Nem is duplán szerintem, hanem inkább triplán és nagyon-nagyon. Eddig is tudtuk, hogy az amerikai receptek alapján készült sütik egyik durva véglete a tíz dekánként ezer kalória, de valljuk be őszintén, nem esnek jól ??? De, nagyon is jólesnek. Mert finomak. Mert édesek. Mert tele vannak vajjal. Cukorral. Csokival. És megérdemlünk néha valamit, ami jó, erkölcstelen, és hízlal ? IGEN.
A Baked fiúk második könyvükben csupa amerikai klasszikust idéztek fel, és nekem úgy tűnik, még rátettek a klasszik receptekre egy lapáttal. Nálunk még nem fordult elő, hogy valamiből, ami csokis, két szerény szelet után, - egy nagy bögre tejjel, csakhogy legyen a vacsorában valami, ami egészségtudatosnak minősíthető - a gyerekek felállnak az asztaltól és azt mondják: "köszi Anya, ez szuper, de egyszerűen nem tudok többet enni...." - pedig mogyoróvaj nem is volt hozzá. Így tulajdonképpen két legyet ütöttem egy csapásra: a kenyér másik fele szuper desszertalap maradt fagyihoz.
Mindemellett a hozzávalók listája - talán az összesen 20 dkg cukrot kivéve - nem is igazán rémisztő, elkészíteni - lévén hogy igazi jó amerikai módra csak mindent össze kell keverni - igazán egyszerű. A cukrot pedig, szokásommal ellentétben nem csökkentettem le, és szükség is van rá a rengeteg kakaó miatt. Az egyszerű hozzávalók és az egyszerű elkészítés ellenére egy magasabb osztályú sütemény kerül ki a sütőből - ez az igazi mesterek titka.
Hozzávalók:
15 dkg nádcukor
12 dkg kakaópor
6 dkg liszt
5 dkg cukor
1,5 tk. szódabikarbóna
1 csapott tk. sütőpor
1 csapott tk. sütőpor
1 tk. só
2 tojás plusz egy tojássárgája
2 dl tej ( A receptben író van, egy éve nem látok sehol...)
1 tk. vaníliakivonat
1,2 dl étolaj
20 dkg étcsoki
A sütőt 180 fokra előmelegítettem.
Az első hét hozzávalót egyenletesen elkevertem. A következő négy hozzávalót kézi mixerrel simára kevertem, majd fokozatos, lassú sugárban a mixer legkisebb fordulatán a száraz hozzávalókhoz öntöttem . Csak addig kell keverni, míg sima lesz, nem kell túlkeverni! Az apróra tört étcsokit fakanállal forgattam bele.
Szögletes, 22X12-es, kilisztezett és vajazott kenyérformában sütöttem, pontosan a recpet szerinti egy óra tíz percig, ekkor már jó volt a tűpróba.
Először lassan mozdul a tészta, de azután gyönyörűen felemelkedett, kitöltötte teljesen a formát. Úgy a 40. perctől kezdve takartam a tetejét, mert a sok kakaó miatt ijesztően feketének nézett ki - mintha égett lenne, de hogy átsüljön, az utolsó 10 percben levettem az alufóliát. Kisülés után 10 percig a formában hűlt, majd rácsra raktam ki. Ekkor a külső "héja" vékony és picit ropogós, másnapra, alufóliába csomagolva volt szerintem tökéletes, ekkor egyenletes, nagyon csokis, sűrű, de mégsem fojtós, tömör gyönyörűség lett belőle.
Legközelebb a csoki fele megy a tésztába, másik fele pedig csokis bevonatként kerül a süti tetejére.
