„Több Vevő Nagyobb Profitot Jelent” – Kérdőjelezd Meg az Üzleti Hiedelmeidet

„Ha üzleti vállalkozásod van, és szereted, képzeld, a Munkát még jobban fogod szeretni. Nagyon izgalmas önmagadat felfedezni. És tudod, mit? Ahogy haladsz önmagad megismerésével, a hiedelmeid megkérdőjelezésével, a vállalkozásod vagy céged törvényszerűen követni fog. Mert ahogy a főnök elméje tisztul, úgy tisztul az alkalmazottak elméje is. Minél egyértelműbben, minél tisztánlátóbban éled az üzleti életedet, annál többet hozol ki belőle. És ez mindenképp vonzó az alkalmazottaid számára, még akkor is, ha nem is tudatosul bennük, mi zajlik benned. Semmi sem tud hatékonyabbá tenni egy céget, mint egy olyan főnök, akinek a jelenlétében az emberek önmaguk lehetnek.” (Byron Katie)

Hamarosan egy vadiúj tematikus tréningünk kerül terítékre, melynek témája a Gazdaság (Válsága), Üzlet, Munka, Hivatás. A mai bejegyzés egy ilyen témájú önvizsgálat, melyet Katie blogjáról fordítottam ízelítőül. A címe: „Több vevő nagyobb profitot jelent.” Nekem nem annyira őrületesen erőteljes, kóstolónak megteszi, élőben majd mélyebbre utazunk.

Mindannyiunkat kikerülhetetlenül érintenek a gazdaság, a munka, a hivatás, az üzleti élet témakörei – kit milyen intenzíven, életének adott szakaszában. Korlátozó, akár bénító hiedelmeink ezekre a területekre is nagyon jellemzően vetülnek ki, ezért is tartom fontosnak a következő témák alapos megvizsgálását, megkérdőjelezését:

- Gazdaság, és annak Válsága: Valóban igaz az, hogy gazdasági válságban vagyunk? És hogy ez mindent megnehezít számunkra? Korlátozza a lehetőségeinket és megkeseríti az életünket? Kik lennénk a történetünk nélkül? Milyen gazdaságot tudnánk csinálni, ha soha többé nem hinnénk el a gazdaságról dédelgetett megkérdőjelezett hiedelmeinket?

- Üzlet: Mi kell ahhoz, hogy belevágj abba az üzletbe, amit szeretnél csinálni? Mitől félsz, mi tart vissza? Ki lennél a történeted nélkül?

- Munka-Hivatás: Miként éled meg a jelenlegi munkádat, esetleg annak hiányát? Mi mindent tanulhatsz meg magadról a mostani munkádnak köszönhetően? Szeretnél váltani, továbblépni, megtalálni a „hivatásodat”? Létezik-e olyan, hogy a Neked való munka, aggódsz-e amiatt, mikor találod már meg az élethivatásodat? Ki lennél a történeted nélkül?

A koncepcióktól kitisztított elme hihetetlen mennyiségű új lehetőséget vesz észre, és elképesztően kreatívvá válik. Ez a nap ennek a folyamatnak a beindítására, megerősítésére szolgál. Hogy Te is megtaláld magadban a kreatív, áramlós, lelkes Erődet.

És akkor nézzük Jerry üzleti témájú hiedelem-vizsgálatát:

Jerry: Üzlet-fejlesztési vezetőként dolgozom egy közepes méretű cégnél. A csapatomnak igen erőteljes hiedelme, hogy „Több vevő nagyobb profitot jelent.”

Most pedig következzék a Jerry és csapata számára „beakadt” hiedelem megkérdőjelezése. Ahogy olvasod az önvizsgálatot, arra kérlek, figyeld meg, mi zajlik a saját életedben, amikor ezt a gondolatot hiszed. (Lehet, hogy a te gondolatod valami olyasmi változat, hogy: „A több pénz boldogabb életet jelent.” Vagy, „Ha nagyobb a kapcsolati hálóm, a jövedelmem is nagyobb.” Vagy, „……..?” – keresd meg a saját ide illeszkedő gondolatodat, és végezd velünk a Munkát.)

Tedd fel magadnak a kérdést: Igaz ez? Igaz az, hogy „Több vevő nagyobb profitot jelent"?

Jerry: Igen.

Teljesen biztos lehetsz benne, hogy ez igaz?

Jerry: Nem nem lehetek benne száz százalékig biztos.

És hogyan reagálsz, ha elhiszed azt a feltételezést, hogy a több vevő nagyobb profitot jelent?

Jerry: Nos, az egész csapattal megbolondulunk, hogy újabb és újabb vevőket szerezzünk. Csökkentjük az árainkat, bármit megteszünk azért, hogy terméket értékesítsünk. A sales-eseink időnként túl erőszakosan nyomulnak. Néha túlzó ígéreteket tesznek. És az is előfordul, hogy a marketingesekkel vagy a termékfejlesztőkkel csatározunk. Nem bízunk bennük, elkezdjük a helyzetet úgy látni, hogy vagyunk „mi”, a jófiúk, és vannak „ők”, a rosszfiúk, akik nem végzik rendesen a munkájukat. Mindenáron próbáljuk hozni a célszámokat. Árcsökkentések, pénzügyi trükkök. Mindez pedig a cégünk és az üzleti hírnevünk kárára megy.

Ki lennél a gondolat nélkül?

Jerry: Nem aggodalmaskodnék ennyit. Több energiánk és időnk lenne a már meglévő vevőinkkel való foglalkozásra vagy a termékeink javítására. Még közelebb kerülhetnénk a legjobb vevőinkhez, hozzájárulhatnánk az ő sikereikhez. Még értékesebbé válhatnánk számukra. Személyre szabottabbá tehetnénk a termékeinket, így pedig a vevőink a versenytársaik elé kerülhetnének. És ha ők sikeresek, akkor együtt osztozhatunk velük a sikerben. Ők még többet fognak tőlünk vásárolni, tehát mi többet fogunk eladni. És ha kevesebb, de fontosabb vevőinkre fókuszálunk, akkor a marketingköltségeinket is csökkenteni tudjuk. Így ugyanazt a bevételt érjük el, csak éppen kisebb költséggel és kevesebb vevővel.

Fordítsd meg a hiedelmet!

„Kevesebb vevő nagyobb profitot jelent.”

Lehet ez annyira igaz vagy tán még igazabb, mint az eredeti hiedelem?

Jerry: Azt látom, hogy legalább annyira igaz lehet. Attól függ, mit teszünk azért, hogy több vevőnk legyen, és attól, hogy mit tehetnénk akkor, ha nem azon erőlködnénk, hogy még több legyen. Fókuszálhatnánk a leggyümölcsözőbb vevő-kapcsolatainkra. Közelebb kerülhetnénk a legértékesebb ügyfeleinkhez. Mindenképp szorosabb egységben lennénk velük és magunkkal. Hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy az ügyfeleink üzlete sikeresebb legyen.

Keress három példát, hogyan is igaz a megfordítás!

Jerry: Első, hogy a legfizetőképesebb vevőinkre fókuszálhatunk, akik valószínűleg jól vészelik át a recessziót.

Második, hogy nem pocsékoljuk tovább az időnket és energiánkat a nehéz ügyfelekre, akik folyton megváltoztatják a megrendeléseiket. Ők rengeteg munkánkba kerülnek, de eddig megtartottuk őket, mert azt hittük, hogy szükségünk van rájuk a célszámaink teljesítéséhez.

És a harmadik, hogy nem kéne többé olyan vevőkkel üzletelnünk, akik késedelmesen fizetnek.

Érdekes, hogy egyetlen egyszerű, de igen erőteljes értékesítési hiedelem megkérdőjelezése milyen új ötleteket, stratégiákat tesz láthatóvá. Ha ezekben a nehéz gazdasági időkben kevesebb ügyféllel foglalkozunk, viszont ezt teljes odafigyeléssel, tesszük, akkor ők minden bizonnyal a fellendülés idején is meg fognak bízni bennünk. Vagyis a vevőink számának csökkentésével valójában a hosszútávú nyereségességünket biztosítjuk. Köszönöm, hogy mindezt megvizsgálhattam és megláthattam.

Azt Akarom, Hogy a Párom Monogám Legyen – Igaz Ez?

„Az életben csak három dolgot tudunk csinálni: ülünk, állunk, vagy vízszintesen fekszünk. Ennyi. Minden más történet. Az élet nem nehéz; a gondolkodásod teszi azzá. Ebből ered a boldogságod vagy a nyomorúságod. Kétféleképpen lehet ülni, állni vagy feküdni: vagy békében csinálod, vagy pedig feszültséggel telve. Ha nem tetszik, ahol éppen vagy, arra invitállak, hogy vizsgáld meg a hiedelmeidet.” (Byron Katie)

Ma egy Katie-féle Önvizsgálat fordítás-átiratát ajánlom figyelmetekbe. A téma sokaknak darázsfészek, ezért kérlek, ha olvasás közben bármikor felháborodnál, vagy el akarnál menekülni, ne tedd. Olvasd végig a Munkát, majd pedig a bejegyzés végén a témában ajánlott más bejegyzéseket is. Ősi, begyepesedett fájdalom-hiedelmeinkről van itt is szó.

Ezt a Munkát a most hétvégi Férfi/Nő/Párkapcsolat Tematikus Tréningünk bemelegítőjének is szánom. Holnap élőben folytatjuk, Fiúk-Lányok! :)

Arra Van Szükségem, Hogy Charlie Monogám Legyen

Katie: Édesem, olvasd fel, amit írtál.

Ellen: Haragszom Charlie-ra, mert egy másik nőbe szerelmes. Tizenöt éve folyton vannak viszonyai. Csak akkor lehetek vele, ha elfogadom, hogy bármikor újabb viszonyba kezdhet. Azt akarom, hogy Charlie felismerje, mit művel, és ne higgye többé azt, hogy komoly kapcsolatban lenni valakivel és közben viszonyt folytatni más nőkkel normális dolog.

Katie: Nos, Aranyosom, „Arra van szükséged, hogy Charlie monogám legyen” – igaz ez?

Ellen: Nem. Asszem, ez nagyon unalmas lenne.

Katie: Vagyis neki is megvan a tökéletes partnere, és neked is megvan a tökéletes partnered. Hogyan reagálsz, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy „Azt akarom, monogám legyen,” ő pedig tizenöt éve nem az?

Ellen: Nagyon frusztrált leszek. Mindenfélékkel próbálkozom. Próbálok nyitott lenni és kedves, rejtegetem a féltékenységemet, és azt mondogatom neki, hogy nincs semmi baj, én rendben vagyok ezzel az egésszel. Vagy kiborulok és sikítozom, vagy különböző módokon manipulálom őt.

Katie: Tehát akkor az a gondolat, hogy „Azt akarom, monogám legyen” békességet vagy feszültséget hoz az életedbe?

Ellen: Feszültséget.

Katie: Találsz feszültségmentes okot a gondolat megtartására? Amennyiben a békét keresed, keress csak egyetlen békés okot ennek a hiedelemnek a megtartására.

Ellen: Nincs ilyen.

Katie: Egyetlen egy sem? Akkor kérlek, csukd be a szemed, és lásd magad az elmúlt 15 évben, lásd a ti közös életeteket: Charlie jön és megy. Kérlek, nézd meg a vele élt életedet a gondolat nélkül, hogy „Azt akarom, monogám legyen.” Ki lennél a gondolat nélkül?

Ellen: Élvezném, amikor engem szeretve jön hozzám.

Katie: Nézd tovább. Mi mást látsz még a gondolat nélkül, hogy „Azt akarom, monogám legyen”? Nézegesd az életedet, nézegesd az ő életét.

Ellen: Nagyszerű életünk van. Asszem, attól félek, hogy ha megint viszonyba kezd, nem fog többé visszajönni hozzám.

Katie: Én ezt a gondolatot leírnám, és később megMunkáznám. „Nem fog visszajönni hozzám.” Alaposan megkérdőjelezném. Tehát, akkor „Azt akarom, hogy monogám legyen” – fordítsd meg.

Ellen: Nem akarom, hogy monogám legyen.

Katie: Most pedig keress egy példát arra, miért is jobb az életed úgy, hogy ő nem monogám.

Ellen: Sok példám van! Nézzük csak. Rajta tart az önmegfigyelésen, a gondolataim figyelésén. És nem unalmas így az élet. És amikor visszajön, mindig sokkal szeretetteljesebb velem.

Katie: És miért jobb Charlie élete attól, hogy nem monogám? Olyasmikre gondolok, amiért hálás vagy. Olyasmikre, amiket szeretsz az ő életében.

Ellen: Nem tudom. Ez az ő dolga. Nem látok bele az ő fejébe! Hogy érted?

Katie: Olyasmikre, amik neki és neked is előnyösek.

Ellen: Óóó, hát nem un meg engem!

Katie: Igen, és ha ezt tudod, akkor nem veszekszel vele, amikor elmegy.

Ellen: Hmm. Ez így tényleg jobb neki.

Katie: Igen, mivel az ő élete nem monogám, ő így él. Azt teszi, amit már tizenöt éve tesz, te pedig újra meg újra visszafogadod az életedbe, amiből azt szűröm le, hogy igazából te rendben vagy azzal, hogy ő nem monogám. Csak átvered magad, hazudsz mindkettőtöknek, amikor azt mondod, hogy ez így nincs rendben, és ennek a fájdalmát érzékelitek mindketten. Kérlek, olvasd fel a következő mondatot, amit írtál.

Ellen: Azt akarom, hogy jöjjön rá, miért van szüksége egynél több nőre érzelmileg és szexuálisan is.

Katie: Aha. Fordítsd meg!

Ellen: Azt akarom, hogy én jöjjek rá, miért van szüksége Charlie-nak egynél több nőre.

Katie: Kérdezd meg tőle! [Szünet – Keresi Charlie-t a szemével a közönség soraiban] [Charlie-hoz] Miért van szükséged egynél több nőre az Ellennel való tizenötéves kapcsolatodban? Miért jobb neked, ha nem vagy monogám? [Ellenhez] Ezekre a kérdésekre szeretnél választ?

Charlie: Így élvezetesebb az élet.

Katie [Ellen-hez]: Kérlek, nézz bele Charlie szemébe, Édesem. Te akartad tudni. És megkaptad a választ.

Charlie: És van itt még más is. Azt találtam, hogy amikor egy nőre korlátozom magam, az olyan, mintha egy ketrecben élnék… Olyasmi, hogy nem is szeretem magam, amikor csak egy nővel vagyok, az nem én vagyok. Azt érzem, hogy amikor megtagadom magamtól a másokra való nyitottságot, és ebbe a szexualitás is beletartozik… akkor valami számomra teljesen természetes dolgot tagadok meg. Kipróbáltam a monogámiát, de nem működött számomra. És észrevettem, hogy büntettem azt a nőt, akivel épp kapcsolatban voltam, mert őt okoltam azért, hogy nem élhetek olyan életet, amilyet szeretnék, őt okoltam a saját döntéseimért. És azzal is tisztában vagyok, hogy itt olyan identitásaim rejtőznek, melyeket érdemes lesz szemügyre vennem.

Katie [Ellen-hez]: Édesem, ez a válasz a kérdésedre. Akár meg is köszönheted neki. Charlie-nak semmi veszítenivalója nincs. Te elfogadod, hogy viszonyai vannak, és mindig ott vagy számára. Te vagy az ő tökéletes partnere. Ez nem helyes vagy helytelen; csupán csak működik, immár tizenöt éve.

Ellen: Igen, és néhány hónappal ezelőtt valami megváltozott.

Katie: Értem, Kincsem, és most még maradjunk ennél a Munkánál.

Ellen: Jó.

Katie: „Azt akarom, hogy monogám legyen” – fordítsd meg. Önmagadra.

Ellen: Azt akarom, hogy én legyek monogám.

Katie: Érezd át mélyen ezt a megfordítást. Hisz te nem vagy magaddal monogám, amikor azt hiszed, hogy monogám férfira van szükséged, pedig tizenöt éve nem ilyennel élsz. Érthető ez?

Ellen: Igen.

Katie: Olvasd tovább, amit írtál.

Ellen: Azt akarom, hogy hagyja abba más nők hajkurászását.

Katie: Fordítsd meg!

Ellen: Azt akarom, hogy én hagyjam abba Charlie hajkurászását?

Katie: Ő a nőket hajkurássza, te pedig őt. Pont az csinálod, amit ő. És nem hallottam, hogy olyasmit mondott volna, hogy hajkurássza a nőket. Ez egy újabb hiedelmed. Később megkérdezheted tőle, igaz-e az, hogy hajkurássza a nőket. Most annyit tudunk, hogy nem hajkurássza őket, hanem a nők nem futnak el tőle. Mi a következő állításod?

Ellen: Azt akarom, hogy Charlie legyen egyértelmű, és ne küldjön felém félreérthető üzeneteket.

Katie: Fordítsd meg.

Ellen: Azt akarom, hogy én legyek egyértelmű, és ne küldjek felé félreérthető üzeneteket.

Katie: És magadnak se küldj többé félreérthető üzeneteket, Édeském. Hisz azt mondod, hogy a nem monogám élete nem elfogadható számodra, mikor a valóságban így élsz tizenöt éve.

Ellen: Azért írtam le ezt az egészet, mert egy ponton nagyon össze vagyok zavarodva, és nem tudtam, hogyan fogalmazzam meg. Két hónappal ezelőtt valami megváltozott, amikor is kijelentettem, hogy csinálhat, amit akar, de én már soha többé nem leszek ott számára. És azóta nem is szexel azzal a másik nővel, akibe szerelmes, és… Folyton azt hajtogatja, hogy engem is szeret, meg a másik nőt is. És ettől egy kicsit összezavarodtam.

Katie: Értem. És szerinted mit tehet Charlie ez ügyben? Őt is szereti, és téged is szeret. Édesem, úgy látom, az a gondolat bánt téged a legjobban, hogy nem fog visszajönni. Nézzük, mi történik, ha ő továbbra is szexel a másik nővel, te pedig közben azt hiszed, hogy „Nem jön vissza.” Teljesen biztos lehetsz benne, hogy nem jön vissza?

Ellen: Nem.

Katie: És mi történik, amikor elhiszed ezt a gondolatot? Hogyan reagálsz, mi zajlik benned?

Ellen: Nagyon féltékeny vagyok. És nagyon-nagyon dühös.

Katie: Szeretném, ha beazonosítanád, pontosan mit, hol érzel. Elhiszed a gondolatot, máris látod a képeket, a filmet a fejedben, amik kiváltják és fenntartják az érzelmeidet és az érzéseidet. Mi történik a testedben, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy „Nem fog visszajönni”? Hol érzed a testedben? Mi zajlik benned érzelmi szinten? Mennyire intenzívek ezek az érzések?

Ellen: Összeszorul a torkom, és sokszor itt elöl, az egész elülső felem fáj.

Katie: Csukd be a szemedet, és még folytasd a leírását.

Ellen: Hmm… Tehetetlenséget érzek, semmit nem tudok tenni, hogy a dolog megváltozzon… És azok a képek jönnek föl, hogy az apukám jobban szerette a húgomat, mint engem.

Katie [a közönséghez]: Valaki írja le ezt a hiedelmet Ellen számára, hogy majd később meg tudja kérdőjelezni. „Az apukám jobban szerette a húgomat, mint engem.” [Ellenhez]: Most pedig, Kedves, még tartsd csukva a szemed. Képzeld el az életedet, amikor Charlie épp elmegy, a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni.”

Ellen: Nagyon nyugodt lennék. Ha tudnám, hogy mindig, örökké vissza fog jönni hozzám…

Katie: És ha semmit nem tudsz tudni, sem így, sem úgy, hogyan éled az életed a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni”? Nézd meg az életed, nézd meg, hogyan élsz a gondolat nélkül.

Ellen: Hmm. Nehéz elképzelni…

Katie: Igen. Akkor, kérlek, üldögélj ebben egy kicsit, én pedig elvégzem a saját Munkámat. Elképzelem magamat, miközben Stephen elment. Ki lennék a gondolat nélkül, hogy „Nem fog visszajönni”? Látom magamat, ahogy kimegyek a piacra, elmosogatom az edényeket, élem az életemet…

Ellen: Most már értem.

Katie: A gondolattal vagy nélküle, mindenképp van egy életed. És amikor elmegy, az életedet éled, akár tudod, hogy vissza fog-e jönni, akár nem. Ettől függetlenül te egyszerűen csak elmosogatsz, elmész bevásárolni, csak nincs ott a gondolat. És akkor hol tud probléma lenni? Kétféle módon mosogathatunk vagy vásárolhatunk. Az egyik frusztráltan, a másik békésen, és ez csakis attól függ, elhisszük-e a fejünkben levő gondolatokat.

Ellen: Köszönöm.

Katie: Nagyon szívesen. Még fordítsd meg, azt, hogy „Nem fog visszajönni.”

Ellen: Vissza fog jönni? Talán…

Katie: Csupán tizenöt éve folyton. [A közönség nevet.] „Nem fog visszajönni” – találsz másik megfordítást?

Ellen: Igen. Én nem jövök vissza önmagamhoz, amikor ő elmegy.

Katie: Igen, gondolatban te is vele mész a viszonyába, és senki nem marad itt, hogy a te életedet élje! Gondolatban hármatok van ott, és senki nincs itt neked, aki kimegy a piacra. És két alma helyett csak egyet veszel…

Ellen [nevetve]: Nagyon éhesen szokott hazajönni.

Katie: Köszönöm, Édesem.

Ellen: Köszönöm, Katie.

„Tegyük fel, hogy a férjem szerelmi viszonyt folytat egy másik nővel, és ez nekem nem tetszik, akkor azt mondanám neki, „Kedvesem, megértem, hogy viszonyod van, és azt figyeltem meg, hogy amikor a másik nővel vagy, akkor valami bennem elkezd tőled eltávolodni. Nem tudom, mi ez, csak annyit tudok, hogy így van; ez a te tőlem való elmozdulásodat tükrözi, és szeretném, ha tudnál erről.” És aztán, ha még mindig folytatja a viszonyt, és szívesebben tölti az idejét egy másik nővel, megfigyelném magamban, ahogy eltávolodok tőle, és ha elhagynám, azt akkor sem haraggal tenném. Semmit nem tehetek azért, hogy vele maradjak, és semmit nem tehetek azért, hogy elváljak tőle. Nem én vagyok ennek a műsornak a rendezője. Vele maradhatok, vagy el is válhatok tőle a teljes szeretet állapotában, és átfuthatna a fejemen, Hát ez lenyűgöző; megígértük egymásnak, hogy mindig együtt maradunk, és most elválok tőle, és valószínűleg csak nevetnék, és örülnék, hogy megvan neki, amit akart, majd tovább lépnék, mert nincs bennem háború. Egy másik nő ugyanakkor úgy válik el a férjétől, hogy „Nem kellett volna viszonyt kezdenie”, „Megbántott”, „Nem is érdemel meg engem”, „Megszegte az ígéreteit”, „Szívtelen”. Az elmozdulás mindkét esetben ugyanolyan; az egyetlen különbség a történet. Az utazást mindkét esetben meg fogod tenni. A kérdés csupán annyi, hogyan távozol: rugdosódva és sikítozva, vagy pedig méltósággal, békében, nagylelkűen? Ezt most nem tudod diktálni, nem tudod megjátszani, nem tudsz spirituálissá vagy szeretettel telibbé válni. Légy csak őszinte, és kérdőjelezd meg a gondolataidat. Aztán, végül, amikor az ismerőseid azt mondják, „Ajj, de szörnyű ez a válás dolog”, azt válaszolhatod, „Megértem, hogy így látjátok, de nekem nem ez a tapasztalásom róla.” (Byron Katie)

NAGYON JÓK ezek a régebbi bejegyzések a témában. Ha nem olvastad őket, mindenképp tedd meg, ha igen, akkor is csudás lehet feleleveníteni őket:

A Páromnak Nem Kéne Hűtlennek Lennie

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/hutlenseg-1-paromnak-nem-kene-hutlennek.html

Nekem Nem Kéne Hűtlennek Lennem

http://onmunka.blogspot.com/2011/03/hutlenseg-2-nekem-nem-kene-hutlennek.html

Változnia Kéne A Helyzetnek – Igaz Ez???

„Az elfogadás már elavult dolog. A Valóság szeretése az, ahova el tudunk jutni, miért elégednénk meg az elfogadással?” (Byron Katie) 

Amikor elhiszed a stresszes gondolataidat, olyan, mintha egy icike-picike kulcslyukon át kukucskálnál az életre. Ilyenkor a tudatod teljesen beszűkül, és elszigetelődsz önmagadtól, a többi embertől és a Valóságtól. Ha a stresszes gondolataidat megvizsgálod, azok szépen elhagynak téged, és a tudatod kitágul, te pedig megéled az életet, annak pillanatról-pillanatra való teljességében. Mit választasz?

Kedves Andi!

Régóta olvasom az Önmunka blogodat, nagyon tanulságos, jó írásokat  találtam benne.

Olvastam a Négy kérdés könyvet is. Felmerült bennem egy kérdés, nem tudom másnál is felmerült-e? Elvégzem a megfordítást, és találok  rá 1-2 megerősítést is az emlékeimben, ezt magamban konstatálom, hogy hát oké, de ezek után nem történik bennem/velem semmi. Úgy értem, nincs változás, ugyan úgy visszatérnek az előző gondolataim/életem.

Pl: Régóta munkát keresek, és a munkához való  kapcsolatomat megmunkáltam /megfordítottam, de ahogy visszatérek a cselekvéshez, minden marad a régiben. Falakba ütközöm és elutasításokba a külvilág részéről. Olyan lehetőségekkel, emberekkel találkozom, akik szembesítenek a korommal (középkorú vagyok, és jó magyar szokás szerint ez gond), és azt állítják, hogy mennyire nem lehetek profi, ha csak 1 éve tanultam ki a szakmát, stb.

Az is lehet, hogy párban kellene segítséggel végeznem a Munkát?

Üdvözlettel, Júlia

Kedves Júlia!

Köszönöm a kérdésedet és a bizalmadat. Azt olvasom ki a soraidból, ami a Munka legnagyobb „ellensége”, vagyis, hogy bizonyos motivációval végzed a Munkát.

„Változnia kéne valaminek.” „Munkát kéne találnom a Munka segítségével.” „Eredményeket kéne vele elérnem.” „Nekem kéne változnom, máshogy cselekednem.” „Nem kéne, hogy ugyanazok a gondolatok újra eszembe jussanak.” Ezek a gondolatok alkotják a motivációdat, vagyis azért végzed a Munkát, hogy...  - valami változzon, valami „jobb” legyen. Amikor bármilyen motivációval tesszük fel a kérdéseket, akkor hamarosan a szokásos jól-tudom elménkkel társalgunk, esélyünk sincs mélyebbre menni, a valódi nem-tudás birodalmába, mert ellentétesek az „érdekeink”.

Az egyik „alaptörvényünk” az, hogy: Szeretni, ami van. Katie egy alkalommal így fogalmazott: „Az elfogadás már elavult dolog. A Valóság szeretése az, ahova el tudunk jutni, miért elégednénk meg az elfogadással?” Ez pedig azt jelenti, hogy a Munka segítségével olyan tiszta tudatállapotba jutunk, amikor valóban teljes átöleléssel szeretjük, ami van. Ez a szeretés nem egy cselekvés, nem arról szól, hogy győzködöm magam, hú, de szeretem, hogy nincs munkám, hanem arról, hogy olyan szinten együttműködővé válok az éppen aktuális élethelyzetemmel, hogy valóban minden egyes pillanatát annak teljességében élem meg, örömmel, még ha az hagyományos értelemben nem túl kedvezőnek is tűnek. És ebben a tiszta elmeállapotban sokkal kreatívabb, befogadóbb, tevékenyebb és nyitottabb vagyok; vagyis a lehetőségek is sokkal könnyebben találnak rám.

Mindezt érteni nem lehet. Egy olyan kultúrában és társadalomban, melyben mindannyian arra kondicionálódtunk, hogy menni kell, csinálni kell, törtetni kell, kontrollálni kell, célokat kell kitűzni és elérni, mindig valamivel elégedetlennek kell lenni, és küzdeni kell a helyzet megváltozásáért, ez az egész totál nonszensznek tűnhet, egyenesen őrültségnek is sokak számára. Azok számára azonban, akik valóban szeretnének végre megtapasztalni egy békés, áramlós életet, egy végtelenül kedves valóságot, a Munka járható utat mutat. (Erről a kondicionáltságról részletesen olvashatsz Adyashanti fordításomban, mely itt a blogon több részletben van fent, a következő linken azonban gyönyörű képekkel megdíszítve egyben olvasható: http://tudatbazis.hu/adyashanti-falling-into-grace-kegyelembe-esni-reszlet)

No, de vissza a motivációhoz. A Munka egyetlen motivációból tud működni, ha az igazságot szeretnénk megtudni. Ha valóban hajlandóak vagyunk meghallani teljes szívből olyan válaszokat, melyek egyáltalán nem tetszenek a jól-tudom elmének.

„Munkát kéne találnom.” Igaz ez? Teljesen biztos lehetek benne, hogy igaz az, hogy munkát kéne találnom? És a nem, ne azért jöjjön, hogy bebeszéljem magamnak! A kérdéseknek nem az a lényege, hogy fejből nem választ adjunk, ez semmit nem ér. Ha valóban beleengedem a nem-tudásomba ezt a kérdést, akkor hogyan is lehetnék benne biztos, hogy nekem munkát kéne találnom, amikor épp nem találok? Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy munkát kéne találnom, pedig már egy ideje nem találok? Totálisan ellene megyek a valóságnak, amikor ezt hiszem, és utálom minden pillanatát annak az időnek, amikor nincs munkám, és sajnálom magam, és nem szeretem azokat, akik szembesítenek pl. a korommal. Kudarcnak, vesztesnek, áldozatnak, leértékeltnek, megítéltnek vélem magam. Sorold fel, kérlek, miket gondolsz saját magadról, amikor nem kapsz munkát?

Kérlek, fejezd be ezeket a mondatokat minél többféleképpen:

„Nincs munkám, és ez azt jelenti, hogy…”

„Nem kapok munkát, és ez azt jelenti, hogy…”

Vagy a másik állításoddal kapcsolatban:

„Nem változik a helyzet, és ez azt jelenti, hogy…”

„Nem változom, és ez azt jelenti, hogy…”

Ezeket mind amúgy is gondoltad már rég magadról, csak most ez a helyzet tud vele szembesíteni, és így van lehetőséged megkérdőjelezni a magaddal kapcsolatos hiedelmeket. Hogyan keresed a munkát, amikor mindezt elhiszed? Hogyan keresed a munkát, amikor az az elvárásod, hogy legyen? Hogyan tekintesz a Munkára (Négy kérdés), amikor nem hozza meg neked a várt „sikert”?

A Munka nem azért van, hogy a szerintünk az életünk változásához szükséges dolgokat elérjük vele. A Valóság nem úgy működik, ahogy azt én szeretném, ahogy én kitalálom, ahogy én diktálom. A Valóság mindig olyan, amilyen. Ha végzem a Munkát, ha élő bennem a Munka, akkor teljesen ellenállásmentes vagyok minden történéssel kapcsolatban, akkor szeretem, ami van. Akkor tudom, hogy pont az a dolgom, hogy ne legyen munkám, mert ebből tudom felfedezni magam, megtisztítani az elmém, elvárásoktól és félelmektől mentessé válni, és akkor sokkal, de sokkal nagyobb esélyem van, hogy észrevegyek olyan lehetőségeket, amiket a hiedelmeim miatt nem tudok. Amikor elhiszek egy stresszes gondolatot, a tudatom fogja magát, és jól beszűkül. Egy picike kulcslyukon keresztül kukucskálok kifelé. Amikor hiedelmektől mentes vagyok, akkor a tudatom kitágul, és hihetetlen dolgok történhetnek. Nem azért, mert bevonzom, vagy ilyesmi, hanem mert egyszerűen észreveszem. Nincs, ami eltakarná előlem.

Ki lennél a gondolat nélkül, hogy munkát kéne találnod? Csukd be a szemedet, és nézd meg az életedet, milyen, ha nem úgy ébredsz, ha nem naponta százszor gondolsz arra, hogy munkát kéne találnod? Hogyan végzed a napi teendőidet, ha soha többé nem tudod elhinni ezt a gondolatot? Most sokan azt hihetik, hogy akkor semmi motivációm nem lesz arra, hogy dolgozzam, ha ezt nem hiszem el. Akik ezt mondják, azok nem nézik meg a gondolat nélkül az életüket. Azok nem látják, hogy sokkal simulósabb, békésebb, áramlósabb minden, ha nem gyötröm magam ezzel, és sokkal nagyobb energiám van, és sokkal nagyobb szeretettel vagyok magam iránt és minden iránt, és ilyenkor csak úgy történnek a dolgok.

Megfordítások:

„Jelenleg a valóságban nem kell (még) munkát találnom”. Hisz amíg nincs, addig hogyan lenne? Mi minden vezetett oda az életemben, hogy egy ideje nem találok munkát? Kérlek, keresd a saját példáidat, meg kell mutatnunk az elmének teljesen tisztán, hogy miért is teljesen normális, természetes, hogy ez a helyzet most így van? És ez nem azt jelenti, hogy így is marad. De nem attól fog megváltozni, hogy én diktálni kezdek a Valóságnak, hogy most azonnal rakjon elém egy munkahelyet.

„Jelenleg a valóságban nem kell (még) munkát találnom, mert…” - mondok hasráütésszerű bizonyítékokat: - nem is akarok igazán dolgozni, nem piacképes a végzettségem, nem beszélek nyelveket, a munkaadók diszkriminálnak kor és nem alapján, mert nem hiszek magamban, mert annyiért nem megyek el dolgozni, amit ők ajánlanak, mert igazából saját vállalkozást szeretnék, mert így rengeteg időm van magamra és a családomra, stb. Keresd meg a saját bizonyítékaidat.

Érdekes megfordítás, hogy „A munkának kéne megtalálnia engem.” Kérlek, nézd meg ennek az igazságtartalmát is. Mi a jellemzőbb a Te vagy az ismerőseid életére: hogy kerestek, kerestek, kerestek, és úgy találtak, vagy hogy egyszer csak jött valami jó ajánlat, ötlet, és abból lett a munka(hely)? Nekem ez utóbbira nagyon sok példám van a saját életemből; én sosem kerestem munkát, az mindig csak úgy jött, és ha készen álltam rá, akkor elvégeztem. És a legtöbb ismerősömre is ez jellemző. (És ez nem azt jelenti, hogy ha épp nincs munkám, és dolgozni szeretnék, akkor nem nézem meg a hirdetéseket, nem képzem magam, nem szólok a barátaimnak, hogy járjanak nyitott szemmel.)

És még ajánlom megnézni: „A munkával kapcsolatos gondolataimat kéne megtalálnom.” Igen, az összes félelmedet, korlátozó hiedelmedet szép sorban megtalálni, leírni, és alávetni a Négy kérdésnek, legalább ilyen részletesességgel, ahogy ezt most tesszük.

Végül és nem utolsó sorban pedig: „Önmagamat kéne megtalálnom.” Ehhez, azt hiszem, nem kell túl sok kommentár. Amíg a hiedelmeimmel azonosít engem az elmém, addig nincs módomban valódi önmagammal megismerkedni. Ha szép sorban, módszeresen feldolgozom a hiedelemrendszeremet, nincs más út, mint önmagam „megtalálása”. Azért kicsit félrevezető ez, mert manapság mindenki önmagát keresi, miközben minden pillanatban ott vagyunk önmagunknak, soha nem mentünk sehová. Csak elhittük, hogy elveszítettük önmagunkat, és hogy valamit meg kell keresnünk, mikor azt sem tudjuk mit. TE már most is itt vagy, és a Ki lennél a gondolat nélkül? kérdés mély magadba engedésével ezt meg is élheted. És minél többször megéled, annál nagyobb megtapasztalásod is lesz erről, annál jobban gyökeret versz ebben az „állapotban”. Nem tudom ezt most jobban megfogalmazni.

Még annyit a kérdéseddel kapcsolatban, hogy érdemes lenne-e párban dolgoznod, azt tudom válaszolni, hogy mindenképp. Értő, gyakorlott párral, aki nem engedi, hogy elmenekülj magad elől, aki keményen rajta tart a kérdéseken, és „kiszedi” belőled a válaszokat. Azok számára, akik elvégzik az ÖnMunka Alaptanfolyamot, és valóban komolyan szeretnének tovább dolgozni, ez a lehetőség adott, hiszen elég sokan vagyunk már, kifejezetten hangsúlyt fektetünk a páros Munkázásra, és vannak Facilitátor-jelöltek, akiknek ez is a feladata. Tapasztalatom szerint, bármilyen könnyűnek is tűnik ez a Négy kérdés, nagyon könnyű felszínessé válni benne, és nem észrevenni, hogy mit is csinálunk. Ezért mindenképp érdemes „profi” működés közben megtapasztalni, utána pedig már egyedül is hatékonyan végezni.

Júlia, kérlek, csináld végig alaposan, amit itt felvázoltam, engedd mélyen magadba az összes kérdést, csukd be a szemed, utazgass az életedben, ismerkedj az igazsággal.

Szeretettel üdvözöllek, Andi

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam új időpont: 2011. október 29-30. Jelentkezési határidő: szept. 30. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html