Mézes-mustáros lazac vajastésztában sütve

Nutella, kiskanállal üvegből, megvan?
És mustár?

Igen. Botswanai ügynökünktől  olyan mustár kaptam, hogy simán meg tudnám enni üvegből. Illetve...meg is ettem már a felét, az az igazság, és mielőtt végképp kikanalaztam volna, mentettem például ebbe a lazacba. Szóval ez a mustár...pezsgős és juharszirupos, édeskés, csak enyhén  csípős, karamelles, nagyonjó. Megérdemli a lazacot, a lazac meg a mustárt. Ha valakinek pont ilyen nincsen a háztartásában, tegyen pici mézet hozzá, ha kerül kis fehérbor/aszú/sherry/pezsgő az ebédhez, azt is, ennek a mustárnak egy simához képest eleve folyósabb az állaga.

Hozzávalók:

 -személyenként:

10 dkg lazacfilé

2 tk mustár
1 tk méz
1 tk juharszirup
1 hajszálvékony citromkarika
kevés őrölt bors
só

4 személyre kb. 20 dkg vajastészta

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.

A vajastésztát  vékonyra nyújtottam és akkora téglalapokra vágtam, hogy át tudjam hajtani a lazacszeleteken. A téglalap közepét, kétszer akkora területen, mint a lazacszelet, megkentem mézzel, mustárral,csorgattam rá juharszirupot, csipet borssal és sóval szórtam. A halat a mézes rész alsó széléhez raktam, a tetejére tettem a citromkarikát,   ráhajtottam a tészta másik felét. Körben viszonylag szorosan, jól lenyomkodtam a tészta széleit, azután villával is, és 1 centisre körbevágtam. Oldalt, magasabban, villával kétoldalt megszúrtam a tésztát,  nehogy kirepedjen a gőztől. Jobb ízlésű olvasók a halfigura-díszítést nyugodtan lehagyhatják. 

A sütőben tojással lekenve, sütőpapírral bélelt tepsiben 20 perc alatt készre sütöttem.

Cukkinis-tarjás quiche/pie/pite vagy amit akartok

Namost ez a cukkini-ügy... ez nagyon kényes. Mert szinte rajongói klubjai vannak ennek a szegény, félrecsúszott, opportunista uborkának, mely zöldséget jól jellemez, hogy fahéjas-mazsolás-diós süteménybe (én cukkinikenyérnek ismerem) éppúgy megfelel, mint salátába citromos-olajos öntettel, kenyértésztába kovász mellé, fűszeres zöldségraguba háttérzenésznek, vagy lehet tölteni bármivel, mindent elvisel. Ismerek embert, aki főzeléket főz belőle. Beltartalma kétséges, íze nincs, (van?), elhanyagolható mennyiségű zsíradékot, fehérjét és szénhidrátot tartalmaz, egyetlen vitamin vagy ásványi anyag sincs benne számottevő mennyiségben. Ember és gyermek nálunk rá se néz, vagy ha igen, akkor méla undorral és mély értetlenséggel a szemében. Minden negatívuma ellenére viszont olyan szép zöld... nem tudtam neki ellenállni, hiába termett még üvegházban, mely utóbbi a két hónapja tartó esőtlen nyár miatt lényegében értelmét vesztett módja ma a zöldségtermesztésnek kis hazánkban.

A könnyedség jegyében a rendkívül lájtos tarjaszeleteken landolt némi sűrű tojásos-tejfölös szósz kíséretében.



Hozzávalók:(28 cm-es pie-formához)


25 dkg kész vajastészta ( az ex-Plusos, Aldis, Lidl-es stb. lapokból 4 db)

2 nagyobb szem (régi) krumpli

15 dkg füstölt tarja

1 közepes méretű cukkini

egy pohár joghurt

fél pohár 20%-os tejföl

2 tojás

só

szerecsendió

bors

A vajastésztával kimozaikoztam a sütőformát. A krumplit megpucoltam, vékonyra szeltem és 10 percig főztem. Kirakosgattam a tésztára, rá a tarját, felszeletelt cukkinit, meglocsoltam a tejfölös-joghurtos-tojásos, fűszeres habarccsal és rápötyögtettem némi petrezselyemzöldet a fanan-os készletből. 20 perc alatt a 180 fokos sütőben tökéletes lett. Hidegen is nagyon jó volt.
Újkumplit bele merném sorakoztatni nyersen is.

Ui: a quiche/pie/pite témába inkább nem mélyednék bele, talán egyszer, addig is hívja mindenki tetszése szerint.

Kolbászos tekercs

Ez nem is recept. Csak 1 gyors vacsora, kolbászos-sajtos szendvics helyett kicsit sikkesebben,mintha... A Népek meg le vannak nyűgözve, betolnak közel fél kiló vajastésztát, rengeteg hideg tejet mellé, azután elégedetten vigyorognak és szuszognak.


" Hozzávalók":

450 gr-os kész vajastészta

30 dkg kolbász

10 dkg sajt

1 tojás

2 ek ketchup


A szépemlékű Plus-os stratégiai tartalék vajastésztát (most láttam, hogy ugyanilyesmit lehet kapni a Lidlben) késfoknyi vastagságú, 20X20 cm-es négyzetlapokra nyújtottam. A puha kolbászt, a hűtőben árválkodó trappistavéget, a tojást és a ketchupot az aprítógépben összedolgoztam. A masszát a kinyújtott lapokra kentem, kétfelől felcsigáztam, ujjnyi vastagságúra felszeleteltem, sütőben 200 fokon jó 15 percig sütöttam.
Kész a vacsora.

Malackák

Amikor összesen 90 évnyi fiúgyereket kell felügyelni és etetni bizonytalan hosszúságú ideig, mivel a nyárzáró focibuliba beleszólt a büdös nagy Élet, és a szülők elmentek rendkívüli szülői értekezletre harcolni egy kicsit az iskoláért 3 nappal a tanévnyitó előtt, akkor csak egy megoldás van. Jól kifárasztani őket, azután meg jól megetetni, hogy egy kicsit elpilledjenek.

Bár nemes gondolat, hogy ilyenkor is Elveket kell követni, és Egészséges Ennivalóval készülni, de teljesen szerintem elhibázott. Bátran mondhatom, amióta ilyen nálunk van, soha egyetlen szem gyümölcs nem fogyott például.

Mivel szerezhet tehát igazi örömet egy tudatos szülő a gyerekének annak pót-születésnapján? Hát azzal hogy az év egy napjára békénhagyja, és nem olvassa fel neki az üdítők összetételét, nem rémíszti a chips telített zsírsavaival és jól bebüdösíti az egész lakást pattogatott kukoricával. Mellesleg így jófej anyukának könyvelnek el az osztálytársak is. Jó, elfogyott egy csomó bioköles is, de azt csak azért eszik, mert úgy néz ki, mintha junk food lenne.
Legyen persze virsli is, de hogy a többi tudatos szülő ne rémüljön meg annak hallatára, hogy húsipari mellékterméket esznek a gyerekek a vendégségben, legyen kicsit más, olyan, mintha...


Hozzávalók:

sok koktélvirsli
vajastészta


A vajastésztát a koktélvirsliknél egy cm-rel keskenyebb 10 centis csíkokra vágtam, szorosan belecsavartam a virsliket, és úgy, hogy a tésztavég alulra kerüljön, a sütőpapírral kibélelt tepsbe raktam.
Kb 15 perc kellett nekik a kétszáz fokos sütőben.

Lehet persze cifrázni, a vajastésztára kenni ezt-azt, mellé még egy kis bacon-t, virslikbe sajtot, ilyesmi, mindenki a fantáziájára és a kamrája tartalmára van bízva.


Én Nigellától kaptam az ihletet, de a sós sütőporos tészta nem volt szimpatikus.

Roquefortos pite

Jólesett, meg el is szégyelltem magam, - mikor Ízbolygó kedves invitálását olvastam - , hogy így ellustultam a szabadság alatt. Pedig enni eszünk rendeset (meg nem rendeset) van kép is erről-arról, de hát nem lehet mindig újdonságokat főzni, (ismétlés itt nem a tudás, hanem az unalom anyja), továbbá igen érdektelen lehet mindig konzervatív ízlésű csemetéimre történő hivatkozásaimat olvasni.
Ezért amikor ez az ebéd készült, akkor persze lett mindjárt kétféle második, egy édes (majd később) és ez a felnőttes sós. A camembert-ig már eljutott az egyik kölök, de a roqueforthoz még nőni kell...

Hozzávalók:

leveles vajastészta a mélyhűtőből
5 tojás
fél doboz tejföl
10 dkg angolszalonna
4 nagy paradicsom
10 dkg roquefort
snidling
só

A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A (szép emlékű) plus-os vajastésztalapokat hagytam kicsit kiengedni, azután kibéleltem vele az ovális sütőtálamat ( Kb. egy 26 cm-es kerek tálnak felel meg ) úgy, hogy legyen 3 centis pereme is.

A tésztát jól megszurkáltam, rárakosgattam az angolszalonnát, a paradicsomokat sóztam kicsit és leöntöttem a tejföllel jól elkevert, felvert tojásokkal.

A sütőben 15 percet sült, ekkor került rá szeletelve-morzsolva, - ahogy sikerült - a roquefort és snidling. Még tíz perc és készre sült.

Ha valaki csinos kicsike tálakban, vagy felfújtformákban csinálja, látványos vendégetető lesz belőle. A tojás és a tejföl szép homogén sárgás tölteléket képez, étvágygerjesztő látvány szeletelve is.

Valahogy most az "Egészséges finomságok" c. szakácskönyv van soron, mondanom sem kell, hogy megint elblicceltem a teljesőrlésű linzertészta-készítést.

Zöldséges-húsos batyu

A gondosan tervező gasztroblogger a szerda (munkanap) délelőtt 11 óra környékén elhangzó szerény, érdeklődő kérdést ( Mit eszünk ma ebédre...?) követően feláll, és szemrevételezi a kamrapolcokat.
Negatív.
Semmi Embernek való.
Kinyitja a hűtőszekrényt és bebámul.
Negatív.
Vagyis nem, hátul a sarokban szomorkodik egy jó darab füstölt comb, merthogy olyan szép volt, és amúgy kellett a bablevesbe. A tizede. Ezután megfordul a fejében a lenti mélyhűtő, ahol mindig lapul néhány mélyhűtött Plus-os pizza, de az vészhelyzetre - és főző személyzet távollétére - van tartalékolva.
A nagyobb mélyhűtő különben is csak karnyújtásnyira, lehet próbálkozni. Feltéve, Hogy Halakkal Ne Kelljen Dolgozni. Rajtuk kívül málna, cseresznye, petrezselyemzöld, spenót, sóska, húsleves, fagyi, és rengeteg, ismeretlen számú és korú tojásfehérje.
Néhány bontott zöldséges zacskó, vajastészta lapok.

Ez lett az eredmény.

Hozzávalók:

3 lap vajastészta (Plus)
25 dkg brokkoli
2 marék zöldborsó
15 dkg füstölt hús
2 tojás
10 dkg sajt (eidami volt itthon)
1 tojás sárgája
só
bors
szerecsendió

A sütőt 200 fokra előmelegítettem.
A füstölt húson lévő ujjnyi szalonnaréteget levágtam, kockáztam és teflon serpenyőben megpirítottam. Rádobtam a kisebb darabokra szedett brokkolirózsákat, a zöldborsót, a felkockázott füstölt húst, picit még sóztam, átforgattam és 10 percig lefedve pároltam. Addig a vajastészta lapokat kettévágtam, a négyzeteket vékonyra nyújtottam.
A két tojást felvertem, belereszeltem a sajtot, borsoztam és szerecsendióztam. A sajtos masszát a párolt zöldségekkel összekevertem, a tésztanégyzetekbe igazságosan elosztottam, a négyzetek sarkait felhajtottam, középen és az összehajtott széleken jól összenyomkodtam, a batyukat tojássárgájával megkentem és a sütőben 15 perc alatt megsütöttem.

Természetesen lehet húsmentes is, a zöldségek pedig teljességgel opcionálisak.

Tanulság: nem kell annyira tervszerűnek lenni, gátolja kreativitásunk és személyiségünk kibontakozását!

Spenótos-fetás csigák

Még nem biztos, hogy engem is elkapott a csiga-láz, mint egyeseket, de ha igen, az se nagy tragédia. Kelt tészta-csigákra nálunk mindig van kereslet, most meg már biztos, hogy feliratkoznak melléjük a vajastészta-puhatestűek is. Az talán nem tartozik a nagyon súlyos gasztrobűnök közé, hogy a vajastészta egyelőre nem házi készítésű, és attól tartok, később sem lesz az. Egyetlen nagy tervem a hasonló jellegű tészták körében az Igazi Croissant, de mivel tántoríthatatlanul reggelire képzelem el, már kiszámoltam, hogy akkor éjfélkor kellene nekikezdenem a hadműveletnek, hogy reggel 8-ra lehessen azon frissen tejeskávé mellé enni. (hmmmmm........!!!)
De vissza a realitásokhoz: vajastészta a Plusból, a már triviálisnak számító feta-spenót párosítás, és húsz perc alatt kész a vacsora/ vendégváró/magunkkényeztető. Igaz, én most köret szerepébe kényszerítettem natúrsült mellé, de senki se tiltakozott.

Hozzávalók (24 darabhoz) :

3 db vajastészta-lap (20x10cm-es kb.)

35 dkg mirelit spenót

2 gerezd fokhagyma

10 dkg feta sajt

dió


A spenótot felengedtem, és a saját levén a két gerezd átnyomott fokhagymával átpároltam, majd jól kinyomkodtam-lecsöpögtettem.
Két vajastészta lapot épp csak egy kicsikét nagyobbra nyújtottam, a harmadikat viszont egész vékonyra.
A két lapot megkentem a spenóttal és rámorzsoltam igazságosan a fetát, majd feltekertem és bő egy centi széles csigákra vágtam fel. A harmadik tésztalapból csigaméretű kerek lapokat szaggattam, ezt a tekercsek alá tettem - ez biztonsági játék volt, lehet hogy enélkül sem lett volna semmi gond a töltelékkel . A tetejére némi durvára tört diót szórtam.
180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt sültek meg.
Szerintem a feta elég sós, így a spenótból nem véletlenül maradt ki a só.