Berry tiramisu

Az idei nyáron nem lehet okunk panaszra. Nem is emlékszem ilyen évre, hogy ennyire egybeért volna a szezon cseresznyéből, málnából, meggyből, barackból, ribizliből meg minden másból. Ami nagyon jó egyrészt, másrészt meg ott az örök lekifurdalás, mert kizárt, hogy napokon keresztül, miután hazaesünk a munkából, miközben vadul szervezzük a kiskorúak nyári felügyletét, és tízre már nagyjából egyenesbe jönnek itthon a dolgok, még nekiálljak jelentősebb mennyiségeket befőzni.Így azután mindenből van egy kicsi, annyi, amennyinek még volt lelkierőm nekiállni éjfél előtt.

Ez a kis semmiség is a mindenből egy kicsi jegyében született, mert külön szerencse, hogy az áfonyán kívül minden más megterem a kertben, de azt hiszem, áfonyára itt esélyünk sincs, sajnos. Áááááfonya...egy külön kitüntetett posztot érdemelne, csak eltűnik el rögtön az a pici doboznyi, amit hazahozok.


Hozzávalók: (4 nagy pohárhoz)


2 dl tejszín

20 dkg mascarpone

25-30 dkg vegyes bogyós gyümölcs

1 ek. porcukor (vagy vaníliás porcukor)

1 kk. vaníliaeszencia

1 dl gyümölcslikőr

8-10 db babapiskóta




A megmosott málnát, ribizlit és áfonyát a gyümölcslikőrrel megzümmögtettem a tűzhelyen, éppcsak hogy a málna levet eresszen.

A tejszínt lágy habbá kevertem a porcukorral és kanalanként hozzávertem a mascarponét is.

A poharakba először babapiskótát tettem, rákanalaztam a likőrös gyümölcs felét, arra a krém felét, és ugyanígy jött mindenből még egy réteg. Minimum néhány óra kell neki a hűtőszekrényben, de el lehet készíteni előző nap is.


Mikor csináltam, eszembe jutott, hogy épp július 14-e van, ha francia vendégek lettek volna, akkor még a színösszeállításra se lehetett volna panasz :D.

Sült fagyi

Nem, ez nem mond ellent önmagának, és amikor megcsináltam tegnap, nagyon régóta újra, az jutott eszembe, hogy vajon mikor a legjobb? Hidegben hideg, melegben meg a sütő meleg :). Mert ugyan konyhasárkánnyal is el lehet érni a kívánt hatást, de - ugye fagyiszezonban, mikor egyébként is van azért 30 fok - felforrósított sütőben lesz az igazi. Talán pont a mostani monszunidőszakban az ideális, mikor az esti szélvihar lehűlést hoz, és az eső után este jólesik valami kis szerény kanalaznivaló. Ha valakit le akarunk kicsit is nyűgözni, kevés rizikóval, akkor ideális kétszemélyes vacsoradesszertnek, de nagy, többszemélyes méretben is készíthető, és a hatás ekkor sem fog elmaradni.

Van ennek is rendes igazi neve mégpedig " Sült Alaszka", amit C&V-től tudtam meg vagy két éve, de az én kis szamárfüles füzetemben már több mint egy évtizede sült fagylaltként szerepel.


Hozzávalók( most a kétszemélyeshez) :


kb. 4-6 gombócnyi fagyi(ennyi fért a formákba)

1 nagy tojás fehérje

4 dkg porcukor

3 babapiskóta

4 ek citromlé

A sütőt 220 fokra előmelegítettem, és amikor nekiláttam az előkészítésnek, 5 percre rácsavartam a grillt.
A hűtőben előhűtött formák aljára összetört babapiskótát raktam, meglocsoltam citromlével és teljesen beenyomkodtam a masszát a formákba egy kiskanál hátával. A fagyit rápakoltam, úgy, hogy kitöltse a formát, és legyen felül is egy kis kupola még belőle. Amíg a tojásfehérjét felvertem, betettem a mélyhűtőbe őket.

A tojásfehérjéhez felverés közben hozzáadtam fokozatosan a cukrot, kemény, fényes habot vertem belőle, és bevontam vele a kupolákat. (Kb. 1 cm vastagságú lesz a hab így rajta.)

Egy magasfalú fémtepsit félig töltöttem jeges vízzel (benne jégkockákkal) beleállítottam a formákat, és az alsó harmadba tett sütőrácson 5 perc elég volt, hogy a hab megszilárduljon és kicsi színt kapjon.

Így az eredmény: Forró, édes hab, belül hideg fagyi, alul savanykás piskóta.





Szerintem a legeslegjobb a citromfagyi+édes hab párosítás, de mivel most csak vanília volt itthon, a babapiskóta lett citromos.

Eredetileg az én receptem kalácsszeletekkel dolgozik, nagy tortaformában, az igazi klasszikus viszont az egyszerű, centi vastag piskótaalap.

Ezek a kerámiaformák jól bírták az eltérő hőterhelést, de jénaival senki ne próbálkozzon, mert én egyszer egy másfél kilós bomba alatt szétrobbantottam egy üvegformát...Ilyenkor egy 22 cm-es csatos tortaforma pl. ideális.

A kisfüzetből.

Füge ebédre

Keljünk negyed hétkor. Rajtoljunk el két kiskorúval egy órán belül, szedjünk fel útközben még egy harmadikat. A két nagyobbat lökjük ki az autóból az iskola előtt, mert sietünk. A Kisebbel vissza az oviba, ahol még beszoktatós, kiszállás után vicceljünk és szövegeljünk annyit, hogy ne fakadjon sírva amint kihúzzuk a lábunkat, mint előző nap, amikor az egész délelőttöt végigsírta. Ha ez sikeresen megvolt, küzdjük be magunkat a munkahelyre legalább kilencre. Ugorjunk fejest a munkába, majd kettő és háromnegyedóra után főnöki jóváhagyással - két hétre való munkát a csomagtartóba zúdítva - lépjünk le, hogy ebéd utánra odaérjünk az oviba. Egyrészt mert ez még nem ottalvós nap, másrészt mert meg is ígértük. Igy már egyre otthon is vagyunk. Nyissuk ki a hűtőt, és próbáljunk a tojásrántotta elvetésével egyidejűleg keresni valamit, ami 20 perc alatt elkészíthető meleg ételnek.
Kész- gyors- és lemélyhűtött kaja hiányában ( csak részben elvi, és részben szervezetlenségi ok ) marad a két mosolygós füge, tiramisunak tartalékolt igazi olasz mascarpone. Még egy kis ezmegaz, 15 perc és egy kis grill a végén, és kimosolyoghatunk a két napja ömlő, 7 fokos esőbe.

Hozzávalók:

fügék
fügénként egy kanál mascarpone
narancsdzsem
dió

A sütőt 200 fokra állítottam.
A fügéket szép óvatosan keresztbevágtam, bepakoltam középre a sajtot, egy fél diót és a narancsdzsemet.
15 percet hagytam a sütőben, a végére bekapcsoltam kicsit a grillt is.

Peche Melba

Az ihlet innen jött, és ami nem hátrány, hogy megvolt minden hozzávaló a hűtőben. Rémlettek is a hozzávalók, a kétféle receptem pedig csak az alkoholban nem egyezett, de nem baj, mert azokból meg egyik se volt itthon. Igy a készletet felderítve a rohamosan fogyatkozó :-( Grand Marnier-re esett a választás. Igazi jó kis szabadság idejére való kényeztetés, klassz(ikus) ízharmónia: a nagy francia szakács, Escoffier találta ki az 1800-as évek végén egy operaénekesnő, bizonyos Melba kisasszony tiszteletére adott díszvacsora alkalmából.

Hozzávalók személyenként:

1 nagy őszibarack fele

1 nagy gombóc vaníliafagyi

pár szem málna a mélyhűtőből

egy löttyintésnyi finom alkohol

a rászórandó mandula megmolyosodott, így az lemaradt

Klasszikusan a fél barack tetejére teszik a gombóc fagyit, rá a málna és az alkohol, majd a mandulaforgács. Igen bonyolult. Én itt most felkockáztam a magas pohár miatt, tényleg ott van, csak nem látszik. A fagyi pedig a gasztrobűnök közé sorolandó Plus saját márka.
Van olyan fagyigép ami befér egy 120 literes fagyasztó valamelyik (3) polcára?Ha nincs, továbbra is csak a VKF vagy valamilyen családi ünnep esetén vagyok képes elszánni magam a házi fagylaltgyártásra, holott a blogok tele vannak jobbnál-jobbakkal.

Túrógombóc No.1.

Csak így lazán. Holott valójában a pontos elnevezése: A Világ Legkönnyűbb Túrógombóca. Azért "könnyűbb", mert az az állagára értendő. Meg persze nem is bonyulult elkészíteni se. Az érdem nagymamámé, már rég nics köztünk, legyen akkor Túrógombóc berényi mama módra.
T3v3d3 kérte is egyszer tőlem, mikor Mamma postjába beleokoskodtam. Itt a nyár, főzni kell mindennap a Válogatós Bandának, ennek tuti helye van a repertoárban.

Hozzávalók:

fél kg túró

4 ek. liszt (nem csapott, nem púpozott)

2 tojás

egy nagy csipet só

5 dkg vaj

4 ek. zsemlemorzsa

Feltettem egy közepes lábasban vizet, hogy míg dolgozom, felforrjon. A vajat felforrósítottam egy teflonserpenyőben, és gyengén átpirítottam rajta a zsemlemorzsát.
A túrót villával áttörtem. A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját összedolgoztam a túróval, a fehérjét pedig kemény habbá vertem. A négy evőkanálnyi liszttel jól összedolgoztam a tojásos túrót, majd két részletben belekevertem a habot. Az első felét jó alaposan kell, a másodikat kissé óvatosabban, de homogén legyen a massza.( Ne higgyünk a károgóknak, nem fog összetörni a hab, teljesíti feladatát.)

A masszából nedves kézzel nagyobb diónyi gombócokat csináltam. Ahogy kész lett az első 12-15, beleeresztettem a lobogó vízbe, majd óvatosan kavartam egyet rajtuk, alul le ne ragadjanak. Kb. egy perc után már indultak is felfele, ezután még kb. 5 perc kellett a lobogó vízben ahhoz, hogy kész legyenek, ekkor szemmel láthatólag kissé meg is nőttek. Óvatosan kilapátoltam őket a morzsára, és még óvatosabban meggurigáztam őket benne.
Ezután jött a következő, meg a következő adag.

Nálunk négy személyre nem is 50, hanem 75 dkg túróból csinálom, a többi hozzávalót persze arányosan emelve. Mérettől függően - small is beautiful! - 55-65 db lesz a háromnegyed kilóból. Egy jóétvágyú férfiembernek meg se kottyan 15 egy erősebb leves után sem.

Bevallom, mi "meztelenül" szeretjük igazán, semmi zsemlemorzsa, csak vaniliás porcukor vagy valamilyen dzsem, a kiskorúak - mivel ez büntethetőséget kizáró ok - Nesquik kakaóval szórják. Most az itt nyaraló unokatestvér és a blog kedvéért morzsáztam, a vaj zsemlemorzsa arány így utólag kissé találgatás-szintű.

A gombócok viszont csak frissen tökéletesek, állásukban összébb esnek és kissé megdermednek, de nálunk soha nem marad így se hírmodó sem belőle estére.

Még egy technikai megjegyzés: a túró állagától - mennyire száraz vagy nedves - függően mehet még egy fél evőkanál liszt hozzá.