Meggyleves télen? Mikor az a frissen szedett, ropogós meggyből igazi, jól behűtve, egy forró júliusi napon, a szőlőlugas árnyékában? Nem is próbálkoztam tehát semmi "nyár a télben" illúzióval.Úgyis becsap minket ez a február elejei napsütés, amire rögtön rájövünk akkor, amikor reggel mindent vastag dér borít. Inkább a zord körülményekhez igazítottam a levest.
Hozzávalók (4 személyre) :
1 üveg meggybefőtt
0,5 liter víz
1,5 dl tejszín
1 púpozott ek. étkezési keményítő ( vagy vaniliás pudingpor)
4 ek. barnacukor
1 tk. vaníliakivonat vagy 1 zacskó vaníliáscukor
4 szegfűszeg
késhegynyi fahéj
1 narancs lereszelt héja
két narancs leve
A meggybefőttet levével, a szegfűszeggel és a pici fahéjjal együtt feltettem felforrni.Két evőkanál barnacukorral elkevertem a keményítőt, és összekevertem a tejszínnel.
Amikor a meggy felforrt, hozzáadtam a vizet - így visszahűtöttem annyira, hogy ne rántsa össze a habarást - néhány kanállal a langyos léből még lazítottam a keményítős keveréken, majd behabartam vele a levest. Hozzáadtam még a vaníliakivonatot, és lassú tűzön újra felforraltam a levest. Ha felforrt, már nem szabad sokáig főzni, egyrészt szükségtelen, másrészt akkor a keményítő elveszti sűrítőképességét. Ekkor belekevertem még 2 ek. barnacukrot, belereszeltem a narancs héját, és amikor már nem volt nagyon forró, óvatosan hozzákevertem a narancslevet is.
A leves nem véletlenül készült arányaiban ilyen kevés tejtermékkel: nehogy kicsapja a narancslé.
Nem lesz a leve sem sűrű, mert az engem a menzai megáll-benne-a-kanál vastag, lisztes és émelyítően édes, valamint agyonfahéjazott gyümölcslevesekre emlékeztet.
