Mascarponés sajttorta

Ha  netán  a múltkori posztban megbántottam a sajttortarajongókat, akkor most jöjjön egy sajttorta, ami csak félig az, mert van benne mascarpone is, amitől talán kicsit lágyabb, édesebb lesz, viszont a kereskedelemben kapható cream cheese és mascarpone kiszerelésekre van optimalizálva (vagy utóbbit gyártunk otthon 2x2dl-es tejszínből) és akkor nem kell két hét múlva szembesülnünk azzal, hogy a hűtőből előmászik két pár dekás maradék tejtermék, és vádlóan néz ránk, hogy nem lett belőlük valamilyen extrém konyhai kísérlet, de legalább valami pohárkrém.

A sajttorta nálunk idén egyébként is kármentő szerepet tölt be, mert a meggydzsem, amibe annyi időt és energiát öltem (magozás, gyűlölöm), túlságosan darabosra sikeredett: fél meggyszemek úszkálnak meggylében, azaz van vagy tíz üveg tökéletes sajttorta-öntetem.

Hozzávalók: (24 cm-es formához)

15 dkg Győri Édes zabkeksz

5 dkg vaj

20 dkg cream cheese/natúr sajtkrém,  ez itt Aldi

25 dkg mascarpone

20 dkg cukor, 

1 tk. vaníliakivonat

2 ek. citromlé

1 citrom reszelt héja

4 tojás  

180 fokra előmelegítettem a sütőt.

A zabkekszet morzsásra aprítottam, összekevertem a felolvasztott vajjal és egyenletesen a kapcsos tortafoma aljára nyomkodtam. Aki megbízik a kapcsos formájában, az ne csináljon kis peremet, aki nem, az inkább homokozzon az alapból egy kb. 1 centis szegélyt is, mert a sütés  elején kifolyhat pici, krém ha a tortaforma nem zár tökéletesen. Ezután alulról dupla alufóliába burkoltam a formát, egészen a felső peremig, és 8 percig sütöttem.

Amíg az alap sült, feltettem egy fél kanna vizet forrni a teafőzőben, és  az összes többi hozzávalót összekevertem - a legvégén  tojásokat egyenként, és előbb kicsit felvertem őket. Kézi mixerrel a legegyszerűbb homogén masszát kapni, de ekkor óhatatlanul elég sok levegő megy bele, és  ezért  a torta tetején pici buborékok keletkeznek majd a sütés során, ha ezen túl tudunk lépni, akkor nyugodtan lehet mixelni.

A sütőből kivett alapra öntöttem a krémsajtos masszát, elegyengettem,  egy mélyebb tepsiben raktam vissza a sütőbe, és köré öntöttem a lobogó vizet a teáskannából. A sütő hőfokát 160 C-ra csökkentettem.

Nekem elég volt 45 perc ahhoz, hogy a torta körben teljesen szilárd, középen pedig még kicsit zötyögős legyen, sőt takarni is kellett a tetejét a sütés utolsó harmadában.

Sajnos muszáj megvárni, míg jól kihűl, mert akkorra szilárdul meg tökéletesen.

A recept váza nagyjából innen származik.

Ribizlis-mascarponés pite

Ez egy ilyen pités hét...

A kert északi sarkában még mindig van gyönyörű ribizli a bokrokon, így bőven a hivatalos szezonon túl is van még ribizli a hűtőben. Akkor mégis lesz tehát idén is a nagy kedvenc, ez a tejbegrízes-ribizlis süti, amit több mint egy évtizede sütök minden évben. Meg is sütöttem a piskótalapot, és amikor a krémhez akartam fogni, rájöttem, hogy lehet, ribizli van, de egy szem búzadara sincs, és mivel már letudtam a szombat délelőtti köröket a zsúfolt boltban és a még zsúfoltabb piacon, súlyosbítva egy sánta macskával, akit állatorvoshoz vittem, semmi kedvem nem volt leszaladni sehova, a piskóta ment a fagyasztóba, a ribizli pedig ebben a pitében végezte. Kicsit túlzás egy nap két sütit sütni csak úgy, hobbiból, de egy hétig strandkaján éltünk, szép volt, jó volt, de mostmár jöhet a munkásabb rész...

A tészta és a krém is szerepelt már pár hete, de olyan sikere volt, hogy úgy néz ki, idén ez lesz az alap minden nyári gyümölcsös süteményhez. Lesz még körtés-lime-os-diós, szilvás-karamelles-diós, őszibarackos- mandulás, szedres-mogyorós, etc...

Hozzávalók: (18 cm-es formához)

8,5 dkg liszt

3 dkg cukor

6 dkg vaj

3 dkg darált mogyoró

1 kis tojás sárgája

1 ek. hideg víz

- a töltelék:

15 dkg mascarpone

1 dl tejszín

1 púpozott ek. porcukor

20 dkg ribizli

1 ek. pirított mandula





A sütőt 190 fokra előmelegítettem.

A vajat, lisztet és a darált mogyorót az aprítógépben morzsássá kevertem, hozzáadtam a cukrot, tojást, a vizet és kézzel gyorsan egynemű tésztává gyúrtam; enyhén lisztezett munkalapon fél cm-nél kicsit vékonyabbra, kerekre nyújtottam a tésztát és kibéleltem vele a formát, hogy 2 centis pereme legyen.Negyedórát pihentettem a hűtőben, majd sütőpapírral béleltem és lencsét szórtam bele.(vaksütés)
15 percig sütöttem, ekkor kiöntöttem a lencsét, kivettem a sütőpapírt, és további 5 percet sütöttem még.

Ezalatt a mascarponét a cukorral kézi robotgéppel jól fellazítottam, a tejszínt lágy habbá vertem, óvatosan összeforgattam a mascarponéval, majd belekevertem a ribizlit, pár szemet kihagyva, amit a tésztakosárba töltött krém tetejére szórtam, egy evőkanálnyi pirított mandulával együtt.

Ha behűtkük, a mascarponés krém egészen katonásan vágható, de egyébként sem folyik ki a tésztából.

A barackos pitéhez képest kicsit kevesebb volt a krém és a gyümölcs, így karcsúbbak a szeletek, de maga a süti nem marad le egyébként semmiben a másiktól :).

Mascarponés-karamelles-mogyorós sárgabarackpite

A nyár eddigi top sütije.

Ropogós mogyorós tészta, selymes mascarpone, tejszínhab, mézédes sárgabarack, egy kis karamellszósz - nem nagyon lehetett eddig überelni, és még hátravan a szilvás változat, de gyorsan csinálok még a barack végéből egy másikat, ráadásul a nyári zápor áztatta fényképezőgépem helyett :((( már nemcsak telefonyképezőgépem van, amivel ezt a gyatra képet buheráltam.
Szerintem még ütősebb is, mint az eredeti epres verzió, amit a júniusi Good Food-ból terveztem megsütni, de az eperszezonról lecsúsztam. Nem számított, sőt, a Nép sérelmezte, hogy miért ilyen kicsi lett, legközelebb csináljam csak a 24 cm-es formában nyugodtan.


Hozzávalók: (18 cm-es formához)

8,5 dkg liszt

3 dkg cukor

6 dkg vaj

3 dkg darált mogyoró

1 kis tojás sárgája

1 ek. hideg víz

- a töltelék:

20 dkg mascarpone

1,5 dl tejszín

1 púpozott ek. porcukor

6-8 sárgabarack - mérettől függően

- a karamellszószhoz:

10 dkg tejkaramell

6 ek. tej

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.

A vajat, lisztet és a darált mogyorót az aprítógépben morzsássá kevertem, hozzáadtam a cukrot, tojást, a vizet és kézzel gyorsan egynemű tésztává gyúrtam; enyhén lisztezett munkalapon fél cm-nél kicsit vékonyabbra, kerekre nyújtottam a tésztát és kibéleltem vele a formát, hogy 3 centis pereme legyen.Negyedórát pihentettem a hűtőben, majd sütőpapírral béleltem és lencsét szórtam bele.(vaksütés)
15 percig sütöttem, ekkor kiöntöttem a lencsét, kivettem a sütőpapírt, és további 5 percet sütöttem még.

Ezalatt a mascarponét a cukorral kézi robotgéppel jól fellazítottam, a tejszínt lágy habbá vertem, óvatosan összeforgattam a mascarponéval.
A tejkaramellt kis lángon felolvasztottam a tejjel, a barackokat kimagoztam, kockákra vágtam és a felét hozzákevertem a krémhez.

A kihűlt tésztakosárba csorgattam a karamellszósz nagyobbik felét, ráhalmoztam a krémet, a megmaradt barackkockákkal megszórtam a tetejét és rácsorgattam a karamellszósz másik felét.

Pofonegyszerű luxussütemény, ha megérné a másnapot, még jobban összesimulnának az ízei a hűtőben.

24 cm-es mérethez +50%-kal emeljük a tésztához megadott mennyiségeket, legyen két centis pereme, a mascarpone pedig a standard 25 dkg-os dobozos. Minden más változatlan, kicsit kevésbé lesz duci egy szelet.

Lazac, spárga, tagliatelle

Mégis van még egy kis spárga. Maradék lazac, mert a rizottóhoz nem kellett mind - elnézést, lefagyasztottam...Maradék mascarpone a brownie miatt. És szerintünk a legfinomabb olasz tészta, a tagliatelle, bár fogalmam sincs, hogy pusztán azért, mert más az alakja, és csigákba van tekerve, lehet-e tényleg más íze, vagy ezt csak elképzeljük. Jó, a spenót miatt ennek biztos, de épp ilyen volt otthon.
Szóval csupa maradékból így lesz hétköznapi luxus tésztaebéd, jár hozzá jobbféle sajt, vagy egyszerűen csak felejtsük le róla, az se nagy tragédia.
Sajnos itt nem részletezendő okok miatt nem tudtam magam beleélni tökéletesen a luxusba, de annyira jó volt, hogy máskor is szervezünk egy ebédet Tiffanynál.


Hozzávalók: (2 személyre)


25 dkg tagliatelle tészta

8 dkg füstölt lazac

8 dkg mascarpone

15 dkg spárga

1 ek vaj

só

bors


A tésztát lobogó vízben kifőztem. Amíg főtt, egy serpenyőben a vajon megpároltam a spárgát, hozzákevertem a mascarponét, sóztam, borsoztam, összeforraltam és hozzáadtam a csíkokra vágott lazacot.

Rászedtem a kifőtt tésztát, összekevertem, kevés grana padano, biztos lesz ismétlés, még ha spárga már nem is.

Csokoládés-mascarponés brownie

Szerintem ez nyert eddig a a blogon - és a konyhámban - az 1. számú csokis édesség kategóriában...

A brownienak, mióta kb. 100 éve ki- vagy feltalálták (vagy csak egyszerűen elfelejtettek sütőport tenni egy kakaós-vajas piskótába) annyi variációja létezik, ahány szakács készíti. Én is csináltam már többféleképpen, és sietség ide-vagy oda, alapvetően nem a "gyorsan süssünk egy kockákra vágható, just-for-dummies" fajta brownie híve vagyok. Olyankor nem brownie-t sütök, hanem egytojásos kakaós lepényt a horvátilonából. Annak is megvan a helye a hétköznapokban, ez a brownie viszont annnyira dekadens, bűnösen sűrű csokoládés, a mascarponetól lágyan olvadó, hogy tulajdonképpen kockákra vágni és csak úgy megenni értelmetlen pazarlásnak tűnik.

Annyira szenzációs állaga és íze van, hogy valamilyen formával kiszaggatva, szobahőmérsékleten, mellé jéghideg cukrozatlan felvert tejszínnel vagy savanykás gyümölccsszósszal tálalva egy nagyobb vendégséghez elég, ha tányérdesszertet kreálunk belőle. A másik, szintén nem elvetendő lehetőség, hogy megsütjük, felvágjuk, néhányan pár óra alatt eltüntetjük és azután veszünk egy bérletet a konditerembe.

Hozzávalók: (16 adag, ha kockákra vágjuk, és egy ebéd után még sok is)


22 dkg vaj

12 dkg étcsoki (75 és 60% os kakakótartalmú kombóval l dolgoztam)

20 dkg cukor

5 dkg kakaó

12 dkg mascarpone

3 nagy tojás

csipet só

2 tk vaníliakivonat

6,5 dkg liszt

-a tetejére:

17 dkg étcsoki

6 ek. tejszín

3 dkg vaj




A sütőt 160 fokra előmelegítettem.

A vajat felolvasztottam, fel is melegítettem, és beletördeltem a csokoládét, vártam egy kicsit, míg az is megolvadt és simára kevertem. Hozzáadtam a cukorral elkevert kakaót.

A kézi robotgéppel összekevertem felvert egész tojásokat a mascarponéval, belemixeltem a csokis keverékbe (nem kell agyonkeverni, épp csak legyen egynemű), hozzáadtam a csipetnyi sót és a vaníliakivonatot, majd belekevertem az átszitált lisztet is.

Mivel nem bíztam a 20x20-as formámban, annak ellenére, hogy a brownie, mondjuk így, nem mentes a zsíradéktól, kibéleltem sütőpapírral és elegyengettem benne a sűrű masszát.

45 perc sütés után a süti felülete(és az oldala is, ahogy a képen látszik) száraznak tűnt, de épp ekkor tökéletes: a hajszálvékony felület alatt egyenletesen krémes, sötét csokoládés belső rejtőzik.

A formából kiborítottam, és a tulajdonképpeni alsó részét vontam be a mázzal:

A tejszínt felforrósítottam, belekevertem az apróra tördelt csokit, simára kevertem, és a végnén hozzáadtam a puha vajat is.

A teteje tulajdonképpen egy ganache, egy kicsit be lehet tenni a hűtőbe, hogy dermedjen, de a sütit inkább szobahőmérsékletesn tálaljuk.

Persze el lehet hagyni a tetejéről a csokikrémet, de minek??? Hiszen egy kockán az csak alig 1 dkg plusz csokit jelent...ugyanmár...

A Recipezaar receptje, kicsit kevesebb cukorral, és kakaóm épp 5 dkg volt csak otthon.

Lazacos-mascarponés rizottó - VKF! XXXIII.

Ó, tudom hogy le kellett volna csapni a magas labdát, és kipróbálni valami sosepróbáltat, quiona-t (bár az igazából rendszertanilag nem is gabona), amarantot (szintén - ráadásul rokonok, de vannak olyan amaranth fajok, amit a leveléért termesztenek és zöldségként esznek) vagy hajdinát, de a húsvéti konyházás után ezzel megnyertem volna egy újabb ebédet, ahol minimum háromfélét főzök a Válogatós Bandának.

Ezért inkább egy luxus rizottó mellett döntöttem (mint egyszerű kis gabonaétel...), és az eddigi legjobb kerekedett belőle, igazi kényeztető, " mert megérdemlem "-érzéssel.

Jó alapanyagokból is lehet borzasztó fúziós cuccot pocsékolni, de ez a rizottó tényleg első osztályú.


Hozzávalók (4 személyre) :

17 dkg arborio vagy carnaroli rizs

1 kis fej vöröshagyma

2 ek. olívaolaj

1 dl száraz fehérbor (a többit megisszuk főzés közben és mellé)

1,5-2 l húsleves

17 dkg füstölt lazacfilé

8 dkg mascarpone

fél citrom reszelt héja

2 kk. citromlé

1 evőkanál aprított petrezselyem

kevés frissen őrölt bors


A hűtőből kivettem a lazacot és a mascarponét, hogy ne hűtse le majd a végén a rizottót.

A klasszikus alapból indultam ki : Az olívaolajon megfuttattam a hagymát, hozzáöntöttem a rizst, átkevergettem, hogy az olaj mindenütt bevonja a rizsszemeket és hozzáöntöttem a fehér bort.

A felforrósított levest ezután merőkanalanként adtam a kis lángon kevergetett rizshez, mindig megvárva, míg felszívja az előző adagot. Sajnos a folyamatos kevergetést nem lehet megúszni, különben nem lesz krémes a rizottó, mert válik le a keményítő a szemekről. Nekem kicsit több levest vett fel, mint az eredeti recept, de nálunk az al dente nem menő...

Amikor éppen kész lett, hozzákevertem a mascarponét, a petrezselymet és a kisebb darabokra vágott lazacszeleteket. Egy kis citrom felének reszelt héja és egy kevés leve pont elég volt, hogy inkább kiemelje, mint elnyomja a hal ízét, pici borsot meg már csak az asztalon kapott.


A receptet egyik kedvenc amerikai blogomon találtam. (ő meg a GoodFood-on)

Hát persze hogy tiramisu!

Mert ha már magam gyártom a mascarpone-t, akkor végezze abban, ami először eszébe jut mindenkinek a mascarpone-ról. Egyébként is nagy kedvenc; Lajos Mari receptje alapján készítem régóta. Most gondoltam, ha már igazi mascarpone és csak-tejszín-és-citromlé (bár van, ahol fehérborecettel savanyítják), akkor megnézem az Olasz Kulináriában is - az ottani tiramisu recept nem különbözött lényegében semmiben, egészen picit az arányokban, mínusz fahéj, plusz 1 dl felvert tejszín. Mivel poharakban és tálakban nem annyira látványos, úgy döntöttem, teszek egy próbát, mit bír el fémformában. Tökéletesen bejött, vagyis kijött, pár órai hűtés után összeállt annyira, hogy a kialufóliázott formából a testi épsége miatti különösebb aggódás nélkül kiboríthattam és beburkolhattuk. Na jó, nem egyszerre, mondjuk ezt inkább 6-8 személyes desszertadagnak.
Lehet hogy nem így van, - de szerintem igen - hogy ebben közrejátszott az, hogy ez tényleg igazi ,sűrű sárgás, nehezen keverhető mascarpone-ból készült.
Egyébként meg ott tartunk, hogy láttam nagyonakciós mascarpone-t, szépséghibája csak az volt hogy tejszínen kívül volt benne tej is bőven, és hogy mégis legyen valami állaga, tettek bele zselatint meg guargumi-pasztát. Hogy tejszínaroma volt-e benne, arra már nem emlékszem. Árban pont annyira jött ki, mintha itthon főzzük meg valamelyik lánc sajtámárkás kisdobozos tejszínéből.



Hozzávalók:

25 dkg mascarpone

1 dl tejszín

2 tojás sárgája

2 nagy ek. porcukor

2 dl presszókávé (nekem még soha-de-soha nem volt elég 1 vacak deci)

2 ek. amaretto likőr/konyak

15 dkg babapiskóta

jóféle kakaópor a megszóráshoz


A tojássárgáját fehéredésig habosra kevertem a porcukorral, kanalanként hozzákevertem a mascarpone-t és a keményre felvert tejszínhabot.

A babapiskótákat sorban gyorsan a likőrös kávéba mártogattam, kiraktam velük az alufóliával bélelt, 20 centis fémforma alját, rá a krém közel fele, újabb sor piskóta, krém, és a leendő alja megint piskóta lett. 3-4 evőkanálnyi krémet meghagytam, hogy majd a tetejét bevonhassam vele.

4 órát állt a hűtőben, azután kiborítottam, óvatosan lehúztam róla az alufóliát, a tetejét megkentem a maradék krémmel, megszórtam jól a kakaóval.

Biztos puszta pszichológia, de annyira más volt, mint a bolti mascarpone-ból! ;)

Recept most az Olasz kulináriából.

Mascarpone sk., otthon

Ez csak egy ürügy volt, hogy egy kicsit úgy csináljak, mint aki főz...
De mostmár hamarosan...holnaputántól...kár, hogy ésszerűségi okokból úgy kellett döntsek, először a kamrát kéne rendbevágni, mert valószínűleg van változatos dobozokba rejtve 5 kg mazsola és 10 csomag kókuszreszelék, rengeteg sütőpor, de tortazselé egy se (esetleg fordítva) ,viszont nincs fél kilónál több liszt, cukor meg egyáltalán, ellenben sikerült vennem 10kg kapirgálós csirkét pont akkor, mikor bedöglött a mélyhűtő.

Szóval Cserke, meg Lúdanyó (azt hiszem) itt a megoldás a gumiízű-állagú mascarpone prblémájára. Főzni kell otthon.

Már az Olasz Kulináriát olvasgatva feltűnt, hogy a mascarpone házilagos előállítása nem egy nagy boszorkányság, és amikor egy kis retro-hetvenes évekbeli konyhaboltocskában megláttam 1500 pénzért az ételhőmérőt ( a népi Kína egyszerű, de nagyszerű terméke, bár valami flancos olaszos nevű Kft. forgalmazza), akkor már tudtam hogy egyszer lesz nekem igazi házi mascarponém. Sőt, ezután már csak ilyen lesz mindig.

Ne is várja senki az összehasonlítást egyik boltival sem, mert nem is lehet összehasonlítani. Sűrű, sárga, van neki íze - mascarpone-íze-tejszín-íze - picit savanykás-édes egyszerre. Jobb csak akkor lehetne, ha házitejről gyűjtünk tejszínt, de azért fél liter alatt nem érdemes nekiállni, úgy meg tejtermelők előnyben.

Nem kaptam sehol sem nem ultrapasztőrözött tejszínt sem (még a Metróban reménykedem) - igen, és benne van az a béna karragén stabilizátor is, ha netán valaki fel akarja verni - de ennek ellenére működött; hétvégén tiramisu lesz.

Ja és az ára ebben a csúnya válságos, ködös, sötét világban igen vigasztaló: német tejszínekből csináltam, egyik poharas, másik kettő dobozos kétdecis, pontosan 26, 6 dkg lett 500 ml tejszínből, ami testvérek között is alig 400 Ft környékére jön ki. Ja és most láttam, hogy az ismert magyar gyártmányban van ám tej is.. De minek??


Hozzávalók:

0,5 l tejszín

1 ek. citromlé





A tejszínt lassú tűzön kevergetve felmelegítettem 80-85 fokra, közben hozzáadtam a citromlét, és a legkisebb lángra áttéve, ezt a hőfokot tartva kevergettem 15 percig.

Ekkor kb. annyira sűrű csak, mint egy vékony sodó: a kanál hátán vékony réteg tapad meg belőle.

Ezután levettem a tűzről, hagytam kihűlni és egy szűrőben, vékony vászonzsebkendőn keresztül 24 órát hagytam csöpögni a hűtőben.

A technikai megvalósítást BakingObsession-tól lestem el.

Berry tiramisu

Az idei nyáron nem lehet okunk panaszra. Nem is emlékszem ilyen évre, hogy ennyire egybeért volna a szezon cseresznyéből, málnából, meggyből, barackból, ribizliből meg minden másból. Ami nagyon jó egyrészt, másrészt meg ott az örök lekifurdalás, mert kizárt, hogy napokon keresztül, miután hazaesünk a munkából, miközben vadul szervezzük a kiskorúak nyári felügyletét, és tízre már nagyjából egyenesbe jönnek itthon a dolgok, még nekiálljak jelentősebb mennyiségeket befőzni.Így azután mindenből van egy kicsi, annyi, amennyinek még volt lelkierőm nekiállni éjfél előtt.

Ez a kis semmiség is a mindenből egy kicsi jegyében született, mert külön szerencse, hogy az áfonyán kívül minden más megterem a kertben, de azt hiszem, áfonyára itt esélyünk sincs, sajnos. Áááááfonya...egy külön kitüntetett posztot érdemelne, csak eltűnik el rögtön az a pici doboznyi, amit hazahozok.


Hozzávalók: (4 nagy pohárhoz)


2 dl tejszín

20 dkg mascarpone

25-30 dkg vegyes bogyós gyümölcs

1 ek. porcukor (vagy vaníliás porcukor)

1 kk. vaníliaeszencia

1 dl gyümölcslikőr

8-10 db babapiskóta




A megmosott málnát, ribizlit és áfonyát a gyümölcslikőrrel megzümmögtettem a tűzhelyen, éppcsak hogy a málna levet eresszen.

A tejszínt lágy habbá kevertem a porcukorral és kanalanként hozzávertem a mascarponét is.

A poharakba először babapiskótát tettem, rákanalaztam a likőrös gyümölcs felét, arra a krém felét, és ugyanígy jött mindenből még egy réteg. Minimum néhány óra kell neki a hűtőszekrényben, de el lehet készíteni előző nap is.


Mikor csináltam, eszembe jutott, hogy épp július 14-e van, ha francia vendégek lettek volna, akkor még a színösszeállításra se lehetett volna panasz :D.

Erdei gyümölcsös mascarpone torta

Vajon érdekelnek valakit még a húsvéti receptek?? Persze ha nem teszem fel most, akkor meg jövőre már a feledés homályába vesznek, úgyhogy tekintsük ezt egy jövőbe mutató posztnak. A számomra anti-stressz-terápiás vacakolást jelentő marcipándíszítés egyébként is időszerűvé teszi, még akkor is, ha a mélyhűtött bogyósokat alkalmazunk. Bírom egyébként az olyan ételfotókat, amin egyszerre van jelen friss málna, eper, áfonya, szeder, ribizli, feketeribizli meg kökény, som és társai - én legalábbis ezeket egyszerre produkáló éghajlatot nem ismerek, úgyhogy a gyümölcsök tuti jet-legben szenvednek. Régóta tervezem egyébként az ezerszer legyártott túrótorta feltételét is, ez most annak egy kicsit kevésbé pénztácakímélő változata, az ünnepre tekintettel.



Hozzávalók:

a piskótához

3 tojás

3 ek cukor

3 ek liszt

negyed kk. sütőpor

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját a cukorral kézi mixerrel sűrű, világos, buborékot vető masszává kevertem. Hozzászitáltam a lisztet és a sütőport, elkevertem, majd a kemény habbá vert tojásfehérjét két részletben óvatosan beleforgattam.

26 cm-es, alulra sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformában 175 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem. (10perc kb.)

a krémhez

25 dkg mélyhűtött erdei gyümölcs mix

500 gr mascarpone

2 natúr joghurt

30 gr zselatin

1 cs. habfixáló

2 dl tejszín

12 dkg porcukor

néhány kanál eperdzsem, 5 dkg marcipán és babapiskóta a díszítéshez

A joghurtot, a mascarponét és 10 dkg porcukrot összekevertem, a habfix-szel habbá vert tejszínt is összeforgattam velük. 2 dkg zselatint egy evőkanál vízbe áztattam, majd további 3 ek vízzel felmelegítettem, míg sima folyadékot nem kaptam. (Forralni nem szabad.) A zselatinos folyadékot kézi mixerrel a joghurtos krémbe kevertem.

A gyümölcsöket 2 dkg cukorral felolvasztottam, az előbbi módszerrel elkészített 1 dkg zselatint is hozzájuk adtam, majd a krém 1/3-ával összekevertem.

A piskótát néhány kanál eperdzsemmel megkentem, visszacsatoltam rá a kapcsos formát, ráöntöttem a gyümölcsös krémet, majd a tetején a joghurtosat elegyengettem. Óvatosan bele lehet kavarni egy villával is, akkor márványosabb lesz, de itt a gyümölcsös krém kicsit lazább az elején, ezért a sűrűbb mascarponés eleve belesüllyedt itt-ottt, ahogy kanalaztam a tetejére, ezért nem is piszkáltam.

A méretre vágott babapiskótákat a krém megdermedése (kb.3 óra a hűtőben) után eperdzsemmel ragasztottam a formából kiszabadított torta oldalára.








Ezután már csak a marcipándíszítés volt hátra. A virágokat beforralt meggylével, a leveleket pár csepp keserűmandula aromával színeztem.(Eredetileg beforralt spenótlevet akartam használni, de hát az időszűke..)

A méhecskék egy linzersütésből maradtak, fehér cukormáz, csoki és.. . sáfránnyal már nem volt időm vacakolni, ezért a cukormáz - a sárga csíkok - icipici curry eredménye :)

A marcipán házi készítésű, mézes, majd megosztom egyszer, ha olyan marcipános idő lesz.

Epres tiramisu

Nőként nem azért születtünk e földgolyóra, hogy mentesek legyünk az ellentmondásoktól. Ezért az előző postra rögtön rácáfolva jöjjön most egy recept, amibe igencsak beledolgoztam a rengeteg, egyszerűen csak bekapnivaló epret. Mentségemre szolgáljon, hogy a szokásos június eleji kollegiális kerti buli volt az apropó, ahol a házigazdák szolgáltatták a kenyeret és cipóban sült csülköt - a kert végében álló, valódi vályogkemencéjükből -, az őzpörköltet és az innivalót, a kolléganők és feleségek ilyenkor mindig a süti szekcióért felelősek. Ez utóbbi pedig nem lehet mentes azért némi lappangó versengéstől...

Hozzávalók (dupla adag, 12 személy):

40 db babapiskóta

15dkg eper
3 dl tej
2 vaniliás cukor

80 dkg eper
50 dkg mascarpone
30 dkg fehér csokoládé
1,5 dl tejszín

további kb 20 dkg eper
néhány kocka fehér csoki


Az eperből, a tejből és a vaniliás cukorból turmixot készítettem.
A 80 dekányi epret összeturmixoltam, jól összekevertem a mascarponéval, és robotgéppel hozzákevertem az óvatosan felolvasztott fehér csokit, majd a tejszínt.
Ezután az eperturmixba mártogatott babapiskótával rétegeztem úgy, hogy a mascarponés krémre szórtam még felkockázott epret. Nekem 2-2 réteg lett egy nagyméretű, ovális, 5 cm magas tálban, a tetejére pottyogott még pár szem eper, és reszelt fehér csoki. ( Kérdés: Mi ez?? Reszelt sajt?? )

Szerintem nagyon kellett volna a turmixba valamilyen alkohol, de kiskorúak is pályáztak, így azt kihagytam.

A recept eredetije Stahl Judit: Enni jó! c. könyvében található, az ottani babapiskóta-cukorszirup párosítást én élből túl soknak minősítettem, és legközelebb biztos felverem a tejszínt is, hogy habosabb legyen, vagy lesz benne tojás is, mint a klasszikus tiramisuban.