Sherrys-snidlinges lazackrém

Akinek kalapácsa van, mindent szögnek néz. Akinek meg rengeteg snidlingje, az tesz abból is mindenbe. Pont mint a sherryből, mert az még ételt nem rontott el.

Hozzávalók:

10 dkg füstölt lazac
1 dl száraz sherry
4 ek creme fraiche/tejföl
4 ek apróra vágott snidling
kevés só és bors

A lazacot  egy éjszakára sherryvel locsolva és lefedve hűtőbe raktam. Másnap a sherryt leöntöttem róla, villával összetörtem és kikevertem a creme fraiche-sel (házilag így készíthető el a legegyszerűbben, vagy tejföllel és  tejszín keverékével helyettesítsük) és  az összes többi hozzávalóval.

Pirítóson vagy jóféle rozskenyéren a legjobb.

Ezzel maradtam le a VKF-ről...

Zöldfűszeres-tejfölölös sült újkrumpli saláta. Finom, forró grillezett húsok mellé jól behűtve a legjobb, de csak úgy magában is nagyon könnyen belapátolható. Nem is szaporítom a szót, hamár három napja lejárt a határidő...


Hozzávalók:

1, 5 kg parázs krumpli (aprószemű újkrumpli)

1 dl joghurt

5 ek tejföl

1 ek majonéz

1 ek dijoni mustár

1 kisebb csokor petrezselyem/bazsalikom és snidling

só

bors

pici citromlé

3 ek. olivaolaj


A krumplikat megsikáltam, négybe vágtam, az olivaolajban megforgattam, megsóztam és 200 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsibe szórva 20 perc alatt megsütöttem. Míg sült, a felaprított zöldfűszereket és a szósz hozzávalóit összekevertem, a kicsit kihűlt krumplira öntöttem, átforgattam és jól behűtöttem. Kár hogy nem volt forróság hétfőn, úgy még jobban esett volna. :)

Az Évszakok konyhája c. könyből, nagyjából.

Zöldségtallérok joghurtos szósszal

"Volt egyszer egy öregember, Pettson, meg a kandúrja, Findusz. Pirosra festett kis kertes házban laktak, amihez barkácsműhely, tyúkól és fáskamra tartozott. Körös-körül mindenütt szántóföldek és mezők húzódtak, nem messze pedig ott látszott az erdő.
Az a hír járta, hogy az öreg Pettson bolond. Annyi mindent beszélnek a népek!
Sosem tudni igazán, mit is higgyen az ember. Az öreg néha tényleg egy kicsit feledékeny és szétszórt volt, ez tagadhatatlan. Biztos, hogy nem olyan volt, mint az emberek általában, hiszen magányosan élt, és beszélt a kandúrjához. Ez persze nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem lett volna ott az a dolog, amit a szomszédja, Gustavsson terjesztett a környéken Pettson palacsintatésztájáról. És hogy az öreg átmászott a háztetőn, amikor vásárolni inult. Meg hogy egy függönyt kötött a kandúr farkára. Gustavsson a saját szemével látta, vagyis biztos, hogy igaz a dolog. Ha valaki ilyeneket művel, csakis bolond lehet nemdebár?"

Így kezdődik az utóbbi évek szerintem legbájosabb-emberibb-humorosabb-bölcsebb gyerekkönyv-sorozatának egyik kötete. Akinek van tíz éven aluli gyereke, és még nem ismeri, szerezze be sürgősen. Igazi együttkucorogva-mesélős-nevetős, sose szájbarágós történetek, szülinapi tortáról, rókaijesztésről, karácsonyról, horgászásról, eltűnésről és megtalálásról gyönyörű rajzokkal, oktondi tyúkokkal és az emberi szem számára láthatatlan házimanókkal, a muklákkal.

És bár minden más esetben úgy gondolnám, csupán üzleti fogás megjelentetni Pettson és Findusz szakácskönyvét, de most nem... meg is szerzem, amint tudom, addig meg itt van másolatban, és sorban főzök belőle, pont úgy, ahogy Pettson és Findusz is teszi, és nagyon figyelek, nehogy egy óvatlan mukla belepottyanjon a keverőtálba.

Hozzávalók:

45 dkg krumpli
12 dkg sárgarépa
20 dkg brokkoli
3 tojás
3 ek. liszt
só
bors

a szószhoz:
2 pohár joghurt
2 tk mustár
4 ek majonéz
2 ek. finomra vágott petrezselyem
2 ek finomra vágott snidling

A krumplit meghámoztam, sós vízben puhára főztem. 5 percig sós vízben főztem a kis kockákra vágott répát és a felaprított bokkolit is.
A villával összetört krumplihoz adtam a tojásokat a lisztet és a zöldségeket a sót és a borsot. A lágy tésztából vizes kézzel kisebb tenyérnyi tallérokat kerekítettem és kevés olajon teflonserpenyőben, közepes lángon oldalanként 3-4 perc alatt átsütöttem.
A szósz összetevőit összekevertem és már lehetett is tunkolni.

Másfél adag igazából a fenti mennyiség, és 2 felnőtt, két gyerek jóllakik vele.

Még a húsevő Embernek is ízlett.

További receptek Pettsonéktól hamarosan.

VKF! XIV. Körözöttes - t éliszalámis sajttekercs

Amikor elolvastam Maci kiírását, ez ugrott be először - főleg a külföldi vendégek kapcsán. A sokak által ismert sajttekercsnek ezt a variációját egy teljes holland küldöttség vacsoravendégsége alkalmából "találtam fel" először, és a tipikusan magyarnak tartott körözött egy kicsit sikkesebb tálalását jelenti. Aztán persze elég nehéz volt elmagyarázni a körözött mibenlétét, főleg a túró, mint ehető balkáni tejtermék okozott fennakadást. Ha lehet, még a képen láthatónál is vékonyabbra szeletelve tényleg mutatós és finom hideg előétel kerekedik belőle, szerintem rozskenyérrel a legjobb, de ha igazán magyarosban utazunk, azért a langyos, foszlós, fehérlisztből készült kenyér a stílusos kísérő. Ezután a kákabélű külföldiek már úgyse nagyon tudnak mást enni...:)) Nem vitás, a sajt megolvasztása jár bizonyos kockázattal, és bár igyekszem egészen pontosan lefesteni az elkészítés módját, senki se keseredjen el, ha a sajt nem akar engedelmeskedni... próbáljuk ki először a családon, aztán jöhet az esztétikum.

A körözöttről pedig csak annyit, hogy nevezzük ezt most annak... Klasszikusan juhtúróból készülne (vagy vegyesen????) pici mustárral is, meg uborkával(??) meg kapribogyóval állítólag... nos ez nem igazán fér be egy egyszerű kis hétköznapi körözött-képbe, dehát csinálja mindenki úgy, ahogy neki jólesik...


Hozzávalók:

30 dkg -de szögletes szelet legyen, ne a szokásos körcikk! - ementáli vagy trappista sajt (jó minőséget vegyünk, mert a silány darab megbosszulja magát olvasztáskor!!)
8 dkg vékonyra szelt téliszalámi (az a készen csomagolt, Pick)
25 dkg tehéntúró
5 dkg vaj
2 ek tejföl
2 tk. pirospaprika, édesnemes
1/2 tk őrölt kömény
1 csokor snidling vagy apróra vágott zöldhagyma, vagy kisebb fej vöröshagyma
só


A túrót áttörtem, kikevertem a vajjal, a fűszerekkel és a fűszernövényekkel.

Egy nagyobb lábasba forrni teszünk fel vizet, és beletesszük a nagylyukú tésztaszűrőnket.Egy jó félméteres folpack-darabot szépen kiterítünk a munkapultra. Amikor a víz elkezd forrni, a lángot lejjebb vesszük, és csöndes(!!) forrásra állítjuk be. A szűrőbe tesszük a sajtszeletet és várunk, hogy szépen, lassan (ez a lényeg, hogy ne folyjon meg hirtelen a külső pár milliméter, hanem lassan melegedjen át az egész darab) megolvadjon. Akkor jó, ha már legszívesebben azonnal kikapnánk a vízből, mert úgy látszik, hogy a szűrő lyukain kifolyva azonnal sajtlevessé változik a vízben. Ekkor gyorsan kikapjuk a vízből a szűrővel együtt - lehet, hogy tényleg csurog ki egy kicsit a szűrőn keresztül -lecsorgatjuk a vizet, amennyire lehet, és a folpackra borítjuk. (Ha jut oda is egy kis víz, nem baj, nem egyesül a sajttal, tartsunk készenlétben papírtörlőt, és ha a sajt már kezd visszakeményedni, itassuk fel) Elméletileg klasszikusan ki kellene nyújtani, de én csak gyorsan, míg meleg és alakítható, kézzel kb. 20X40 cm-es téglalappá nyomkodtam szét a sajtot. Ha közben kiderül, hogy a közepe mégsem olvadt eléggé - akkor vagy erőltetjük, vagy egyszerűen, mikor kissé újra keményebb, visszatesszük a vízbe.(Idegőrlő, elismerem, de fog sikerülni. Én is csináltam először, másodszor, sokadszor, és mindig kerekedett belőle ehető külsejű étel:))

A sajt széleit szép egyenesre vágtam (vagy nem), betakargattam a téliszalámi-szeletekkel, megkentem a körözöttel és a folpack segítségével szorosan feltekertem. Pár óra hűtés után gyönyörűen szeletelhető.

Anyósomtól tanultam a receptet, eredetileg sonkaszeletekkel és főtt-tojásos-kockasajtos-uborkás töltelékkel.