A következő címkéjű bejegyzések mutatása: abbahagyni a szenvedést. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: abbahagyni a szenvedést. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 10., hétfő

HOGYAN HAGYD ABBA A SZENVEDÉST: KÉRDŐJELEZD MEG! - 1-napos Workshop a MagNet Házban: Byron Katie Munka-módszere, május 10.



HOGYAN HAGYD ABBA A SZENVEDÉST: KÉRDŐJELEZD MEG! - 1-napos Workshop a MagNet Házban: Byron Katie Munka-módszere, május 10.

A résztvevők száma limitált, jelenleg már csak várólistára tudsz jelentkezni.

Jó négy éve, egyik napról a másikra költözött be az életembe Byron Katie Munka-módszere. Egy csapásra beleszerettem, megéreztem elképesztő erejét, megláttam a benne rejlő lehetőségeket arra, hogy a szenvedést tényleg abba lehet hagyni. Mintha nekem találták volna ki, annyira „ráállt” az agyam. Hosszú hónapokon át, napi tizenórákat csak ezzel foglalkoztam, hallgattam, néztem, olvastam, szorgosan önvizsgáltam, és hamarosan elkezdtem baráti körben is megismertetni Katie Munka-módszerét. 2010 őszén, a School elvégzése után elindítottam az ÖnMunka blogot, ahol mára majdnem 400 bejegyzést készítettem a témában, rengeteg cikket fordítottam, videókat feliratoztam, megosztottam a saját és mások Munka megtapasztalásait.

Rövid bemutató videó Byron Katie-től:




Aztán szépen fokozatosan elindultak a Munka Alaptanfolyamok, majd az erre épülő tematikus tréningek. Jöttek az emberek, sokan közülük mélyen elkötelezetté váltak a Munka iránt, többük mostanra kollégám ebben a szép „ügyben”. Csodás emberekkel találkozhattam így, rengeteg ajándékot kaptam az élettől az önvizsgálatokon keresztül. Az évek során több száz emberrel végeztem el ezernyi órányi önvizsgálatot, újra és újra megtapasztalva a Munka erejét, ha nyitott elmére talál. Újra és újra meglátva, hogy a szenvedésünk tényleg egyik pillanatról a másikra válik köddé, ha valóban kíváncsian, őszintén, elvárások, elképzelések nélkül engedjük be magunkat ebbe a mélyen megindító, sokszor felkavaró folyamatba. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi emberrel lehettem ott, amikor megengedődik számukra, hogy évtizedes szenvedés-történeteken lássanak át.

„Rájöttem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, és amikor nem hittem el őket, nem szenvedtem többé. És ez minden emberre ugyanúgy igaz! A szabadság ennyire egyszerű! Rájöttem, hogy a szenvedés szabadon választható. Boldogságra találtam magamban, ami azóta sem tűnt el, egyetlen pillanatra sem!” (Byron Katie)

Akik régebb óta követitek az ÖnMunka blogot és az ÖnMunka sorsát, tudjátok, hogy majd’ 2 éve egy újabb módszer, Scott Kiloby Élő Önvizsgálatai is beépült az önvizsgálati tárházunkba. A Scott-féle önvizsgálatok rendszeres végzése a Munka önvizsgálatokat is mélyíti, a két módszer csodásan kiegészíti egymást. Én pedig töretlen lelkesedéssel és mára egy bővülő létszámú Élő Önvizsgálatok facilitátor csapattal végzem a munkámat, akik mind képzettek és gyakorlottak a Munkában is. Célunk, hogy ezek a mélyen felszabadító önvizsgálatok minél több emberhez eljussanak, minél többen legyenek képesek önállóan is végezni az Ön-Munkájukat, és örömmel, szeretettel teli életet élni.

Ezzel a háttérrel szeretném figyelmetekbe ajánlani eddigi legnagyobb szabású rendezvényünket, mely 2014. május 10-én kerül megrendezésre a MagNet Ház nagytermében. (Vedd figyelembe, hogy ez egy szombati munkanap, ezt a terem lefoglalásakor még nem tudtuk.) Ez egy egynapos Byron Katie Munka-módszere Workshop, melyre szeretettel látunk akkor, ha még ismeretlen számodra ez az önvizsgálat, ha már olvastál róla valahol, ha már láttál akár videókat is, de még „élőben” sosem tapasztaltad meg. És akkor is szeretettel várunk, ha már végeztél Munka Alaptanfolyamot, és egyszerűen csak szeretnél velünk tölteni egy napot, mélyen elmélyülve magadban. Mindig nagyon különleges, támogató légkör alakul ki, amikor sok nyitott „megkérdőjelező” kerül össze egy légtérben. J

"Olyan sok ezo könyvet szöveget, személyiségfejlesztő gondolatokat olvastam és tettem már magamévá életemben, de valójában gyakorlati, kézzelfogható módszert arra, hogy a lelki békét megtaláljam, egyik sem adott. Még 2008-ban hallottam először Byron Katie-ről, a Munkáról, és számos hiedelmemet sikerült egyedül is felszámolnom. Átütő változást mégis a tanfolyam elvégzése utáni időszak hozott az életembe. Most már tudom, a boldogság legfőbb akadályai mi magunk vagyunk, saját magunkat akadályozzuk. Sőt, nem is mi gondolkodunk, hanem gondolkodtatva vagyunk, ez a felismerés pedig óriási felszabadultságot ad, ha mélyen megéli az ember. Ez a módszer olyan eszközt adnak a kezedbe, amit bármikor egyedül is használhatsz." (M.M.)

A nap során megismerkedünk a Munka alapfogásaival, meglátjuk, mi mindenre is lehet használni, megtanuljuk az Ítélkezőlap hatékony kitöltését, és ún. frontális munkát fogok végezni néhány bátor résztvevővel, akik vállalják, hogy ennyi ember előtt engedjék bele magukat a Munka-önvizsgálatba az én vezetésemmel és segítségemmel. Szeretném, ha a résztvevők megtapasztalhatnák, hogy mennyire hasonlók vagyunk, és hogy tényleg „nincsenek új történetek”, ahogy Katie mondja. Mindet újrahasznosítjuk, és generációról-generációra tovább adjuk, így örökítve át a szenvedést is a következő nemzedékekre. A Munka csodás eszköz arra, hogy mindez megváltozzon. Először belül, önmagunkban, aztán kívül is.


Részvételi díj azok számára, akik már részt vettek Alapcsomagon: 5.000 Ft
Részvételi díj azok számára, akik még nem voltak Alapcsomagon: 10.000 Ft


Időpont: 2014. május 10. szombat, 9.45 – 18.15 óráig (egyórás ebédszünettel) (Vedd figyelembe, hogy ez egy szombati munkanap, ezt a terem lefoglalásakor még nem tudtuk.) 

Jelentkezés kizárólag emailben, telefonszám megadásával: andi.oravecz@gmail.com

Fizetés banki átutalással. A számlaszámot a jelentkezést visszaigazoló emailben kapod meg. A befizetésről alanyi áfa-mentes számla kerül kiállításra, Tanfolyami oktatás címén. Jelentkezésed a befizetéssel válik véglegessé.


Helyszín: MagNet Ház, Juhar terem, Andrássy út 98.

A résztvevők száma limitált, ha szeretnél velünk lenni ezen a napon, május 6-ig biztosítsd a helyedet.

Szombati munkanap lévén a parkolás fizetős, normál árfekvésű. A kisföldalattiról (M1) a Kodály körönd vagy Bajza utcai megállónál érdemes kiszállni.

Ebédelni a MagNet Ház éttermében és büféjében is lehet, ez az egyórás ebédszünetbe belefér. És hazai hideg élelemmel is megoldhatod az étkezésedet. J

Ha új vagy a Munkában, és szeretnél a workshop után részt venni a magyar ÖnMunkás csoport támogató életében, lehetőséget szeretnénk adni számodra, hogy 2 kedvezményes egyéni konzultációval Alapcsomaggá egészítsd ki ezt az egynapos programot. Az egyéni konzultációkat akkreditált Élő Önvizsgálatok facilitátorokkal végezheted el, ezt főként skype-on szoktuk csinálni, ami az egész világon bevett forma az önvizsgálatokban. A 2 X másfél órás konzultáció kedvezményes ára 15.000Ft. Az egyéni konzultáció ára az egyéni facilitátornak fizetendő, ha szeretnéd igénybe venni, a jelentkezéseddel együtt jelezd ezt felém.

A rendezvény előtt kb. egy héttel még egy információs-emlékeztető emailt fogok küldeni Neked.


Várlak, várunk szeretettel.

"A Munka a világ összes szenvedését és erőszakát okozó gondolatok beazonosításának és megvizsgálásának módszere. Bárki képes elvégezni, akinek nyitott az elméje. Egyszerű, radikális és hatásos, és olyan szabad, örömteli élethez vezet el minket, melyről sokunk még csak álmodni sem mer. Nincs szükség hozzá vallási, spirituális vagy intellektuális felkészültségre, hitre, vagy pszichológiai alkalmasságra – mindössze arra a vágyra, hogy megismerd azt az igazságot, mely mindig ott van benned." (Byron Katie)


2012. február 16., csütörtök

Segítség! Erőszakos, Rossz Ember Vagyok!


„A cselekedeteid a saját megvizsgálatlan gondolataidból fakadnak. Amikor pedig megkérdőjelezed a gondolataidat, a viselkedésed automatikusan változik, anélkül, hogy kontrollálnod kéne magadat.” (Byron Katie)

Egy újabb segítségkérő levelet fordítottam Byron Katie legfrissebb hírleveléből:

Drága Katie!

Szégyenkezve írom ezeket a sorokat, mert az én problémám nem az, hogy mások bánnak velem rosszul, hanem, hogy én bántok másokat.

Legdrágább Louis!

Értelek, és szeretném, hogy tudd, hogy ezen addig nem is lehet változtatni, amíg elhiszed a stresszes gondolataidat. Amikor elhisszük, amit gondolunk, akkor ebből az összezavarodottságból fakadnak a cselekedeteink. De ha megvizsgálod ezeket a fájdalmas gondolatokat, akkor azok elveszítik az erejüket, és kedvesebb viselkedési formák bukkannak fel előtted; a cselekedeteid automatikusan változnak meg.

Próbálom megérteni magamat, figyelni, hogyan is történik ez az egész, de bármennyire látom is, mennyire nem helyesen cselekszem, mégsem tudom másképp. Leginkább azt hiszem magamról, hogy egyszerűen rossz ember vagyok, és semmit sem tehetek ez ellen.

Senki sem bántana egy másik emberi lényt, ha nem lenne összezavarodva. Az összezavarodottság pedig a magunkról, másokról és a világról elhitt stresszes gondolatokból fakad. Az összezavarodottság az egyetlen szenvedés ezen a bolygón (vagy bármelyik más bolygón is).

Rengeteg negatív jellemvonásom van. És mindig azokat bántom, akiket szeretek, és akik engem szeretnek. Az is eszembe jutott már, hogy megszállott vagyok, és eljátszottam a boszorkányűzés gondolatával. Irányítottnak, tehetetlennek, elkeseredettnek érzem magam. És ez mindig is így volt, ameddig csak visszaemlékszem.

Leírtad már a stresszes gondolataidat és elvégezted velük a Munkát? A honlapomon megtalálod az ingyenes Segélyvonalat, sokan találtak már megnyugvást a képzett facilitátorainkkal végzett önvizsgálat után. A honlapon megtalálod az Akkreditált Facilitátorok listáját is.

Értéktelen ember lett belőlem, mert… Nem is tudom, miért. Fiatalabb koromban még nem tűnt fel, mennyire rossz ember is vagyok. Hogy mennyire önző és énközpontú vagyok. Amikor pedig elkezdtem vizsgálgatni magamat, csak csúnyát és rosszat találtam. Amit meg akarok tenni, azt nem teszem, amit pedig nem akarok megtenni, pont azt teszem meg. Micsoda elkorcsosult ember is vagyok én! Hát, így érzem magam. Szeretnék jó lenni, de hát hogyan javíthatja meg magát valaki, aki rossz?

Egyszerűen. Úgy, hogy: Ítéld meg a felebarátodat, írd le, tedd fel a négy kérdést és fordítsd meg. A leveled hemzseg a megkérdőjelezetlen ítéletektől. Például: „Rossz ember vagyok”, „Amit meg akarok tenni, azt nem teszem”, „Sosem leszek képes megváltozni”. Elképednél, micsoda igazságokat fedezhetnél fel, ha őszintén megkérdőjeleznéd az ilyen gondolataidat! És szeretném megkérni a Munka-facilitátorokat világszerte, hogy ennek a hírlevélnek a segítségével osszák meg veled a saját megMunkázott hiedelmeiket és megtapasztalásaikat. Nem vagy egyedül, Angyalom!

Hogyan képes egy eltörött dolog megjavítani saját magát? Hogyan képes egy elromlott szív tisztán meglátni, mi a helyes, és hogyan képes jót cselekedni annak ellenére, hogy rosszként ismeri magát?

Már százezrek tették meg ezt a Munka segítségével – sokuk még nálad is rosszabbnak gondolta magát. Elítélt gyilkosok, erőszaktevők, vagy a Ruandában népirtást elkövető hutuk, és még folytathatnánk. A cselekedeteid a saját megvizsgálatlan gondolataidból fakadnak. Amikor pedig megkérdőjelezed a gondolataidat, a viselkedésed automatikusan változik, anélkül, hogy kontrollálnod kéne magadat.

Olvastad a Négy kérdés című könyvemet és láttál már néhány Munka-videómat? Ezek nagyon sokat tudnak segíteni. Ugyanakkor, ha nem végzed saját magad is a Munkát, akkor a könyvekkel és a videókkal nem sokra mész. A szabadság a születési jogunk, én ehhez adom át neked a meghívót.

Van egy 14 éves lányom, aki olyan szeretne lenni, mint én vagyok (legalábbis ezt mondja). Ez nagyon megijeszt engem, semmiképp nem akarom, hogy rám hasonlítson. Nehogy olyan legyen, mint én! Legyen boldog, rendben önmagával, és élje azt az életet, amit élni akar.

A lányod azzá válik, akivé válik; végső soron ez csakis az ő dolga. Ha te gondoskodsz a saját mentális dolgodról és sorra megkérdőjelezed a saját stresszes gondolataidat, akkor az életed drámai módon fog megváltozni, és akár a lányod számára is élő példává válhatsz – annak a példájává, hogyan lehet tiszta elméjű, boldog és kedves életet élni. Ez a legjobb dolog, amit csak tehetsz érte, és a legjobb, amit saját magadért tehetsz.

Sokaktól hallom, hogy semmit nem bánnak a múltjukkal kapcsolatban. Én annyi mindent bánok.

Ez nem is lehet másképp, mivel elhiszed a magadról és a rólunk szóló stresszes gondolataidat! Ha nem hinnéd el őket, akkor valami teljesen valódiként, tisztaként és kedvesként nyilvánulnál meg a jelen pillanat fényességében: itt nincs jövő, nincsen múlt, nincs szükség reményekre vagy megbánásra. Amint elkezded reggelire elfogyasztani a Munkát – vagyis napi rendszerességgel kérdőjelezed meg a hiedelmeidet -, az életed egyre nagyobb részét fogod ebben a teljesen erőfeszítésmentes elmeállapotban tölteni.

Bárcsak rengeteg mindent máshogy csináltam volna! A francba, bárcsak most tudnám másképp csinálni a dolgaimat! De nem megy…

Hallak, Aranyosom, és lehetséges eljutni az összes látszólagos problémád gyökeréhez.

Amikor lenyugszom, és a lehető legjobban elcsendesedem, akkor is csupán szomorúságot érzek. És ez már 33 éve tart (16 éves korom óta), mindig csak a szomorúság. Nem tudom, miért van ez így.

Ha nem hasonlítanád az életedet mások életéhez, képes lennél-e vajon szomorúságot érezni? Vedd észre, hogyan hasonlítgat az elméd minden pillanatban, és ki lennél ebben a szent pillanatban, itt és most, ha nem lennél képes múltbeli és jövőbeli összehasonlításokat tenni?

Talán Anyukám miatt. Valószínűleg Anyukám miatt. Anyu sem volt sosem boldog, és több idegösszeroppanást is kapott már. Érdekes kapcsolat van köztünk. Mostanra már vele is nagyon szemét módon bánok. Annak ellenére, hogy férfi vagyok, nagyon hasonlítok rá, és szinte ugyanúgy viselkedek. Szerintem én vagyok számára az a lánygyerek, akit sosem szülhetett meg (négy fia van). De mért haragszom rá ennyire? Mindenért őt okolom.

Tölts ki egy Ítélkezőlapot anyukádra, vagy akár egy tucatot, vagy épp százat, mindaddig, amíg a történeteid végére nem érsz. Például, „Haragszom anyámra, mert…”, „Azt akarom, hogy anyám…”, „Anyámnak … kéne/nem kéne”, „arra van szükségem, hogy az anyám…”. És így tovább. Aztán pedig kérdőjelezd meg az összes leírt gondolatot – akár facilitátor segítségével. Végezz el egy Munka-tanfolyamot, gyere el a 9-napos School-ba, vagy akár az egy hónapos Turnaround House-ba (Megfordítás Ház), amennyiben szeretnél teljesen elmerülni ebben az önfelismerő folyamatban. De ha őszintén szeretnéd megfordítani az életedet, nincs feltétlenül szükséged erre, egyedül is képes lehetsz megcsinálni.

Mindig is különleges voltam számára, most akkor miért gyűlölködöm vele? Mért nem vagyok már képes felnőni? 49 éves vagyok, belül azonban még mindig kisfiúnak érzem magam. Azt hiszem, hogy ha a gyerekeim látnák a változásomat, az mindent megváltoztatna számukra. Ami voltam, csupán egy emlék maradna, és akivé válok, az lenne Apa. De elég belőlem mára, csak meg akartam osztani valakivel a gondolataimat. Segítségre van szükségem.

Üdvözlettel, Louis

A honlapomon rengeteg segítséget találsz, Édesem. Szeretetet és ön-felismerést kívánok neked.

Szeretettel,
bk

Az eddig elkészült magyar feliratos Munka-videókat itt találod:

Segítség a Munka végzéséhez, és letölthető Munka-lapok itt:

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam extra időpont: 2012. március 10-11. Jelentkezési határidő: február 27. További információk itt: http://kincsamivan.hu/programok.html

Egy Drága Résztvevő élménybeszámolója a legutóbbi Alaptanfolyamról pedig itt olvasható:
https://www.facebook.com/notes/sándor-csizmadia/élménybeszámoló-oravecz-andrea-byron-katie-ébresztő-önmunka-módszerének-alaptanf/346574902039671

2012. január 30., hétfő

Haragszom a Fogyatékosságomra



A következő Munka-beszélgetés 350 fős közönség előtt zajlott. Mindenki, aki felül Katie-hez a színpadra, előzőleg kitölt egy Ítéld meg a Felebarátodat kérdéssort.
            Amikor először tapasztaljuk meg a Munkát, olvasóként vagy nézőként, nagyon különbözően reagálunk. Teljesen rendben van, ha felkavar minket. Katie mély együttérzése, melyben a sajnálatnak a leghalványabb nyoma sincs, hiszen ő mindenkit szabadnak lát, keménynek és érzéketlennek tűnhet azok számára, akik megszokták, hogy sajnálják magukat és másokat. „Én vagyok a szíved,” mondja Katie. „Ha beengedsz, én leszek az a mélység, melyet még sosem hallottál. Eddig nem talált kifele vezető utat hiteid béklyójából, de nyilvánvaló, hogy egyre csak hangosodott benned, hiszen én általam meg is jelent fizikailag. Én vagyok Te, az önvizsgálat túloldalán. Én vagyok a hang, melyet annyira elnyomnak a gondolataid, hogy belülről képtelen vagy meghallani. Ezért aztán megjelenítettél engem, itt kint, pont az orrod előtt, de én valójában a te belsőd vagyok.”
            Katie és az összes résztvevő is ugyanazon az oldalon állnak; mindannyian az igazságot keresik. Ha bármikor is úgy tűnne, hogy Katie érzéketlen valaki iránt, akkor alaposabb vizsgálat után rá fogsz jönni, hogy a szenvedést okozó gondolatot figurázza ki, sosem a szenvedő embert.
            Láthatod majd, hogy Katie igen szabadon használja a kedveskedő megszólítási formákat. Néhány embert ez idegesít; volt olyan olvasója a Négy Kérdésnek, aki azon morcoskodott, hogy ha azt szeretné hallani, hogy egy nő „édesemnek” vagy „kedvesemnek” szólítsa, akkor egy kamionos pihenőhelyre is elmehetne. Az ő számára ezek a megszólítások őszintétlennek és ódivatúnak tűntek; Katie számára ez a szó szerinti, belső igazság. Mindenki, akivel találkozik, az ő szerette, a kedvese.


Először nézz meg egy rövid videót, melyben Katie egy diszlexiás fiatalemberrel végzi a Munkát, utána a teljes dialógust elolvashatod, melyet Az Öröm Ezer Neve című könyvből fordítottam:




P: Katie, én diszlexiás vagyok, úgyhogy megkértem valakit, hogy olvassa fel nekem a kérdéseket, majd lediktáltam neki a válaszokat. Odaadhatom Neked a Kérdőívemet, te pedig elolvasod, hogy mit mondtam?
K: Persze. [Peter Kérdőívéből olvas.] Dühös vagyok, mert nem tudok rendesen írni és olvasni, utálom a diszlexiámat, mert miatta szinte teljesen képtelen vagyok írni, olvasni, kommunikálni, internetezni, e-mailezni, dolgozni.
P: Ebben a mai modern világban.
K: Igen. Vagyis „Olvasnod és írnod kéne” – igaz ez?
P: Csak ahhoz, hogy olyasvalakivel tudjak kommunikálni, aki nincs velem egy helyen.
K: „Olvasnod és írnod kéne” úgy általában, még ha ebből az okból is – igaz ez?
P [kis szünet után]: Nem, végső soron nem.
K: Hány éves vagy?
P: Negyvenhárom.
K: Negyvenhárom évig jól elvoltál így.
P: Nem biztos, hogy a jól szót használnám.
K: Nos, a gondolkodásodtól eltekintve, a tested hogy van?
P: A testemmel minden rendben.
K: A gondolataidtól eltekintve, nem boldogultál nagyszerűen?
P: De igen. De a létező összes oktatási lehetőséget kihasználtam, hogy megtanuljak olvasni és írni…
K: „Olvasnod és írnod kéne” – igaz ez?
P: Nem. Valójában egész jól elvagyok nélküle.
K: Jó tudni. Érezd is ezt át, kedves. 43 éven keresztül, a gondolataid kivételével, jól megvoltál! A csizmáid is összepasszolnak.
P: Igazából én készítettem őket. [A közönség tapsol és huhog.]
K: Az írni és olvasni tudó embereknek lehet, hogy ez problémát okoz.
P: Tudom.
K: Mi minden időnket írással és olvasással töltjük. [A közönség nevet.]
P: Az a helyzet, hogy az én agyam nem kettő, hanem három dimenzióban működik.
K: Mi zajlik benned, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy „Írnom és olvasnom kéne”, de nem tudsz, mert diszlexiás vagy?
P [könnyes szemmel]: Szégyellem magam. Zavarban vagyok. A társadalom készpénznek veszi az írást és olvasást. Fáj.
K: Mondj nekem egy békés indokot, hogy elhiggyem, írnod és olvasnod kéne. Illetve írnod vagy olvasnod.
P: Jó lenne, ha tudnék segíteni a 10 éves fiamnak a házi feladatával.
K: Tényleg? Na, hát akkor ettől megmenekültél!
P: Igazad van.
K: Olyan mintha még egy extra feladatot szeretnél magadnak. Valójában pedig a fiad ettől valami nagyon fontosat kap: a felelősséget azért, amit tanul. Ily módon pedig tényleg tanul. Bárhogy is, ez számodra nem békés ok, ez felzaklat, sírhatnékod támad, ha rágondolsz. Tehát inkább keress egy békés, stresszmentes okot, ami miatt írnod és olvasnod kéne.
P [hosszú szünet után]: Nincs stresszmentes ok.
K: Hát, akkor miért is hinnéd el? Azt hallom tehát tőled, hogy nem igaz, hogy írnod és olvasnod kéne. Jól voltál 43 évig. Nincs szükséged az olvasásra és az írásra ahhoz, hogy jól légy, hogy tehetséged legyen, hogy jó apa legyél. Biztos nincs olyan békés gondolat, ami eszedbe jut?
P: Nincs stresszmentes okom, hogy megtartsam a gondolatot, nincs.
K: Vagyis azt mondod, hogy az a gondolat, mely szerint „Írnom és olvasnom kellene” a szenvedésedet okozza.
P: Így van.
K: Vagyis, ha szenvedni akarsz, hidd el ezt a hazugságot. Kérlek, fordítsd meg ezt az állítást „Írnom és olvasnom kellene”. Mi az ellentéte ennek a mondatnak?
P: Nem kell írnom és olvasnom. Nem kell annál jobban írnom és olvasnom, mint amennyire már képes vagyok a boldogulásomhoz.
K: Igen. Üdvözöllek az igazság világában. Most pedig találj három okot, amiért az életed még jobb is úgy, hogy nem tudsz írni és olvasni.
P: Hmm. Nos, nem olvasok újságot, vagyis nem jut el hozzám az a sok szarság. [A közönség tapsol.] A képzelőerőmet és a művészi képességeimet használom szórakozásra és örömszerzésre.
K: Ez már kettő. Még miért jobb az életed úgy, hogy nem írsz és olvasol?
P: Rengeteg időm szabadul fel.
K: Rengeteg.
P: Így nem kell belefolynom a politikába, meg abba a sok napi történésbe, amik kinyúvasztják az embereket. Vagyis az életem valójában még jobb is így… Akár fel is bérelhetek valakit, hogy írjon és olvasson nekem, ha stresszelni akarnám magam.
K: Igen, bárkit felbérelhetsz. Vagy egyszerűen megkérhetsz minket.
P: Persze.
K: Hisz megkértél engem, hogy olvassam fel a Kérdőívedet. Én pedig igent mondtam.
P: Valóban. Volt már olyan, hogy felhívott valaki az irodámban, hogy időpontot egyeztessünk, és…
K: Az irodádban? Hogy lehet valakinek irodája, ha még írni és olvasni sem tud?
P: Hmm. Nekem csak úgy van.
K: Oh, Drágám, akkor mások elvégzik helyetted az írást és olvasást, te pedig szabadon tehetsz más dolgokat, hagyhatod, hogy áradjanak a kreatív energiáid.
P: De olyan megalázó, amikor megkérek valakit, hogy betűzzön le egy szót, ő pedig azzal válaszol, „Mért, hülye vagy, vagy mi?”
K: És mit szoktál erre válaszolni?
P: „Nem.”
K: Na, tessék! Van valami problémád a nem szóval talán? Problémád van az igazsággal?
P: Egyre jobban kedvelem…
K: Tudod, mit, Aranyom? Te leszel a szemét ember, aki azt mondja „Hülye vagy te, vagy mi?” Legyél az a világ. Én pedig egy kedves, őszinte, önmagával tisztában levő diszlexiás férfi leszek; én leszek te. Jó?
P: Oké.
K: „Hali… elolvasnád ezt nekem?”
P: „Valami bajod van; nem tudod magad elolvasni?”
K: „Pont ez a helyzet. Nem tudom. Diszlexiás vagyok.”
P: „Mi az a diszlexia?”
K: „Köszönöm, hogy megkérdezted. Képtelen vagyok megtanulni olvasni. Visszafelé látom a dolgokat, vagy összekeverem őket. A szavak egyszerűen nem állnak össze jelentéssé. Az agyam így működik, én pedig ezért nem tudok olvasni. Mindent megpróbáltam, rengetegen tanítottak, de semmi nem működik, mert az agyam másképp van bedrótozva.”
P: „Hát, te aztán jó elcseszett vagy, öregem.”
K: „Igazából az IQ-m elég magas. Elolvasnád ezt nekem?”
P: „Nem olvasom el. Ez a te kurva problémád.”
K: „Rendben. Köszönöm.” Nem kezdek el magyarázkodni neki, hogy ez nem is probléma, ő pedig rávezetett engem, hogy ki az, akinek éppen nem kell felolvasnia nekem. Teljesen megsemmisítette magát, te pedig nem szeretnéd, hogy a nem megfelelő személy olvasson neked, ugye? És máris mehetsz tovább valaki máshoz. „Fogyatékos vagy” – igaz ez? Ha most, ezen a ponton kellene eldöntened, teljesen őszintén, hogy a diszlexiád adottság vagy fogyatékosság, mit mondanál?
P [sírva]: Mindig úgy gondoltam erre, mint valami szörnyű fogyatékosságra. De most, most először, valami más nézőpontból látom a dolgot.
K: Csak egy másik diszlexiás ismerheti azt a poklot, melyben éltél. Azt, hogy hogyan sértegettek és sepertek le, hülyének néztek. Te pedig próbáltál a kalapodból elővarázsolni egy olyan képességet, ami neked nincs. Ez a pokol.
P [sírva]: Annyi ajándékot kaptam tőle, de néha a rossz maga alá temet, és akkor nem látod benne a jót.
K: És a vele járó büntetés, újra meg újra, aztán pedig a folytonos félelem, hogy valaki rá fog jönni.
P: Igen rengeteget büntettek a suliban, aztán felnőttként folytattam saját magam büntetésével.
K: Amikor a tanár kiállított az osztály elé, hogy valami olyat csinálj, amit nem tudsz.
P: Ilyeneket mondott, „Olvasd fel ezt a fejezetet az osztály előtt!” Kábé akkorára mentem össze, mint a kisujjam.
K: Mert elhitted, hogy tudnod kéne olvasni, és hogy valami baj van veled.
P: Igen. De, hát a társadalom ezt annyira nyilvánvalónak veszi.
K: Ki vette készpénznek? Fordítsd meg – te vagy az, Angyalom. Szóval, ha most kéne megmondanod, hogy ajándék-e vagy fogyatékosság… Mi lenne az igazságod – nem álmodozunk, csak egyszerűen az igazságot keressük. Fogyatékosság vagy ajándék?
P: Egyre inkább ajándék, képesség.
K: Tetszik, hogy eljutottál ide. Valami nagyon-nagyon szépségeset tapasztalhattál meg.
P: Jó sok időmbe tellett.
K: De most már rengeteg idődet menti meg. Teljesen felszabadít. Olyasmit kapsz, amit mindenki szeretne: időt. És ez csodás. Majd mások elolvassák a hosszú, hatalmas irományokat, és röviden összefoglalják a számodra.
P: Ja.
K: „Fogyatékos vagy” – igaz ez?
P: Néha úgy érzem.
K: Én most kérdezem. „Fogyatékos vagy” – igaz ez? „Ha nem tudsz írni és olvasni, az fogyatékosság” – igaz ez? És nem úgy értem, ahogy a világ látja.
P: Oké, ha nem úgy érted, ahogy a világ látja, akkor nem.
K: Érezd ez át! A világ mindenféléket mond, azt pedig már tudod, hova jutsz vele.
P: Tudom, de amikor ott állok a szupermarketben a kasszánál, és nem tudok megírni egy csekket, a mögöttem levő hölgy pedig rákezd, hogy „Siessen egy kicsit, kérem!” És elkezdek remegni…
K: Nos, mi a válasz?
P: Fizess kártyával! [nevetnek]
K: „Fogyatékos vagy” – igaz ez?
P [mosolyogva]: Nem, nem vagyok! [még több nevetés] Nem, nagyon távol vagyok a fogyatékosságtól. Végtelenül tehetséges ember vagyok.
K: Igen. És melyiket választanád – ezt, vagy az írás- és olvasástudást? Ha választanod kellene?
P: Hát ez nehéz kérdés. A bátyám például molekuláris genetika kutató.
K: Na, már megint megmenekültél valamitől! [A közönség nevet.]
P: Már megint megmenekültem? Igen. De ő fedezte fel a csontritkulás génjét.
K: Tehát akkor, ha választanod kéne: írás-olvasás vagy az, ami neked van?
P: Voltak idők, amikor fél kezemet odaadtam volna, ha megtanulhatok olvasni.
K: Szép idők is voltak ám! [A közönség nevet.] Én azonban most kérdezem, itt és most. Csak itt számít. Ez az egyetlen hely, ahol az élet számít. Itt és most, ha választanod kéne aközött, amid van és az írás-olvasás között. A tehetségedről, az intelligenciádról beszélek… mindenről, ami vagy.
P: Nem, nem cserélném el.
K: Akkor üldögélj most ezzel egy picit. [Hosszú szünet.] Hát nem imádod magad, úgy, ahogy vagy?
P: De igen.
K: Én is.
P: Köszönöm.
K: Azok az emberek, akikről meséltem neked, akik olyan türelmetlenek voltak, és nem értettek meg… Én is egy voltam közülük. Én is így bántam a lányommal. Ő is diszlexiás.
P: Te, szemét! [A közönség nevet.]
K [bólint]: Igen… Tudod, ki valójában egy szemét ember? Az, aki elhiszi, amit gondol. Kristálytiszta tudatlanság! És neked kell minket szeretned, amíg mi is megértjük. De csakis akkor, ha boldog szeretnél lenni.
P [könnyes szemmel]: Köszönöm.
K: Szívesen… Azelőtt nap mint nap ott ültem a lányommal, gyakoroltattam vele az olvasást, újra meg újra, gyakran könnyekig. A tanárai azt mondták, hogy ezt kell tennem vele, én pedig hittem nekik.
P: Igen, én is ugyanezen mentem keresztül. A tesóim kint játszanak, én pedig oda vagyok szögezve az íróasztalhoz – olyan volt, mintha oda ragasztószalagoztak volna, és… „Ezt kell csinálnod, vagy semmi mást nem tudsz majd csinálni.”
K: Ez pedig oda vezetett, hogy a gondolatok forogtak a fejedben, körbe és körbe. És úgy érezted, mintha valami hiányozna, mintha valamiből kimaradtál volna, pedig az egész igazándiból csak egy ajándék! Ez az alvás. Ennyire aludtam én egy diszlexiás gyermek anyukájaként. A lányom is aludt – ő is azt gondolta, hogy képesnek kellene lennie olvasni. Közben pedig nem tudott. Vagyis elhitte ő, elhittem én; mindketten kriplik voltunk. Aztán elkezdtük megkérdőjelezni az elménket. Annyira okos gyerek. Amikor segítségre van szükségem, mindig hozzá megyek. Annyira csodálatos. Ő meglátja mindazt, amit én még csak nem is kapiskálok.
P: Igen, mi ilyenek vagyunk.
K: Hála Istennek, hogy vannak a világon diszlexiások! És ha sikerül túljutnotok magatokon, azzal mindannyian nyerünk. Ennek a módja pedig az, hogy elkezdjük megkérdőjelezni mindazt, amiről azt tanultuk, hogy igaz. Az igazságot csak magadon belül tudod megtalálni. Tehát [tovább olvasva Peter Kérdőívét]: Haragszom az írás-olvasási fogyatékosságomra, a diszlexiámra, mert megnehezíti az írást, olvasást, kommunikációt, internetezést, e-mailezést, a munkát.
P: Igen, az írást-olvasást megnehezíti.
K: És amikor nem tudsz, az valóban nehéz.
P: Olyan mintha futnál felfelé egy dombon, melynek sosem tudsz a tetejére érni.
K: Igen, de csak 43 évig! Ez nem a te dolgod. Az emberek azt mondják, „Nem tudsz kitölteni egy csekket?” „Nem.’ Vagy „Nem tudna sietni?” „Nem, nem tudok. Diszlexiás vagyok.” Ők csak az igazságot szeretnék hallani. És ha te nem kezdesz el minket oktatni, akkor ki fogja ezt megtenni? „Diszlexiás vagyok… Nem tudom. Ez az ön képessége, nem az enyém. Segítene ezzel a csekkel?”
P: Elképesztő, hogy mennyi mindent találtam ki a kompenzálásra. A csekkfüzetem. [Odanyújtja Katie-nek.]
K [belenéz a csekkfüzetbe]: Oh, hát ez nem semmi! Imádnivaló! [a közönség felé fordulva] Egytől-ezerig ide vannak írva a számok betűvel. Így le tudja másolni őket, hogy hogyan kell írni… Ha bármelyikőtök diszlexiás, keressétek meg Petert; itt van neki minden összeszedve. Nem is csak egytől ezerig, hanem három sor plusz kettő. Briliáns, Elképesztő.
P: Hát, például a Feladatlap kitöltése nagyon nehéz nekem, mert bármit csak fonetikusan tudok leírni, és ha támad egy gondolatom, akkor meg kell állnom, hogy kitaláljam, hogy is írják a szavakat, így megszakad a gondolatmenetem, és nem tudok folyamatosan dolgozni. Ezért is kértem meg valakit, hogy töltse ki a Feladatlapot helyettem, meg azért is, hogy olvasható legyen.
K: Szerintem szuper lenne, ha a fiadat kérnéd meg, hogy írja be a gondolataidat a Feladatlapba. Rengeteget kapna ettől, és te is. Vagy megkérhetsz mást, hogy segítsen, vagy fel is veheted magad diktafonra.
P: A diktafont már egy ideje használom.
K: Nagyon jó. A lényeg az, hogy elcsípd a gondolatokat, melyeket elhiszel. Nem kell ennek egy teljes Feladatlapra valónak lennie, elég, ha egyetlen gondolattal dolgozol, mondjuk „Fogyatékos vagyok”. Járd körül ezt a gondolatot, figyeld, hogy mik jönnek fel benned ezzel kapcsolatban. Aztán szép sorban mindet kérdőjelezd meg… Egy kicsit visszatérve a feladatlapodhoz, „Neked nehézkesen megy a kommunikáció, az internetezés, e-mailezés, a munka” – igaz ez?
P: Igen.
K: Mások megteszik esetleg helyetted ezeket a dolgokat?
P: Igen, a tízéves kisfiam.
K: „Neked nehézkesen megy a kommunikáció, az internetezés, az e-mailezés, és a munka” – igaz ez?
P: Igen. Amikor senki nincs a közelemben.
K: Amikor vannak melletted, akkor nehéz?
P: Öööö… nem.
K: Rendben. Akkor előfordul, hogy nem nehézkes. Amikor megkérsz valakit, hogy csinálja meg neked, vagy fizetsz valakinek, akkor ezt te személyesen teszed, és ez egyáltalán nem nehéz. Na, akkor fordítsuk ezt meg, és nézzük, milyen érzés. „Nehezen kommunikálok az interneten, e-mailen keresztül, illetve a munkában” – fordítsd meg.
P: Nem kommunikálok nehezen az interneten, e-mailen keresztül, illetve a munkában.
K: Ez milyen érzés?
P: Le kell győznöm a büszkeségemet.
K: Nem kell. Szenvedhetsz nyugodtan tovább.
P: Le fogom győzni a büszkeségemet.
K: Igen, kedvesem, mert már nincs több időd rá! Internetezni akarsz, e-mailezni akarsz, dolgozni akarsz, mindezt meg akarod tenni. A büszkeség költséges. És nem is olyan jó buli mellesleg. És eddig már egy csomó mindenen átmentél, úgyhogy bánj magaddal kesztyűs kézzel, nem kell rohanni, csak végezd el a Munkát mindennel kapcsolatban, ami visszatart attól, hogy megkérj egy másik emberi lényt, hogy segítsen. Végezd el a Munkát minden olyan gondolattal, ami megakadályoz a segítségkérésben.
P: Oké.
K: Mert ez az, ami visszafog téged. Dolgozz azzal, ami visszatart a segítségkéréstől. „Azt fogják hinni, hogy hülye vagyok.” „Nemet fognak mondani.” Aztán kérdezd is meg őket, „Szerinted hülye vagyok?” Éld át, és majd meglátod. Mindösszesen a büszkeségedbe fog kerülni. A büszkeség pedig fájdalmas. Úgyhogy az ára a büszkeséged lesz.
P: Rendben, ettől hajlandó vagyok megszabadulni. Már alig várom.
K: Igen. És éld is meg. Köszönöm, aranyosom.
P: Köszönöm, Katie.

2011. december 31., szombat

Az a Valaki Te Vagy


Egy nő bevonul a Zen kolostorba, hogy meditálhasson. Igen izgatott, örül, hogy egy ilyen szent helyen tölthet néhány napot.

Elérkezik az első meditációs ülés ideje, és a nő felsétál a meditációs helyiséghez vezető lépcsőkön. Épp mély meghajláshoz készülődik a helyiség bejáratánál, amikor valami sokkoló dolgot vesz észre. Ott, a lépcső tetején egy mocskos felmosó vízzel teli vödör álldogál, a szmötyiben pedig felmosórúd úszkál. „Hát ez valami borzadályos!” – kiált fel teljesen elszörnyedve, majd bevonul meditálni.

Másnap reggel a vödör még mindig ott áll. „Milyen gusztustalan!” – dünnyögi. „Hát ez lenne a Zen?” Majd bemegy meditálni.

Harmadik reggel még mindig ugyanaz a vödör. „Ez hihetetlen! Ez már nevetséges! Valakinek tennie kéne ez ügyben valamit!” – és bemegy meditálni.

A negyedik reggel sincs másképp, a vödör még mindig ott csücsül, állapotán nem igazán segített az elmúlt napokban elszenvedett elhanyagolás. A nő ránéz a vödörre és azt mondja magában: „Én valaki vagyok”, majd felemeli a vödröt és kitakarítja.

Szinte mindannyian arra várunk, hogy majd valaki megcsinálja helyettünk. Majd valaki kitalálja a szükségleteinket és teljesíti is őket. Majd valaki szeretni fog minket úgy, ahogy azt szeretnénk. Majd valaki megadja nekünk, amire vágyunk. Majd valaki elvégzi helyettünk a belső munkánkat. Majd valaki végre a kezünkbe adja a kulcsot a boldogsághoz. Majd valaki elveszi tőlünk a szenvedésünket, a félelmeinket és az önutálatunkat.

Ilyen valaki nem létezik. Pontosabban létezik: Te magad.

Senki nem fogja helyetted kitakarítani a vödrödet. Senki nem fog magad helyett téged szeretni. Senki nem fogja elvégezni helyetted a Te belső munkádat. Senki nem tudja felismerni helyetted a Te válaszaidat. Senki nem tudja helyetted abbahagyni a szenvedésedet és felülvizsgálni a félelmeidet. Senki nem tudja abbahagyni helyetted önmagad szapulását. Senki nem tudja helyetted élni az életedet.

„A saját drága életedről van szó.” (Byron Katie)

Az Utad pedig az önszeretet, nem az önostorozás. Az önostorozással eddig sem mentünk semmire, itt az ideje máshonnan közelíteni magunkhoz. A Négy kérdéssel felülvizsgálhatod az összes önnemszeretésedet.

Mellé pedig próbáld ki a következő gyakorlatot az elkövetkezendő egy hétben:

Egy héten keresztül, amikor csak eszedbe jut, mondj kedves, gondoskodó szavakat magadnak. Óránként legalább tízszer mondj köszönetet, ötöt magadhoz intézz, ötöt pedig a körülötted levő emberekhez és a világhoz. Dicsérd meg magadat (és másokat) minden alkalommal, amikor valamilyen (bármilyen kicsike) erőfeszítést teszel. Vedd észre a benned rejlő összes csodás tulajdonságot, és másokat is nézz ezzel a szemmel. Egyetlen hétig.

Boldog Új Esztendőt Kívánok!
Szeretettel, Andrea