Nagyjából a gulyásleves mexikói/tex-mex megfelelője, értve ezalatt hogy nincs két egyforma. Azt persze nem tudom, hogy ott a népek elvitatkoznak-e meddőn órákon keresztül arról, hogy az egyetlen, igazi, autentikus burritoba mi kell, bab, tejföl, sajt, chili, rizs, akármi, és ha kell akkor az milyen legyen. Úgyhogy ez a burrito az, amit mi burritonak hívunk, tortilla, paradicsomos-csípős szósz, tejföl, vörösbab, marhahús, kis paradicsom, paprika, chili, kukorica és a tuti nem mexikói cheddar sajt. Még nem láttam olyan pasit, aki azt mondta volna, nem, kösz, és sört se kérek...
Hozávalók: (8 tortilla-laphoz)
20 dkg vörösbab
40 dkg darált marhahús
2 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 ek. paradicsompüré
1 kk. pirospaprika
pár tekerésnyi frissen őrölt bors
2 chili
fél kk. őrölt kömény
2 paradicsom
1 paprika
4 ek csemegekukorica
10 dkg cheddar sajt
egy pohár tejföl
6 ek étolaj
só
A vörösbabot előző este beáztattam. A felforrósított olaj felén megfuttattam az apróra vágott hagymákat, a paradicsompürét, hozzáadtam a leszűrt babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, és fedő alatt addig főztem, míg a bab puhulni nem kezdett. Ekkor az olaj másik felén átforgattam a húst, hozzáöntöttem a babot, beletettem a felaprított chiliket, a többi fűszert és a bab puhulásáig főztem. A legvégén épp csak összeforraltam a kockákra vágott paradicsommal, paprikával és a kukoricával.
A kész tortillalapokat sütőben megforrósítottam, megkentem tejföllel, megtöltöttem, megszórtam a sajttal és a lap alsó harmadát behajtva, hogy ne csöpögjön ki a szósz, feltekertem. Hamm.
