Alvilág - Nem Az A Problémád, Amit Annak Gondolsz

„Kérdőjelezd meg az alvilágot, és szabad leszel.” (Byron Katie)

Azt tapasztalom, hogy még a gyakorló ÖnMunkások sincsenek tisztában ezzel a fontos hiedelem-felkutató módszerrel, ezért külön bejegyzést szentelek neki. Nézzük, mi is az az ún. „alvilág”, és hogyan férkőzhetünk hozzá.

Tegyük fel, hogy elhagy a párod egy másik nőért/férfiért. Furcsán hangozhat, de a problémád alapvetően nem ez a történés, hanem az, amit Munka-nyelven „alvilágnak” nevezünk. Úgy szoktam magyarázni, hogy történik valami az életemben, például a fent említett esemény, és ez beindítja azt a sok-sok mélyen meghúzódó hiedelmemet önmagamról, a páromról és az életről, amikről általában fogalmam sincsen. És ezek a hiedelmek elárasztanak az érzelmi hatásukkal is: teljes felkavarodás lesz bennem. De nézzük konkrétan, miről is beszélek. Kérlek, fejezd be a következő mondatot magadnak, annyi módon, ahány módon csak eszedbe jut. Csukd be a szemed, és keresgélj. Idézd fel a helyzetet, mintha épp most történne veled.

„Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy…”

Mondok néhány tipikus példát, Te keresd meg a sajátjaidat, nem biztos, hogy ezek a hangsúlyosak nálad, bár, mint tudjuk: nincsenek új stresszes gondolatok, mindegyiket újrahasznosítjuk.

„Elhagyott a párom, és ez azt jelenti, hogy…”

• A férfiakban/nőkben nem lehet megbízni.
• Örökre egyedül maradok.
• Sosem leszek boldog.
• Az élet kegyetlen.
• Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
• Valamit elrontottam.
• Jobban kellett volna figyelnem.
• Óvatosabbnak kellett volna lennem.
• Figyelnem kellett volna a jelekre.
• Nem kellett volna így kiadnom magam.
• Visszaélt a bizalmammal.
• Valami baj van velem, mint férfival/nővel.
• Nem vagyok képes boldoggá tenni valakit.
• Mellettem nem lehet megmaradni.
• Szörnyűséges vagyok.
• Megérdemlem, hogy így büntessenek.

Szóval, amikor a párod közli, hogy elmegy, akkor ezek a történetek mind egyszerre indulnak be, vagyis nem csoda, ha nagyon lesújtva érzed magad. De nézzük csak vissza ezeket a hiedelmeket, például azt, hogy „Valamit elrontottam” – elképzelhető, hogy ez egy másik eseményre is vonatkozhat az életedben? Mondjuk, nem kapod meg azt a hőn áhított fizetésemelést, amit már oly régóta ígérgetett a főnököd. Felmerülhet-e benned ebben az esetben is az a gondolat, hogy „Valamit elrontottam”? Vagy, mondjuk „Nem érdemlem meg”? Vagy éppen, „Az élet kegyetlen”?

Ezek az alvilági vagy mögöttes hiedelmek már nagyon régen velünk vannak, a legtöbb elmélet szerint legkésőbb 6-7 éves korunkig magunkévá tesszük őket, ők szépen lesüllyednek a tudatalattinkba, mi pedig velük együtt éljük az életünket, és azon csodálkozunk, miért is nem megy nekünk ez a dolog. Hogy miért ismétlődnek látszólag ugyanazok a történések, ugyanolyan típusú emberek, események, problémák. Zárójelben: nagyon fontos, hogy nem az események ismétlődnek, hanem az, ahogy mi megéljük őket, hiszen a meglévő hiedelem-szűrőink nem engedik másképp megélni a történteket. Vagyis, a pillanat tört része alatt vetítődnek rá a hiedelmeim az éppen zajló történésre, én pedig csodálkozom, hogy mitől érzem magam már megint szörnyűségesen. (Erről részletesebben egy régebbi bejegyzésben írtam, érdemes felfrissíteni: http://onmunka.blogspot.com/2010/10/miert-erzekelem-vilagomat-olyannak.html)

Nézzünk még két példát, teljesen aktuálisak, tegnap merültek fel a Facebook csoportunkban. Éld bele magad a helyzetekbe, nézd meg, mit találsz odabent.

„Nem tudok meggyógyulni a betegségemből, és ez azt jelenti, hogy…”

• Kicseszett velem az élet.
• Sosem leszek boldog.
• Nem vagyok teljes értékű.
• Valami baj van velem.
• Az élet egy küzdés.
• Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek.
• Valamiért büntetve vagyok.
• Nem lehet gyerekem.
• Örökké szenvedni fogok.
• Nem vagyok szerethető.
• Nem tudom jól csinálni.
• Meg kell találnom a megoldást.
• Nekem kell ezt megoldanom.
• Ha meggyógyulok, boldog leszek.
• Reménytelen eset vagyok.

Előbb hittem el azt, hogy „Valami baj van velem”, és hogy „Az élet küzdés”, mint hogy ez a betegség belépett volna az életembe. Tudom, úgy tűnhet, mintha ez az esemény hozta volna létre ezeket a hiedelmeket, igazából azonban pont fordítva van. Képzeld csak, ha nem tudnád többé elhinni mindazt, amit itt az alvilágokban találunk, akkor nem tudnának életed történéseire rávetülni, és képes lennél az életet úgy megélni, ahogy az éppen van. Gondolati ellenállás és érzelmi szenvedés nélkül. Melyik állapotban áll rendelkezésedre vajon több energia és kreativitás? Költői kérdésnek szántam. :)

Katie úgy fogalmazza ezt meg, hogy „Kérdőjelezd meg az alvilágot, és szabad vagy.” Természetesen, ez egy folyamat. Újabb és újabb rétegeidhez lesz hozzáférésed, ahogy haladsz az önfeldolgozásoddal. És ahogy fogynak a hiedelmek, úgy éled meg egyre könnyedébben az életedet, hisz már nincs történet, ami rávetülne az éppen zajló élethelyzetre. Csak tiszta elme marad, mely történetmentes, és nem kommentálja a háttérből, hogy most szerinte épp mi folyik. Mert persze nem az folyik, csak amíg hiszem, amit hiszek, addig nem tudok mást látni, érzékelni.

És akkor a másik tegnapi példánk:

„A nők csak barátnak akarnak engem, és ez azt jelenti, hogy…”

• Nem vagyok vonzó férfi.
• Valami baj van a férfiasságommal.
• Rosszabb vagyok más férfiaknál.
• Valamit rosszul csinálok.
• Valahogy meg kell szereznem a nőt.
• A nők hülyék és vakok.
• Sosem találom meg a páromat.
• Sosem leszek boldog.
• Kicseszett velem az élet.
• Keményebbnek kell tűnnöm.
• Férfiasabbnak kell látszanom.
• A nők a macsókat szeretik.
• Macsónak kell lennem.

És még úgy is megnézheted az adott hiedelem alvilágát, hogy kicsit átfogalmazod a következő módon:

„Azért hagyott el a párom, mert…”

„Azért nem tudok meggyógyulni, mert…”

„Azért csak barátnak akarnak a nők, mert…”

Valószínűleg nagyon hasonló dolgokra fog így fény derülni, de elképzelhető, hogy új aspektusokra is rábukkansz.

Mindebből pedig teljesen nyilvánvaló, hogy miért is nem működik a pozitív gondolkodás, a pozitív megerősítések. Amíg nincs kihívást okozó helyzet az életemben, addig nyugodtan elvagyok azzal, hogy „Csodás életem van, csak pozitív dolgok történnek velem az életben, mindenki szeret engem”, stb. De ha beüt a ménkű, akkor felloccsan a szmötyi az alvilágból, mint azt a kedvenc kakikupacos és tejszínhabfújós hasonlatommal érzékeltetni szoktam. (A pozitív gondolkodásról, illetve a vonzás törvényéről itt rántom le a leplet: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/miert-is-nem-mukodik-vonzas-torvenye.html

És itt: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/pozitiv-gondolkodas-arnyoldalai.html)

Byron Katie Munka-módszerével megkérdőjelezheted a kupacocskádat alkotó hiedelmeket, és soha többé nem kell erőlködnöd azon, hogy valami jóra, pozitívra gondolj. Elég fárasztó tud ez lenni. Ha már Te is belefáradtál, tanuld meg a Munkát és végezd rendszeresen. Ha szeretnéd a módszert gyorsan, profin, kis csoportban, bensőséges, segítő légkörben megtanulni, várlak szeretettel egy ÖnMunka Alaptanfolyamon.

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam: 2012. január 14-15. Jelentkezési határidő: december 16. péntek

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

A Pozitív Gondolkodás Árnyoldalai

A mai cikket ugyanaz a szerző (Anando) jegyzi, akitől a múlt heti Miért nem működik a vonzás törvénye címűt fordítottam. (Ha nem olvastad volna, fontos: http://onmunka.blogspot.com/2011/04/miert-is-nem-mukodik-vonzas-torvenye.html)

További nagyon érdekes részleteket tudhatunk meg ebből a cikkből, miért is nem működik, illetve miért is érdemes csínján bánni a pozitív gondolkodással. A saját szavaimmal megfogalmazva: Miért is próbálkoznál a pozitív gondolkodással, ha semmire nem mész vele? Sőt, még mélyebbre nyomod magadban a kakit. Kedvenc hasonlatom még, hogy a pozitív gondolkodás olyan, mintha tejszínhabot nyomnál az életed folyamán felhalmozott kakikupacod tetejére, fincsi. Byron Katie Munka-módszerével kilapátolhatod a kakit, a tejszínhabra pedig már egyáltalán nem lesz szükséged.

Nézzük a cikket:

„A pozitív gondolkodás technikája nem fog lényegileg átformálni téged. Főként arról szól ugyanis, hogy „segítségével” elnyomod a személyiséged negatív aspektusait. Ez egy választáson alapuló módszer, ami nem lehet hasznára a tudatosságnak, sőt pontosan a tudatosság ellen hat. Mert a tudatosság mindig választásmentes.

A pozitív gondolkodás mindössze azt eredményezi, hogy a negatívumokat letunkolod a tudatalattiba, a tudatos elmét pedig pozitív gondolatokkal kondícionálod. A probléma az, hogy a tudatalatti sokkal erősebb, mint a tudatos elme. Lehet, hogy nem a régi formáiban fog felbukkanni az életedben, és biztos lehetsz benne, hogy új kifejezési módokat fog találni magának.

Ezért aztán a pozitív gondolkodás egy igen szegényes módszer, mely nélkülöz minden mélyebb megértést, és csak további téves elképzeléseket ültet el beléd saját magadról.

Az alapfilozófia az, hogy ha negatívan gondolkozol, akkor negatív dolgok fognak veled történni; ha azonban pozitívan gondolkodsz, akkor pozitívak. Amerikában nagyon népszerű ez a fajta irodalom és gondolkodásmód. A világ más tájain nem is tudott ennyire gyökeret verni – hisz oly gyerekes az egész. (Megj. Azért nálunk is rendesen elterjedt. Andi)

A „Gondolkodj gazdag módra és gazdagodj meg” szlogen egyszerűen hülyeség. Emellett pedig még ártalmas és veszélyes is. Az elmédben tárolt negatív hiedelmeket el kell engedni, nem pedig pozitív megerősítésekkel elnyomni. Olyan tudatosságot kell teremtened magadban, mely se nem pozitív, se nem negatív. Ez a tiszta tudat tulajdonsága. És ebben a tiszta tudati térben a legtermészetesebb és legboldogságosabb élet lesz a tiéd.

Amikor elnyomsz magadban egy negatív gondolatot, mert fájdalmat okoz fizikai szinten, akkor saját magadat csapod be. Például, ha valakire haragszol, de elnyomod a haragodat, és azon vagy, hogy ezt az energiát valami pozitívvá alakítsd – mondjuk szeretetteljes és könyörületes legyél vele, akkor még mélyebbre ásod magadat a trutyiban. Hisz, most már egy jó mélyre tuszkolt harag tombol benned; te mindössze a felszínét festetted más színűre. A felszínen mosolyoghatsz ugyan, a mosolyod azonban csak a szádra fog korlátozódni. Mindössze ajak-gyakorlatozást fogsz végezni, nem fog kapcsolódni hozzád, a szívedhez, a valódi lényedhez. A mosolyod és a szíved közé saját magad tettél be egy hatalmas kőtömböt – az éppen elnyomott negatív érzést.

És nem csupán egyetlen érzésről van szó; az életben negatív érzések tömkelege tör rád folyamatosan. Nem kedvelsz valakit, nem tetszenek bizonyos dolgok, nem vagy elégedett önmagaddal, vagy nincs ínyedre a helyzet, melyben épp találod magad. Mindez a szemét folymatosan halmozódik a tudatalattidban, a felszínen pedig megszületik a hipokrata, a megjátszás nagymestere, aki azt mondja: „Én mindenkit szeretek; a boldogság kulcsa a szeretet.” Kívülről szemlélve azonban semmi boldogságot nem látsz az illető életében. Hisz belül a poklok poklát tartja fent magában.

Az ilyen ember képes másokat átverni, és ha elég hosszú ideig gyakorolja mindezt, akkor saját magát is jól át fogja verni. Mindez azonban semmilyen változást nem hoz létre benne. Ez az élet elpocsékolása – ami pedig ennél jóval értékesebb, hiszen sosem fogod tudni újra élni.

A pozitív gondolkodás egyszerűen a megjátszás filozófiája – asszem, ez a kifejezés nagyon találó rá. Amikor épp sírhatnékod van, akkor danolászásra tanít. Valószínűleg képes vagy visszatartani a sírást, de ezek a megerőszakolt könnycseppek majd valamikor máshol ki fognak csordulni. Az elfojtásnak is vannak korlátai. A dal pedig, amit így énekeltél teljességgel jelentés nélküli; nem érezted át, nem a szívedből született. Mindent csupán azért tettél, mert a filozófiád arra utasít, hogy mindig a pozitívat válaszd.

Én teljességgel a pozitív gondolkodás ellen vagyok. Hatalmas meglepetésben lenne részed, ha megtapasztalnád a választás nélküli tudatosságot, melyben az életed valami olyasminek a kifejeződésévé válna, mely se nem pozitív, se nem negatív, hanem mindkettőnél „magasabb” szintű. Egzisztenciális, létezés szintű.” ( A Munka pedig elkerülhetetlenül ide visz el téged. – Andrea)

(szerző: Anando)

Ha szeretnéd Byron Katie Munka-Módszerét minicsoportban, hatékonyan, gyorsan, segítő légkörben elsajátítani, akkor szeretettel várlak a legközelebbi budapesti Alaptanfolyamon, május 14-15-én.  

Részletek itt:  http://kincsamivan.hu/programok.html

Miért borul meg a pozitív gondolkodás?

Még mindig arról a teljes félreértésről, ami a gondolatokat övezi. A Munka alapkiindulása, hogy az életben minden szenvedést megvizsgálatlan gondolataink okoznak, melyeket tudatosan vagy tudat alatt igaznak hiszünk, és fel sem merül bennünk, hogy ezeket a gondolatokat megkérdőjelezhetjük. Próbálunk „megszabadulni” a gondolatainktól, azt azonban senki nem tudja, hogyan is csináljuk ezt hatékonyan. Minél jobban szabadulnánk, ők annál jobban ragaszkodnak hozzánk. Vagyis, a probléma nem maga a gondolat, hanem az, ha elhisszük azt. Nem gondolni nem tudsz. Mire ezt eldöntöd, máris gondoltál. Pozitívan gondolni pedig megint csak nem tudsz egész addig, amíg a felhalmozott, életed során elhitt, mélyben hömpölygő gondolataidat meg nem kérdőjelezted. Nem átprogramozod, nem kiirtod őket, nem hóhér módjára pallossal csapsz le rájuk, hanem kíváncsian, nyitottan megvizsgálod őket a Négy kérdés és a Megfordítások segítségével. És akkor felenged mindaz a stressz, amit ezek az elhitt gondolatok okoznak az életedben, sőt, maga a gondolat is szépen elhagy. Hiszen, csak addig van rá szükséged, amíg fogalmad sincs arról, mi zajlik a mélyedben. Pont ő a Te Barátod, a hírnök, hogy "Hééé, itt vagyok, foglalkozzál már velem!!!" Amíg lenyomod, elhallgattadod, a szőnyeg alá söpröd, addig ő mindenféle módon hatni fog az életedre, hogy felhívja magára a figyelmedet. Az Önvizsgálat után pedig már nem lesz szükséged pozitív gondolkodásra; valami sokkal csodálatosabb történik az életedben, erőfeszítés-mentesen.

Még egy részlet Ray Katievel készített interjújából ebben a témában:

Ray: A tegnap esti előadás során elmagyaráztad, miért borul meg olyan könnyen a pozitív gondolkodás; mert az ember még mindig a gondolataira alapozza a jól-létét. Az olyan megerősítések alatt, mint „Szerethető, szerethető, szerethető vagyok”, a mélyben valami sokkal erősebb működik: „Nem vagyok szerethető.” Csak addig érzed jól magad a pozitív gondolkodásoddal, amíg el nem akadsz a jelzálog-fizetéssel, nem érkezik egy soron kívüli számla, vagy mikulás csomagot találsz a szélvédődön. „Még ekkor is szerethető vagy?”, tetted fel tegnap a kérdést.

Katie: Igen, ezt mondtam.

Ray: Vagyis a stresszes gondolataink megkérdőjelezése – az önvizsgálat – erősebben támogatja az örömünket, mint a kellemes gondolatok gondolása?

Katie: A stresszes gondolataink megvizsgálása megmutatja nekünk, hogy ezek a gondolatok nem igazak. És ha meglátjuk, hogy a stresszes gondolataink nem igazak – ha már elég mélyen és alaposan megkérdőjeleztük őket – akkor mi marad? Szeretet marad. Te maradsz, totális szeretetben önmagaddal, és egy olyan elmével, mely másokra is csak szeretetet képes kivetíteni.

         Nem tudod elhitetni magaddal, hogy szerethető vagy, bármennyire is próbálkozol, mert amikor slamasztikában vagy, akkor a valódi hiedelmeid emelkednek a felszínre, és letaszítják a trónról a pozitív gondolatokat, melyeket gondolni szeretnél. Vagyis, mondjuk, évek óta mondogatod magadnak, hogy „Szerethető vagyok, szerethető vagyok,” és erre a férjed a szemedben hazudik, az anyád randán viselkedik veled, na, ilyenkor a mélyben húzódó „Nem vagyok szerethető” felülírja az összes pozitív megerősítésedet.

Azt jelenítjük meg, amit valójában hiszünk. Amit hiszünk, azt látjuk. Tehát olyat nem láthatunk, amit nem hiszünk. Az emberek a pozitív megerősítések teremtő erejéről beszélnek. Mondogathatod, hogy „Autót akarok, autót akarok, autót akarok,” de ha az elméd rugója olyan gondolatokra jár, mint „Nem érdemlem meg, nem leszek képes fenntartani, sosem leszek sikeres” ha mindezek futnak az elmédben, akkor ezt fogod megjeleníteni, és ez irányítja az életedet. És amíg ezeket a gondolatokat hiszed, addig a pozitív gondolkodás nem elég erős ahhoz, hogy felülírja a negatív hiedelmeidet (bár előfordul, hogy bizonyos esetekben segít az emberen).

         Ha szeretnék valamit, akkor megyek és megszerzem. Közben megvizsgálom bármilyen hiedelmemet, mely megállíthat. És a vizsgálat során bölcsen értékelhetem azt, amim már így is van. Asszem, ez az igazi trükk: azt akarni, amid van, akár meg tudod szerezni a kocsit, akár nem. Igazából persze nem tudom, hogy ez-e a trükk. Amit azonban biztosan tudok az az, hogy a világ gyönyörű, és erre mindannyian képesek vagyunk ráébredni.

A Gondolat-Rasszizmusról

A gondolatoknak, főleg az ún. negatív gondolatoknak, nincs túl jó hírneve. Rengeteg hiedelemrendszert megtanulhatunk arról, hogyan is űzzük ki őket a fejünkből, mondván pl. hogy a negatív gondolatnak negatív a rezgése, ezáltal majd negatív történéseket fogunk "bevonzani" az életünkbe. Ezért aztán ezerrel próbálkozunk "pozitív" gondolatokat gondolni, mert akkor majd pozitív történések vonzódnak be az életünkbe. Ez neveztem én el a gondolattal való trükközésnek, Kedves Barátnőm pedig gondolat-rasszizmusnak. Küzdünk, küzdünk, bírkózunk, bírkózunk azokkal a fránya gondolatokkal, hátha egyszer majd csak pozitív gondolatok lesznek a fejünkben.

Hát, ez az elképzelés igencsak a felszínt kaparássza. Ráadásul ellenséget gyárt a világ legtermészetesebb jelenségéből, a gondolatból. Sőt, saját magamat is utálom, ha még mindig negatív gondolatokat találok a fejemben, mintha én tenném őket oda. És akkor még erősebben próbálkozom, hogy kitelepítsem őket onnan. Ez iszonyú fárasztó, teljességgel félreértett "technika", ráadásul félelem-alapú. Átmenetileg tud eredényeket hozni, de amíg ott a mélyben a tudatalattinkban felhalmozott hiedelemrendszer, amiről fogalmunk sincs, addig nagyrészt hiábavaló. Erre szoktam azt mondani, hogy tejszínhabot fújunk a kakikupac tetejére (elnézést). Ismerek olyan embereket, akik annyira utálják a hétköznapi életüket, és az abban szereplő gondolatokat, hogy egy tetszetős illúzióvilágot építettek a fejükben, és oda szöknek el a "szörnyű valóság" elől. Én is évekig haragudtam magamra a negatív gondolataim miatt, amikor is már annyira belefáradtam a velük való küzdésbe, hogy rám talált Byron Katie Munka-Módszere. Nézzük, mit mond Katie a gondolatokról. (És a legközelebbi blogbejegyzés a pozitív megerősítésekről fog szólni, kicsit bővebben.)

Hogyan tekints megértéssel a gondolataidra? 

A gondolat ártalmatlan, míg csak nem hiszünk neki. Nem a gondolataink, hanem a hozzájuk való ragaszkodásunk okozza a szenvedést. A gondolathoz való ragaszkodás azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a gondolat igaz, anélkül, hogy ezt megvizsgáltuk volna. A hiedelem egy olyan gondolatot jelent, amelyhez régóta ragaszkodunk, fenntartás nélkül elhisszük, sőt legtöbbször nem is vagyunk tudatában.

A legtöbben azonosulunk azzal a valakivel, akiről a gondolataink azt állítják, hogy „ez vagyok én”. Figyeld csak meg, hogyan is működik a lélegzésed! Észreveheted, hogy nem is te lélegzel – lélegeztetve vagy. A gondolkodással, a gondolatokkal ugyanez a helyzet. A gondolatok csak úgy megjelennek. Kilépnek a semmiből és visszamennek a semmibe, mint ahogy a felhők mozognak az üres égbolton. Azért jönnek, hogy áthaladjanak, nem pedig azért, hogy maradjanak. Nincs bennük semmi „káros”, míg igaznak nem hisszük őket, és nem kezdünk el hozzájuk ragaszkodni.

Soha még senki nem volt képes arra, hogy kontrollálja a gondolatait, még akkor sem, ha vannak emberek, akik történeteket mesélnek róla, hogyan sikerült ez nekik. Ha nem megszabadulni próbálsz a gondolataidtól, hanem megértéssel és kíváncsisággal fordulsz feléjük, akkor ők hagynak el téged.

A gondolatok olyanok, mint a szellő, mint a levelek a fákon, mint az esőcseppek hullása. Feltűnnek, megjelennek – és ha megvizsgáljuk őket, megbarátkozhatunk velük. Veszekednél egy esőcseppel? Egy esőcseppben nincs semmi személyes, és ugyanígy, nincs semmi személyes a gondolatokban sem. Ha újra felbukkan egy egykor fájdalmas elképzelés a fejedben, melyet már megértéssel megvizsgáltál, akkor már legfeljebb érdekesnek fogod találni. Ami korábban rémálom volt, most már csak érdekes. A legközelebbi alkalommal, ha felbukkan, lehet, hogy már inkább mulatságosnak találod. Végül tán észre sem fogod venni. Ez az ereje annak, ha szereted, ami van.