Mascarponés-karamelles-mogyorós sárgabarackpite

A nyár eddigi top sütije.

Ropogós mogyorós tészta, selymes mascarpone, tejszínhab, mézédes sárgabarack, egy kis karamellszósz - nem nagyon lehetett eddig überelni, és még hátravan a szilvás változat, de gyorsan csinálok még a barack végéből egy másikat, ráadásul a nyári zápor áztatta fényképezőgépem helyett :((( már nemcsak telefonyképezőgépem van, amivel ezt a gyatra képet buheráltam.
Szerintem még ütősebb is, mint az eredeti epres verzió, amit a júniusi Good Food-ból terveztem megsütni, de az eperszezonról lecsúsztam. Nem számított, sőt, a Nép sérelmezte, hogy miért ilyen kicsi lett, legközelebb csináljam csak a 24 cm-es formában nyugodtan.


Hozzávalók: (18 cm-es formához)

8,5 dkg liszt

3 dkg cukor

6 dkg vaj

3 dkg darált mogyoró

1 kis tojás sárgája

1 ek. hideg víz

- a töltelék:

20 dkg mascarpone

1,5 dl tejszín

1 púpozott ek. porcukor

6-8 sárgabarack - mérettől függően

- a karamellszószhoz:

10 dkg tejkaramell

6 ek. tej

A sütőt 190 fokra előmelegítettem.

A vajat, lisztet és a darált mogyorót az aprítógépben morzsássá kevertem, hozzáadtam a cukrot, tojást, a vizet és kézzel gyorsan egynemű tésztává gyúrtam; enyhén lisztezett munkalapon fél cm-nél kicsit vékonyabbra, kerekre nyújtottam a tésztát és kibéleltem vele a formát, hogy 3 centis pereme legyen.Negyedórát pihentettem a hűtőben, majd sütőpapírral béleltem és lencsét szórtam bele.(vaksütés)
15 percig sütöttem, ekkor kiöntöttem a lencsét, kivettem a sütőpapírt, és további 5 percet sütöttem még.

Ezalatt a mascarponét a cukorral kézi robotgéppel jól fellazítottam, a tejszínt lágy habbá vertem, óvatosan összeforgattam a mascarponéval.
A tejkaramellt kis lángon felolvasztottam a tejjel, a barackokat kimagoztam, kockákra vágtam és a felét hozzákevertem a krémhez.

A kihűlt tésztakosárba csorgattam a karamellszósz nagyobbik felét, ráhalmoztam a krémet, a megmaradt barackkockákkal megszórtam a tetejét és rácsorgattam a karamellszósz másik felét.

Pofonegyszerű luxussütemény, ha megérné a másnapot, még jobban összesimulnának az ízei a hűtőben.

24 cm-es mérethez +50%-kal emeljük a tésztához megadott mennyiségeket, legyen két centis pereme, a mascarpone pedig a standard 25 dkg-os dobozos. Minden más változatlan, kicsit kevésbé lesz duci egy szelet.

Karamelles-konyakos hideg sárgabarackleves

Bár a nyaralás előtt kifejezetten őrültségnek tűnt az indulás előtti napon barackdzsemet (sokat) befőzni - jól rámijesztettek a piacon, hogy az idén nem lesz - most azért sokkal kevésbé szívesen fognék hozzá. Ha valaki mégis most lekvározik, és nincs teljesen eltelve a barack illatával mellékesen megcsinálhatja ezt a majdnem főzés nélküli levest, nem fogja megbánni, egyébként meg összesen 5 percre kell bekapcsolni hozzá a gázt, a barack lehéjazásához és pár deka cukor karamellizálásához.

Hozzávalók: (2-3 adaghoz)

6 nagyobb sárgabarack (leturmixolva 3 dl püré)

1 doboz joghurt lecsepegtetve vagy 100 gr görög joghurt

4 ek. nádcukor

0,5 dl konyak

0,5 dl víz

néhány jégkocka

A barackokat lobogó vízbe tettem - épphogy ellepje őket - és rögtön elzártam a gázt,és tíz percig állni hagytam. Ezalatt a cukrot egy kislábasban közepes lángon karamellizáltam - én szoktam kevergetni, hogy egyenletesen piruljon, a gömböcök felolvadnak úgyis a végére, és ekkor még lejjebb is veszem a lángot, hogy nehogy megégjen a cukor. Mikor sima és illatos lett karamell, lehúztam a tűzről és ráöntöttem a konyakot (mint a képen látszik, én Veterano fan vagyok, igazi love at first sight). Persze rögtön nonfiguratív formába dermedt -így klassz sütidísz lehet belőle , vagy mint utóbb eszembe jutott, egy kis chic a leves tetején- de további fél deci vizet kellett csak hozzáadni, visszatenni a tűzre és szépen felolvasztani.

A barackokat hideg vízbe raktam át, lehúztam a héjukat, kimagoztam és a joghurttal együtt simára turmixoltam. Hozzáadtam a karamelles-konyakos szirupot és annyi jégkockát, hogy fél liternyit mutasson a turmix mércéje.

Még behűtöttem, hogy tényleg igazán jeges legyen, és azután persze kevésnek bizonyult -hmmm, mi van ebben - nem tripla felkiáltójellel, hanem csöndes sóhaj, három ponttal a végén, és gyors bekanalazás.

Kevés pirított kalácskocka vagy mandula vagy kockára vágott sárgabarack vagy a nonfiguratív karamell kis része lehet a levesbetét/díszítés.

A jó anya sárgabarackos gombóca

Jóanya süt palacsintát, (sőt meg is fordítja a levegőben, ha kérik, mint Tigris, és NEM esik Füles fejére, pedig az nagyon vicces), csokis kuglófot meg rizsfelfújtat, főz paprikás krumplit(de virslivel,anya!!!) meg sóskát (de virslivel, anya!!!), és gombócot is, persze. Évente kétszer, a vadashoz. Az is milyen...jó, hogy elborítja a sűrű tejfölös szósz, egyébként meg még mindig jobb, mint makarónival enni a vadast.

Mert a gombóc... a gombóc először is kicsi. Csinos. Kompakt. Nem egy, de nem is két falat - valahol a kettő között. Mert mifelénk a nagy gombócokat csak megvetően a "gölődin" szóval illetik. Ezen túl a gombóc nem kemény, és nem is akar szétfőni sem a vízben. Persze a képpel illusztrált szakácskönyvekben a gombóc tésztája mindig makulátlan tiszta konyhapulton nyújtózik, szabályos egyenlő oldalú háromszögekre van felvágva, amelyek a tér-idő görbület máig meg nem fejtett titkos egyenletei eredényeképpen mégis egyenletes és vékony bevonatot képeznek a tökéletesen gömbfelületű bevonnivalókon - azaz a gombóc is tökéletesen gömbölyű. Kívülről viszont diszkréten, és semmiképp sem hatalmas, vajtól fénylő darabokban vonja be az aranyszínű zsemlemorzsa.

Ezért aztán Jóanya 35 fokban elindul a piacra, hogy beszerezze a Tökéletes Gombócnak Való Krumplit. Ez eleve lehetetlen, hiszen minden elsőosztályos tudja, hogy gombócnak csak öreg krumpli jó. Nem baj. Kell aztán még picike, érett sárgabarack. Az akció sikeres, sőt sikerül az össztársadalmi elégedettségi szintet is növelni, mikor Jóanya az árus kérdésére - hogy milyen barackot kér - csak lazán azt válaszolja: a legeslegkisebbeket!!! Gombócnak lesz??, kérdezi az árus, és körülötte a többi árus meg az összes vevő elismerően néz Jóanyára; már ezért megérte az egész gombócprojekt.

Hazaérve Jóanya előveszi az összes szakácskönyvét, amiben gombóc szerepel, bennük a felháborítóan hazug képeket letakarja egy szalvétával. Telefonos segítséget is kér - nem, kislányom, ne tegyél bele tojást, mert kemény lesz, igen, M.néni is itt van, ő is ezt mondja - szinte hallom a bólogatást a telefonban.

Ezután Jóanya krumplit főz - nem héjában, mert ez majdnem újkrumpli. Lisztet mér, mégis tesz bele egy tojást, meg még lisztet, meg még, meg még, a konyhapulton meg lehetne rendezni a téli műlesiklóversenyek nyári selejtezőjét - fehér, fehér kupacok amerre a szem ellát, a tészta meg csak ragad, egyenlő oldalú háromszögekre esély sincs, nem baj, lágy még, de akkor elcsúszik a szalvéta - jé, ezek is csak úgy ímmel-ámmal vágják, meg oszzuk tizenkét részre...??? Akkor jó ez így, barackocskák kimagoz, kis vaníliás porcukor betölt, tészta csíp, burkol, kifőz, vaj, zsemlemorzs...anyaaa...ehetjük kakaóval???????


Hozzávalók:

1 kg főtt krumpli(valamilyen)

kb. 25 dkg liszt

1 tojás

só

5 dkg vaj

10 dkg zsemlemorzsa

A krumplit sós vízben megfőztem, áttörtem és langyosra hűtöttem. Összedolgoztam a tojással és a liszttel. A lágy, ragadós tésztát jól kilisztezett munkalapon hengerré formáltam és késsel 16 részre osztottam. A kimagozott, kicsi, egész sárgabarackokba vaníliás porcukrot töltöttem és lisztes kézzel a tésztába csomagolgattam őket. Forrásban lévő vízben, óvatosan megkavarva a felszínre emelkedéstől további kb. öt percig főztem a gombócokat.

A legnagyobb teflonserpenyőmben vajon, folyton kevergetve kicsit megfuttattam a zsemlemorzsát, belepakoltam a gombócokat és gyengéden rázogatva-forgatva bevontam őket az aranyló morzsával.

Sárgabarack

Ki az a hibbant, aki a szabadság kezdete előtt három nappal - amikor a még elvégzendő, sürgős és halaszthatalan munka hegyekben tornyosul, még össze kell szedelődzködni egy rögtön a szabadság első napjának hajnalán induló, közel kéthetes, kb. 3000 kilométeres útra, ami negyed Európát érinti ( és természetesen a két gyerkőccel) - , nagymennyiségű sárgabarackot vásárol, merthogy mindjárt vége a szezonnak?
Hát igen, igen. Meg is kaptam érte a beosztásomat. Persze aztán meg a tíz ujjukat nyalogatták, amikor a felfordulás kellős közepén a kimaradt dzsemből olyan igazi retro napközis barackdzsemes-kenyér-vacsorát csaptunk. ( Más nem is nagyon volt itthon.) És különben is, mostmár jöhet a tél!!

Elkészítés módja: mint az eperdzsemnél. Klasszikusra, sajnos nincs idő.