A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szorongás és félelem oldása. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szorongás és félelem oldása. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. március 30., kedd

 



ÚJ, KIBŐVÍTETT, BEVEZETŐ MINIKURZUS CSOMAG 2021. MÁRCIUSÁTÓL ELÉRHETŐ:


BIZTONSÁGBAN A TESTEDBEN, NYUGALOMBAN AZ ELMÉDBEN
+
SZORONGÁS, PÁNIK TEST-ALAPÚ MINIKURZUSOK EGY CSOMAGBAN

Kb. 20 órányi videós-audiós anyag, 60 oldalas Segédlet,

3 hónapos hozzáférés + FB csoportos támogatás


Ezzel a TAPASZTALATI, GYAKORLATI online csomaggal tudod megkezdeni a

Test-Alapú ÖnMunka gyakorlását és tanulmányozását. A lényeg nálunk az idegrendszerre,

test-érzékelésre, testtudatosságra, önszabályozásra ható GYAKORLATOK RENDSZERES

VÉGZÉSE! Az elméleti anyagok megnézése, elolvasása önmagában semmilyen változást

nem fog hozni az életedbe. Ez egy önállóan, a saját időbeosztásodban végzendő

tanulási-gyakorlási program, melynek során örömmel támogatlak az erre szolgáló fórumon.

Ez a folyamat akkor való számodra, ha elköteleződsz a gyakorlás mellett és megteremted

ennek időbeli és térbeli feltételeit. Ez a Bevezető csomag így önmagában márciustól

június 30-ig elérhető!

RÉSZLETES LEÍRÁST ÉS JELENTKEZÉSI LAPOT ITT TALÁLSZ:

ÚJ, KIBŐVÍTETT, BEVEZETŐ MINIKURZUS CSOMAG

A kurzust vezeti: Oravecz Andrea, test-alapú önismereti

oktató, test-alapú önvizsgálati facilitátor, test-alapú

meditációs oktató és trauma tanár

2015. augusztus 10., hétfő

A Férfi Két Utazása




Jó ideje figyelem, hogy mennyire elnőiesedett az önismeret világa, főként, ha a csoportos képzések résztvevőit nézem. Kb. 10 nő - 1 férfi az arány. Ez alól kivétel, ha valahol a pénz témakörével próbálják „bebűvészkedni” a férfiakat az érdeklődők közé. J Még esetleg a szexualitás az a topik, amivel felcsigázhatók lennének, csak arról meg beszélni, megnyílni, megosztani, megmutatni magam – hát, máris kész a hátraarc. Pedig az egyik legjellemzőbb problémakör, amivel a hozzám magánúton eltaláló férfiak küzdenek az a szexualitás, férfi önértékelés. Persze, mindegyikük azt hiszi magáról, hogy csak neki van ilyen, minden más férfi „tökéletesen” működik. Hát, nem. Legalábbis nem úgy, ahogy a „nagykönyvben” meg van írva. És ez nem ciki, ez a kiindulási alap, a legtöbb esetben TÜNET ÉS KÖVETKEZMÉNY. Annak a tünete és következménye, ami a férfijainkkal születésük óta történt, illetve amit generációsan örökölnek, élnek és örökítenek tovább.

Nemrégiben az fogalmazódott meg bennem, hogy „Férfiak, szükségünk van Rátok!” Számos nővel dolgozom, aki mindent megtesz azért, hogy a párkapcsolatát, házasságát megmentse, de az Ember teljesen elzárkózik bármilyen változtatástól, sokszor még az őszinte beszélgetéstől is. (És fordítva is láttam már, ez is hozzátartozik az igazsághoz, de az jóval ritkább.) Érthető ez, hiszen, ha a Nő azzal jön, hogy „Drágám, nem jó így nekem. Változzunk, változtassunk, és ehhez Rád is szükség van”, akkor a Férfi hibásnak, rossznak, értéktelennek érzi magát tudat alatt. Emiatt megharagszik a Nőre, plusz szégyelli is magát rendesen, és ahelyett, hogy előrefelé indulna, még jobban bezár. Ezek a kapcsolatok halálra vannak ítélve, bár nagyon jellemző, hogy a Nő még akár egy évtizedig is húzza félholtan, „míg a gyerekek felnőnek”. Elvesztegetett évek, elvesztegetett lehetőségek a valódi intim kapcsolódásra, elvesztegetett szeretet.

Senkit nem okolok, a Férfiakat sem. Biztatni szeretném őket, biztatni szeretnélek Benneteket, hogy nyissatok önmagatok felé, merjetek elindulni befelé, merjetek sebezhetővé és „gyengévé” válni, merjetek megismerkedni az érzelmeitekkel és az érzéseitekkel, és tanuljatok meg beszélni is róluk. És még rengeteg mindent érdemes és fontos megtanulnunk ahhoz, hogy egy teljesebb, felnőtt, Női és Férfi életet élhessünk. Hatalmas ajándék, ha ennek egyáltalán nekikezdhetünk, ha hívást érzünk, ha szól a Kedvesünk, hogy fáj neki, és menjünk. Nem könnyű, sokszor fáj, mégis óriási felszabadulással jár, ha valóban őszintén nekivágunk. Egy teljesen másik Ember jön ki a folyamatból. Azt nem mondom, hogy a végén, mert ez olyasvalami, ami minden nap tágul és mélyül. Kívánom, hogy minél több Férfi is megtapasztalhassa mindezt.


A téma szakértői illusztrációjaként idemásolok egy részt Richard Rohr, A férfi útja című könyvéből. Érdemes az egész könyvet elolvasni, nőknek épp úgy, mint férfiaknak.

A két utazás



E helyen szeretnék egy kisebb vázlatot ismertetni, amely segítségünkre lehet abban, hogy az összes eddigi észrevétel egységbe rendeződjön. A bal oldalon fent jelzett kiindulópont az „átlagos férfi”. Ezen azt értem, ami a társadalom számára „férfiasnak” számít. Ennek többségét öntudatlanul is magunkba építjük, s többé éppen ezért nem teszünk fel ezzel kapcsolatban kérdéseket. Befolyásol és meghatároz bennünket, de soha nem gondolkodunk el rajta. A legtöbb férfi a férfiasság eme uralkodó sablonja szerint viselkedik. Csak az utóbbi években történt Nyugaton valami meglepő: férfiak sokasága lépett rá erre az útra azért, hogy kitörhessen a sablonból. Én ezt a „nőiséghez vezető útnak” nevezem. A romantika korát kivéve, talán soha korábban nem engedte meg magának ilyen sok férfi, hogy végre érzései legyenek, s kimutassa azokat. Ma már lehetséges érző szívűnek lenni, amint azt egyes filmek is mutatják. Már nem John Wayne az egyetlen férfiideál. Nem kell többé állandóan az ő férfiasságát felmutatni. Sok nő olyan férfit kíván magának, aki megérti őt, aki lágy és gyenge is tud lenni, akivel beszélni lehet. Ez új és nagy szabadságot jelent. Én ezt a János apostolhoz vezető útnak nevezem. János apostol férfi voltában olyannyira biztos, hogy megengedheti magának, hogy fejét Jézus keblére hajtsa, a tizenkét tanítvány körében, akik mindannyian férfiak. Nem szégyenkezik, nem fél ettől. A legtöbb férfi számára ez manapság elképzelhetetlen lenne. Olyan elemi félelmünk van mindattól, ami csak a legtávolabbról is a homoszexualitásra emlékeztet, hogy aligha lehetséges egy férfinak a másik férfi iránti érzéseit kimutatni. Egészen máshogy van ez János evangéliumában. Az evangélium végén a szerző még egyszer nyomatékosan utalást tesz a tanítványra.

„Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére
hajolt és megkérdezte tőle: »Uram, ki árul el?« – az követi.” S éppen hogy büszke erre a közelségre. Ez a mi kultúránkban még csaknem elképzelhetetlen. Ezért választottam a „kedvenc tanítványt” az első utazás patrónusává.

Az első utazásnak a gyengeséghez van némi köze. Gyakran beszélünk arról, hogy a nő „gyengévé” tesz bennünket. A nő ugyanis szükségünkre és a teljesség utáni vágyra emlékeztet bennünket. Férfiként elborzadunk a gyengeségtől. A hatalom és az erő imponál nekünk. A hamis férfierő prototípusát az Evangéliumban Péter testesíti meg. Nem képes elfogadni, hogy Jézusnak szenvednie kell és meg kell halnia. „Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: »Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled.«” Arra is kész lenne, hogy Jézus helyett haljon meg – s mégis csődöt mond, amikor egy szolgálólány (!) megkérdezte tőle, hogy Jézushoz tartozik-e. A végén elmenekül. A „gyenge” János az egyetlen tanítvány, aki mindvégig kitart, még a kereszt alatt is, együtt az asszonyokkal! Mivel magába engedte a szeretet gyengeségét, a megfeszített kiszolgáltatott odaadása elől sem kell kitérnie. Eme első belső utazást rendszerint a nőkhöz (anyánkhoz, húgunkhoz, kedvesünkhöz, feleségünkhöz) való kapcsolatunkon keresztül tesszük meg. Sok férfi számára társa jelenti a nagy lehetőséget, hogy közelebb kerüljön saját „női feléhez”. Annak, aki cölibátusban él, miként én is, ennek ellenére is meg kell próbálnia ezen az úton járni, s ez nem mindig könnyű. […]

A „nőiesség” felé vezető utazásunk után – anélkül hogy feladnánk mindazt, amit ott megtanultunk – újból útra kell kelnünk, mégpedig a „férfias oldal” mélységei felé. Ezt nevezem én Keresztelő Szent János útjának. A Keresztelő útja magányos út. Hogyan ábrázolják? Egyedül a pusztában, a társadalmon kívül. Ha valaki rászorul arra, hogy mindenkinek tetsszen, harmóniában éljen, mindenfelől simogassák, akkor sohasem lesz „Keresztelő Szent János” belőle. Az nem a társadalom ételeit eszi, hanem sáskán és vadmézen él, a kitaszítottak, a társadalom peremén élő csoportok táplálékán. Nem a menő divatot követi, ahogy az Jeruzsálemben a módi. Ruhája teveszőrből készült. Ő igazi „vadember”. A mitológia alig használja ezt a szót, mi azért vezetjük be, mert komikusan cseng és provokáló. Arra kényszeríti az embert, hogy szembekerüljön ezzel a férfias energiával. Nem hímsovinizmus vagy macsóság az, amiről beszélek, hanem az az a vadság, ami Istenünknek is része. G. S. Lewis mondja Istenről: „Tudja, Ő vad.” S aki találkozni akar ezzel a vad Istennel, az legyen kész arra, hogy ő maga is „vaddá” váljon.

Mit csináltunk mi itt nyugaton az Evangéliumból? Egy szőke, kék szemű, jámbor Jézust. Megzaboláztuk Jézust és az Evangéliumot. Az Isten vad oldalától való félelem valószínűleg a lelkünk vad, igazi, „szellemi” oldalától való félelemmel azonos. Nevezhetnénk ezt a részt „passiónak” (s ebben a szóban mindkét jelentés, a szenvedés és a szenvedély egyaránt benne foglaltatik); én „férfienergiának” nevezem. A második utazás némiképpen különbözik az elsőtől. Azonban fontos, hogy nem szabad feladni vagy elveszíteni azt, amit az első utazás során nyertünk. Azok a férfiak, akik nem járták végig valójában az első utat – és ez egyértelmű figyelmeztetés! – aligha érthetik meg azt, amire gondolok. Az első utazás ismerete híján szinte törvényszerű a félreértés, s az a téves következtetés, hogy a kemény, belevaló hímsovén az, akiről beszélek.

Pedig éppen az ellenkezőjéről van szó. A lelkigyakorlatokon mindig a következő szituációt élem meg a korosodó papokkal: Mivel fiatal éveikben mélyen beléjük vésték, hogy nem lehetnek puhányok vagy nőiesek, egyikükből-másikukból – hogy keresetlenül fejezzem ki magam – egyfajta vallási zupás őrmester lett, akiknek az az elve: minél keményebb, annál jobb. Többnyire jó sportolók, alkalomadtán egy-egy vaskos viccet is megeresztenek, s olykor a poharat sem vetik meg. Arról mesélni nekik, hogy foglalkozniuk kellene „női oldalukkal”, nos, ez az én számomra, aki aránylag fiatal lelkigyakorlat-vezető vagyok, a lehetetlenséggel határos. Ha azonban arról ejtek szót, hogy „vademberekké” kellene válniuk, azonnal nyitott fülekre találok, s feszülten figyelik, mire is gondolok. Csak ezután tudom óvatosan „beleverni a fejükbe”, hogy a második utazás az első nélkül nem lehetséges.

Érdekes az a vers Máté evangéliumában, amelyben Jézus Keresztelő Szent Jánosról beszél: „Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.” Jézus mindenkinél nagyobbra tartotta Keresztelő Szent Jánost. Sok teológus azon a véleményen van, hogy Jézus eredetileg a Keresztelő tanítványául akart szegődni, s ezt csak annak erőszakos halála akadályozta meg. (Érdekes módon éppen egy asszony érte el azt, hogy fejét vegyék.) Csak János elfogatása és börtönbe vetése után tér vissza Jézus északra, hogy megalapítsa saját mozgalmát és közösségét.

Ami ezt a második utazást illeti, remélem, felnő egy spontán generáció, amelyik vállalkozik arra. Mert tulajdonképpen csak egy vadember képes közvetlenül átadni azt, mi is a vadember valójában. Puszta beszéddel itt nem megyek semmire. Csak annyit tehetek, hogy kissé benedvesítem mások ajkát, vagy elégedetlenséget ébresztek bennük eddigi állapotuk miatt. Csak miután találkozunk egy igazi „vaddal”, akkor leszünk képesek ezt az erőt megtapasztalni és magunkba fogadni. Az én elképzelésem nem fogható fel pusztán az értelemmel. Erőről és energiáról van szó, amit egymás felé sugárzunk. Csak így képesek az emberek egymást kölcsönösen befolyásolni. Mások által növekszünk, az olyan emberekkel való kapcsolatban, akik maguk is felnőttek. Sajnos azonban mindig kevés a vademberek száma. Bővelkedünk sovénekben, macsókban, hamis önbizalmú férfiakban – csak körül kell nézni a politika világában. De hol vannak radikálisan új látomások, igazi, mély értékek?

Mit tegyünk azonban, ha hiányoznak „modelljeink”? Annyit mindenesetre megpróbálhatunk, hogy elkezdünk beszélni a dologról. Néhányan közülünk talán meg is próbálhatnának ily módon élni úgy, hogy lényük olyan részeiben bíznak meg jobban, amelyeket ez idáig egyáltalán föl sem fedeztek. Erre szeretnék bátorítani. Ma negyvenegy éves vagyok, és nem tudom, hogy mindezt értettem-e öt esztendővel ezelőtt. Húsz-harminc évesen valóban az a legfontosabb, hogy érintkezésbe lépjünk a nőiséggel. Amennyiben azonban olyasmiről van szó, mint a férfiklimax, vagy a nevezetes „midlife-crisis”, úgy ez azt is jelentheti, hogy elérkezett a második utazás ideje. Ám senki nem mutatja meg nekünk, hogyan kell ezt csinálni. Hiányoznak a lelki vezetőink, az atya-figuráink, a szellemi példaképeink, akik bátorítanának arra, hogy tovább fejlődjünk.

(További részlet olvasható itt a könyvből: UrsusLibris)


2015. január 21., szerda

Pszichoszklerózis – Az érzelmek átélésének fontosságáról és elfojtásuk következményeiről



„Amit képesek vagyunk érezni, azt gyógyítani is tudjuk.  Máskülönben elsorvadunk belülről, és meg fogunk betegedni „pszichoszklerózisban”: lelkünk és gondolataink egyaránt megkeményednek.” (Susanna Ehdin)

Az érzelmek világa igen összetett témakör, könyvtárakat tölthetnének meg a róluk szóló értekezések. Jelen írásban nem tudományos kifinomultságra törekszem, hanem a saját magamon megfigyelt és megélt, illetve az emberekkel végzett munkámban kivilágló tapasztalatokról szeretnék írni. Egy dolog intellektuálisan tudni, és más dolog tapasztalati szinten felismerni és megélni. Mostanra egyre inkább azt látom, hogy sokan szinte teljesen elveszítettük a természetes érzelmeinkkel és a velük járó testi érzésekkel, érzetekkel való kapcsolatot. Védelmi páncélt öltöttünk, mely egyre vastagabbá vált az évek során. Tehát sokaknál nem is az a probléma, hogy mit is kezdjünk a dühünkkel vagy félelmünkkel, hanem első lépésként oda kell eljutnunk, hogy egyáltalán testi szinten érzékelhetővé váljanak. Vagyis képessé váljunk ÉREZNI.


A természetes érzelmek velünk született, emberlétezésünkre kalibrált normális jelzések, melyek segítenek eligazodni, védenek, irányt adnak. Fel szoktam tenni azt a kérdést, hogy vajon miért kaptuk őket, ha rosszak, elfojtani valók, ártalmasak lennének? Hibázna ekkorát a teremtés? Mi lenne, ha barátként és ajándékként tekintenénk rájuk?

Persze, már az alapoknál sok sebből vérzünk. Legtöbbünkben születésünk óta többé-kevésbé legátlásra, megvonásra kerültek a természetes érzelmek. Írásomban lentebb ezek közül a düh, a félelem, a szomorúság, a szeretet, illetve egy ún. másodlagos érzelem, a szégyen kerül terítékre.

Ha nem tanulhatjuk meg kifejezni és átélni az érzelmeinket – ami az egyik legfontosabb emberi szükségletünk (lenne) -, akkor szakszavakkal élve érzelmi deprivációban, érzelmi megvonásban, nélkülözésben, gátoltságban kezdünk el élni. Nem kell túl nagy emberismeret ahhoz, hogy észrevegyük, társadalmi szinten is így élünk, generációk óta erre kondicionálódunk. Ha gyerekként elutasították a valódi érzelmeink kifejezését és átélését, ezzel abban is akadályoztak bennünket, hogy önálló, egészséges személyiségekké váljunk. Ezért jellemző a felnőtt testbe bújt, lélekben azonban a hároméves gyermek szintjén élő ember, akinek érzelmi fejlődése korán megakadt. Fontos megjegyezni, hogy szüleink sem tudták másképp csinálni, hisz ők is ezt tanulták. Mindemellett lényeges mindennek a felismerése, és az ezzel kapcsolatos fájdalmunk és hiányaink feldolgozása, elgyászolása, szüleink (vagy más fontos személyek) felé történő kinyilvánítása. Úgy hívjuk ezt, hogy jogot formálunk arra, ami embergyerekként járt volna nekünk, mert úgy tűnik, ez segít az elengedésben és a felnőttként bepótlandó érzelmi megfejlődésben.

A feldolgozatlan, megéletlen érzelmek betegségekben is kifejezésre juthatnak, erről szerintem mostanra mindenki hallott, olvasott, tapasztalja magán. Csak épp nem tudja, hogyan változtasson. Valamikor a gyermekkorban megszületett bennünk az elhatározás: az érzelmeket el kell fojtani. Az érzelmek elfojtását pedig előbb-utóbb a szervezetünk is megsínyli. Következményként az összeszorított állkapocstól kezdve a fogcsikorgatáson át a fejfájásig, az alvászavaroktól az emésztési problémákig, súlyosabb esetben pedig autoimmun vagy autoagresszív betegségekig a legkülönfélébb tünetek alakulhatnak ki, attól  függően, hogy melyiket választjuk öntudatlanul az érzelmek szomatizálásához. A szomatizálás módjai örökletesek is lehetnek – bizonyos testi tünetek generációról generációra felbukkanhatnak. A családban, a rokonság körében tudat alatt paktum születik arról, hogy melyek a megengedett és melyek a tiltott érzelmek.

(A témában nagy hatással volt rám Dr. Máté Gábor, A test lázadása című könyve. Mély, belső utazás az elfojtott érzelmek birodalmába. Eddig mindenki hasonlókat jelzett vissza róla, aki olvasta.)

Rendszeresen találkozom olyanokkal, akik megkísérlik az érzelmeiket „elmeditálni”, „eljógázni” vagy épp „megönfejleszteni”. Vagy épp olyan tudatállapot elérésére hajtanak, melyről azt hitték el, hogy képesek állandósítani, és ott majd nincsenek emberi érzelmek és fájdalom. Erre szoktam mondani, hogy sokunk mindent megtesz azért, hogy „csak” embernek ne kelljen lenni. Übermensch-képzőnek is hívom ezt a jelenséget. Semmiben nem különbözik a hétköznapi függőségeinktől, melyek szintén az elmenekülést szolgálják. Hosszú, keserves, sok vaksággal terhelt út lehet az ilyen. Ki mikor ébred fel belőle, hogy magához tudja ölelni EMBERSÉGÉT, annak minden velejárójával.


Nézzük akkor a leginkább problematikussá vált alapérzelmeinket:

A DÜH természetes érzelmi válasz az érzékelt igazságtalanságra, megalázottságra, elhanyagolásra, elárultatásra, emberi jogaid nem tiszteletben tartására. Ennek a segítségével mondhatod ki, hogy „Köszönöm, nem”. Eközben nem kell gorombának lenned és fájdalmat sem kell okoznod másoknak. Segítségével meghúzhatod a határaidat arra vonatkozóan, milyen közel engedsz valakit, mit engedsz meg neki. Tudatosulhatsz arra, mit engedsz magaddal megtenni. Ha beléd nevelték, hogy a düh nem helyénvaló, hogy elítélendő átélni és kifejezésre juttatni, felnőttként vagy dühkitörések figyelmeztetnek majd, vagy pedig hosszabb időnek kell eltelnie, hogy észrevedd, hogy nem is érzékeled, ha bántanak, ha rosszul bánnak veled. Így olyan élethelyzetekbe is belesétálsz vagy benne maradsz, ahol neked nem jó. A düh tartós elfojtása gyűlölethez, haraghoz vezet, amik mélyen (ön)rombolók. Agressziót, betegségeket, akár depressziót okozhat.

FÉLELEM természetes érzelmi válasz az érzékelt veszélyre. A csecsemők állítólag csupán két félelemmel jönnek a világra: az egyik a zuhanástól való félelem, a másik a hangos zajoktól való félelem. Minden más félelmet a környezetünk alakít ki bennünk, a szüleink tanítanak meg rá. A természetes félelem célja az, hogy óvatossá, körültekintővé tegyen. Az óvatosság a test életben maradását szolgálja. Ha megtanultad nem érezni a félelmet, akkor vagy mindentől félni fogsz, vagy pedig akár értelmetlenül és tudattalanul veszélyezteted a testi épségedet. A félelem tartós elfojtása szorongáshoz, pánikhoz, neurózishoz vezet.

A SZOMORÚSÁG természetes érzelem. Lehetővé teszi, hogy kifejezd, átéld és kiadd magadból a veszteségek fölött érzett fájdalmadat. Ha a gyermeknek megengedik, hogy szomorkodjon, amikor szomorú, akkor felnőttként egészségesen fog hozzáállni a szomorúsághoz, és az esetek többségében gyorsan túlteszi magát rajta. Ha a gyerekként azt hallottad, hogy ne szomorkodjál és ne is sírjál, akkor felnőttként nehézségeid lesznek a sírással és a természetes szomorúság megélésével. Ezért elfojtod majd a bánatodat, szomorúságodat, gyászodat Az elfojtott bánat depressziót, mély lehangoltságot, melankóliát eredményez.

A SZERETET természetes érzelem az összetartozás, kapcsolódás, egység érzékelésekor. Ha engedik, hogy a gyermek természetesen, korlátozások és feltételek, tiltások és kényszerűségek nélkül fejezze ki, illetve fogadja, akkor nincs is többre szüksége. Mert az így kifejezett és fogadott érzelem önmagában is tökéletesen elegendő. Ám a feltételekhez kötött, előírásokkal és szabályokkal, rituálékkal és korlátozásokkal körülbástyázott, irányított, manipulált és elfojtott szeretet természetellenessé válik. A szeretet tartós elfojtása birtoklási vágyhoz, kéjvágyhoz, rögeszmés ragaszkodáshoz vezet.

Egy nagy mumus még a szégyen. A SZÉGYEN másodlagos, úgynevezett önértékelési érzelem, ami 2-3 éves korban jelenik meg, és más önértékelési érzelmekkel együtt (pl. bűntudat és büszkeség) elsősorban a szociális kihívásoknak való megfelelésben játszik nagy szerepet. A szégyen kialakulásához nem szükséges az, hogy az egyén bármi rosszat cselekedjen. Maga a szégyenélmény egy titok vagy egy vélt hiányosság hatására is kialakulhat. A bűntudatot korábban gyakran összemosták a szégyennel, holott a két érzelem között alapvető különbségek vannak. Lényeges eltérés, hogy szégyenünk az énünkre, míg bűntudatunk a viselkedésünkre vonatkozik. Vagyis ha szégyenkezünk, azt érezzük, nem olyanok vagyunk, amilyenek lenni szeretnénk, míg bűntudat esetén a probléma forrása az, hogy úgy látjuk, megbántottunk valakit vagy rosszat tettünk valakivel. Szégyen esetén teljes valónkat érezzük elfogadhatatlannak és emiatt gyakran megbénulunk, lefagyunk, míg bűntudatnál jóvátételi cselekvéseken gondolkodunk, például igyekszünk bocsánatot kérni.

A szégyen egészséges jelenségnek tekinthető mindaddig, amíg átmenetileg, a megszégyenítő helyzetek érzelmi reakciójaként jelenik meg. Ugyanakkor bizonyos – többnyire gyermekkorban gyökerező – tényezők hatására könnyen olyan krónikus, identitásunk részét képező állapottá válhat, mely állandó vagy hosszan tartó szégyenkezést, gyötrődést eredményez. Ezt az állapotot nevezhetjük krónikus szégyennek. Úgy tűnik, az erős krónikus szégyennel élő emberek a megszégyenítő helyzetekre erőteljesebb reakciókat adnak, illetve olyan helyzeteket is megszégyenítőnek érzékelnek, melyek egyáltalán nem is azok. Megfigyelések szerint ezek az emberek hajlamosabbak a különböző mentális zavarok kialakulására és a gondolati vagy akár fizikális önbántalmazásra.

Az élet teljes és örömteli megélését tapasztalataim szerint még a következő érzelmi állapotok nem megélése és téves értelmezése nehezíti leginkább. Érdemes ezekkel is külön foglalkozni azoknak, akik magukra jellemzőnek találják őket: magány, unalom, üresség, tehetetlenség, elutasítottság.

Fontos, hogy az ALAPOK, a teljesen természetes emberi működések a helyükön legyenek és tudatosak legyünk a működésükre. Jelenlegi látásmódom szerint, ha ez hiányzik, akkor a különféle önfeldolgozó, konfliktusoldó eszközök sem tudnak hatékonyak lenni. Eszközöket és módszereket akkor érdemes bevetni, ha már van mire építeni, és tudjuk, mit mire használjunk. Amíg valahol tudattalan hiányod van, addig minden eszközt ennek a betöltésére fogsz majd próbálni használni, így pedig csak körbe-körbe járkálsz. Sőt, lehet, hogy még elveszettebbnek érzed majd magad.

Ha megtalálod a valódi otthonodat a tested belső terében, és ha ebben a belső térben az érzelmi energiák is otthonra tudnak találni, akkor kapsz egy alapvető biztonságérzetet, amire mindig számíthatsz majd, és amit senki sem vehet el tőled. Innen érdemes folytatni az utazást.

Várlak szeretettel Egyéni konzultációs csomagon vagy a következő tanfolyamokon:



(Érdemes ezt a kivonatot is elolvasni, Susanna Ehdin: Az öngyógyító ember című könyvéből.)

Tanulj meg ÉREZNI – 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam + 2 egyéni konzultáció


Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), május 16-17. + 2 egyén konzultáció

Saját megtapasztalásom - és szinte minden hozzám eltaláló emberen is azt látom -, hogy az egész önfejlesztést, spirituális keresést, „tudatos teremtést” az a félelem vezérli, hogy NEHOGY ÉREZNI KELLJEN. Mindenféle módszereket próbálunk azért bevetni, hogy valahogy megússzuk az élet testi szinten megjelenő áramlásának megélését. Mindenre képesek vagyunk a menekülés jegyében, persze nem tudunk róla, hogy ezért tesszük. Pedig mindannyian arra vágyunk, hogy a szívünk meggyógyuljon, hogy újra teljesnek és élőnek érezzük magunkat. Még amikor pl. az érzelmi intelligenciánkat fejlesztjük is, akkor is általában beszélni tanulunk meg az érzelmeinkről és érzéseinkről, fejben marad az egész, nem lesz energetikai szintű megtapasztalás. Pedig ez az, ami valóban felszabadít! És ez az, ami az egész lényedet MEGGYÓGYÍTJA. Ez a valódi Ön-Gyógyítás, mely csak belülről érkezhet el.

(Olvasd el legfrissebb írásomat ebben a témában: Az érzelmek átélésének fontosságáról és elfojtásuk következményeiről)

Az érzelmi energiák negatív megítélése, a tőlük való folyamatos menekülés, az elkerülésükre tett állandó, tudattalan manővereink rengeteg élet-energiát szívnak el tőlünk. Mikor pedig ezek az energiák is intelligens ÉLET-ENERGIÁK - hisz mi másért is teremtődtek volna? Az utóbbi években elterjedt „kontrolláld és szabadulj meg a negatív érzelmeidtől” című hitrendszer pedig még mélyebbre tunkolja bennünk a beragadást, és még véresebbé teszi a küzdelmet. Egyre jobban félünk a „negatív” érzelmektől, mert most már azt is elhittük róluk, hogy miattuk történnek velünk „negatív” események. Ez pedig a végső őrület, a végső ön-erőszak, a végső csapás önmagunk ellen. Mindezt a „jobbítás” és „változtatás” és „pozitivizmus” jegyében. (Erről egy korábbi bejegyzésben részletesen: Az érzelmek és érzések totális félreértése.)

Düh, szomorúság, félelem, bűntudat, tehetetlenség, szégyen… Idézd fel és tudatosítsd magadban, mit is tanultál meg gyerekként ezekről az érzelmekről. Mit mondtak neked róluk? Mihez kell velük kezdeni? Szabad-e egyáltalán őket érezni? Szabad-e „olyan” lenni? Hogyan néz ki az, ha valaki dühös, fél, tehetetlen? Milyennek ítélték az ilyen embereket? Milyennek ítélted magadat, ha felbukkantak benned ezek az érzelmi energiák?

És hogyan viszonyulsz az érzelmeidhez most, felnőtt fejjel? Mennyire vagy barátságban a félelmeddel, dühöddel, bánatoddal, tehetetlenségeddel, szégyenérzeteddel? Mennyire vagy képes megélni őket? És egyáltalán, mi az, hogy megélni az érzelmeket? Szinte semelyikünknek nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja szabadon MEGÉLNI, nem pedig KIÉLNI az érzelmek energiáját. Mert minden érzelem energiaként, bizonyos érzetekként jelenik meg a testben. Ezeket az érzeteket pedig kellemetlennek, fájónak, rossznak tanultuk meg, ezért automatikus reakcióként elmenekülünk tőlük. Pedig „ők” mindössze energiamozgások a testben. Amik sosem kaptak esélyt arra, hogy szabadon áthaladhassanak, megélődhessenek. A megélés, vagyis az érzelmi energia fizikai szintű érzése, megtapasztalása nem egyenlő a „kiélésével”. Amikor pl. felbukkan a „düh”-nek elnevezett energia a testben, fogalmunk sincsen, hogyan legyünk vele, hogyan tegyük lehetővé az áthaladását. A rápakolódott ítéletek és címkék miatt sokan automatikusan és tudattalanul azonnal elfojtjuk az energiát, így bezárva azt az energiarendszerünkbe, s ez által betegségeket, depressziót, szorongást idézve elő. A szenvedélybetegségekről és függőségekről már nem is beszélve, melyeknek fő oka szintén az érzelmeinktől való megszabadulni akarás. A másik variáció, hogy „kiéljük”, vagyis pl. ordítunk, ütünk, toporzékolunk, törünk-zúzunk. És mindeközben nem vagyunk tudatában annak – hisz sosem mondta nekünk senki -, hogy egyszerűen az energiára fordítva a figyelmünket, képesek vagyunk azt energiaként megélni a testben. És akkor az energia megmozdul, átalakul és önmagától fogva, természetes módon távozik.

Az élet valójában sokkal egyszerűbb, mint amit hiszünk róla, és ezt nekem az Élő Önvizsgálatok rendszeres végzése segített teljességében megélni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy visszataláltam az Életbe, ahonnan évtizedekig menekültem, és a kényszeres gondolatok szintjén próbáltam megoldást keresni a szenvedésemre. Hát, nem igazán sikerült. A fő kulcs a testembe való megérkezés és az érzelmek megélése volt számomra. (Erről itt olvashatsz: Válj újra élővé.)

A 2-napos együttlétünk során meglátod és megéled majd, hogy MINDEN megtapasztalásod univerzális, nem vagy egyedül a félelmeidben és menekülésedben, mert MINDANNYIAN ezt csináljuk. Meglátod, hogy ebben semmi szégyellni- vagy rejtegetni való nincsen. Megtanulod, hogyan nézz rá mindarra, amit az érzelmekről, érzésekről elhittél, és HOGYAN ÉREZD ŐKET TELJES VALÓJUKBAN. Meglátod, mennyire egyszerű is ez az egész, ha pont fordítva közelítesz hozzá, mint eddigi életedben. Megtapasztalod, milyen felszabadító is megérkezni a testedbe és érezni. Megtapasztalod, hogy erre bármikor képes vagy és nem szorulsz évekig vagy életed végéig gyógyszerek és terapeuták segítségére. MEGTANULSZ ÉLNI. És ÖRÜLNI az életnek, a testednek, önmagadnak, az emberi kapcsolataidnak.

Egy korábbi tanfolyami résztvevő megosztotta ezzel kapcsolatos megtapasztalását:

Szia Andi! Szóval a 7vége, húúúúú. Már régóta szemeztem a tanfolyammal, a blogodat meg folyamatosan olvasom, de valahogy most jött el az ideje. Kicsit féltem, hogy mit találhatok - amit mondtam is, hogy ha egyszer megengedem magamnak, hogy érezzek, akkor majd aztán apokalipszis meg minden...
De nagyon KÖSZÖNÖM, hogy elhoztad ezt a módszert, mert nekem eddig ez az Önismeret Szent Grálja. Fantasztikus, hogy megláthattam, hogy nem kell félni az érzésektől, érzetektől. Egész életemben mást sem csináltam. Most megjelent előttem egy kép, hogy egy kis süniként összegömbölyödve létezem, és a testem is egyből befeszült. És a csodálatos az, hogy már nem az van, hogy most akkor jól lejjebb passzírozom ezt az érzést, hanem mintha valami jótündér szólna hozzá a kedves kis hangján, hogy „szia, hát te meg ki vagy? ne szaladj el, maradj csak itt velem”. Az érzet meg: „oké, ne aggódj, nem foglak bántani”. Micsoda megkönnyebbülés!!!! A kis közönykirálynőnek bennem ez tűzijáték és örömtánc. Komolyan, még a „rossz”, „bénító” érzések is. Mert itt vannak, mert élek. (K.D.)

Tanulj meg ÉREZNI: 2-napos Érzelmi Öngyógyító Alaptanfolyam (Élő Önvizsgálatok Alapcsomag), május 16-17. + 2 egyén konzultáció - Jelentkezési határidő: április 27.

Tréner: Oravecz Andrea

A csomag tartalmaz:

  • 2 napos csoportos képzés (max. 9 fő) - május 16-17.
  • 2 x 70 perces egyéni konzultáció velem vagy más okleveles ÉÖ facilitátorral (elsősorban skype-on - fontos, hogy legyen jól működő internet-kapcsolatod
A 2 nap során sokféle gyakorlatot fogunk végezni, hogy minél inkább élő megtapasztalásaitok lehessenek, és olyan egyszerű, működő eszközöket vihessetek haza magatokkal, melyek segítségével önállóan is gyógyulhattok és folytathatjátok az érzelmi utazásotokat. Röviden bemutatom majd az Élő Önvizsgálatok két típusát, a Megtalálhatatlan, a Szorongás Önvizsgálatot. Az önvizsgálatok gyakorlására és mélyítésére 2 egyéni konzultációt építettem a csomagba. A 2 egyéni konzultáció alkalmával a résztvevők saját problémáikat dolgozzák fel a facilitátorokkal, mindez ideális esetben 2 hét alatt megtörténik a csoportos tréning után. Ezen kívül a résztvevők egy zárt Facebook fórum tagjai lehetnek (választásuk szerint), ahol további segítséget kapnak a munkájukhoz, ha ezt igénylik.

Jelentkezésedet telefonszámmal együtt ide küldd: andi.oravecz@gmail.com

Létszám korlátozva: max. 9 fő

Helyszín: Budapest, XIV. ker. Kalocsai u.

Részvételi díj a 2 napra+ 2 egyéni konzultációra: 36.900 Ft (alanyi ÁFA-mentes)

A tanfolyami díj fizetése két részletben történik, az első részlet banki átutalásos helyfoglaló (22.000Ft), a második részlet pedig a tanfolyam napjáig az egyéni facilitátornak fizetendő (14.900Ft). További részletek a visszaigazoló emailben.

A tanfolyami díj fizetése előre utalással történik. A tanfolyami díjról Tanfolyami oktatás címén kerül számla kiállításra.

Ha bármilyen kérdésed van, keress bátran: andi.oravecz@gmail.com, 30-343-7453

Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait máshol nem tanítják Magyarországon. Ha szeretnél egy teljesen újszerű, egyedülálló és igen hatékony önvizsgálati módszert megtanulni, tréneri tapasztalatommal és az általam képzett Élő Önvizsgálatok facilitátorok támogatásával, ez az Alapcsomag a megfelelő választás számodra.

Várlak szeretettel, ha elérkezett az időd.

2014. november 13., csütörtök

Mit mondanak az Olvasók Scott Kiloby Természetes Nyugalom című könyvéről?



Összegyűjtöttem néhány nemzetközi olvasói ajánlót Scott Természetes Nyugalom című könyvéről, ami már elérhető a Libri, a Líra, és a Shopline boltjaiban, illetve webshopjaiban. És szeretettel látlak december 7-én a Természetes Nyugalom bevezető tréningen. Gyere, kóstolj bele a saját magaddal való legmélyebb találkozásba. Az egynapos tréning Alapcsomaggá is kiegészíthető. Részleteket itt találsz:


SEGÍT AZ AGY ÚJRAHUZALOZÁSÁBAN. VALÓDI ARANYBÁNYA. Még nem fejeztem be a könyv olvasását, de egyszerűen meg kell állnom, hogy megírjam ezt az ajánlót. Egyelőre egy könyvtári példányt olvasok, de mindenképp meg fogom venni Scott művét. Hosszú időbe telt, mire a szerző papírra vetette sorait, és azt látom, megérte, mert kiváló minőséget produkált. Évek óta tanulok a jelenlétről. Megnéztem Scott YouTube videóit és egy workshopján is részt vettem. Nagyon szeretem, amit csinál, és ahogy csinálja. De ez a könyv kimagaslik minden eddigi tevékenysége közül. A megközelítés, melyet Scott alkalmaz, a legegyszerűbb, legegyszerűbb, legegyszerűbb. Egyrészt talán a saját szenvedésének, küzdelmének és függőségeinek feldolgozásának köszönhetően, másrészt abból fakadóan, hogy a szerző korábban ügyvédként dolgozott. Ez a végtelenül leegyszerűsített megközelítés igen hatékonynak bizonyult számomra. A szerző üzenete az, hogy a leszokáshoz és a felépülés időszakához ne a megszokott kereső mechanizmuson keresztül viszonyulj, ami újabb függőséghez vezetne, mert immár a „békesség keresőjévé” válnál. Megint csak a jövőtől várnád a megnyugvást. Vagy a múlthoz viszonyítanád azt, ami épp történik. A könyvből megértjük, hogy bár jobbnak tűnhet keresésfüggőnek lenni, mint más addikciótól szenvedni, de mégis ugyanaz a mechanizmus működik a háttérben: nem pihenünk meg abban, ami sosem változik, az itt és mostban, abban a „részünkben”, mely mindig békességben van. Észrevettem, mennyire szeretem, hogy Scott újra és újra elismétli ugyanazt: pihenj meg, pihenj meg, vedd észre, mi zajlik éppen, és pihenj meg. Pihenj meg. Pihenj meg. És megint csak pihenj meg. Engedd, hogy megpihenjen az elméd a gondolatoktól. De ha még épp gondolatok vannak is benne, pihenj meg a gondolatokkal együtt. Pihenj meg az éppen zajló testi érzetekben. Egyszerűen csak pihenj meg. És el is magyarázza, hogyan tudsz megpihenni, mindezt igen egyszerű módon. Ez a végtelen ismételgetés persze megőrjíti az elmét, és túl egyszerűnek tűnik számára ahhoz, hogy hatékony lehessen, de pont ez az, ami új idegpályákat épít az agyban. Segít az agy újrahuzalozásában. Gyengéden, de nagyon hatékonyan. Még a könyv felénél sem tartok, máris érzékelek változásokat. Ezért is ültem le, hogy megírjam ezt az ajánlót. A könyv arra tanít, hogy ne az elmén keresztül közelíts a megtapasztalásod felé. Valami nagyon mélyreható történik, valami sejtszinten megváltozik benned. Régóta gyakorlom már az éber tudatosságot, próbálkozom az elme elcsendesítésével. De most hirtelen arra figyeltem fel, hogy a könyv olvasása közben, sőt még olvasás után is, amikor épp mosogatok, eszem vagy takarítok, az elmém sokkal csendesebb, erőfeszítés nélkül. Persze ott lehet a késztetés, hogy elmével olvasd el a könyvet, vagyis újfent csak az információtartalmát próbáld begyűjteni, de a szerző rávesz arra – finoman és közvetett módon -, hogy állj meg, vedd észre, és pihenj meg abban, ami épp itt van. aztán ismételd, ismételd, ismételd. Nem egy könnyű mű ebben az értelemben. Bár elsőre nagyon könnyűnek és egyszerűnek tűnik. Hatalmas erő van benne. Valódi aranybánya. Úgy tervezem, hogy ez lesz a bibliám, minden este és reggel olvasok majd belőle egy kicsit, akár csak egyetlen bekezdést. Ez a könyv ajándék az emberiség számára. Mindenképp változást fog hozni az életedbe. Úgy van megírva, hogy az elme rákényszerül a változásra. Megváltoztatja az elméd minőségét. És békesség hatja majd át az egész lényedet. Erőfeszítés nélkül. Ehhez mindössze annyit kell tenned, hogy olvasod és megcsinálsz mindent, amit Scott mond. Elképesztő. Valami meg fog változni benned. Meg fog. (Vivianne)


MINDENT LEEGYSZERŰSÍT, AMIT AZ ÉRZELMEKRŐL TUDNOD KELL. Te jó ég, milyen hihetetlen egy könyv! Ez a könyv mindent leegyszerűsít, amit az érzelmekről tudnod kell. Hogy mik is pontosan, hogyan is fordulj oda feléjük és gyógyulj meg érzelmileg. Mindezt 20 éve praktizáló orvosként és elme-testgyógyítóként állítom. Scott Kiloby teljesen más és új módon juttat el a gyógyulásig, mint ahogy valaha is képzelted volna. Scott a nemkettősség tanítók új generációjához tartozik, de ne hagyd, hogy a „nemkettősség” kifejezés elriasszon. Valójában az emberi lény működésének mély és teljes megértéséről van szó, melyet Scott igen egyszerű nyelvezettel képes elénk tárni és átadni. Amikor rossz érzelmi állapotban vagy - legyen az akár szomorúság, félelem, szorongás, düh, szégyen, depresszió -, vagy épp függőségi szerekhez és viselkedési formákhoz folyamodsz, egyszerűen vedd észre a testben felbukkanó nyers érzeteket, a pillanatban, anélkül, hogy megcímkéznéd, gondolkoznál rajtuk, vagy elemzésekbe bocsátkoznál velük kapcsolatban. Az érzelmek nem többek puszta testi érzeteknél. És amint a tiszta figyelmünket tudatosan rájuk irányítjuk, amit kiegészíthetünk az Élő Önvizsgálatok valamelyik formájával, az érzelmi töltet szép lassan elenyészik mindazon történeteinkről, melyekre korábban problémaként tekintettünk. A könyvben olyan gyakorlatok is szerepelnek, melyek segítségével mélyebben gyökeret verhetünk a jelenlét hétköznapi megélésében, ami lassanként a legnagyobb elégedettséggel eltöltő megtapasztalásunkká válik. Annyira békésnek és egésznek tanuljuk meg érzékelni önmagunkat, hogy nem kell többé semmilyen addiktív szer után nyúlnunk, és függőségi viselkedéseink is elcsendesülnek. Ezt a könyvet a legteljesebb támogatásommal ajánlom mindenki figyelmébe. (Dr. Eric B. Robbins)


MÁR NEM ISZOM. Korábban rengeteget ittam, de mióta elolvastam Scott könyvét, és követtem annak igen egyszerű utasításait, azóta nem iszom. Nem egyből következett be a változás, de a kitartó megpihenések és önvizsgálatok hatására már az egész a múlté. Teljesen megszűnt az ivás. Nem kellett leszoknom, nem kellett abbahagynom, nem kellet küszködnöm vele. Egyszerűen nem téma már az életemben. Az édességgel és a kenyérrel is ugyanígy történt. Még azt is elfelejtem, hogy inni akartam, vagy édességet és kenyeret enni. Egyszerűen elképesztő! Köszönöm Scott! (Luc)


SCOTT KÖNYVE IGAZI ÁTTÖRÉST JELENT. Már évek óta foglalkozom a párkapcsolat, a szexualitás és a tudat ébredésének témaköreivel. Scott könyve igazi áttörést jelent. Sokféle módszert használhatunk az önfeldolgozásra, de ezek sokszor nem mutatják meg, hol van a kijárat, a beteljesülés vagy feloldódás. A Scott könyvében bemutatott belső önvizsgálódási módszer, mellyel a problémáinkhoz kötődő szavakat, képeket és érzelmi energiákat dolgozzuk fel, a kijárat felé mutat. (Thomas Phillips)


EGYSZERŰSÉG. A függőségekről szóló valaha kiadott legjobb könyv. Scott egyszerű megfogalmazásban teszi érthetővé a függőséget. A függőség arról szól, hogy meg akarjuk változtatni a jelenbéli tapasztalatainkat, miközben kellemesebb pillanatokat hajszolunk. Az egyszerű megpihenés által a függőség feloldódik, anélkül, hogy túl sokat kellene vele foglalkoznunk. (Ron Marshall)


AZ EMBERISÉG ESÉLYE. Forradalmi könyv a függőség alapvető okairól. Kiloby időszerűen az emberiség elé tár egy folyamatot, hogy segítségével meghaladja megszállott, kényszeres hajlamait. Ha meg tudjuk menteni bolygónkat ettől a megszállott növekedésre és fogyasztásra beállt pályánktól, elérjük, amit könyvében Kiloby tanácsol nekünk.. (Paul Berry)


MEGVAKARJA, AHOL VISZKET. Önsegítésről, párkapcsolatról, gyermekkori traumákról és spiritualitásról/vallásról szóló könyvek ezreit olvastam el, szó szerint. Minden egyes könyvben ott vannak az igazság magvai. Ha egyetlen könyvet kellene megtartanom a teljes könyvtáramból, EZ lenne az. Kiloby összegyűjti az igazságot, és a legtisztább, legegyszerűbb formában tárja elénk, mely leginkább a valóságon alapul mindazon könyvek közül, melyekkel találkoztam. Ez a könyv „megvakarja, ahol viszket”. Ha egyetlen könyvet szeretnél elolvasni, ez legyen az. Nem tudom eléggé ajánlani. (Dr. Susan Petro)


KIÚT AZ ÖNJUTALMAZÁS TUDATTALAN LABIRINTUSÁBÓL. Ez a könyv mindannyiunkhoz szól. Mindannyian függünk valamitől; kereskedelmen alapuló kultúránk biztosít bennünket erről. Ha belefáradtál az önjutalmazás és önkielégítés automatikus, tudattalan körforgásába, ez a könyv kivezet a labirintusból. (Walford)


MINTHA GYÖNGYÖT TARTANÉK A MARKOMBAN. Amikor másodszorra olvastam ezt a könyvet, még jobb volt, mint elsőre. Úgy olvastam, ahogy Scott javasolta – egyszerre egy vagy két mondatot, majd elmélkedtem rajtuk. Így minden mondat olyan érzést keltett, mintha gyöngyöt tartanék a markomban. Minden függőség forrása a gondolat. Leginkább gondolkodásunktól függünk, jobban, mint bármelyik függőségi szerünktől. Ami egyedivé és különlegessé teszi ezt a könyvet és Scott munkáját, az az, hogy a módszer a testi energiák szintjén is dolgozik. Tehát nem csak a gondolatokkal, az elmével foglalkozik. Megpihenni ezzel a könyvvel egyszerűvé és egyértelművé teszi a folyamatot, tisztán megmutatja, hogy hogyan tudunk bármilyen függőségtől megszabadulni. Nagyon ajánlom ezt a könyvet nektek is. Szeretem lassan olvasni. Remélem, hogy ti is befogadjátok. Éljétek meg, sokkal inkább, mint olvassátok. (Dani Omri)


CSAK ÉSZRE KELL VENNÜNK MAGUNKBAN. Scott Kiloby olyan érthetően ír, hogy csaknem mindenki megértheti és megtapasztalhatja azt, amiről beszél. Részt vettem egy egyhetes elvonuláson a Kiloby központban, Palm Springs-ben, és kivételes élményben volt részem. Scott nagy alapossággal osztja meg saját leszokásának és felépülésének tapasztalatait. Scott és facilitátorai a legszeretőbb, leggondoskodóbb, legkevésbé ítélkező emberek, akikkel valaha találkoztam. Hosszú éveket töltöttem különböző 12-lépéses programokban, önvizsgálattal és önsegítő könyvekkel. Scott Természetes Nyugalma olyan eszköz, mely működik, ráadásul olyan eszköz, mellyel már eleve rendelkezünk, csak észre kell vennünk magunkban, függetlenül attól, hogy mitől függünk, vagy mitől szenvedünk. Köszönöm NEKED Scott minden könyvedért, és a szeretetedért, melyet megosztasz az emberekkel. Chad és Marina, nektek is köszönöm. Szerezd meg a könyvet, és láss hozzá! (Valerie Vinger)


MEG KELL RÁ ÉRNI. Csodálatos könyv ez, mely gyakorlati módszert ad az olvasó kezébe a jelenlét megtapasztalásához. Azok közé a könyvek közé sorolnám be, melyekhez „meg kell érni”. Ha elsőre nem érzed magadénak (bármi is legyen ennek az oka), semmiképp ne dobd el. Vissza fogsz térni hozzá, amikor megérsz rá. (David)


EGYSZERŰ, DE MÉLYREHATÓ GYAKORLATOK. Szeretem ezt a könyvet. Mindenfajta függőségre alkalmazható, a chipstől a kokainig. Scott egyszerű, de nagyon mélyreható gyakorlatokat mutat be, melyek segítenek megszüntetni ezeket a rakoncátlan viselkedésformákat. Mindezt teljesen érthető módon. Összekapcsolja a spirituális megközelítést az alapvető pszichológiával, mégpedig úgy, ahogy a 12-lépéses programban nem foglalkoznak vele. Minden egyes oldalának örülök. (Flowers)


EZ A LENYŰGÖZŐ KÖNYV A VÉGÁLLOMÁS. Ami Scott mondataiból sugárzik, az meghalad mindent, amit eddig olvastam! Nagyon ajánlom ezt a könyvet, ha szeretnéd megtalálni azt a békét és nyugalmat, ami már eleve vagy. A Kiloby Központban végzett tevékenysége megváltoztatja az eddig ismert világunkat. Jelen lenni önmagunkkal a legnagyszerűbb dolog, és mindig hozzáférhető. SZERETEM ezt a könyvet!!! (S.K.)


BRILIÁNS. Mivel mindannyian függünk valamitől, ez a könyv neked is íródott. Tisztán megmutatja a függőség gyökerét, és az onnan kivezető utat. Briliáns munka. Köszönöm Kiloby úr! (R.S. Kirkegard)


MEGVÁLTOZTATJA AZ ÉLETEDET. Észbontó könyv – egyszerű, egyértelmű, radikális -, megváltoztatja az életedet. Ha át akarsz látni a függőség minden szintjén, a Természetes Nyugalom magában rejti a szabadulás kulcsát! (MK McKenzie)


EGY ÚJ ÉLETMÓD FELFEDEZÉSE. Úgy olvastam ezt a könyvet, mint egy folyamatos, barátságos meghívást a megpihenésre, minden egyes oldalát. Soha nem vált unalmassá, mindig rányitotta a szemem mindennapi tapasztalataimra, az élettel való találkozás mélyebb megtapasztalásává varázsolva őket. Csodálatos látni, ahogy a vágyak és késztetések megjelennek, áthaladnak, majd eltűnnek. Egy új életmód felfedezése ez, mely végtelenül megnyugtató és teljes mértékben megbízható. (Hanneke Geraeds-de-Vries)