Nagyon szeretem a mákos ételeket, süteményeket, de valahogy guba készítésére egyszer sem szántam még rá magam - pedig szeretem! Tudom is az okát, a tocsogós-lucskos kifli fogott vissza erőteljesen, a maga jellegzetes állagával :-)
Ennek is van ám miértje: gyerekkoromban meg kellett innom a langyos pillés tejet... A forralt tej tetején vastag föl keletkezett, amit én igyekeztem maradék nélkül, egyben leemelni, de gondos szülém felkavarta, hiszen az a java! (mondta ő) S ahogy azok a kis darabkák csúsztak le a torkomon, máig érzem a szűkülést a garatomban, brrr... Egy rostos üdítő is kihívást tud okozni :-D
Kellemetlen gyerekkori ízemlékekről is megérne egy körkérdést elindítani...
Aztán megláttam Maimoni-nál ezt a verziót, és éreztem, hogy elérkezett az én időm! Semmi tocsogás, csak a vanília és a mák mámorító kettőse, hmmm... Csúszott, csúszott lefelé!
Mákos guba
Hozzávalók:
- 6 szikkadt kifli
- 8-10 dkg mák
- 2+ 3 ek. cukor
- 2 tojás sárgája
- 1 ek. liszt
- 1 ek. keményítő
- 6+1,5 dl tej
- 1 cs. vaníliás cukor
A keményítőt és a lisztet simára keverjük 6 dl tejjel, hozzáadunk 2 ek. cukrot, vaníliás cukrot, a 2 tojás sárgáját, s nagyon alacsony hőfokon, ovális habverővel folyamatosan kevergetve krémmé főzzük. (Gyorsabb verzió: vaníliás pudingpor hígabbra főzve a 6 dl tejjel és kész).
A kiflit felkarikázzuk. A mákot összekeverjük 3 ek. cukorral és ledaráljuk.
A kiflikarikákat jénai tálba sorakoztatjuk, meglocsoljuk nagyon gyengén, vékonyan a félretett 1,5 tejjel (arányosan, hogy minden sorra jusson a 1,5 dl-ből!) Megkenjük a vaníliakrémmel, megszórjuk a cukros mákkal. Ezt addig folytatjuk, míg tartanak az alapanyagok, a tetejére krém és mák kerüljön.
20 percre sütőbe dugjuk és átsütjük. Hidegen-melegen egyaránt szuper desszert, nass, tartalmas leves után második fogás, kvázi "nyomtaték" :-)
