A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kakukkfű. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kakukkfű. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 12., hétfő

Semmi kis gombás tészta



Mert elérkezett a majdnem-mindennap-főzzünk-kétfélét ideje. Egy gyerekbarát menü, 90%-ban olaszos vagy rántotthús, esetleg valami fullos szénhidrátos cucc, meg valami, amit a megfáradt szülők ennének, némi változatosságra számítva a félórás ebédszünetek után. Így azután legyen minden gyors is, főleg ha 40 fok van a konyhában.
A gomba és a kakukkfű biztonsági párosítás, tésztához, húshoz, magában ragunak, tölteléknek valamibe. mindenhogy jó.

Hozzávalók: (2 személyre)


20-30 dkg spagetti

25 dkg barna csiperke

3 dkg vaj

4-5 ág friss kakukkfű vagy 1 tk. szárított

1 tk. liszt

1 dl tejszín

frissen őrölt bors




A felforrósított vajon 2 perc alatt átpirítottam a felszeletelt gombát, kicsit megsóztam és hagytam, hogy 3-4 perc alatt a leve majdnem elpárologjon. Megszórtam a liszttel, átkevertem, hogy nagyjából mindenhová jusson a gombára, ráöntöttem a tejszínt, belehúzkodtam a kakukkfűleveleket, megborsoztam és 1 perc alatt összeforraltam.

A tésztára még várni is kellett...



2010. április 19., hétfő

Sonkába csomagolt pisztráng fehérboros-kakukkfüves körettel


Évekig úgy főztem a karácsonyi vacsorát, hogy a gyerekek külön csirkehúst kaptak, annyira taszítónak találták az egészben sült pisztrángot. A kicsi egyenesen félt tőle, merthogy milyen csúnyák a szemei - ezért sokszor a fejét is levágtam. A gyerekek nőnek, ami jó, vagyis nem, vagyis igen..., szóval, már nem rémíti őket egy sült halfej, így félretették az ebből eredő előítéleteiket is, vagyis, hogy ami csúnya, az jó nem lehet. Lelkes rajongói lettek a pisztrángnak, hiszen fehér a húsa, és rengeteg majonézt lehet hozzá tunkolni - azaz van még pár lépés rafináltabb cuccok felé :).

Pár éve még úgy kellett vadászni, ( tavaly karácsony szintén, nem is tudom, mi lett volna, ha nincs válság) de mostmár sok helyen tenyésztik, tavakban pédául a szomszéd faluban is. Ezután már csak horgász kell, aki a szerencsés fogásból bedob hozzánk hétfő délben pár darabot...


Hozzávalók:

személyenként 1 kisebb pisztráng - azaz 4

8 szelet fekete-erdei sonka (vagy prosciutto crudo)

1 citrom

1 kg krumpli

1 dl fehérbor

5 dkg vaj

2 tk. kakukkfű

bors




A megpucolt krumplit egészen vékony szeletekre vágtam, és első forrásig főztem.

Amíg a krumpli felforrt, előkészítettem a pisztángokat: a belsejüket kiöblítettem, meglocsoltam citromlével, sóztam, borsoztam kívülről és belülről is.
A citromból 4 kerek szeletet vágtam, a halak közepére tettem, köré és a halak köré tekertem a sonkaszeleteket.

A krumplit leszűrtem, egy nagyobb, mély tepsi aljára terítettem, ráöntöttem a fehér bort, sóztam, megszórtam a kakukkfűvel és ráforgácsoltam a vaj felét. A tetejére fektettem a halakat fejtől-lábtól, és 200 fokon 20 percig sütöttem. A maradék vajat a sütési idő felénél olvasztva, forrón locsoltam a pisztrángokra.







2009. szeptember 23., szerda

Minestrone leves nálunk




Amikor eszembe jutott, hogy az egyik kedvenc levesünk még nincs is itt fenn, mindjárt az volt a következő gondolatom a zöldségvagdosás közben, hogy vajon az olasz gasztroblogokon egymásnak feszülnek-e az emberek, hogy akkor most kell-e bele fejtett bab, vagy emberiség elleni bűntett-e, ha kihagyjuk a karfiolt, továbbá, a paradicsom igenis egészben vagy jó a sűrítmény is, a fűszerezés rejtelmeiről nem is szólva, na és persze mi volt az igazi ős-itáliai minestrone, amit már Romulus és Remus is kanalazott, ha unták a farkastejet. Márcsak azért is, mert ez a recept, ami a kis szürke füzetemben található, és tuti, hogy valamilyen magyar szakácskönyvből másoltam oda vagy tizenöt éve, annyira vicces mennyiségeket tartalmaz, - és én meg mindig be is tartom őket. Mikor először csináltam, nagyon bevált, és azóta úgy vagyok vele, bevált recepten ne változtass. Ehhez képest ha lecsúszik az a fél deka a mérlegről, nem olyan nagy tragédia :DD Sőt, ahogy itt nálam a legtöbb széles körben elterjedt ételreceptnél szerepel - a pizza nálunk, a chilis bab nálunk stb. - minden relatív ezen a jobb sorsra érdemes sártekén.

Hozzávalók:( 8 személyes adag minimum)


3 ek. olivaolaj

2 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

5 dkg füstölt szalonna

2 sárgarépa

12, 5 dkg zeller (ez egy kis fej zeller kb.)

1 fej karalábé (ez is kisebb)

20 dkg zöldbab

20 dkg karfiol

20 dkg kelkáposzta

1,5 liter húsleves

12,5 dkg zöldborsó

2 nagy paradicsom

2 tk. kakukkfű vagy 4-5 kakukkfűág

3 tk szárított bazsalikom vagy 2 ek. aprított friss levél

bors

3. ek vörösbor

spagetti

sajt


A zöldségeket legjobb előre megpucolni, megmosni és felvágni.
A hagymát és a répát fel karikázom, a fokhagymát vékony lapokra vágom, a szalonnát pedig kockákra. Egy nagy fazékban felforrósítom az olajat, rádobom a zöldségeket és a szalonnát, és kevergetve lassan pirítom-dinsztelem, picit sózom, ha engedtek levet a zöldségek, le is fedem.

Ezután hozzáadom a hasábokra vágott karalábét, a vékonyabb hasábokra vágott zellert, a kisebb rózsákra szedett karfiolt és a felvágott zöldbabot, a kisujjnyi csíkokra vágott kelt és felöntöm a húslevessel. 30 percnyi főzés után 2 felszeletelt paradicsomot és 12,5 dkg (de tényleg így van a recept...:)) zöldborsót adok még hozzá.
Ekkor fűszerezem borssal, kakukkfűvel, bazsalikommal és 3 ek vörösborral. A sózáshoz kóstolni kell, mert az függ a leves sósságától is.
Ha zsenge a borsó, még 7 perc, és kész is a leves. ( Igen a 7 percet se én találtam ki.. .de működik, és egyik zöldség sem lesz így szétfőzve, ami azért nem mindegy.)

A spagettit mindig külön, feltördelve főzöm hozzá, a sűrű, laktató, jóízű leves tetejére pedig sajt jöhet, persze legjobb a parmezán, vagy más aromás keménysajt.

A legegyszerűbb, ha ugyanekkor készítünk egy adag mirelit minestrone keveréket is, mert még nem láttam 20 dkg-os karfiolt, se kelt, mindig van valamennyi maradék, és ki vesz 2 répát a boltban?

A szárított fűszerek mennyisége az saccperkábé, kóstolni kell, én tépegetek kintről frisset, ahogy az már modoroséknál szokásban van.

Ha nem vagyunk 8-an a levesre, az sem baj, jól bírja a hűtést, az ízek meg még csak jobban összeérnek. Végül is zöldségleveskúrának se rossz.


2009. június 8., hétfő

Citromos - kakukkfüves csirke


Nem is tudom, hogy recept-e ez egyáltalán, merthogy csirkét sütni mindenki tud, hozzátenni meg lehet bármit, amit ízlésünk és a kamránk-hűtőszekrényünk-kertünk kínál, és máris villoghatunk valami rafináltabbal, mint egy csirke sülve.

Hát igen. Nyilván nem véletlenül nem vagyok marketinges... ugye?:DD

Azért jó étvágyat!


Hozzávalók:

1 egész csirke (1,5 kg-os)

1 kisebb csokor kakukkfű

1 citrom

1 vöröshagyma




A csirkét megsóztam, a hasába tettem a vöröshagymát, a bőre alá és dugdostam a kakukkfű és a vékony karikára vágott citrom felét, a másik felét kívülre szórtam-rakosgattam, sütőzacskóba zártam. 200 fokon 40 percig a zacskóban sütöttem, utána 220 fokon 10-10 percig a hátán és a hasán pirult. A pecsenyelevet kicsit beforraltam és azzal locsolgattam, illetve a szárazabb mellehúsához egyébként is jól jön a szaft, már ebéd közben.

Köret mellé a legjobb volt, ami egy újkrumplival történhet:

A kisebb újkrumplikat megsikálva negyedbe vágtam, leszárítottam, olivaolajos masszázst és 2 ág apróravágott rozmaringot kaptak, pici sót, nehogy kiszárítsa sütés közben (inkább utána sózzuk) és a csirke után 15 percet töltöttek a sütőben.






2009. január 25., vasárnap

VKF! XXII. - Anikó csirkéje


Pontosabban ez egy variáció. A nevét a keresztségben az anyukám egyik kolléganőjéről kapta, tőle származik a tejfölös-hagymás-pirospaprikás-bacon-os-vörösboros ízorgia, és azután egyszer úgy gondoltam, jó lenne valami fehérboros kombinációt is kitalálni. Így született ez a változat, ami azután Zsuzsa VKF-kiírása miatt egytálabb étel lett annyiban, hogy került bele karikákra vágott krumpli.Ezzel nemcsak a kiírásnak felelt meg tökéletesen, elvetve egyúttal a köret gondját is, hanem eljuttatott ahhoz a felismeréshez is, hogy vajon miért nem így csináltam eddig mindig, hiszen a krumpli is jól magábaszívta az összes ízeket - tulajdonképpen a hús meg a bacon elhagyásával vegásítani is egyszerű.


Hozzávalók: (kb 4 személyre)

4 csirkecomb

8 szelet baconszalonna

80 dkg krumpli

2 doboz tejföl

25 dkg csiperkegomba(lehetőleg kisebbek)

2 nagyobb fej vöröshagyma

2 tk.kakukkfű

őrölt bors

1dl félszáraz/száraz fehérbor




A sütőt előmelegítettem 260 fokra.

A baconszeletekkel kibéleltem egy szögletes jénai tálat. A megpucolt krumplikat jó félcenti karikákra vágtam- ez volt a következő sor, utána jöttek a vöröshagymakarikák, néhány pici gomba egyben, majd a besózott és lisztbe forgatott csirkecombok. Jöhetett a többi - félbevágott - gomba, azután a hagyma, majd a krumpli másik fele.

Ezután az egészet nyakon öntöttem a tejfölös-fehérboros-kakukkfüves-borsos öntettel, amibe tettem még egy fél kávéskanálnyi sót is.

A tálat alufóliával lefedtem, 40 percnyi sütés után a fóliát levettem, hogy kicsit piruljon a teteje, és elpárologjon némi leve is, hogy sűrűbb legyen a szaft.

Ha valaki cseréptálban csinálja, az még sokkal helyesebben jár el, ekkor viszont kell a tejfölhöz még egy dl víz is, vagy fehérbor opcionálisan.

A történeti hűség kedvéért: a korábban ismertetett korcsolyázós ügy miatt az összes szeletelés és pucolás az Ember érdeme. Lehet megtanul főzni.

2008. február 8., péntek

Házi májkrém (nálunk)



Sokaknál sok szó esett már a kész felvágottakról, a rengeteg adalékról, az elborzasztó összetevőkről. Be kell valljam, azért nálunk - bár nagyságrenddel kevesebbet eszünk belőlük, mint évekkel ezelőtt - , kolbász és szalámifronton - házi ellátmány illetve tuti hentes hiányában - még mindig a bolti választék jön csak szóba. A férfinép márpedig kolbászos szendvics nélkül életét elképzelni sem tudja. Májkrémből azonban csillagos ötös, az már évek óta csak itthon készül. Egyrészt mert egyszerű - például nem kell füstölni - , másrészt feltűnően romlott szerintem a legjobbak minősége is, amellett, hogy cseppet sem olcsók, és így kimaradnak az olyan eléggé rosszul hangzó összetevők, mint ipari szalonna, füstaroma, bőrkepép, meg ki tudja még micsoda...májkrémcímkét már régen olvasgattam. És így legalább az egyik kiskorúba be tudok nyomni elegendő vasat. Hát persze hogy ezt se eszi meg mindenki!


Hozzávalók: (4 személyre mondjuk vacsorára)


30 dkg csirkemáj
15 dkg vaj
5 ek tejszín
1 ek mazsola
két ek. kakukkfű (legjobb persze a friss)
3-4 ek. konyak

frissen őrölt bors

A mazsolát egy pohárba tettem, ráöntöttem a konyakot és a mikróban felforraltam.
5 dkg felforrósított vajon átpirítottam a kockákra vágott májat, aztán lefedtem a serpenyőt és kis lángon tíz perc alatt puhára pároltam, a végén pedig a fedőt levéve nagy lángon visszapirítottam, hogy a leve elpárologjon.
Ekkor félórát hűlt, aztán egy mélyebb tálban vagy botmixereltem az összes többi hozzávalóval.

A forralással az alkohol elpárolog, nyugodtan lehet gyereknek is adni.

Csirkemájat általában szívvel kapni, 70 dkg-t szoktam venni, a macska boldog a szívvel, én egyből két adagot csinálok, mivel kiválóan elvan a fagyasztóban. Így a következő heti adag is kész.
Legjobb azonnal elpusztítani, vagy ha nem sikerül, akkor folpackba kell bugyolálni, mert a máj színeződik a levegővel érintkezve.
A vajból lehet kicsit kevesebbet is beletenni, ha valaki spórolni akar a kalórián(és a pénztárcáján), de margarinnal nem ajánlanám.

Stahl Judit eredetileg kacsamájas receptje.

2008. január 18., péntek

Szarvaspörkölt



A pörkölt nálunk igencsak a népszerűségi lista végén kullog. Ez alól a felnőttszekcióban csak két kivétel akad: pörkölt vadból, vagy gyenge, omlós marhából. Ha lehet, én mégis a vadat részesítem előnyben.Árban szinte ugyanott van, és ha ügyesen választunk - a szarvasraguleves kapcsán tudtam meg Lorientől, hogy itthon hivatalosan nem is lehet vadhúst csak fagyasztva árulni - a világos vörösebb őz-, vaddisznó- vagy szarvashúsból igazi klasszikus ízélmény kerekedik.

Hozzávalók (4 jóétvágyú felnőttre) :

80 dkg szarvashús (most lábszár)
5-6 ek. olaj
30 dkg vöröshagyma
2 csapott ek. pirospaprika (édesnemes)
10 szem borókabogyó
1 kisebb babérlevél
2 teáskanál szárított kakukkfű



A szarvaslábszárral megküzdöttem, mikorra megszabadítottam az inas-hártyás borítástól, majd falatnyi kockákra vágtam. A felaprított vöröshagymát ( lehet a hús fele mennyisége is, nekem így tanította egy vadászó ismerősöm, hiszen ez adja a szaft testét) a felforrósított olajon kavargatva megdinszteltem, kicsit meg is sóztam, amikor a leve elpárolgott, rádobtam a húst, és fehéredésig átpirítottam. A tűzről levéve adtam hozzá a pirospaprikát, nehogy megégjen és keserű legyen. Felöntöttem annyi vízzel, hogy egy ujjnyira ellepje, hozzáadtam a babérlevelet és a borókabogyót és egy órán át lassú tűzön lefedve főztem. Ezután kivettem a babért és a borókát, sóztam, ha kellett pótoltam az elpárolgott levét vízzel, az utolsó félórában adtam hozzá a kakukkfüvet. Összesen két és fél óra alatt lett omlós és vajpuha.

Természetesen egy jó minőségű vörösbor nem rontja el, de ha ilyen nincs otthon, jobb kihagyni. Én speciel jobb szeretem bor nélkül, mert a vad íze szerintem jobban érződik.

Semmiképp nem javaslok bele több babért vagy borókát, mert keserű lesz.

Klasszikusan legjobb hozzá a krokett, de most csak egyszerű főtt krumplival ettük.

Még fogom ismételni tavaszig.



2007. október 13., szombat

Chilis bab (nálunk)


Pontosabban chili con carne y fréjolos rojos. ( Mintha valami előkelő spanyos család sarja lenne. ) Pedig leginkább a marhapörkölt rokona. És semmi köze a spanyolokhoz vagy Mexikóhoz; nagyon tetszik, amit Váncsa szakácskönyvében olvastam: "az 1959 -ben kiadott Diccionario Mejicanismos ezt írja róla: utálatos étel, Texastól New Yorkig mindenütt árulják és azt hiszik róla, hogy mexikói"
Egyébként bár nálunk a férfinépség mindennap megenné, szerintem abba a kategóriába tartozik, mint a gulyás, halászlé és társai: valahogy minél nagyobb mennyiséget főz belőle az ember, annál jobb lesz. Most 14 emberre főztem a hétvégén, el is fogyott szinte teljesen, de egy négyemberes leírás következik:



Hozzávalók:

60 dkg darált marhahús
40 dkg bab (vörös/vese vagy tarka)
15 dkg zöldborsó
15 dkg csemegekukorica
15 dkg sárgarépa
2 nagy fej vöröshagyma
6 nagy gerezd fokhagyma
4-6 thai chilipaprika
1 db 140 grammos sűrítettparadicsom-konzerv ( nálam Aranyfácán)
2 tk. szárított kakukkfű
1 tk. őrölt kömény
2 tk.. szárított oregano
1 tk. pirospaprika
olaj


A babot egy éjszakára beáztattam. ( Mint a fotón látható, a helyben elérhető boltokban csak a sima tarkabab volt hazai. A zöldségesek esküdözésében meg nem hiszek. Nem akarok én ellenállni a globalizációnak, de kínai babot és fokhagymát enni itthon mégiscsak értelmetlen - a bambuszrügy jöhet. Arról nem is szólva, hogy nincs is ízük. ) Na de térjünk vissza a lényegre.

Egy kellemes méretű lábasban az olajon üvegesre pároltam a hagymát, hozzáadtam a sűrített paradicsomot, átforgattam rajta a babot, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, belenyomtam a fokhagymákat, hozzáadtam az összes fűszert - a chiliket felkarikázva, részben magostul - és 2 tk. sót, és fedő alatt főztem addig, míg a bab majdnem teljesen puha lett - ez kb 1,5 óra volt most. A leve ekkorra már szépen besűrűsödött a hagymától, de mindig pótoltam az eredeti szintre.
A darált marhahúst kevés olajon fehéredésig pirítottam, kicsit megsóztam, hozzáadtam a babhoz a borsóval, a csemegekukoricával és a kis kockáékra vágott sárgarépával. Még jó fél órát kaptak a tűzön együtt.

Persze szoktam konzervből is, de így az igazi. Ha még türelmesebb vagyok, kockákra vágott marhahúst teszek bele, csak akkor módosul az időzítés: a babbal együtt kell elkezdeni a húst főzni. A végén mindig után kell fűszerezni: a chilinek pl. szerintem teljesen elmegy a végére az ereje, és a többi fűszerből is kaphat még, tehát ezek a mennyiségek nagyon ízlésfüggőek.

Ui: (a legkevésbé rémes fotó)

A fűszerezésnél egy csilis csirke receptjét vettem alapul, ami a Kiváló receptek szakácskönyvsorozatban (amerikai) található. ( Rick chilis csirkéje) Azért a Worchestershire szószt és a sáfrányt kihagytam.




2007. szeptember 14., péntek

Sajtkrémes palacsinta


Ez úgy indult, hogy egy nap elméreteztem a sajtkrémet, amit kis krékerekre szántam olajbogyó társaságában. A keksz kevés volt, a vendégek el is tüntették, a sajtkrém pedig a hűtőben szomorkodott. Másnap viszont sok lett - ez is kivételes - a palacsinta. Ez utóbbi nálunk soha nem édes, mert minekannyicukoragyereknek, és különben is így kizárt, hogy leég. A megmaradt palacsintát pedig, mertminekannyiédességagyereknek, este betöltöttem a sajtkrémmel, így szépen kettecskén elehettük a kiskorúak elől.

Hagy ne írjam ide a palacsintareceptet!! Egy púpozott ek.lisztből (kb 2 dkg) van egy palacsinta, 12-15dkg lisztenként egy tojás kell, annyi tej-szénsavas ásványvíz bele, hogy majdnem tejszínsűrűségű legyen.Csipet só.

Sajtkrém:

12,5 dkg natúr sajtkém
3 ek tejföl

bors
bazsalikom
kakukkfű
és kevés menta
(friss zöldfűszerek hiányában görög fűszerkeverék, abban van azt hiszem oregano is)

Sajtkrémet a teföllel lazítottam, zöldfűszereket felaprítottam, mindent összekevertem, a palacsintákat betöltöttem, 3 darabra vágtam, kivajazott jénaiba raktam, két evőkanál tejföllel még megsimogattam a tetejüket és 200 C-on 15 percig átsötöttem. Ennyi sajtkrém kb 6 palacsintába elég, kétszemélyes könnyű vacsora.

Mellé valamilyen fehérbort kortyolgattunk.





2007. augusztus 31., péntek

VKF! VII. Bazsalikomos-kakukkfüves csirke


Több, mint tanácstalan voltam, amikor elolvastam a VKF VII. kiírását. Merthogy nem vagyok még olyan öreg motoros gasztroblogger, a családom és a munkám önmagában képes kitölteni 24 órámat, így a blog és a többi blog elcsent félórák kikapcsolódása. Ha mégis tudnék esetleg stílusban utánozni valakit, akkor pedig fenáll a veszélye, hogy számomra ismeretlen, pedig kedvelt embereket bántok meg egy, akár viccesnek szánt félmondattal.

Fenn a kép, és itt a szöveg:

Ez a recept amennyire egyszerű, annyira mámorító. Ahogy kibontod a segítségül szolgáló rejtélyes anyagú sütőzacskót - amit mostanában használok kedvenc alufóliabatyum és az ólomízű újságpapír helyett - megcsap a csodálatos zöld fűszernövények mennyei illata.

Hozzávalók:

1 db tanyasi biocsirke
1 csokor bazsalikom
1 csokor kakukkfű
1 fej hagyma
néhény gerezd fokhagyma


A fűszernövényeket legjobb frissen beszerezni, ehhez nem kell olyan szuper vidéki kert, mint amiben én forgatok mostanában nap-mint-nap, nevelheted az erkélyeden vagy a konyhaablak párkányán is.
A sütőt melegítsd elő 200 C-ra.
A pipit - persze belsőségek nélkül - dörzsöld át jól tengeri sóval. A megtisztított hagymát és a pucoltalan fokhagymát told a hasüregébe, és dugdosd mellé a zöldfűszereid felét is. A zöldfűszerek másik felét oszd el egyenletesen a csirkén kívül - legyen csak szép rusztikus. Mehet rá még némi frissen őrölt bors; csúsztasd a csirkédet a sütőzacskóba, jól zárd le, hadd süljön- főjön csak a saját illatos levében, tedd egy tepsibe és süsd az előmelegített sütőben olyan jó 1 óráig. Ekkor nyisd fel a zacskó tetejét egy ollóval - vigyázz, a hihetetlen illatú szaft ki ne folyjon - és hagyd pirulni kb. 15 percig.
A tálaláskor a sima főtt rizs vagy krumpli tetejére csorgass a mámorító szaftból, és oszd szét az omlósan puha húst és a hagymákat. Ugye milyen egyszerű?!

Kitalálni is...

2007. augusztus 4., szombat

Souvlaki - VKF! VII.


A nyaralás még akkor is jó, ha rossz. Ha zuhog, ha tikkasztó a hőség, fúj valamilyen rémséges helyi szél, ami egyébként csak tél derekán lenne esedékes, ha nem olyan az ország, a város, ahogy elképzeltük, vártuk nagyon, netán az útitársakban van nagy hiba - arról nem is szólva, ha ez csak ott, a nyaralás közben derül ki.
Nekem eddig Görögország soha nem okozott csalódást, legelőször igazi vonatozós - buszozós, hátizsákos-sátorozós-maggi-zacskósleves-főzős-az athéni-lapostetőkön stílusban jutottam el: leginkább-egyedül az utcán/utcára árult souvlakira jutott pénzünk, ezért esett erre a válsztásom.

A suovlaki persze nagyon hasonlít a lépten-nyomon kapható arab-török-libanoni stb. nyársra húzott-lenyiszálós hússal, kenyérfélével, szósszal adott keleti "gyorskajákhoz", merthogy arrafele is nagy volt a keveredés, de soha-soha nem említsük a török vonalat egy görögnek... Nálam most így készült:


Hozzávalók:


4 pitakenyér ( ezt a nyaralás ízei - és az Eat local! - jegyében :-)) az idei nyaralás idején egy stuttgarti szupermarketben vásároltam, kecskesajtos-olivás volt és a MeierbaerundAlbro Spezialbrot Gmbh kiváló terméke)

2 doboz natúr joghurt ( ha van görög, még jobb)

50 dkg sovány sertéshús

néhány ek. olivaolaj

két uborka

4 gerezd fokhagyma

2 nagy paradicsom



oregano

kakukkfű

bazsalikom

menta


Nyárs hiányában a kis kockákra vágott husit néhány ek. olivaolajon átpirítottam, fedő 15 perc alatt megpároltam majd lesütöttem. A joghurtot összekevertem az olivaolajjal, sóval, a szétnyomott fokhagymagerezdekkel, a kockára vágott uborkával (igazság szerint le kéne reszelni, mint a tzatzikihez), a kimagozott és szintén kockára vágott paradicsommal és a felaprított zöldfűszerekkel.

A pitákat a grill alatt mindkét oldalukon 2-2 perc alatt átforrósítottam, megpirultattam, aztán pedig a tetejét levágva beletöltöttem felváltva kanalanként a húst és a szószt.
A szuvlakit igazából belecsavarják a vékony pitakenyérbe, és utána klassz kis zsírpapírba, és már lehet is az utcán nyomni befelé, ez itt most a zsebes változat....
Related Posts with Thumbnails