Sárgarépa-krémleves

Sárgarépa-krémleves. Hát mit lehet erről mondani? A-vitamin, meg melegít a gyömbérrel és a chilivel, mindjárt jön az új, ne együk a nitrátos primőrt, ilyesmik. Télen vagy borús napokon  anti-depresszáns napfény-terápiának is megteszi, olyan jó színe van.

Egyébként meg tényleg  jó, eszi a család fele, a másik fele meg ( na vajon melyik?) rágja nyersen a répát, az se rossz végül is.

Hozzávalók 4 személyre:

4-5 db nagyobb sárgarépa

1 pici fej lilahagyma

2 dkg vaj

1 liter csirlehúsleves, esetleg zöldségalaplé

fél tk. őrölt gyömbér
negyed tk. örölt chilipehely
só
fél dl tejszín

A forró vajon megfuttattam az apróra vágott lilahagymát, sóztam, hozzáadtam a megtisztított és minél  vékonyabb szeletekre vágott répát, és kevés levessel puhára pároltam fedő alatt. Mikor már majdnem teljesen megpuhult, (10 - 15 perc, ha szép vékonyra karikázzuk a répát) összeforraltam a többi levessel és a fűszerekkel.Leturmixoltam és egy kevés tejszínnel kerekítettem.

Halas lasagne

Bár a jelszó, hogy csak halakkal ne kelljen dolgozni, még mindig nem vesztette nálam aktualitását, főképp azért, mert úgy gondolom, amit nem szeretek igazán, azt nem is tudom jól elkészíteni sem, azért próbálkozom erősen. Egyrészt mert csak ezért nem száműzhetem a halat az asztalról, másrészt meg milyen finom, egészséges, csupa jótétemény a hal. Hát akkor együnk halat. Ami jelen esetben szerényebben képviselteti magát az ételben, de legközelebb megpróbálom figyelmesebben olvasni a recept elejét, ahol 6 személyre másfél kiló halat dolgoznak be a lasagne-lapok közé.Vagy az már túlzás?

Ami nagy meglepetés volt, hogy mennyire finom volt a receptben szereplő póréhagyma helyettesének szánt petrezselyemgyökér (nálunk úgy hívják: zöldség, és passz); finom diós ízt adott az ételnek, így abszolút jól passzolt a halhoz.


Hozzávalók: (4 személyre)

12 lap zöld lasagne lap

4-5 szelet tengerihal-filé (pollock-filé, pontosabban)

40 dkg sárgarépa

20 dkg petrezselyemgyökér

1 nagy sárga kaliforniai paprika

5 dl tej

5 dkg vaj

5 dkg liszt

egy csokor petrezselyemzöld

késhegynyi currypor

1 zöldcitrom

bors

só


A halfilét kiolvadás után leszárítgattam, sóztam, borsoztam és meglocsoltam a zöldcitrom levével.

A vajon lassan megfuttattam a lisztet, folyamatosan kevergetve felöntöttem a tejjel, simára kevertem és kevergetve besűrítettem a besamelt, majd belekevertem a felaprított petrezselymet és a curryport.

A megtisztított zöldségeket felkarikáztam és lobogó vízbe dobtam 3 percre, majd leszűrtem és hideg vízzel leöblítettem. A paprikát kisujjnyi csíkokra vágtam.

Ezután kevés besamelt öntöttem a kivajazott jénai aljára, kiraktam 3 lasagne lappal (mint tudjuk, a hőálló tál- és tepsigyártók valamint a lasagne-lap gyártók titkos, globális összeesküvése folytán NINCS olyan tál vagy tepsi, amibe pontosan beleillenének a lapok, akárhanyasával is rakjuk őket) a zöldségek egyharmadát elterítettem, meglocsoltam besamellel, újabb réteg lasagne, ezután a halszeletek és besamel, megint tésztalap, a megmaradt zöldség fele és besamel, tésztalap, maradék zöldség és besamel. Közben sóztam is óvatosan minden zöldségréteget
A 200 fokos sütőben kb. 35-40 perc alatt sült készre, szépen összeállt, a felesleges zöldség- és hallé elpárolgott, a teteje megpirult.

De a hal, az kevés volt benne. Majd legközelebb.

Egy ezeréves karácsonyi tina különszámban talált recept alapján.

Burgundi marhahragu

Amikor 10 fokos eső permetez, és a rengeteg befőznivaló szemrehányóan bámul közelről az ember arcába, akárhányszor kinyitja a hűtőt, ideális az olyan ebéd , amit csak össze kell rakni, és szépen megfőzi magát, továbbá kifejzetten őszi-téli lélekmelegítésre való, abszolút aktuális így a nyári napforduló idején.

A vörösboros marhapörkölt némileg szofisztikáltabb változata ez a francia parasztétel, amit klasszikusan cseréptálban, kemencében készítenek, és ahány ház, annyi szokás, ahány szakácskönyv, weboldal, annyi recept. Ami biztos, és persze minden boros ételhez alapszabály, hogy rossz bort semmihez sem érdemes hozzáadni.

Alapfűszerei a kakukkfű , babér és a bors, kerül bele répa, gomba, hagyma többféle is, meg persze szalonna. Ha előző este eszünkbe jut, pácolhatjuk is a húst éjszakára a borban a fűszerekkel, de enélkül is igazi gazdag, sűrű, jóillatú és kerek szaftot kapunk, csendes szuszogással kanalaz mindenki az asztalnál. A borból, amit használunk akarunk hozzá, mindjárt két üveg kell, egy az ételbe, egy pedig a poharakba...


Hozzávalók: (4 személyre)


80 dkg marhahús (felsál

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

10 dkg füstölt szalonna

1(+1) üveg száraz vörösbor (cabernet sauvignon v. más testes fajta)

2 ek. konyak

4 paradicsom (vagy 1 ek. paradicsompüré)

2 sárgarépa

10 dkg csiperkegomba

1 tk. kakukkfű

fél csokor petrezselyem

2 babérlevél

só

bors

1 púpozott ek. liszt

2 ek olaj

5 dkg vaj


A sütőt 150 fokra előmelegítettem.
A felolvaszott vaj és az olaj felforrósított keverékén egy vastag falú nagy serpenyőben pár perc alatt, kevergetve megpirítottam a felkockázott szalonnát, hagymát és a felszeletelt gombát. Szűrőlapáttal kiszedtem, félretettem, és két részletben ( hogy ne főjön a kiengedett levén, hanem piruljon) barnára pirítottam a zsíradékon a falatnyi darabokra vágott húst is. Liszttel megszórtam, átkevertem ismét, hozzáadtam a kicsit felmelegített 1 üveg bort, a babérlevelet, az összezúzott fokhagymát, a vastagabb karikákra vágott répát, a kimagozott, szeletelt paradicsomot, óvatosan sóztam, borsoztam és jól lefedve a sütőbe tettem.
2 óra után öntöttem utána egy kis húslevest ( csirke főtt épp, de persze a marha a tökéletes..), majd a harmadik óra végén hozzáadtam a gombát, vöröshagymát és szalonnát, a petrezselymet és néhány kisebb szál friss kakukkfüvet, meglocsolgattam 2 ek. konyakkal és még egy fél órát hagytam a sütőben.

A fűszerek a hús mennyiségéhez képest visszafogottnak tűnnek, de így szépen egyensúlyban van minden íz szerintem.

Ha előző éjszaka pácoljuk, akkor a borba tesszük a fűszereket, a hagymákat , répát, a húsra öntjük, majd reggel leszűrjük, és azután ugyanígy járunk el.

Szerintem egyszerűen, friss kenyérrel a legjobb.


Ezeréves, "Francia finomságok dióhéjban" c. szakácskönyvből.

Zöldségtallérok joghurtos szósszal

"Volt egyszer egy öregember, Pettson, meg a kandúrja, Findusz. Pirosra festett kis kertes házban laktak, amihez barkácsműhely, tyúkól és fáskamra tartozott. Körös-körül mindenütt szántóföldek és mezők húzódtak, nem messze pedig ott látszott az erdő.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!
Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"

Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.

És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.

Hozzávalók:

45 dkg krumpli
12 dkg sárgarépa
20 dkg brokkoli
3 tojás
3 ek. liszt
só
bors

a szószhoz:
2 pohár joghurt
2 tk mustár
4 ek majonéz
2 ek. finomra vágott petrezselyem
2 ek finomra vágott snidling

A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.
A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.

Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.

Még a húsevő Embernek is ízlett.

További receptek Pettsonéktól hamarosan.