Back to the basics Horváth Ilona Kossuth kifli ( sose értettem, hogy miért kifli, ha egyszer kiszúróval vágunk félholdakat a kisült tésztából), aminek az illatára a népek kicsődülnek a konyhába, hogy mikorleszmárkész.
Szívesen mellécsaptam volna kevés vaníliás mascarponét, de az ősz miatt inkább a juharszirup mellett döntöttem, (az alja nem megégett, hanem beszívta a szirupot) nem tett vele rosszat, mondhatom; a Válogatós Banda persze csokiöntetet követelt, az se volt rossz.
Mogyoróval pont ugyanolyan finom, mint az eredeti diós változat, a forma miatt ez mondjuk inkább elegáns ötórai teához való, főleg, hogy a méretéből következően pár percet élt meg nálunk.
El tudom képzelni kétszer kisütve, egy klassz kis étcsoki-ganache alá rejtve tortaként is.
10 dkg vaj
10 dkg porcukor
2 tojás
9 dkg liszt
fél kk. sütőpor
fél citrom reszelt héja
5 dkg mogyoró
A vajat habosra kevertem a porcukorral és egyenként belekevertem a tojássárgájákat. A fehérjét habbá vertem. A lisztet a sütőporral összeszitáltam és a habbal együtt felváltva, három részletben a vajas krémhez kevertem.
A kerámiaformát vékonyan kivajaztam és kiliszteztem, és a tésztát elegyengettem benne. A tetejét durvára vágott mogyoróval szórtam.
200 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig, jó 20 percig sütöttem, az idő felétől a formát sütőpapírral takarva.
