Eper-fagyi-leves

Ó, igen, tudom hogy tegnap kicsit szürreális volt a sült dzsem poszt, ami éppúgy időzített, mint a többi, és még nem akkor készült, amikor az időjárás igyekezett bepótolni az elmúlt hetek összes napsütéses óra - elmaradását. Ettől függetlenül unalmas nyári éjszakán vagy kora hajnalban azért meg lehet próbálkozni vele, télen meglátni majd, hogy megéri az a kis izzadtság :).
Hogy jóvátegyem, gyorsan megosztom a favorit nyári gyümölcslevesünket, ami málnával már fenn van a blogon, és máig listavezető, azóta hogy nemisbéka közzétette az eredeti hihetetlenül finom szedres variációt. Ez is ennek a levesnek a bázisából indul, csak az idei vízízű eprek miatt kicsit koncentráltabb, de nincs jobb ennél, amikor este munkából hazaesve ott mosolyog egy nagy lábasnyi jéghideg gyümölcs-fagyi-leves a hűtőben. ( Jó, tudom, sör.)

Hozzávalók:(3-5 adag)

60 dkg eper
3/4 liter víz
5 ek. nádcukor
3 ek.citromlé
2 tk. vaníliakivonat
20 dkg vaníliafagylalt
1 dl tejszín

50 dkg epret felforraltam a vízzel, cukorral, a citromlével és a vaníliakivonattal. 2 perc forralás után a tűzről lehúzva botmixerrel simára kevertem. Vártam, hogy hűljön egy kicsit, majd 20 dkg vaníliafagyit olvasztottam bele, és belekevertem még 1 dl tejszínt. Teljes kihűlés után még ebédig/vacsoráig a hűtőbe raktam.
A leves édessége függ az eper ízétől, ez így kellemesen egyensúlyozott az édes és az enyhén citromos között, semmiképp ne hagyjuk ki a citromot.
További 10 dkg eper volt a levesbetét.

Fehérzöldség-krémleves narancsos-diós vajjal

Nem ez volt a karácsonyesti leves, bár annak is tökéletes lett volna; amióta gyerekeim szerelembe estek a Vichy-krémlevessel, nálunk minden ünnepi alkalom automatikusan Vichy-krémlevest követel, ezenkívül - habár eredetileg ez hideg nyári leves volt - minden őszi-téli hónapban minimum egyszer hétvégén is főznöm kell. A Gasztrotipp Színes Karácsony receptversenyére készült a leves, ahol eredetileg leves-főétel-desszert sort akartam csinálni, ha már színes, akkor fehér-arany témakörben, de a próbapisztráng pirított mandulás mandulás-fehérboros mártásban végül is lemaradt időhiány miatt, mintha tudta volna, merthogy pisztráng után hiába szaladgáltam már napokkal az ünnepek előtt, a nagy válság miatt (pisztráng-válság...) nem kaptam.

Lengyelországban a krumpli és mindenféle gyökérzöldség hagyományosan gyakran kerül az asztalra az őszi téli időszakban; finom creme fraiche felhőkkel koronázva kaptam októberben Varsóban, és azt hiszem valamennyire sikerült megidéznem, majdnem olyan finom lett.

Hozzávalók

20 dkg zeller

20 dkg petrezselyemgyökér

15 dkg krumpli

5 dkg hagyma (vörös, de ugye az valójában fehér)

4 dkg vaj

kevés bors

1 tk. só

1,2 liter csirkehúsleves

2 dl tejszín

-a narancsos-diós vajhoz:

3 ek. dió

fél narancs reszelt héja

6 dkg vaj

1 kk. cukor

nagy csipet só

frissen darált bors

A zöldségeket megtisztítottam és vékonyra szeleteltem. A felolvasztott vajon megdinszteltem a krumpli kivételével az összes hozzávalót.
Hozzáadtam a krumplit, felöntöttem a húslevessel,sóztam, borsoztam és kb. 25 perc alatt puhára főztem.

Amíg főtt a leves, a diót teflonserpenyőben 1 tk cukorral, egy nagy csipet sóval és frissen őrölt borssal kevergetve megpirítottam. Hűlni hagytam, majd összedolgoztam a puha vajjal és fél narancs reszelt héjával. Pár mm. vastagon simára kentem a masszát egy tányéron és betettem 10 percre a mélyhűtőbe, majd csillag alakú formával kiszúrtam.

A megfőtt zöldségeket a levessel együtt simára turmixoltam, hozzáöntöttem 2 dl tejszínt, azzal újra majdnem forrásig melegítettem.

A diós vajcsillagokkal tálaltam a forró levest.

A krémleveshez hasonlót egy lengyel étteremben ettem az ősszel, a diós vajcsillagok eredeti ötlete az Évszakok konyhája c. szakácskönyvből való.

Tárkonyos gombaraguleves

Miután a tél úgy döntött, hogy álnokul gyönyörű napsütésnek álcázva rúg még belénk egy nagyot jégviharral és hózáporral, belefér egy melengető télies leves a repertoárba, gyorsan kész és már lehet is szorongatni a forró levesescsészét, miután megtévesztve tavaszi kabátban dideregtük át a napot a tundrán.


Hozzávalók :(2 személyre)

20 dkg barna csiperke

1-1 közepes sárgarépa és petrezselyemgyökér

1 igazán kicsi fej hagyma

2 dkg vaj vagy 1 ek. olaj

4 dl húsleves

1 dl tejszín

2 púpozott tk. étkezési keményítő

2 tk. tárkony

só, bors

pár csepp citromlé



A felszeletelt gombát, a vékonyra(!) felkarikázott répát, gyökeret, a felaprított hagymát a vajon megfuttattam, átforgattam, picit megsóztam (mert a leves is sós) és fedő alatt kicsit pároltam, majd felöntöttem a húslevessel, beletettem az első adag elmorzsolt tárkonyt és kb még 15 0percig főztem. A tűzről lehúzva kicsit hűlni hagytam, az étkezési keményítővel simára kevert felmelegített (hogy ne rántsa össze) tejszínnel behabartam, együtt átforraltam, kapott még egy jó adag tárkonyt, kevés őrölt borsot és néhány csepp citromlevet. A félóra alatt, amíg kész a leves, még hozzácsaphatunk valami jó kis tésztaételt, és máris kitörtünk a hétköznapi(bb) ételek egyhangúságából.

Megint gazpacho

Hát nyilván nem egy nagy találmány két hét után megint majdnem ugyanazzal jelentkezni, de még azért van rá esély, hogy idén is jól fog esni egy meleg napon valakinek.
Igazából ez a recept megközelíti azt az ízt, amit egy spanyolországi nyaraláskor kóstoltunk, és mivel helyiek ajánlotta turistamentes étterem volt (legalábbis amíg be nem mentünk) így azóta is elhisszük, hogy ez az igazi, és kész.

Hozzávalók 2 személyre:

0,5 kg lehéjazott paradicsom
1 csokor petrezselyem
2 ek 10%-os ecet
1 tk. cukor
1 tk. apróra vágott bazsalikom(ha nem zöldfűszer, akkor több kell bele szerintem)
4 ek. olivaolaj
2 gerezd fokhagyma
csipet só

A paradicsomot reggel forró vízzel leöntve 10 percig állni hagyjuk, ezután lehéjazzuk és az össszes többi hozzávalóval összeturmixoljuk. ( A receptemben nem szerepel, hogy ki kellene magozni a paradicsomot, így aztán ezzel nem is szoktam vesződni...)
Ezután délig vagy estig a hűtőbe dugjuk a levest, majd ha eljött az ideje, pirított kenyér-kockákkal, kockára vágott uborkával, keménytojással tálaljuk - vagy csak úgy magában bekanalazzuk.

A forrást úgy tudom megadni, hogy ez a szürkeborítós szótárfüzetembe van felírva, amire a tesóm egy sünit rajzolt.

Málnaleves nemisbéka módra

Amiko DG-nél elolvastam a vaníliafagyis szederleves receptjét azonnal tudtam, hogy a hétvégén ki fogom próbálni, hogy csökkentsem a mélyhűtőre és a gyerekekre nehezedő nyomást. A kiskorú szekció már annyira el van telve a mediterrán tél és az afrikai tavasz eredeményeképpen gyümölcstől roskadozó kertünkben termett gyümölcsökkel, hogy megunta a máskor oly bevált legelészést, és csak erős szülői kényszer hatására hajlandó enni belőlük. (Plusz legyen leszedve és behűtve.)
Ezért tűnt jó ötletnek a kicsit átvariált leves, amivel akkora sikert arattam, mint már régóta semmivel. Köszönjük! Felvettük az állandó repertoárba, szerintem télen sem lesz a fagyasztóból ellenükre.

Tehát a hozzávalók:

60 dkg málna
1 liter víz
3 ek.citromlé
fél vaníliarúd
15 dkg vaníliafagylalt
1 dl tejszín

50 dkg málnát feforraltam a vízzel, a citromlével, a vaníliarúddal, és mivel a málna a szedernél érzékenyebb, le is vettem rögtön a tűzről. A vaníliarudat kihalásztam belőle arra az időre, amíg a botmixerrel simára kevertem. Ekkor jöttem rá, hogy a kiskamaszok szelektív önállóságának jó példájaként a Nagyobb a fagyi jó részét eltüntette, így csak 15 dkg fagyi jutott bele. Ezért 1 dl tejszínt óvatosan felhígítottam a meleg levessel, azt is belemixeltem, visszadobtam a vaníliarudat, és mehetett hűlni.
A további 10 dkg málnával és kicsi tejszínnel cifrázva ettük, egyesek - a fagyilopó!!! - 3 adagot is eltüntettek. Sőt, a kicsi maradékot nem volt szabad a szülőknek bekenalazni, ma az volt az első vakációs leves.

Mivel épp csak felforrt, 7 nagy csészényi adag lett belőle.