Valódi Kapcsolódás: Mások nézőpontjának felvétele

Valódi Kapcsolódás: Mások nézőpontjának felvétele

Rengeteg minden zajlik most világunkban. Vélemények, nézőpontok tömkelegével találjuk magunkat szembe minden nap. Teljesen ellentétesekkel is, akár néhány perc leforgása alatt. Össze is vagyunk zavarodva sokan, mert fogalmunk sincs, hogy mi az igazság, a valóság, melyik cikk, beszámoló, poszt ad valódi iránymutatást. Mire alapozhatunk?

Ebben a helyzetben bőven kapunk lehetőséget arra, hogy a másik ember nézőpontjába beleéljük magunkat, ne pedig érvényteleníteni vagy semmissé tenni próbáljuk azt. Még ha csípőből hülyeségnek is tűnik az övé. Nagy erő rejlik abban, ha lehetővé teszem neki, hogy úgy gondolja, lássa, érezze, ahogy, és átlépek a mozijába, én válok az ő mozija főszereplőjévé. Így kapcsolódom hozzá és empatikussá válok, még akkor is, ha az én világom és mozim nagyon más.

Egy szerelmi kapcsolatban tanultam erről a legtöbbet. Kedvesem olyan, számomra egyszerűen elképzelhetetlen, akár ledöbbentő nézőpontokból értelmezett történéseket, hogy eleinte automatikusan elutasítottam ezeket és védekezni is kezdtem. Hogy "hát ez nem is így van, nem gondolod komolyan, ez teljes nonszensz!" Miközben ő nagyon rosszul is érezte magát. Aztán egyszer csak átkapcsolt valami bennem, és elkezdtem képes lenni meghallani a szavait. Elkezdtem felfogni, hogy de igen, neki most épp az a valósága, azt gondolja és látja, és azt érzi hozzá. És ez épp annyira érvényes észlelés, mint az enyém. Még ha ég és föld is a különbség a kettő között. Nagyon fontos, hogy ez nem passzivitást jelent!!! Nem azt jelenti, hogy feladom azt, amit én szeretnék, azt, ahogy én látom. Egyszerűen csak befogadom a másikét, így nem ellenállásból és védekezésből képviselem az enyémet. Tisztán kommunikálok, így pedig teljesen más válaszol születnek.

Azóta sokkal könnyebben hallgatom és olvasom úgy az embereket, hogy érvényesítem az ő valóságukat és nézőpontjukat, kezd teljesen erőfeszítés mentessé válni. Mindeközben figyelem, mennyire nem így működnek és kommunikálnak az emberek egymással. Az a megszokott, hogy ha olyasmit hallunk, ami nem egyezik a miénkkel, akkor visszadobjuk, elutasítjuk, megítéljük, ócsároljuk nem csupán a nézőpontot és véleményt, hanem magát a személyt is, akitől  származik. És ez a valódi belső háború. Mindennapi életünk minden szintjén. Kezdjük el ezt kitisztítani és nézzük meg, hogyan változik az emberekhez, a világhoz való hozzáállásunk.

Scott Kiloby részletesen ír erről Természetes Nyugalom című könyvében. A könyv kereskedelmi forgalomban megvásárolható, részletesen foglalkozik az Élő Önvizsgálatokkal, a kereséssel, az összes függőséget okozó emberi mechanizmusokkal és ezek feloldásával. Legalapvetőbben pedig egy olyan észlelési mód begyakorlásával és elsajátításával, mely a mindenkori pillanatba érkeztet meg és tart meg minket. (Olvasói vélemények a könyvről itt.)

(Közelgő ÖnMunka tréningek itt.)

Mások nézőpontjának felvétele

Amikor a jelenlét állapota mélyen és rendszeresen megélődik bennünk, fontos, hogy észrevegyük azt a késztetést, hogy kizárjuk mások történeteit is az életünkből. A jelenlét nem a másik ember történeteinek semmibe vételéről szól. Ha nem figyelünk oda másokra, amikor beszélnek, akkor a jelenlét terét arra használjuk, hogy elvágjuk magunkat az élettől és a többi embertől. Ez pedig nem más, mint további elmenekülés.

A jelenléttel természetes módon együtt jár mások minősítés és elítélés nélküli meghallgatása.

Minden hang, szó, elképzelés és történet egy mély csendből bukkan fel és oda is tűnik el. Minden beszélgetés során hallgassunk a csendből. A csend nyitottság. Amikor egyszerűen megpihenünk csendes jelenlétként, akkor lehetőséget kapunk arra, hogy teljesen meghallgassuk, amit mások mondanak. Ez a bennünk lévő természetes együttérzést is felfedi. A jelenlétben elérhetővé válik az a természetes képesség, hogy teljességgel és ítéletmentesen átvegyük a másik ember nézőpontját.

Amikor valaki beszélni kezd, engedjük, hogy a szavai koncepciókat hozzanak létre az elménkben. Tudatosítjuk, hogy alapvető identitásunk a gondolatmentes jelenlét, melynek üres képernyőjére a beszélő szavai képeket festenek fel. Ahogy hallgatjuk, mi magunk válunk az ő történetévé. Belehelyezkedünk az ő pozíciójába, eljátsszuk a történetének a főszereplőjét. Ezt nevezzük „nézőpont felvételnek”. Felvesszük a beszélő nézőpontját. Nem egyszerűen csak azért hallgatjuk a történetét, hogy egyetértsünk vele vagy épp nem, vagy hogy tanácsot adjunk neki, bár mindez megtörténhet.

Nyitottnak lenni, amikor valaki beszél, nem azt jelenti, hogy mindig egyet kell értenünk a mondandójával. Az egyet nem értés egyszerűen csak megtörténik. De amint felfedezzük, hogy épp nem értünk egyet valakivel, tudatosulhatunk az éppen kihangsúlyozott nézőpontunkra. És ha hagyjuk, hogy az a bizonyos nézőpont felbukkanjon és távozzon, és nem helyezünk rá hangsúlyt többé, máris visszapihenhetünk az ítélkezés-mentes, csendes, nyugalmas jelenlétbe. Ez a tiszta, csendes elme a bennünk lévő valódi meghallgató. És erről a helyről képesek vagyunk felvenni a beszélő nézőpontját.

Amikor ebből az ítélkezés-mentes jelenléti térből hallgatunk, azt is könnyen észrevesszük, ha csupán azért értünk egyet másokkal, hogy megfeleljünk nekik. A másoknak való megfelelés vágya én-központú működés. Ilyenkor jobban izgat minket az, hogy elnyerjük mások tetszését, mint hogy valóban meghalljuk, amit mondanak.

Nézőpont-felvételkor magáért a meghallgatásért hallgatunk. Azért hallgatunk, hogy mintegy belakjuk a beszélő történetét az ő nézőpontjából. Ítélkezés-mentes csendből hallgatunk. Nem az egyetértés, egyet nem értés, de még csak nem is a semlegesség érdekel minket. A beszélő nézőpontjának felvétele az elsődleges szándékunk. Amíg hallgatjuk, mi magunk válunk a beszélővé.

Nézőpont-felvételkor engedjük, hogy a beszélő szavai filmmé formálódjanak elménk vetítővásznán, függetlenül attól, hogy a történet kellemes-e vagy kellemetlen, illetve igaznak vagy tévesnek érződik. Hagyjuk, hogy minden jelenet teljes egészében lejátszódjon bennünk. A beszélő a rendező és a producer. Mi pedig csupán a forgatókönyvének vetítővászna vagyunk. Ha a napjáról kezd el beszélni, hagyjuk, hogy a szavai létrehozzák a napjáról játszódó filmet. És érzelmileg is megpróbáljuk magunkat beleképzelni a helyzetébe, amennyire csak tudjuk. Ha épp a férjével folytatott veszekedés során megtapasztalt frusztrációjáról beszél, akkor belehelyezkedünk az ő cipőjébe, abban a helyzetben, a veszekedés során. Az ő szemein keresztül nézzük az elmesélt történetet. Az ő nézőpontjából látjuk a férjét. Ebben a pillanatban mindent az ő szemszögéből látunk. Ha arról mesél, mennyire csodásat sétált a parkban egy hűvös őszi reggelen, akkor az ő cipőiben sétálunk a parkban, és az ő szemén keresztül látjuk a természet szépségét.

Mindenki, akivel találkozunk, egy új nézőponttá válik számunkra, amit felvehetünk. Így pedig megtapasztaljuk, hogy az élet mennyi nézőpontot rejt. A nézőpont-felvétel során mély együttérzéssel osztjuk meg magunkat a másik emberrel. Ez valódi, együttérző hallgatás, melyet nem torzítanak el az ítéletek és a kritika. Megnyit minket az élet számos nézőpontból történő meglátására. És megnyit minket a már most is bennünk lévő feltétel nélküli szeretet megtapasztalására.

A nézőpont-felvételnek végtelen számú változata létezik. A pár egyik tagja felveheti a másik nézőpontját. A bűnügyi per vádlottja felveheti a bíró nézőpontját, az anya pedig drogfüggő fiáét. A keresztény ember felveheti a muszlim ember nézőpontját. Egy húszéves fiatal megnézheti a világot a hatvanéves szemszögéből. Egy teljesen egészséges ember átveheti egy rákban haldokló nézőpontját, a férfi a nőét, a heteroszexuális pedig a homoszexuálisét. A heroin-függő megnézheti az életet a vásárlás-függő háziasszony nézőpontjából.

Amikor ily módon nyílunk meg, többé nem egy én-központú lencsén át nézünk rá az életre, hanem onnan, amik valójában vagyunk – az én-telen szeretetből. Meglátjuk, hogy a jelenlét rengeteg különböző formát ölthet, és hogy csak a történeteink választanak el minket egymástól. Az éntelen szeretetben, a közöttünk lévő határvonalak elméletinek, koncepcionálisnak bizonyulnak, ezért feloszlanak.

Amikor nem vesszük át a másik nézőpontját, hanem csak a saját szemszögünkből nézünk rá az életre, én-központú valóságban élünk. Ilyenkor elveszünk a saját gondolatainkban. Rálegyintünk azokra, akik nem értenek velünk egyet vagy másfajta értelmezéssel állnak elő. Amikor másokkal találkozunk, az életnek a sajátunktól nagyon eltérő értelmezéseivel találkozunk. Az én-központúságban minden ember a saját valóságában él. Csak a gondolatok hangsúlyozása választ el minket egymástól, ettől érezzük úgy magunkat, mintha különböző valóságokban élnénk.

Amikor felvesszük valakinek a nézőpontját, úgy találhatjuk, hogy egy bizonyos válaszra van szükség, vagy az is lehet, hogy azért kell mondanunk valamit, hogy a beszélőt segítsük. Nyugodtan előfordulhat, hogy szükségét érezzük az egyetértés vagy egyet nem értés kifejezésének, vagy épp a tanácsadásnak. Megmarad az a képességünk, hogy a megkülönböztető elmét használjuk, amikor szükséges. Amikor válaszolunk, jelenlétből válaszolunk. Amikor a válaszunk előtt, közben és után belepihenünk a jelenlétbe, akkor éntelenségből érkeznek a szavaink. És emiatt természetes módon nyugalommal, bölcsességgel és együttérzéssel itatódnak át. Nem az én-központhoz tartozó keresésből, irányításból és manipulációs energiából fakadnak. Nem abból a szükségből fakadnak, hogy igazunk legyen, hanem nyitottságból.

Tisztában vagyunk azzal, hogy amikor beszélünk, nem vagyunk objektívek. Mindössze egy egyedi, korlátozott, szubjektív nézőpontot közlünk, melyet erősen befolyásol a nyelv, a személyes történetünk és értékrendszerünk, illetve a vallási és filozófiai kondicionáltságunk. Az éntelen jelenlétben jól vagyunk, akár meghallgatnak minket, akár nem, akár megfogadják a javaslatainkat vagy tanácsainkat, akár nem. Elveszítjük annak a szükségletét, hogy meghalljanak minket és nekünk legyen igazunk. Természetes vágy ébred bennünk a hallásra és a nyitottságra. És ezeket a sajtosságokat nem erőfeszítés árán kell gyakorolnunk, megvalósítanunk. Ők természetes módon előbukkannak, az által, hogy a nyugalmas jelenlétet tesszük életünk legfontosabb dolgává.

A jelen nyitottságában semmi megváltoztatni való nem bukkan fel, sem önmagunkra, sem pedig másokra vonatkozóan. Egyszerűen megpihenünk az éntelen jelenlétben, ítéletek nélkül hallgatunk, és természetes módon válaszolunk a jelenlétből.

Kapcsolataink a jelenléten keresztül erőfeszítés-mentesen alakulnak át.

A gondolatmentes nyitottság teljesen természetes. Csak annyi a dolgunk, hogy észrevegyük ezt a nyitottságot. Ahogy megpihenünk a jelenlétben, ez a nyitottság egyszerűen a rendelkezésünkre áll. A valódi bölcsesség és a megfelelő válasz bármilyen helyzetben előbukkan, amikor először a másik személy nézőpontján keresztül nézünk. Amikor főként egyetértésen vagy egyet nem értésen keresztül viszonyulunk, anélkül, hogy a másik személy szemszögéből kísérelnénk meg nézni a helyzetet, akkor csak a saját nézőpontunkból reagálunk. Ilyenkor gyakran hiszünk annak a hibás feltételezésnek, hogy úgy látjuk a helyzetet, ahogy az valójában van. De anélkül, hogy felvennénk a másik személy nézőpontját, alapvetően nem tekintünk ki a saját szemszögünk mögül. Csupán megtanult elképzeléseket ismételgetünk. Nem merülünk el az együttérző, aktív, bölcs hallgatásban. Emiatt pedig nem tudjuk friss szemmel és kreatívan nézni az életben felbukkanó helyzeteket. Ilyenkor kizárólag a saját elképzeléseinkből reagálunk, ezért gyakran nem vagyunk képesek megérteni az éppen zajló kommunikáció lényegét úgy, ahogy az a résztvevők különböző nézőpontjain keresztül megnyilvánul. Ahhoz, hogy mások érdekeinek figyelembe vételével cselekedhessünk, mások nézőpontján keresztül is kell ránéznünk a helyzetre, nem csupán a sajátunkéból, legjobb képességünk szerint.

Nézőpont-átvételkor túllépünk az én-központ „Nekem van igazam/te tévedsz” alapmentalitásán, mely az elkülönülést és a konfliktusokat okozza. Mindebből pedig éntelen cselekedet bukkan fel, természetes módon. A szeretet és az együttérzés virágozhatnak.

(Scott Kiloby: Természetes Nyugalom)

Várlak közelgő ÖnMunka tréningjeimen, melyek során valódi, működő, gyakorlati eszközöket kapsz érzelmi sebeid gyógyításához és a fájdalmadat, szenvedésedet okozó gondolati minták megvizsgálásához:

KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2015. október 10-11.

Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), 2015. november 7-8.

A Veszteségfeldolgozás Gyakorlata Tréning, 2015. július 24. péntek

A Veszteségfeldolgozás Gyakorlata Tréning, 2015. július 24. péntek

Veszteségeink tudatosítása és feldolgozása, sebeink megfájása és begyógyítása alapvető feltétele annak, hogy az életben haladni és fejlődni tudjunk, tudatosabb döntéseket hozzunk, abbahagyjuk a régi minták ismételgetését, valamint a menekülést és a bujkálást.

Veszteségélményt rengeteg minden jelenthet már születésünktől kezdve: a számunkra fontos emberek halála, kapcsolatok vége, válás, szakítás, munkahely megszűnése, lakóhelyváltás, egészségünk, testi adottságaink, fiatalságunk, anyagi javaink, és bármilyen számunkra értékes, fontosságot jelentő dolog vagy elképzelés elveszítése. De ilyesmi lehet átvittebb értelemben a valamikor elvesztett önértékelésünk, önbecsülésünk, teljességérzetünk, az álmaink, vágyaink, vagy mindazon (érzelmi) szükségleteink, melyek betöltetlenül maradtak. Sokakban élnek idealizált képzetek a harmonikus családról, a sohanemvolt gyermekkorukról, a boldog életről, a problémamentes párkapcsolatról, a tökéletes testről – hogy csak néhány igen jellemzőt említsek -, melyek abszurd módon pont, hogy nehezítik az élet és önmagunk szeretetteli elfogadását. Érdekes módon még a megszokott hitrendszereinkhez is annyira ragaszkodunk tudattalanul, hogy nagyon érdemes lehet „átfájni” a tőlük való elszakadást, mikor rajtuk dolgozunk.

A SOHA NEM TELJESÜLT SZÜKSÉGLETEINK MEGGYÁSZOLÁSA: Szinte mindannyian úgy növünk fel, hogy számos ponton hiányt szenvednek legfontosabb emberi-fejlődési szükségleteink. Nem kapjuk meg azt a szeretetet, gondoskodást, figyelmet, elfogadást, értékelést, minőségi kapcsolódást és kommunikációt, amire annyira vágyakozunk. Sokunk aztán jó mélyre eltemeti ezeket a vágyakat magában, így próbálva gyógyítani a hiány okozta fájdalmát - szinte elfelejtkezik arról, hogy neki vannak szükségletei, sőt akár büszke is arra, hogy milyen jól elvan ő egyedül az életben, mások szeretete, figyelme és minőségi kapcsolatok nélkül. Jó kis önátverés. A másik végponton pedig egész életünket azzal töltjük, hogy a körülöttünk élő emberekből - párunkból, gyerekeinkből, barátainkból, munkatársainkból - próbáljuk kicsikarni mindazt, amit gyerekkorunkban nem kaphattunk meg. Egyik sem megoldás, mert fenntartja a hiányt, és manipulációhoz, játszmákhoz, akár függőségekhez, és őszintétlen kapcsolatokhoz vezet. A megoldáshoz nagyban hozzájárul a nem teljesült szükségleteink meggyászolása, megfájása. Enélkül nehéz tovább lépni az életben. Várlak szeretettel, ha magadra ismersz bármelyik működésben.

Amikor elveszítünk valami számunkra fontosat, érzelmek egész sora bukkan fel bennünk, hogy elvégezhesse a „feladatát”. Dolgunk akad ilyenkor a dühvel, az ellenállással, a tehetetlenséggel, a bűntudattal, a bánattal/szomorúsággal. Mivel ezeket az érzelmeket sosem tanulhattuk meg a maguk teljességében átélni, átérezni, feldolgozni, illetve általában fogalmunk sincs, mihez kezdjünk a veszteségek okozta érzelmi fájdalmunkkal, rendszerint elkerülő- és menekülő utakkal próbálkozunk. „Erősnek” mutatjuk magunkat, a munkánkba menekülünk, rögtön új párkapcsolatba ugrunk fejest, ezerféle dologgal, neadjisten függőségekkel vonjuk el a figyelmet a fájdalmas és nehéz érzéseinkről. Nemhogy keresnénk az önmagunkkal való gyógyító kapcsolódást, hanem épp az ellenkező irányba rohanunk.

A megoldás azonban nem az elkerülésben, hanem a megélésben van. Így a seb szépen ki tud tisztulni és be tud gyógyulni, s nem fog felszakadva még sajgóbban fájni.

Az utóbbi évek sok csoportos és egyéni konzultációs tapasztalatából mostanra összeállt egy olyan veszteségfeldolgozó folyamat bennem, melyet nagy örömmel osztok meg Veletek. Ennek része az érzelmek átélése és a kapcsolódó hiedelmek feldolgozása, illetve párban végezhető ún. megszemélyesítések, amikor konkrétan találkozunk veszteségünk tárgyával. És még más elemek is szerepelnek benne, melyek igen intenzívvé teszik ezt az integrált gyakorlatot.

A tréning során sokat gyakorlunk, párban is dolgozunk majd. Mindenkinek lesz lehetősége megtapasztalni a folyamatot, és utána akár önállóan folytatni veszteségeinek feldolgozását.

Részvételi díj: 14.000Ft (alanyi ÁFA-mentes, a tanfolyam díjáról Oktatás címén kerül számla kiállításra)

(Ha a július 25-26-i Megmutatom-Átadom Haladó Tréningen is szeretnél részt venni, a 3 nap díja összesen 32.000Ft.)

Jelentkezési határidő: 2 hely maradt

Létszám korlátozva: 12 fő

Helyszín: Független Pedagógiai Intézet, Budapest, II. Frankel Leó út

Jelentkezés emailben: andi.oravecz@gmail.com (küldj telefonszámot is)

Várlak szeretettel.

Egy korábbi bejegyzésben írtam Katica történetéről, aki a kisfiát veszítette el. Érdemes elolvasni, itt találod: A gödör mélyéről vissza az életbe - Katica története

A további Aktuális Tréningeket is figyelmedbe ajánlom.

Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal

Négy éve tanítom és gyakorlom a Byron Katie-féle radikálisan őszinte és sallangmentes Tiszta Kommunikációs tematikát. Mostanra ez kiegészült néhány fontos elemmel, melyek közül a leglényegesebb, hogy a TESTBŐL KOMMUNIKÁLUNK, a testbe beleérezve gyakoroljuk a kommunikációs aktusokat.

(2015 Nyári Intenzív Tréningek)

No, de nem rohanok ennyire előre, mert kicsit szeretnék írni az előzményekről és a tréningeken szerzett tapasztalataimról. Szóval, még egyetemen, a tanárképzés keretein belül találkoztam a Thomas Gordon-féle kommunikációval, ekkor hallottam először az ún. én-üzenetekről és az értő figyelemről (a ’90-es évek közepén járunk). Aztán következett a Berne-féle Tranzakcióanalízis kommunikációs modellje, többek között az én-állapotokkal, meg a számomra kedvenc nevű duplafenekű tranzakcióval. J A szakdolgozatom arról szólt, hogyan is lehetne a (nyelv)tanításban bevetni a TA-t. (A bírálók nem értekelték túl nagyra a teljesítményemet, de addigra már én is csak túl akartam lenni az egészen.) A 2000-es évek közepén folytatódott a sor az Erőszakmentes Kommunikációval, ahol, tejóég, életemben először figyeltem fel az érzelmekre és a szükségletekre, de - őszintén szólva - akkor még nem sokat mondtak, jelentettek nekem. (Pedig az egyetemen 2 évig pszichológiát is tanultunk, ott csak előkerült már valami legalább az érzelmekről… vagy nem…??? J) Annyira analfabéta voltam mind az érzelmek, mind pedig a saját szükségleteim terén, hogy ha nem dolgoztam volna fel sok szégyenemet az utóbbi években, akkor ezt most biztos nem is írtam volna le. J Bár visszanézve, ezzel az analfabétizmussal egyáltalán nem lógtam ki a sorból. És a helyzet mostanra sem változott sokat, ha az emberek általános érzelmi intelligencia szintjét nézzük. Nem hibáztatok senkit, nincs is miért, de tény, hogy elképesztően más minőségű kapcsolatokat és életet tudnánk élni, ha, mondjuk, már az iskolában tanulnánk ilyet, arról nem is beszélve, ha a szülők is ezen ismeretek és megélt tapasztalások segítségével nevelnék a gyermekeiket. Mennyire más lehetett volna minden, ha már korábban is tanítottak volna nekem-nekünk ilyet, mondjuk az általános iskolában vagy a híres gimnáziumban. És persze a szüleink is beültek volna azokra az órákra… De még inkább már úgy születtünk volna, hogy a szüleink érzelmileg intelligensek, megfelelő szintű önismerettel rendelkeznek, tisztában vannak a saját és a gyermekeik szükségleteivel, pszichológiai értelemben felnőttek, és esetleg némi gondolati és testtudatossággal is bírnak. Na jó, abbahagyom. J

Az utóbbi évek során a csoportokkal és egyéni folyamatokban szerzett tapasztalataim sem jobbak: az embereknek óriási hiányosságaik vannak érzelmi, szükségleti, pszichológiai, felnőttségi, tudatossági, valódi önismereti téren – mindannyian így szocializálódtunk. És hogy a kommunikáció témájánál maradjak, az is nagyon érdekes, hogyan jár mondjuk valaki egyik (kommunikációs) tréningről a másikra, aztán marad a fejében az egész. Meg jól akarja csinálni, modelleket akar az élet mindig változó helyzeteire ráerőltetni, akár az is lehet, hogy ettől érzékeli magát jobbnak-többnek, mint mások. És ez mind-mind tök rendben van így, legtöbbünknek ez az útja, csak érdemes előbb-utóbb VALÓDIVÁ válnia, az ENYÉMMÉ, megéltté, átérzetté, megrágottá. Amúgy időnként tényleg úgy érzem magam ebben az ön-folyamatban (bármi legyen is ez), mintha egy gigantikus húsdaráló széttrancsírozna valami felismerhetetlen péppé, aztán pedig újra emberi formát öltök. Tán egyre EMBERIBB formát, ha jobban belegondolok. Egyre életszagúbb, érzősebb, sebezhetőbb, bensőségesebb, teljesebb, fogalmamsincsesebb, mindenúgyvanjólahogyvanosabb az egész. Ha fájok, akkor fájok, ha sírok, akkor sírok, ha dühös vagyok, akkor dühös vagyok, ha örülök, akkor örülök, ha nem tudom, akkor nem tudom, és így tovább. Mennyivel egyszerűbb is ez így!

A legutóbbi Tiszta Kommunikáció tréningen derültünk jót azon, hogy ki milyen „tudományos” kommunikációs stratégia rajta történő alkalmazásától mászik a falra. Van, aki attól, ha visszatükrözik az érzelmeit, más attól, ha épp én-üzeneteket küldenek felé, a harmadik attól, ha az éppen nem teljesülő szükségleteit próbálja megtippelni a beszélgetőpartnere. És mindez nem azt jelenti, hogy nem érdemes megismerkedni a különböző kommunikációs módszerekkel (pl. a fentebb említettekkel), sőt. Rengeteget tanulhatunk belőlük magunkról, a másikról, az életről. Mindenkinek csak javasolni tudom őket. És utána következik az ÉLET sava-borsa, mindannyiunk EGYEDISÉGE, no meg a már szintén emlegetett húsdaráló… ;) (Akinek ezek után még nem ment el a kedve az ön-ismerkedéstől, mondjuk az ÖnMunka tréningjei és önvizsgálati módszerei segítségével, azt nagy szeretettel látom a Nyári Intenzíveken.)

Ahhoz, hogy az élet és a benne tapasztaltak - sőt még a kommunikáció is - valóban az enyém legyen, a legfantasztikusabb eszköz a TESTbe történő megérkezés. Ha a Testből kommunikálok, akkor folyamatos kapcsolatban vagyok az érzéseimmel, így integritásban vagyok önmagammal. Először is önmagamat tanulom meg meghallani egy teljesen más szinten, mint amikor „fejből” beszélek. Ily módon sokkal hatékonyabban tudok kapcsolódni a másik emberhez is. Ennek a kommunikációnak semmi köze a manipulációhoz, semmilyen szinten. Sem magamat, sem pedig a másik embert nem manipulálom, hanem a pillanatnyi igazságom szerint kommunikálok.

A Tiszta Kommunikáció tréning tematikája szerint sok páros és csoportos gyakorlattal járjuk körbe a kommunikációnkban legnagyobb problémákat okozó területeket. Megtanuljuk, mi gátol meg minket általában az őszinte kommunikációban, és - sokak mumusaként - a nemet mondásban, illetve, hogy mit is tudunk ezzel kezdeni. Gyakoroljuk a kérést, és a nyílt, őszinte közlést. Kifejezett kommunikációs stratégiákat, fordulatokat is tanulunk, illetve megtapasztaljuk, milyen is, ha az eddig oly szörnyűségesnek tartott kritikát a hasznunkra fordítjuk. Ezen kívül gyakoroljuk, milyen is a valóban empatikus figyelő/hallgató. Mindezt nem dogmatikusan, hogy mostantólaztánígykellcsinálni, hanem játékosan megízlelve ezeket a lehetőségeket is, melyek aztán a Nagybetűsben a saját arcunkra formálódnak, és ettől lesznek igazán szépségesek.

A tréning témakörei:

·                     A Nemet Mondás Művészete

·                     A Kérés Művészete

·                     A Kritika Fogadása

·                     A Nyílt, Őszinte Közlés

·                     Az Empatikus Hallgatás Művészete

A TK tréninget most először a Byron Katie-féle Munka Alapcsomag részeként lehet elvégezni. A Tiszta Kommunikációt csak a Munka gondolati és elme-megkérdőjelező módszerének ismeretével és gyakorlati alkalmazásával együtt van értelme megtanulni, mivel az egész kommunikációnk alapvetően a magunkról, a másokról és a világról szóló hiedelmeink kitükröződése. Ebben is térünk mi el a hagyományosan oktatott kommunikációs módszerektől és stratégiáktól: mély önismereti szintre megyünk le, felfedezve azokat a gondolati és érzelmi mintázatokat, melyek a kommunikációnkat is alapvetően befolyásolják. Hiába tanulok meg, mondjuk, asszertíven kommunikálni, ha az önmagamról szóló hiedelmeim nem kerülnek feltárásra és feldolgozásra: ugyanúgy értéktelennek, kevésnek, nem megfelelőnek, nem szerethetőnek fogom továbbra is hinni magam, csak ráfújok egy tejszínhabréteget a kakikupacom tetejére (elnézést a kedvenc analógiámért).

Ha az élet VALÓDISÁGÁT és önmagad EGYEDISÉGÉT szeretnéd végre felfedezni, nagy szeretettel várlak Nyári Intenzív Tréningjeimen:

Byron Katie Munka Alapcsomag + Tiszta, Sebezhető, Empatikus Kommunikáció Önmagaddal és Másokkal Tréning, 2015. június 27-28. – A részletekért kattints ide.

Ha pedig mélyíteni szeretnéd a testből létezést, valódi érzelmi és gondolati önismeretre vágysz, figyelmedbe ajánlom Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait:

Tanulj Meg ÉREZNI – 3-napos Intenzív Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, aug. 28-30. (Megtalálhatatlan, Szorongás és Függőség Önvizsgálat) – A részletekért kattints ide, és görgess lentebb a feljövő oldalon.

2015. ŐsziTréningek

2015. Őszi Tréningek

Tanulj Meg ÉREZNI – 3-napos Intenzív Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, szeptember 4-6. (Megtalálhatatlan, Szorongás és Függőség Önvizsgálat) - Gördíts lejjebb a részletekért.

Mutatom-Átadom: Öt év (szakmai) tapasztalata és gyakorlata – Haladó Tréning, szeptember 12-13. - Gördíts lejjebb a részletekért.

KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2015. október 10-11. - Gördítsd lejjebb a részletekért.

Részletes tréning információk:

Tanulj Meg ÉREZNI – 3-napos Intenzív Élő Önvizsgálatok Alapcsomag, szeptember 4-6. (Megtalálhatatlan, Szorongás és Függőség Önvizsgálat)

Az Intenzív Alapcsomagban: 3 nap csoportos képzés + 2 egyéni konzultáció utána skype-on. (Jelentkezési határidő: aug.25.) A 3 nap során kiemelten foglalkozunk a dühvel, a félelemmel/szorongással, a szégyennel és a szomorúsággal/gyásszal. Megismerjük és gyakoroljuk az Élő Önvizsgálatok mindhárom típusát, a Megtalálhatatlan, a Szorongás és a Függőség/Kényszer Önvizsgálatot is. Rengeteg olyan gyakorlati eszközt fogsz a kezedbe kapni, melyek a hétköznapi életedbe beépülve segítenek majd az utadon. A 3 napos tréning után pedig minden résztvevővel még végzek 2 egyéni konzultációt (skype-on, ami világszerte teljesen bevált forma, igen bensőséges munkát tesz lehetővé, ne tarts tőle).

Saját megtapasztalásom - és szinte minden hozzám eltaláló emberen is azt látom -, hogy az egész önfejlesztést, (spirituális) keresést, változni-gyógyulni vágyást az a félelem vezérli, hogy NEHOGY ÉREZNI KELLJEN. Mindenféle elméleteket, módszereket próbálunk azért bevetni, hogy valahogy megússzuk az élet testi szinten megjelenő áramlásának megélését. Mindenre képesek vagyunk a menekülés jegyében, persze nem tudunk róla, hogy ezért tesszük. Pedig mindannyian arra vágyunk, hogy a szívünk meggyógyuljon, hogy újra teljesnek és élőnek érezzük magunkat. Még amikor pl. az érzelmi intelligenciánkat fejlesztjük is, akkor is általában beszélni tanulunk meg az érzelmeinkről és érzéseinkről, fejben marad az egész, nem lesz energetikai szintű megtapasztalás. Pedig ez az, ami valóban felszabadít! És ez az, ami az egész lényedet MEGGYÓGYÍTJA. Ez valódi Ön-Gyógyítás, mely csak belülről érkezhet el.

(Olvasd el legfrissebb írásomat ebben a témában: Pszichoszklerózis: Az érzelmek átélésének fontosságáról és elfojtásuk következményeiről)

Az élet valójában sokkal egyszerűbb, mint amit hiszünk róla, és ezt nekem az Élő Önvizsgálatok rendszeres végzése segített teljességében megélni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy visszataláltam az Életbe, ahonnan évtizedekig menekültem, és a kényszeres gondolatok szintjén próbáltam megoldást keresni a szenvedésemre. Hát, nem igazán sikerült. A fő kulcs a testembe való megérkezés volt számomra. (Erről itt olvashatsz: Válj újra élővé.)

Az érzelmi energiák negatív megítélése, a tőlük való folyamatos menekülés, az elkerülésükre tett állandó, tudattalan manővereink rengeteg élet-energiát szívnak el tőlünk. Mikor pedig ezek az energiák is intelligens ÉLET-ENERGIÁK - hisz mi másért is teremtődtek volna? Az utóbbi években elterjedt „kontrolláld és szabadulj meg a negatív érzelmeidtől” című hitrendszer pedig még mélyebbre tunkolja bennünk a beragadást, és még véresebbé teszi a küzdelmet. Egyre jobban félünk a „negatív” érzelmektől, mert most már azt is elhittük róluk, hogy miattuk történnek velünk „negatív” események. Ez pedig a végső őrület, a végső ön-erőszak, a végső csapás önmagunk ellen. Mindezt a „jobbítás” és „változtatás” és „pozitivizmus” jegyében. (Erről egy korábbi bejegyzésben részletesen: Az érzelmek és érzések totális félreértése.)

Düh, szomorúság, félelem, bűntudat, tehetetlenség, szégyen… Idézd fel és tudatosítsd magadban, mit is tanultál meg gyerekként ezekről az érzelmekről. Mit mondtak neked róluk? Mihez kell velük kezdeni? Szabad-e egyáltalán őket érezni? Szabad-e „olyan” lenni? Hogyan néz ki az, ha valaki dühös, fél, tehetetlen? Milyennek ítélték az ilyen embereket? Milyennek ítélted magadat, ha felbukkantak benned ezek az érzelmi energiák?

És hogyan viszonyulsz az érzelmeidhez most, felnőtt fejjel? Mennyire vagy barátságban a félelmeddel, dühöddel, bánatoddal, tehetetlenségeddel, szégyenérzeteddel? Mennyire vagy képes megélni őket? És egyáltalán, mi az, hogy megélni az érzelmeket? Szinte semelyikünknek nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja szabadon MEGÉLNI, nem pedig KIÉLNI az érzelmek energiáját. Mert minden érzelem energiaként, bizonyos érzetekként jelenik meg a testben. Ezeket az érzeteket pedig kellemetlennek, fájónak, rossznak tanultuk meg, ezért automatikus reakcióként elmenekülünk tőlük. Pedig „ők” mindössze energiamozgások a testben. Amik sosem kaptak esélyt arra, hogy szabadon áthaladhassanak, megélődhessenek. A megélés, vagyis az érzelmi energia fizikai szintű érzése, megtapasztalása nem egyenlő a „kiélésével”. Amikor pl. felbukkan a „düh”-nek elnevezett energia a testben, fogalmunk sincsen, hogyan legyünk vele, hogyan tegyük lehetővé az áthaladását. A rápakolódott ítéletek és címkék miatt sokan automatikusan és tudattalanul azonnal elfojtjuk az energiát, így bezárva azt az energiarendszerünkbe, s ez által betegségeket, depressziót, szorongást idézve elő. A szenvedélybetegségekről és függőségekről már nem is beszélve, melyeknek fő oka szintén az érzelmeinktől való megszabadulni akarás. A másik variáció, hogy „kiéljük”, vagyis pl. ordítunk, ütünk, toporzékolunk, törünk-zúzunk. És mindeközben nem vagyunk tudatában annak – hisz sosem mondta nekünk senki -, hogy egyszerűen az energiára fordítva a figyelmünket, képesek vagyunk azt energiaként megélni a testben. És akkor az energia megmozdul, átalakul és önmagától fogva, természetes módon távozik.

A 3-napos együttlétünk során meglátod és megéled majd, hogy MINDEN megtapasztalásod univerzális, nem vagy egyedül a félelmeidben és menekülésedben, mert MINDANNYIAN ezt csináljuk. Meglátod, hogy ebben semmi szégyellni- vagy rejtegetni való nincsen. Megtanulod, hogyan nézz rá mindarra, amit az érzelmekről, érzésekről elhittél, és HOGYAN ÉREZD ŐKET TELJES VALÓJUKBAN. Meglátod, mennyire egyszerű is ez az egész, ha pont fordítva közelítesz hozzá, mint eddigi életedben. Megtapasztalod, milyen felszabadító is megérkezni a testedbe és érezni. Megtapasztalod, hogy erre bármikor képes vagy és nem szorulsz évekig vagy életed végéig gyógyszerek és terapeuták segítségére. MEGTANULSZ ÉLNI. És ÖRÜLNI az életnek, a testednek, önmagadnak, az emberi kapcsolataidnak.

Egy tanfolyami résztvevő megosztotta ezzel kapcsolatos megtapasztalását:

Szia Andi! Szóval a 7vége, húúúúú. Már régóta szemeztem a tanfolyammal, a blogodat meg folyamatosan olvasom, de valahogy most jött el az ideje. Kicsit féltem, hogy mit találhatok - amit mondtam is, hogy ha egyszer megengedem magamnak, hogy érezzek, akkor majd aztán apokalipszis meg minden...

De nagyon KÖSZÖNÖM, hogy elhoztad ezt a módszert, mert nekem eddig ez az Önismeret Szent Grálja. Fantasztikus, hogy megláthattam, hogy nem kell félni az érzésektől, érzetektől. Egész életemben mást sem csináltam. Most megjelent előttem egy kép, hogy egy kis süniként összegömbölyödve létezem, és a testem is egyből befeszült. És a csodálatos az, hogy már nem az van, hogy most akkor jól lejjebb passzírozom ezt az érzést, hanem mintha valami jótündér szólna hozzá a kedves kis hangján, hogy „szia, hát te meg ki vagy? ne szaladj el, maradj csak itt velem”. Az érzet meg: „oké, ne aggódj, nem foglak bántani”. Micsoda megkönnyebbülés!!!! A kis közönykirálynőnek bennem ez tűzijáték és örömtánc. Komolyan, még a „rossz”, „bénító” érzések is. Mert itt vannak, mert élek. (K.D.)

A 3 nap során kiemelten foglalkozunk a dühvel, a félelemmel/szorongással, a szégyennel és a szomorúsággal/gyásszal. Megismerjük és gyakoroljuk az Élő Önvizsgálatok mindhárom típusát, a Megtalálhatatlan, a Szorongás és a Függőség/Kényszer Önvizsgálatot is. Rengeteg olyan gyakorlati eszközt fogsz a kezedbe kapni, melyek a hétköznapi életedbe beépülve segítenek majd az utadon. A 3 napos tréning után pedig minden résztvevővel még végzünk 2 egyéni konzultációt (skype-on, ami világszerte teljesen bevált forma, igen bensőséges munkát tesz lehetővé, ne tarts tőle). Az egyéni konzultációk alkalmával tovább gyakorlunk, saját témáidat dolgozzuk fel.

Jelentkezési határidő: 2 hely maradt

Jelentkezésedet telefonszámmal együtt ide küldd: andi.oravecz@gmail.com

Létszám korlátozva: max. 8 fő

Időpont: szeptember 4-6. (naponta 9.30-18.00 óráig)

Helyszín: Független Pedagógiai Intézet, II. ker. Frankel Leó u. (kellemes, csendes, hűvös)

Részvételi díj a teljes csomagra:

·                     3-napos csoportos képzés díja: 29.000 Ft

·                     2 x 70 perces egyéni konzultáció díja: 15.900Ft

Összesen: 44.900Ft (alanyi áfa mentes)

A tanfolyami díj fizetéséről a jelentkezéskor kapsz információt. A tanfolyami díjról Tanfolyami oktatás címén kerül számla kiállításra.

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait máshol nem tanítják Magyarországon. Nemzetközileg, angol nyelven, kb. 3-szoros áron elérhető egy hasonló csomag. Ha szeretnél egy teljesen újszerű, egyedülálló és igen hatékony önvizsgálati módszert megtanulni, több éves tréneri és egyéni konzultációs tapasztalatommal megtámogatva, ez az Alapcsomag a megfelelő választás számodra.

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: andi.oravecz@gmail.com, 30-343-7453

Várlak szeretettel, ha elérkezett az időd.

Mutatom-Átadom: Öt év (szakmai) tapasztalata és gyakorlata – Haladó Tréning, 2015. szeptember 12-13.

Most nyáron 5 éve, hogy elvégeztem Byron Katie School-ját, és lassan 3 éve, hogy Scott Kiloby Élő Önvizsgálatainak facilitátora és trénere lettem. És az ÖnMunka blog is hamarosan az 5. szülinapját ünnepli, elképesztő! J Szinte egyetlen nap sem telt el a kezdetek óta anélkül, hogy valamilyen módon ne foglalkoztam volna az önvizsgálatokkal, és tavaly nyár óta nagyon intenzív egyéni konzultációs munkába is fogtam, több száz órányi tapasztalatot gyűjtve sok-sok klienssel.

Mindez egybeesett a pszichológia iránti érdeklődésem elmélyülésével és rengeteg tanulással, ami merőben új nézőpontokkal gazdagított, és segített még inkább meglátni, milyen módon érthető félre bármilyen módszer a személyiségfejlődésünk során keletkezett hiányokból-elakadásokból és a gyermekkori sérülésekből fakadóan. Ez az, amit már korábban is úgy fogalmaztam meg, hogy mindenki úgy fogja érteni és végezni pl. az önvizsgálatokat, ahogy bármi mást az életében: ugyanazokból az alapvető személyiségfejlődési és jellemhiányokból, gyermekkori sebzettségekből. Tehát, először is ezeket fontos tudatosítani, pótolni, begyógyítani, s erre - megfelelő használat, emberismeret és némi kiegészítés mellett - kiválóan alkalmas az önvizsgálati eszköztárunk. Az így bekövetkezett változások aztán az élet minden területére kihatnak, és egy általános „felnőtté válási” folyamatot indítanak be.

Az évek során más módszerekkel is megismerkedtem, illetve intuitíve bukkantak fel bennem új ötletek a két alapvető önvizsgálati folyamatunk hatékonyabbá, célzottabbá, személyre szabottabbá és könnyebben végezhetővé tételére, melyeket újra meg újra leteszteltem.

Mostanra a módszerek integrálódtak bennem, és ez a folyamat tovább mélyül minden egyes klienssel való találkozásnál. Sokkal inkább emberközpontúvá formálódott a munkám, nem a módszereken van a fókusz, hanem a kliens személyén, személyiségén, befogadóképességén. Nagyon szeretem az emberek egyediségét, ahogy mindenki kinyit bennem valamit, és ahogy az én közvetítésemmel is nyílhatnak bennük ajtók, ablakok, kapuk, időnként csak icipicike rések. Mindig pont annyi, amennyi megengedődik.

Útközben sok magánéleti változáson is átmentem, melyek mindig oda-vissza hatottak a munkámra is. Szeretem, ahogy az élet mindent elém hoz és mindenre megtanít kis lépésenként, pont úgy, ahogy bírom a tempót. Bár időnként jól elbambulok és észre sem veszem, miben vagyok benne, néha pedig majdnem fejre állok… De ezek a megtapasztalások is mind-mind kellettek-kellenek. Visszatekintve egyiket sem spórolnám meg.

Mindezek fényében invitállak Benneteket egy olyan kifejezetten ÖnMunka Haladó tréningre, ahol megmutatom és megosztom Veletek mindazt, ahogy mostanra dolgozom. A hangsúly a gondolati, érzelmi és viselkedési minták intenzívebb és átfogóbb tudatosításán és feldolgozásán lesz. Olyan gyakorlatokat fogok mutatni, melyeket párokban is végeztek majd, így a 2 nap alatt nagyon sok megélt tapasztalatotok lesz. És ezért is szükséges jártasság mindkét módszerünkben, hiszen itt az alapokkal nem foglalkozunk, hanem tágítunk és finomítunk. Emellett szeretnék beszámolni azokról a buktatókról és tévutakról, ahova teljesen ártatlanul magunk is betévedhetünk, és szépen másokat is magunkkal vihetünk.

Részvétel előfeltétele: Élő Önvizsgálatok és Munka Alapcsomag

Részvételi díj: 24.000Ft (alanyi ÁFA-mentes, a tanfolyam díjáról Oktatás címén kerül számla kiállításra)

Létszám korlátozva: 8 fő

Helyszín: Zugló, Kalocsai u.

Jelentkezés emailben: andi.oravecz@gmail.com (küldj telefonszámot is)

Várlak szeretettel.

KÉRDŐJELEZD MEG! - Byron Katie Munka-módszere Alapcsomag, 2015. október 10-11.

Tréner: Oravecz Andrea

A csomag tartalmaz:

• 2-napos csoportos képzés (max. 8 fő) (mindkét nap 9.30-18.00 óráig)
• 1 x 90 perces egyéni konzultáció velem skype-on (fontos, hogy legyen jól működő internet-kapcsolatod)

A képzési csomag lényege, hogy a résztvevők - támogató légkörben - gyakorlati bemutatót kapjanak a Munka önvizsgálatról, majd képesek legyen önállóan is dolgozni. A csoportos tréning abszolút gyakorlatias, bemutatással, technikai segítséggel, tippekkel. Az egyéni konzultáció alkalmával a résztvevők témájukat dolgozzák fel. Ezen kívül a résztvevők egy zárt Facebook fórum tagjai lehetnek (választásuk szerint), ahol további segítséget kapnak a Munkájukhoz, ha ezt igénylik.

Csomagár: 29.900 Ft (alanyi áfa-mentes) (2 nap csoportos képzés 21.000 Ft +1x90 perc egyéni konzultáció 8.900Ft)

Byron Katie Munka-Módszeréről részletesen itt olvashatsz.

A tanfolyami díj fizetése átutalással történik. További részletek a visszaigazoló emailben.

Kurzus előfeltétele: nincs, ez kezdő kurzus

Jelentkezési határidő: szeptember 15.

Létszám limitált: 8 fő (Köszönöm, ha kifejezetten csak komoly szándék esetén jelentkezel.)

Helyszín: Zugló, Kalocsai u.

Jelentkezés emailben, TELEFONSZÁM megadásával: andi.oravecz@gmail.com

Byron Katie Munka-Módszerét szeretettel ajánlom figyelmedbe Magyarországon. Európában néhány országban elérhető ilyen tanfolyam, ehhez magas szinten kell beszélned az adott idegen nyelvet, illetve európai pénztárcához mért összeget kell fizetned. A módszer elsajátítható könyvek és internet segítségével önállóan is, ehhez rengeteg segítő anyagot tettem már közé itt az ÖnMunka blogon. Ha Te szeretnéd profin, gyorsan, eredményesen megtanulni, az én 5 évnyi és ezer órányi tapasztalatommal megtámogatva, akkor ez a Munka Alapcsomag a megfelelő választás számodra.

Várlak szeretettel.