Színes, mangós madársaláta

Itt nem sok saláta akad. Egy két klasszikus: cézár, waldorf, az orosz reteksali és....szóval kevés. Mert ami ad hoc, az szerintem annyira nem érdekel senkit: épp ez volt a hűtőjükben, meglocsolta ezzelazzal, megszórta emezzelamazzal, és akkor mi van? Improvizálni mindenki tud, ahhoz nem kell nekem se recept :).

Ez a saláta viszont megérdemli a nyilvánosságot, olyan jól sikerült, ráadásul tökéletes kísérője volt a narancsos kacsacombnak, nem hiányzott mellőle semmi komolyabb köret, sőt súlyosabb téli fogásból könnyű ebéddé varázsolta. Madársaláta eddig  nem termett minden bokorban, de most két szuperben is láttam már elérhető áron, nekem a kedvenceim közé tartozik, a rukolánál kevésbé karakteres, nem tolakszik ki a többiek mellől. A tokaji balzsamecet pedig olyan jó, hogy simán el tudnám kanalazni csak úgy magában, könnyű, egyszerre édes-savanykás, illatos, jól passzol a gyümölcshöz is.

Hozzávalók (4 személyre)

1 érett mangó

1 nagy piros kaliforniai paprika

1 fej lilahagyma

4 marék madársaláta

fél vérnarancs

2 ek. tokaji aszúecet

pár csepp semleges ízű extraszűz olívaolaj

őrölt tarkabors

A megpucolt mangót és a paprikát egyforma méretű kockákra vágtam. A lilahagymát is felvágtam és forrásba lévő vízbe dobtam, azonnal leszűrtem és jeges vízbe tettem - így megmaradt a színe, édessége és roppanóssága, de elveszítette csípősségét -az kilógott volna a többiek közül. Az utolsó négy hozzávalóból öntetet kevertem és az összeállított salátát meglocsoltam vele, majd egy órányi hűtés után tálaltam.

Kókusztejes mangóhab

Ez a habszifonba  nemcsak tejszínt következő darabja. Második próbálkozás, az elsőnél ugyanis kimaradt a szifonból a tömítés...NO2 kisziszegett oldalt, és félig beterítette mangókrémmel a konyhát. Vártam egy hetet, hogy megérjen az újabb mangó, és a szifon összeszerelésénél nagyon figyeltem. Nagyon klassz kis cucc lett belőle, pedig a Szakácsok könyve receptjét kicsit feltuningoltam: sima ásványvíz helyett kókusztejjel turmixoltam le a mangót, kapott még egy pici  fehérrumot is az anyag, tulajdonképpen el lehetett volna adni habszifon nélkül is :) Viszont az utasításokat betartva nagyon fenszi desszerthab lett belőle, a minimális zselatin és a megfelelő hűtés tökéletes hab állagot varázsol, de úgy, hogy közben az egész azonnal olvad a szájban.Tényleg élmény kanalazni.

A habszifonról használatáról írtam már a múltkor is, itt a legfontosabb megemlíteni: nem ipari méregdrága habszifonom van, hanem egy félliteres, fém testű, fém fejű Liss gyártmány ( Nem ez nem a reklám helye, csak mondom), és ami a lényeg: a feje szétszedve tisztítható.Tehát a szelep kiszedhető, átmosható - ez az ilyen haboknál nem hátrány.  Itt összesen 3 dl sűrű folyadék megy bele, 1 patronnal. Bár a gyártó szerint 2 patron is beletölthető, eddig nem volt rá szükség, és nem is gondolom, hogy tesztelnem kellene a palack tűrőképességét.

Hozzávalók: (4 1,5 dl-es pohárnyi hab)

1 érett mangóból 2 dl mangópüré

1 dl kókusztej

1 lap zselatin

1 ek. fehérrum

A zselatinlapot kevés vízbe beáztattam. A mangót a kókusztejjel teljesen sima, homogén péppé turmixoltam. A zselatinlapról leöntöttem a vizet, hozzáadtam a püré negyedét, és kis lángon kevergetve addig melegítettem - kb. 1 perc - amíg a zselatin fel nem oldódott. Összekevertem a többi pürével és a rummal, a lehűtött szifonba töltöttem, és fejjel lefele fordítva belecsavartam a patront, közben kb 10x erősen fel-le ráztam a szifont.

Ezután 1 órára hűtőbe raktam. ( Vagy betesszük jeges vízbe 30 percre.) Bár csinos csúcsokat ennyi idő után nem tudtam varázsolni a habból, de szerintem így is tökéletes lett. 

Azt tapasztaltam, ha hosszabb ideig áll a hűtőben, akkor nehezebben jön ki a szifonból, tehát ha előbb készítjük, akkor tálalás előtt fél órával érdemes kivenni a hűtőből majd  jól fel is rázni.

A Szakácsok könyve, úgy rémlik, még görög joghurtot és málnadzsemet rétegez vele a poharakba, így egész komoly desszertmennyiség lesz belőle.