Nem írnám itt le , hogy mennyi kávét szoktam inni, mert anyukám is be szokott ide nézegetni, de mivel simán iszok este hatkor, meg tízkor is, ha megkívánom, és semmilyen hatása nincs arra, hogy mikor mennyit alszom (sőt, szerintem a vasárnapi ebéd utáni kávé után a legédesebb egyet szundítani) szerintem teljesen érthető, ha a kávé mellé az ember még bekap egy-két kávés kekszet, biztos, ami biztos.
Emellett pillanatokon belül elkezdődik az adventi kekszsütési szezon, lehet kipróbálni, mert ez a keksz kávé nélkül is nagyon finom, tejszínes-fahéjas-omlós-ropogós. (Ezt a réges-régi teás kekszet hangszereltem át kávésra-fahéjasra.)
Hozzávalók: (20-22 db kekszhez)
0,5
dl tejszín
2 gr. nescafé (kb. 4 kávéskanál)
5 dkg porcukor
7 dkg vaj
1 tojás, szétválasztva
egy csipet só
12 dkg liszt
késhegynyi őrölt fahéj
2 gr. nescafé (kb. 4 kávéskanál)
5 dkg porcukor
7 dkg vaj
1 tojás, szétválasztva
egy csipet só
12 dkg liszt
késhegynyi őrölt fahéj
a
kekszek szórásához:
2
ek. nádcukor
1 tk. Nescafé
1 tk. Nescafé
A
tejszínt felforraltam és feloldottam benne a Nescafét.
(kevergetni kell, lassan megy)
A
porcukrot habosra kevertem a vajjal és egy csipet sóval, hozzáadtam
a tojás sárgáját, aztán a kávés tejszínt, majd hozzágyúrtam
a lisztet és a fahéjat.
A
puha tésztát folpackba csomagolva, jól ellapítva, fél órát
pihentettem a hűtőben (ekkora kezelhetővé dermedt), azután
lisztezett munkalapon gyorsan kisujjnyi vékonyra nyújtottam,
kiszaggattam.
A
szóráshoz a Nescafét mozsárban porítottam és a nádcukorral
elkevertem.
Sütőpapírral
bélelt tepsire raktam a kekszeket, az enyhén felvert
tojásfehérjével megkentem, megszórtam a kávés nádcukorral, és
160 fokra előmelegített sütőben 18-20 percig sütöttem.