Nagyobb: - Anya, ez olyan, mit egy kókuszos Kinder Pingui!!!!
Én: (feddőleg nézek)
Nagyobb: -Jóó,jóóó, de PRÉMIUM Pingui!!!
Nemcsak a szögletes torták az új kedvencek nálam ( a segítsütisen kívül nemrég készült csupacsokis-mogyorós is, de a krémhez használt szuper tejszín miatt, ami 2 perc alatt vajjá alakult :D nem került fel a blogra, pedig vajkrémesként is nagyon jó lett...), hanem a tepsis sütik. Mostanában az individuális, divatos, egyszemélyes desszertek és cuki formájú és trendi ízesítésű kekszek korában ezek méltatlanul háttérbe szorultak, holott emlékszem, gyerekkoromban minden hétvége vagy vendégség alapját képezték. Nálunk legalábbis teljesen természetes volt, hogy minden hétvégén készül tepsis sütemény, - omlós lepények és piték, többlapos, munkás krémesek, zserbó és társaik - el nem tudom képzelni hogy nem volt túlsúlyos senki a családban, bár az biztos, hogy jóval kevesebbet szálltunk autóba...
Ez a süti munkás, négy részletben készül és nem nagyon lehet átlapolni a ráfodított időt.Akkor ajánlom elkészíteni, ha egyébként is konyhaműszak van egész délelőtt, mert önmagukban az egyes műveletek nem igényelnek sok időt.
Ez a süti sok cukrot tartalmaz. Kicsivel több mint 30 dekát. Mivel 30 db 5x5-ös kockára vágható, ezért egy sütiben kb. annyi van, mint annak a kávéjában, aki két cukorral issza.Szerintem egyébként egyáltalán nem édes, ízben a kókusz és az étcsoki dominál. Nem állítom, hogy csak egy kockát lehet egyszerre megenni belőle, sőt - nálunk kilencen elpusztítottuk egy délután.. De ha egyedül megesszük a tepsi harmadát, az még midig csak két nagy limonádé. Ha valaki mazochista módon úgy eszik sütit, hogy érdekli a bevitt kalóriák száma, akkor mostantól, itt, oldalt -> megnézheti, sőt megnézheti az összes táplálkozástudományilag fontos értéket is. Ne mondjátok, hogy nem szóltam! Ó igen, és rengeteg benne a (tej)zsír is...hm...jóóó...akkor ne csináljátok meg....
Még egy megjegyzés: A szülinapomra jó sok kókusztejet kértem és kaptam az Edeka-ból a német rokonságtól, én ezt használtam. Nincs tusfürdőíze-szaga (pár ilyennel megjártam), és sűrű, enyhén krémes az állaga - szerintem itthon ilyet csak menőbb fővárosi delikben lehet kapni (esetleg biobolt?), ha valaki mégis tud jót és egyszerűbben elérhetőt, akkor szóljon nekem is!
Update: kommentben ajánlotta egy kedves olvasó a cocomas kókuszkrémet - azt hiszem gyógynövény-bio szaküzletben én is láttam ezt kics városunkban, és körülnéztem a nagy hiperekben is: a Tesco-ban és az Auchanban is kapható konzerv kókusztej 400 ml-es, (olyan csomagolású, mint pl. a konzerv vörösbab), sűrű és krémes állaggal, a nemzetközi konyha részlegen.
Hozzávalók: (20x30-as tepsihez)
-az omlós alaphoz:
18 dkg liszt
8 dkg porcukor
8 dkg vaj
1-2 ek. jeges víz
- a csokis ganace-hoz:
10 dkg étcsokoládé( 60 %-os)
1 dl tejszín
- a kókuszos krémhez:
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
1 doboz ( 400 ml-es) kókusztejkonzerv
3 tojás
fél vaníliarúd vagy 2 tk. vaníliakivonat
24 dkg cukor
8 dkg étkezési keményítő
10 dkg kókuszreszelék
-a tetejére
2 dl tejszín
4 teáskanál porcukor
1 tk porzselatin
Az omlós tészta első három hozzávalóját aprítógépben morzásítottam, kézzel gyorsan összegyúrtam. Kellett hozzá pici víz, ez a liszttől függ. (5 pec munka) Fél órára hűtőbe raktam.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
A tésztát jól kilisztezett munkalapon, közben felülről is enyhén lisztezve a tepsi méretére nyújtottam - kicsit szakadozgat, nem gond, jól reparálható a tepsiben is, az lényeg, hogy azért minél egyenletesebbre - kb. 4 mm vastagságúra - nyújtsuk. Körben a széleket is pontosan a tepsihez kell igazítani és nyomkodni, hogy ne folyjon ki a ganache, ami a következő réteg. ( 5 perc ismét) 20 percig sült, ekkor világos aranyszínű a tészta teteje. Hűlni hagytam.
A csokis réteghez a csokit apróra tördeltem, a tejszínt megforrósítottam, és ráöntöttem a csokira. 5 percig állni hagytam, majd simára kevertem, ( ha esetleg közben kihűlne, és nem akar tökéletesen elolvadni minden csokidarab, be lehet tenni egy körre a mikróba) a kihűlt tésztára öntöttem.( Ez csak 2 perc, meg az amíg kivárjuk, hogy felolvad és elkeverjük) Hűvös kamrában dermedni hagytam.
A kókuszos krémhez (tulajdonképpen ez egy puding, tojássárgájával és kókuszreszelékkel dúsítva) az első öt hozzávalót egy vastagabb aljú lábasban simára kevertem és kis lángon melegíteni kezdtem, a hatodikból, a cukorból csak 20 dekát tettem bele. . A maradék 4 dkg cukrot és az étkezési keményítőt elkevertem és a még langyos tejes-tejszínes keverékből 2 decivel simára kevertem. Szorgalmasan kevergettem a krémalapot - a tojás miatt ezt végig muszáj csinálni, nehogy összeugorjon - és hozzáadtam a keményítős keveréket. Enyhe-közepes lángon kb. 10-15 perc alatt sűrűsödött be, épp csak elkezdett puffogni, amikor levettem a tűzről. Nemcsak a tojás miatt, hanem a keményítő miatt sem szabad tovább főzni, mert akkor sűrítés helyett elenged. (Aki főzött már pudingot, az érezni fogja.)
Kivettem a vaníliarudat, belekevertem a kókuszreszeléket, kicsit hűlni hagytam, majd gyorsan a csokis réteg tetejére öntöttem és elegyengettem. Hűtés.
Beáztattam a zselatint a hideg vízben, és elkezdtem felverni a tejszínhabot, félidőben belekevertem a porcukrot, a zselatint a mikróban egy kör alatt felmelegítettem és a kézi mixerrel nagy fokozaton gyorsan a habba kevertem. A kihűlt krém tetejére simítottam, a tetejére serpenyőben kicsit átpirított kókuszpehely került. ( Ha a tejszín és a tál jó hideg, akkor ez a fázis is megvan 6-8 perc alatt)
Forró vízbe mártott éles késsel a legkevésbé stresszes a szeletelés, de szerintem lesz olyan vállakozó, aki kanállal is simán kienné a tepsiből.
Alapkoncepció
innen, mennyiség és néhány összetevő átdolgozva.
