Kókusztejes-csokis csigák

Ebből a szuper kókusztejes tésztából készültek ezek a csigák, és persze tudhattam volna rögtön, hogy a Népek szerint ezután felesleges a sima verziót erőltetnem, mindig a csokis-kókuszos, krémes verziót kérik rajtam számon. Az eredeti tésztához képest ebbe  egy kicsivel több cukrot tettem,  de ha nem étcsokit, hanem klasszikus vaj-cukor-kakaópor tölteléket használunk, akkor szerintem elég az alap cukormennyiség.

Hozzávalók:

40 dkg liszt
1/2 dl langyos víz
8 dkg cukor 
2.5 dkg friss élesztő
1 db 400 ml-es  kókusztejkonzerv elfelezve ( Aldi sajátmárkás, 100 gr/22 gr kókuszzsír)  
3 dkg vaj
plusz 4 dkg cukor
1 csapott ek. étkezési keményítő
10 dkg  étcsokoládé (legalább 60%-os kakaótartalommal)

A langyos liszt közepébe mélyedést készítettem, belemorzsoltam az élesztőt, megszórtam  egy teáskanálnyi cukorral, ráöntöttem a langyos vizet, elkevertem és letakarva 10 perc alatt megfuttattam.

A vajat és a kókusztej felét is meglangyosítottam és összekevertem őket a 8 dkg cukorral.

A lisztet elkevertem a felfuttatott élesztővel, hozzáadtam a vajas-kókuszos-cukros keveréket és 5 perc alatt fényes, sima tésztává dagasztottam a robotgéppel. A tálat szorosan lefolpackoztam és a tésztát  langyos konyhában 1 órát kelesztettem.

A megkelt tésztát lisztezett munkalapra fordítottam, enyhén átgyúrtam  és két részre osztottam, hogy könnyebben lehessen formázni. Kb. 40x 15-ös lapokká nyújtottam őket, a reszelő dura oldalán ráreszeltem az étcsokit, a rövidebbik oldal felől feltekertem és kb. 1,5  centis darabokra vágtam.

Egy 26 cm-es és egy 22 cm-es tortaformába rakosgattam a  csigákat, tisztes távolságra egymástól - az újabb kb. 45-50 perces kelesztés alatt teljesen betöltötték a formákat.

A sütőt közben 190 fokra előmelegítettem, a 4 dkg cukrot és a keményítőt elkevertem, hozzáadtam a kókusztej maradékához és mielőtt csigákat a sütőbe raktam volna, meglocsoltam őket a kókusztejes keverékkel.

20 perc után már lehetett is kivenni a foszlós-olvadt csokis-alul-kókuszkrémes csigákat.

Fahéjas csiga karamellszósszal és diópralinéval

A nyúlfarknyi hétvégére tekintettel  jöjjön egy vigaszsüti!
Nem szívesen nevezném dagasztás nélküli kalácsnak, mert nem az, és ez az elnevezés rendesen el is kopott az idők során, de tény, hogy nagyjából semmi munka nincs vele egy nokedlijellegű tészta összekeverésén kívül. Az élesztőn kívül a második körben kerül bele kevés sütőpor és szódabikarbóna, - ezzel csalja el a recept  a dagasztást -, ez viszont rengeteg plusz levegőt  ad hozzá, nem is nagyon tudnék ehhez hasonlóan könnyű kelt tésztát mondani. 

Csináltam már rengetegféle ízesítéssel, narancsdzsemmel, kókuszosan,  ez az ízesítés pedig  a  kávés-fahéjas mögött következik rögtön, sőt talán a diópraliné  miatt meg is előzi, ami a puha, foszlós kalácstésztához és a tejszínes karamellkrémhez ad egy plusz ropogós extraságot.

Hozzávalók: (egy 26-os kapcsos forma és egy 20x30-as tepsi)

50+12  dkg liszt
12 dkg vaj
10 dkg cukor
0,5 liter tej
1 cs( 50 dkg liszthez való) szárított élesztő vagy 2 dkg sima élesztő, elmorzsolva
1 púpozott kk. sütőpor
1 csapott kk. szódabikarbóna

-a töltelékhez:
fahéjas cukorkeverék, mennyisége ízlés szerint

-a karamellszószhoz:

10 dk cukor
1 dl tejszín
2 dkg vaj

-a diópralinéhoz:

6 dkg cukor
5 dkg durvára vágott dió

Egy nagy lábasban felmelegítettem a cukrot, a vajat és a tejet egészen forróra, éppcsak hogy ne forrjon. Ezután hűlni hagytam egészen langyosra, hogy ne tegye tönkre az élesztőt. Az élesztőt ezután beleszórtam, elkevertem kicsit,vártam pár percet, és belekevertem 50 dkg lisztet.
Ekkor nagyjából nokedlitészta keménységű volt, egész kevés keverésre sima lett rögtön. Letakarva kelt 1 órát, ezután rászórtam a maradék 12 dkg lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát, beledolgoztam részben fakanállal, részben kézzel már a munkapulton, kicsit átgyúrtam és kb.70X25-ös téglalappá nyújtottam.
Megkentem a lágy vajjal, rászórtam a fahéjas cukrot, majd a hosszabbik oldaláról feltekertem. Jó 1,5 cm-es szeleteket vágtam és besorakoztattam a formákba, majd megint hagytam nőni őket 20 percig.

180 fokos sütőben 20-25 perc alatt tökéletesre sül, de érdemes félidőben takarni, ha világosabban szeretjük a tetejét.

A cukrot egy vastag (dupla) aljú  nyeles lábasban közepes lángra tettem, türelmesen vártam,míg elkezd szép lassan olvadozni-pirulni a széle,  nem nyúlkáltam bele kanállal sem (mert arra rögtön ráköt-ráragad) kicsit rázogattam, mert persze a láng sosem tökéletesen egyenletes, hogy egyformán karamellizálódjon, a lángot levettem teljesen kicsire, meg ne égjen.. (Ha ehhez nincs türelmünk egy nagy ek. vízzel kezdjük el olvasztani, majd miután a szirupból elpárolgott a víz, indul a karamell - kicsit tovább tart, de ugyanaz lesz a végeredmény.) Mikor a cukor egyenletesen aranybarna lett, lehúztam a tűzről, hogy egy egészen kicsit hűljön, a mikróban megforraltam a tejszínt, a cukorra öntöttem (vigyázat felhabosodhat), visszaraktam a tűzre és kis lángon kevergetve egyenletes sima mártássá melegítettem, csak a végén adtam hozzá a vajat.

A diópralinét  ugyanúgy kezdtem készíteni, mint a karamellt, mikor a cukor karamellizálódott, rászórtam a diót, kevertem rajta egyet és a forró keveréket egy nagyobb darab  szilikonos sütőpapírra öntöttem ki. A cukor rögtön hűlni kezd, de még így is forró, a papír másik felét ráhajtottam és egy falapáttal kilapogattam a diós masszát. Mikor kihűlt, egy nyújtófával megcsapkodva összetörtem.