„A Nők Azokat a Férfiakat Szeretik, Akik Rosszul Bánnak Velük” – Igaz Ez?

„Ha életed bármely szereplője olyan rútul bánna veled, ahogy te bánsz magaddal, már rég megszabadultál volna tőle.” (Cheri Hubert)

Ma egy ÖnMunkás férfiú önvizsgálatát ajánlom figyelmetekbe. Egy számára zaklató, nőkre vonatkozó gondolatot vett górcső alá a Négy kérdés és megfordításokkal. A Munkája után az én kiegészítéseimet olvashatjátok, néhány fontos, gyakorlati tanáccsal. Lányok, fiúk, mindannyian megtaláljuk magunkat ebbe a történetben is.  Végezzétek velünk ezt a Munkát is! Hisz: „NINCSENEK ÚJ STRESSZES GONDOLATOK. Mindet újrahasznosítjuk.” (Byron Katie)

Te meddig szenvedteted még magadat ezekben a történetekben?

A vizsgált hiedelem:

„A nők azokat a férfiakat szeretik, akik rosszul bánnak velük, és engem, aki jól bánok velük, nem.”

1. Igaz ez, hogy a nők azokat szeretik, akik rosszul bánnak velük, és engem, aki jól bánok velük, nem?

- Igen.

2. Teljesen biztos lehetek benne, hogy igaz ez, hogy a nők azokat szeretik, akik rosszul bánnak velük, és engem, aki jól bánok velük, nem?

- Igen.

3. Hogyan reagálok, ha elhiszem ezt a gondolatot, hogy a nők azokat szeretik, akik rosszul bánnak velük, és engem, aki jól bánok velük, nem?

Hatalmas sértettség van bennem. Kiábrándult vagyok. Úgy érzem, igazságtalan a világ, igazságtalanok a nők. Hatalmas tehetetlenséget érzek. Nagyon nagy dühöt érzek a nők iránt. Gyűlölöm ezt a helyzetet. Gyűlölöm, hogy újra és újra meg kell tapasztalnom ezt. Nem tudom, mit tehetnék. Úgy érzem, mintha ez valami átok lenne rajtam. Úgy érzem, valami baj van velem. Úgy érzem, meg kell változnom. Úgy érzem, teljesen át kell alakulnom, ha a nőktől szeretetet akarok kapni. Azt gondolom, nem rendelkezem azokkal a tulajdonságokkal, amik a nőket vonzzák. Hatalmas sóvárgás van bennem a nők szeretete iránt. Nem tudom tisztelni magamat így. Nem tudom szeretni magamat így. Hatalmas sebnek érzem ezt a lelkemben. Gyűlölöm azokat, akik semmit nem tesznek érte, mégis megkapják a nők szeretetét. Gyűlölöm azokat, akik nálam sokkal rosszabb és felszínesebb embereknek látszanak, mégis megkapják a nők szeretetét. Gyűlölöm azokat, akik kihasználják a nőket, és a nőket is, mert hagyják, sőt az ilyenekhez vonzódnak. Meg akarom büntetni és alázni emiatt a nőket, és az ilyen férfiakat is. Be akarom bizonyítani, hogy én is képes vagyok kivívni a nők szeretetét, elismerését, csodálatát.

4. Ki lennék a gondolat nélkül, hogy a nők azokat szeretik, akik rosszul bánnak velük, és engem, aki jól bánok velük, nem?

Talán felismerném, hogy mindez főleg az érzelmileg súlyosan sérült nőkre igaz, akik nagyon szenvednek, és ezt a mintát követik, de semmiképpen nem az összes nőre. Nagyon megfigyelném a női - férfi kapcsolatokat, hogy tapasztalatot szerezzek ebben a témában, és megkérdeznék sok nőt és férfit erről a témáról.  Jobb pillanataimban csak jelen lennék és röhögnék, és úgy lennék vele, hogy ha ezeknek az embereknek ez kell, akkor hajrá.

Megfordítások:

„A nők azokat a férfiakat szeretik, akik jól bánnak velük, és engem, aki rosszul bánok velük, nem.”

Mert pl. ezek a férfiak őszinték velük, nem játsszák meg magukat, míg én sokszor az udvariasság és a jófiúság mögé bújtatom a viselkedésemet és az igazi gondolataimat, érzéseimet, vágyaimat. Mivel az, hogy vágyom a nőkre, nem jelenti azt, hogy jól is bánok velük; míg lehet, hogy a „rossz” férfiak azt a keveset, amit adnak, tiszta szívből adják. Mert lehet, hogy a „rosszfiúkon” a rosszfiúság egy álarc a védekezés miatt, és néha, amikor kinyílnak, akkor tartalmas és izgalmas emberek, akik sok örömet adnak a nőknek; míg én a jófiúálarcom mögött sokszor önző és a saját örömömre koncentráló ember vagyok.

Példa:

Egy haveromat szeretik, aki őszintén hallgatja meg őket, engem meg nem, akinek a hátsó érdeke a kapcsolat vagy a szex.

„Én szeretem azokat a nőket, akik rosszul bánnak velem, és azokat, akik jól bánnak velem, nem.”

Mert mindig azoknak az elfogadását keresem, akiket meg kell hódítani, és bizonyítani akarom, hogy képes vagyok rá. Vonzódom a velem visszautasító és rosszul bánó nőkhöz. Ha elfogadást találok, attól félek, vagy unalmas lesz, és a fájdalomhoz és a szenvedéshez vonzódom.

Példa:

Egy pultos lányhaverom, aki tudtam, hogy utál, mégis bejártam hozzá és időztem nála. Egy lányismerősöm, aki meghallgat és érdeklődik irántam, de ezt unalmasnak találom.

„Én azt az önmagamat szeretem, aki rosszul bánik magával, és nem szeretem azt az önmagamat, aki jól bánik magával.”

Mikor keresem azokat a helyzeteket, ahol visszautasítanak, bántanak, csak hogy igazoljam az önmagamról alkotott negatív képemet, és valami perverz örömet találok ebben az egészben. Mikor nem tudom elhinni, hogy valaki érdek nélkül önmagamért szeret, és egyszerűen nem értem, miért teszi, és nem akarom meglátni, amit ő lát bennem.

Példák:

1. Mikor tudtam, hogy egy lány utál és nem vonzódik hozzám, mégis mentem hozzá, keresve az elfogadását, pedig sejtettem, mi lesz, és az is lett.

2. Mikor előző barátnőm dicsért, hogy milyen jó pasi vagyok, és nem hittem el, és nem akartam ebbe belegondolni.

3. Mikor egyik haverom sokat dicsér, hogy jó ember vagyok, és nem tudom elhinni neki, és nem akarok magamra így tekinteni.

Konklúzió:

Ez a Munkázás abban segített, hogy rájöjjek, mennyi negatív dolog van bennem a nőkkel kapcsolatban. Ha eddig nem volt világos, miért nem működnek a nőügyeim, akkor most már dereng valami. :-) Úgy érzem, rengeteg a kivetítésem, és eddig mindenkiben hajlamos voltam meglátni az „ördögöt”, csak magamban nem.

Gyakorlati megjegyzéseim:

Az „ördög”, akit ilyenkor magunkban meglátunk a MAGUNKRÓL SZÓLÓ MEGKÉRDŐJELEZETLEN TÖRTÉNETÜNK. Magamról HITTEM EL, hogy olyan vagyok, amilyet kint elítélek. Sokan azért riadnak el a Munkától, mert azt érzékelik, hogy még bűnösebbek, mint eddig vélték magukat. A Munkával először is tudatosulsz arra, hogy mit hittél el és ítéltél el saját magadról, saját magadban, utána mindezt megkérdőjelezed, és felszabadítod saját magadat ezek alól az öngyűlölet-történetektől.

A MAGADRA FORDÍTÁS mindig a legfontosabb. Nem csupán azt érdemes meglátnod, hogy csinálod te azt másokkal, amit szerinted ők csinálnak veled, hanem a lényeg az, hogy ráláss: HOGYAN MŰVELED SAJÁT MAGADDAL MINDEZT. Minden, amit a külvilágban érzékelsz, azt mutatja, te hogyan bánsz saját magaddal. Amíg nem döbbensz rá, magadat hogyan gyilkolod, ütöd, vágod, és nem szembesülsz azzal, micsoda fájdalmat okozol magadnak, addig nem születhet meg benned az a vágy, hogy kedvesebb, kegyesebb és gyengédebb légy saját magadhoz. És amíg saját magaddal nem vagy békében, addig a kivetülés törvénye szerint a „külvilágban” sem fogsz békét érzékelni. Még egyszer: PONT AZOKAT A TÖRTÉNETEKET FOGOD KINT ÉRZÉKELNI, MINTHA VALAKI AZT CSINÁLNÁ VELED, AMIKET SAJÁT MAGADDAL MŰVELSZ.

A megfordításoknál mindenképp keress 3 KONKRÉT, VALÓS példát, hogyan is igaz az. Csukd be a szemedet, és utazgass vissza az életedben, és kérd, hogy bukkanjanak fel azok a helyzetek, melyekben a megfordítás igaz. Ezek MOSSÁK ÁT, ÉGETIK ÁT az egész rendszeredet. Ilyenkor a KÉPET is látod a fejedben, és ha legközelebb ilyen történik, az elme azonnal beazonosítja a képet, és lesz egy kis „időrés”, ahol már másképp tudnak történni a dolgok. Ha csak általánosságban magyarázod meg a megfordítást, akkor az elme nem győződik meg annyira az igazságáról, és nem fogja tudni beazonosítani azokat a helyzeteket, amikor ugyanazt műveled, mint szokásosan.

Az elme hajlamos kapásból elutasítani a példák megkeresését, nagyon biztatlak, hogy maradj benne az önvizsgálatban addig, amíg fel nem bukkantak a példáid. És NEM KERESNI KELL! Csak becsukni a szemedet, és várni, hogy felbukkanjanak. Maguktól bukkannak fel, ha türelmesen vársz. Ha türelmetlenül elrohansz, nem kapsz meg mindent a Munkádtól, amit megkaphatnál.

Ajánlott további Munkák a fenti esettanulmányhoz:

-         Meg kell változnom ahhoz, hogy a nők szeressenek.

-         A nők igazságtalanok velem.

-         Valami baj van velem.

-         Nem rendelkezem azokkal a tulajdonságokkal, amik a nőket vonzzák.

-         Meg akarom büntetni és meg akarom alázni a nőket.

-         Be kell bizonyítanom, hogy én is képes vagyok kivívni a nők szeretetét és csodálatát.

-         A férfiak megítélése: teljes Ítélkezőlap.

Egy Férfi, Két Nő (illetve Három) - Esettanulmány

Mára, a két elméleti Döntéshozatali bejegyzés (Mondd, Te Mit Választanál) után egy konkrét élethelyzet, konkrét „drámával”, a saját praxisomból. Címe, stílusosan, az lehetne: Mondd, Te KIT választanál?

Röviden a történet: A Férfi nem boldog a Feleségével, de imádja a Kislányát. Beleszeret egy másik Nőbe, aki már egy ideje végzi a Munkát, és szeretné, ha a Férfi is elvégezne egy ilyen tanfolyamot, ahol megtanulna bánni a stresszes gondolataival. Ez főleg azért fontos, mert a Férfi azt állítja, hogy elhagyná a családját, hogy – saját szavaival élve - élete Szerelmével lehessen. A Szerelem nem siettetné a dolgot, ő már más megvilágításban szemléli az ilyen történéseket. Az ügy közben kitudódik, és a Feleség befenyíti a Férfit, hogy ha elmegy a tanfolyamra, akkor soha többé nem láthatja a kislányát.

A Férfi egy kedves barátom, akinek jól ismerem a gondolati világát, de nem volt alkalmam személyesen elvégezni ezt a Munkát vele, így végigvezettem neki, hogyan vizsgálja meg ezt a félelmét. (Itt inkább elméletben, átgondolnivalóként fogalmaztam meg a mondanivalót, élőben kisebb-nagyobb módosítások kellettek volna a példák megtalálására a Megfordításoknál.) Te pedig helyettesítsd be egy saját félelmedet, kritikus döntéshelyzetedet, és végezd velünk a Munkát. (Ha tudni szeretnéd, hogy a Férfi elment-e a tanfolyamra vagy sem, elhagyta-e a családját vagy sem, kérdezd meg tőlem e-mailben: oraveczandi@yahoo.com)

Amivel dolgozunk: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”

1. Igaz az, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.

2. Teljesen, 100%-ig biztos lehetek benne, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz? - Igen/nem/nem tudom.

Kérlek, itt adj magadnak időt, lélegezz mélyeket, és engedd meg magadnak, hogy mélyen beléd hatoljon ez a kérdés. Nem a fejedbe, ahonnan mindig kapod a válaszokat, hanem a valódi önmagadba. Ne a további történetet kezdd el szőni, ne a bizonyítékokat találd meg egy pillanat alatt, hanem fordulj befelé, szép lassan. Azért félünk itt a „nem” választól, mert azt hisszük, hogy ez által még nagyobb félelmeink fognak valóra válni. Sokkal jobban ragaszkodunk az identitásunkhoz – melyet a félelmünk tart fent -, mint a szabadsághoz. És itt amúgy is még „csak” válasz-szintű, elmeszabadságról van szó.

3. Mi zajlik bennem, ha elhiszem, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?

- Hogyan érzem magam? - Konkrétan milyen érzelem jelenik meg bennem, hol érzem a testemben? (Máskor is így szoktad magad érezni, ez a helyzet, és gondolat csak megmutatja, ami amúgy is ott van a mélyben, most épp erre az élethelyzetre van rávetítve.)

- Hogyan viszonyulok a Kislányomhoz? - Pl. még fájdalmasabban ragaszkodom hozzá, mindent megteszek, nehogy bármiben is hiányt szenvedjen, túlóvom, esetleg pont hogy eltávolodom tőle, ne lássa, érezze, hogy szenvedek – ettől ő még érzi, teljesen tisztában van a helyzettel, csak még nem tudatosan. Most tanulja a világot, most tanulja apa és anya, a férfi és a nő működését, most tesz magáévá egész életére kiható hiteket, programokat, mint pl. „A férfi szenved.” „A férfi szenved a nők miatt.” „A férfi feláldozza magát a nőkért.” „A férfi nem élvezi az életet.” Ezeknek később a saját életére lesz kihatása természetesen, újra fogja ő is élni ugyanezeket, és ugyanúgy fog szenvedni ezektől a hitektől. Vagy egy ugyanilyen párja lesz, aki nem meri vállalni saját magát, vagy pedig pont az ellenkezője – egy olyan, aki mindenben, végletesen fogja önmaga „érdekeit” megélni, az ő „kárára”. A helyzet kulcsa, ha Te letisztítod ezt a félelmedet, így már azt tanulja meg, és ebből nem lesz problémája később. Ez a valódi odafigyelés, gondoskodás a gyermekünkről, nem pedig az, hogy szenvedünk, nehogy ő szenvedjen. Mert az utóbbi esetben mindenképp szenvedni fog…

- Miket gondolok magamról? - Máskor is pont ugyanezeket gondolom magamról, ez a legcsodásabb alkalom, hogy végre szembesüljek azzal, mit tanultam meg a jól-tudom elmémmel magamról, amiből semmi nem igaz, ezek csak a félelmeim. Amíg ezeket nem vizsgálom meg, addig hurcolom őket magammal, és újra meg újra meg fognak jelenni az életemben.

- Milyen tevékenységbe menekülök, ha elhiszem a fenti gondolatot, csak hogy ne kelljen éreznem az általa okozott kínt? - Álmodozás, munka, evés, alvás, ivás, agyongondolkodás, túlhajtott edzés, stb. – hátha megtalálom végre a megoldást. (Ezt a jól-tudom elmében nem fogod megtalálni.)

- Kinek a dolgával foglalkozom, amikor azt próbálom kitalálni, hogy van-e visszaút vagy sem? Ez a Jóisten dolga, nem a tiéd. Bármennyire hihetetlen is. Ha megengeded magadnak, hogy átadd az irányítást a sorsod felett, akkor sokkal kevesebb fájdalomban lesz részed. A te dolgod mindig csakis egyetlen egy: vizsgáld meg a stresszes gondolataidat és fordítsd meg őket. Részletesen, írásban, meditatív jelleggel.

4. Milyen életem lenne, ki lennék, ha soha többé nem tudnám elhinni azt a gondolatot, hogy ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz?

Ez a kérdés az egyik legfontosabb kulcs. Csukd be a szemedet, mélyedj magadba, nagy levegők, tedd fel a kérdést újra meg újra. Képzeld el magad a kislányoddal, hogyan lennél vele, ha nem tudnád soha többet elhinni, vagy már eszedbe sem tudna jutni, hogy ha elmész, nincs visszaút? Itt a GONDOLATON van a hangsúly, nem azt jelenti, hogy elmész, nem is azt, hogy nem. Egyszerűen csak azt, hogy megéled, milyen lenne az életed, hogyan lennél vele, ha ez a gondolat nem hatna rád többet. Itt megint csak beindulhat a többi történet, az azt jelenti, hogy nem mentél be magadba, megint a fejedben vagy. Neked az a „vallásod”, hogy nem vagy jó apa, ha elmész Ez az identitásod, amit akkora erővel védelmez az egód, hogy azt sem meri megengedni, hogy elképzeld, milyen életed lenne, HA A GONDOLATOT NEM HINNÉD EL többé. Próbálj minél több időt ebben lenni, itt hatolhatsz le mélyen önmagadhoz, ahhoz, akinek születtél, ahhoz, akire nem hatnak a történetek, a félelmek.

Megfordítások – engedd bele magad ezekbe, és nézd meg melyik igazabb talán még az eredeti félelmednél is:

Az eredeti állítás: „Ha most elmegyek, nincs visszaút a kislányomhoz.”

+„Ha most elmegyek, van visszaút a kislányomhoz.”

Ez pont ugyanannyira igaz lehet, mint az eredeti. A jelenlegi félelmeid, a jövőbe kivetített képeid el sem tudják képzelni, hogy ha eljössz, vissza is tudsz menni. A tanfolyam segíthet abban, hogy tisztába gyere magaddal. És ha te tisztába jössz magaddal, és abbahagyod a drámázást, akkor nem a szenvedésedet fogod tovább tanítani, hanem a tisztánlátásodat. Akár a családoddal maradsz, akár nem. E nélkül azonban a szenvedésedet tanítod: a szenvedés szenvedést tanít. A bűntudat bűntudatot tanít. A zavarodottság zavarodottságot tanít. A félelem félelmet tanít. Hasonlóan pedig a tisztánlátás tisztánlátást tanít. A boldogság pedig boldogságot tanít. Nem a külső boldogság, nem egy másik nőtől megkapni vélt boldogság, hanem a te belül megtalált békéd és boldogságod. Itt van az a pont, ahol az egésznek semmi köze a Szerelmedhez. Ő nem a te belső, hanem a külső boldogságod, és mint ilyen, ez törékeny, változó. A belső boldogság azonban örökre veled marad, akárkivel vagy is. Akármennyire hihetetlen, még a Feleséged mellett is. Vagy teljesen egyedül is. Ekkor „sebezhetetlenné” válsz, és már teljesen mindegy mi történik veled, így is jó, és úgy is jó.

+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a kislányomhoz.”

Ez kemény megfordítás. Az én olvasatomban azt jelenti, hogy ha így folytatod, mindenképp elveszíted a vele való kapcsolatot. Már most is elveszítetted. Minden pillanatban elveszíted, amikor elhiszed a fájdalmas gondolataidat vele kapcsolatban. És ilyenkor saját magadat is elveszíted, a belső intelligenciádat, és ámokfutásba kezdesz a fejedben. Ő a te kitükröződésed, az elhitt gondolataidnak a csodás tükre számodra, vagyis a te gondolataidnak van a legnagyobb hatása az ő életminőségére is, ha ez – érthető módon – ennyire fontos számodra. Vagyis, ha nem teszed rendbe a gondolati világodat, akkor marad az ámokfutás, és marad a kapcsolat elveszítése. Ennek a rendbetételnek nem feltétlenül kell most történnie, nem csak a tanfolyamon történhet meg veled, viszont a te aktív részvételed nélkül, soha semmi nem fog változni. A tanfolyam ezt lehetővé teszi számodra.

+„Ha most nem megyek el, nincs visszaút a Szerelmemhez.” (mivel ő áll a mérleg másik serpenyőjében)

A félelmed itt az lehet, hogy ha nem mész el, akkor pedig a Szerelmedet veszíted el. Ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Őt is csak akkor tudod elveszíteni, ha elhiszed a róla szóló félelmeidet, vagyis gondolatban úgyis újra meg újra megteszed. Azt azonban, hogy valójában mi történne, ha nem jönnél el, nem tudhatod.

+„Ha most elmegyek, van odaút a Szerelmemhez.”

Ez egy újabb kemény megfordítás. Mert az egészet igazából miatta szeretnéd, a neki történő megfelelésből, és azt gondolod, hogy ha elmész, akkor már tökéletes leszel számára, pont az, akire neki szüksége van. Erre azonban semmi garancia. Az, hogy mi lenne utána, legkorábban utána fog kiderülni, max. agyalni lehet ezen is. Ha a Szerelmed egy annyira magával tisztában levő nő, akkor nem úgy lennél megfelelő, ha elmennél, hanem máris úgy vagy megfelelő neki, ahogy vagy. És ha veled lenne, azt nem azért tenné, mert már „kiokosítottad” magad, és ha „kiokosítod” magad, akkor sem biztos, hogy veled szeretne lenni. Ez megint indítja be a további félelmeidet, az elménk így működik. Ha veled lesz, az pont azért lesz, mert épp mindkettőtöknek a másikkal kell lennie élete egy bizonyos szakaszában, hogy újabb tapasztalatokat szerezzen. És ez az egész nem azt jelenti, hogy a Szerelmed nem szeret, pont ellenkezőleg. Szeret, épp ezért tiszteletben tartja minden döntésedet a saját életedre vonatkozóan, nem kívánja, hogy érte ezt vagy azt tegyél. Csakis magadért tedd, hogy tisztán láss, ne pedig azért, hogy valami „nyereséged” származzon belőle.

+„Ha most elmegyek, nincs odaaút magamhoz.”

Ez is egy félelmed, vagyis hogy ha elmész, akkor sem fog semmi sem változni benned, feleslegesen „rúgod” fel az életedet, még akkor is, ha baromira eleged van belőle. Jobb a biztos kaki, mint a bizonytalan nemistudommi.

+„Ha most elmegyek, van odaút magamhoz.”

Ezért kell csakis elmenned, hogy ezt megtapasztald. A tanfolyamon ehhez minden feltétel adott.

+„Ha most nem megyek el, akkor is van odaút magamhoz.”

Minden út magadhoz vezet, így vagy úgy. Előbb vagy utóbb. Én saját magammal kapcsolatban az előbbinek a híve vagyok, de ezt is mindenki csak a saját hitei, gondolatai alapján tudja csinálni. Ahogy épp az adott pillanatban tudja. Lehet, hogy neked nem is ez a tanfolyam az odautad magadhoz, majd megtalálod a sajátodat.