„A gondolatok a
semmiből születnek, és pillanatok alatt visszatérnek oda, ahonnan jöttek. Ha megvizsgálod, mi van a gondolat előtt,
utána, és a gondolataid között, akkor óriási nyitottságot találsz. Ez a nem-tudom
tere. Ez az, akik valójában vagyunk.” (Byron Katie)
Ma egy rövid, de annál velősebb Katie-féle gyakorlatot
végezz el velem. Csodás utazást Katie vezetett meditációjával ÖnMagadba!
„Nincsenek új
stresszes gondolatok.
Mindet újrahasznosítjuk. És a gondolataink
nem személyesek, hanem közös „emberiek”. Győződjünk most meg erről együtt!
Kérlek, csukd be a szemedet, és menj vissza hat-hétéves
korodig. Megvan? Nos, vizsgáld csak meg, hallottál-e új stresszes gondolatot
azóta? Már kisgyermekkorunkra mindet hallottuk,
és jól el is hittük őket. Nézzétek csak meg, milyen gondolatokat írtatok az
Ítélkezőlapotokra! „Nem vagyok fontos
számára”, „Bántani fog”, „Nem szeret.” Stimmel? Hányatok gondolta már azt valaha, hogy valaki nem szereti? Van itt
bárki, akinek ez még sosem jutott eszébe? Senki.
Jó. Akkor most arra kérlek benneteket, nézzük meg azt a
gondolatot, hogy „XY nem szeret engem.” Csukd be a szemedet, és menj vissza abba a helyzetbe, arra az
időpontra, amikor már fel tudod idézni, hogy ez a gondolat veled volt. Hol
voltál, kivel voltál, hány éves voltál, amikor először felmerült benned az,
hogy valaki nem szeret téged? Valaki ezt mondta neked? Vagy csak történt
valami, amiből ezt szűrted le?
Alaposan nézz körül a házban vagy a játszótéren, ahol ezt
először hallottad vagy gondoltad. Talán még a szobát is fel tudod idézni, és
azt az embert is, akitől ezt hallottad. A
legeslegelső alkalmat, amikor ez megtörtént. Hány éves voltál ekkor?
Kérlek, minél mélyebben éld át újra ezt a helyzetet. Üldögélj benne egy ideig.
Jó. Köszönöm. Hányatok volt tíz évesnél fiatalabb? Nyolc
évesnél fiatalabb? Hat? Legtöbbünk már
hatéves korára az összes ilyen koncepciót, gondolatot elhitte. Néhányunk
pedig már három-négy éves korára
magáévá tette mindazokat a hiedelmeket, amelyekkel azóta is él. Néhányunk
esetében még csak nem is személyesen nekünk szólt az a gondolat, hogy „Nem
szeretlek”, hanem az anyukánknak, vagy valamelyik testvérünknek. Mi csupán
megfigyelők voltunk, mégis magunkra vonatkoztattuk. Abban a pillanatban, hogy
elhitted, máris magadra vetted.
Kérlek, tartsd még csukva a szemedet, és még egyszer idézd
fel azt a pillanatot, amikor először hallottad vagy hitted ezt el. Azonosítsd
be azt a pillanatot, amikor elhitted. Most pedig nézz vissza egy pillanattal az előttre, amikor elhitted. Nézd meg az
életedet: milyen volt az előtt a
pillanat előtt, hogy elhitted, valaki nem szeret? Látod a különbséget? Érzed a különbséget? Elképesztően jelentős a
különbség, ugye? És most csupán egyetlen
gondolat elhívésének a hatását vizsgáltuk meg!
„Nem szeretnek” – Igaz ez? Mi zajlik bennem, milyen életem
lesz abban a pillanatban, ha elhiszem ezt a gondolatot? Gyönyörűséges voltam, majd egyetlen
pillanat leforgása alatt elfogadhatatlanná és nem megfelelővé fokoztam le magam,
majd az elmém már mindenben ennek a bizonyítékát fedezte fel. Így váltam szép
fokozatosan olyan ’nem szerethetővé’, majd még kevésbé szerethetővé, akinek még
most is gondolom magam. Teljesen biztos
lehetek benne, hogy ebből bármi is igaz???” (Byron Katie)
KI LENNÉK A TÖRTÉNETEM NÉLKÜL,
HOGY AKKOR ÉS OTT AZ AZ EMBER NEM SZERETETT???
KI VAGYOK A TÖRTÉNETEM NÉLKÜL,
HOGY NEM VAGYOK SZERETHETŐ???
Ha szeretnéd Te is megtapasztalni, ki
is vagy valójában, milyen is a „történet nélküliség”, tehát nyitott vagy „visszacsinálni”
azt a sok fájó koncepciót és történetet, amit elhittél, szeretettel várlak a Július 12-13. (Hétköznapi) ÖnMunka Alaptanfolyamon.
Jelentkezési határidő: június 15. Részleteket
itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html