Az Érzelmek Közvetlen Megtapasztalása 2.

„Életünk legnagyobb részében úgy tűnhetett, hogy maguk az érzelmek fájdalmasak, amikor valójában a szó, a címke vagy a történet, amit hozzáragasztunk, az, ami a legtöbb fájdalmat okozza. Egy non-verbálisan átélt érzelem valójában egészen szelíd, sőt csodálatos, az érzelmi tapasztalás megszakítatlan szivárványának sok színéből az egyik. Próbáld ki és magad is meglátod. Legyen ez egy szórakoztató tapasztalás. Félelem, elkerülés és ellenállás helyett lehet csendes, gondolatmentes kíváncsisággal is közelíteni az érzelmi tapasztalás felé.” (Scott Kiloby)

Egy rövid ismétlés két bejegyzéssel ezelőttről: Ha egy csendesebb pillanatodban megfigyeled, minden érzelem és érzés csupán ENERGIA, sem nem jó, sem nem rossz. Az elme azonban pillanatok alatt ráaggatja a címkéit, ítéleteit, félelmeit arra az energetikai folyamatra, ami a testben zajlik, és ezzel máris az egész folyamat a FEJBE került, esélyt sem hagyva a már felbukkant energiának, hogy megélődhessen. Nagyon fontosnak tartom ezt a témakört, és a Megtalálhatatlan Önvizsgálat (MÖ) egyik alappillére az érzelmek és érzések „történet-mentes” megtapasztalása.

Egy MÖ során a facilitátor egyik feladata, hogy segítsen a kliensnek az érzelemhez és érzéshez tapadt címkék, ítéletek, értelmezések, történetek, mentális képek „lehámozásában”. Amint ezek lehámozásra kerülnek, az érzelem, érzés, érzet történetmentesen, ellenállásmentesen, megszakítatlanul tapasztalódik meg. Minél többször tapasztaljuk meg ezt a folyamatot, az egész élet, az ő mindenféle jelenségével egyre természetesebbé válik, nincs többé elkülönülés a jelenségektől. (Jelenségek alatt pl. a gondolatokat, érzelmeket, testi érzeteket, mindenféle megtapasztalásokat értünk.) Minden csupán csak jön és megy, anélkül, hogy „én” közbeavatkoznék. Hihetetlen erejűvé válik így az AMI VAN megélése. Valódi szerelmi viszony az élettel, ahogy Byron Katie fogalmaz.

És a folytatás Scott Kiloby, Élő Felismerés című könyvéből, ami most már bármelyik pillanatban magyarul is egészében olvashatóvá válik.

Az érzelmek közvetlen megtapasztalása

Az érzelmekkel való azonosulás csak akkor történik meg, amikor próbáljuk kiókumlálni, hogy hogyan érezzük magunkat, vagy miért érzünk egy bizonyos módon. De elég annyi, ha látjuk, hogy az érzelmek gondolatokkal együtt merülnek fel. Semmi további elemzés vagy manipuláció nem szükséges. Az érzelmek közvetlen átélése a kulcs. Egy gondolat nem tud érzelmeket érezni. A legtöbb, amit egy gondolat tenni tud az, hogy egy címkét ragaszt rá.

Azzal, hogy az Első fejezetben megbeszélt módon felismerjük a tudat terét minden helyzetben, tökéletes helyzetben vagyunk ahhoz, hogy abban a pillanatban észrevegyük az érzelmeket, amint megjelennek. A tudatként való megpihenésben közvetlenül tudjuk érezni a testben az érzelem nyers energiáját minden történet, nézőpont vagy mentális címkézés nélkül. Nem szükséges megnevezni az érzelmet; az energia a testben ugyanaz marad, akár „aggodalomnak”, akár „félelemnek” vagy „szégyennek” címkézzük. Ha nem rakunk nézőpontot az érzelemre, akkor olyannak látjuk a tudatban megjelenni, mint egy gőzfelhőt a levegőben felszállni. A levegőnek nincs akcióterve, hogy befolyásolja a gőzt; a levegő áthatja a gőzt, és egyszerűen hagyja annak lenni, ami. Igazából a levegő nem más, mint a gőz. A levegő és a gőz elválaszthatatlanok. A tudat és az érzelmek hasonlóak. Ha egyszerűen hagyjuk az érzelmet megjelenni anélkül, hogy gondolkodnánk felőle, az természetes módon elfogadásra kerül. A tudattól elválaszthatatlannak látjuk. A tudatnak nincs akcióterve, hogy megszabaduljon az érzelemtől vagy befolyásolja. Csak egy gondolat törekedne erre.

A fő meghívás nem arról szól, hogy egy olyan állapotot érjünk el, ahol semmi nem bukkan fel, vagy ahol az összes érzelem, akár jó, akár rossz, megszűnik. Mindennek hagyjuk pontosan annak lenni, ami. Az érzelmeket megszakítatlan jelenségeknek látjuk a tudat terében. Igazából, még amikor késztetés merül is fel arra, hogy elemezzünk, kiküszöböljünk, befolyásoljunk vagy bármit csináljunk egy érzelemmel, még e késztetéseket is megszakítatlan jelenségeknek látjuk a tudat terében. Mindennek hagyjuk teljesen annak lenni, ami. A „személy”, az időhöz kötött, gondolat alapú én, nem tudja igazán elfogadni az érzelmeket. Az én-központ soha nem tudja teljesen hagyni, hogy az legyen, ami, mert épp az a dolga, hogy ellenálljon annak, ami van. A nézőpontoknak mindig van akciótervük az érzelmekkel kapcsolatban. E nézőpontok ellazításával az érzelmeket már nem hurcoljuk az időben és egy személyes történetben. Jönnek és nyomtalanul távoznak.

Ahogy gyakrabban pihensz meg a tudat terében, azt fogod találni, hogy egyre kevesebb szükségét érzed, hogy megnevezd az érzelmeket (kivéve a másokkal való kommunikáció során). Ehelyett természetesebbé válik címkék nélkül csak érezni az energiájukat. Életünk legnagyobb részében úgy tűnhetett, hogy maguk az érzelmek fájdalmasak, amikor valójában a szó, a címke vagy a történet, amit hozzáragasztunk, az, ami a legtöbb fájdalmat okozza. Egy non-verbálisan átélt érzelem valójában egészen szelíd, sőt csodálatos, az érzelmi tapasztalás megszakítatlan szivárványának sok színéből az egyik. Próbáld ki és magad is meglátod. Legyen ez egy szórakoztató tapasztalás. Félelem, elkerülés és ellenállás helyett lehet csendes, gondolatmentes kíváncsisággal is közelíteni az érzelmi tapasztalás felé.

Átlátszó test, nyitott szív

Amint közvetlenül kezdjük megtapasztalni az érzelmeket, elkezdhetünk finom mentális képeket látni a testben. E képek jöhetnek alakzatok, testrészek vagy más képek formájában, amelyek úgy tűnik, mintha az érzelmet tartalmaznák. Amikor közvetlenül érzékeljük e képeket, elemzés nélkül, elkezdenek átalakulni, vagy fel is oldódhatnak. Amint átalakulnak vagy feloldódnak, az érzelem szilárdsága kezd csökkenni. Ez lehetővé teszi az érzelem energiájának, hogy kitáguljon vagy szabadabban mozogjon, és végül elnyugodjon.

Azt látjuk, hogy ezen érzelmek látszólagos szilárdsága abból származott, hogy hangsúlyoztuk a történeteket és a testben lévő finom mentális képeket, melyek látszólag csapdába ejtették az energiát. Amint ez a szilárdság lazul, a testet elkezdjük nyitottabbnak és áttetszőnek látni. Az az érzés, hogy be vagyunk zárva egy testbe, ellazul azzal az érzéssel együtt, hogy az érzelmek is egy testbe vannak bezárva.

Ilyen módon az érzelmeket folyékony energiaként fogjuk átélni, amik természetesen és szabadon áramlanak a tapasztalásunkban. Már nem próbáljuk elkerülni, megúszni, semlegesíteni vagy kiküszöbölni a gyötrő érzelmeket. Kisebb szükségét látjuk annak, hogy hajszoljuk a jó érzéseket és megússzuk a rosszakat. Meglátjuk, hogy „rossz” és „jó” csak olyan nézőpontok, amiket ellazíthatunk. Már nem koncentrálunk arra, hogy megvédjük magunkat olyan emberektől és helyzetektől, akik és amik fájdalmat, elutasítást, dühöt, félelmet vagy ellenállást váltanak ki.

Ahogy mozgunk és cselekszünk a világban, továbbra is találkozhatunk nehéz emberekkel, helyzetekkel és eseményekkel. Felbukkanhatnak a régi történetek. Azonosulás is újra megtörténhet. Ezeket is hagyjuk annak lenni, amik. Minden egyes nehéz helyzetben egy újabb lehetőséget látunk, hogy nézőpontokat engedjünk el és hagyjuk az összes érzelmi energiának, hogy szabadon áramoljon szavak és képek hangsúlyozása nélkül. A szív területe egyre jobban megnyílik, amint e nehéz helyzetekkel a tudat világosságába vetett teljes bizalommal szembesülünk. Elkezdjük azonnal meglátni a nézőpontjaink áttetszőségét, amint felmerülnek. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy egyértelmű nézőpontjaink legyen, de nem hangsúlyozzuk őket önmagunk érzete érdekében.

A hozzáállásunk a nehéz helyzetekkel és a kapcsolatokban fellobbanó fájdalmas érzelmekkel szemben kezd megváltozni. Ahelyett, hogy olyan dolgoknak érzékelnénk őket, amiket meg kell próbálni elutasítani vagy megúszni, a nehéz helyzetek és kapcsolatok kapukká válnak a szabadság, szeretet, béke és együttérzés még nagyobb mélységei felé. Természetes módon éntelenebbek leszünk a kapcsolatainkban, félelemnélküli sebezhetőséggel és nyitott szívvel. Nagyobb közelséget és elfogadást élünk meg a tapasztalatainkkal kapcsolatban, bármilyenek is legyenek.

(Scott Kiloby – Élő Felismerés/Living Realization)

A tudat terében történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat vagy testi érzet, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.

Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a tágas térben, ahol nincs mit tudni, nincs kinek lenni, nincs hova eljutni, minden csupán csak van. Használhatod azt a kérdést, hogy: Ki vagyok a történeteim nélkül? Lazítsd el, akár csak egy pár pillanatra az összes értelmezésedet, magyarázatodat, ítéletedet arról, hogy mi van, és csak legyél. PIHENJ MEG. TAPASZTALJ MINDENT, AMI VAN, ANÉLKÜL, HOGY MENTÁLISAN ÉRTELMEZNÉD.

HA GYAKORLATI MÓDSZERT SZERETNÉL AHHOZ, HOGYAN HAGYD ABBA A GONDOLATAIDTÓL ÉS ÉRZELMEIDTŐL VALÓ MENEKÜLÉST, VÁRUNK SZERETETTEL A KÖVETKEZŐ 2-NAPOS ÖNMUNKA-ALAPTANFOLYAMON, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: Október 27-28. DEBRECEN és Hétköznapi tanfolyam BUDAPESTEN: November 22-23.

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Az Érzelmek Közvetlen Megtapasztalása 1.

A legutóbbi bejegyzésben arról írtam és idéztem, milyen félreértés is uralja az érzelmek és érzések témakörét. Ha nem olvastad volna, itt találod:

http://onmunka.blogspot.hu/2012/10/az-erzesek-es-erzelmek-totalis.html

Ma a gyakorlati megoldással folytatom, és jövő héten még mélyebbre megyünk a témában.

Mi a Megoldás?

Felfedeztük, hogy miért szenvedünk. A megoldás mindig ugyanaz: ismerd fel a tudat terét; hagyd minden érzelemnek, hogy az legyen, ami; lásd, hogy az összes érzelem elválaszthatatlan a tudat terétől. A tudat terének felismerése azt jelenti, hogy megpihensz akként a valamiként, ami az érzelem energiáját megtapasztalja.

A tudat terében történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat vagy testi érzet, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.

Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a tágas térben, ahol nincs mit tudni, nincs kinek lenni, nincs hova eljutni, minden csupán csak van. Használhatod azt a kérdést, hogy: Ki vagyok a történeteim nélkül? Lazítsd el, akár csak egy pár pillanatra az összes értelmezésedet, magyarázatodat, ítéletedet arról, hogy mi van, és csak legyél. PIHENJ MEG. TAPASZTALJ MINDENT, AMI VAN, ANÉLKÜL, HOGY MENTÁLISAN ÉRTELMEZNÉD.

A tudat ismételt felismerése a nap folyamán tökéletes helyzetbe hoz minket ahhoz, hogy lássuk, mi történik a testünkben és elménkben. Mi magunk látjuk meg, hogy miért szenvedünk az időben. Látjuk, hogy az érzelmek az én-központ háromszöge valamelyik kötegének gondolataival együtt bukkannak fel. Például neheztelés, szégyen, bűntudat, szomorúság, csalódottság vagy bánat a múltbeli történetünk gondolataival együtt jelenik meg, talán egy veszteséggel vagy valami más traumatikus eseménnyel kapcsolatban. A düh vagy frusztráció feltárja, hogy valamilyen jelen kötegbeli gondolatot hangsúlyozunk; talán panaszkodunk, másokat hibáztatunk vagy ellenállunk valamilyen módon a jelenlegi helyzetnek. A jövő kötegéből származó gondolatok hordozhatnak nyugtalanságot, félelmet vagy aggódást.

(Az Én-központ háromszögéről szóló első írást itt találod, még három követi időrendben a blogon: http://onmunka.blogspot.hu/2012/09/az-en-kozponttal-valo-azonosulas-az-en.html)

Mindössze annyit kell tenned, hogy a nap folyamán észreveszed, hogy mi történik a testedben. Csak figyelj oda, bármilyen energia jelenik meg. Ez egész könnyű lesz, amikor tudati térként pihensz, mivel a figyelmed már itt van a jelen pillanatban, ahol minden megjelenik. Amikor csak észreveszel a három köteg - a múlt, a jelennek való ellenállás és a jövő - valamelyikéből származó gondolatot felbukkanni, vedd észre a gondolatot és pihenj néhány másodpercig. Aztán csak pihenj és hozd a figyelmedet közvetlenül a testedbe, és vedd észre, bármilyen érzelem is van ott. Csak hagyd az érzelmet lenni, bármilyen akcióterv nélkül.

Mindössze észre kell vennünk, hogy ez történik a testünkben és elménkben, és egyszerűen felismerni a tudatot, amely látja e jelenségeket jönni-menni. Nem kell befolyásolnunk semmilyen érzelmet. Azzal, hogy nem próbálunk meg hozzáadni, elemezni, megváltoztatni érzelmeket vagy gondolatokat, vagy megszabadulni tőlük, azok szabadon és megszakítás nélkül tudnak áramolni anélkül, hogy fennakadnának egy történetben. Ha látjuk magunkat egy történetben fennakadni, semmi gond. Megesik. Egyszerűen észrevesszük, hogy ez történik, és ellazítunk minden egyes gondolatot, egymás után. Az, hogy hagyjuk az érzelemnek, hogy az legyen, ami, azt jelenti, hogy címke vagy történet nélkül tapasztaljuk meg. Ez különösen fontos a leggyötrőbb érzelmeknél, mint a szomorúság, düh és félelem.

(Scott Kiloby – Élő Felismerés/Living Realization)

HA GYAKORLATI MÓDSZERT SZERETNÉL AHHOZ, HOGYAN HAGYD ABBA A GONDOLATAIDTÓL ÉS ÉRZELMEIDTŐL VALÓ MENEKÜLÉST, VÁRUNK SZERETETTEL A KÖVETKEZŐ 2-NAPOS ÖNMUNKA-ALAPTANFOLYAMON, BYRON KATIE MUNKA-MÓDSZERE ALAPJÁN: Október 27-28. DEBRECEN és Hétköznapi tanfolyam BUDAPESTEN: November 22-23.

Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

Ahova Folyton Vágyunk és Ahonnan Folyton Elmenekülünk

Byron Katie úgy nevezi ezt a „helyet”: szeretni azt, ami van. Ez az a „hely”, ahol minden csupán önmagától fogva van. Ahol mindennek megengedődik, hogy legyen, mert nincsenek értelmezések, történetek, címkék, ítéletek. Vagyis nincs minek ellenállni. És nincs „senki” sem, aki ellenálljon. Ez az, „ahol” és „aki” a történeteim nélkül vagyok. Ez a nem-tudás tere. Ami mindig, minden pillanatban itt van. Bármikor hozzáférhető, bárki számára.

Más nyelvezetben ez a „hely” a tudatosság, maga a tudat. Bevallom, kicsit félek használni ezeket a szavakat, annyira elcsépelődtek és félreértődtek az elmúlt években. Pl. „a tudatos teremtés” kifejezésben. Kicsit abszurd, ahogy mondom: ahol a tudatosság van, ott semmilyen olyan „tudatosság” nincsen, ahogy ez értődik a „tudatosan teremteni” kívánó én-elme által. Amikor valóban „csak” a tudatosság, létezés, nem-tudás van, akkor nincsen olyan „én”, aki bármit is „teremteni” szeretne. Persze, ezért vált kevéssé vágyott „árucikké” az Ami Van. Hisz ki vágyna arra, ami van, ha elhiszi, hogy ennél sokkal „jobb”, sokkal „több” lehet az övé, és azt is elhiszi, hogy az, ami majd őt végre beteljesedetté teszi, a jövő egy adott pontján fog hozzá elérkezni. Arról nem is beszélve, hogy ezért mi mindent kell tennie…

Bőven írtam az előző két bejegyzésben arról az alapvetően téves emberi elme-én azonosulásról, melynek köszönhetően mindannyian hiányosnak, nem megfelelőnek hisszük el magunkat. (Ha nem olvastad volna ezeket, mindenképp ajánlom. Itt és itt) Nos, amíg ez az alaphiedelem működik bennünk, addig a tudatosságot, a jelenlétet is csak ennek a szűrőjén tudjuk félreérteni. Ilyenkor a tudatosság, a jelenlét állapotának megélése kerül a fókuszba, azért, mert az elme elhitt róla valamit, elképzelte magának, hogy milyen az, és milyen haszonnal jár majd számomra, ha minél többet tartózkodom ebben az „állapotban”. Ebben a pillanatban újra hiány én-ként rovom ugyanazokat a megszokott köreimet, mint mindig, csak most már nem a pénztől vagy egy párkapcsolattól várom a „beteljesedést”, hanem a „tudatosságtól”, a „jelenléttől”. Csak erről még azt is gondolom, hogy „fejlettebb”, „magasabb rendű”, mint holmi kocsira meg házra vágyni. J

Lényeg, hogy valójában mindannyian „ide” vágyunk, ebbe a tágas, nem-tudó térbe. Ahol minden úgy tökéletes, ahogy van. És abszurd módon, amikor pedig megéljük azt, hogy „Ki vagyok a történeteim nélkül?”, szinte azon nyomban újra keresni kezdünk. Hisz nem lehet, hogy az egész ennyire egyszerű legyen! Nem lehet, hogy ez mindig a rendelkezésemre áll! Nem lehet, hogy egyszerűen csak elég lenni! Valami másnak is lennie kell még! Üdv az elme-verkliben újra. Te meddig szeretnél még körözni?

Ha már tényleg elég volt a verklizésből, figyelmedbe ajánlom Scott Kiloby sallangmentes szavait a tudatosságként/tudatosságban való megpihenésről. És hamarosan jövök a folytatással.

A Tudatosság Tere

Ebben a könyvben sok helyen látsz majd utalást a „tudatosságra” és a „tudatosságban történő megpihenésre”. Az ember képes közvetlenül megtapasztalni azt, hogy tudatában van a gondolatoknak, érzelmeknek és testi érzeteknek, ahogy azok felbukkannak és eltűnnek. Amikor a felbukkanó gondolatokkal, érzelmekkel és érzetekkel azonosulunk, ahelyett, hogy ideiglenes, üres jelenségekként tekintenénk rájuk, melyek egy alap tudatossági térben jönnek-mennek, akkor hisszük el magunkat elkülönült, hiányos személynek. Ez az alapvető tudatossági tér az, akik lényegében vagyunk. Leginkább azonban oly szorgalmasan hisszük el és azonosulunk a személyes történetünket alkotó gondolatokkal, hogy ezt az alap tudatosságot észre sem vesszük. Ahhoz, hogy a Megtalálhatatlan Önvizsgálatot elvégezzük, döntő fontosságú ennek az alap tudatosságnak a felismerése.

Mi a tudatosság? Javaslom ezt az igen egyszerű megközelítést:

         Kezdd a gondolat-nélküli tudatossággal. Állj meg egy pillanatra, és vedd észre a következő gondolatodat. Ahogy az a gondolat eltűnik, pihenj meg akként a gondolat-nélküli térként, mely ott maradt. Ez a gondolat-nélküli tudatosság. Egész nap, minden nap vegyél ki rövid pihenőket, és pihenj meg gondolat-nélküli tudatosságként, újra meg újra. Milyen gyakran? Amilyen gyakran csak tudod. Ahogy egyre többször teszed ezt, a pihenők egyre hosszabbakká válnak. Természetessé válik a tudatosságként történő megpihenés minden élethelyzetben. És mindez lehetővé teszi, hogy felismerd, a gondolatok, érzelmek és érzetek mind a tudatosságból születnek, és oda is enyésznek el.

         Ha ez elsőre nehéznek tűnik, akkor kezdd azzal, hogy a nap folyamán újra meg újra ráhangolódsz a tested belső energiamezejének tágasságára, élőségére, jelenlevőség-érzésére, különösen a mellkas és a gyomor tájékára. Amikor csak eszedbe jut, pihenj meg ebben a jelenlevőség-érzésben. Ne gondolkodj ezen az energia-téren. Egyszerűen csak vedd észre, hogy ott van. Így a gondolat-folyamtól vonsz el energiát. Figyelmednek a belső energiatérre való irányítása ugyanaz, mint a gondolat-nélküli tudatosságként való megpihenés. Az önvizsgálat célja, hogy segítsen neked szembenézni a fájdalmas érzelmekkel, és megengedni őket pont úgy lenni, ahogy vannak. Ha sokszor pihensz meg a testedben a nap folyamán, akkor az önvizsgálatot is könnyebb lesz elvégezned, mivel az érzelmek általában a mellkasi és gyomor tájékon bukkannak fel és tűnnek el.

         Ha egy metaforával akarom érzékeltetni, a tudatosság egyfajta tér, tágasság. Fedezd fel saját magad számára, hogy ez a gondolat-nélküli tér mindig stabilan jelen van. Ez a tér egyformán ott van a testeden belül és kívül, és minden megtapasztalásodkor ott van, bárhová mész is, bármit csinálsz is. Észreveheted otthon, a munkahelyeden, emberekkel körülvéve, vagy éppen egyedül. Akkor is ott van, amikor nincs épp gondolatod, és akkor is, amikor épp gondolatok bukkannak fel. Ez a tér a valódi otthonod. Tedd az első számú fontossággá az életedben, hogy minél gyakrabban belepihensz ebbe a jelenlévő, nyugalmi térbe.

         A fejedben hallható hang, mely egymás után játssza le a gondolatokat, ebben a térben történik. Észreveheted, hogy ez a tér hallja meg a fejedben lévő hangot. Idővel egyre inkább ez a tér érződik majd a valódi önmagadnak, a gondolatok pedig egyre kevésbé tűnnek már személyesnek. A fejedben hallható hang az, mely azt állítja, hogy hiányos vagy. Amikor a hang épp ezt a történetet meséli, akkor vele együtt érzelmek és testi érzetek is felbukkannak. És ez a jelenség az oka, amiért úgy érezzük, hogy a gondolatok, érzelmek és érzetek össze vannak forrva, egy egységet alkotnak.

         A tudatosságban történő megpihenés jelen idejű megtapasztalás. Mindig most történik. Kérlek, most egy pillanatra pihenj meg az itt-és-mostban a történeteid nélkül. Nem kell túlbonyolítani, egyszerűen csak lazíts el mindent, amit valaha magadról, másokról, a világról, és a tudatosságról tanultál. Ahogy az itt-és-mostban pihensz, ha felbukkan egy gondolat, egyszerűen csak hagyd, hogy tovatűnjön. Engedd, hogy távozzon vagy feloldódjon.

         Jótékony hatású, ha az önvizsgálat megkezdése előtt közelebbről megismerkedsz a tudatosságban történő pihenéssel. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire előnyös, ha felismered önmagadban a gondolatokra való tudatosság alapvető képességét.

(Scott Kiloby: Living Relationship – Élő Kapcsolat)

KI LENNÉL A TÖRTÉNETED NÉLKÜL? – 2-napos kiscsoportos ÖnMunka Alaptanfolyam. Szeptember 28-29. (péntek-szombat) Részleteket itt találsz:

http://kincsamivan.hu/programok.html