A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barátság. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. augusztus 23., hétfő

Rakott krumpli 17 főre





Végy egy vidám baráti társaságot - 11 felnőttet, 6 gyereket. Keress egy olyan hetet a nyár folyamán, mely mindenkinek megfelelő. Jelölj ki számukra egy pontot a térképen.

Ha ez megvan, ültesd őket autóba, és indítsd el a karavánt.

Rendeld meg a ragyogó időt egész hétre.

Utána egyéb dolog sincs, mint lubickolni a jókedvben, kacagásban, kirándulásokban, játékokban, közös főzésekben, éjszakába nyúló dumapartikban.

Így nyaraltunk mi egy hétig Noszvajon :-)





Olyan szinten feltöltő élmény volt, hogy receptre írnám fel... Szempillantás alatt elrepült felettünk egy hét, s pénteken arra eszméltünk: csomagolni kell, indulni kell...

Bevallom, az autóban, napszemüveg rejteke mögött kicsurrant a könny a szememből, hogy véget ért :-)


Az egy hét folyamán csobbantunk a bogácsi termálfürdőben, bevettük Eger várát a gyerkőcökkel, kisvasúttal felrobogtunk a Fátyol-vízeséshez, megmásztuk a hegyet az ősember barlang kedvéért, tettünk egy kanyart a Szépasszony-völgyben, felfedeztük Noszvajt s a barlanglakásokat.





Millió puszi a társaságnak, remélem, ismétlés következik!!!

2010. február 25., csütörtök

Az életem része :-)

Díjat kaptam Macustól, Anitól, DebiGabitól és Krisztinától- annyira kedves, annyira megható, nagyon-nagyon köszönöm!

Köszönöm, hogy része vagy az életemnek! Olyan szép szavak... Megható szavak, mert manapság kezdünk elszokni az érzelmektől, az érzelmek kifejezésétől, kimondásától!


Lakat ne legyen a számon, továbbadnám szeretettel a díjat a következő kedves bloggereknek:


Max
Garffyka
Lizann
Edit
Dóri
Karulino
Yasmine

Gizike
Andi-cuki
MaiMoni




S akkor egy nagy ölelés Ákostól :-)


2010. február 17., szerda

Díjat kaptam :-)

Miszerint a kelt tészta művésze vagyok... Tinkmara és Viki is így gondolta, én pedig pirulva köszönöm Nekik!



Mióta a Mindenható megalkotta a kenyérsütő gépet, felettébb könnyű dolgom van. Második számú kedvencem az automata mosógép után :-)) Bepakolom a cuccot, másfél óra múlva ott a gyönyörűre kelt tészta, amit már csak formázni, tölteni kell. Imádom!

A közönség is a végeredményt...


Szemelvények az elmúlt év terméseiből:






A díj szépen körbejárt már, ahogy elnézem. De sebaj!

Továbbadnám - ha megkapták már, ha nem :-)


Limarának
Yasmine-nak
Max-nak
Garffykának
DebiGabinak

2010. január 5., kedd

Angyalkajárásról

Még ünnepek előtt kaptam két sejtelmes üzenetet: elindult feléd valami!

Vártam, vártam, a valamik nem érkeztek meg. Oké, karácsonyi forgatag a postán, biztos késik. Hisz úton van! Aztán csak nem érkezett semmi. Akkor már elátkoztam a postát, a postást, a szomszédot, aki a saját tulajdonának tekinti a mi postaládánkat - mindenkit.

A düh után pedig nagyon szomorú lettem, mert a Barátaim szerettek volna meglepetést szerezni nekem.

Végül a helyére került a világ :-)) Keveredés ide, kavarodás oda - célba értek az ajándékok!

Max-tól kaptam egy kis képet... A képen Ákos és az ő becses keze írása... Mikor megláttam, először valószínűleg felettébb idióta arcot vághattam, tipikusan a szó bennszakad esete volt. Csak remegett a kezem és nagyon szaporán vert a szívem - így aztán gyorsan a szívemre is szorítottam a képet, nehogy kiugorjon a helyéről :-) A szívem :-))

Elnézést, szétvakuztam a képet - de reggel-este sötét van :-(

Aki ismer, tudja, mennyire imádom a pasast... Ettől tényleg majdnem hanyatt vágtam magam :-) Max, köszönöm!!!


A másik angyalkám csomag formájában érkezett - Garffyka barátnőmtől :-) A csomag tetején egy képeslap, rajta szavak, melyektől majdnem bőgtem. De csak majdnem, mert Garffyka nem csomagolt mellé zsebkendőt :-) Egy gyönyörű hópihe - megírókázott keksz formájában, s két befőttes üveg. Az egyikben narancsos döbleclekvár, a másikban rumos gesztenyebefőtt!



Garffykám, köszönöm! Amint felbontjuk, referálok róla! Mint a fantasztikus szilvalekvárról :-)


S természetesen rengeteg sorry a Magyar Posta Zrt-től :-)


2009. december 27., vasárnap

Blogszületésnap!

Az első! Egy éves a Házias konyha!

Történt ugyanis egy éve, hogy e-mailt kaptam Max-tól. Benne szűkszavú utasítások: nyisd meg ezt, írd be azt, jelszó amaz. Mindenféle hátsó gondolat nélkül, szinte gépiesen követtem a kijelölt utat, aztán csak ültem a gép előtt kerekre nyitott szemekkel, döbbenten.

Ezt a blogot kaptam ajándékba, a következő ajánlással: mert megérdemled :-)

Így lettem kényszerített blogger :-DD



1 év alatt ezzel együtt született 360 bejegyzés. Majd' minden napra egy mese :-) Sok-sok kedves embert ismertem meg, néhányukat személyesen is, és igaz Barátokra leltem. Mindezt a blognak köszönhetően :-)

Érkezett számtalan kedves visszajelzés, komment, ha a receptjeim közül a kipróbált jól sikerült - és ezzel az érzéssel komolyan mondom, nem lehet betelni. Egy endorfinforrás, öröm, boldogság.

Nagyon köszönöm Mindenkinek :-) Minden kedves Barátomnak, Olvasómnak!

Induljon a második felvonás!

2009. november 23., hétfő

Kellemes blog :-)

Azt mondják, kellemes nálam :-) Belly is, DebiGabi, Andi/cuki és Andi is, sőt még Trinity is mondja! Köszönöm Lányok! Köszönöm!

És még azt mondják, hogy az internet elidegenít! Ó dehogy! Net nélkül soha az életben nem találkoztunk volna, annyira szerteszéjjel élünk ebben a kicsi országban :-)



Sok szeretettel továbbadom a kis gőzölgős pöttyös begrét:

Max-nak
Yasmine-nak
Katának
Szepynek
Garffykának


S a rejtőzködőknek :-)

Editnek
Dórinak
Karulinonak

2009. október 29., csütörtök

Szeretett blog :-)

Engem is megtiszteltek ezzel az édes elismeréssel :-) Yasmine, Andi, Gizike, Trinity, Belly és Citromfű is - köszi Csajok!


Jaj, most pláne jól esik! A feltöltő hosszú hétvége után olyan mértékű szellemi amortizáción estem át a héten, hogy árnyéka vagyok önmagamnak... De most száj fülig húz :-)) Köszönöm!






A díj már körbe-karikába járt, azért én szeretettel továbbadnám:



Max-nak

Editnek

Dórinak

Karulinonak

Belly-nek

Szepy-nek


2009. október 26., hétfő

Laza baráti hosszú hétvége :-)

Nos, mi voltunk azok a barátok, akikkel Max és családja a hosszú hétvégét töltötte :-)

Keresztapám - mivel Tőle kaptam mind a blogot, mind az itteni nevemet - felvetette, mi lenne, ha elugranánk hozzájuk a 3 napos ünnep alatt. Naptárunk szabad utat mutatott, így felkerekedtünk.

Szavakkal nehéz visszaadni egy ilyen hétvége hangulatát... A vendéglátó családot, akikből árad a szeretet, a harmónia. Azt a kedvességet, amivel körülvettek bennünket. A vége-hossza beszélgetéseket, mert mikor épp nem aludtunk, vagy nem volt tele a szánk, akkor duma-duma-duma. A finom kajákat, amivel elhalmoztak bennünket. A röhögéseket. Az öldöklő, vérre menő társasjátékozást :-)

Puszta leírásra futja csak, mint egy fogalmazás.

Vacsoraidőben érkeztünk (400 km), szívélyes házigazdánk fantasztikusan finom péti pitével várt bennünket. Konkrétan azon frissiben felzabáltuk... Aztán hozzáfogtunk tereferélni. És csak mondtuk, csak mondtuk :-)

Másnapi programunk Fürstenfeld volt. Reggel Max hasonlatként hozta, hogy az osztrákoknál még a fű is zöldebb, mire én csak nevettem. Később rájöttem, hogy márpedig ez tökéletesen így van - erről majd később, mert megér egy misét! Fürstenfeld mellett van egy hatalmas terület, egy bevásárlóközpont. Egymás szomszédságában békés egyetértésben a Hofer (Aldi), a Lidl, a Penny, Takko, Kik, Deichman és Reno, C&A és sorolhatnám. Egyik üzletből ki, másikba be - s csak tátottuk a szánkat.

Tettünk egy kellemes kis sétát Fürstenfeld belvárosában, ott is estünk egyik ámulatból a másikba... Egész más világ, egész más mentalitás, mint amit itthon megszoktunk! De erről is később.

Szombaton meglátogattuk Max szüleit a szomszédos Szigligeten. Ahogy mentünk felfelé a hegyen, egyfolytában álmélkodtam, hogy lakhat valaki olyan helyen, ahová mások kirándulni járnak, nyaralni járnak, turistáskodni járnak :-)) Alföldi gyerekekként fura számunkra, hogy valaki felkel, és a Balatont látja panorámaként, meg a szigligeti várat, szőlőültetvényeket :-) Sok-sok állatot tartanak. Olyan pupák voltam, hogy a fényképezőgép nem volt a zsebemben!, s nem tudtam őket megörökíteni! Az állatkák láttán visszavedlettem gyereknek, konkrétan lelkendezve visongtam :-)

Volt egy nyuszi, aminek pont úgy állt a füle, mint a Kockás Fülű Nyúlnak. Egy másiknak elképesztő méretű tappancsai voltak, mint egy igazi hótaposó :-) Édes kis kecskegidákat láttunk, meg egy szelíd, szép szemű pónit! Meg akkora kutyákat, mint én! Alapjáraton én azért tartok a kutyáktól, de őket halált megvető bátorsággal megsimogattam :-DD

Hazafelé menet lementünk a györöki strandra - hajókikötőbe. Az időjárás épp akkor nem kedvezett, kb. 2 percet töltöttünk csak a parton a heves szél miatt :-) Vicces fotók készültek százfelé lobogó hajjal :-DD Még hogy Drei Wetter Taft! Ugyan már! Nem, nem mutatom meg :-DD

Este Scrabble-party volt, Max csúnyán lealázott minket. Engem főleg... Nagyon csúnyán :-) De ha egyszer csupa-csupa mássalhangzóim voltak! Menet közben megittunk egy üveg görög mazsolabort, mutatom az üvegét - ezt valami görög direkt nekem készítette :-DD


S aznap éjjel volt, hogy majdnem megvártuk a valódi óraátállítást :-) Egyszer csak ránéztünk az órára - fél kettő! Hiába, jó társaságban egyszerűen repül az idő... S már jönni is kellett hazafelé... Az előző napi szél elvonult valamerre, gyönyörű őszi időben repesztettünk az úton.


El ne felejtsem elmesélni, mi mindenekkel vendégeltek meg bennünket! Fotók by Max, copy/paste a saját blogjáról.

Az illatos péti pite!


Hentesleves, amiben tényleg megállt a kanál! Töltött csirke!


Mézes-narancsos kacsa, by Cicaanya, valami fenomenális volt! A csontokat is lecuppogtattuk :-) (A képen itt a csirkés verzió!)


A híres fehér hurka!

Házi kecskesajt!


Max-Family, köszönünk mindent!!

2009. szeptember 30., szerda

Oscar :-)

Yasmine-tól és Lillától érkezett egy Oscar-díj :-)) Nagyon köszönöm :-)


Ilyenkor illik megemlíteni, hogy én is harcolok a világbékéért (micsoda ellentmondás) és a környezetvédelem a szívügyem! Nem-nem!


Ehelyett elmesélem, hogy indult ma a napom. Szerda, piaci nap. Kimentem munka előtt nézelődni, vettem körtét és szilvát. Már indultam a biciklitárolóhoz a motyómmal, amikor felpillantva szivárványt láttam - a semmiből keletkezve! Se eső, se semmi. Szivárvány. Szó szerint megtorpantam, előbb tátott szájjal, majd fülig érő vigyorral szemléltem, annyira szép és váratlan jelenség volt.


Előkotortam a táskámból a telefonomat, hogy lefényképezzem, s ezzel a tevékenységgel sikerült jó pár ember figyelmét felébresztenem. Vajh' mi a csudát fényképez a csaj szerda reggel, a piac közepén? Lelkesen mutogattam, hogy szivárvány, nézzék milyen gyönyörű!


Ott álltunk, vadidegenek egymás körül, s lelkesen néztük a természeti jelenséget. Mosolyogtunk, álmélkodtunk, majd további szép napot kívánva mindenki ment tovább a dolgára. Így is lehet kérem - mosolyogva, apró "csodákat" is észrevéve :-)





Szeretettel nyújtom át:
Max-nak
Szepy-nek
Dórinak
Editnek

2009. szeptember 11., péntek

Egyből többfélét! Max kampánya a Flagmagazinban!

Bizonyára sokaknak feltűnt, hogy Max barátom blogján fel-feltűnnek mások konyhájából származó receptek, melyek aztán a Flagmagazin „hasábjain” jelennek meg napról napra. Receptek a „Főzz az egészségedért!” mozgalom jegyében, mely mozgalom heves indulatokat, ugyanakkor rengeteg támogatást és biztatást hozott felszínre gasztroblogger körökben. Nem is szeretném újra felszítani a vitát, célom most egy új figyelemfelkeltés.



Max, aki szerepelt már a tévében, akiről újságcikk jelent meg, akinek napi látogatottsága és állandó olvasóinak száma tiszteletre méltó, új kezdeményezésbe fogott. Tette ezt olyan felületen, melyet nem csak kifejezetten gasztroőrültek olvasnak, ezáltal jóval szélesebb kör szólítható meg!


Válság van. Egy éve halljuk ezt a két szót nap mint nap tévéből, rádióból, olvassuk az újságban. Válság, amely mindenkit érint ilyen-olyan módon. Válság, melyet nemcsak az ország, hanem ugyanúgy „kicsiben” a háztartások is megéreznek.


A mi Max-unk tehát nem ült a babérjain, hanem új mozgalmat hívott életre! Kezdeményezése a keresztségben az „Egyből többfélét!” nevet nyerte, s lényege a következő: adott egy alapanyag vagy egy egyszerű alaprecept. Ha már úgyis foglalatoskodunk vele, miért ne lehetne egyazon dologból egyből többfélét készíteni? Előételt, levest, főételt, desszertet – csak a fantáziánk szab határt!


Íme az első fecske!


Max, nagyon büszke vagyok rá, hogy a barátomnak mondhatlak :-)

2009. szeptember 1., kedd

Egy pohár limonádé :-)

Bellytől és Anditól kaptam egy pohár frissítő limonádét! Köszönöm!


A limonádéról rögtön két filmrészlet ugrott be:

1. Tanú: "Kicsi, sárga, de a miénk!" - a magyar narancs :-D


2. Adams Family: a kastélyból való kilakoltatás után a gyerekek limonádét árulnak az utcán, és megáll mellettük egy cserkészlány. Fintorogva érdeklődik, hogy vajon igazi citrommal készül-e a limonádé, mert ő csak azt hajlandó fogyasztani. Erre a srác (a nevét elfelejtettem) faarccal: miért, a te cserkészsüteményed igazi cserkészből készül? Eszelős :-DD




Szeretettel hívom meg egy frissítőre:

Limarát - tudom, már van neki, de amit ő művel, az előtt én nagyon mélyen fejet hajtok
Max-ot - kedves keresztapámat, mindenért :-)
Garffykát - hallatlan energiájú kis konyhatündért
Trinityt - a legújabb VKF háziasszonyát
Szepyt - szeretem a szövegeit meg a finnyáskodását :-)
Katát - szuper dolgokat kanyarít mindig, s most le kell öblíteni a mangalicát :-)
Editet - aki egyelőre csak a kiváltságosoknak ír (én is!!), és mindig csurog a nyálam
Ancsikát - mert az édességei egyszerűen bűnre csábítanak
Maimonit - akivel már személyesen is találkoztam, és aki 4 gyereket bűvészmódra gardíroz
Yasmine-t - mert a péksüteményeitől egyszerűen nem tudok szabadulni


Egészségünkre :-)

2009. augusztus 17., hétfő

MP5 - avagy Morzsaparty Gyenesdiáson



Ha összejön baráti körünk :-) Akkor jókat eszünk, jókat iszunk, és vége-hossza nincs dumapartiba torkollik az este.


Még azt mondják, az internet elidegenít. Hülyeség! Néhány éve az internet segítségével jött össze a csapatunk, és kovácsolódott szoros egységgé. Sorozatban ez már az ötödik találkozó, váltakozó létszámmal - s kivétel nélkül igen jól sikerült mindegyik.


Ezúttal ottalvós buli volt, csak hogy fokozzuk az élvezeteket :-) Ha már ilyen hosszú utat megteszünk, ne kelljen rögtön sarkon fordulni! Volt, aki Kolozsvárról érkezett!


Házigazdánk Max és családja volt Gyenesdiáson. Max és családja, akik szívüket-lelküket kitették, hogy pompásan érezzük magunkat, elhalmoztak bennünket szeretetükkel, kedvességükkel, odafigyelésükkel s minden földi jóval!


Max, nagyon köszönjük mind a négyőtöknek!




A napi kínálat a Bringatanyán! Szédületesen finom fagylaltokat ettünk!
A kedvencem a Cherry Mania volt... Istenem, az az íz!




Camembert sajtos mártogató by Max, hozzá grissini





Mustármagos mártogató - nagyon pikáns, finom volt!




Max anyukája nyúlragu levest főzött - abszolút bevállaltuk!



Itt az a bizonyos! A J.O.-féle 18 éven felülieknek és nagyon bátraknak való fagylalt!
Vaníliafagyi (prémium minőség) olívaolaj és tengeri só. Nekem nagyon bejött, egész más együtt a három íz, mint amire felkészül az ember -tessék kipróbálni!



Hirtelen felindulásból elkövetett marinált cukkini temérdek hagymával



Garffyka egy torony friss palacsintával érkezett, s Romániából hozott kapros ordával töltöttük. Hmmmmmmmm....



Edit, aki Kolozsvárról érkezett, abbahagyhatatlanul isteni zakuszkával kápráztatott el mindenkit. Várjuk a receptet, mert ezt reprodukálni kell!





Telemea sajt - szintén Kolozsvárról - sós és édes változatban. Nagyon kapós volt!



Darálós keksz, az örök kedvenc! Tulippe szorgos kezét dicséri!


És szégyenszemre itt kell bevallanom, hogy eddig tartottak a fotóim a felsorakoztatott fantasztikus finom csemegékről! Jobbára partifotókat nyomtam és életképeket, mea culpa! Még a sajátomról sincs képem - receptet azért majd hozok :-)

De biztos vagyok benne, hogy a többiek is szorgosan kattintottak! Tessék szépen figyelemmel kísérni Max, Garffyka, Trinity és Ancsi blogját :-) Sorban érkezni fognak a képek, a receptek és az élménybeszámoló!


Max, millió puszi!

2009. július 10., péntek

Mosolygós blog :-)

Bellytől kaptam az elismerést! Köszönöm, hogy - többek között - rám is gondoltál :-)






MOSOLY

“Semmibe se kerül, de sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen.

Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.….

Mert senkinek sincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!"


Lássuk az "adminisztratív" részt :-)
1. Tedd ki a díjat a blogodra.
2. Linkeld ki azt, akitől kaptad.
3. Nevezz meg legalább 3 blogot.
4. Hagyj üzenetet a díjazottaknak a díjukról.




Mert a legalább 3 = több, mint 3 :-)) Sorrend nem mérvadó!!!


Idézet


Update: Garffyká-tól is megkaptam, köszönöm szépen! Nem visszaadta, hanem engem is megajándékozott vele :-)

2009. július 3., péntek

Díjat kaptam :-)

Egy csésze rózsát :-) Trinitytől, Katától, Jutkától és Szepykétől - nagyon köszönöm Nekik!!! Apróság, és mégis mennyire jólesik :-)

A díjat a szabályok szerint körbeadjuk egymásnak, virtuálisan megszorítva a másik kezét!



A szabályok:

  • Tedd ki a díjat a blogodba
  • Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat
  • Jelölj meg legalább 7 blogot
  • Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

A akiknek én továbbadom - ha megkapták már, ha nem :-)

2009. május 27., szerda

Super Chef

Ancsikától e megtiszteltetés, ezúton is nagyon köszönöm Neki, hogy rám is gondolt, hisz hol vagyok én a Nagyoktól? Olyan csodákat látni nap, mint nap, ételkölteményeket káprázatos fotókkal, hogy az ember lánya máris ugrana, és újraalkotná a saját konyhájában :-)

Ilyen csodagyártó Ancsi is, már többször említettem, hogy a kilókért majd számolunk! Szélvészként pörög a konyhában, és hihetetlen dolgok perdülnek elő hol a sütőjéből, hol a fazekából, hol a vadiúj fagyigépéből, hogy kész bűnbeesés Nála nézelődni :-)) Ancsikám, köszönöm!



A szabályok szerint 5 bloggernek kell a sipkát továbbajándékozni! Hm!

Wise Lady: nagyon szeretem, hogy abszolút nem bonyolítja a dolgokat, lényegretörően ír, csodafinom ételeket, süteményeket alkot, s mindig tud valami apró trükköt előhúzni.

Kata: földim :-) bár még sosem találkoztunk. De így konkrétan tudunk egyeztetni, mit hol érdemes beszerezni :-) A hagyományos ételek mellett olyanokkal tud előrukkolni, hogy bámulat, legutóbb a chutney-jába szerettem bele! S most vezényelte le anyósa 80. szülinapját, 20 vendéggel, emelem kalapom!

Belly: hátha ismét meglepődik :-) Hozzám hasonlóan nem túl régen kezdte a blogolást, de az irama észvesztő! Csupa finomság, ötletes, isteni pasikaják sok hússal (nálunk is!) és akkor még nem említettem a mesebeli kuglófját!

Andi: annyira jó látni, mennyire igyekszik egy saját kis kertet létrehozni, ápolni, gondozni! S én tudom, mennyire vágyakozik egy kis házikóra naaaaaagy kerttel :-) Kertezés mellett viszont olyanokat rittyent, de olyanokat!

Csokiparány: nála járni és csak nézelődni plusz két kiló/alkalom! Amit a csokival művel, az maga az elkárhozás :-) Innen is hajrá-hajrá a cukrásziskola miatt!!! Gyerünk Csokiparány!

2009. május 8., péntek

Tejfel és eper



Csak megerősíteni tudom az előttem szólót :-DD Miért is kellene agyonbonyolítani egy önmagában tökéletes gyümölcsöt, mint az eper? Igaz?


Szóval szerda volt, piaci nap. Reggel munka előtt kicsattogtam, és szédülten keringtem a kőasztalok között, annyi gyönyörűség volt ott felhalmozva! Harsogóan friss, üde minden portéka, nagyon türtőztetni kellett magam!



Egy néninél káprázatos epreket láttam kis dobozkákba adagolva. Ez már igazi, házi termesztésű, szántóföldi eper - mondta a néni! Vettem is, s morfondírozni kezdtem, mivé álcázzam. Konkrétan milyen desszerté álcázzam :-)



S ekkor jött Max :-) Délután felhívott.

- Szia, megvan még az eper?
- Szia, meg bizony, most értem haza, az imént tettem le az asztalra!
- Oké! Hunyd le a szemed!
- Becsuktam!
- És most képzeld el: eper, tejföl és porcukor!
Meglepett csend után: - Juj, nem lesz belőle hasmars?
- Gondolj bele, hisz a tejföl nem más, mint tejszín! Tejszínnel meg milyen finom az eper! Mindenki csak sósan tudja elképzelni a tejfölt, pedig milyen finom édességként is! Próbáld ki!
- De édes vagy! Kipróbálom és referálok!


A beszélgetés után nem sokkal ki is próbáltam. A cukrot kihagytam, helyette csokis perecet tördeltem a rétegek közé... Működött! Nagyon is! Iszonyú finom! Abbahagyhatatlanul finom!



Felhívtam Max-ot, teli szájjal, és elújságoltam, hogy éppen most eszem a tejfölös epret, ami valami vadállat finom, egy lavórnyit meg lehetne belőle enni! És köszi az ötletet! És a figyelmet! És hogy sikerült Soma aznapi töri érettségije!


Ugye, minek is komplikálnánk agyon az életet?

2009. március 31., kedd

Medvehagyma ajándékba

Mást sem olvasok napok óta, mint ódákat a medvehagymáról. Jótékony hatásáról, csodás zamatáról, medvehagyma-ligetekről, ahova csak odasétál az ember gyereke és arat a természet kincséből.

Kivéve, ha az ember gyereke az Alföld tenger sík vidékén lakik! S itt jönnek az önzetlen barátok, akik füle és szíve érzékeny a sóhajokra!

Pénteken értesítés várt a postaládában, hogy csomagom érkezett. Rajta volt a feladó neve a cetlin, izgatottan robogtam a postára. Max-tól kaptam csomagot: a jövőre is gondolva szárított medvehagymát kaptam, hogy ne csak szezonban élvezhessem finom ízét, aromáját.


Örömmel távoztam a postáról, s a külső szemlélő mit láthatott? Egy magában vigyorgó csaj, aki egy lapos dobozkából átlátszó tasakokba csomagolt szárított "füvet" szedeget elő, felettébb elégedetten :-))) Mondanom sem kell, a posta közvetlen tőszomszédságában a rendőrség található :-DD



A második csomag Garffykától ma érkezett - a munkahelyemre, hisz javarészt úgyis ott vagyok, napközben bárki számára elérhető közelségben (a postás úgyis napközben jár). A portás néni felszólt telefonon, hogy csomagom érkezett. Voltak már róla előzetes morzsáim, hogy meglepetés vár, leszaladtam. Mikor a portás néni látta, hogy a csomagot - ismételten - vigyorogva megszaglászom, megkérdezte, ugyan mi van benne? Medvehagyma, válaszoltam, szagold csak meg, olyan, mint a fokhagyma! Friss fűszernövény. Erre ő: jaaaaaaaaaj, én meg azt hittem, a postásnak volt ilyen vad szaga :-DD



A friss medvehagyma begyűjtése egy 007-es ügynököt megszégyenítő akció keretében sikerült, fényképes élménybeszámoló itt.



Garffyka és Max, köszönöm szépen, hogy időt és fáradtságot nem kímélve megajándékoztatok! Recepteket tallóztam, és határozott terveim vannak kialakulóban, mihez is kezdjek a kincseimmel!


2009. március 2., hétfő

Barátság tündérek

A tündérek ellepték az életemet :-) Nagyon-nagyon köszönöm mindenkinek, aki megajándékozott ezekkel a bűbájos angyalkákkal :-) Max, Garffyka, Trinity, Vesta, Citromfű és Nassoló, huhhh... Köszönöm!

Ha megengeditek, írnék néhány gondolatot a barátságról - csak úgy, ami hirtelen érzéssel eszembe jut. Néhány hete kitöltöttem egy kérdőívet, egy lány kérte a gasztrobloggereket, töltsék ki a szakdolgozata elkészítéséhez. Nos, kitöltöttem, elküldtem, írtam hozzá néhány sort. Hogy majd figyelje csak meg, mennyi kitöltött kérdőívet fog kapni, mert a gasztroblogger-társadalom valami egészen hihetetlen módon összetartó, egymást segítő, biztató kis(?) közösség. Válaszolt, és megerősítette az általam írottakat :-) És ez nagyon jó!


Az internet barátságokat szül, és nem idegenít el!


A netnek hála sok barátra tettem szert. Van, kikkel naponta beszélünk, váltunk néhány sort, apró-cseprő dolgokról számolunk be. Van egy kis társaság, amelynek a tagjai sorrendben a negyedik találkozót szervezik :-) Ezek a találkozók hihetetlen izgalmasak! Készülődünk, mert batyus bulik szoktak lenni, ne terheljük agyon a drága házigazdát/házigazdákat. Suttyomban egyeztetünk mindenféle titkos dolgot a vendéglátó "háta mögött", milyen meglepetéssel kedveskedjünk neki. A napokat visszafele számoljuk izgatottan, mint mikor a gyerekek várják a karácsonyt és a Jézuskát. S azon a napon az idő fittyet hány mindenféle tudományra, szélvész sebeséggel száguld, s hirtelen rápillantva az órára döbbenten látjuk, hogy húha, indulni kell haza! S ez az egyetlen nap olyan töltést ad az ott megjelenő embereknek, hogy utána még nagyon sokáig mindenkinek fülig ér a szája, fényképek járnak körbe, és jólesően emlékezünk :-)

Csuda tudja, valószínűleg erre találták ki régen a fosztókát meg a cuhárét (szógyűjtés apósomtól). Ismeretlen ismerősei vagyunk egymásnak, részei egymás életének... Hihetetlen. És nagyon örülök, hogy tagja lehetek ennek a közösségnek!


"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

Akiknek tovább szeretném adni a tündéreket (sorrend nem mérvadó):

2009. január 16., péntek

Barátságszalag

Max-tól kaptam, aki már másodszor ajándékoz meg rövid időn belül - ugyanis a blogot is Tőle kaptam karácsonyra. Kvázi "rákényszerítettt", hogy blogban éljem ki a hajlamaimat :-D




Barátság:
" A barátság sokkal bonyolultabb, fájdalmasabb és erőszakosabb kapcsolat, mint a szerelem. A szerelem adni és kapni akar. A barát csak adhat."
(Márai Sándor)


"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.Lényege, hevenyészett fordításban:
"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte".
Ezek a blogok különösen varázslatosak.
Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket.
Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni.
Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Miután még rendkívül zöldfülű és szuperkezdő vagyok, nem kis "gondot" okoz(ott), kiknek is továbbíthatnám a barátságszalagot - hisz alig ismer még valaki. Továbbítom hát azoknak, akiknél sűrűn megfordulok, olvasgatom Őket, ötletet merítek, vagy egész egyszerűen élvezem a színes leírásokat, sztorikat, ételeket!

Köszönöm Max, hogy a blog-társadalom tagja lehettem!


Akiknek továbbadom a Szalagot: