Tegnap egy nagyon fontos Katie-részletet olvashattál a bűn témájában. Ha nem volt alkalmad erre, kérlek, pótold, akár most, akár pedig a mai bejegyzés elolvasása után.
Ahogy már megfigyelhetted, Katie nem filozofálgat, nem is igazán magyaráz, hanem a saját tapasztalásain keresztül mutatja meg neked azt a valóságot, ahol nincsenek történetek. A Munka négy kérdése fokozatosan megszabadít az összes történetedtől, az összes olyan hiedelmedtől, melyeknek szorításában esélyed sincs boldognak lenni. Az egyik legerősebb ilyen „szorító tényező” a bűntudat. A bűntudat pedig folyamatosan azt a történetet meséli neked, hogy nem lehetsz boldog, mégpedig azért nem, mert a múltban ezt vagy azt tettél. A múlt rabjává váltál – és nyugodj meg, ezzel sem vagy egyedül, mindannyiunk dédelget ilyen történeteket. Egyikőnk sem kivétel, egészen addig, amíg felül nem vizsgáljuk ezeket a történeteinket. Amíg a múlt bűntudat-szorításában élsz, addig az elme működése szerint ezt a bűntudatot folyton ki kell vetítened egy képzeletbeli jövőbe. Ez minden másra is igaz: vagyis amíg a múltból hurcolt történeteinkben hiszünk, addig esélyünk sincs a jelen pillanatot annak teljességében megélni, mert folyamatosan kivetít az elménk. Amíg a bűntudat él benned, addig tudattalanul szinte kényszeríted magadat arra, hogy téged is büntessen valaki, mert úgy gondolod, ezt érdemled. Illetve saját magadat is folyamatosan bünteted. Őrült egy működés.
A 3-napos ÖnMunka Intenzív egyik gyakorlata „képzelt bűneink” megvizsgálása. Ez az egyik legerőteljesebb és legfelszabadítóbb hatású gyakorlat. Most tőled mindössze annyit kérek, ülj le egy tiszta papírlappal, és gyűjtsd össze, mi az, amiért bűntudatod van. Például, mert valakinek nemet mondtál, amit ő elutasításnak élhetett meg? Vagy valami olyasmit mondtál, ami megbáthatta? Vagy tán épp nem mondtad, amit akartál, mondjuk, hogy mennyire szereted, később pedig már nem volt erre lehetőséged? Vagy nem voltál vele, amikor szüksége lett volna rád, nem figyeltél oda rá? Becsaptad, átverted, megcsaltad, hazudtál neki, vagy csak épp nem mondtad meg őszintén, amit gondoltál? Megütötted, ráordítottál, titkon bosszút álltál rajta? Csúnya pletykákat terjesztettél róla? Folytathatnánk a végtelenségig.
Mi a Te Bűnöd, amiért képtelen vagy megbocsátani magadnak? A School-ban egy drága spanyol fiatalember nyilvánosan megosztotta az ő bűntudat történetét: Nem volt ott anyukájával, amikor az meghalt. Pontosabban ott volt vele, ült az ágya mellett, de pár percre elbóbiskolt. És az anyukája épp ekkor ment el. A fiú hosszú évek óta ennek a mulasztásnak a súlyos terhe alatt élt, nem bírta megbocsátani magának. Katie végigcsinálta vele a Munkát, mindenkinek potyogtak a könnyei. Onnantól kezdve a fiú mosolygott, és az egész kisugárzása megváltozott.
Senki nem fog magadnak megbocsátani helyetted. Eddig nem nagyon tudtuk, hogyan kell, nem nagyon ismertünk olyan módszert, amivel ezt megvalósíthatjuk, csak mondogatták, hogy „Meg kell bocsátanod magadnak.” Na, de hogyan? Nagyon egyszerűen: el kell döntened, hogy az életedet és a boldogságodat választod, nem pedig a sírig cipeled magaddal képzeletbeli bűnöd súlyát. Utána ki kell nyitnod az elmédet, és őszintén, mélyen válaszolni négy kérdésre és a megfordításokra. Semmiségnek hangzik. Mégis a mindenséget adhatja Neked. Ne halogasd tovább saját magadat.
„Nem helyesről és helytelenről, jóról és rosszról van szó, hanem a valóságról.”
„Az egyetlen dolog, ami elválaszt attól, hogy Te magad légy a szeretet, az egy gyötrő gondolat.”
„Én vagyok a saját szenvedéseim elkövetője – de csak az összesé.”
„A valóság mindig kegyesebb, mint az a sztori, amit köréje szövünk.” (Byron Katie)
