Spirituális Elkerülés: Te Is a Spiritualitást Használod a Problémáidtól Való Elmenekülésre?

A spirituális elkerülés (spiritual bypassing) mostanra teljesen nyilvánvaló jelenséggé vált Magyarországon is, és nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen tisztában legyünk ennek a jeleivel, mivoltával, mert ezzel több éves keresést-szenvedést spórolhatunk meg magunknak. Az USA-ban már 1984-ben megfogalmazódott a spirituális elkerülés jelensége John Welwood pszichológus által, ami teljesen érthető, hisz az amerikaiak már a 60-as évektől ismerkedni kezdtek a keleti filozófiákkal és vallásokkal, így a 80-as évekre kézzelfoghatóvá váltak a spiritualitás csapdái is.

Nálunk leginkább a 90-es években kezdtek teret hódítani a különböző irányzatok, és legtöbbünket teljes hévvel ragadtak el a szép ígéretek és a csodás változásokkal kecsegtető módszerek, gyakorlatok, eljárások. Mostanra annyian vannak, mint csillag az égen, és alapvetően mindahányan egy jobb, örömtelibb, sikeresebb, békésebb élet mézesmadzagjával csábítanak minket magukhoz. És melyikünk ne akarná mindazt a szuperséget, amit az alapvetően hiány-orientált elméje a módszerekbe vetít bele?

Spirituális elkerülés (spiritual bypassing): Az a jelenség, amikor a spirituális utat fájdalmas érzéseink, megoldatlan problémáink, feldolgozatlan sérüléseink vagy kihagyott fejlődési lépéseink elkerülésére használjuk. (John Welwood)

Természetes módon belénk épült védelmi mechanizmus, hogy elforduljunk vagy elmeneküljünk attól, amit fájdalmasnak tanultunk meg. És a spirituális gyakorlás – legyen az jóga, meditáció, imádság, angyalozás, reinkarnációs utazás, böjtölés, speciális étrendek és bármiféle „pozitív” módszerek, sőt még az önvizsgálat is (ha félreértjük és nem gyakorlott segítővel csináljuk) – gyönyörűen álcázhatja azt, hogy valójában elkerülésben, menekülésben vagyunk. Nem magukkal a módszerekkel és eljárásokkal van "baj", mindössze arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mire is használhatjuk őket. Az emberi lény alapvetően fájdalom-elkerülésre kondicionálódott, éppen ezért hihetetlenül fogékony a fájdalmat elzsibbasztó „megoldásokra”.

A spirituális gyakorló számára nyilván vonzóbbnak tűnik úgymond transzcendentálni, meghaladni az emberi életben felbukkanó nehézségeket – a kapcsolati, érzelmi, anyagi és pszichológiai problémákat, traumákat -, mint szembenézni velük és mélyen megélni a velük összetapadt érzelmi fájdalmat. Ezzel azonban alapvetően még nagyobb nyomorúságba döntjük magunkat. Mert mindezek tudattalanul és folyamatosan nyomasztanak minket és szívják az életenergiánkat. Csak mi épp abban a hitben vagyunk, hogy ezek az „árnyékok” már nem is léteznek. És egyedül nehéz is őket felismerni, hisz alapjában véve „vakok” vagyunk rájuk.

A spirituális elkerülés sokféle formában nyilvánulhat meg, érdemes őszintén magadba nézned, felfedezed-e valamelyik működést önmagadban (én szinte mindegyiken átmentem):

• Fájdalmas, kellemetlen érzelmek elnyomása, elfojtása (düh, félelem, szomorúság, szorongás, szégyen)
• Túlzott pozitivizmus
• Gyenge vagy túlzottan átjárható én-határok
• Túlzott, akár vak elfogadás, elnézés, tolerancia
• Túlzott kedvesség, türelem
• Konfliktuskerülés, véleményünk kimondásának kerülése
• Mindig másokkal és az ő igényeikkel való foglalkozás, mások segítése a saját szükségleteink tagadásával
• Mások segítése azért, hogy jónak érezhessük magunkat, pedig alapvetően rossznak hisszük magunkat
• A világi, fizikai és személyes leértékelése a szellemi, spirituálissal szemben
• A létezés magasabb szintjére történő megérkezettség illúziója és hirdetése (pl. „én” már megvilágosodtam)
• Guru-imádás (sokan pl. Byron Katie-k akarnak lenni, mert ő olyan kedves, elfogadó, igazán spirituális és persze megvilágosodott)
• Spirituális alsóbbrendűség-érzet (pl. a guruval, tanítóval szemben) és/vagy spirituális felsőbbrendűség-érzet a „nem spirituális népekkel” vagy más gyakorlókkal kapcsolatban
• Érzelmi kiüresedés, empátia-mentesség, közömbösség, üresség-érzet
• A választott módszer vak, fenntartások és megkérdőjelezés nélküli követése
• A test szükségleteinek elhanyagolása; szexualitás megvetése
• Pénz megvetése
• Elzárkózás, elszigetelődés a világtól
• Spirituális koncepciók papagáj-módra való ismételgetése: „feltétel nélküli szeretet, jelenlét, tudatosság, mind egyek vagyunk, az én nem létezik, én AZ vagyok, egó, egó leküzdése, megvilágosodás, egység, minden csak illúzió, felsőbb én, valódi én, elfogadás, elengedés, megbocsátás, alázat, stb.”
• Mindentudás és bölcsesség megjátszása

Néhány hétköznapi példa alapvető elakadásokra és ezek spirituális „ragtapaszolására”:

• „Nem működik az életem, sikertelen, tökéletlen csődtömeg vagyok.” – Majd spirituális kiválósággá fejlődöm inkább, minden nap gyakorolok, és hamarosan tökéletes leszek.

• „Nincs munkám és nem tudok pénzt keresni.” – De hát annak, aki spirituális, nem is kell dolgoznia. És persze a pénz bűnös, szennyes és minden rossz forrása.

• „Nem működik a szexualitásom, nem kellek a nőknek/férfiaknak.” – A szex szennyes, a szexet meg kell haladni.

• „A férjem erőszakos és ver.” – A „feltétel nélküli szeretet” nevében vele maradok, csak ne kelljen szembe néznem az elhagyásának félelmével, fájdalmával. Csak ne kelljen felvállalnom azt, amit én szeretnék. És mi lesz a gyerekekkel, ha elhagyom őt?

• „Megbántottak, megaláztak, elárultak.” – Ahelyett, hogy szembenéznék az érzelmi fájdalmammal és megélném az érzéseket, illetve kimondanám, ami bánt, és fizikai lépéseket is tennék az életben, azt hajtogatom magamnak, hogy „mindez rólam szól” és „mind egyek vagyunk”.

• „A nem „spirituális” emberek szánalmasak, tudatlanok, alacsonyabb rendűek.” – Áááá, én már nem ítélkezem (ezért észre sem veszem, amikor tele van a fejem ítéletekkel.). És persze sokkal jobb és több vagyok, mint ők.

Légy tisztában azzal, hogy mindez szinte elkerülhetetlen, hiszen mindannyian az ún. hiány-énjeinkkel, hiány-azonosulásainkkal állunk neki a spirituális útnak vagy akár az önfejlesztésnek. Ha bármelyik fenti „tünetet” beazonosítod magadon, ne haragudj magadra érte, csak gyengéden simogasd meg a buksidat és ölelgesd meg magadban a „Kis Menekülőt”. J Az (ön)-keresésre eleve az motivál minket, akinek MAGUNKAT HISSZÜK: a hiány-én kezd el keresni. Általános hiány-azonosulásaink a következők, alapvetően mindegyik a „valami baj van velem és hiányos vagyok” történet egy fajtája:

• Gyenge/Kicsi/Kevés/Tehetetlen vagyok
• Nem vagyok szerethető
• Nem vagyok megfelelő/Elfogadhatatlan vagyok
• Nem vagyok elég
• Nem érdemlem meg/Nem vagyok méltó/Értéktelen vagyok
• Nem vagyok fontos/Nem figyelnek rám/Nem vesznek figyelembe
• Tökéletlen vagyok/Rossz vagyok/Hibás/Selejtes vagyok
• Nem vagyok teljes/egész/Hiányos vagyok
• Alkalmatlan/Képtelen/Életképtelen vagyok
• Lúzer/Csődtömeg/Sikertelen vagyok
• Egyedül vagyok/Kirekesztett vagyok
• Elutasított/Eldobott/Elhagyott vagyok
• Védtelen/Sebezhető vagyok/Kiszolgáltatott vagyok/Nem vagyok biztonságban
• Áldozat vagyok
• Senki vagyok/Láthatatlan vagyok/Észrevehetetlen/Jelentéktelen vagyok
• Idegen/Más/Kívülálló vagyok

És a hiány-történetek úgymond kompenzációs formában, pont az ellenkezőjükként is felbukkanhatnak. Ezek első ránézésre „pozitív” azonosulások, amikről érdemes tudni, hogy ha ilyesmiket hiszel magadról, sőt még hangoztatod is, akkor valamilyen alap-hiányt próbál az elméd kompenzálni ezekkel az azonosulásokkal, és pl. a spirituális keresésben vagy az önfejlesztésben véli megélni ezeket:

• Különleges vagyok/Különb vagyok
• Jobb vagyok
• Fejlettebb vagyok
• Bölcsebb vagyok
• Előrébb tartok
• Felsőbbrendű vagyok
• Megvilágosodott/Felébredett vagyok
• Sikeres/Tökéletes vagyok

Amíg ezek az alapvető én-azonosulások a helyükön vannak, az életünk különböző területein dugják ki a fejecskéjüket. Mivel ezek a hiány-ének ún. ÉRZELMI SEBBEL nőttek össze, folytonos elmenekülésre késztetnek minket, hiszen az érzelmi seb megélését, begyógyítását nem tanultuk meg. Minderről sokat írtam már korábban a blogon.

(Alapvető identitásunk: hiány és nem megfelelőség – tavalyi bejegyzés)

(Az érzések és érzelmek totális félreértéséről)

Az összes Függőség témájú bejegyzés listája itt.

Javaslom, hogy olyan módszert, utat válassz, mely nem további elmenekülésre késztet, hanem megtanítja, hogyan ismerd fel és dolgozd fel a hiányaidat, érzelmi sebeidet, áldozatiságodat. Néhány támpont a választáshoz, azaz min fontos átmenni ahhoz, hogy valódi belső változást élhess meg:

• Alapvető hiedelemrendszerek, ideálok, koncepciók feltérképezése, megkérdőjelezése – elme-szintű munka
• Elfojtott érzelmek tudatosítása, megélése, feldolgozása – energia-szintű munka
• Hiányok és hiány-énazonosulások felismerése, feldolgozása (lásd fentebb)
• Kitagadott árnyék személyiségrészek, tulajdonságok felismerése és visszaintegrálása
• Radikálisan őszinte kommunikáció önmagamról (nemet mondás, én-határok, kérés)
• Önbecsülés, önértékelés, önszeretet gyakorlati megvalósítása – önmagaddal való kapcsolat rendbetétele
• Emberi kapcsolatok rendbetétele, konfliktusok, sértettség, harag feldolgozása
• Félelmek, szorongás feldolgozása
• Függőségek, kényszerek célzott kezelése
• Csapdák, tévutak tudatosítása
• Gyakorlati, önállóan végezhető technikák megtanítása
• Rendszeres megpihenés a jelen megtapasztalásban (meditatív, figyelő, tapasztaló állapot)
• Testtudatosság: mi zajlik éppen most a testemben energetikai szinten
• Gondolati tudatosság: mi zajlik éppen most az elmémben gondolati szinten
• Folyamatos mélyítés abban, hogy nem vagy azonos az elméd által vetített történetekkel
• MEGTANÍT ÉLNI, szembenézni a felmerülő problémákkal, nem elmenekülésre biztat a „spiritualitás/kedvesség, jóság, szeretet” nevében

Az ÖnMunka eszköztára az önvizsgálatokkal és a Belső Gyermekes munkával mindezt nagyban támogatja. Megtisztelsz minket, ha a saját utamon átéltek fényében segíthetlek.

Aktuális ÖnMunka Tanfolyamokról itt.

Új, Integrált ÖnMunka Alapcsomag (3 nap minicsoportos tréning+1X90 perces skype-os egyéni konzultáció):

2016-tól új, Integrált ÖnMunka Alapcsomaggal várlak, melyben több éves és ezernyi órányi tapasztalatom fényében ötvözöm Scott Kiloby Élő Önvizsgálatait, Byron Katie Munka-módszerét és egy Belső Gyermek Gyógyítása folyamatot. 3 napos lesz (péntek-vasárnap), minicsoportban, max. 6 fővel a személyes tapasztalás érdekében, 1 egyéni konzultációval. Díja: 49.900 Ft (3 nap kiscsoportos tréning+1x90 perc skype-os egyéni konzultáció). További részletek hamarosan, látogass vissza. A fenti email-címen már jelentkezni is tudsz. Várlak szeretettel.

A spirituális elkerülésről két alapos cikk angol nyelven:

Spiritual bypassing

Beware of spiritual bypass

„Kihasznál Engem…”

Kedves Andi!

Azért írok most, mert lenne pár kérdésem a Munkával kapcsolatban. Nemrég azt írtam, hogy szépen haladok előre a volt férjemmel kapcsolatban, de most meg azt érzem, hogy egyre elviselhetetlenebb a helyzet. Azt látom, bár eddig is tudtam, de most itt áll igazságként, hogy minden rám vezethető vissza. Kutatom az alvilágot, igyekszem egyre több folytatást találni arra, hogy „Tamás kihasznál, és ez azt jelenti, hogy...”

Tegnap elvégeztem a „Nem úgy élem az életem, ahogy szeretném” vizsgálatát. Bár nem igazán értem, hogy az egész mondatot vizsgálom, vagy csak  második részt, amikor már az egész rám vonatkozik. Ilyenkor ez az én dolgom a válasz? Megfordítás is csak egy van?

Egyre erősebb a vágy, hogy megoldjam ezt a helyzetet, ahol viszont előjön a másik félelem: a pénz, hogy egy albérletet ki tudok-e fizetni? Felkínáltam a segítséget, amivel én úgy érzem a mostani gondolkodásommal, hogy visszaél vele, tehát már nem akarok segíteni neki. Viszont, ha nem fizet gyerektartást, akkor mi lesz velem és a gyerekkel? Egyszerűen nincs kedvem szólni hozzá, mert úgy érzem, kihasznál. De beszélni a folytatásról sem tudok, mert azt már tudom, nem ő a hibás. A valóság az, hogy én tartom el, még a saját szükségleteiről sem gondoskodik (kávé, fogkrém, tea, megeszi a kajánkat, én mosok rá stb.) Mivel ez a valóság, el kellene fogadnom, de nem igazán megy. Mondtam, hogy fizetek a házért, levonjuk a gyerektartást, és ez mindenkinek jó a jelenlegi helyzetben, aztán később felülvizsgáljuk, és ha úgy érzi, jöjjön ide ő. Keressen magának egy szobát, azt ki tudja fizetni. De persze ez sem jó.

Merre tovább? Mit vizsgáljak meg? Azt hiszem, szükségem van pár jó tanácsra, ha megtennéd.
Köszönöm, hogy meghallgattál, további szép napot kívánok!
Puszi: Nóri

Drága Nóri, nézzük sorban. A leveledből úgy tűnik nekem, hogy nem vizsgáltad meg rendesen a „Kihasznál engem” hiedelmedet, hiszen még mindig azt éled, hogy igen. Felhívnám a figyelmedet a Megfordításokra:

„Én használom ki saját magamat.” Kérlek, nézd végig megint az életedet, múltkor is beszéltünk már erről kicsit, hányszor használtad ki saját magadat. Hányszor cselekedtél úgy, mondjuk a házasságod alatt, de nyugodtan nézd az egész életedet, amikor feladtad azt, amit Te szerettél volna, és fontos: utána rossz érzés volt Benned. Hiszen tudat alatt tudtad, hogy saját magadat használod ki, mindig másokat helyezel magad elé. Ha csak a Tamással való kapcsolatodat nézed, akár csak az utóbbi időben, hogyan használod ki saját magadat? Úgy, hogy még mindig ott vagy neki, akkor is, ha ő semmiben nem partner. Eleged volt ebből, mégsem mered egyelőre vállalni azt, amit valóban szeretnél.

És szoktam mondani, hogy ne is csodálkozzunk ezen, hiszen a körülöttünk élő embereket MI SZOKTATTUK HOZZÁ egy bizonyos energetikai működéshez: „Persze, Édesem, én csinálom, amit Te akarsz, amíg ki nem lóg a belem.” Nekik ez nagyon kényelmes, úgy szoktam fogalmazni, hogy elgyámoltalanítjuk őket, nem engedjük, hogy felnőjenek, hogy felelősséget vállaljanak a saját életükért. Mert mi mindig ott vagyunk, és minden balhéjukat elvisszük. Csak közben kicsit mindig belepusztulunk belül. És amikor végre felnyílik a szemünk, hogy mit is műveltünk eddig – megint hangsúlyozom, teljesen tudattalanul -, és fellázadunk, és szeretnénk kiszállni, akkor sokszor előfordul, hogy a másik ezt nem veszi jó néven. Hülye lenne, bocsánat. Tamás miért is gondoskodna a saját szükségleteiről, ha Te úgyis gondoskodsz róluk végül? És ha ez továbbra is így marad, akkor neki semmi motivációja nem lesz, hogy végre a saját lábára álljon, Te pedig tovább szenvedsz.

Természetesen értem a helyzet kuszaságát a házzal, meg a félelmeidet a költözéssel kapcsolatban. Számos olyan élethelyzetet látok, ahol csak azért nem megy a férfi vagy a nő tovább, mert nincs módja eltartani magát. Persze, nem merünk belevágni ezekbe az ismeretlen helyzetekbe, mert mi lesz, ha nem sikerül. Kérlek, vizsgáld meg az összes ezzel kapcsolatos félelmedet is: Teljesen biztos lehetek benne, hogy ha kiveszek egy albérletet, akkor nem fogom tudni eltartani magunkat? Mi zajlik bennem, ha elhiszem ezt a gondolatot? Ki lennék a gondolat nélkül, hogyan élném az életemet? Ilyenkor persze az elme a legsötétebb képeket vetíti, ezért is kell megvizsgálni őket, hogy legalább elme szintjén szembesüljünk és megkérdőjelezzük ezt a sok-sok sötétséget, félelmet.

Tudod jól, hogy a Munka nem tanácsadásról szól. Kifejezetten nem. Hisz honnan tudhatnám én, hogy a másik embernek mit kéne adott helyzetben tennie? Honnan tudhatnám, mi számára a következő lépés? Honnan tudhatnám, milyen mélyebben levő hiedelmei akadályozzák meg őt abban, hogy úgy tegyen, ahogy szerintem én tennék egy hasonló helyzetben? Persze, aztán belekerülök egy hasonló helyzetbe, és máris elárasztanak a saját félelmeim, amiket csak én tudok felülvizsgálni, és akkor a számomra elővilágló megoldást fogom választani. Ezért is nem írok semmi konkrétumot, maximum támpontokat az önvizsgálathoz. Ha most egy tanácsadó fórumon lennénk, akkor már csőstül jönnének az okos hozzászólások, hogy mit is kéne neked tenned. Mindenki csak a saját történetét tudja elmesélni, aminek semmi köze az én életemhez. Az én életem lépéseit csak én tudom meglépni, úgy ahogy nekem megfelelőnek tűnik az adott pillanatban. Aztán esetleg változtatok rajta, semmilyen döntés nem életre szóló, csak ebbe is szeretjük belecsavarni magunkat, és jól sajnálni az életünket.

Egy másik megfordítás, ugye: „Én használom ki őt.” Milyen tudatos vagy tudattalan célokra használtad őt eddigi életedben? Ehhez nagy őszinteségre van szükséged! Milyen szükségleteid kielégülését valósítottad meg általa? Mondjuk azt, hogy bebizonyítsd, milyen fantasztikus, segítőkész ember vagy, mert nagyon jól esik, amikor mások ezért elismernek és szeretnek? Keress 3 konkrét példát, kérlek, itt is van egy fontos kulcsod. Ha meglátod, miként használtad, használod ki Te őt, rögtön nem tudsz rá többé haragudni, hisz ugyanazt műveled vele, amit ő veled. Aztán már csak ránézel, és megköszönöd neki, hogy emlékeztet önmagadra. És egy egészen másmilyen embert fogsz látni.

„Nem úgy élem az életem, ahogy szeretném.” Mindannyian pont azt az életet éljük, amelyiket szeretnénk, csak még nem vagyunk tisztában a tudatalatti motivációinkkal, melyek fenntartják az élethelyzeteinket. Úgy fogalmaznék, hogy a mélyen dédelgetett hiedelmeinkbe vagyunk szerelmesek, ők pedig ilyen életet életnek velünk. Ha nem lesznek ott a hiedelmeink, akkor teljesen tisztában leszünk a pillanatnyi teendőnkkel. „Csak” ennyi a dolgunk. Idáig hosszú út vezet, és Te csinálod is kitartóan a Munkádat, csak így tovább.

Még annyit, hogy a valóság elfogadása nem azt jelenti, hogy nem teszek semmit. Ezt nagyon sokan félreértitek. Ha nem vagyok rendben egy helyzettel, akkor megMunkázom, és ha teljesen világosan látom, hogy másképp szeretném, akkor megteszem a szükséges lépéseket. Ha, mondjuk, naponta jól elver a párom, akkor nem az a dolgom, hogy duzzogva elfogadjam a valóságot ilyennek, hanem az, hogy rálássak, hogyan verem meg magamat nap, mint nap, ha mégis vele maradok. Minden egyes nappal saját magamat püfölöm tovább. Ezért viszont már én vagyok a felelős, nem pedig ő.

Utolsó pontként a tiszta kommunikációra hívnám fel a figyelmedet. Két hete tartottam az első ilyen tréninget itthon, Byron Katie kommunikációs módszertanán alapulva, és fantasztikus megértéseket adott a résztvevőknek. Előbb-utóbb egyszerűen el kell kezdenünk kimondani, amit valójában szeretnénk, meg kell tanulnunk kérni, meg kell tanulnunk a másikat meghallani, meg kell tanulnunk nemet mondani. Mert amíg ezeket nem tesszük, addig manipuláljuk saját magunkat és a másik embert, ebből pedig elég nyilvánvaló, hogy mi sül ki. Olyan kapcsolatok, melyekben élünk, elmérgesedve, leblokkolódva, ahol a szeretetnek nyoma sincsen. Szóval, az egyetlen tanács, amit adnék Neked az, hogy kezdd el nyíltan kikommunikálni, amit szeretnél. Merj kérni! És persze a válasz, amit kapsz már nem a Te dolgod. Ha fáj, amit hallasz, megint lehet önvizsgálatot tartani a Munkával.

Remélem, tudod hasznosítani a fentieket. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

Ölellek, Andi

Pirikém – Barátságról, Közös Útról, Életről

Andikám!

Egy egész életre tekintek picit vissza, amikor írom ezt a levelet. Kb. huszonöt évet töltöttem el a legkülönbözőbb „alternatív” dolgokkal való foglalkozással. Személyiségfejlesztő tréningek, asztrológia, önismeret, alternatív gyógymódok, Tarot, Feng Shui, varázslások, csillagközi lények… sorolhatnám, tudod jól.  Mindből kivettem azt, ami jó volt nekem, de ánblokk, igazából nem lettem se boldogabb, se elégedettebb. Mindig vezérelt az, hogy nekem jobbnak, tudatosabbnak, ilyennek olyannak kéne lennem, és hát még nem vagyok az! Hűha, húzzunk bele! Ezzel persze ügyesen újra és újra termeltem a rossz közérzetemet.

Tavaly áprilisban, mikor először találkoztam a Munkával az alaptanfolyamon, azonnal szétütött! Minden megkérdőjeleződött, mindent eldobtam, és totál hátat fordítottam az addigi „20 centivel a föld fölött járás”-nak. Csodálatos volt, mert megnyugtatott! Ez persze nem zárja ki azt, hogy soha többé ne lépjek fel 20 centire, de a Munka segített megértenem és (mi több!) élnem azt a „balanszot”, ami egy jó közérzethez okvetlenül kell ezen a bolygón.

Nem szépítem, nem csinálom minden nap a Munkát  - a tradicionális értelemben. Mégis, mióta találkoztam vele, mintha valahogy a Munka találna meg engem! A legváltozatosabb formákban, nap, mint nap! Például a kínlódás a nem diagnosztizált betegség miatt, fizikai fájdalmak, vagy összetűzések során. Roppant érdekes, ahogy a figyelmem állandóan ott van azon, hogy mi történik, hogy reagálok, mit érzek, honnan jönnek a meggyőződések. (Na, jó, majdnem  állandóan…) Azt hittem, hogy a 100%-os tudatosság rettentő fárasztó, de most állapítom meg, hogy úgy tűnik, mégsem az!

Komolyan mondom, tiszta csoda ez, amik ennek kapcsán történnek!

Ne legyen meglepődés, kommunikációs tréningen is voltam már vagy fél tucaton. Ám ez a múlt szombati Kommunikációs Napod, ez szééééétütött! Ezt a témát is végre egy teljesen új szemszögből tudtam látni, és emiatt úgy érzem, sokkal könnyedebben, emberségesen fogom fogadni például a rólam szóló kritikákat.

Volt egy olyan átütő, döbbenetes felismerésem, hogy a megkönnyebbüléstől röhögő görcsöt kaptam! Ezt figyeld! Anyukámmal igen viharos volt a kapcsolatom egész életemben. (Tegye fel a kezét, akinek mindig minden simán ment az anyukájával!... Jé, de kevés!:) Én győzködtem, ő csesztetett. Leginkább a családi összetartás ingerelt engem, nálunk ugyanis szinte két-háromheti rendszerességgel vannak ilyenek. Jó, nem mondom, pia akadt elég :), de mégis. Anyám mindig szétszervezte az agyát, hogy olyan időpontot találjon, ami mindenkinek jó. Majd kiugrottam a bőrömből, amikor olyan időponttal állt elő, amire nekem már elkötelezettségem volt. Hát nem képes volt átszervezni a 15 embert máskorra, hogy én is ott lehessek!!! Ezért nagyon utáltam. Sokszor csak egyszerűen nem volt kedvem, de ezt nem fogadta el. Vagy látszólag elfogadta, majd kétnaponta hívott, hogy „mi újság”. Előbb- utóbb beadtam a derekamat, és utáltam érte magamat és őt, hogy mért nem maradhatok távol, csak úgy? Ezen a témán dolgoztam szombati tréningen a partneremmel, Andrissal. Majd kicsit később következett egy megosztás, amiben azon morfondíroztam a többiek előtt, hogy ha én bármilyen társaságban vagyok, a vicces, de picit agresszív kommunikációt azért alkalmazom, hogy mindenkit bevonjak a körbe és mindenki jól érezze magát. Erre Andris odasúgja nekem: „Anyukád is mindig megpróbálja összetartani a bandát.”  És Bááááááng!  Még jó, hogy meghallottam a suttogását! Csuda dolog volt rálátni, hogy ugyanazt csinálom, mint az anyukám, csak ződ-sárgába'. Még ilyet!

Következmények: (vagy ki tudja mi)

1. Tiszta Kommunikáció tréning utáni másnap felhív anyám, átmegyek-e? Hát, mondom, nem megyek ma, anyukám, ezért és azért. Jó, és mit csinálsz? Ezt-azt, itthon. Jól van, akkor csak csináld. ( Hmmm???)

2. Kb. egy óra múlva megszólal a kapucsengő. Tudnod kell, hogy hozzám senki nem jön váratlanul, nem szeretem. Beleszólok a kaputelefonba: Anyukám?  Ismeretlen női hang: Nem, jó napot kívánok, egy csomagot hoztam, beengedne?  Hááát, igen. Majd beléptem a konyhába, és elgondolkodtam, hogy ki a fütty szállít ki vasárnap csomagot? Na, mondom, itt turpisság lesz. Hát, kiderült, hogy a sógornőm volt, (igen, becuppantottam az elváltoztatott hangját),  és hozott  nekem egy vadiúj gyümölcscentrifugát!  Hmmmm.... ez az a sógornőm, akit épp elkönyveltem magamban pár hónapja, hogy ő olyan, amilyen. És őt kértem meg pár napja, hogy hadd menjek át hozzájuk céklát facsarni, de végül lemondtam. Hoppá! Ugyan az öcsém és a szüleim dobták össze a szajréra valót, de az ötlet TŐLE indult el, hiszen csak vele beszéltem erről! A felfedezés, hogy tőle elindult egy ilyen, meghökkentett és olyan melegség járta át a szívemet, hogy Istenem! Nem tudom, mikor örültem utoljára ajándéknak ennyire, és a valódi ajándék ugyebár nem a centrifuga volt.

3. Ő elrohant. Fél óra múlva megint csöngetnek. Ezúttal a szüleim voltak azok! Ritkán jönnek  - nehéz a három emelet gyalog - és különösen megörültem nekik! Elmeséltem a felismerésemet, és elmondtam anyámnak, mennyire másképp látom őt és a „viselt dolgait”, és hálát adok amiért ők vannak nekem, és most már megértettem végre, hogy mennyire szeretnek és szerettek mindig is! Láttad volna anyám arcán a boldogságot! És apám arcán a megkönnyebbülés mosolyait! Esküszöm, ezért érdemes volt megszületnem! ( Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fogom hozzá vágni a tulipánnal teli poharat a jövőben, ha úgy hozza a sors :).

4. És akkor még ma is történt valami, ezt nem hiszed el!  Nincs vége a jónak, ha egyszer elkezdődik! Be kellett szaladnom délután a Klinikára. Leparkolok a Szentkirályi utcában, megyek a parkolóórához.  Egy nő küszködik, hogy erőltessen be a gépbe mintegy ötvenezer forintot tízesekben, mögötte vár egy férfi, én lettem a harmadik. Ott kezdődik, hogy egy parkolóóránál  hogy lehet ekkora tömeg???!!! A nő meg elöl csak bénázik. Hurrá.  Egyszer csak jön egy idősebb asszony, kinyitja a parkolóóra melletti kocsit, benyúl a parkolócéduláért, majd pici tétovázás után rám néz : „Jó ez magának, mert akkor odaadom, van még rajta idő”.  "Ó,mondom, jaj de jó, tessék, mennyit adjak érte?"  Azt mondja: "Semmit, vigye csak! "  Most mondd meg!  Egy ajándék! Hát nem egy csoda? Nagy örömmel elhúztam a kocsimhoz, majd még egyszer integettünk egymásnak egy nagyot, mikor ő kiállt.

5. Hétfőn este egy régi barátom által tartott meditációra mentem. Nem vagyok az a meditálós típus, ezt ő is tudta. De a kedvéért elmentem. Lement a medi, okés, megosztottam, mit éltem meg. Erre ő rám néz: „De jó, hát te azt mondtad, hogy nem tudsz meditálni, és mégis...”  „Hááát - ezt figyeld! - nem is tudom, hogy tudok -e!”  Nagyon megnyugtató és érdekes érzés volt az igazat mondani, és nem okoskodni, hogy na, tényleg. Mer' mi is az a meditáció, vazzeg? :)

6. Valamit még szeretnék elmondani. És csendesen teszem, alázatban; szemem lesütve, fejem lehajtva. Mi már ismerjük egymást 2009 óta. Ezen a szombati tréningen jött el mégis egy olyan  rövid pillanat, amikor úgy láttalak Téged, mint azelőtt soha. Megláttam a nagyszerűségedet és a csodádat abban, ahogyan ezt a Munkával való foglalkozást csinálod. Szíven ütött a felismerés, hogy ez a kis nő micsoda erővel, micsoda erőfeszítéssel és áldozattal munkálkodik azon, hogy másoknak jobb legyen. Hogy én ezt nem is értettem, nem is értékeltem eddig. És ez most átért hozzám végre, rám nehezedett a lehetséges legjobb értelemben. Néztelek, ahogy szeretetteljesen ragyogtál ott a széken és én is elkezdtem ragyogni, hogy ezt láthatom! Hálát adtam azért, hogy  vagy, hogy ezt  felvállaltad, csinálod, és hogy ez micsoda kincs nekem. Közhelyszerűen hangzik, mégis, csak így egyszerűen: Köszönöm, Andikám.

Biztos még legalább még ötven oldalt tudnék írni a megéléseimről, de asszem, ez a levél  már önmagában is túllő a blog keretein. Úgyhogy inkább  kikapcsolom magam mára, mint C3PO a Csillagok Háborújából az olajfürdő után, te meg szerkessz.

Jut eszembe, olvastam a mai blogbejegyzést, ÖnMunkás társunk előtt leakalap, hogy erre rá tudott látni és felvállalja. (Szégyellem magam… http://onmunka.blogspot.com/2011/04/szegyellem-magam-es-el-kell-tunnom-mert.html ) Úgy érzem, hogy ezek az események bombarobbanásszerűen fognak kihatni az ő egyre napfényesebb saját útján! Nagyon törtet a csaj!  Fiűfitty!

Csók, Pirikém

A Csoport Ereje Segít

Sokan megijednek, és visszafordulnak. Még többen bele sem vágnak. A Munka nem játékszer. Nem azt fogod tőle kapni, amire számítasz. Azt fogod tőle kapni, amire szükséged van ahhoz, hogy felébredhess a szenvedésből. És ezt addig el sem tudod képzelni, amíg meg nem tapasztalod.  Kitartásra és kíméletlen őszinteségre van szükség hozzá. De még inkább az igazság, a valóság, a szenvedés nélküli élet szenvedélyes vágyására. Útközben is számtalanszor jöhet az elbizonytalanodás. Amikor egy olyan hiedelmedre bukkansz rá, amit a világ minden kincséért nem adnál. Inkább maradjon a szenvedés. Ilyenkor nagyon sokat tud segíteni egy háttér. Egy kis lelki közösség olyan emberekből, akik tudják, min mész át, ismerik a Munkát, és átsegítenek az elakadáson, a visszamenekülési késztetéseden. Egyedül sokkal nehezebb, bár nem reménytelen.

Egyre nagyobb értékét és hasznát látom a csoportban Munkálkodásnak. A csoportnak ereje van, mindenkiből saját magadat tanulod, mindig van valaki, aki pont ott van, ahol Te, mindig van valaki, aki megmutatja a következő lépést, aki már meg merte lépni azt, amihez neked még nincs bátorságod. A csoport segít, hogy rajta maradj a Munka útján. Ne hagyd magad visszafordulni és elveszni a félelmeidben.

Ha ismered a módszert, akkor az eszköz a kezedben van, amivel megvizsgálhatod az újabb és újabb felbukkanó félelmeket. Keress egy párt magadnak, akivel rendszeresen együtt tudsz Munkázni. Én hónapokig naponta több hiedelmet is megvizsgáltam, és a School-ból is úgy bocsátott el minket Katie, hogy 28 napig beosztottuk magunkat páros Munkára. Hogy beépüljön az életünkbe, minél mélyebbre hatoljon, aztán egy idő után „átvegye az uralmat”. Ha időd és körülményeid engedik, vegyél részt a tréningeken, és az összejöveteleken. (Összejövetel ügyben teszek még egy próbát hamarosan, erről értesítelek Benneteket.)

Ha még nem ismered a Munkát, akkor legegyszerűbben és leggyorsabban egy 2-napos Alaptanfolyamon tudod azt megtanulni. Nem csak próbálkozol, nem futsz lyukakra, hanem rögtön „profi” működésben látod az egész folyamatot. A kérdéseidre azonnal választ kapsz, és megismerkedsz a legfontosabb „trükkökkel” is. A tanfolyamon Munka-párt is találhatsz magadnak, akivel személyesen, skype-on, illetve telefonon rendszeresen dolgozhatsz. Legközelebb 2-napos, mini csoportos (max. 6 fő, hogy mindenkivel személyesen is tudjak foglalkozni) Alaptanfolyam március 19-20-án lesz Budapesten. Jelentkezési határidő március 7. Részleteket itt találsz: http://kincsamivan.hu/programok.html

„Bármikor, ha megkérsz rá, fejest ugrok az álmodba. Nincs okom, amiért ne tenném. Átmegyek veled az alagúton, be a sötétségbe, a pokol bugyraiba. Elmegyek veled oda, kézen foglak, és együtt kisétálunk a fényre. Nincs hely, ahová ne mennék el. Én vagyok minden, mindenhol. Az egész egy álom. És ezt megmutatom neked. Ez a legédesebb a négy kérdésben – cseppet sem törődnek azzal, hogy mi y történeted. Mindössze arra várnak, hogy feltedd őket.” (Byron Katie)

És egy olvasói komment:

„Szeretném megerősíteni a saját példámmal, hogy tényleg működik. Az is igaz, hogy nem egy pillanat alatt oldódik meg minden körülöttünk. A pillanat "hatás" akkor jelent meg nálam, amikor egy-egy valódi problémámnak a gyökerét sikerült végre megtalálni, és megértettem a működésem "deformabilitását" konkrét helyzetekben. Azonban ez -nekem ezidáig- sosem ment egyedül, mindig kellett külső segítő. Ezért is kifejezetten javaslom az alaptanfolyam elvégzését mindenki, minden érdeklődő számára, mert ott ilyen személy is fog kerülni. És aztán pedig nem várni, hogy önmagától történjem meg a változás, mert a változás kizárólag MAGÁTÓL kedves olvasó, képes és fog végbemenni. Ha csinálja. Ha nem, akkor semmiféle facilitátor, külső segítő nem fog csodát hozni az életünkbe.

Egy gyakorló önmunkázó”

Végül pedig figyelmetekbe ajánlom a Tiszta Kommunikáció tréninget (Byron Katie módszertana), minden tudnivaló itt olvasható, a jelentkezési idő nagyon rövid, kérlek Benneteket, ezt vegyétek figyelembe.

Tiszta Kommunikáció (TK) Tematikus ÖnMunka Tréning

A tiszta, őszinte kommunikáció alapismérve, hogy kapcsolódik, nem pedig elválaszt. Ha így kommunikálok, akkor folyamatos kapcsolatban, integritásban vagyok magammal, és ott tudok kapcsolódni a másik emberhez, ahol ő épp van. Ez a valódi szeretet nyelve. Ennek a kommunikációnak semmi köze a manipulációhoz, semmilyen szinten. Sem magamat, sem pedig a másik embert nem manipulálom, hanem a pillanatnyi igazságom szerint kommunikálok. Nagyon más, mint bármilyen máshol tanított „kommunikációs stratégia”, ahol leginkább a másik meggyőzése a cél.

Az egynapos tréning témakörei:

• A Nemet Mondás Művészete
• A Kérés Művészete
• A Kritika Fogadása
• A Nyílt Véleményközlés
• Az Empatikus Hallgatás Művészete

A TK tréning során sok érdekes gyakorlattal járjuk körbe a kommunikációnkban legnagyobb problémákat okozó területeket. Megtanuljuk, mi is gátol meg minket általában az őszinte kommunikációban, és - sokak mumusaként - a nemet mondásban, illetve, hogy mit is tudunk ezzel kezdeni. Kifejezett kommunikációs stratégiákat, fordulatokat is tanulunk, illetve megtapasztaljuk, milyen is, ha az eddig oly szörnyűségesnek tartott kritikát a hasznunkra fordítjuk. Ezen kívül gyakoroljuk, milyen is a valóban empatikus figyelő/hallgató.

A téma nagyon sokszínű, összetett, így kemény napra számítsatok.

A Tiszta Kommunikáció tréning alapfeltétele a Munka – 4 kérdés és Megfordítások ismerete és némi gyakorlata. Alapesetben ez ÖnMunka Alaptanfolyami előképzettséget feltételez, de a kommunikációs témakör miatt kivételesen elegendő Byron Katie 4 kérdés című könyvének elolvasása (illetve a Szükségem van a szeretetedre című könyv alternatívaként).

Időpont: 2011. április 3. vasárnap, 9.30-18.30

Helyszín: Napraforgó Szellemi Műhely, Budapest, Margit körút

Létszám: minimum 8 fő, maximum 12 fő

Részvételi díj: 10.000Ft+áfa

3-napost végzetteknek 8.000Ft+áfa

Jelentkezési határidő: február 27. vasárnap

Befizetési határidő ez után 2-3 nap, annak megfelelően, hogy jelentkeztek-e elegen a tanfolyamra, erről egy következő e-mailben értesítelek Benneteket.

A befizetett összeget, lemondás esetén, csak akkor áll módomban visszautalni, ha a megüresedett helyre új embert találok.

Jelentkezni lehet e-mailben: oraveczandi@yahoo.com, vagy telefonon: 30-343-7453

Ha bármilyen további információra lenne szükséged, szintén ezeken az elérhetőségeken kereshetsz. Köszönöm, és várom szeretettel a jelentkezésedet.

Azt Halld, Amit Mondanak

A tegnapi téma folytatásaként, egy rövid Katie blog az ún. „szó szerinti hallásról”, hallgatásról. Kérlek, idézd fel magadban a legutóbbi néhány esetet, amikor félreértetted valakinek a szavait. Valami teljesen mást hallottál bele, mint ami az valójában volt, és ettől jól megsértődtél, vagy akár dühös is lettél.

Nagyon kényes téma a tiszta kommunikáció, és sajnos nagyon nem tanuljuk ezt meg. Pont az ellenkezőjéről szól általában az emberi kommunikáció, amit persze alapvetően az magyaráz, hogy mindannyian történetek, félelmek, prekoncepciók  millióival a fejünkben próbálunk boldogulni ezen a területen is. Veszett fejsze. Hamarosan egy ÖnMunka Tematikus Tréninget fogok meghirdetni a Tiszta Kommunikációról, melyben olyan témaköröket fogunk gyakorlati szempontból átnézni, mint a nemet mondás művészete, a kérés művészete, a valódi odafigyelés, a kritika fogadása, a véleményem őszinte közlése, és még sok fincsiség. De most egyelőre álljanak itt Katie segítő szavai:

„Gyakorold mások meghallgatását a legszószerintibb módon: azt hidd el, amit a szavaik mondanak, ne köss hozzá jövőt vagy múltat, tégy meg mindent azért, hogy ne ess a veled megosztott információk saját elméd szerinti értelmezésének csapdájába.

Például, amikor valakitől bókot kapunk, akkor sokszor előfordul, hogy e mögött valamilyen hátsó szándékot gyanítunk. Gyakori, hogy a hallottak saját szűrőink szerinti értelmezése sokkal fájdalmasabb vagy ijesztőbb, mint, amit az illető valójában mondott. Így saját magunkat bántjuk meg a félreértelmezéseinkkel és a mások helyett való gondolkodással, történetszövéssel.

Próbálj megbízni abban, hogy az emberek azt mondják, amit mondani akarnak: sem többet, sem kevesebbet. Figyelj oda rájuk, hallgasd végig őket.

Csípd nyakon magadat, amikor épp befejezed valakinek a mondatát, akár hangosan, akár csak a fejedben.

Figyelj. Hallgass csendben. Elképesztő dolgokat hallhatsz meg, amikor megengeded az embereknek, hogy befejezzék a mondanivalójukat, a te félbeszakításod nélkül. Amikor azzal foglalkozunk, hogy hát úgyis tudjuk, mit akar mondani a másik, akkor gyakran épp a valódi mondandójáról maradunk le.

Érdemes lehet a következőket alaposan átgondolni:

- Milyen fenyegetés van abban, ha szó szerint hallom meg az embereket?

- Azért szakítom-e őket félbe, mert igazából nem érdekel, amit mondani szeretnének?

- Azért szakítom-e őket félbe, hogy meggyőzzem őket, többet tudok, mint ők?

- Próbálok-e magamról magabiztos és fegyelmezett imázst kialakítani?

- Ki lennék, ha nem lenne szükségem ezeknek a tulajdonságoknak a birtoklására?

- Félek-e attól, hogy nem tűnök elég intelligensnek?

- Otthagynának-e, ha szó szerint hallgatnám és hallanám őket, és többé nem vennék részt manipulatív játszmákban?”

A Valóság és a Képzelet – Az Igen és a Nem Ereje

Byron Katie blogjáról fordítottam a mai bejegyzést. Ajánlom figyelmedbe, ha előfordul veled, hogy arról szövöd a történetet a fejedben, vajon most mit is akar tőled a másik ember, mit is jelentenek a szavai, miért mondta ezt vagy azt, miért nem válaszol az e-mailedre, miért nem hív vissza, stb. Vagy pont a másik oldaláról: hogyan is mondd meg neki finoman, hogy mit is szeretnél valójában, a nélkül, hogy esetleg megbántódjon. Ezek a történetek rengeteg energiát vesznek el tőlünk életünk szinte minden pillanatában, ugyanakkor tökéletes nyersanyagot jelentenek a hiedelemrendszered letisztításához. A felmerülő gondolataidat mind-mind érdemes megkérdőjelezni a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal, mert utána a kommunikációd sokkal tisztábbá, egyértelműbbé válik. Te pedig sokkal békésebbé és nyugodtabbá. Aki nem gyárt tovább történeteket. Kellemes történet-mentesítést kívánok! :-)

Nemrégiben egy barátom a következő idézetet küldte el nekem. Az idézetben egy indiai buddhista tanító, Aryadeva majd’ 1900 évvel ezelőtt íródott szavai olvashatók:

"Annak a megkérdőjelezése, hogy vajon a dolgok tényleg azok-e, aminek látszanak, a szokásos ragaszkodás alapjait rázhatja meg. A megkérdőjelező elme az önfelismerés kiindulási pontja. Lehetséges, hogy ez a szorosan szőtt én-érzet nem is az, aminek látszik?  Tényleg szükséges-e mindent egyben tartanunk, és egyáltalán képesek vagyunk-e erre? Van-e élet az önfontoskodásunkon túl? Ezek a kérdések megnyitják a szenvedésünk okának megértéséhez vezető ajtót.

Az önfelfedezés és önmegfigyelés gyakorlata azt kívánja meg tőlünk, hogy egy lépést tegyünk hátra, vizsgáljuk meg a tapasztalásunkat, és ne dőljünk be a szokásos-elme magával sodró lendületének. Ez lehetővé teszi, hogy ítélkezés nélkül nézzünk mindent, ami csak felmerül, és így egyenesen önfontosságunk magvába hatolunk.”

Érdekes. A régi új, az új pedig régi.

Vissza a jelenbe. Csörög a telefon. Igent mondok vagy nemet. Nincs túl sok módja, hogy direkt úton adjak választ az emberek kérdéseire.

És ahogy ezek a válaszok kiáramlanak az én pillanatnyi igazságomból, ebből a bennem levő tiszta erőből, a világ máris formát ölt a telefonvonal másik végén, az elme befolyás alá kerül, értelmezések születnek, az élet pedig ennek hatásaként erre vagy arra mozdul, úgy tűnik. Hogyan máshogy is teremtődhetne a világ?

Azt mondja a hang, „A te hibád,” én pedig azt gondolom, „Hát nem furcsa, hogy egy igent vagy nemet ily módon hallanak?”

Vagy épp azt mondja, „Köszönöm, köszönöm, köszönöm.” Én pedig azt gondolom, „Hát nem furcsa, hogy ekkora hatalmat tulajdonítunk olyan egyszerű válaszoknak, mint az igen vagy a nem?”

A világ most teremtődik, ahogy itt ülök. Létezésre kel, és életként tükröződik vissza nekem. Fantasztikus, hogy nem én vagyok a csináló.

Minden, de minden történet. Az elme történeteket gyárt, te pedig elhiszed, amit az elme mesél neked. Bármikor, ha feszült vagy, vagy félsz, elhiszed, amit az elme duruzsol. A Munka arról szól, hogy felfedezed, számodra mi igaz és mi nem igaz; a valóság és a képzelet közötti különbségről szól.

Lábtörlő Lét - Még Egyszer a Bizalomról

Úgy tűnik, folytatást kíván a tegnapi bejegyzés a Bizalomról. Idézek egy frissen beérkezett kérdést ezzel kapcsolatban: „Pont most olvastam a bizalommal kapcsolatos bejegyzést. Mi van akkor, ha újra megbíztam az illetőben és szó nélkül többször megint átcseszett? De tényleg, és amikor rákérdeztem és kiderült, hogy tényleg hazudott, közölte, hogy én egy sérült vagyok... Ezzel nem tudtam mit kezdeni. Többé már nincs kedvem hinni egy ilyen emberben. Mennyi esélyt kell adni valakinek?”

Ez az olvasó nem olvasta el alaposan a tegnapi bejegyzést. (Ajánlom a felfrissítését: A Bizalomról) Kihangsúlyoztam, hogy hülyének és lábtörlőnek nem kell lenni, és Katie példája a többszörösen későn érkező barátról is erről szólt. Katie úgy fogalmazta meg ezt, hogy egy idő után egy bizonyos viselkedés már „nem hatékony”. De nézzünk akkor további gyakorlati eseteket, amikor érdemes elgondolkozni azon, hogy meddig játsszuk még tovább a játékot. Mert a „hiba” a mi készülékünkben van: valamilyen tudattalan félelmünk, hiedelmünk tart vissza minket attól, hogy tisztázzuk a helyzetet, vagy kilépjünk egy olyan kapcsolatból, ahol lábtörlőnek használnak minket. Pontosabban, senki nem tud lábtörlőnek használni: te teszed magadat lábtörlővé, amikor hagyod, hogy újra meg újra lejátszódjon ugyanaz az eseménysor. Lehet, hogy ez így nem tetszik neked; az életed azonban nem attól fog új irányt venni, ha benne maradsz a szmötyidben, hanem akkor, ha szembenézel az áldozatiságoddal. Áldozatnak lenni sokszor könnyebb, mint őszintének lenni magammal és másokkal, és felülvizsgálni a félelmeimet. És amíg a neheztelés legkisebb csíráját is érzed valaki iránt, a Munkád nincs elvégezve.

Fontos azt is tudnod, hogy ez egy folyamat, mely türelmet, kitartást és finom bánásmódot kíván meg tőled saját magad iránt. Sokan úgy gondolják, hogy beszélgetnek velem egyszer, vagy eljönnek egy egynapos tanfolyamra, ahol én csodát teszek velük, és másnaptól minden csupa királyság lesz az életükben. Hát nem. A Munka munkás. Viszont azon kevés módszerek közé tartozik, melyet egyedül is tudsz végezni, nagyon élvezetes, és ha rendszeressé teszed, akkor hamar van látványos eredménye. Az eredmény pedig az, hogy rá sem fogsz ismerni az élethez való hozzáállásodra, saját magadra, és a körülötted levő emberekre. No, de vissza a bizalom-megingós példákhoz.

1. Megbeszélem egy barátommal, hogy találkozunk x órakor. Elkésik. Egyszer rendben, fel sem hozom. Aztán másodszor is, majd újra és újra. Dühöngök, méltatlankodok, vádolom, hogy nem tart tiszteletben, nem vagyok fontos számára, stb. Először is ezeket a gondolataimat mind megvizsgálom a Négy kérdéssel és a Megfordításokkal. És dönthetek úgy, természetesen, hogy annyira szeretem ezt az embert, hogy bevállalom, továbbra is ilyen késősen találkozzunk, de tudjak arról, hogy rajta semmit nem kérhetek számon. Ha ő ilyen késős, az az ő dolga. Ha ez nekem probléma, akkor nem találkozom vele többet, vagy kitalálok valami alternatív megoldást a randijainkra. Ha nincs begőzölve az agyam a dühtől, akkor pillanatok alatt találok ilyen megoldást.

2. Tegyük fel, hogy felveszek egy alkalmazottat, akinek ilyen meg olyan feladatai vannak. Mondjuk, elég sűrűn előfordul, hogy az alkalmazott nem kap részletes útbaigazítást arról, mit és hogyan várnak el tőle – általános az a tünet, hogy feltételezzük a másikról, biztos úgyis tudja. Ő meg persze nem meri megkérdezni, nehogy hülyének tűnjön, és rossz benyomás alakuljon ki róla. TISZTA KOMMUNIKÁCIÓ! Tessék elmondani neki, megbeszélni vele, tájékoztatni, írásba foglalni. Lehet, hogy belekerül egy órámba, de utána sokkal könnyebb dolgom lesz a teljesítmény értékelésekor. Ha azt tapasztalom, hogy nem végzi rendesen a munkáját, akkor leülök vele beszélgetni, megkérdezem, tisztában van-e minden feladatával, képes-e a kívánt szinten megcsinálni őket. Ha azt mondja igen, kap még egy esélyt. Ha ezután is folytatódik a nem megfelelő munkavégzés, akkor azonban már nem hatékony megtartanom ezt az alkalmazottat. Érdemes megkérdezni tőle ilyen esetben, hogy ő elégedett-e a saját munkájával, és ő alkalmazná-e saját magát? Általában ő is teljesen tisztában van a helyzettel és a teljesítményével. Nincs háborgás, harag – tények vannak. Ha én még x-edszer is belemegyek a játékba, akkor csakis én vagyok a felelős érte. Ha nekem fontos a cégem hatékonysága, sikeres üzletmenete, akkor az ehhez megfelelő emberekkel kell dolgoznom, amúgy pedig ne csodálkozzam, és ne a nem erre a feladatra való személyt okoljam. És nézzem meg, hogy mi az, amiért még mindig ott tartom a cégnél.

3. Pénzt adok kölcsön valakinek, elfelejti időben visszaadni. Vagy egyáltalán nem adja vissza. Megfogadom, hogy soha többet, aztán, amikor megint jön, újra nyúlok a zsebembe. Aztán szenvedek, hogy már megint nekem kell kajtatnom a pénzem után, meg milyen szemét, hogy nem képes visszaadni, és újra fogadkozom. És ez így megy. Megállítani csak én tudom. A döntő pont ebben a helyzetben ott van, amikor jön és kéri a pénzt. Miket gondolok akkor? Miért adok? Miért nem mondom azt, hogy nem? Sokan ilyenkor attól félnek, hogy nélkülük az illető akár meghalna, reménytelenné válna az élete. Vagy, hogy elveszítenék ezt az embert, és még mindig jobb így, mintha nem lenne. Vagy rossz barátnak, szülőnek tarják magukat, ha nem adnak. Nos, ezek azok a hiedelmek, melyek „odaadatják” veled a pénzt. Amíg ezeket elhiszed, nincs nagyon választási lehetőséged. És addig mindig lesz olyan helyzet, amikor kihasználva érzed magadat. A gondolataidat csak te tudod meghallani, utána megvizsgálni a Munkával.

Ebbe a pakliba tartozik még a partnerünk iránti bizalom elveszítése, főként az ún. megcsalás által. Ez egy nagyon komoly, összetett téma, amivel majd külön szeretnék foglalkozni.

Mindenből, ami történik, épülhetsz, tanulhatsz. A dolgok érted történnek, esélyt adnak arra, hogy tudatos szintre juthasson benned mindaz az eltemetett hiedelemrendszer, amit születésed óta magadévá tettél. Ha az élet nem zajlana, akkor sosem ébredhetnél magadra. Szóval, fogadd nagy-nagy nyitottsággal, bármit hozzon is eléd – ez vezet el valódi önmagadhoz. Mert minden és mindenki csupán a dolgát teszi, hogy ez megtörténhessen veled. Katie megfogalmazásában:

„Megbízik a megbízhatatlanokban, épp úgy, mint a megbízhatókban. Mindannyiukban megbízik, teljesen, hogy azt teszik, amit tesznek. És mivel mind pontosan ezt teszik, sosem csalódik. Az emberek azt tesznek, amit tesznek – ebben teljesen megbízhat. Milyen jó, hogy ez itt megmondta az igazat; nézd csak meg mindazt az ajándékot, mely ebből fakadt. Milyen jó, hogy a másik pedig hazudott; nézd meg abból mi minden ajándék származott. (Byron Katie)