Elnézésedet kérem, ha más témára számítottál, mint ami most következik. :) Sokan keresnek meg azzal a kérdéssel, hogyan is lelhetnek rá egy stresszes történetben arra a hiedelemre, amellyel a legérdemesebb dolgozniuk. Vagyis: "keresik az Igazit". Azt a gondolatot, amelyet megvizsgálva a történet szorítása jócskán enyhül, azt a gondolatot, amelyet úgy szoktam jellemezni, hogy „viszi magával a többit is”.
Általában azért nem egyetlen ilyen gondolat-hiedelem bújik meg egy stresszes élethelyzetünkben, történetünkben, ezért óva intelek attól, hogy oly bőszen csak azt a bizonyos Igazit keresd… És akkor az élet más területeiről még nem is beszéltem… :)
Nos, figyelmedbe ajánlom Byron Katie, A Négy Kérdés című könyvében bemutatott kutatási technikát, amihez 6 darab üres papírlapra lesz szükséged. Ezeket sorszámozd be, terítsd ki magad elé, és nézzük, mi kerüljön szép sorban rájuk. Az egyes lapok tetejére a következő címet írd fel:
- Tények, Érzések – a lap közepe táján pedig azt: És ez azt jelenti, hogy…
- Mit akarok?
- Mi kellene?
- Mire van szükségem?
- Ítélkezés
- Soha többé
Az a leginkább célravezető az önvizsgálat szempontjából, ha minél szabadabbra engeded a gondolataidat a bosszúságot, szomorúságot, csalódottságot, félelmet, stb. okozó eseménnyel kapcsolatban. Használd arra a gondolatokat, hogy még intenzívebben érezd az érzéseket is, és figyeld meg, hogy az adott gondolat melyik címszóhoz, melyik papírlapra illik leginkább. Próbálkozhatsz teljesen eltúlzott gondolatokkal is, ne cenzúrázd magad, itt az alkalom, hogy minden kijöjjön belőled, amitől eddig tartottál, és nem akartál szembenézni vele. Fogalmazz a lehető legegyszerűbben: a nyersen, sallangmentesen megfogalmazott gondolatok lesznek a legnagyobb segítségedre. És nem kell a lapok számozásának sorrendjéhez igazodnod: oda írd az éppen előbukkanó gondolatodat, amelyikre illik. Részletesebben, példákkal illusztrálva ez így néz ki:
1. Az első lapra írj fel mindent, ami „ténynek” tűnik az adott helyzetben, és ami miatt haragot, szomorúságot, csalódottságot, zavart, félelmet, ingerültséget, feszültséget, sajnálatot, bűntudatot, stb. érzel. Ilyeneket, hogy: „Gábor megvárakoztatott”; „Még csak fel sem hívott”; „Elkésett”. Majd mindegyik állítással kapcsolatban határozd meg, hogyan érzed magad tőle, és azt is írd mellé.
A lap közepe tájékán pedig, ahova azt írtad előzőleg, hogy „És ez azt jelenti, hogy…”, értelmezd a fentebb felsorolt „tényeket”. Érdemes a legrosszabb lehetőségeket sorra venni itt, például: „Elkésett, és ez azt jelenti, hogy már nem szeret, nem vagyok fontos neki, megcsal, hazudik nekem, stb.”
2. A második lapra azok a gondolatok kerülnek, melyekben akarsz valamit. „Azt akarom, hogy…” Ezt a lapot arra is használhatod, hogy jó alaposan átgondolod, miként javíthatnál a szóban forgó helyzeten vagy személyen. Mi kínálkozna tökéletes megoldásként számodra? Beleképzelheted magad a Jóisten helyébe, aki tökéletesíti a teremtést. Íme, egy példa: „Azt akarom, hogy történjék bármi, pontosan érkezzen!”; „Minden pillanatáról tudni akarok”, stb. Amikor már úgy érzed, hogy mindent kiírtál magadból, kérdezd meg magadtól, valóban lejegyezted-e az igazi kívánságaidat. Ha még jön valami, azt is írd fel a lapra.
3. A harmadik lap az „ennek és ennek így és így kellene lennie” vagy „nem volna szabad így lennie” típusú gondolatok helye. Ha semmi ilyesmi nem jut eszedbe, gondold át, mit éreznél méltányosnak és helyénvalónak az adott helyzetben, és írj le minden egyes eshetőséget. Pl. „Bocsánatot kéne kérnie tőlem”; „Azt kéne mondania, hogy szeret”.
4. A negyedik lapra az olyan szükségletek és igények kerülnek, amelyek visszaadnák a biztonság- és komfortérzetedet. Írd össze, mi mindenre volna szükséged a boldogsághoz az adott helyzetben. Gyűjts össze, miféle változtatásokat igényelsz ahhoz, hogy a dolgok rendbe jöjjenek. Például: „Arra van szükségem, hogy szeressen”; „Arra van szükségem, hogy megmondja, mennyire hiányzom neki”. Miután néhány mondat összegyűlt már, érdemes fontolóra venned, mire vágysz azután, ha már minden kívánságod teljesült. Ezt is írd le a lap aljára!
5. Az ötödik lapon kíméletlenül ítéld meg a szóban forgó helyzetet vagy személyt - jelzők segítségével. Készíts listát azokról a tulajdonságaikról, melyeket ez a friss bosszúságod hozott a tudomásodra. Pl. kíméletlen, kilátástalan, szemét, önző, reménytelen, hazug, stb.
6. A hatodik lapra pedig mindazt jegyezd fel, ami annyira bánt, hogy biztos soha többé nem szeretnéd újra megtapasztalni az életben. Pl. „Soha többé nem akarom, hogy levegőnek nézzen”.
Miután végeztél, olvasd át az összes lapodat, s közben húzd alá azokat a kijelentéseket, melyeknek a legnagyobb az érzelmi töltése, és ezekkel végezd el egyenként a Munkát. Később a kevésbé erős töltésűeket is megvizsgálhatod majd.
Végezetül pedig egy még egyszerűbb gyakorlat, főleg akkor, ha úgy érzed, még mindig maradt benned felszültség a helyzettel kapcsolatban. Tegyél magad elé üres papírlapokat, továbbá egy stopperes órát. Koncentrálj az adott helyzetre, a friss bosszúságodra, és írj róla megszakítás nélkül, szabadon öt percig. Ha elakadnál, az épp utolsó mondatot írd le újra meg újra, egészen addig, míg végül előbukkannak a további gondolatok. Ha lejárt az idő, nézd át, mait írtál, és húzd alá azokat a kijelentéseket, melyeket a legfájdalmasabbnak vagy legszégyenletesebbnek érzel. Ekkor érdemes egy kicsit akár félretenni az egészet, majd újra átolvasni az irományodat, mondjuk másnap reggel, megint csak aláhúzva a legnagyobb érzelmi töltésűeket. Ekkorra már teljesen nyilvánvaló lesz, hogy mely gondolatokkal érdemes nekiállnod a Munkának.
