Epres dupla mandulás tartelette

Volt ez a jó kis galette, és a maradék tésztának beígértem, hogy csini kis minitortákban végzi. Így is járt, és úgy is hívhatnánk, hogy frangipánmasszával, de szeretek inkább óvakodni az ismeretterjesztéstől. Ráadásul kinek milyen ez a mandulás massza, van, akinek marcipán alapú, van, aki csak hanyagul darált mandulát használ, és még ki tudja, hányféle módon az igazi, de hogy így is jó volt, az biztos.

Hozzávalók: (4 tartelette-hez)

6 dkg liszt

4 dkg  vaj

2 dkg darált mandula

3 dkg porcukor

1kis  tojás fele

(vagy megcsináljuk a galette-t és kimarad a tészta 1/3-a...)

A tészta első három hozzávalóját aprítógépben morzsásítottam, azután hozzáadtam  a cukrot és a tojást is, és gyorsan összegyúrtam és pár órára  hűtőbe raktam, maradhat akár egy éjszakára is.

A hűtőből kivéve jól kilisztezett munkalapon és lisztezett nyújtófával vékony,  - 2-3 mm-es - lappá nyújtottam,  ráraktam egy tartelette-formát és plusz 1,5 centit hagyva körbevágtam., a formákat a tésztával kibéleltem.

4 dkg vaj

5 dkg cukor

1 tojás
4 dkg darált mandula
1 csapott evőkanál liszt

10 szem eper

A sütőt 180 fokra előmelegtítettem.

A vajat és a cukrot habosra kevertem, és sorban- az epret kivéve -  belekevertem a többi hozzávalót is, és elosztottam a masszát a 4 formában.

Az epreket négybe vágtam, belerakosgattam a puha mandulás masszába és a tortácskákat kb. 20 perc alatt megsütöttem.


A mandulás krém receptje David Lebovitztól.

Mandulás őszibaracktorta (egy másik féle)

Ha unatkozunk, nemcsak mosómedve vásárlásával segíthetünk problémánkon, hanem megsüthetjük például ezt az őszibaracktortát, ami a szerény "kissé időigényes" címkével van ellátva precíz német szakácskönyvemben; valójában ez azt jelenti, hogy egy unalmas, kábítóan meleg vasárnap délutánt kellemesen kitölthetünk hámozással, méricskéléssel, gyúrással, pihentetéssel, szirupban főzéssel, habveréssel, kétszeri sütéssel, és ahogy az már lenni szokott, az időigényes sütemény kollektív elpusztításához minimális idő szükséges csupán, azt a csalóka érzetet keltve hálátlan hozzátatozóinkban, hogy dehát nem is sütöttünk SEMMIT.

Hozzávalók: (26 cm-es, kapcsos formához)

-a tésztához:

25 dkg liszt

5 dkg étkezési keményítő

5 dkg őrölt mandula

1 tojás

17,5 dkg vaj

csipet só

10 dkg cukor

1 ek vaníliás porcukor

a töltelékhez:

1 ek vaníliás porcukor

2 tojás

10 dkg cukor

5 dkg étkezési keményítő

6-8 db őszibarack mérettől függően

2 dl tejföl

1 citrom reszelt héja

5 dkg vágott mandula

- további 5 dkg cukor a szirupban főzéshez


A tészta hozzávalóiból - a tojás kivételével - az aprítógépben két részletben morzsalékos tésztát kevertem, a tojást hozzáadva kézzel gyorsan simára gyúrtam és 30 percig a hűtőben pihentettem, ezalatt meghámoztam és kimagoztam, félbevágtam a barackokat. (Nem baj ha kissé keményebbek, csak az, hogy így csak forróvizes módszerrel lehet megszabadítani őket a héjuktól.) Ezután 5 dkg cukorral elkevert 2,5 dl forrásban lévő vízben 15 percig főztem, majd jól lecsurgattam őket. (Ez a fázis talán elhagyható, de addig meg úgyis pont pihen a tészta. Ha mégis kimarad, nem árt némi kekszmorzsa vagy zsemlemorzsa majd a fél barackok alá.)

A tésztát akkora kerek lappá nyújtottam, hogy 3 centi magas pereme is legyen, mikor a formába tettem. (Szerintem ha valaki vékonyan szereti a tésztakosarat, próbálkozhat 2/3-nyi mennyiséggel is.) 180 fokra előmelegített sütőben, villával jó megszurkálva 15 percig sütöttem - a tészta egyébként szuper, nem kell vaksütni babbal vagy ilyesmivel, nagyon jól kezelhető, fogom használni amolyan általános mandulás omlós alapnak is.

Amíg a tészta sült, a 2 tojás sárgáját habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam az étkezési keményítőt, a tejfölt, a citromhéjat és a tojások kemény habbá vert fehérjét. A sütőből kivett tésztaalapot kiraktam a barackokkal, ráöntöttem a tölteléket, a tetejét megszórtam a mandulával és további 30 percig sütöttem. (Az utolsó tíz percben letakartam lazán sütőpapírral, hogy ne piruljon tovább.)




A Nova szakácskönyvek sorozat " Édességek" c. részéből.


Egy évvel ezelőtt: Megint gazpacho












Két évvel ezelőtt: Peche Melba

Karamellás-diós-mogyorós-mandulás pie VKF-XXIII.

Volt egy körkérdés, amit szerintem elfelejtettem megválaszolni, de akkor most itt egy a hétből: kényszeresen szeretek kipróbálni újdonságokat, ha jön valaki hozzánk. Ez ugye minden háziasszonyi józan észnek ellentmond, de ez legyen az én bajom. És lett is. Amikor ezt a tortát először csináltam.

A tésztakosárral kezdődött, amit előre meg kell sütni. Mivel szokás szerint ( na még egy a hétből) ötvenhárom dologba fogtam bele egyszerre vasárnap délelőtt, úgy gondoltam, nem vacakolok a vaksütéssel, különben is mindig nedves marad a pite alja, menjen csak be úgy a sütőbe, ahogy van. Félidőben azért ránéztem a tésztára, és sajnálattal kellett tudomásul vennem, hogy a majdan a karamellszószt benntartani hivatott széle kellemesen rálapult a torta belsejére. Tortaforma ki, a szélek még nem sültek össze az aljával, ezért előkaptam pár villát, és visszaszobrászkodtam a szélét a forma oldalához, kitámasztva a villákkal. Nem mondom, hogy tökéletes egyenletes, mintaszerű lett körben, mikorra megsült, de nevezhettük mondjuk... kellemesen rusztikusnak.
A recept szerint - és ezt még sosem hallottam - a mogyoró lehéjazására biztos módszer a 30 mp-ig történő szódabikarbónás vízben forrázás - nosza. Ez a zsúfolt délelőtt ideálisabbnak tűnt, mint az állandó felügyeletet igénylő sütőben történő lassú pirítgatás. Igaz, a konyharuhát így is úgyis kidobom a dörzsöljük-le-a-héját művelet után, viszont időt nyerek. Hát nem. Nem tudom ezt honnan vették a recept szerzői, vagy rossz a fordítás, vagy az én szódabikarbónám, vagy a vizem - a héja maradt úgy, ahogy volt. A konyharuha boldog kis hangokat hallatott, hogy nem végezte a kukában, én meg úgy döntöttem, marad a mogyoró héja.
A recept ezután a tortába dobálandó olajos magvak sütőbeni pirítását írja elő. Ez kiválóan sikerült volna, ha a dió valamiért nem kezd el előbb pirulni, mint a mandula meg a mogyoró. Így a megégett diószemeket kidobáltam, és hozzáadtam ugyananyit, de mostmár pirítatlant.
Jöhet a karamellszósz. A tejszínt összeolvasztva a cukorral nekem abszolút nem sűrűsödött be, sőt hígabb lett. Akkor forraljuk még, gondoltam. Persze sikerült kifutnia, amíg én térültem-fordultam, tejszín meg már nem volt több otthon, mit csináljunk, ennyi szósz lesz, amennyi...

A végső fázisban, amikor pedig össze kellett sütni az egészet, a tésztalapot, a csonthéjasokat, a tejszínt, a karamellszószt, akkor pedig a sérült tészta persze átengedte a szószt, ami a kapcsos tortaforma titkos résein leszivárgott a sütő aljába és szmogot produkált a konyhában és a tetejét is sikerült odaégetnem, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy a karamellszósz nem fedte be teljesen a magokat, másrészt meg annak, hogy persze megint nem(csak) erre figyeltem. ( A légzőlészülékem üvegjét törölgettem egyfolytában.)


DE ez nem most volt, hangsúlyozom, sokat tanultam az esetből,a torta pedig nagyon-nagyon finom, jó szívvel ajánlom mindenkinek. De tényleg...

A tejszínnel egyébként annyi csak a gond, hogy szerintem az amerikai recept double-cream-et ír, ami 48%-os zsírtartalmú tejszínnek felel meg, de vergődő és piacvesztő mezőgazdaságunk termékei között ez nem/sem található.


Hozzávalók:

a tésztakosárhoz:

37,5 dkg liszt

30 dkg vaj

2,5 ek. cukor

2,5 ek. hideg víz

pici só


Töltelék:

7 kg mogyoró

3dkg mandulapehely

5 dkg dió

4 dkg mandula

3 dl tejszín

27 dkg cukor


A lisztet összemorzsoltam a hideg vajjal (legjobb az aprítógép, de csak két részletben fért nekem be) és a cukorral, majd a hideg vízzel gyorsan tésztát gyúrtam belőle. 30 percig a hűtőben pihentettem.

Ezalatt a tejszínt összeforraltam (és így besűrítettem) a cukorral, kis lángon, 10 perc alatt.
A héjas mandulát héjas, lobogó vízbe dobtam, fél perc után leszűrtem és a héjából kipattintottam. A magokat kissé felaprítottam, és serpenyőben kevergetve megpirítottam. A sütőt előmelegítettem 200 fokra.

A tészta 2/3-adát kerekre nyújtottam, az ment a 28 cm-es forma aljára, majd a maradékból széles peremet csináltam, jól hozzányomkodtam a formához és az alsó tésztalaphoz.
Nem mertem mostmár vaksütés nélkül nekivágni persze, 10 percig kell a babbal sütni -igen, nedves maradt az alja -, ezután a széle már elég merev, így kivettem a babot és az alufóliát és további 20 percig világos aranyszínűre sütöttem a tésztát. Fel is púposodik sütés közben ezután, muszáj volt kicsit megszurkálnom, de csak óvatosan, hiszen ebbe jött azután a tejszín.

Ezután kis pihentetés szükséges, mert tovább kell sütni a tésztát a tejszínnel meg a csonthéjasokkal, és megégne, ha nem hűlne egyet - szóval némi hüledezés után beletöltöttem a magokat, rálocsoltam a cukros tejszínt és 40 percig 200 fokon sütöttem, míg szép karamelles lett a töltelék. (Sütés közben helyes buborékokat fúj) Nem szabad túlsütni, mert akkor szabályszerűen megkeményedik a teteje, miután kihűlt; legyen inkább szép sárgás-világosbarna, kinézetre egészen sűrűn folyós.

Macerás, finom, aki viszont diétázik, vegyen inkább két Mars szeletet.


A recept az Évszakok konyhái című szakácskönyvből való.

Kis mandulás sütemény

A kis mandulás sütemény kis tea(teás) süteménynek indult, még jó, hogy -remélve a legjobbakat - csináltam egy próbakört, mert ezt szántam az Angyalkára. Valószínűleg kevés volt az infúziós idő, mert csak késő délután főztem meg a Gárdonyi Teaház Cherry-Rum ízesítésű teáját hozzá, ami nálunk teljesen addiktív termék a téli időszakban. Mivel mandula is van benne, gondoltam, a sütinek sem árthat egy kis mandula, viszont sem a tea észbontó aromája, se a színe nem jött át a sütibe - így maradt ilyen kis mandulás sütemény, nagyon omlós, gazdag a dán vajaskekszekre hasonlító (csak finomabb, persze).


Hozzávalók:

24 dkg liszt

14 dkg vaj

8 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 dl tejszín

5 dkg darált mandula


A vajat és a porcukrot habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk és jól elkeverjük benne a tojássárgájákat, majd a tejszínt, a mandulát és a lisztet. (Kicsit lágy lesz a tészta, elbír némi lisztet még)

30 percet hideg helyen pihentetés után (muszáj, mert összegyúrva nagyon lágy) fél cm vékonyra nyújtjottam a tésztát, formákra szaggattam és kristálycukorba forgattam.( Lapostányérban a cukor, kicsit tunkolni kell). 165 fokra előmelegített sütőben kb.20 percig sütjük. Az utolsó pár percben alufóliával takartam, így megmaradt szép téli hófehérnek.

Mandulás őszibaracktorta

Akinek szombat délelőtt fél tizenegykor még fogalma sincs róla, mi lesz az ebéd (már amit ő csinál, ugye) az halgasson inkább. Lehet persze magyarázkodni, hogy meg lehet szokni a terülj-terülj büféasztalt, majd egy gyors váltással a lángosost-palacsintást, de a Népnek akkor is enni kell adni. Persze a Nép nem könnyíti meg az ember lánya életét, ha a végső mentsvárként feltett kérdésre - hátha nekik van valami ötletük - rizsfelfújtat kérnek. Rizsfelfújtat, augusztus közepén.
A Nép óhaja tehát semmibe lett véve.

De szombat lévén legyen hát valami édes tészta, meg az idegenben úgy hiányolt jó kis húsleves, amit nálunk csak cápalevesnek hív mindenki, de az egy másik történet.
Ezzel mindjárt időt is nyerünk, hiszen egy húslevesnek minimum három órát kell gyöngyözve forrdogálnia, addig meg csak kisül valami másodikféle. Mondjuk egy jó nagy tepsi stíriai almás pite.
Csak a lényeg, az alma kevés hozzá itthon, de akkor leszaladunk a boltba, kell ez meg az még.
Mikor visszatérünk, konstatálhatjuk, hogy ezt-azt vettünk, csak almát nem...
Akkor legyen barackos süti...a sok precíz német szakácskönyv úgyis tele van velük.

Ezután csak azzal kell megbirkózni, hogy: elromlott a mérleg, tehát evőkanállal kell kiadagolni a mennyiségeket, a vajat meg szemre; kevés a darált mandula, tehát forralni kell vizet, mandulát beledobni, héjazni, darálni, tisztára mintha karácsony lenne; a tortát pedig összesen 60 percig kell sütni, három részletben. ( A precíz német szakácskönyv szerint " Egyszerűen elkészíthető" )

Viszont minden viszontagság ellenére fél háromkor már eszünk is - és a torta ha nem is egyszerűen elkészíthetőnek, de egyszerűen elpusztíthatónak bizonyult :)

Hozzávalók: (28 cmes formához)

30 dkg liszt
18 dkg vaj
16 dkg porcukor
4 tojás
12 dkg darált mandula
fél kk. sütőpor
1 ek citromlé
4 ek rum
5-6 db őszibarack


A sütőt 180 fokra előmelegítettem és a kerek tortaformát kivajaztam.

A lisztből, sütőporból, 6 dkg cukorból, a hideg, felkockázott vajból, és egy tojás sárgájából gyorsan omlós tésztát gyúrtam és betettem fél órára a hűtőbe.
Addig megküzdöttem a mandulával, a maradék 3 tojássárgát a maradék 10 dkg porcukorral, a rummal, a citromlével és a darált mandulával habosra kevertem.
Ezután a tortaformát kibéleltem a kinyújtott tésztával, úgy hogy 4 centis pereme is legyen, és jól megszurkálva 20 percig elősütöttem. A 4 tojásfehérjéből habot vertem, összekevertem a mandulás tojássárgájával és beleöntöttem a tésztakosárba. Ezután további 15 percig sült, majd rátettem a tetejére a meghámozott, kimagozott fél őszibarackokat ( akik egyébként identitászavarban szenvedve nem tudták, hogy ők magvaválók ) és 20 percig sütöttem még. (Megjegyzem, ha nem alkalmazok szelíd erőszakot, a barackok sohasem süllyednek bele a mandulás habba, úgyhogy legközelebb 5 perc sütés után ráugranak a hab tetejére)

A Nép véleménye mellőzésén könnyen túllépve együltő helyében felfalta a tortát a leves után.Ennyit a demokrácia hasznáról és értelméről.

Viszontagságosnak tűnő elkészítési módja ellenére ajánlom mindenkinek. Az őszibarack, a rum, a mandula és a citrom nagyon finom párosítás.

A Nova Szakácskönyvsorozat "Édességek" részéből.

Lencsés-fahéjas csirke

Nem tudom, hogy a korábban körkérdéssel érintett gasztrobűnök közé sorolandó-e, de én szorgalmasan gyűjtögetem a boltban a kölönféle céges kis receptfüzetecskéket, szórólapokat, promóciós recepteket.
(Ha olvassa egy marketinges, biztos örül:) )
A mostmár szépen gyülekező szakácskönyveim mellett nyilván megvan az a varázsa, valljuk be őszintén, hogy ezeket ugye nem súlyos ezrekért vesztegetik. A képek általában csinosak, a receptek persze mindig az adott cég termékeivel készülnek, de ettől még lehetnek jók - vagy pocsékak persze, vagy annyira triviálisak, hogy látszik egyetlen céljuk volt, a termék nagydózisban történő felhasználásának sugallmazása. A most következő recept azonban a legelső kategóriába tartozik, jó pár éve csinálom már, és a mostani aktualitását az adja, hogy ideje kiebrudalni a kamrából a téli élelmiszerkészlet maradékát.



Hozzávalók:


30 dkg lencse
3 babérlevél
2 nagyobb fej vöröshagyma
60 dkg csirkemell
2 dl csirkehúsleves (vagy fél leveskockából főzött)
1 tk őrölt fahéj
1 késhegynyi currypor
só
szeletelt madula (elhagyható)
extra szűz olivaolaj

A lencsét nem árt mondjuk éjszakára beáztatni, hogy tényleg 30 perc alatt legyen ebédünk-vacsoránk.

A beáztatott lencsét a babérral együtt feltettem főni. Így kb. 10 perc alatt majdnem kész volt.
A vöröshagymát vékony karikákra vágtam, és az olívaolajon 2 percig pirítottam. Hozzáadtam a kockákra vágott csirkehúst, fehéredésig pirult, ekkor jött a fahéj, a curry, a só a leves és hozzákevertem a félig megfőtt, leszűrt lencsét. Kb. 10 perc alatt tökéletesen puha lett minden, akkor megszórtam még egy kis mandulával is.

Fehér kenyérrel tunkolható, és azon ételek közé tartozik, aminek maradékába az ember a konyhakövön állva, éjfélkor is szívesen belekanalaz.

Nagyon kiadós, a fenti mennyiség biztos elég 6 normál étvágyú embernek.

A kedvenc Borges ( ez itt nem a reklám helye, kár) olivaolajom nyakára volt kötözve a kis receptfüzet.

Almás morzsatorta ahogy Mamma csinálja - és mostmár én is

Jó lett volna meggyőzőbb fotót készíteni, de sajnos nem sikerült! A vendégeknek desszertként feltálalt édesség olyan sikeres volt, hogy a lányokat pusztán az (ünnepi) kalóriák miatti bűntudat tartotta vissza a repetától, a gyerekek már a Mikulás óta tele voltak édességgel, a fiúk viszont addig ismételtek, amíg egy féladagnyi maradt lefotózni.
A sütit Mammánál szúrtam ki, és a mandula-alma-narancs-tejszínes karamell-vaníliafagyi összeállítás rögtön meggyőzött. Egyébként is igazi karácsonyi-vendégség-ízű-nek tetszett, de megragadnám az alkalmat, hogy itt kampányoljak a süti mellett: a receptet azonnal kérték a vendégeink, és legközelebb csakis dupla mennyiségből csinálom: mindenki lelkesen helyeselt, amikor felvetettem, hogy nemcsak desszertként, de egy sűrűbb leves után szombatonként bevehetnénk másodikfélének.
Szóval fotó ide vagy oda, ki kell próbálni!!


Hozzávalók: (desszertként 6-8 személyre)

1 kg alma
7dkg vaj
7,5 dkg barna cukor
1 narancs héja
1 narancs leve
1,25 dl tejszín

a morzsatésztához:

- a hozzávalók legyenek hidegek

10 dkg vaj
10 dkg darált mandula
7,5 dkg liszt
7,5 dkg cukor
nagy csipet őrölt fahéj és szegfűszeg
1 csipet só

vaniliafagyi

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

A meghámozott almákat (keményebb húsú savanykásabb fajta legyen) felkockáztam, a vajon a narancs héjával, levével, 5 dkg cukorral kb. 10 perc alatt megpároltam.

Amíg párolódott, az aprítógépembe tettem a tészta hozzávalóit, és rövid úton morzsásítottam őket. Akinek nincs aprítógépe, a kis kockákra vágott hideg vajat egy mélyebb edényben a konyhai robotgéppel, vagy egyszerűen egy nagyobb késsel elegyítse a többi anyaggal. Mamma két villát és olvasztott vajat használ a morzsa előállításához. Picit lehet kézzel is morzsálgatni, de csak óvatosan, nehogy a végén még összeálljon :-))

A félig megpárolódott almát szűrőkanállal kerek jénai tálba szedtem, rászórtam a morzsát és mehetett is az előmelegített sütőbe 20 percre.
A visszamaradt lébe öntöttem a maradék cukrot és a tejszínt és sűrűre beforraltam néhány perc alatt.

Ha nem vendégeknek készítjük, az időzítés könnyebb, mert igazán forrón, a jeges fagyival a legjobb, de a kikapcsolt sütőben alufóliával letakarva hagyhatjuk a mártással együtt, vagy előre elkészítve csak a sütést időzítjük a vacsora/ebéd végére.

Ahogy a leírásból látszik, az alma hámozása után kb. 15 perc alatt, összesen 5 percnyi munkával össze lehet dobni, és mehet a sütőbe.

A vaniliafagyival együtt kerek , megjutalmazom-magam fogás ;-))

Sacher-torta nemcsak karácsonyra

Mivel az ünnepeket a viszonylag sok sütés-főzésen túl az édes semmittevés - gyerekezés, olvasás, alvás gyerekezés, olvasás - luxusával töltöttem, nehéz belelendülni a munkás hétköznapokba. Nem is kezdem 100 %-on csak a jövő héten, viszont a sok új blogbejegyzés némi lekifurdalással töltött el. Nem is tudom mivel kezdjem, Ági kérdésére is fontolgatom a választ, van jópár - bár némileg aktualitását vesztett - receptem és képem, és számos kép nélküli receptem, mert próbáltam a családot és a vendégeinket, illetve az ünnepi hangulatot nem zaklatni a fotózással. Maradékokat pedig nehéz kreatívan fotózni. Vagy inkább az kíván több kreativitást?
Ami vitán felül a legnagyobb sikert aratta, az a Mamma receptje alapján késztett Sacher-torta, a karácsonyi vacsorához. Be van rendelve a Válogatós Gyerektől a nyári szülinapra - sok!!!!csokilevéllel, anya!!!-, ami nagy szó a torta egyszerű eleganciájához képest azután, hogy volt már kívánságként tűzhányó(alakú) torta (megcsináltam) vagy marcipános focilabda-torta (megrendeltem).
Mindenesetre a karácsonyi vacsorán túl az ünnepek alatt kollektíve, amíg tartott, mindenki Sacher-tortát reggelizett, és mondhatom, ennél hedonistább téli szünidős feelinget nem nagyon tudok elképzelni. Stabil helye lesz a karácsonyi menüben (ideértve a reggelit is) mostantól.
Köszönöm, Mamma!

Hozzávalók
(26 cm-es kapcsos formához)

15 dkg étcsoki(min 60 %-os)
12,5 dkg vaj
6 tojás sárgája
6 tojás fehérje
12, 5 dkg cukor
5 dkg étkezési keményítő
5 dkg liszt
5 dkg darált mandula
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 ek. vaníliakivonat (vagy 2 csomag vaníliás cukor)

a mázhoz és a töltelékhez:

40 dkg barackdzsem pürésítve
1 ek. rum( vagy konyak)

csokimáz:
12 dkg étcsoki ( minimum 60%-os)
15 dkg porcukor
2 dkg vaj
4 ek. forró víz



Mindent Mamma instukciói alapján csináltam, mégis úgy izgultam, mintha életemben először sütnék piskóta jellegű süteményt és nem legalább kétszázadszor.

A sütőt 180 fokra előmelegítettem.

A csokit a vajjal együtt óvatosan felolvasztottam vízgőzön, félretettem, a tojássárgákat fehéredésig kevertem a porcukorral és kemény habot vertem a tojásfehérjéből. A tojássárga-porcukor keverékhez tettem a sütőporral elkevert lisztet, a mandulát, a keményítőt, csipet sót, a vaníliaaromát, majd a langyos  vajas csokoládét, a végén pedig óvatosan két részletben a tojáshabot. (Első részét vagányabban, a másodikat óvatosabban átforgatva.)
A kivajazott-zsemlemorzsázott (csak alul!) tortaformát az előmelegített sütő alsó rácsára tettem, 45 percig sütöttem (35 után letakartam alufóliával a tetejét), aztán a lekapcsolt sütőben hagytam 15 percre.
Gyönyörű magas torta-alapom lett, a közepe persze magasabb volt, de aztán nem is kellett kozmetikázni, szépen visszalapult vízszintesre.

Amikor a torta kihűlt, vízszintesen kettévágtam és az aprítógépemben pürésített jó kis sk. házi barackdzsem jó kétharmadát a két lap közé töltöttem. A tetejére és az oldalára szép vékonyan elosztottam a maradékot, és másnapig félretettem hűvös helyre a sütit.Ezalatt a barackdzsem kicsit rászikkadt-beszívódott kívülről, ami azért jó, mert kevesebb az esélye, hogy esetleg a csikomázzal összekulimászosodik.

A csokimázhoz mindent egy kisebb lábasban összeolvasztottam, és a legnagyobb konyhakésemet használva bátran rákentem a tortára.Gyönyörűen sikerült, csak azt hagytam ki a számításból, hogy a kiskorúaknak annyira ízlett a csokimáz-maradék a kislábasban, hogy amíg 5 percre magára hagytam a tortát, szorgos kis ujjacskák mély árkokat szántottak a kész mázba....(még a Nagyobb is, aki persze azzal védekezett, hogy a Kisebb javasolta...) Restauráltam a mázat, hűvösre raktam a sütit, a futórózsán fellelhető leveleket étcsokival bevontam, a csoki újraszilárdulása után az igazi leveleket lehúztam a csokilevelekről, ezeken, és némi fehércsoki-reszeléken (hó) keresztül gázol a rénszarvas.

Demel vagy Sacher, nekem ez ízlett a legjobban!

A torta kiválóan elállt a hűtőben nemcsak felvágatlanul, hanem kis alufólia-támogatással felvágva is, és csak egyre jobb lett.

Gombóc update

A blogom sztárjává vált aszalt sárgabarackos gombócok gasztroajándékká avanzsáltak. Mondjuk mikor az utolsó, hatvanadikat forgattam olvasztott csokiba 24 óra 07 perckor, hogy aznap reggel bevihessem a kolléganőimnek, már nem találtam olyan csábítónak ezt a projektet .... :-p

Most mazsolás-sárgabarackdzsemes-diós-konyakos (finommm) volt a csapat fele, de amiért újra írok róla, az a másik fele, a mandula-meggydzsem-aszalt meggy-amarettolikőr párosítás, ami úgy gondolom magasan, de nagyon magasan a legeslegjobb az eddigi variációk közül. Arányok a korábbi bejegyzésnél, és a mandulát héj nélkül daráltam le. Ja és ízlés dolga, de kicsit több porcukor kell bele, kb. plusz még egy evőkanál.

Ha valaki megretten a csokiba forgatástól, nyújsa ki a masszát, öntse le a tetejét az olvasztott csokival, és mielőtt a csoki teljesen megszilárdulna, vágja föl forró vízbe mártott késsel. Így is lehet kis papírkosárkákba ültetni, vagy szaloncukornak álcázni.

VKF! 6. Vörösboros körte fahéjfagylattal

Pontosabban vörösboros körte fahéjfagylalttal és kandírozott mandulával - ez a becsületes neve. Ha lúd, legyen kövér. Hosszas hezitálás után választottam ki - a szabadság előtti agybajos munkafeltorlódás kritikus perceiben már azon voltam, veszek egy sárgadinnyét meg valami jobbféle sonkát, lefotózom, aztán mehet. Június végén - szerencsére pár nappal előtte eszembe is jutott - van viszont az én emberem névnapja, ami miatt mindig szoktam kanyarítani valami nem mindennapit. Igy sikerült összekötni a hasznosat a kellemessel - nem: a hasznosat a nagyon-nagyon-nagyon finommal, de tényleg.

Hozzávalók:

A fahéjfagyihoz:

2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
1 vaníliarúd
1 púpozott teáskanál őrölt fahéj
4 tojássárgája
10 dkg cukor

A boros körtéhez:
5 dl vörösbor
8dkg cukor
1 ujjnyi fahéjrúd
2 szegfűszeg
fél citrom leve
1 ek. likőr

A kandírozott mandulához:

10 dkg cukor
10 dkg mandula

Fahéjfagyi persze beszerezhető cukrászdából is, de ezt én most így csináltam: A tejet és a tejszint a vaníliarúddal felfőztem, a tojássárgáját a cukorral és a fahéjjal addig habosra robotoltam. A kissé kihűlt keveréket óvatosan a cukros tojáshoz kevertem, visszatettem a tűzre és újra felfőztem, folyamatosan a robotgéppel keverve.Jó habos is lett, kihűtöttem, vaníliarúd ki, ment a mélyhűtőbe, és az első két órában még kapott a robotgéppel. További két óra múlva pont gombócozható állaga lett.

A boros körtéhez egy kisebb lábasban összeforraltam a bort, a cukrot,a citromlevet, a fahéjrudat és a szegfűszeget, a meghámozott körtéket beletettem és nagy lángon tovább főztem, kb. 15 percig.(Jó ropogós körték voltak.)Ezután a körtéket kivettem, és a szirupot már nem kellett sokáig forralnom, hogy kb. 2 dl maradjon. A végén kapott egy kis alkoholt - de csak amaretto volt otthon.

A mandulát csak úgy héjastul durvára vágtam, a cukrot egy teflonserpenyőben ottfelejtettem a kislángon, így amíg mosogattam meg vacakoltam még a konyhában, engedelmesen karamellizálódott.Lekaptam a tűzről,belekevertem a mandulát, aztán egy kivajazott alufóliadarabon elsimítottam, és mikor kihűlt, húsklopfolóval kissé megtörtem.

Ezután már csak a tálalás maradt hátra, és be kell valljam, hogy a gyerekek, bár élénken érdeklődtek a fagyikészítési szakaszban, ekkor már aludtak, mi pedig szépen kettesben eltüntettük az egészet, azzal az ideológiai alátámasztással, hogy úgyse szeretik a fahéjfagyit.

Ja és az innivaló természetesen az alapbor, ez itt egy 2005-ös Mátra Hill Cabernet Sauvignon volt. Ugyan jól kell válogatni - és a legjobb helyben - de a nagyrédei borok tartogatnak kellemes meglepetést.

A recept a Nova szakácskönyvek sorozatból, a Desszertek c. részből van. A sziruphoz 3(!) dkg zselatint is ír, teljesen felesleges, én élből kihagytam, egyébként hűen követtem az utasításokat. Eddig itt még nem ajánlgattam külön semmit, de ez tényleg nagyon jó volt.