Aszalt paradicsom (nálunk)

Piszke vagyok, aszaltparadicsom-függő. Csak sajna sajnálom nagyon magamtól, hiszen öt kiló paradicsomból lesz két picike, bébiételes üvegnyi, és amikor kiveszem a vacsorához, mindig arra gondolok, (tisztára Micimackó-effektus) hogy még vajon hány üveg rejtőzik a hűtő mélyén, és tuti hogy nem tart ki májusig sem.

Hogy lesz öt kilóből két kisüvegnyi? Először is én egészen sűrűre, koncentráltra aszalom, amióta itthon csinálom, olyanra, mint amilyet először kóstoltam Görögországban. Mivel csak olajban rakom el, hogy biztos ne romoljon meg, nagyon-nagyon szoros rakom az üvegbe , vigyázva, hogy sehol ne maradjon benne levegő, épp mint a dzsemeknél, csak ugye őket azért meg is forraljuk.

A fűszernövényeket - én csak rozmaringot használok - frissen, de jól megmosva és leforrázva rakom bele, így eddig mindig megakadályoztam a penészesedést.

Soha nem használok étolajat, csak olívaolajat - jó nem a legdrágább, kedvenc Borgesemet - de egy középkategóriás sajátmárkás extraszűz megteszi. És nem is kell sok belőle, hiszen a paradicsomok jól össze vannak szorítva az üvegben. Mert egyébként az aszalt paradicsomban nemcsak az aszalt paradicsom a jó, hanem szuperfinom a sötéterannyá színeződött fűszeres, illatos olaj is. Télen csak egy jó kenyérből készült pirítós kell hozzá, de bármilyen salátát is hihetetlenül felpörget. Előfordul nálunk, hogy az üveg alján csak paradicsomok árválkodnak, az olaj meg sehol...

Bár idén már majdnem letettem róla, most, amikor szeptember közepétől halmokban áll mégis a lucullus paradicsom - persze, mert minden csúszott ebben az idei időjárásban - jól bevásároltam belőle, nem is jött rosszul a sütő melege a múlt heti hidegben. Napon aszalás nálunk kizárva, mert nem tudom magam elszakítani a beteges képzelődétől, hogy mégis rámászik valahogy a letakart cuccra valami rovar, egyébként idén nyáron - meg most ősszel - ez egyébként is lehetetlen lett volna.


Hozzávalók: (2 2dl-es üveghez üveghez)

5 kg lucullus paradicsom

1 ek. só

2 kisebb ág rozmaring

2 dl extra szűz olívaolaj


A paradicsomokat félbevágom és egy kiskanállal kikaparom a magokat. A sütőpapírral bélelt tepsibe rakom a paradicsomokat (2 tepsinyi mennyiség ez nálam) a vágott felükkel felfelé, és megsózom őket.




90 fokos sütőben kb. az első 8 óra után kell kiöntögetni a fél paradicsomokból az összegyűlt levet, de ha ez elmarad, az sem nagy probléma. Attól függően, hogy a paradicsomok mérete mennyire egységes és egyébként is mekkorák, kb. 24-30 óra kell az aszaláshoz.
Én 24 óra elteltével szoktam figyelgetni, és a már kész sötét, de még azért nem csörgős darabokat kiveszem a sütőből.

Forralok kevés vizet és egy percre beledobom a rozmaringágakat, majd kiveszem és lerázogatom róluk a vizet.
A kiforralt, megszáradt üvegekbe úgy rakom a paradicsomokat, hogy csak szintén kiforralt villával-kiskanállal nyúlok hozzájuk. A paradicsomokat az üvegbe is a vágott felükkel felfelé teszem, és "megtöltöm" a belsejüket olajjal, így rakom rájuk a következő réteget, három-négy rétegegenként pedig jól lenyomkodom őket. Szó szerint megtömöm az olajjal rétegzett paradicsomokkal az üveget, és a legkisebb levegőbuborékot is kipréselem a paradicsomok közül. Félúton beleteszem a rozmaringágat, - idén csináltam fokhagymásat is - a végén az üveg szájánál nagyobb paradicsomokat rakok be, hogy le tudjam szorítani velük a bentieket, és figyelek, hogy a paradicsomokat teljesen ellepje az olaj.

A hűtő ajtajában van a legjobb helyük, nálam itt még nem dermed meg az olívaolaj, (akkor pici sárga gömböcskék jelennek meg az üvegben, nem kidobni, csak egy kicsit meleg helyen hagyni)
és felbontás után is itt tárolom.

Feta bruschetta

Még mindig kibírom, és nem vettem paradicsomot azóta, mióta a szabadföldiek október végén kifutottak a polcokról, de valahogy muszáj egy kicsit becsapni magunkat, az időjárást nézve még hosszú hónapokig...

Így az eredetileg görög salátának indult vacsorából lemaradt az uborka, a paradicsomot a nyáron aszalt paradicsommal helyettesítettem, hozzácsapódott egy kis maradék kenyér, amit megpirítottam - a bruschetta eredetileg nem is volt más, csak pirított kenyér, olívaolaj, só, bors - így született ez az öszvér megoldás, amit fúziósnak is nevezhetnék persze, ami most menő, viszont olyan mindegy, hogy hívjuk, feldobta a hétköznap estét, ennek a kenyérnek a maradéka pirult meg alá, és lett egy receptem, ami fejenként két kis pirítóssal számolva tökéletes előétel vendégeknek.


Hozzávalók:

20 dkg feta sajt

4 fél aszalt paradicsom

10 szem olajbogyó

1 kis fej lilahagyma

só

frissen őrölt bors

kevés olivaolaj

A fetát centis hasábokra vágtam, majd még hosszában félbe és azután fél centis darabkákra. Minden többi hozzávalót a fetakockákhoz méretezve apróra vágtam, óvatosan összekevertem, az aszalt paradicsom olajával megöntöztem, sóztam, borsoztam és a pirított kenyerekre halmoztam.
Annyira jól esett, elfelejtettette a kinn zuhogó havat is...

Csavart kenyér március közepére

Még mindig ezzel a tésztával kísérletezek, és egyre meggyőzőbbek a tapasztalataim. Ez a mostani variáció picit emeltebb hőfokon ropogós héjat eredményezett, állagra pedig nagyon puha, zsúrkenyérszerű, könnyű belsőt. Ilyen töltöttet - amit angolul csak lazán "swirl"-nek hívnak - pedig már régóta szerettem volna csinálni, egy édes minta alapján, és úgy látszik, ez a recept tökéletes hozzá, és a mostani, kicsit márciusra hangolt töltelék mellett még olyan sok, finomabbnál finomabb és látványos ötletem van, hogy lesz pár hónap kifutása, míg meg nem unjuk szegényt :). Ma ugyan épp édes variációt tervezek, bár a klasszikus húsvéti kalácsot nagyon nehéz lenne kitúrnia az ünnepi menüből.


Hozzávalók:



5 dkg vaj

5+45 dkg liszt

1 kk. balzsamecet vagy fehérborecet

2 tk szárított élesztő

2 púpozott tk. só

4 dl víz

5-6 darab nagyobb aszalt paradicsom

2 nagy csokor petrezselyem

kevés (olíva)olaj

kukoricaliszt a szóráshoz



A vajat egy lábasban felmelegítettem, 5 dkg lisztet csomómentesre kevertem a lassan a hideg vízzel, hozzáöntöttem a vajhoz és kevergetve felforraltam és belekevertem a balzsamecetet. (Sima ételecet esetén felezzük a mennyiséget, mert a savtartalom csak 6 % a balzsamecetnél. Azóta okosodtam, és az ecet - a másik receptnél - nemcsak a hagyma színének megőrzésére jó, hanem általában "besegít" az élesztő munkájába.) Mikor langyosra hűlt, hozzákevertem a szárított élesztővel elkevert lisztet, és gombóccá formáltam, és csak a végén dolgoztam bele a sót. Dagasztani ilyenkor nem kell, és 30 percet pihen.

Ezután sorban, négyszer egymás után: 10 perc pihenő, 10 másodperc dagasztás, kiolajozott felületen, olajos kézzel.
Ezután 30 percet állt, majda tésztát kétfelé osztottam, mindkét felét kinyújtottam 20x20centisre, sűrűn megszórtam a felaprított petrezselyemmel és elpotyogtattam ide-oda a felvágott aszalt paradicsomokat is. Picit sóztam, feltekertem, mint egy beiglit, és másfél órát kelesztettem.

Ezután sütőpapírral bélelt szögletes formákba raktam, vízzel spricceltem a tetejét, kevés kukoricaliszttel szórtam, és 220 fokon 30 percet sütöttem, a végén tettem egy kis sütőpapírt a tetejére is, ne piruljon tovább. Amikor kész lett, kevés vízzel kentem, hogy fényt adjak a tetejének.

Petrezselymes-aszalt paradicsomos kenyér

Az idei márciusi GBT-s meghívó után jutott eszembe, hogy tavaly a piros-fehér-zöld témakörre tekintettel ezt a kenyeret vittem, és ide mégsem került fel, pedig ez volt az első fajta kenyér, amit életemben először sütöttem, vagy 15 éve, és tulajdonképpen sokáig ez is volt az egyetlen. Akkoriban viszont általában vasárnap inkább késő délelőttre lett kész, és mégis reggelinek hívtuk, nem kellett a sötét téli reggeleken félvakon kibotorkálni a kamrába valami csokis gabonapehelyért meg tejért, amit a kiskorúak kizárólag csak akkor tudnak maguk maguknak elkészíteni, ha ebéd előtt tíz perccel szottyan kedvük ilyet enni - reggel egyszerűen az csak anyai kéz által képes kizubogni a dobozból, különben súlyos fokozatú éhezés és kiskorú veszélyeztetése esete forog fenn egészen a Garfield végéig.
Szóval ebből a kenyérből mostanában inkább vacsora lett, és a nagyobbnak már tetszik is, látszik a fejlődés. A tészta gyors, az ízekkel lehet variálni, de ha már petrezselymes, akkor érdemes pár levélkét kihagyni ezért a helyes díszítésért, csakhogy lenyűgözzük az olvasó- (vagy inkább evő-) közönséget.


Hozzávalók:

50 dkg liszt

1 cs - fél kg liszthez való - szárított élesztő

1,5 dl tej

100 gr tejföl

5 dkg reszelt Pannónia sajt

1 csokor petrezselyem

10 aszalt paradicsomfél

2 gerezd fokhagyma

3 tk. só

A lisztbe készített mélyedésbe szórtam az élesztőt, kevés langyos tejet és 1 teáskanál cukrot. Kevés lisztet belekavartam és 15 percet kelesztettem; addig lereszeltem a sajtot, a fokhagymát, felvágtam az aszalt paradicsomokat és a petrezselymet is pár levélke kivételével.
A maradék tejjel, a tejföllel és az ízesítőkkel 5 perc alatt kézzel ruganyos tésztát dagasztottam és 30 percig langyos helyen kelesztettem. A házi aszalt paradicsomtól - 3 éjszaka 90 fokon a sütőben, sűrű és édes, mintha valami gyümölcs lenne - már ekkor kellemes narancssárga színe volt. Ezután újra átgyúrtam, míg sima és selymes tapintású nem lett és cipóvá formáztam. Körben bevágtam és középre rakosgattam a megvizezett petrezselymeket. Addig kelt letakarva a cipó, míg a sütőm 200 fokra nem melegedett - majdnem fél órát ismét. Ekkor a kenyér tetejére vékony rétegben lisztet szitáltam, ez védte meg a sütés alatt a petrezselymet a hőtől.
45 perc sütés után tökéletesen kongott kopogtatásra a cipó alja, a lisztet pedig óvatosan le lehetett sepregetni a tetejéről pusztán az esztétika kedvéért.

Nem is kellett hozzá semmi, csak jóféle vaj.



A kenyér alaptésztája a Házi sütöde -Egészséges finomságok c. szakácskönyvből való, a petrezselymes ötlet pedig erről a blogról.