Pirikém – Barátságról, Közös Útról, Életről

Andikám!

Egy egész életre tekintek picit vissza, amikor írom ezt a levelet. Kb. huszonöt évet töltöttem el a legkülönbözőbb „alternatív” dolgokkal való foglalkozással. Személyiségfejlesztő tréningek, asztrológia, önismeret, alternatív gyógymódok, Tarot, Feng Shui, varázslások, csillagközi lények… sorolhatnám, tudod jól.  Mindből kivettem azt, ami jó volt nekem, de ánblokk, igazából nem lettem se boldogabb, se elégedettebb. Mindig vezérelt az, hogy nekem jobbnak, tudatosabbnak, ilyennek olyannak kéne lennem, és hát még nem vagyok az! Hűha, húzzunk bele! Ezzel persze ügyesen újra és újra termeltem a rossz közérzetemet.

Tavaly áprilisban, mikor először találkoztam a Munkával az alaptanfolyamon, azonnal szétütött! Minden megkérdőjeleződött, mindent eldobtam, és totál hátat fordítottam az addigi „20 centivel a föld fölött járás”-nak. Csodálatos volt, mert megnyugtatott! Ez persze nem zárja ki azt, hogy soha többé ne lépjek fel 20 centire, de a Munka segített megértenem és (mi több!) élnem azt a „balanszot”, ami egy jó közérzethez okvetlenül kell ezen a bolygón.

Nem szépítem, nem csinálom minden nap a Munkát  - a tradicionális értelemben. Mégis, mióta találkoztam vele, mintha valahogy a Munka találna meg engem! A legváltozatosabb formákban, nap, mint nap! Például a kínlódás a nem diagnosztizált betegség miatt, fizikai fájdalmak, vagy összetűzések során. Roppant érdekes, ahogy a figyelmem állandóan ott van azon, hogy mi történik, hogy reagálok, mit érzek, honnan jönnek a meggyőződések. (Na, jó, majdnem  állandóan…) Azt hittem, hogy a 100%-os tudatosság rettentő fárasztó, de most állapítom meg, hogy úgy tűnik, mégsem az!

Komolyan mondom, tiszta csoda ez, amik ennek kapcsán történnek!

Ne legyen meglepődés, kommunikációs tréningen is voltam már vagy fél tucaton. Ám ez a múlt szombati Kommunikációs Napod, ez szééééétütött! Ezt a témát is végre egy teljesen új szemszögből tudtam látni, és emiatt úgy érzem, sokkal könnyedebben, emberségesen fogom fogadni például a rólam szóló kritikákat.

Volt egy olyan átütő, döbbenetes felismerésem, hogy a megkönnyebbüléstől röhögő görcsöt kaptam! Ezt figyeld! Anyukámmal igen viharos volt a kapcsolatom egész életemben. (Tegye fel a kezét, akinek mindig minden simán ment az anyukájával!... Jé, de kevés!:) Én győzködtem, ő csesztetett. Leginkább a családi összetartás ingerelt engem, nálunk ugyanis szinte két-háromheti rendszerességgel vannak ilyenek. Jó, nem mondom, pia akadt elég :), de mégis. Anyám mindig szétszervezte az agyát, hogy olyan időpontot találjon, ami mindenkinek jó. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor olyan időponttal állt elő, amire nekem már elkötelezettségem volt. Hát nem képes volt átszervezni a 15 embert máskorra, hogy én is ott lehessek!!! Ezért nagyon utáltam. Sokszor csak egyszerűen nem volt kedvem, de ezt nem fogadta el. Vagy látszólag elfogadta, majd kétnaponta hívott, hogy „mi újság”. Előbb- utóbb beadtam a derekamat, és utáltam érte magamat és őt, hogy mért nem maradhatok távol, csak úgy? Ezen a témán dolgoztam szombati tréningen a partneremmel, Andrissal. Majd kicsit később következett egy megosztás, amiben azon morfondíroztam a többiek előtt, hogy ha én bármilyen társaságban vagyok, a vicces, de picit agresszív kommunikációt azért alkalmazom, hogy mindenkit bevonjak a körbe és mindenki jól érezze magát. Erre Andris odasúgja nekem: „Anyukád is mindig megpróbálja összetartani a bandát.”  És Bááááááng!  Még jó, hogy meghallottam a suttogását! Csuda dolog volt rálátni, hogy ugyanazt csinálom, mint az anyukám, csak ződ-sárgába'. Még ilyet!

Következmények: (vagy ki tudja mi)

1. Tiszta Kommunikáció tréning utáni másnap felhív anyám, átmegyek-e? Hát, mondom, nem megyek ma, anyukám, ezért és azért. Jó, és mit csinálsz? Ezt-azt, itthon. Jól van, akkor csak csináld. ( Hmmm???)

2. Kb. egy óra múlva megszólal a kapucsengő. Tudnod kell, hogy hozzám senki nem jön váratlanul, nem szeretem. Beleszólok a kaputelefonba: Anyukám?  Ismeretlen női hang: Nem, jó napot kívánok, egy csomagot hoztam, beengedne?  Hááát, igen. Majd beléptem a konyhába, és elgondolkodtam, hogy ki a fütty szállít ki vasárnap csomagot? Na, mondom, itt turpisság lesz. Hát, kiderült, hogy a sógornőm volt, (igen, becuppantottam az elváltoztatott hangját),  és hozott  nekem egy vadiúj gyümölcscentrifugát!  Hmmmm.... ez az a sógornőm, akit épp elkönyveltem magamban pár hónapja, hogy ő olyan, amilyen. És őt kértem meg pár napja, hogy hadd menjek át hozzájuk céklát facsarni, de végül lemondtam. Hoppá! Ugyan az öcsém és a szüleim dobták össze a szajréra valót, de az ötlet TŐLE indult el, hiszen csak vele beszéltem erről! A felfedezés, hogy tőle elindult egy ilyen, meghökkentett és olyan melegség járta át a szívemet, hogy Istenem! Nem tudom, mikor örültem utoljára ajándéknak ennyire, és a valódi ajándék ugyebár nem a centrifuga volt.

3. Ő elrohant. Fél óra múlva megint csöngetnek. Ezúttal a szüleim voltak azok! Ritkán jönnek  - nehéz a három emelet gyalog - és különösen megörültem nekik! Elmeséltem a felismerésemet, és elmondtam anyámnak, mennyire másképp látom őt és a „viselt dolgait”, és hálát adok amiért ők vannak nekem, és most már megértettem végre, hogy mennyire szeretnek és szerettek mindig is! Láttad volna anyám arcán a boldogságot! És apám arcán a megkönnyebbülés mosolyait! Esküszöm, ezért érdemes volt megszületnem! ( Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogom hozzá vágni a tulipánnal teli poharat a jövőben, ha úgy hozza a sors :).

4. És akkor még ma is történt valami, ezt nem hiszed el!  Nincs vége a jónak, ha egyszer elkezdődik! Be kellett szaladnom délután a Klinikára. Leparkolok a Szentkirályi utcában, megyek a parkolóórához.  Egy nő küszködik, hogy erőltessen be a gépbe mintegy ötvenezer forintot tízesekben, mögötte vár egy férfi, én lettem a harmadik. Ott kezdődik, hogy egy parkolóóránál  hogy lehet ekkora tömeg???!!! A nő meg elöl csak bénázik. Hurrá.  Egyszer csak jön egy idősebb asszony, kinyitja a parkolóóra melletti kocsit, benyúl a parkolócéduláért, majd pici tétovázás után rám néz : „Jó ez magának, mert akkor odaadom, van még rajta idő”.  "Ó,mondom, jaj de jó, tessék, mennyit adjak érte?"  Azt mondja: "Semmit, vigye csak! "  Most mondd meg!  Egy ajándék! Hát nem egy csoda? Nagy örömmel elhúztam a kocsimhoz, majd még egyszer integettünk egymásnak egy nagyot, mikor ő kiállt.

5. Hétfőn este egy régi barátom által tartott meditációra mentem. Nem vagyok az a meditálós típus, ezt ő is tudta. De a kedvéért elmentem. Lement a medi, okés, megosztottam, mit éltem meg. Erre ő rám néz: „De jó, hát te azt mondtad, hogy nem tudsz meditálni, és mégis...”  „Hááát - ezt figyeld! - nem is tudom, hogy tudok -e!”  Nagyon megnyugtató és érdekes érzés volt az igazat mondani, és nem okoskodni, hogy na, tényleg. Mer' mi is az a meditáció, vazzeg? :)

6. Valamit még szeretnék elmondani. És csendesen teszem, alázatban; szemem lesütve, fejem lehajtva. Mi már ismerjük egymást 2009 óta. Ezen a szombati tréningen jött el mégis egy olyan  rövid pillanat, amikor úgy láttalak Téged, mint azelőtt soha. Megláttam a nagyszerűségedet és a csodádat abban, ahogyan ezt a Munkával való foglalkozást csinálod. Szíven ütött a felismerés, hogy ez a kis nő micsoda erővel, micsoda erőfeszítéssel és áldozattal munkálkodik azon, hogy másoknak jobb legyen. Hogy én ezt nem is értettem, nem is értékeltem eddig. És ez most átért hozzám végre, rám nehezedett a lehetséges legjobb értelemben. Néztelek, ahogy szeretetteljesen ragyogtál ott a széken és én is elkezdtem ragyogni, hogy ezt láthatom! Hálát adtam azért, hogy  vagy, hogy ezt  felvállaltad, csinálod, és hogy ez micsoda kincs nekem. Közhelyszerűen hangzik, mégis, csak így egyszerűen: Köszönöm, Andikám.

Biztos még legalább még ötven oldalt tudnék írni a megéléseimről, de asszem, ez a levél  már önmagában is túllő a blog keretein. Úgyhogy inkább  kikapcsolom magam mára, mint C3PO a Csillagok Háborújából az olajfürdő után, te meg szerkessz.

Jut eszembe, olvastam a mai blogbejegyzést, ÖnMunkás társunk előtt leakalap, hogy erre rá tudott látni és felvállalja. (Szégyellem magam… http://onmunka.blogspot.com/2011/04/szegyellem-magam-es-el-kell-tunnom-mert.html ) Úgy érzem, hogy ezek az események bombarobbanásszerűen fognak kihatni az ő egyre napfényesebb saját útján! Nagyon törtet a csaj!  Fiűfitty!

Csók, Pirikém

„Mindent Odaadsz…”

A címben szereplő mondat írásom keletkezése előtt egy órával hangzott el egy telefonbeszélgetésben, melyet egy Drága Barátnővel folytattam, aki szintén jó ideje végzi a Munkát. Arról beszélgettünk, miért is lehet az, hogy nagyon kevesen jelentkeznek az (Ön)Munka tanfolyamokra.

Az egyik ok az lehet, amit én úgy hívok, hogy „tele van a padlás”. Ezo-spiri-önismereti-személyiségfejlesztő iparban élünk, dömping van könyvekből, tanfolyamokból, módszerekből, melyek mind egy jobb életet ígérnek. Mi pedig megvesszük őket, próbálkozunk, próbáljuk alkalmazni a tanultakat az életünkre, majd megyünk a következő tanfolyamra, hátha majd végre az megadja a választ minden kérdésünkre, és megvált minket a szenvedéstől. Aztán lassan belefáradunk, mert olyan nagyon semmi nem változott. Kiürült a zsebünk, elfogyott a hitünk és a lelkesedésünk. És akkor minek is menjünk el egy újabb tanfolyamra? Biztos úgysem történik semmi más ott sem.

Emellett, egy másik lehetséges ok, amit már néhányszor megállapítottunk az az, hogy ez a módszer a Bevállalósoké. Természetesen ez is csak egy hiedelem, mint minden más, és vannak példák erre is, meg az ellenkezőjére is. Tapasztalatom szerint Bevállalósnak olyan értelemben kell lenni, hogy hajlandó legyél megnyitni az elmédet, vagyis MINDENT megkérdőjelezni, amit eddig tudtál, mindent, amit eddig magadról, másokról, és a világról gondoltál. Erre sokan nem állnak még készen. Azt hiszed, elveszítesz valamit, és majd nem tudsz mibe kapaszkodni. Mert úgy gondoljuk, hogy nem tudunk kapaszkodók nélkül élni. Hogy mindig tudnunk kell, kontrollálnunk kell, megelőznünk kell, stratégiát gyártanunk kell. És ez teljesen érthető, hisz egészen addig, amíg elhisszük, hogy azok vagyunk, akinek gondoljuk magunkat, nincs igazán választási lehetőségünk.

         Akinek gondolod magadat, másokat, és a világodat, az biztos pont számodra, legyen az bármennyire fájdalmas is. Megszoktad. El sem tudod képzelni, hogy Te nem az az áldozat vagy, akin mások áttipornak. El sem tudod képzelni, hogy a párod nem az az okostojás, akinek Te látod. El sem tudod képzelni, hogy a világ nem olyan kegyetlen hely, amilyennek megismerted. Mert ki lennél Te akkor, ha kiderülne, hogy mindez nem igaz??? Ez az, amit nem nagy eséllyel tapasztalhatsz meg, amíg ragaszkodsz ezekhez a történetekhez.

         A következő ok a Barátnő szerint - és ez indított ennek a bejegyzésnek a megírására -, az hogy „Mindent odaadsz.” Mármint én: itt a blogon és a honlapomon. Szerinte emiatt nincs szüksége az embereknek már a tanfolyamra. Elmondtam neki, hogy pont ez a célom ezzel a bloggal. Hogy MINDENT megkapj, amire szükséged van ahhoz, hogy akár egyedül is eljuss oda, ahova vágysz. Egy olyan egyszerű módszerrel, mint a Munka. Ha alaposan átolvasod a blogot és a honlapot, rengeteg háttérinfót, példát, esettanulmányt, és persze a szükséges feladatlapokat is megtalálod. Nincs más dolgod, mint nekiállni. Én is teljesen egyedül tanultam meg a Munkát. Aztán mentem el Byron Katie School-jába. Ahol azért rengeteget tanultam még a módszerről, és elköteleződtem a Munka továbbadása mellett. Ennek fő formája az információ átadása, az angol nyelvű anyagok magyarra fordítása, és megosztása. Azt szeretném, ha mások is megélhetnék, milyen egyszerű is a magunkhoz vezető út, és ha megtanulták a Munkát, akkor máris tudják a barátaikkal, családtagjaikkal csinálni, és így terjed ez szépen. És akkor valami megváltozik…

Ha pedig Te úgy döntesz, hogy szeretnéd támogató környezetben, profi segítővel megtanulni a Munkát, vagy épp egyedül nem mersz nekiállni, akkor gyere el egy ÖnMunka Alaptanfolyamra. Én a teljes nyitottság, az őszinte információközlés, és a megosztás elkötelezettje vagyok. Nem kívánok manipulálni, csavaros marketing-trükköket bevetni, zengzetes ígéreteket tenni, hogy elcsábítsalak egy tanfolyamra. Pedig az elmúlt években sok ügyességet tanultam erről, mert érdekelt, hogyan vagyunk manipulálva.  Bevethetném a hipnotikus reklámszöveg-írásról tanult fortélyokat. Választhatnám azt az utat, hogy vonzó tanfolyamcímekkel elhúzom előtted a mézesmadzagot, és azt mondom, hogy 1-2 nap alatt megfordul Veled a világ: gazdag, sikeres, örökké fiatal, karcsú, önbizalomtól duzzadó, ellenállhatatlan, és mindentudó leszel.

Nemrégiben olvastam egy olyan tanfolyami reklámot, mely azt állította, hogy ha részt veszel az 1 napos (kb összesen 6 órás) tanfolyamon, persze jó sok pénzért, akkor, idézem: „Csak a személyid marad a régi!” Nem azt állítom, hogy egy ilyen tanfolyamnak nem lehet elképesztő hatása, minden bizonnyal megéri azt a pénzt. Lehet, hogy pont azért, mert úgy érzed, hogy ennyi pénzért már komolyan veszed, és van 2 olyan dolog, ami „betalál” nálad, és repülőrajtot veszel. Többen javasolták, hogy adjam drágábban a tréningeket. Nem szeretném. Én minél több ember számára kívánom elérhetővé tenni a Munkát, szeretettel és odafigyeléssel átadni Neked. Ha nincs pénzed, akkor is. Kérlek, hogy ha érdekel a Munka, de épp még ennyit sem tudsz kifizetni, jelentkezz nálam, biztos találunk megoldást.

Van itt még egy potenciálisan gátló tényező, mely sokakat elriaszt: az, hogy csoportban kell dolgozni. Szeretnélek megnyugtatni, hogy ha Te nem kívánod magadat „kiadni”, félsz mások előtt beszélni, akkor senki nem fog erre kényszeríteni. A tréningeken csoportban és párban is dolgozunk, a csoportos munka során szabadon megválaszthatod, hogy nyilatkozol-e vagy sem. Az ÖnMunka tréningek amúgy nem arról szólnak, hogy tocsogunk a történeteinkben; pont ellenkezőleg: megszabadulunk tőlük. Mégpedig a Munka 4 kérdése és a Megfordítások segítségével. Összesen ezekre a kérdésekre kell válaszolnod, majd megfordítani a vizsgált állításodat, és példákat keresni a hétköznapi életedből. A válaszadást végső esetben fejben is elvégezheted, és bólintasz, amikor megkaptad a válaszodat magadtól. A párod (Facilitátor-Segítő) feladata összesen annyi, hogy kérdéseket tegyen fel neked, és rád figyeljen. Aztán pedig szerepet cseréltek, és Te leszel a kérdésfeltevő. Ilyen egyszerű az egész. Addig mész el, annyira nyílsz meg, amennyire megengeded magadnak; más úgysem történhetne.

Végezetül, egy rövid összefoglaló arról, hogy Mi az (Ön)Munka, illetve Mi NEM Az (Ön)Munka:

Mi IGEN az (Ön)Munka? Egy teljesen újszerű, egyedülálló eszköz. Életed minőségében RADIKÁLIS változásokat hozó, a világon már százezrek által művelt és megélt gyakorlatias Önvizsgálati módszer. A Munka félelmeid gyengéd, fokozatos érvénytelenítése, hiedelemrendszered, szűrőid VÉGLEGES visszabontása, a nyitott elme módszere.

Kiknél tud gyorsan működni a Munka? A Munka a türelmeseké, a megengedőké, a befogadóké, a kíváncsi bevállalósoké, a valódi változást akaróké, az áldozati szerepet abbahagyni akaróké.

Mi NEM az (Ön)Munka? Az (Ön)Munka NEM a pozitív gondolkodásról, NEM a ma olyannyira divatos "tudatos teremtésről", és NEM gondolataid "elengedéséről" és manipulálásáról szól. NEM egy újabb ezoterikus hitrendszer. Sőt, nagyon mélyen megérteti Veled, hogy miért is nem működnek ezek, miért is nem lehet a gondolataidat csak úgy elengedni, vagy máshogy gondolni.

Byron Katie MunkaMódszere NEM a "mindentudók", a kételkedők, és a türelmetlenek útja, és Nem egy újabb mézesmadzag. NEM a változtatni nem akaróké, és NEM az áldozati szerepet fenntartani kívánóké. (Viszont az ilyen embereken is tud segíteni, mert elég könnyen rést üt a védelmi pajzson.)

„A Munka mindig kevesebb történetet hagy meg neked. Ki lennél a történeted nélkül? Sosem tudhatod, amíg nem végzed el az Önvizsgálatot. Nincs olyan történet, mely Te lennél, és nincs olyan, mely hozzád vezetne el. Minden történet elvezet saját magadtól – elszigetel attól, aki valójában vagy. Fordítsd meg; csináld vissza. Ha egyszer elhitted, képes vagy újra nem elhinni is. Te az vagy, aki a történetek előtt létezik. Te az vagy, aki akkor marad, ha a történet megértésre talál.”(Byron Katie)

Ennek a blogbejegyzésnek a kapcsán most péntekig, azaz november 5-ig szeretném meghosszabbítani a november 13. és 14. ÖnMunka Alaptanfolyam és Pénz, Munka,Üzlet (PMÜ) Tréning koránkelő kedvezményét. Az Alaptanfolyam természetesen önállóan is elvégezhető, a PMÜ előfeltétele az Alaptanfolyam. Ha legkésőbb pénteken átutalod a tanfolyami előleget, akkor az Alaptanfolyamot bruttó 11.500 forintért, a PMÜ Tréninget szintén bruttó 11.500 forintért végezheted el. Ha mindkét napra eljössz, akkor ez összesen bruttó 19.900 forintodba kerül.

Ha az Alaptanfolyamra 3 embert hozol magaddal, Te ingyen vehetsz részt. Ez a kedvezmény a PMÜ napra nem érvényes. És kérlek, ha pénzügyi problémáid vannak, akkor is keress bizalommal, megbeszéljük, miként lehetséges a részvételed.

További részletek: http://kincsamivan.hu/programok.html