Marcipános-mákos keksz

A Népek -  egyiküket kivéve, aki magában enné kilószám -  nem szeretik igazán a marcipánt. Még soha nem rágták a fülem mákos péksütiért vagy  hogy csináljak mákos süteményt - és a gőzgombóc  nem számít annak. Szóval ennek a keksznek el se kellett volna készülnie nálunk, ehhez képest pedig az adventi időszak legnagyobb sikerű sütije lett. Ezért nem kell foglalkozni igazából a Nép ízlésével, mert fogalmuk sincs róla, mi a jó nekik.

A mandula/marcipán magas olajtartalma  a vajjal együtt tartósan puhává varázsolja a kekszeket,  és simán kibírják minden különösebb babusgatás nélkül hűvösön pár napig. Ha nem akar valaki vacakolni (azért nem olyan vészes) a csigás formával, a barackdzsem és a narancslé passzolásával sütheti simán a mákot a tésztába keverve.

Hozzávalók: (kb. 30-35db.falatnyi kekszhez)

10 dkg marcipánmassza
5 dkg vaj
7,5 dkg (nád)cukor
1 tojás
15 dkg liszt
3 gr (csapott kávéskanál) sütőpor
csipet só 

5 dkg darált mák
2dkg cukor
2 ek barackdzsem
fél narancs leve

A marcipánt és a vajat felkockáztam, a cukorral és a tojással késes robotgépben homogén masszává kevertem.Az elkevert száraz hozzávalókat – a lisztet, sütőport, sót – hozzászórtam és addig pörgettem a a robotgépben, míg el nem kezdett a tészta összeállni. (Ha valaki kihagyja a csigaformát, itt adja hozzá a mákot és a cukrot is.)
Munkalapra borítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam,elfeleztem, és két ujjnyi vastag téglalapot formáztam a tésztából.Folpackba csomagoltam, fél órát a hűtőben pihentettem.
Lisztezett munkalapon, gyorsan dolgozva egy-egy 15x25-ös vékony téglalappá nyújtottam a tésztatömböket, vékonyan megkentem barackdzsemmel és megszórtam a cukorral elkevert mákkal.
Kissé megnyomkodtam, és rácsepegtettem a narancs levét, épp hogy nedves legyen a mákréteg.
Szorosan felcsavartam a tésztát, és nagyon éles késsel kisujjnyi vastag szeletekre vágtam.
175 fokra előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 percig sütöttem - sütés után közvetlenül még kicsit puhák a sütemények, de hűlés közben tovább szilárdulnak még!

Ha valaki kihagyja a csigaformát, adja hozzá a tésztához  mákot és a cukrot is, és  2 centi átmérőjű rúddá formázva csak fel kell majd szeletelni a pihentetés után, és már lehet is sütni.)

Ropogós-omlós citromos keksz

Ez még csak olyan adventi előzetes, mert ezek a kekszek igazán szerény külsejűek: sehol a precíz máz, nincsenek csillogó cukorkák, nincs derékkszaggató kekszszaggatás - tepsirerakosgatás órákon át (bár ezt gyermekmunkával át lehet hidalni, de az enyémeim nagyobbak és  rafináltabbak már annál, hogy ilyenben 10 percnél többet részt vegyenek), hanem csak egyszerű terülj-terülj golyóbisokról van szó Ettől függetlenül  nagyon finomak, ideális teához-tejhez-kávéhoz, hosszan eltartható, kicsit ropogós, kicsit omlós, már-már nagyüzemi jellegű, utánozhatatlanul addiktív állaga van, amit viszont nem ipari mennyiségű és jellegű adalékokkal, hanem szódabikarbónával, sütőporral ÉS citromlével (ezt nem szabad kihagyni, mert ez nemcsak az ízért hanem az állagért is megdolgozik) érünk el.

A mák-szezám párosítás tetszőlegesen variálható, de egyrészt jól néz ki, másrészt ez is ad egy kis plusz ropogósságot a keksznek.

Hozzávalók: (25-30 db kekszhez)

25 dkg liszt
6 gr sütőpor
6 gr szódabikarbóna
1 gr só (kb. egy csapott kávéskanál)
10 dkg puha vaj
15 dkg cukor
1 tojás
2 ek. citromlé
2 citrom reszelt héja

15gr mák
15 gr szezámmag
1 ek. barnacukor

Az első négy hozzávalót jól elkevertem. A vajat és a cukort kézi mixerrel egy percig habosítottam, belekevertem  a tojást, citromlevet és reszelt citromhéjat is. A lisztes keveréket hozzáadtam, simára összedolgoztam.

Egy kis tálban összekevertem a szezámmagot, mákot és a barnacukrot.

A puha tésztából kisebb diónyi  (2 dkg-os: az elsőt mérjük ki, azután ehhez igazítsuk a többi golyóbis méretét) gombócokat formáltam, beleforgattam a mákos keverékbe, közben már kicsit ellapogattam (így könnyebben tapadnak rá a magok). 

Sütőpapírral bélelt tepsire raktam, két-három centi távolságban egymástól, és egy pohár aljával  fél centinél kicsit vastagabb korongokká lapítottam. (Ha vékonyabbak, a sütési idő rövidül, viszont nagyméretű, laposabb kekszeket kapunk, állagra ugyanolyan finom.)

190 fokra előmelegített sütőben kb 12 percig sütöttem, rácsra szedve hűtöttem őket.. A kekszek ekkor még puhák, tortalapáttal lehet hozzájuk nyúlni, kihűlés után viszont finom ropogósak-omlósak.

Gyümölcskenyér keksz

Itt a gyümölcskenyérszezon,  a kexszezon, és ezek fúziója, a gyümölcskenyérkeksz. Lázadás várható, mert az adventi sütik közül eddig egy se volt csokis, (vagy legalább egy sima linzer, anyaaaaa....), na majd jövő vasárnap. Addig itt van ez, ami napközben is majszolható, ha ránktör az éhség, és a zsírtartalékok felhalmozásának sürgős szükségességére  figyelmeztető  atavisztikus ösztön.

Eredetileg ősszel akartam kipróbálni ezt a kekszet, mert tökéletes iskolai tízórainak tartom azokra a napokra, amikor a Kisebbség már végtelenül unja a szendvics-gyümölcs kombót, és siránkozik azon, hogy bezzegmásgyerekek jóreggeltkekszet visznek, meg croissant, meg túrórudit, meg Twixet, meg egyebeket. Ekkor tromfolok azzal, hogy a bezzegmásgyerekek meg nem reggeliznek minden nap mindenféle cukros gabonapelyhet,  hanem biztos finom szendvicseket. Erre megkapom, hogy nem is reggeliznek, mert bezzegmásgyerekeknek reggelizni se kell. Ennyiben maradtunk. Hallgatok, mert legalább a pehely mellé befér két deci tej, bezzegmásgyerekek kakaót isznak, meg édes teát reggelire, még ha reggelizniük nem is kell.

Hozzávalók: (kb. 20-24 darabhoz)

10 dkg szobahőmérsékletű vaj (CSAK vajjal működik, margarinnal nem!)
5 dkg cukor
1 kis tojás
15 dkg liszt
fél csapott kk. só
1 késhegynyi szegfűszeg
1 késhegynyi gyömbérpor


20 dkg aszalt/kandírozott gyümölcs, mazsola méretre vágva
8 dkg dió vagy más csonthéjas
1 ek. méz
2 ek. konyak/rum/mandulalikőr/narancslikőr stb.
1 ek. narancslé


A gyümölcsöket összekevertem a mézzel, likőrrel, narancslével, és lefedve átforrósítottam a mikróban, és egy órát  állni hagytam.
A vajat kézi mixerrel pár perc alatt  habosra kevertem  cukorral, homogénné kevertem a tojással, majd a mixer legkisebb fokozatán hozzáadtam a lisztet. Amint összeállt, kanállal simára kevertem a puha tésztát, egyenletesen hozzákevertem a szárított gyümölcsöket, azt a levet is, amit nem szívtak magukba, és a diót. Lisztezett munkalapon nagyjából hosszúkás téglatestet formáltam belőle, átraktam egy folpackdarabra, és véglegesen egy késsel simítottam egyenletesre az oldalait, - ennyire puha a tészta mikor kész van , és becsomagoltam. Egy éjjel pihentettem  a hűtőben, de minimum 4-5 óra kell, mikorra szépen vághatóvá szilárdul. Ekkor jó félcentis szeletekre vágtam fel, és 175 fokon 20 percig sütöttem - épp csak a széle kezd ekkor barnulni. A süti ekkor még puha, de ki kell venni, pár percig a tepsin pihentetni, majd rácsra téve kihűteni. Fémdobozban jól eláll, és másnapra omlós lesz.

Ina Garten receptje, kevés alakítással.

Zserbó apróban

A beiglik mellé még túlzás lenne, ezért omlós-vajas aprósütivé alakult, le  nem írnám, hogy ökörszem vagy thumbprint cookie, pedig valójában olyasmi, zserbósan. A tészta-töltelék arány az eredetihez képest nehezen tartható, de utóbb kiderült, hogy a házi barackdzsem/darált dió krém jól bírja azt a 10 percet a sütőben, nyugodtan lehet jobban púpozni, és lehet persze a csokivonalon is erősíteni; csináltam félig mártottakat is, de azok nem néznek ki ennyire jól ;). Mindenesetre erősen közelít a zserbó-élményhez, ha  a zserbótöltelék-fetisiszták vagyunk, akkor ragasszunk össze kettőt, csak növeljük az előre elkészített töltelék mennyiségét....

Hozzávalók: (45-50 db-hoz):

20 dkg vaj

30 dkg liszt

15 dkg porcukor

1 kk. vaníliakivonat

 fél csapott kk. só

1,5-2 evőkanál tejföl -ha a tésztát túl omlósnak/ törősnek találjuk, ez a liszttől is függ

-a töltelékhez:

7 dkg darált  dió

kb. két evőkanál sárgabarackdzsem

- étcsokoládé a bevonáshoz

A vajat és a lisztet hidegen morzsássá aprítógépeztem, majd kézzel homogénre gyúrtam a porcukorral, sóval és a vaníliakivonattal. 3 cm átmérőjű két rúddá alakítottam és egy éjszakára a hűtőbe raktam. (De minimum 1 óra szükséges)

A hűtőből kivéve a rudakat kb. 1 centis szeletekre vágtam és golyóbisoztam. Kicsi dió nagyságú az ideális méret, még nem terül a sütőben hatalmasra, de elég tölteléket bele lehet pakolni. A tésztát ilyenkor hagyni kell felmelegedni, mert különben repedezik, amikor a golyók közepét lyukasztgatjuk a töltés előtt. A tésztában nem tévedés, nincs tojás, vagy más folyadék, ezért lesz sokkal omlósabb, viszont kényesebb. Ha valakinek ez nem szimpatikus, inkább kevés tejföllel vagy tejszínnel lágyítsa...

Szóaval a golyók közepébe mély lyukat nyomtam -  nem ujjal, ld.thumbprint, hanem egy gömbölyű végű borosüvegzárral, megtöltöttem a dió-lekvár keverékkel - egészen sűrű, tejfölszerű állaga legyen - , és 180 fokra előmelegített sütőben 10 percig sütöttem. Ekkor még igen érzékenyek a kekszek, de tovább sütni, kiszárítani nem kell; 2 perc után rácson hűtöttem ki.

A csokimáz opcionálisan kerülhet alulra, féloldalt, áthúzva, kinek hogy szimpatikusabb. A töltelékben nincs cukor, a tészta a klasszikus omlós arányoknál több cukrot tartalmaz.

Kekszek adventkor: Juharszirupos-pekándiós shortbread

 

Ő az. Igen. A legeslegjobb. És egyszer egy évben van karácsony, tehát mindenki, aki jó volt, megérdemli a drága juharszirupot, a drága pekándiót és belőlük ezt a kekszet. Ha kisült, gyorsan zárjuk magunkra a konyhaajtót, különben még langyosra se tud hűlni.

A juharszirup dominál talán benne, még akkor is, ha az "A" tipusú, enyhén karamelles fajta (dm Alnatura)  és   bár pekándiót leginkább csak  diákcsemegében lehet látni (jó, biztos, a Culinarisban tartanak, de ha valaki tud megfizethető kategóriájú lelőhelyet, ne habozzon kommentelni; kóstoltam nemrég Savannah-ból, és igen, ott is aranyárban adják, hiába tele pekánnal  az egész állam) de ősszel volt az az Aldiban egészen emberi áron, na abból dugtam el ehhez a kekszhez, előre megfontolt szándékkal. Viszont a juharszirup kivonat szerintem már nem hiányzott belőle, így jó egyensúlyban volt a két ütős résztvevő.

Hozzávalók: (45-50 kekszhez)

22 dkg vaj

15 dkg cukor

1 nagy tojás sárgája

0,6 dl juharszirup

35 dkg liszt

fél tk. só

5 dkg aprított pekándió a tésztába

és kell rengeteg a tetejére, de anélkül is finom

1 tojás a kenéshez

barnacukor a kekszek megszórásához

A liszet és a sót átszitáltam, és belekevertem az apróra vágott pekándiót. (Ne hagyjuk ki a  szitálást, nincs sütőpor a tésztában.) A cukrot és a  szobahőmérsékletű vajat kézi robotgéppel a legnagyobb fokozaton habosra kevertem. Hozzáadtam a juharszirupot és a tojást, majd alacsony sebességen fokozatosan a lisztet. A tésztából lisztes kézzel lapos korongot formáztam és másfél órára betettem a hűtőbe.

A pihentetés után lisztezett munkalapon gyorsan alig fél centi vékonyra nyújtottam, öt centis köröket szaggattam, sütőpapírral bélelt tepsire raktam, tojással kentem, cukorral szórtam és egy fél pekándióval dobtam meg a külcsínt. (Na ehhez kellett volna  komolyabb mennyiségű dió, de a sima diósak is fogytak rendesen.)

180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt sültek a szélükön aranybarnára, rácson hűltek ki.

Martha Stewart receptje.

Kekszek adventkor: zöldcitromos-kókuszos cookie

Gyorsan egymás után három, mert két adventi vasárnapból egy negyedet töltök itthon, aminek  örülök is meg nem is...ezért úgy döntöttem, hogy nem bíbelődünk szaggatós sütikkel, - elég lesz egy osztálynyi rénszarvas -  jöjjenek az egyszerűbben előállíthatók. Ami persze nem bizonyult annyira egyszerűnek, merthogy golyóbisozni, ebbe-abba mártani, áthúzni csak kíván némi időt, viszont legalább kipróbáltunk pár újdonságot, és meg is tartjuk őket, úgy döntött az Édesszájú Csapat.

Hozzávalók:

30 dkg liszt
 fél tk.sütőpor

1 tk.szódabikarbóna
 fél tk.só

20 dkg vaj
22 dkg cukor
1 tojás
3 ek. lime-lé
8 dkg kókuszreszelék

cukor a bevonáshoz

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és a kókuszreszeléket egy tepsire terítve- az apróbb szemű fajta - kb. 6 perc alatt halványsárgára pirítottam. Az első négy  száraz hozzávalót összekevertem.
A cukrot habosra kevertem a vajjal, belekevertem a tojást, a lime-ok levét, majd a száraz hozzávalóket egy fakanállal, a legvégén pedig a kókuszreszeléket.

Kisebb dió nagyságú gömböcöket gurigáztunk a kuktámmal, azután cukorba - részben dekorcukorba - forgatva, sütőpapírral bélelt tepsiben 10 perc alatt sütöttük ki őket. Ekkor még igen lágyak a sütik, de semmiképp sem szabad továbbsütni, mert akkor kihűlés után nagyon kiszáradnak, ahelyett, hogy finom ,kicsit omlós, kicsit ragadós belsejük és ropogós külsejük lenne.

A sütőből kivéve 2 percet üldögéltek még a tepsiben, azután óvatosan rácsra szedve hűtöttem ki őket.

Az eredeti recepthez képest csökkentettem a liszt és a cukor, növeltem a kókusz mennyiségét, a lime meg nem kezeletlen volt, így a reszelt héja kimaradt.

Mákvirág

Egyeseknek mákjuk van, folyton, mindenféle, sült, gőzben főtt meg ilyesmi. Nem csoda, ha a jó példa ragadós, és egyre több lementett mákos recept várja hogy ne csak fejben, hanem a valóságban is megfőzzem-süssem. Mivel a sós variáció annyira bejött, így találtam párt egy édes-ropogós-omlós mákos keksz formájában. Aki szereti, hogy egy keksz nem túl édes, jól eltartható, nagyon kiadós, a teljes kiőrlésű liszt miatt meg úgy egyébként is megideologizálhatóan egészséges, és a tetejébe még mákos is, az próbálja ki, nem fog csalódni.

Kétféle tölteléket kapott: olvasztott étcsoki és sült málnadzsem, és az utóbbi kiütéssel győzött.


Hozzávalók: (106 (!) db, vagyis töltve 56)




33 dkg teljes kiőrlésű liszt

1 tk. sütőpor

2 és fél ek. mák

fél tk. só

17 dkg vaj

14 dkg nádcukor

3 tojássárgája

1 tk. vaníliakivonat vagy 2 vaníliás cukor

3-4 ek tej


A száraz hozzávalókat összekevertem.
A vajat robotgéppel habosra kevertem, hozzáadtam a cukrot, de ekkor már csak egy rövid ideig kevertem újra, majd fakanállal belekevertem a tojássárgáját és a vaníliakivonatot, majd hozzákevertem a száraz hozzávalókat. Ekkor még nehezen állt össze, így hozzáadtam a tejet is - a negyedik ek. nem is tej, hanem tejszín volt, mert túl keménynek találtam a tésztát, és nem akartam, hogy a túl sok tej miatt törjön.
Az összegyúrt tésztát 4 részre osztottam, és jól kilisztezett munkalapon, felül is liszttel szórva egészen vékony, alig 2 mm vastagságú lapokká nyújtottam. Bár a teljes kiőrlésű liszt miatt sűrű a tészta, és nincs is túl sok folyadék benne, muszáj volt lisztezni, mert hajlamos a nyújtófára ragadni, törni. A lapokat folpackkal elválasztva egy tálcára raktam, és egy órát a hűtőben pihentettem.

Ezután már csak ki kellett szaggatni a 106 darabot ( a maradékokat persze újra összegyúrva és vékonyra nyújtva) de a sütés gyorsan megy, mert 175 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tesiben adagonként pontosan 7 perc tényleg elég nekik, hogy tökéletesek legyenek.




A receptet Heidi Swanson oldalán találtam, ahol a szerintem kevéssé kifejező barnacukros töltött keksz néven fut. Az elkészítés módján változtattam egy kicsit, - páldául a hűtőhideg tésztát igen nehéz vékonyra nyújtani szerintem - és lehet, hogy az én sütőporom szuper, de nekem 2 mm-es (1/12 inch) tésztából sem lettek olyan elegánsan vékony kekszeim mint neki :)

Tanulság még: sima lisztből is jó, akkor óvatosabban kell adagolni a tejet. A nádcukrot ,ha porrá őröljük, simább, csinosabb lesz a süti felülete.

Kis mandulás sütemény

A kis mandulás sütemény kis tea(teás) süteménynek indult, még jó, hogy -remélve a legjobbakat - csináltam egy próbakört, mert ezt szántam az Angyalkára. Valószínűleg kevés volt az infúziós idő, mert csak késő délután főztem meg a Gárdonyi Teaház Cherry-Rum ízesítésű teáját hozzá, ami nálunk teljesen addiktív termék a téli időszakban. Mivel mandula is van benne, gondoltam, a sütinek sem árthat egy kis mandula, viszont sem a tea észbontó aromája, se a színe nem jött át a sütibe - így maradt ilyen kis mandulás sütemény, nagyon omlós, gazdag a dán vajaskekszekre hasonlító (csak finomabb, persze).


Hozzávalók:

24 dkg liszt

14 dkg vaj

8 dkg porcukor

2 tojás sárgája

1 dl tejszín

5 dkg darált mandula


A vajat és a porcukrot habosra keverjük, egyenként hozzáadjuk és jól elkeverjük benne a tojássárgájákat, majd a tejszínt, a mandulát és a lisztet. (Kicsit lágy lesz a tészta, elbír némi lisztet még)

30 percet hideg helyen pihentetés után (muszáj, mert összegyúrva nagyon lágy) fél cm vékonyra nyújtjottam a tésztát, formákra szaggattam és kristálycukorba forgattam.( Lapostányérban a cukor, kicsit tunkolni kell). 165 fokra előmelegített sütőben kb.20 percig sütjük. Az utolsó pár percben alufóliával takartam, így megmaradt szép téli hófehérnek.

Tea,sütemény

Tegnap elkezdődött a várakozás. A várakozás a bizonyosságra, hogy a fény, ha lassan is, de le fogja győzni a sötétséget, a várakozás a bizonyosságra, hogy megváltatunk.
És a várakozás a gyerekeim szemében felrobbanó öröm-tűzijáték százezer szikrájára, amikor meghallják a csengőt és berontanak az igenis a Jézuska által hozott karácsonyfához a nappaliba.

Nálunk a rituálék része az adventi vasárnapok sütisütése. Ez temérdek liszt és porcukor szanaszét szórásával, a konyha teljes összemaszatolásával és a ki-szaggathat-a-karácsonyfa-alakú-szaggatóval állandó vitájával jár, de nem baj.Ráérünk.

A repertoárnak vannak állandó darabjai, de mindig kipróbálunk újakat, mint most ezt a részben saját fejlesztésű tea-süteményt is. Az eredeti ötlet: ahogy a levendulás sütinél írtam, egy ausztrál blogger variált egy amerikai blogger receptjével. Ez utóbbi zöld teás volt, és még a levendulás sütinél beígértem, hogy kipróbálom.A matcha por beszerzésének problematikáján rágódva úgy gondoltam, adventkor meglesz a jó alkalom, aztán pár hete láttam, Lila Füge megelőzött.

De a tea+teasütemény variáció nem hagyott nyugodni, és akkor eszembe jutottak a "piros teák". A Kisebb így hív minden gyümölcsteát, és télen nem lehetünk meg nélkülük. Van ezerféle, olcsóbb, drága, nagyon drága, de színben egy sem veszi fel a versenyt a Plus egyik sajátmárkás termékével: ez azért dicsérendő, mert semmilyen színezőanyag nincs benne. Teljesen őszintén ráírják a dobozra, hogy Raspberry and Blueberry flavour és valóban, se málnát, se szedret nem tartalmaz, csak hibiszkuszt, csipkebogyót, almát, bodzát (szerintem ez a fő színanyag-forrás) és áfonyát. Na meg egykis aromát, dehát semmi sem tökéletes.


Hozzávalók:

8,5 dkg porcukor

14 dkg vaj

24 dkg liszt

2 tojás sárgája

5 filter Fruit Garden Raspberry and Blackberry gyümölcstea a Plus-ból
(ez 15 gr gyümölcsteának felel meg)

0,5 dl tejszín

0,5 dl tej csipet só

5 dkg kandírozott eper

kis áfonyalikőr

kristálycukor

A teafiltereket még reggel kettévágtam és a tartalmukat egy pohárba szórtam.A tejet és a tejszínt felforraltam és a teára öntöttem.Lefedve várakoztak késő délutánig. A kandírozott epret apróra vágtam, beáztattam egy kis áfonyalikőrbe.

A porcukrot habosra kevertem a vajjal és egy csipet sóval, egyenként hozzárobotoltam a tojássárgájákat, aztán a tejszínes-gyümölcsteás sötétbordó masszát, az epret, majd hozzágyúrtam a lisztet. Pihentettem a tésztát jó félórát a hűtőben, azután fél-egy centi közötti vastagságúra nyújtottam, a gyerekekkel kiszaggattam és kristálycukorban megforgattam.

160 fokra előmelegített sütőben sült közel húsz percet. Kb 40 db lett belőle.

Az eredeti receptből egy tojássárgáját cseréltem fel a tejszínes teadarabokra, és kapott egy kis plusz cukrot is erre tekintettel. A kandírozott eper+áfonyalikőr teljesen opcionális, utóbbi puszta szerencse kérdése, hogy hallgat egy ideje a szekrényben.

Már a levendulás variációnál írtam bizonyos fenntartásaimról az eredeti elkészítési módhoz képest, de ott nem jött ki ennyire, mint most, ahol fontos a szín, ha már ennyit vacakolunk vele.

Tehát 1,5 centire hagyni és 12-15 percig sütni ilyen hőfokon: kizárt, hogy valamennyire is átsüljön. Ha emeled a hőfokot, barnul a süti, és elveszti a színét. Ha nagyon vékonyabbra nyújtod, de hagyod a hőfokot, szintén ez az eredmény.

A képek tanúsága szerint a helyes megoldás: 0,5-1 cm közöttire - ezt mondják kb. kisujjnyinak - nyújtani, 160 fokon 15 percig türelmesen sütni, majd alufóliával letakarni, még további 5 percig sütni, majd kivenni és a tepsin, alufóliával változatlanul letakarva kihűlni hagyni. Így alulról kellőképp átsül, felül pedig marad alig-Barbie.

Ja és az íze??? Nagyon finom! Nem túl édes, a gyümölcstea-íz tökéletes, és az illattal tele van a lakás. Rózsaszín ide vagy oda, ennél több nem is kell...