A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sütés. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. június 16., kedd

Macaron-ia II.




Egy o-val... A másik az amerikai kókuszos rágcsa eredetileg, de sokan keverik (mint én is a korábbi postban) és ha guglizunk, akkor megtaláljuk így is, úgyis, leginkább összevissza. Ettől függetlenül további okosságokat tudok megosztani macaron-ügyben. Van fejlődés, lassú, de remélhetőleg biztos haladás a majdnem tökéletes felé - mert a tökéletesség elvetnivaló hiúság, és különben is unalmas...

Ahogy a múltkor leírtam, én a francia tojáshabos (french meringue) macaron-recepttel indítottam, aminek az volt az indoka, hogy egyszerűbb, mint az olasz, ahol ugye be kell lőni pontosan a cukorszirup hőfokát. Nos, lehet hogy az egyszerűbb kifejezés nem teljesen pontos, azóta ugyanis megtudtam, hogy a francia massza sokkal érzékenyebb a külső körülményekre - pédául esős, meleg, párás időben (vagy konyhában, ahol 3 órán át gyöngyöztetjük a húslevest) hozzá se fogjunk.

A macaron halála ugyanis a túlzott nedvesség. Ezt felveheti egyrészt a levegőből, vagy megoldhatjuk úgy is, hogy a habot vagy a mandulás masszát túlverjük, vagy keverjük. Ekkor szétfolyik a sütőlapon, és mindenféle szörnyűségek történhetnek vele: kireped, levakarhatatlanul odaragad stb. Az általános tanács, hogy inkább legyen under-, mint overmixed. Emiatt nagyon óvatosan kell bánni az esetleg alkalmazott folyékony színezékekkel vagy ízesítőkkel. Ugyanígy, ha a mandula héját blansírozással ( 1 perc a forró vízben) szedjük le, feltétlenül meg kell szárítani a mandulát a sütőben.

A nedvesség csökkentésére (is) alkalmazzák a tojásfehérje "öregítését". Ennek az a célja, hogy legalább 10-15%-nyi nedvesség elpárologjon belőle és koncentráltabb legyen a fehérjetartalom. Vannak persze bevallott/be nem vallott trükkök: sokan ki is írják, hogy megdobják még egy kis tojásfehérje-porral.
Igazából egyébként nehezen tudom elképzelni, hogy az ötfokos hűtőben lealufóliázva veszítene valamit a víztartalmából, de lehet. Én most 5 napig spájzoltam a tojást a hűtőben, de legközelebb 2 napra kinn hagyom normál hőmérsékleten ( Csak szalmonellamenteset merek használni majd.)
Egyesek klasszikusnak nem mondható módszerrel lazán 10-20 másodperces mikrózást javasolnak, és annyi. Na majd lesz ilyen is :)


A hab állaga ugyanilyen fontos, amivel indítunk. Az erről készült képen látszik már a "madárcsőr", itt én most megálltam, mert nem mertem túlverni, de 1 icipicit még kellett volna. Semmiképp se legyen túl kemény habunk, ha odáig jutottunk, akkor csináljunk belőle gyorsan valami mást.




A második nekifutás után rájöttem, hogy hiába a helyes kis talpacskák, az első kör bizony kissé túlvert volt, és a "tésztának" sokkal lassabban kellett volna folynia. Itt most beteszek egy képet, ahol talán látszik, hogy sűrűn, szalagszerűen folyik a mandulás cukorral összekeverve a massza. (És nagyon lassan is, de az nem látszik.)
Csak most a képen vettem viszont észre, hogy a mandula talán nem volt elég lisztesre darálva a cukorral, viszont a kész macaronok külső felszínén nem látszott a szemcsésség egyáltalán; a a fenti képen természetesen ennek a második körnek az eredményei láthatóak.






Ezzel most nálam nem volt probléma, viszont kicsit túlkevertem a cukorral és a mandulával, ezért van olyan maki, aminek helyes kis "airbag"-ja van. Ez bizony hibás... de elfogyott azért. (És még egy másik dolog, a nem tökéletes sütési hőmérséklet is állhat a háttérben, csakhogy egyre egyszerűbb legyen...)






Ugyanígy hiba, ha nem szép sima, egyenletes a macaron alsó fele, ez is a túlverés következménye. Ja igen.. az is hiba, hogy a talpacskák túldudorodnak a macaron szélén - szép függőleges oldalúnak kell lennie ugyanis egy igazi macaronnak - de ez meg állítólag a francia tojáshabos recept velejárója, úgyhogy egyelőre így marad.

Kipróbáltam most azt is, hogy lehet levarázsolni másképp a szilikonos sütőpapírról a macaronokat: nedvesítés helyett egyszerűen kinnhagytam pár órára teljesen kihűlni őket papírostól, azután pedig óvatosan, - mint egy arcmaszkot - lehúztam a papírt a macaronokról. Sütőpapír-peeling... nem is ragadtak oda :)






Az előző sütikhez képest ebbe a masszába nem tettem vaníliát, és szerintem jobb is így, mert jobban kijön a mandula íze.

A sütési hőmérsékletről és a sütés módjáról pedig hosszú oldalakat lehetne írni. Ahány blog, weboldal, annyiféle variáció. Ezt mindenkinek magának kell kitapasztalni, a saját sütőjével. Ami általánosan elmondható, hogy ha hosszabb, de alacsonyabb hőfokon sütjük, akkor egyrészt légzsákosak lesznek, másrészt nagyobb esély van arra hogy nem emelkednek meg szépen. A kezdő sütési hőmérséklet 130-180 fok között javasolt, én 160-nál feljebb nem mentem eddig, de a légzsák miatt ki fogom próbálni. A 130 abszolút alacsony szerintem, vagy legalábbis az én sütőm szerint, az első alkalom első két tepsije emiatt sem sikerült túl szépre. A magasabb kezdő hőmérsékletet csökkenteni kell akkor, amikor a talpacskák előjönnek - ez a 4.-5. percben meglesz, ez eddig nálam hajszálra pontosan működött. Ennek oka egyrészt, hogy ne barnuljanak a macaronok, és ne is szárítsuk ki őket túlságosan, hiszen belül kellemesen puhának kell maradnia.. Van, aki résnyire kinyitja a sütő ajtaját, van, aki kinyitja egyszer-kétszer a hátralévő időben, ami egyébként arra is szolgál, hogy megszabaduljunk a sütés közben keletkező gőztől. Van olyan, aki ekkor javasolja a tepsi megfordítását, de én ezt nem tenném meg, félek, összeesne a süti, és szerencsére azt tapasztaltam eddig, hogy a helyüktől függetlenül egyenletesen sültek

A következő eresztés dupla sütőpapírt kap a tepsiben, remélem így a magasabb hőmérséklet ellenére szép világos marad az alja és nem lesz légzsákos, a tetejére meg majd vigyázok...

Most egyenlő súlyú tejszínból és étcsokiból készült ganache-krém ( tejszínt épp forrpontig melegíteni, az összetört étcsokira önteni, simára keverni, visszahűteni) volt a töltelék, nagy sikere volt, az egy tepsinyi macaron pillanatok alatt eltűnt a 24 órás hűtőben való dugdosás után.








Hát ennyit mára a macaron-ról, remélem lesznek bátor és sikeres próbálkozók, én még nem érzem, hogy nagyon rákattantam volna :DD, de szóljatok!!










Egy éve: Csirke nyáron











Két éve:
Cseresznyés pie



2009. június 5., péntek

Macaron-ia I.


legeslegelsőre elfogadható...


Terápiás célzattal nekivágtam. Ha ennyire elborít a munka, mint az utóbbi hónapban, muszáj valami igazán vacakolós-pepecselős elfoglaltságot találnom pihenésképpen. Úgy néz ki sikerült. Mikor Chili és Vaníliánál elolvastam az összefoglalóját a macaroon-készítés rejtelmeiről, már tudtam, hogy vége lesz a hónapok óta tartó macaroon-nézegetésnek a mindenféle blogokon, ami csak arra jó igazán, hogy az ember lánya felmérje, mennyire sokesélyes belevágni ebbe a projektbe. Persze vannak, akiknek mindig sikerül, dehát a légköri viszonyok, meg a páratartalom...






Az első tepsi igen gyenge lett, - a talpacskák előjöttek, de nem egyenletesen, így hepe-hupás külsejűek lettek a macaroonok - a második sem lett túlságosan szép - túl kevés volt a tészta, de úgy tűnt, ha vastagabbra hagyom, akkor meg szétfolyik - , így feladtam-a-mai-napra jelleggel mosogatásba kezdtem a bombatámadás utáni állapotokat idéző konyhában, miután ahogy esik úgy puffan felkiáltással köröcskék rajzolgatása nélkül rányomtam a harmadik adag tésztát a sütőpapírra; ehhez képest legnagyobb meglepetésemre majdnem tökéletes félgömböcskék vigyorogtak rám a sütőből, mikor bekukkantottam szinte csak megszokásból. Nagy örömömben kicsit előbb kivettem őket, mint kellett volna, ezért picit veszítettek a magasságukból, de remélem, legközelebb (valamikor a hétvégén tervezem) ügyesebb és tapasztaltabb leszek.



ő viszont a nyelvét nyújtja...(és még pár társa :)


A macaroon massza-variációk közül a számomra legegyszerűbbet választottam, ha lesz cukorfokhőmérőm egyszer, akkor biztos kipróbálom az olasz meringue-set, ahogy C&V csinálta, főleg, ha ez a szimpla variáció nem hoz legközelebb (vagy mégegyszer, meg mégegyszer) legalább egy ötös alá eredményt. A második adagtól a színük is megfelelő, bár nem tökéletesen fehér, kirepedni egyik sem repedt ki, csúcsos sem maradt, a talpon kell egy kicsit magasítani, valamint nagyon ügyesen leszedni a sütőpapírról, hogy a kellemesen ragacsos belseje ne maradjon rajta, mert akkor nem macaroonunk, hanem egy nagy adag kagylóhéjunk lesz a végén.


ő meg nem éppen szabályosra sikeredett

Majdnem biztos vagyok benne, hogy jót tett a masszának az állás (mármint a tálban, nem már előkészítve köröcskéknek), mert sűrűbb lett, ezért vastagabb, de szét nem folyó köröket lehetett készíteni, másrészt pedig a habzsákból szabályos kör készítésének technikáját tényleg nem árt gyakorolni, ez a harmadik 20 köröcskénél jobban ment, sőt másképp is álltam neki, mint az elején. Olyan triviális dolgokra is muszáj figyelni, hogy pl. a tipikusan tekercsben árult, mindig kunkorodó sütőpapír teljesen kisimuljon a tepsiben ( szerintem vasalni fogom legközelebb :D) , mert ahol kicsit is hullámos marad, a massza máris követi a garvitációt, és odavan a tökéletes kör...

Ő és társai szerepelnek az első fotókon, megérdemeltek egy kis epres vajkrémet

Mindenesetre most ezek volt az első kísérlet eredményei, ha sikerül még párszor úgy megismételnem, hogy a hibás darabok száma drasztikusan lecsökken, akkor természetesen leírom a részletes tapasztalataimat is.

Ja és csak annyit még, hogy az vágjon bele, aki ennyi macera után még külön örül annak, hogy egy meglehetősen ééééédes sütivel büszkélkedhet. Bár az epres buttercream szerencsére nem lett túl édes a cukros epersziruptól, sőt másnap kifejezetten jobb lett a sütik íze, ahogyan összeértek, de legközelebb valami brutális étcsokis krémje lesz, az biztos.

Related Posts with Thumbnails