Túrógombóckeksz

Természetesen a legeslegjobb túrógombóc  (felejtsd el a búzadarát jeligére) receptje már régesrég fenn van a blogon, van egy nagyon jól sikerült, pillekönnyű  túrógombóc-torta is, ami már Segítsüti akcióban is bizonyított.

És a túrógombóc most már kekszformában is elérhető :).

Eredetileg egy ricottás alapú  amerikai recept volt, narancsos-csokis, de mint tudjuk, a túrógombócban nincs ricotta, meg narancs és csoki se (legalábbis belül nem, bár nálunk vadul szórják kakaós cukorral a Népek, nézni is rossz) és a cukrot is lehet lejjebb csavarni, mint minden amerikai receptben. 

A végeredmény tényleg túrógombóc, keksz formában,  ezért simán lehetne összeragasztani is akár lecsöpögtetett enyhén cukrozott tejföllel, vagy barackdzsemmel, ami nálunk még szintén nagyon kell a túrógombóchoz (sokszor együtt a kakaós cukorral, azt még rosszabb nézni) de a legjobb szerintem egy kis vaníliás porcukorral meghintve.  

Oké, a képen épp (persze véletlenül, nem a gyerekek kérték) csokiba van mártva, szóval túrórudi keksznek is elsüthettem volna.

Hozzávalók:

7 dkg puha vaj
17 dkg cukor
1 nagyobb tojás
25 dkg túró
fél rúd vanília kikapart magjai
2 ek citromlé
egy citrom reszelt héja
15 dkg liszt
4 gr sütőpor
csipet só
5 dkg étcsokoládé

A vajat a cukorral kézi mixerrel két percig habosítottam, egy perc alatt belekevertem a tojást, majd a túrót, a vaníliát, a citromlevet és a citrom lereszelt héjat.

Egy külön tálban jól elkevertem a lisztet, sütőport és sót, majd ezeket a túrós masszához adtam.

A sütőt 190 fokra előmelegítettem, addig a tésztát hűtőben pihentettem.

Nedves kézzel diónyi gombócokat gömbölyítettem, egymástól 4 centis távolságra sütőpapírral bélelt tepsire rakosgattam és  egy pohár aljával kisujjnyi vastag korongokká lapítottam.

12-14 percig sütöttem, ekkorra  a sütik alja világos aranybarna lett, és további öt percet hagytam pihenni a sütőből kivett tepsin.

Olvasztott csokoládéba mártottam szigorúan csak a felét, családi nyomásra.

Túrógombóc torta

Van olyan felnőtt/gyerek, aki nem szereti a túrógombócot? Nem arra a fojtós, kemény, grízzel agyonnyomott, öklömnyi  gombócokra gondolok, hanem például az ilyenekre. Könnyű, levegős, a túró messze győzedelmeskedik a többi hozzávaló felett, omlik a villára, kívül aranyszínű, épphogy vajas zsemlemorzsa, tejföl, baracklekvár, fahéj, vaníliás porcukor. Az egyszerűség dicsérete.

Tortában valami hasonló. Nem, sajnos nem én találtam ki, egy helyi cukrászda készíti már évek óta, és az ország tortája versenyen a második lett, a szintén helyi szilvagombóc torta után. És mivel megosztották a receptet, gondoltam, kipróbálom, adódott rá alkalom is. Ugyan a nyomda ördöge - legalábbis remélem, és nem az alapvető, ötödik osztályos matematikaismeretek teljes hiánya -  azt eredményezte, hogy a 3 tortára, 48 szeletre megadott recept szerint, összesen  13 dkg  cukor kellene a krémbe - vagyis tortánként alig 4 dkg. Ez jól hangzik, de ettől nem lesz édesség belőle.  Ezt egyébként is a saját ízlésemre bíztam volna, mert ugyanakkor   40 deka cukrot (mert valahogy elcsúszott az a fránya tizedesvessző, ez nyilvánvaló) egy könnyű tortába  túlzásnak tartok. Mellőztem még a zsemlemorzsát, amit a recept szerint étolajban (...áááá) kellene pirítani, de az általam egyébként használt vajas változatot sem tudtam elképzelni a tetején, így babapiskótamorzsa-fahéj kombó utánozta a fahéjas-zsemlemorzsás  aranyló külsőt, és mivel a rengeteg hozzávaló között valahogy elsiklottam a krémsajt felett, és teljesen kihagytam a bevásárlólistából, lett csak túrós a krém, kevés tejszínt is hozzáadva.

Emellett belekerült egy plusz vékony piskótaréteg, mert olyan magas lett 3 tojásból az alap, hogy jobbnak láttam elfelezni, szóval az eredeti recepttől ez a torta  már kissé távolabb van, de nem vált hátrányára, úgy láttam, és itthon mély szemrehányásokat kaptam a gyerkőcöktől, hogy miazhogynekikmárnemjutott. (Hát persze, mert evés helyett csapatostól viháncoltak egész délután, szerintem letarolva egy komplett kertet.)

Hozzávalók: (24 cm-es kapcsos forma, 16 szelet)

- a piskótához: 

3 tojás

3 ek. cukor

3 ek. liszt

fél kk. sütőpor

-a krémhez:

0,5 liter tej

4 dkg étkezési keményítő

10 dkg búzadara

12 dkg cukor

1 citrom reszelt héja

1 tk. vaníliakivonat/1 csomag vaníliáscukor

0,5 kg túró áttörve

0,5 dl tejszín

- a  tejfölös réteghez:

500 gr. tejföl

1,5 dl tejszín

10 dkg porcukor

fél  citrom leve

4 lap/8 gr zselatin

fél dl víz

- és még:

barackdzsem

6 db babapiskóta

1 kk. fahéj

A sütőt 180 fokra előmelegítettem, a formát alul sütőpapírral béleltem.
A piskótához  a tojások sárgáját kézi mixerrel fehéredésig sűrű krémmé kevertem a cukorral. A lisztet és a sütőport rászitáltam és a masszába kevertem. A keményre vert fehérjét 3 részletben óvatosan forgattam a tésztába, míg egynemű nem lett.
15 perc alatt készre sütöttem.Kihűlés után vízszintesen kettévágtam, az alsó lapot visszatettem a formába, és megkentem barackdzsemmel.Most a forma oldalát  béleltem sütőpapírral.

A tejet simára kevertem a búzadarával, cukorral és a keményítővel, és kevergetve sűrű krémmé főztem, közben belereszeltem a citromhéjat és hozzáadtam a vaníliakivonatot is.(Ha vaníliás cukorral dolgozunk, azt csak a tűzről már levéve keverjük bele.) A túrót a tejszínnel  krumplinyomóval áttörtem és belekevertem a már kissé kihűlt tejes krémbe. 4 evőkanálnyit félreraktam, a többit  elegyengettem az alsó piskótalapon, majd ráhelyeztem, vízszintesre lapogatva, a második piskótalapot, amit ezután szintén barackdzsemmel kentem meg.

A zselatint a vízben megáztattam, óvatosan felmelegítettem, hogy teljesen felolvadjon. A tejfölt, tejszínt és a többi hozzávalót kézi mixerrel habosítottam és közben belekevertem, egyenletesen csorgatva a már nem túl forró, de még teljesen folyékony zselatint.
A második piskótalap tetejére öntöttem, elsimítottam. Ezután hűtőbe raktam, és a teljes dermedés után - ehhez kell 2-3 óra legalább - díszítettem: a félretett búzadarás krémből gombócokat formáztam, meghempergettem az aprítógépben a fahéjjal morzsásított piskótamorzsában, és ezzel szórtam meg a torta tetejét is.


Juhász János cukrász  receptje volt a kiindulópont.

Túrógombóc No.1.

Csak így lazán. Holott valójában a pontos elnevezése: A Világ Legkönnyűbb Túrógombóca. Azért "könnyűbb", mert az az állagára értendő. Meg persze nem is bonyulult elkészíteni se. Az érdem nagymamámé, már rég nics köztünk, legyen akkor Túrógombóc berényi mama módra.
T3v3d3 kérte is egyszer tőlem, mikor Mamma postjába beleokoskodtam. Itt a nyár, főzni kell mindennap a Válogatós Bandának, ennek tuti helye van a repertoárban.

Hozzávalók:

fél kg túró

4 ek. liszt (nem csapott, nem púpozott)

2 tojás

egy nagy csipet só

5 dkg vaj

4 ek. zsemlemorzsa

Feltettem egy közepes lábasban vizet, hogy míg dolgozom, felforrjon. A vajat felforrósítottam egy teflonserpenyőben, és gyengén átpirítottam rajta a zsemlemorzsát.
A túrót villával áttörtem. A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját összedolgoztam a túróval, a fehérjét pedig kemény habbá vertem. A négy evőkanálnyi liszttel jól összedolgoztam a tojásos túrót, majd két részletben belekevertem a habot. Az első felét jó alaposan kell, a másodikat kissé óvatosabban, de homogén legyen a massza.( Ne higgyünk a károgóknak, nem fog összetörni a hab, teljesíti feladatát.)

A masszából nedves kézzel nagyobb diónyi gombócokat csináltam. Ahogy kész lett az első 12-15, beleeresztettem a lobogó vízbe, majd óvatosan kavartam egyet rajtuk, alul le ne ragadjanak. Kb. egy perc után már indultak is felfele, ezután még kb. 5 perc kellett a lobogó vízben ahhoz, hogy kész legyenek, ekkor szemmel láthatólag kissé meg is nőttek. Óvatosan kilapátoltam őket a morzsára, és még óvatosabban meggurigáztam őket benne.
Ezután jött a következő, meg a következő adag.

Nálunk négy személyre nem is 50, hanem 75 dkg túróból csinálom, a többi hozzávalót persze arányosan emelve. Mérettől függően - small is beautiful! - 55-65 db lesz a háromnegyed kilóból. Egy jóétvágyú férfiembernek meg se kottyan 15 egy erősebb leves után sem.

Bevallom, mi "meztelenül" szeretjük igazán, semmi zsemlemorzsa, csak vaniliás porcukor vagy valamilyen dzsem, a kiskorúak - mivel ez büntethetőséget kizáró ok - Nesquik kakaóval szórják. Most az itt nyaraló unokatestvér és a blog kedvéért morzsáztam, a vaj zsemlemorzsa arány így utólag kissé találgatás-szintű.

A gombócok viszont csak frissen tökéletesek, állásukban összébb esnek és kissé megdermednek, de nálunk soha nem marad így se hírmodó sem belőle estére.

Még egy technikai megjegyzés: a túró állagától - mennyire száraz vagy nedves - függően mehet még egy fél evőkanál liszt hozzá.