehetetlen bármit is tennünk azon kívül, hogy figyelünk és elvégezzük a Munkát.

Szóval a kérdésem az lenne, hogy ne ijedjek meg, ha támadnak a gondolatok? Illetve, az, hogy úgy gondolom, az elején kellene megcsípnem azt az egyet, ami elkezdi generálni a többit, mert akkor, amikor özönlenek a rossz gondolatok, már tehetetlen vagyok, mert elnyomni nem lehet Őket, de ha nem figyelek rájuk, akkor is ott vannak és fájdalmat okoznak. Nem tudod esetleg, hogy akkor, amikor jönnek a rossz gondolatok és érzések, és nincs rá mód, hogy magamba merüljek, mert főzni kell, a gyereket el kell látni, stb., de minden fáj, még az is, hogy ránézz valakire, akkor mit lehet csinálni? Vagy el kell viselnem ezt addig, amíg jobban letisztulok?

Ez egyébként már régi történet, azóta élek így, hogy megszületett a fiam, és ezzel elkezdődött a túlélésért folytatott küzdelmem, amiben a választási lehetőségem annyi volt, hogy vagy az apjával élek, aki alkoholista és uralkodik rajtunk és egyéb nyalánkságok, a testi erőszaktól kezdve folytathatnám, viszont anyagi biztonságban, vagy pedig szabadon, az apja nélkül, viszont egy vas nélkül, lakás nélkül, jó állás nélkül, egyedül felvállalva a „lehetetlent”. Azután hol a különélést, hol az együttélést (amikor már nem bírtam a küzdelmet a mindennapi túlélésért) választottam.

Visszatérve a kérdésemhez (bocsi, hogy ide-oda kanyargok), úgy érzem, túl sok mindent kell „megMunkáznom”, rengeteg a gondolatom és nem tudom a fontossági sorrendet. Ott vagyok elakadva, hogy melyikkel kezdjem? Vagy egyszerűen próbáljak boldog lenni, és ami éppen jön, azzal Munkázzak? Csak ezzel az egy kicsit a bajom, hogy már megszoktam a feszültséget, és sokszor fogalmam sincs, miből adódik éppen. Jó, annyit tudok, hogy Csabi sürget, mert együtt szeretne élni Velem és döntéskényszerben érzem magamat, pedig nem akarok dönteni.

Pedig sürgős lenne sajnos, mert munkát kellene vállalnia, de csak akkor tud, ha itt marad. Én pedig szeretném is, meg nem is. Ilyenkor mit tudok tenni? Mert nem akarok magamra erőltetni egy esetleges rossz döntést, de nem is tudok nyugodt lenni ebben a helyzetben, csak akkor, ha elnyomom magamban a döntéskényszert. Jó hosszúra sikerült ez a levél.

Ha gondolod, vagy érdemesnek tartod, nyugodtan felhasználhatod a történetemet a blog-on, vagy akár csak egy részét. És ezután is, ha írok. 

Gyönyörű szép napot kívánok!

Puszi, Angéla

 „Mindig csak egyetlen gondolatot kell megvizsgálnunk. Azt, amelyik épp most bukkan fel.” (BK)

Döntésekről már írtam régebben két bejegyzést, frissítsétek fel:

http://onmunka.blogspot.com/2010/10/mondd-te-mit-valasztanal.html

http://onmunka.blogspot.com/2010/10/mondd-te-mit-valasztanal_25.html

Szia kedves Andi!

Már jó régóta nem írtam Neked, pedig a facebook-ot is olvasgatom és egyszer-kétszer már majdnem írtam. Csinálom a Munkát és csodálatos felfedezéseket teszek. Csak nehéz egy kicsit a belső dolgokról írni. Rájöttem, hogy direkt eltaszítom magamtól a boldogságot és mindenféle módon kínozom magam a spiritualitás jegyében. Mindenesetre nagy megkönnyebbülés volt rájönni, hogy én is csak egy földi halandó vagyok. Kiléptem a Mester csoportjából. Egyébként fenekestül felfordult az életem, minden megváltozott benne. Amint rájöttem, hogy mit csinálok magammal, Csabi visszajött, többé nem éreztem úgy, hogy ellen kell állnom Neki. Tudod, eddig X-ben laktam egy albérletben, és most már biztos, hogy Anyuékhoz költözünk Y-ba. Jó lesz, mert 40 perc busszal Budapest. Eddig nem akartam Velük lakni, annak ellenére, hogy többször hívtak, mert van egy felső szint, amit nem használnak, és ha lesz egy kis pénzem, meg tudom csinálni saját lakásnak. Egészen idáig folyamatosan menekültem Tőlük, albérletből albérletbe költöztem, az országban már legalább 30 helyen laktam. Most először érzem azt, hogy el tudnám fogadni az állandóságot és el tudnám fogadni Anyuékat, úgy ahogy vannak, kritika nélkül (vagy legalábbis kevés kritikával- egyelőre). Rájöttem, hogy nem kell mindenkinek olyannak lenni, mint amilyen én vagyok. Jó nagy egóm volt, ráadásul spirituális.

Sok minden változott a Munkával kapcsolatban is, rájöttem hol bakiztam, például, amikor nem azért csináltam, hogy önvizsgálatot tartsak, hanem úgy gondoltam, már előre tudom a válaszokat, és csak annyi az egész, hogy egy negatív történetből pozitívat fabrikálok. Rengeteg agytornát végeztem, mire rájöttem, hogy nem kell előre tudnom a válaszokat, még ezt is irányítani akartam és észre sem vettem. Ez a gőg és irányítási kényszer Csabival kapcsolatban a legerősebb, sokat kell még dolgoznom ezen. De most már legalább észreveszem, amikor kirobbanni készül. Valamikor ki is robban. Ettől függetlenül szerinte sokkal jobb a kapcsolatunk, mint bármikor az elmúlt 5 évben és osztom a véleményét.  

De a legjobb érzés az, hogy sokkal-sokkal közelebb állok magamhoz és ezáltal sokkal jobban szeretek mindent körülöttem.

Köszönöm, hogy segítettél elindulni.

Ha Y-ba költözünk, megint írok. De lehet, hogy még előbb, a facebook-on, ha sikerül levetkőznöm a gátlásosságomat.

Szép napokat kívánok és jó Munkát!

Puszi. Angéla

Hűtlenség 1. - A Páromnak Nem Kéne Hűtlennek Lennie…

Kedves Andi!

A kérdés, ami foglalkoztat a következő. Tudom, hogy a Munkát használva kiolthatom magamban a negatív érzéseket, és elfogadom, hogy ami van, az Van, az a Valóság. Elfogadom azt is, hogy vannak olyan helyzetek, amikor a Munka hatására, ha megváltozik az én hozzáállásom, ezt érzékelve a környezetem is változik, és lehetséges, hogy a „probléma”, amihez már egyébként is elfogadóan viszonyulok, egyszeriben meg is szűnik. De mi van akkor, hogy ha elfogadom azt, ami Van, de az nem megfelelő nekem a jövőben? Hogyan hozza el a Munka Változtatás igényét, ha éppen Elfogadásra tanít?

Egy példa: feldolgozhatom a Munka segítségével a férjem folyamatos hűtlenkedéseit; de jó az, ha a házasságot fenntartva folyamatos Munkával pozitívan állok ehhez, mert Ő csak nem változik? Különbözőek vagyunk, van, akinek az a jobb, ha továbblép, és van, aki túlteszi magát és csapodárként is elfogadja azt az embert, és kitart mellette.

Hogyan dől el az a Munkát használva, hogy nekem mi a jó? Vagy a Munka célja, hogy eljussak odáig, hogy negatív érzelmektől mentes legyek a témával kapcsolatban, és így döntsek arról, hogyan tovább…?

Nos, ezen gondolkodom, rágódom.

Köszönöm a segítséged és a válaszod előre is! D.

Drága D.!

Köszönöm, hogy megkerestél, próbálok összeszedetten válaszolni a kérdéseidre.

A Munkát ne a változásért csináld, hanem az igazság kedvéért. Ha bármilyen motivációból végzem a Munkát, mondjuk, hogy a férjem hűségessé váljon, munkát találjak, lefogyjak, szeressenek, több pénzem legyen, akkor nem a Munkát végzem, hanem manipulálok, és ugyanabból a jól-tudom elméből működöm, mint mindig. A Munka lényege, hogy a kérdések válaszolásához a Szívembe nézek be, onnan hallgatom meg a felbukkanó Igazságot. ami csak arra vár, hogy végre odafigyeljek rá. Na, de ez így még elég megfoghatatlan, itt egy példa a saját helyzetedre:

„A férjemnek nem kéne hűtlennek lennie hozzám.” (Akiknek pedig épp a feleségükkel vagy barátnőjükkel van ilyen problémájuk, ennek megfelelően végezzék ezt a Munkát.)

1. Igaz az, hogy nem kéne hűtlennek lennie? (mikor pedig éppen az?)

2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy nem kéne hűtlennek lennie? (mikor pedig éppen az?)

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Hol, mit érzek a testemben? Hogyan bánok vele, hogyan beszélek, viselkedem vele, amikor elhiszem azt a gondolatot, hogy nem kéne hűtlennek lennie? - Ilyenkor máris nem szeretem, elszigetelődöm tőle, felhúzom a falamat, és magamat sem szeretem, önsajnálatban vagyok, és próbálok VÁLTOZTATNI, inkább azt mondom, kierőszakolni valami mást az élettől, a Valóságtól. Mikor ez az ember egyelőre ilyen, nevezzük ezt bárminek is. Ha nem szeretem így, akkor nem szeretem. Akkor a szeretetemnek feltétele van, és az akkor nem szeretet, max. birtoklási vágy, és annak az elvárása, hogy olyan legyen, amilyennek én akarom. „A személyiség nem szeret, mindig akar valamit.” (Byron Katie)

4. Ki lennék a gondolat nélkül, hogyan lennék a férjemmel, ha soha többé nem tudnám elhinni, hogy nem kéme hűtlennek lennie? Mélyen magamba engedve a kérdést nézegetem az életemet a gondolat nélkül.

Megfordítások:

+ A férjemnek igenis hűtlennek kéne lennie hozzám.

Mivel egyelőre az. Vagy mindig is ilyen lesz. Kinek a dolga az, hogy ő milyen és hogy éli az életét? Mit tanulok én ebből a helyzetből, mire jó az nekem, hogy ő ilyen? Mi az, amit enélkül sosem láthatnék meg? Például az alvilágát ennek a hiedelemnek, ezt szépen, odafigyelve csináld meg, a következő módon:

A férjem hűtlen, és ez azt jelenti, hogy... (mondok példákat, keresd a sajátjaidat):

- Nem szeret.

- Nem vagyok elég neki.

- Kihasznál.

- Visszaél a bizalmammal.

- Nem lehet megbízni benne.

- Nem lehet rá számítani.

- Nem vagyok fontos neki.

- Önző.

- Csak a farka után megy.

- Valami hiányzik belőlem.

- A kapcsolatunk nem megfelelő.

- Nem vagyok jó nő.

- Így nem lehetek boldog.

- Ennek meg kell változnia. STB. STB.

És ezeket a hiedelmeket nézd végig a Négy kérdéssel és Megfordításokkal.

+ Nekem nem kéne hűtlennek lennem hozzá.

Hogyan vagyok én hűtlen hozzá, tettben, gondolatban, viselkedésben? Ő mással szexel, én mit csinálok mással, amit vele „kéne” csinálnom? Mi az, amiben én hűtlen vagyok a kapcsolatunkhoz? Ha egyszer tudom, hogy ő ilyen, és nem fogadom el ilyennek, akkor hűtlen vagyok ahhoz, aki most éppen ő. Minden egyes pillanatban, amikor nem fogadom el őt olyannak, amilyen, megsemmisítem őt. És ez nem azt jelenti, hogy vele kellene élnem továbbra is. Nagyon fontos megnézni, hogy mi az, ami mellette tart, még akkor is, ha Te nem így szeretnél élni. Mitől félsz, mi történne, ha nem lennétek együtt többet? Ezek nagyon mély félelmeink, hiedelmeink, innen is látni, hogy egyetlen élethelyzet mennyi rengeteg lehetőséget nyújt nekünk saját magunk feldolgozására. És ez átvezet az utolsó megfordításhoz:

+ Nekem nem kéne magamhoz hűtlennek lennem.

Elsősorban is akkor vagyok hűtlen magamhoz, ha én nem ilyen kapcsolatban szeretnék élni, mégis vele vagyok. És még keress sok-sok példát arra, hogyan vagy Te hűtlen önmagadhoz, hol nem vagy hűséges ahhoz, amit Te szeretnél, amilyen vágyaid vannak, ahogy élni szeretnél. Hol van az a pont, amikor visszafordulsz saját Igazságod megvalósításától, megélésétől? Hol vagy hűtlen a saját igazságodhoz?

Semmiképp nem arra biztatlak, hogy hagyd el a férjedet, hanem arra, hogy ilyen alapossággal járd körbe a témát, és utána nézd meg, mi maradt az elvárásaidból és mi áll még annak az útjába, hogy szeresd úgy, ahogy van. Vajon továbbra is „hűtlen” lesz-e még, ha én teljes elfogadással vagyok iránta, és tudom, hogy nem nekem szól az ő viselkedése? Képes vagyok-e teljes szívemből, feltétel nélkül szeretni őt ezzel a „hibájával” együtt is? Mennyivel válik intimebbé a kapcsolatunk, ha én mindezt feldolgozom magamban, és teljesen megnyílok felé?

És alapvetően, van-e valami a közös életünkben, ami őt arra motiválhatja, hogy más nőkkel is szexeljen? Működik-e kettőnk között úgy a szex, hogy az mindkettőnk megelégedettségére szolgál? És mi lehet az, ami miatt ő más nőkkel is szexel? Mik lehetnek az ő történetei? Mit keres vajon más nőknél? Sok esetben nem feltétlenül a szexet, hanem az intimitást, mert ott meg mer nyílni, ott önmaga lehet, míg nekem, a párjának nem meri elmondani az igazat, mert úgy gondolja, hogy veszítenivalója van. Ha elmondja, mi zajlik benne, elveszít. És ez fordítva is igaz. Elképesztő, hogy pont a Párunk az, akivel nem bírjuk megbeszélni életünk legfontosabb dolgait. Úgy szoktam fogalmazni, hogy nagy a tét. Azt hisszük, hogy elveszítjük egymást, ha őszintén beszélünk egymással. És így működünk, nem csupán a párkapcsolatainkban, hanem az összes kapcsolatunkban… A Munka segítségével azonban, minden kapcsolatunkat csodásan bensőségessé, őszintévé, ragyogóvá tehetjük.

Kedves D., a Munka automatikusan hozza meg a Változást az életedben. Ha feldolgozod a félelmeidet, hiedelmeidet, akkor egyre határozottabban fogod felvállalni magadat, és egyre jobban fog fájni, ha nem ennek megfelelően élsz. És egyre jobban fog fájni, ha másokat ítélsz, és nem szeretsz. A Változás Benned fog megtörténni, és nem fogod tudni úgy értelmezni a külvilág történéseit, hogy azok neked nem jók. A „nem jó” elveszíti az értelmét, az élet kinyílik, és csodák tömkelegét, választási lehetőségek sokaságát fedezem fel. Elkezdek végre élni egy olyan világban, ahol nem „én”, a jól-tudom elmémmel találom ki, hogy nekem mi lenne a jó, hanem letisztul a Szívem meghallása, ahonnan minden pillanatban kapom a vezetést. Semmi más dolgom nincs, mit odafigyelni erre a hangra. De addig még hosszú út vezet, mire ezt a hangot tisztán hallom, nem pedig a hiedelmeim szavával keverem össze. Ebben tud megerősíteni a Munka, mert minden egyes önvizsgálatnál kapcsolatba kerülsz a Szíveddel, és megtanulod felismerni az ő szavát. Mert ő nem fáj, csak szeret.

Mindezt fejben nem tudjuk elvégezni, ez az, ahol sokan megrekednek. Elolvassák ezeket az esettanulmányokat, és úgy gondolják, hogy akkor megtették, ami szükséges. Nem. A Munka rendszeres végzése nélkül nem jutok közelebb magamhoz, csak a jól-tudom elmémet tömöm tele újabb információkkal. A Munka nem erről szól. A Munka végre Rólam szól. Ha megteszem ezt magamért. Kívánom, hogy Te tedd meg magadért, és áttételesen a szeretteidért és értünk is.

Ha feldolgozzuk életünk történéseit a mélyben meghúzódó hiedelmeink tükrében, mindig, mindenre tudni fogjuk a választ. Nem kívülállóktól kell majd megkérdeznünk, hogy szerintük mit kéne tennünk az adott helyzetben, és amikor az egyik á-t mond, mi is arra hajlunk, a másik pedig b-t, akkor persze arra, és rágódunk, és gyötrődünk.

Fontosnak tartom még hozzátenni, hogy NEM TUDSZ ROSSZ DÖNTÉST HOZNI, kicsit még leegyszerűsítve: rossz döntések nem léteznek. Maximum megítélni tudjuk a helyzetet később, hogy ha akkor azt tettem volna… No, de nem azt tettem, és pont jó, hogy nem azt tettem, különben nem tapasztaltam volna meg a saját bőrömön.

Remélem, kielégítő választ adtam a kérdésedre. Biztatnálak, hogy vegyél részt a következő 2-napos Alaptréningen, mert ott olyan mélységbe hatolunk, amit egyedül csak sokkal nehezebben értek el, és mindenféle kérdéseitekre is választ kaptok. Ez az esettanulmány teljesen személytelenül fel fog menni a blogra hamarosan, mert már egy ideje terveztem ezt a hűtlenkedős hiedelem-megvizsgálást. Most, Neked köszönhetően, meg is tettem.

Ha még bármi maradt volna Benned, írj, addig is jó Munkát kívánok, ölellek, Andi

A témát hamarosan folytatom, a hűtlen fél hiedelmeinek szempontjából. Addig is figyelmetekbe ajánlom a témához kapcsolódó korábbi bejegyzéseket:

KÖTELEZŐ OLVASMÁNY: Krízisben – Byron Katie párkapcsolatos idézetek
http://onmunka.blogspot.com/2010/11/krizisben.html

Párkapcsolati Játszmák vagy Valódi Szeretet – Byron Katie párkapcsolatos idézetek

http://onmunka.blogspot.com/2010/12/parkapcsolati-jatszmak-vagy-valodi.html

Férfi Parkolópályán, avagy Szexet Akarok - Esettanulmány

http://onmunka.blogspot.com/2011/02/ferfi-parkolopalyan-avagy-szexet-akarok.html

Pasit-Nőt Akarok

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/pasitnot-akarok-es-gyorsan.html

Szeret-Nem Szeret

http://onmunka.blogspot.com/2010/11/szeret-nem-szeret.html

Egy Férfi, Két Nő (illetve Három) - Esettanulmány

Mára, a két elméleti Döntéshozatali bejegyzés (Mondd, Te Mit Választanál) után egy konkrét élethelyzet, konkrét „drámával”, a saját praxisomból. Címe, stílusosan, az lehetne: Mondd, Te KIT választanál?

Röviden a történet: A Férfi nem boldog a Feleségével, de imádja a Kislányát. Beleszeret egy másik Nőbe, aki már egy ideje végzi a Munkát, és szeretné, ha a Férfi is elvégezne egy ilyen tanfolyamot, ahol megtanulna bánni a stresszes gondolataival. Ez főleg azért fontos, mert a Férfi azt állítja, hogy elhagyná a családját, hogy – saját szavaival élve - élete Szerelmével lehessen. A Szerelem nem siettetné a dolgot, ő már más megvilágításban szemléli az ilyen történéseket. Az ügy közben kitudódik, és a Feleség befenyíti a Férfit, hogy ha elmegy a tanfolyamra, akkor soha többé nem láthatja a kislányát.

A Férfi egy kedves barátom, akinek jól ismerem a gondolati világát, de nem volt alkalmam személyesen elvégezni ezt a Munkát vele, így végigvezettem neki, hogyan vizsgálja meg ezt a félelmét. (Itt inkább elméletben, átgondolnivalóként fogalmaztam meg a mondanivalót, élőben kisebb-nagyobb módosítások kellettek volna a példák megtalálására a Megfordításoknál.) Te pedig helyettesítsd be egy saját félelmedet, kritikus döntéshelyzetedet, és végezd velünk a Munkát. (Ha tudni szeretnéd, hogy a Férfi elment-e a tanfolyamra vagy sem, elhagyta-e a családját vagy sem, kérdezd meg tőlem e-mailben: oraveczandi@yahoo.com)

Amivel dolgozunk: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”

1. Igaz az, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.

2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.

Kérlek, itt adj magadnak időt, lélegezz mélyeket, és engedd meg magadnak, hogy mélyen beléd hatoljon ez a kérdés. Nem a fejedbe, ahonnan mindig kapod a válaszokat, hanem a valódi önmagadba. Ne a további történetet kezdd el szőni, ne a bizonyítékokat találd meg egy pillanat alatt, hanem fordulj befelé, szép lassan. Azért félünk itt a „nem” választól, mert azt hisszük, hogy ez által még nagyobb félelmeink fognak valóra válni. Sokkal jobban ragaszkodunk az identitásunkhoz – melyet a félelmünk tart fent -, mint a szabadsághoz. És itt amúgy is még „csak” válasz-szintű, elmeszabadságról van szó.

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?

- Hogyan érzem magam? - Konkrétan milyen érzelem jelenik meg bennem, hol érzem a testemben? (Máskor is így szoktad magad érezni, ez a helyzet, és gondolat csak megmutatja, ami amúgy is ott van a mélyben, most épp erre az élethelyzetre van rávetítve.)

- Hogyan viszonyulok a Kislányomhoz? - Pl. még fájdalmasabban ragaszkodom hozzá, mindent megteszek, nehogy bármiben is hiányt szenvedjen, túlóvom, esetleg pont hogy eltávolodom tőle, ne lássa, érezze, hogy szenvedek – ettől ő még érzi, teljesen tisztában van a helyzettel, csak még nem tudatosan. Most tanulja a világot, most tanulja apa és anya, a férfi és a nő működését, most tesz magáévá egész életére kiható hiteket, programokat, mint pl. „A férfi szenved.” „A férfi szenved a nők miatt.” „A férfi feláldozza magát a nőkért.” „A férfi nem élvezi az életet.” Ezeknek később a saját életére lesz kihatása természetesen, újra fogja ő is élni ugyanezeket, és ugyanúgy fog szenvedni ezektől a hitektől. Vagy egy ugyanilyen párja lesz, aki nem meri vállalni saját magát, vagy pedig pont az ellenkezője – egy olyan, aki mindenben, végletesen fogja önmaga „érdekeit” megélni, az ő „kárára”. A helyzet kulcsa, ha Te letisztítod ezt a félelmedet, így már azt tanulja meg, és ebből nem lesz problémája később. Ez a valódi odafigyelés, gondoskodás a gyermekünkről, nem pedig az, hogy szenvedünk, nehogy ő szenvedjen. Mert az utóbbi esetben mindenképp szenvedni fog…

- Miket gondolok magamról? - Máskor is pont ugyanezeket gondolom magamról, ez a legcsodásabb alkalom, hogy végre szembesüljek azzal, mit tanultam meg a jól-tudom elmémmel magamról, amiből semmi nem igaz, ezek csak a félelmeim. Amíg ezeket nem vizsgálom meg, addig hurcolom őket magammal, és újra meg újra meg fognak jelenni az életemben.

- Milyen tevékenységbe menekülök, ha elhiszem a fenti gondolatot, csak hogy ne kelljen éreznem az általa okozott kínt? - Álmodozás, munka, evés, alvás, ivás, agyongondolkodás, túlhajtott edzés, stb. – hátha megtalálom végre a megoldást. (Ezt a jól-tudom elmében nem fogod megtalálni.)

- Kinek a dolgával foglalkozom, amikor azt próbálom kitalálni, hogy van-e visszaút vagy sem? Ez a Jóisten dolga, nem a tiéd. Bármennyire hihetetlen is. Ha megengeded magadnak, hogy átadd az irányítást a sorsod felett, akkor sokkal kevesebb fájdalomban lesz részed. A te dolgod mindig csakis egyetlen egy: vizsgáld meg a stresszes gondolataidat és fordítsd meg őket. Részletesen, írásban, meditatív jelleggel.

4. Milyen életem lenne, ki lennék, ha soha többé nem tudnám elhinni azt a gondolatot, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?

Ez a kérdés az egyik legfontosabb kulcs. Csukd be a szemedet, mélyedj magadba, nagy levegők, tedd fel a kérdést újra meg újra. Képzeld el magad a kislányoddal, hogyan lennél vele, ha nem tudnád soha többet elhinni, vagy már eszedbe sem tudna jutni, hogy ha elmész, nincs visszaút? Itt a GONDOLATON van a hangsúly, nem azt jelenti, hogy elmész, nem is azt, hogy nem. Egyszerűen csak azt, hogy megéled, milyen lenne az életed, hogyan lennél vele, ha ez a gondolat nem hatna rád többet. Itt megint csak beindulhat a többi történet, az azt jelenti, hogy nem mentél be magadba, megint a fejedben vagy. Neked az a „vallásod”, hogy nem vagy jó apa, ha elmész Ez az identitásod, amit akkora erővel védelmez az egód, hogy azt sem meri megengedni, hogy elképzeld, milyen életed lenne, HA A GONDOLATOT NEM HINNÉD EL többé. Próbálj minél több időt ebben lenni, itt hatolhatsz le mélyen önmagadhoz, ahhoz, akinek születtél, ahhoz, akire nem hatnak a történetek, a félelmek.

Megfordítások – engedd bele magad ezekbe, és nézd meg melyik igazabb talán még az eredeti félelmednél is:

Az eredeti állítás: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”

+„Ha most elmegyek, van visszaút a kislányomhoz.”

Ez pont ugyanannyira igaz lehet, mint az eredeti. A jelenlegi félelmeid, a jövőbe kivetített képeid el sem tudják képzelni, hogy ha eljössz, vissza is tudsz menni. A tanfolyam segíthet abban, hogy tisztába gyere magaddal. És ha te tisztába jössz magaddal, és abbahagyod a drámázást, akkor nem a szenvedésedet fogod tovább tanítani, hanem a tisztánlátásodat. Akár a családoddal maradsz, akár nem. E nélkül azonban a szenvedésedet tanítod: a szenvedés szenvedést tanít. A bűntudat bűntudatot tanít. A zavarodottság zavarodottságot tanít. A félelem félelmet tanít. Hasonlóan pedig a tisztánlátás tisztánlátást tanít. A boldogság pedig boldogságot tanít. Nem a külső boldogság, nem egy másik nőtől megkapni vélt boldogság, hanem a te belül megtalált békéd és boldogságod. Itt van az a pont, ahol az egésznek semmi köze a Szerelmedhez. Ő nem a te belső, hanem a külső boldogságod, és mint ilyen, ez törékeny, változó. A belső boldogság azonban örökre veled marad, akárkivel vagy is. Akármennyire hihetetlen, még a Feleséged mellett is. Vagy teljesen egyedül is. Ekkor „sebezhetetlenné” válsz, és már teljesen mindegy mi történik veled, így is jó, és úgy is jó.

+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a kislányomhoz.”

Ez kemény megfordítás. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha így folytatod, mindenképp elveszíted a vele való kapcsolatot. Már most is elveszítetted. Minden pillanatban elveszíted, amikor elhiszed a fájdalmas gondolataidat vele kapcsolatban. És ilyenkor saját magadat is elveszíted, a belső intelligenciádat, és ámokfutásba kezdesz a fejedben. Ő a te kitükröződésed, az elhitt gondolataidnak a csodás tükre számodra, vagyis a te gondolataidnak van a legnagyobb hatása az ő életminőségére is, ha ez – érthető módon – ennyire fontos számodra. Vagyis, ha nem teszed rendbe a gondolati világodat, akkor marad az ámokfutás, és marad a kapcsolat elveszítése. Ennek a rendbetételnek nem feltétlenül kell most történnie, nem csak a tanfolyamon történhet meg veled, viszont a te aktív részvételed nélkül, soha semmi nem fog változni. A tanfolyam ezt lehetővé teszi számodra.

+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a Szerelmemhez.” (mivel ő áll a mérleg másik serpenyőjében)

A félelmed itt az lehet, hogy ha nem mész el, akkor pedig a Szerelmedet veszíted el. Ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Őt is csak akkor tudod elveszíteni, ha elhiszed a róla szóló félelmeidet, vagyis gondolatban úgyis újra meg újra megteszed. Azt azonban, hogy valójában mi történne, ha nem jönnél el, nem tudhatod.

+„Ha most elmegyek, van odaút a Szerelmemhez.”

Ez egy újabb kemény megfordítás. Mert az egészet igazából miatta szeretnéd, a neki történő megfelelésből, és azt gondolod, hogy ha elmész, akkor már tökéletes leszel számára, pont az, akire neki szüksége van. Erre azonban semmi garancia. Az, hogy mi lenne utána, legkorábban utána fog kiderülni, max. agyalni lehet ezen is. Ha a Szerelmed egy annyira magával tisztában levő nő, akkor nem úgy lennél megfelelő, ha elmennél, hanem máris úgy vagy megfelelő neki, ahogy vagy. És ha veled lenne, azt nem azért tenné, mert már „kiokosítottad” magad, és ha „kiokosítod” magad, akkor sem biztos, hogy veled szeretne lenni. Ez megint indítja be a további félelmeidet, az elménk így működik. Ha veled lesz, az pont azért lesz, mert épp mindkettőtöknek a másikkal kell lennie élete egy bizonyos szakaszában, hogy újabb tapasztalatokat szerezzen. És ez az egész nem azt jelenti, hogy a Szerelmed nem szeret, pont ellenkezőleg. Szeret, épp ezért tiszteletben tartja minden döntésedet a saját életedre vonatkozóan, nem kívánja, hogy érte ezt vagy azt tegyél. Csakis magadért tedd, hogy tisztán láss, ne pedig azért, hogy valami „nyereséged” származzon belőle.

+„Ha most elmegyek, nincs odaaút magamhoz.”

Ez is egy félelmed, vagyis hogy ha elmész, akkor sem fog semmi sem változni benned, feleslegesen „rúgod” fel az életedet, még akkor is, ha baromira eleged van belőle. Jobb a biztos kaki, mint a bizonytalan nemistudommi.

+„Ha most elmegyek, van odaút magamhoz.”

Ezért kell csakis elmenned, hogy ezt megtapasztald. A tanfolyamon ehhez minden feltétel adott.

+„Ha most nem megyek el, akkor is van odaút magamhoz.”

Minden út magadhoz vezet, így vagy úgy. Előbb vagy utóbb. Én saját magammal kapcsolatban az előbbinek a híve vagyok, de ezt is mindenki csak a saját hitei, gondolatai alapján tudja csinálni. Ahogy épp az adott pillanatban tudja. Lehet, hogy neked nem is ez a tanfolyam az odautad magadhoz, majd megtalálod a sajátodat.