Az Önmegismerés Útja Néha Ráz

„Nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy elindulj befelé magadba, és valódi válaszokat találj a Munka négy kérdésére. Amikor megteszed, akkor elveszíted a világról szóló összes történetedet – elveszíted az egész világot, amilyennek azt eddig értetted.” (Byron Katie)

Könnyű megijedni, elbizonytalanodni, eltántorítódni az Úton. Könnyű sutba vágni az egészet, amikor valamilyen „akadály” kerül eléd, amit az elméd úgy értelmez, hogy „Na, figyelj, nem jutottál sehova. Tök feleslegesen nyüstölöd magad ezzel az önmegismeréssel. Hagyd a francba! Sokkal nyugisabb volt az életed azelőtt, a boldog tudatlanságban. Jól van, hát szenvedtél, csak akkor azt sem tudtad, hogy lehet nem szenvedni, és az volt a normális számodra. Nézd csak meg, mit csinálsz: ugyanúgy szenvedsz most is. Felesleges. Add fel. Nem vezet ez sehova.”

         Az Út néha ráz. És csak az elme tudja elhitetni veled, hogy ezzel a rázkódással valami baj van. Mert elképzelte, hogyan is kéne kinéznie az Utadnak: szárnyalósnak, simának, villámgyorsan célba érősnek. És ha bármi történik, ami nem egyezik ezzel a képpel, akkor máris harcba kezd, ahogy szokta. Megpróbál meggyőzni, hogy nem jó úton jársz, megpróbál meggyőzni, hogy a váratlanul felmerült „nehézségek” nem összeegyeztethetők a „kívánatos úttal”. Az Útba minden belefér, az Úton bármi felmerülhet. Az Út nem nyújt védelmet a látszólagos kellemetlenségek, nehézségek ellen. Viszont, ha él Benned a Munka, akkor mindezt valahogy egy másik szintről, másik nézőpontból éled már meg. És szívesen látsz mindent, ami csak szembejön. Mert amúgy is szembejön…

Következzék egy teljes fejezet Byron Katie, Az Öröm Ezer Neve című könyvéből. Töményre sikeredett. Lassan, meg-megállva olvasd, engedd mélyen magadba a szavakat, hogy megtalálják a hozzád vezető utat.

54 – Azt, ki a Valóságban vert gyökeret, semmi nem boríthatja meg.

Az életben csak három dolgot tudunk csinálni: ülünk, állunk, vagy vízszintesen fekszünk. Ennyi. Minden más történet. Az élet nem nehéz; a gondolkodásod teszi azzá. Ebből ered a boldogságod vagy a nyomorúságod. Kétféleképpen lehet ülni, állni vagy feküdni: vagy kényelmesen csinálod, vagy pedig feszültséggel telve. Ha nem tetszik, ahol éppen vagy, arra invitállak, hogy vizsgáld meg a hiedelmeidet.

            Nagy bátorságra van szükség ahhoz, hogy elindulj befelé magadba, és valódi válaszokat találj a Munka négy kérdésére. Amikor megteszed, akkor elveszíted a világról szóló összes történetedet – elveszíted az egész világot, amilyennek azt eddig értetted. Amint megkérdőjelezed azt, amit hiszel, tisztán kezdesz el látni, mert az elme már nem áll többé harcban önmagával. Igazából elkezd izgatni a valóság, még a lehető legrosszabb dolog is, ami csak megtörténhet. Kitárod a karjaidat a valóság átölelésére. Mutass nekem egy problémát, ami nem egy hamis gondolat elhívéséből ered.

            Bármi történjék is, én mindig az ajándékot keresem meg benne. Semmi máshoz nincsen szemem. Tudom, hogy ha valamit vagy valakit elveszítek, megkímélődtem. Ha a férjem elhagyna, azt gondolnám, Honnan tudhatom, hogy nincsen szükségem rá? Onnan, hogy elment. Ha elveszíteném a lábaimat, azt gondolnám, Honnan tudhatom, hogy nincs szükségem lábakra? Onnan, hogy nincsenek lábaim. Természetesen a szabadság nem azt jelenti, hogy hagyod, kellemetlen dolgok történjenek – nem passzivitást vagy önkínzást jelent. Ha valaki azt mondja, le fogja vágni a lábaidat, fuss!

            Honnan tudhatod, hogy a rákra van szükséged? Onnan, hogy rákos vagy. De a rák elfogadása nem azt jelenti, hogy hátradőlsz és semmit sem teszel: ez a tagadás. Elmész a legjobb orvosokhoz, és a lehető legjobb kezeléseket veszed igénybe. Azt hiszed, hogy a tested akkor fog leghatékonyabban gyógyulni, ha feszült vagy és rettegsz, és ellenségként kezeled a rákot? Vagy akkor, ha szereted azt, ami épp van, és felfedezed az összes okot, amiért igazából jobb neked a rákkal, és aztán ebből a nyugodt középpontból mindent megteszel, ami a gyógyuláshoz szükséges? A belső békénél semmi sem életadóbb.

            Egyetlen esetben tudsz szenvedni: ha elhiszel egy olyan gondolatot, mely vitába száll a valósággal. Te vagy a saját szenvedésed okozója – de csak az összesé. A világon nem létezik szenvedés; csak megvizsgálatlan történetek vannak, melyek elhitetik veled, hogy van szenvedés. Nincs a világon szenvedés, mely valós lenne. Hát nem elképesztő ez?

            Az élvezet és a fájdalom is kivetítések, és ezt csak egy tiszta elme képes megérteni. Az önvizsgálat után megváltozik a fájdalom megtapasztalása. Az öröm, mely eddig is mindig ott volt a fájdalom felszíne alatt elsődlegessé válik, és a fájdalom kerül ez alá. Azok, akik a Munkát végzik, többé nem félnek a fájdalomtól. Belecsendesülnek. Figyelik, ahogy jön és megy, és azt látják, hogy mindig a tökéletes pillanatban érkezik, illetve távozik.

            Ma reggel fájnak a szemeim. Ezzel a Fuchs disztrófiával az a helyzet, hogy felhólyagosodik a szaruhártya belső fele, és néha nagyon intenzív a fájdalom. Emellett, a szemorvosom arra kért, hogy naponta hat-nyolc alkalommal csöpögtessek sóoldatot a szemeimbe; ez felszárítja a homályos látást okozó nedvességet, de szó szerint só a sebbe – tovább fokozza a fájdalmat. És még a cseppentés után is, amikor ránézek a kisunokám pofijára, csak egy elmosódott foltot látok. Észreveszem a gondolatot, hogy Milyen gyönyörű a kis Marley!, és aztán az is eszembe jut, hogy a betegségem előrehaladásának ismeretében, elérkezhet az idő, amikor már többé nem fogom látni az arcát. Tisztán értem, hogy ez felesleges is; egyetlen olyan helyet sem találok magamban, ahol ez végső soron számítana. Lehet, hogy egyik unokámat sem fogom látni felnőni, lehet, hogy sosem látom többé Stephen, vagy a gyerekeim arcát. És ahogy ezt átgondolom, keresem a szomorúságot, és csak örömöt találok. Az élet iránti hála mindent elsöprő érzése bugyog fel bennem, hogy mennyire teljes is az élet, és hogy mennyire nem hiányzik sosem semmi, hogyan is van minden pont úgy, ahogy lennie kell. Tovább várok, és figyelem, találok-e bármilyen szükségletet magamban, és semmi nem merül fel.

            Egy másik napon, ahogy a nappaliban üldögélek, forró teát öntök a kannából egy csészébe, és nem látom, hogy a csésze meg van repedve, és a forró tea a bal kezemre ömlik. Hoppá! Micsoda kaland! Még amikor a kezem lüktetni kezd is, tudatában vagyok, hogy épp a totális tökéletességet figyelem. Hogyan is hihetném azt, hogy a kezemnek nem kellett volna leforrázódnia, mikor épp ez történik vele? Miért mozdulnék el a valóságtól egy olyan fantázia felé, hogy milyennek kéne lennie a kezemnek? Amikor már élő benned az önvizsgálat, akkor a gondolatok már nem vonnak el attól, hogy szeresd azt, ami éppen van, és ahogyan épp történik.

(Byron Katie – Az Öröm Ezer Neve)

Mire Is Valók A Sáros Lábnyomok Valójában?

Elkészült egy újabb fejezet magyar fordítása Byron Katie, Az Öröm Ezer Neve című könyvéből. Csupa öröm, csupa kapcsolódás, csupa szeretet, csupa csoda, csupa egyszerűség. Szeretettel osztom meg Veletek.

Öröm 68 - A legjobb vezető az emberek akaratát veszi figyelembe.

Én a valóság útját járom, mely mindig az adott pillanatban tárul fel. Akkor épp az a Jóisten/Teremtő akarata, és mindig kristálytiszta. Amikor már nincs saját akaratod, nem létezik többé az idő és a tér sem. Az egész egy áramlássá válik. Te nem hozol döntést, csak áramlasz egyik történéstől a másikig, és minden eldöntődik számodra.

            Az 1986 februárját megelőző tíz évben depressziós voltam – a tíz év utolsó két évében pedig oly mély depresszióban szenvedtem, hogy szinte még a hálószobámból sem voltam képes kijönni. Minden egyes nap vágytam a halálra. Volt olyan, hogy hetekig még a fogamat sem mostam meg, mivel minden alkalommal, amikor felmerült bennem a fogmosás gondolata, a következő hiedelem torpedózta meg: „Van ennek bármi haszna? Végül is úgysincs semmi értelme.” Akkor én már egy halott nő voltam, és halottként valóban mi értelme lenne a fogmosásnak? De miután kitisztult az elmém, és az ágyban fekve meghallottam a hangot, hogy „Mosd meg a fogad,” akkor követtem az egyszerű utasítást, és semmi sem állíthatott meg. Felkeltem az ágyból, vagy akár kiestem az ágyból, ha épp máshogy nem ment, hason csúszva elvonszoltam magam a fürdőszobába, fogkrémet nyomtam a fogkefémre, és megsikáltam azokat az átkozott fogaimat. Cseppet sem foglalkoztam én a fogszuvasodással, egyetlen dolog érdekelt: tiszteletben tartottam a belső igazságomat. Isteni kinyilatkoztatásra vágysz? Odaállnál az égő csipkebokor elé? Itt az én égő csipkebokrom: Mosd meg a fogad!

            A Valóság útját járni azt jelenti, hogy követed az egyszerű utasításokat. Ha az a gondolatod támad, hogy az edényekre ráférne egy mosogatás, mosogass el. Ez a mennyország. A pokol pedig az a kérdés, hogy miért. A pokol ez: „Majd később megcsinálom,” „Nem is az én dolgom,” „Nem én vagyok a soros,” „Ez nem igazságos,” „Valaki másnak kéne megcsinálnia,” és így tovább, percenként tízezer gondolattal. Ha eszedbe jut, hogy megtégy valamit, egyszerűen csak tedd meg. Az ehhez a cselekedethez kapcsolódó összes megkérdőjelezetlen gondolattal bántod saját magadat. Az éppen előtted lévő dolgot mentális ellenkezés nélkül elvégezni, ez a Valóság iránti teljes odaadás. Csodálatos egyszerűen csak figyelni és engedelmeskedni, meghallani és megtenni. És ha követed a hangot, végül arra is ráébredsz, hogy még csak a hang sem létezik. Nincs hang, csak mozgás van, és te vagy a mozgás, és te csak figyeled, ahogy az végzi a dolgát. Az, hogy mi következik sorra, nem a te dolgod. Te csak mozdulsz, és visszacsinálsz minden közben felmerülő hiedelmet. Ha fáj, vizsgáld meg; így csinálódik vissza.

            Április van, könyvbemutató turnén vagyok Washington D.C.-ben. Egy hónapja arról informált az orvosom, hogy csontritkulásom van, és sok sétát javasolt. Több testmozgás, több kalcium, heti egy tabletta, vagy szétmorzsolódnak a csontjaim. Szeretem az orvosom véleményét. Szórakoztat, és örömmel követem az utasításait. Amikor Stephennel és Adam barátunkkal megérkezünk a szállodába, megtudjuk, hogy a szobáink csak délután 3-ra lesznek készen. Még csak dél van; van három óránk. Teljesen nyilvánvaló, hogy most van itt az ideje a sétának. Mi lenne, ha a Jefferson Emlékműhöz mennénk? A taxi egy kereszteződésnél rak le minket, mi pedig útnak indulunk. Virágzik a cseresznye! Bárhova nézünk, mindenhol leírhatatlan gyönyörűségű virágok. Épp most van a virágzási csúcs, tudjuk meg. Emberek ezrei tervezték úgy a szabadságukat, hogy pont ebben az időpontban lehessenek itt. Nekünk fogalmunk sem volt a cseresznye virágzásáról egészen addig, amíg meg nem láttuk ezt a teljes pompát. Nyilvánvaló, hogy a nekünk szánt mesteri terv az volt, hogy virágzásuk teljében láthassuk a fákat. Az orvosom nekem szánt terve az volt, hogy sétáljak. A szállodánk terve pedig az volt, hogy távol tartson minket a szobáinktól, amíg azokat ki nem takarítják. Úgy is megélhettük volna ezt az élményt, hogy nyivákolunk, mennyire fáradtak is vagyunk öt hét megállás nélküli utazás után, mekkora szükségünk lenne a pihenésre, milyen figyelmetlenség ez a szálloda részéről, milyen ügyetlenül szervezte meg a kiadónk a programot, és így tovább. De ha a szobánk készen várt volna minket, akkor lemaradtunk volna a cseresznyevirágzásról. Az út tiszta, de csakis akkor, amikor az elme tiszta.

            Ugorjunk egyet szeptemberre. Ross fiam kutyája, Oakley, fejest ugrott a házunk előtt futó kanálisba. A teraszajtót nyitva hagytuk, és ez a hatalmas, csupa szív golden retriever kivágódott a házból, átugrott a kerítésen, fejest ugrott a vízbe, és izgatottan kergette a kacsákat. A kacsákat láthatólag nem nagyon kavarja fel a dolog; odapillantanak, ki csap ekkora felfordulást, aztán hápogva odébb eveznek, gyorsabban, mint ahogy a kutyus úszni tud. Másnap meglátom Oakley sáros mancsnyomait az amúgy makulátlan padlón, és elolvad a szívem. Ahogy takarítom a padlót, hatalmas szeretet jár át ez iránt az állat iránt. Tudom, mire is valók a lábnyomok. Összekapcsolnak a kutyával és a fiammal, és az állatvilág könnyedségével, és szeretem, hogy mindez én vagyok. A megkérdőjelezetlen elme a nyomok láttán felzaklatódhat, gondolatok támadhatnak a kutyára és a fiamra a fegyelmezetlenségükért, és engem is megtámadhatnak, hogy miért is nem vettem észre hamarabb, hogy nyitva van az ajtó; az elme ezerféle változatban támadhat rá a látszólagos másikra, és mindezt azért, hogy fenntarthassa a testtel való azonosulását. A megkérdőjelezett elmét azonban semmi nem készteti ellenállásra. Mindenben örömét leli, amit csak az élet elébe hoz.

            Hároméves ikerunokáim, Hannah és Kelsi, kinyitják a konyhaszekrényt, és a legelképesztőbb kincseket huzigálják ki belőle, edényeket, csetreszeket, kanalakat, és egy kávékészítő belső nyomókáját. Napokkal később veszem csak észre, hogy a kávékészítő még mindig kint van. Imádom, hogy a picik itt hagyták kíváncsiságuk és szabadságuk egy darabkáját. Sosem tudhatod, kik a belső építészeid, amíg meg nem jelennek. És ahogy visszarakom a kávékészítőt a szokásos helyére, jól eldugva a pult alá, nem hiányzik. A ház mindig tökéletesen van berendezve.

            Ma reggel eszembe jutott, hogy lezuhanyozom, majd azt veszem észre, hogy az e-mailjeimnél maradok. Ez az egész lenyűgöz. A       zuhanyzás csodálatos ötlet volt. Meg fog-e mozdulni vagy sem? Izgalmas a várakozás és a rácsodálkozás, ahogy megengedődik az életnek, hogy a saját tempójában mozduljon, és azt tegye, amit éppen tesz. Aztán minden ok nélkül, amikor néhány tucat e-mail megválaszolódott, a test felemelkedik. Hova fog most menni? Azt gondolja, hogy elmegy zuhanyozni, de ezt soha nem lehet biztosan tudni, amíg ott nem áll a zuhany alatt, és el nem fordítja a vízcsapot. És amíg a víz el nem kezd zubogni, még mindig képtelenség tudni, hogy a zuhany meg fog-e történni. Ahogy a víz szétárad a testemen, az a gondolat bukkan fel, hogy „Milyen csodálatos ötlet!”

(Byron Katie: A Thousand Names For Joy)

2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam új időpont: 2011. október 29-30. Jelentkezési határidő: szept. 30. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Az Élet Végtelenül Egyszerű, Mi Bonyolítjuk Agyon

Olyan végtelenül egyszerű, ha odafigyelek a belső hangra. Tedd ezt, ne tedd azt. Írjál, ne írjál. Találkozz vele, ne találkozz vele. Feküdj le aludni, kelj fel. Az életet a róla szóló történeteinkkel bonyolítjuk agyon. Katie egyik alapmondata: „Kövesd az egyszerű utasításokat!” Ez a Munka Négy kérdésére is vonatkozik, természetesen, hisz nem létezik ennél egyszerűbb módszer történeteid lehántására. Leírod a stresszes gondolatodat, felteszed a kérdéseket, magadba engeded őket, megvárod, hogy a válaszaid a felszínre emelkedjenek, megfordítod az eredeti gondolatot, és példákat keresel a megfordítások igazságára. Utána a Munka tovább dolgozik benned, neked semmit nem kell kitalálnod.

Mint ahogy nekem sem kitalálnom, hogy mit csináljak épp most. Írok, figyelem a képernyőn sokasodó betűket. Te pedig épp olvasol. Vagy épp abbahagyod, mert nem érdekel, vagy megszólal a telefonod, vagy kedved szottyan egy jó kis teára. És amikor az megvan, máris ott a következő utasítás. A tiszta elme meghallja az egyszerű utasításokat, és így teljes egyszerűségben éltet. És hogy mit fogok az utolsó betű legépelése után csinálni? Majd kiderül. Végtelenül izgalmas és tökéletes.

Egy újabb fejezet Byron Katie, Az Öröm Ezer Nevéből. Rövidke. Csak olvasd, a pillanat tökéletességében.

Öröm 53 – A nagy Út egyszerű, az emberek mégis a mellékutakat választják.

A nagy Út egyszerű. Az, ami épp most fedi fel magát, ebben a pillanatban. „Mosogass el.” „Válaszolj az e-mailre.” „Ne válaszolj az e-mailre.” Ez a nagy Út, mivel ez az egyetlen út. Bármi, amit teszel, vagy nem teszel, az a te hozzájárulásod a valósághoz. Semmi sem lehetne egyszerűbb. Semmi más nem kívántatik; nem tudod rosszul csinálni.

            A mellékutak az ítéleteid arról, hogy mit teszel, vagy éppen nem teszel. Nagyon megnehezíti az életet, hogy ha „rossznak”, „hülyeségnek”, vagy „feleslegesnek” minősíted azt, amit teszel, vagy tettél. Összevetni azt, amit tettél azzal, amit tenned kellett volna, azt gondolni, hogy valami külső szabványnak kell megfelelned, nagyon nehéz út. Ami van, az mindig úgy van, ahogy éppen lennie kell, és mindig máris a múlt története. Ellenkezhetsz a múlttal, amennyit csak akarsz, és miután előálltál a legjobb, legmeggyőzőbb, leghumánusabb indokokkal, hogy miért kellett volna máshogy történnie, a múlt akkor is az, ami. Tanulj a múltból, mindenképpen, de ha bűntudatot vagy szégyent érzel miatta, akkor csupán saját magadat erőszakolod, az erőszak pedig nem működik. A tiszta út, a nagy Út, most kezdeni.

            Nem tudod megváltoztatni a kivetített világot, de meg tudod változtatni a kivetítőt, az elmét. Csak vedd észre, amikor a dolgok kibillennek az egyensúlyi állapotból. Nem kell találgatnod. Van egy beépített jelzőrendszer, ami mindig tudomásodra hozza az egyensúlyvesztést: úgy hívják, hogy stressz. Az élettel kapcsolatos megkérdőjelezetlen gondolataid hitetik el veled, hogy valami nem jól működik, és ez sosem lehet igaz. A stressz tudatja veled, hogy mikor érkezett el az önvizsgálat ideje. Ítéld meg a felebarátodat, írd le, tedd fel a négy kérdést, és fordítsd meg. Önmagában, az élet erőfeszítés-mentes. Ha úgy gondolod, hogy probléma van, vizsgáld meg, egészen addig, míg azt nem látod, hogy ami van, az tökéletes.

A Csoport Ereje Segít

Sokan megijednek, és visszafordulnak. Még többen bele sem vágnak. A Munka nem játékszer. Nem azt fogod tőle kapni, amire számítasz. Azt fogod tőle kapni, amire szükséged van ahhoz, hogy felébredhess a szenvedésből. És ezt addig el sem tudod képzelni, amíg meg nem tapasztalod.  Kitartásra és kíméletlen őszinteségre van szükség hozzá. De még inkább az igazság, a valóság, a szenvedés nélküli élet szenvedélyes vágyására. Útközben is számtalanszor jöhet az elbizonytalanodás. Amikor egy olyan hiedelmedre bukkansz rá, amit a világ minden kincséért nem adnál. Inkább maradjon a szenvedés. Ilyenkor nagyon sokat tud segíteni egy háttér. Egy kis lelki közösség olyan emberekből, akik tudják, min mész át, ismerik a Munkát, és átsegítenek az elakadáson, a visszamenekülési késztetéseden. Egyedül sokkal nehezebb, bár nem reménytelen.

Egyre nagyobb értékét és hasznát látom a csoportban Munkálkodásnak. A csoportnak ereje van, mindenkiből saját magadat tanulod, mindig van valaki, aki pont ott van, ahol Te, mindig van valaki, aki megmutatja a következő lépést, aki már meg merte lépni azt, amihez neked még nincs bátorságod. A csoport segít, hogy rajta maradj a Munka útján. Ne hagyd magad visszafordulni és elveszni a félelmeidben.

Ha ismered a módszert, akkor az eszköz a kezedben van, amivel megvizsgálhatod az újabb és újabb felbukkanó félelmeket. Keress egy párt magadnak, akivel rendszeresen együtt tudsz Munkázni. Én hónapokig naponta több hiedelmet is megvizsgáltam, és a School-ból is úgy bocsátott el minket Katie, hogy 28 napig beosztottuk magunkat páros Munkára. Hogy beépüljön az életünkbe, minél mélyebbre hatoljon, aztán egy idő után „átvegye az uralmat”. Ha időd és körülményeid engedik, vegyél részt a tréningeken, és az összejöveteleken. (Összejövetel ügyben teszek még egy próbát hamarosan, erről értesítelek Benneteket.)

Ha még nem ismered a Munkát, akkor legegyszerűbben és leggyorsabban egy 2-napos Alaptanfolyamon tudod azt megtanulni. Nem csak próbálkozol, nem futsz lyukakra, hanem rögtön „profi” működésben látod az egész folyamatot. A kérdéseidre azonnal választ kapsz, és megismerkedsz a legfontosabb „trükkökkel” is. A tanfolyamon Munka-párt is találhatsz magadnak, akivel személyesen, skype-on, illetve telefonon rendszeresen dolgozhatsz. Legközelebb 2-napos, mini csoportos (max. 6 fő, hogy mindenkivel személyesen is tudjak foglalkozni) Alaptanfolyam március 19-20-án lesz Budapesten. Jelentkezési határidő március 7. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

„Bármikor, ha megkérsz rá, fejest ugrok az álmodba. Nincs okom, amiért ne tenném. Átmegyek veled az alagúton, be a sötétségbe, a pokol bugyraiba. Elmegyek veled oda, kézen foglak, és együtt kisétálunk a fényre. Nincs hely, ahová ne mennék el. Én vagyok minden, mindenhol. Az egész egy álom. És ezt megmutatom neked. Ez a legédesebb a négy kérdésben – cseppet sem törődnek azzal, hogy mi y történeted. Mindössze arra várnak, hogy feltedd őket.” (Byron Katie)

És egy olvasói komment:

„Szeretném megerősíteni a saját példámmal, hogy tényleg működik. Az is igaz, hogy nem egy pillanat alatt oldódik meg minden körülöttünk. A pillanat "hatás" akkor jelent meg nálam, amikor egy-egy valódi problémámnak a gyökerét sikerült végre megtalálni, és megértettem a működésem "deformabilitását" konkrét helyzetekben. Azonban ez -nekem ezidáig- sosem ment egyedül, mindig kellett külső segítő. Ezért is kifejezetten javaslom az alaptanfolyam elvégzését mindenki, minden érdeklődő számára, mert ott ilyen személy is fog kerülni. És aztán pedig nem várni, hogy önmagától történjem meg a változás, mert a változás kizárólag MAGÁTÓL kedves olvasó, képes és fog végbemenni. Ha csinálja. Ha nem, akkor semmiféle facilitátor, külső segítő nem fog csodát hozni az életünkbe.

Egy gyakorló önmunkázó”

Végül pedig figyelmetekbe ajánlom a Tiszta Kommunikáció tréninget (Byron Katie módszertana), minden tudnivaló itt olvasható, a jelentkezési idő nagyon rövid, kérlek Benneteket, ezt vegyétek figyelembe.

Tiszta Kommunikáció (TK) Tematikus ÖnMunka Tréning

A tiszta, őszinte kommunikáció alapismérve, hogy kapcsolódik, nem pedig elválaszt. Ha így kommunikálok, akkor folyamatos kapcsolatban, integritásban vagyok magammal, és ott tudok kapcsolódni a másik emberhez, ahol ő épp van. Ez a valódi szeretet nyelve. Ennek a kommunikációnak semmi köze a manipulációhoz, semmilyen szinten. Sem magamat, sem pedig a másik embert nem manipulálom, hanem a pillanatnyi igazságom szerint kommunikálok. Nagyon más, mint bármilyen máshol tanított „kommunikációs stratégia”, ahol leginkább a másik meggyőzése a cél.

Az egynapos tréning témakörei:

• A Nemet Mondás Művészete
• A Kérés Művészete
• A Kritika Fogadása
• A Nyílt Véleményközlés
• Az Empatikus Hallgatás Művészete

A TK tréning során sok érdekes gyakorlattal járjuk körbe a kommunikációnkban legnagyobb problémákat okozó területeket. Megtanuljuk, mi is gátol meg minket általában az őszinte kommunikációban, és - sokak mumusaként - a nemet mondásban, illetve, hogy mit is tudunk ezzel kezdeni. Kifejezett kommunikációs stratégiákat, fordulatokat is tanulunk, illetve megtapasztaljuk, milyen is, ha az eddig oly szörnyűségesnek tartott kritikát a hasznunkra fordítjuk. Ezen kívül gyakoroljuk, milyen is a valóban empatikus figyelő/hallgató.

A téma nagyon sokszínű, összetett, így kemény napra számítsatok.

A Tiszta Kommunikáció tréning alapfeltétele a Munka – 4 kérdés és Megfordítások ismerete és némi gyakorlata. Alapesetben ez ÖnMunka Alaptanfolyami előképzettséget feltételez, de a kommunikációs témakör miatt kivételesen elegendő Byron Katie 4 kérdés című könyvének elolvasása (illetve a Szükségem van a szeretetedre című könyv alternatívaként).

Időpont: 2011. április 3. vasárnap, 9.30-18.30

Helyszín: Napraforgó Szellemi Műhely, Budapest, Margit körút

Létszám: minimum 8 fő, maximum 12 fő

Részvételi díj: 10.000Ft+áfa

3-napost végzetteknek 8.000Ft+áfa

Jelentkezési határidő: február 27. vasárnap

Befizetési határidő ez után 2-3 nap, annak megfelelően, hogy jelentkeztek-e elegen a tanfolyamra, erről egy következő e-mailben értesítelek Benneteket.

A befizetett összeget, lemondás esetén, csak akkor áll módomban visszautalni, ha a megüresedett helyre új embert találok.

Jelentkezni lehet e-mailben: oraveczandi@yahoo.com, vagy telefonon: 30-343-7453

Ha bármilyen további információra lenne szükséged, szintén ezeken az elérhetőségeken kereshetsz. Köszönöm, és várom szeretettel a jelentkezésedet.