A Gödör Mélyéről Vissza az Életbe – Katica Története

A Munkának csodásabbnál csodásabb embereket köszönhetek. Katica májusban lépett be az életembe. Élete 10 évének tragédiáját - a kisfia betegségét, elvesztését, és ennek feldolgozatlan gyászát rakta le már az Alaptanfolyam asztalára, hihetetlen bátorsággal. Azóta megértettem, hogy mennyire szenvedett ő akkor már nagyon hosszú ideje. Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy olyan nyitottsági állapotba engedődött addigra, amikorra az ő Ítélkezőlapjának feldolgozásához értünk, hogy szinte automatikusan ment az összes önkínzó állításának megkérdőjelezése. Pillanatok alatt tekeredtek szét a végtelenség óta hurcolt fájdalmas szavak és mondatok, és nyílt ki egy teljesen új világ Katica számára.

Szeretettel ajánlom figyelmetekbe ennek a fantasztikus lánynak, nőnek, anyának a történetét, melyet Katica immár könyv formában is elérhetővé tett, hogy kézzel fogható segítséget nyújtson a hozzá hasonló helyzetben lévő szülők számára. Egy részlet a könyvből:

„Az én utam nagyon rögös, sok-sok akadállyal teli, és végtelenül hosszú volt, de végül célba értem, és megkaptam a választ a kérdéseimre, méghozzá magamtól! Tudom, hogy ez a lehetőség mindenki számára nyitva áll. Csak meg kell élni a fájdalmas valóságot a maga teljességében. Hiedelmek, köré szőtt történetek nélkül. A mélypontokat is lecsupaszított valóságként kell megélni. A gödör falába való szánalmas és további sebeket okozó kapaszkodás csak elodázza végső felismerést, hogy minden túlélhető. És hogy sokszor az elviselhetetlennek hitt fájdalom az, ami végül megmutatja, hogy kik is vagyunk, és hogy mit is akarunk. Nekem ez kellett, hogy rájöjjek, milyen értékes is vagyok. Ezt sosem tudtam volna meg, ha nem esem le a gödör mélyére. Harmincöt évesen így döbbentem rá, hogy még magamat sem ismertem igazán. Most viszont már igen!

Mindezt sosem tudtam volna meg, ha nem esem le a gödör mélyére, ahol azonban még hosszasan vergődtem a sötétben, anélkül, hogy felfedeztem volna az ott lógó kötélhágcsót. Amikor már elviselhetetlen volt a gödör alján élnem fény nélkül, reményvesztett kétségbeesésben, akkor végre megpillantottam a szabadulásomat jelentő létrát. Megragadtam, és felsétáltam rajta. Ez a mentőkötél mindnyájunknak ott van a közelében. A tiédben is. Azt remélem, ez a könyv segít megpillantani.”

(Nagylaki Kata: Anyuka, velem jössz, vagy csak utánam?)

A könyv megvásárolható itt.

Katica könyvének Facebook oldala pedig itt.

"Ha a gyermekem meghalt, akkor ez a valóság. Bármilyen ezzel kapcsolatos ellenkezés belső pokolba juttat. „Túl fiatalon halt meg.” „Nem láthattam felnőni.” „Tehettem volna valamit a megmentéséért.” „Rossz anya voltam.” „Isten igazságtalan.” De a gyermek halála valóság. A világon semmilyen ellenkezés sem tud egy picit sem változtatni azon, ami már megtörtént. Az imádság nem képes változtatni rajta, a könyörgés és az esdeklés sem, önmagad büntetése sem képes rá, az akaratodnak semmilyen hatalma nincsen. Egy dologhoz azonban megvan a hatalmad: megkérdőjelezni a gondolataidat. Ehhez azonban radikálisan nyitott elmére van szükség, mert csak a nyitott elme kreativitása képes megszabadítani téged attól a fájdalomtól, melyet a valósággal való szembeszállás okoz. A békéhez vezető egyetlen út a nyitott elme. Amíg azt gondolod, hogy tudod, minek kéne vagy nem kéne megtörténnie, a Jóistent próbálod manipulálni. Ez pedig a boldogtalanság receptje."

(Byron Katie: Az Öröm Ezer Neve)

Mi Köze Egy Vécéülőkének a Boldogsághoz?

„Amikor az életedet felülvizsgálatlan vélekedések alapján éled, és erről még csak nem is tudsz, akkor egyfajta éber álomban jársz-kelsz. Néha ez az álom felkavaróvá vagy akár lidércnyomássá is válhat.” (Byron Katie)

Mostanában elég sok új olvasót üdvözölhetünk a blogon, számukra, és persze a Munka-gyakorlók számára is hasznos lehet ez a Munka alapjait és mibenlétét igen élvezetesen bemutató részlet Byron Katie: A Négy Kérdés című könyvéből. (A könyv eredeti címe: Loving What Is – Szeretni, Ami Van. Kicsit más üzenete van, mint a magyar elcímzésnek. J)

TUDATOSÍTSD MAGADBAN A SZTORIJAIDAT!

Gyakran használom a sztori szót, amikor olyan gondolatokról vagy gondolatsorokról beszélek, amelyeket igaznak nyilvánítunk. A sztori vonatkozhat a múltra, a jelenre vagy a jövőre. Szólhat arról, mi lenne a leghelyesebb és miért. Sztorik napjában több százszor is felbukkannak az elménkben, például, amikor a párunk szó nélkül kikel az ágyból, és kisétál a szobából; ha valaki mosolytalanul bámul ránk; ha valaki nem hív minket vissza; vagy amikor egy vadidegen ránk mosolyog; miután felnyitunk egy fontos levelet; miután szokatlan fájdalmat érzünk a mellkasunkban; amikor a főnök behív az irodájába; vagy a szerelmünk furcsa hangsúlyt használ. A sztorik azok a felülvizsgálatlan értelmezések, melyek megadják a dolgok és történések jelentését. És általában még csak nem is gyanítjuk, hogy nem egyebek puszta kitalációnál.

         Egyszer, amikor bementem egy étterem női mosdójába, egy hölggyel váltottuk egymást az egyetlen vécéalkalmatosságon. Egymásra mosolyogtunk, magamra zártam az ajtót, ő pedig énekelve a kezét mosta. „Milyen kellemes mosdó!” – gondoltam. Aztán, amikor hallottam, hogy a hölgy elmegy, észrevettem, hogy a vécéülőkén csurog a vizelet. „Hogyan lehet valaki ilyen neveletlen? – gondoltam. Hogyan tudta lepisilni a vécét? Csak nem állt rá?” Aztán eszembe ötlött, hogy a nő valójában transzvesztita, aki fejhangon énekel a női vécében. Megfordult a fejemben, hogy utána megyek, és jól beolvasok neki. Miközben az ülőkét tisztogattam, azon járt az agyam, miket vágnék a fejéhez. Aztán lehúztam a vécét. A víz pedig fröcskölve árasztotta el az ülőkét. Én meg csak álltam ott nevetve.

         Ebben az esetben a dolgok természetes rendje világosított fel sztorim hamisságáról, mielőtt még tovább szőhettem volna. Általában azonban nem így történik. Mielőtt rátaláltam az önvizsgálatra, sehogyan sem tudtam véget vetni ennek a fajta gondolkodásnak. Márpedig a kisebb léptékű történetek nagyobbakat szülnek, és ezek még nagyobbakat az élet egészéről, meg arról, hogy a világ milyen veszedelmes hely. A végén ahhoz sem volt erőm, hogy elhagyjam a hálószobámat.

         Amikor az életedet felülvizsgálatlan vélekedések alapján éled, és erről még csak nem is tudsz, akkor egyfajta éber álomban jársz-kelsz. Néha ez az álom felkavaróvá vagy akár lidércnyomássá is válhat. A hasonló esetekben talán felülvizsgálhatod a nézeteid helytállóságát a Munka segítségével, ami mindig megszabadít a kellemetlen sztoriktól. Ki lennél a sztorijaid, a feltételezéseid nélkül? Életed mekkora részében támaszkodsz megvizsgálatlan történetekre és feltételezésekre? Soha nem tudhatod meg, amíg nem kérdőjelezed meg őket a négy kérdéssel.

KERESD MEG A SZENVEDÉST OKOZÓ GONDOLATOT!

Még sosem éltem meg úgy feszültséggel teli érzést, hogy az nem egy hamis gondolathoz való ragaszkodásból fakadt volna. Valamennyi kellemetlen, gyötrő érzésünk mögött egy számunkra nem igaz gondolat lappang. „A szélnek nem kéne fújnia.” „A férjemnek egyet kéne értenie velem.” Olyan gondolatokat melengetünk tehát, melyek szembehelyezkednek a valósággal. Mindez pedig feszültséggel teli érzéseket ébreszt bennünk, és ezzel cselekvésre késztet. Ez pedig újabb és újabb stressz forrása lehet. Ahelyett, hogy megértenénk a kiváltó okot – a gondolatot -, a kellemetlen érzésen próbálunk meg változtatni, mégpedig úgy, hogy önmagunkon kívülre tekintünk. Megpróbáljuk megváltoztatni a másik embert, belemenekülünk az evésbe, a szexbe, az alkoholba, a drogokba, esetleg a pénzhajhászásba. Ezek pedig ideiglenesen megnyugvást hoznak, és azt a látszatot keltik, hogy urai vagyunk a helyzetnek. A kiindulási ok azonban még mindig a helyén van.

         Mivel az embert könnyen elsöprik az érzelmi viharok, sokat segít, ha ilyenkor az eszünkbe idézzük, hogy valamennyi zaklató érzés ébresztőóraként működik, mely arra figyelmeztet, hogy ideje kikászálódni az álmok világából. A depresszió, a félelem, és a szenvedés valójában ajándékok, melyek így szólnak hozzánk: „Édesem, nézd csak meg jobban, mit is gondolsz most éppen. Olyan mesét hiszel éppen el, mely nem igaz számodra.” Az álmok országában rekedve megpróbáljuk megváltoztatni és manipulálni kellemetlen érzéseinket, mégpedig úgy, hogy önmagunkon kívülre tekintünk. Rendszerint már a gondolat tudatosulása előtt ellepnek minket a vele járó érzések. Ezért is mondom, hogy az érzés ébresztőóra, amely arról ad hírt, hogy olyan gondolatot dédelgetünk éppen, melyet talán érdemes lenne alávetni a Munkának. Ha a Munka fegyvertárával eredünk a nyomába egy-egy hamis gondolatnak, mindig visszajutunk az alapkérdéshez: kik vagyunk valójában? Fájdalmas ügy, ha másnak hisszük magunkat, mint amik valójában vagyunk, és ha más történetet élünk, mint a boldogságé.

Ha tűzbe ér a kezünk, senkinek nem kell ránk szólnia, hogy rántsuk el, nem igaz? Ugye, hogy nincs szükség hosszadalmas fontolgatásra? Nem: amint a kezünk a lánghoz ér, kirántjuk a tűzből. Irányítanunk sem kell, a kéz önmagát mozgatja. Hasonlóképpen, ha egyszer önmagunkba tekintve megértjük, hogy ez vagy az a hamis gondolat szenvedéseink forrása, eltávolíthatjuk a közelünkből. A gondolat felbukkanása előtt nem szenvedtünk, és amennyiben felismerjük a hamisságát, szintén megszűnnek kínjaink. Így működik a Munka. „Hogyan reagálok az adott gondolatra?” Bedugom a kezemet a tűzbe. „Mit tennék nélküle?” Kirántanám a kezemet a lángokból. A lángok nyaldosását érezve a bőrünkön, ösztönösen is elrántjuk a kezünket, senkinek nem kell erre utasítást adnia nekünk. Amennyiben a kínzó gondolat ismét jelentkezik, az elme gépiesen visszahőköl a fájdalom forrásától. A Munka tudatosítja bennünk belső történéseink oksági láncolatát. Ha egyszer felismerjük, hogyan működik a szenvedésünk, minden fájdalmunk elenyészik.

(Byron Katie: A Négy kérdés – Édesvíz – néhány helyen módosítottam az eredeti fordítást)

Ha szeretnél felébredni az éber álomból, ha szeretnéd, hogy a lidércnyomásnak vége legyen, tanuld meg a Munkát: gyötrő gondolataid megkérdőjelezését. Profin, gyakorlatiasan, intim csapatban, szeretetteljes légkörben.

A következő 2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. augusztus 11-12. Jelentkezési határidő: július 25.

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Gondolat-Megkérdőjelező Mese (Nem Csak) Gyerekeknek

„Már 4-5 éves gyerekek is ugyanazoktól a stresszes hiedelmektől szenvednek, mint a felnőttek; valójában egész életünkben a gyerekkorunkban ártatlanul elhitt történeteket éljük meg újra és újra. Ezek az elgondolások a szent vallásainkká váltak, totálisan elköteleződtünk nekik, és amíg nem kérdőjelezzük meg őket, addig nincs esélyünk szenvedésmentesen élni.” (Byron Katie)

Byron Katie és Hans Wilhelm első közös gyermekeknek szóló könyve a Kicsi Tigris, Igaz Ez? A történet egy kistigrisről szól, aki úgy gondolja, hogy egész világa szétesőben van: a szülei nem szeretik, a barátai elhagyták, és az élet igazságtalan úgy, ahogy van. De ekkor felbukkan a bölcs teknős, és feltesz neki négy kérdést, ami mindent megváltoztat. Kicsi Tigris megérti, hogy a problémáit nem a dolgok és emberek okozzák, hanem a róluk szóló gondolatai; és ha megkérdőjelezi a gondolatait, az élet újra csodálatossá válik. Kicsi Tigris története egy kedves, szívmelengető mese, nagyon erőteljes üzenettel, mely akár kicsi gyermekek életét is képes átformálni.

A történet alapjául Byron Katie Munka-Módszere szolgál, mely csodás eszköz a világ összes szenvedését okozó gondolatok beazonosítására és megkérdőjelezésére. A Munka segítségével megtalálhatod a békédet önmagaddal és a világgal. A Munkát bárki képes elvégezni, akinek nyitott az elméje a kérdésekre, legyen akár öreg vagy fiatal, beteg vagy egészséges, tanult vagy tanulatlan.

1986-ban, egy tízéves depressziós, dühöngős és öngyűlölős életszakasz mélypontján, egy reggel Byron Katie arra a felismerésre ébredt, hogy az összes szenvedésünk gondolataink elhívéséből ered. A felismeréssel együtt járó örömhullámban meglátta – és azóta is így látja -, hogy senki sincs elkülönülve senkitől és semmitől, ezt csupán a gondolataink elhívése érzékelteti így velünk. Sokaknak adatik meg ilyen jellegű tisztánlátás hosszabb-rövidebb időre, de Katie nem állt meg ennél a felismerésnél. Megkérdőjelezte az összes felbukkanó fájdalmas gondolatát, és kidolgozott egy csodálatos önvizsgálati módszert, amit Munkának nevezett el. A Munka során négy kérdéssel és megfordításokkal járjuk körbe a stresszes gondolatot, egyszerre egyet. És amikor megkérdőjelezzük és megfordítjuk a gondolatainkat, akkor új választási lehetőségek bukkannak fel az életünkben, a szenvedésen túl. Gondolatról-gondolatra, szép lassan átformálódik az egész életmegtapasztalásunk.

A gondolatok megkérdőjelezését már 4-5 éves gyerekekkel is el lehet végezni, ennek bevezetésére használhatjuk Kicsi Tigris történetét, melyet most itt a blogon is megosztok az Olvasókkal. Legyen ez az Esti Mese néhány estén keresztül. Ennél tanulságosabbat nem igen tudok elképzelni sem a gyerek, sem pedig a szülő számára. Ha valóban boldog gyereket szeretnél nevelni, akkor ezen a módon megtaníthatod gyermekednek, hogyan tudja saját magát boldoggá tenni bárhol és bármikor. És persze Te se hanyagold a gondolataid megkérdőjelezését. :)

KICSI TIGRIS, IGAZ EZ? – Négy kérdés, mely újra mosolyt fakaszt benned

Egy reggelen, Kicsi Tigris a rossz oldalon kelt ki az ágyából.

„A francba!”, mondta. „Ennek a napnak már annyi.”

És igaza is lett.

Reggelinél hallotta, hogy szülei már megint veszekednek.

Vele egyáltalán nem is foglalkoztak. Mintha ott sem lett volna.

Ennyi erővel, akár szellem is lehetnék, gondolta.

Az iskolában Kicsi Tigrist utolsóként választották ki csapatjátéknál.

Ez az egész nagyon bántotta.

Egyszerűen szörnyen érezte magát.

Iskola után pedig, a legeslegjobb barátja inkább Zebrával ment játszani.

Kicsi Tigris pocsékul érezte magát, amilyen pocsékul csak lehetséges.

Minden szörnyűséges volt.

Senkit nem érdeklek, és senki sem szeret.

Kicsi tigris érezte, ahogy dühének könnyei a szemébe gyűlnek.

Hirtelen fodrozódni kezdett a tó vize.

Teknős volt az.

„Mi a gond?”, kérdezte Teknős.

„Semmi”, mondta Kicsi Tigris.

„Nos, ha a semmi miatt sírdogálsz, mesélj már valamit erről a semmiről.

Biztos nagyon nagy ereje van.”

„Hát, csak az van, hogy senki sem foglalkozik velem,” szipogta Kicsi Tigris.

„Senki sem szeret. Senkit sem érdekel, hogy épp ott vagyok-e vagy sem. Az élet annyira igazságtalan.”

„Hmm,” mondta Teknős. „Azt mondod, hogy senki sem foglalkozik veled és senki sem szeret. Igaz ez? Biztos vagy benne?”

„Igen,” mondta Kicsi Tigris. „A szüleim észre sem vesznek. Senki sem szeret a suliban, és még a legeslegjobb barátom is épp Zebrával játszik!”

„Hát, ez valóban rosszul hangzik,” mondta Teknős. „De, teljesen biztos lehetsz benne, hogy igaz az, miszerint senki sincsen az egész világon, akit érdekelsz és szeret téged?”

Kicsi Tigris elgondolkozott ezen, és rájött, hogy nem lehet teljesen biztos ebben. „Nem, nem lehetek teljesen biztos benne” -mondta.

„Vagyis akkor nem igaz, hogy senki nem foglalkozik veled, és senki nem szeret. Igaz?” - kérdezte Teknős.

„Hogyan érzed magad odabent, amikor elhiszed azt a gondolatot, hogy senki sem szeret?”

„Rosszul, magányosan, pocsékul,” mondta Kicsi Tigris. „Nagyon elszomorít.”

„Biztos nagyon rossz érzés,” mondta Teknős. „Nem elképesztő, hogy egy ilyen picike gondolat mit tud művelni veled?”

„Most pedig, hogyan érzed magad, amikor nem gondolod azt a gondolatot, hogy senkit sem érdekelsz és senki sem szeret? Ki lennél, ha soha többé ne tudnád elhinni ezt a gondolatot?”

Kicsi Tigris szemei felragyogtak. „Boldog tigris lennék! Szuperül érezném magam. Bármit megtehetnék, és semmi sem zavarna többé!”

Kicsi Tigris megállt egy pillanatra. „Hát, ez elképesztő!”-mondta. „Vagyis akkor nem a szüleim és a barátaim bántanak. Csak a velük kapcsolatos gondolataimtól leszek dühös. HŰŰHAA! Ez baromi jó. Ez tényleg szuper.”

„Megértetted!” -mondta Teknős. „A gondolkozásod az oka. Most pedig próbáljunk ki valami mást. Azt gondoltad, hogy senkit sem érdekelsz és senki sem szeret. Meg tudnád fordítani ezt a gondolatot? Úgy értem, meg tudnád találni az ellentétét?”

Kicsi Tigris gondolkozott egy pillanatig. „Olyat, hogy Valakit érdeklek és valaki szeret?”

„Igen,” mondta Teknős. „Igaz lehet ez? Tudnál mondani három példát arra, hogy a szüleid hogyan mutatják ki azt, hogy szeretnek?”

Kicsi Tigrisnek nem volt szüksége hosszú gondolkodási időre. „Sosem felejtik el a szülinapomat,” mondta. „Szuper vakációkra szoktak elvinni. És a világon a legcsodásabb öleléseket kapom tőlük. Nem csupán foglalkoznak velem – valóban szeretnek engem.”

„És mi a helyzet a legeslegjobb barátoddal?” -kérdezte Teknős. „Vele is tudsz három példát találni?”

„Nos, persze,” mondta Kicsi Tigris. „Mindig foglal helyet nekem az iskolabuszon. Szuperül tudunk együtt játszani. És imád velem zenélni.”

„És az iskolában,” kérdezte Teknős, „van esetleg ott is valaki, aki szeret téged és foglalkozik veled?”

„Asszem, a tanár néni szeret,” mondta Kicsi Tigris. „Kedveli a rajzaimat. És Orrszarvú mindig mellém akar ülni ebédnél. És Elefánt pedig mindig megosztja velem a titkait. Szerintem, ők mind nagyon szeretnek.”

Most pedig keress még egy megfordítást a Senkit sem érdeklek, és senki sem szeret mondatra,” -mondta Teknős.

„Olyat, mint Engem mindenki érdekel, és én mindenkit szeretek?”

„Hát, az sem rossz ötlet, mi?” -mondta Teknős mosolyogva. „És ha még most ez nem is igaz rád, hogy mindenkit szeretsz, mit szólnál ahhoz, hogy Valaki érdekel, és valakit szeretek?” Biztos, hogy egy csomó embert találsz, akiket szeretsz.”

„Igen,” mondta Kicsi Tigris. Aztán picit gondolkodott, és nevetni kezdett. „Még egy megfordítás eszembe jutott.”

„Tényleg?”

„Igen. Milyen az, hogy Érdeklem magamat, és szeretem magamat!”

„Aztaaa! Ez az összes közül a legjobb!” -mondta Teknős. „És ezt hogyan csinálod majd ezentúl?”

„Mindig megnézem magamban, hogy a csúnya gondolataim igazak-e vagy sem. De már most is tudom, hogy valószínűleg sohasem igazak.”

„Elképesztő, hogy milyen okosak manapság a kistigrisek,” -mondta Teknős.

A következő 2-napos ÖnMunka Alaptanfolyam Byron Katie Munka-Módszere alapján: 2012. április 7-8. Jelentkezési határidő: március 20.

Hétköznapi Alaptanfolyam: április 16-17.

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Depresszióban: Mikor Kezdődik Már Végre El az Életem? – Byron Katie Videó

A soron következő videónkban Katie egy depressziós hölgynek segít rálátni arra, milyen megvizsgálatlan gondolatok tartják fent az állapotát. A hölgy a testét, a betegségét okolja azért, hogy még képtelen volt elkezdeni valójában élni, hogy képtelen megvalósítani az életben azokat a feladatokat, melyeket szerinte már meg kellett volna csinálnia.

A depresszióról nem is annyira zárójelben, viszont nagyon leegyszerűsítve annyit, hogy a GNM (Újmedicina) végre érthetően elmagyarázza, mi is ez, hogyan is alakul ki, és hogyan tudunk kijönni belőle. Az egész abszolút egybevág a stresszes gondolataink megkérdőjelezésével, hiszen, amikor elhiszünk bizonyos történeteket magunkról és másokról, akkor az agyunk bizonyos, meghatározott területeire csapódnak be az elszenvedett érzelmi konfliktusaink. (Pl. birtokveszteségi, bitrokbosszúsági, identitás, nemi, stb. konfliktusok). Ha pedig egy aktív konfliktusunk mellé elszenvedünk egy másik érzelmi konfliktust is, vagyis az is becsapódik az agy megfelelő zónájába, akkor ún. agyi konstelláció jön létre, ami bizonyos esetekben mély depressziót fog eredményezni. (Van olyan eset, amikor már egy konfliktustól is depresszívvé válik a személy.) Más esetekről most nem beszélnék, ehhez mindenképp az Újmedicina részletes tanulmányozását ajánlom, mely teljesen más megvilágításba helyezi testünk és „betegségeink” működési mechanizmusát, és teljes mértékben felszabadít a betegségektől való félelmünktől. (A bejegyzés végére belinkelek egy GNM-es oktatóvideót a depresszív hangulatváltozásról.)

ÖnMunka szempontból pedig úgy tudunk ide kapcsolódni, hogy a Négy kérdés és megfordításokkal megkérdőjelezhetjük az érzelmi konfliktusainkat, melyek így feloldódnak, és az általuk „okozott” testi-lelki elváltozások önmaguktól meggyógyulnak, helyreállnak. És egészen addig, amíg ezek a konfliktusok (elhitt stresszes gondolatok) élnek bennem, addig nem tudok pl. felkelni az ágyból, és nem leszek képes bemenni a munkahelyemre, mert az életenergiámat a stresszes gondolataim szívják el, felkelésre már nem marad elegendő. Ezt azoknak is érdemes tudni, akiknek a környezetében él (mániás-) depressziós személy, akit hiába nógatunk, hogy „Kelj már fel!”, leginkább még mélyebbre nyomódik ez által. Én is akkor keltem fel, amikor felkeltem, és ez akkor még nem volt tudatos konfliktus-feloldás, és évekig visszabillent a depresszióba, mostanra azonban hírmondója sem maradt a valamikor teljesen bénító állapotnak.

Biztatlak arra, hogy ha depresszióban szenvedsz, kezdd el felülvizsgálni az összes bénító, stresszes, öngyűlölő, ember- és világgyűlölő gondolatodat a Négy kérdéssel és Megfordításokkal, és amikor elérkezik az idő, fel fogsz kelni. Amíg elhiszed, amit hiszel, addig ugyanúgy érzed magad, és ugyanúgy is tudsz csak viselkedni. Nem Te csinálod, biológiai programként csinálódik Veled. Nem Te hitted el, elhívődött az elméd által, melyről már írtam, hogy egy elhívőgépezet. Nem vagy hibás, senki sem hibás, a gondolataid és az elméd sem az, mindenki csak úgy működik, ahogy működik. A belépési pontod a stresszes gondolataid észrevétele, tudatosítása, majd megkérdőjelezése.

És akkor nézzük az önvizsgálat-videót:

2 hely maradt a március 10-11. minicsoportos ÖnMunka Alaptanfolyamra. Ha már tényleg megkérdőjeleznéd, amit önmagadról, az emberekről és a világról hiszel. Jelentkezési határidő: február 27. További információ: http://kincsamivan.hu/programok.html

A depresszív hangulat (depresszió) kiváltó konfliktusai GNM videó:

http://vimeo.com/26980911